ÚTIKRITIKA.HU / Tbiliszi

Tbiliszi annyit jelent, hogy meleg forrás. A várost a 6.században alapították. Az 1,1 milliós Tbiliszi karakteres város, nem túlglobalizált, viszont hagyományokkal teli, ugyanakkor a fejlődés biztató jeleit is felmutató város. Pezseg az éjszakai élet, rengeteg fiatal sétál, szórakozik, beszélget. Tbiliszi tele van kis utcákkal, közökkel, amik roppant hangulatosak.

ata fotója

Fő látnivalók és nevezetességek:

A Szentháromság katedrális
Narikala erődítmény
Metekhi régi negyed
A Teknősbéka-tó
Óváros

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Tbilisz utcáinak tágassága, a dús lombozatú fákkal
Tbiliszi építészeti vegyességének furcsasága: nagyon régi, klasszikus, szovjet, ultramodern
Szinte minden éttermi étkezésünknél friss, jó minőségű étkeket ettünk, pedig nem a legdrágábbakba mentünk
A Nemzeti múzeumban a Tbilissi szovjet (megszállási) időszakával foglalkozó rész
Az óváros kis labirintusos utcái, benézni a rejtőzködő udvarokba, a rokonszenves könyvesboltok
Egy vendéglőben teljes üveggel elfogyasztott félédes vörösbor (usakhelauri a neve vagy valami hasonló)
A bazilika és a katedrális, valamint egy mecset és egy zsinagóga
Szombaton a folyóparton a bolhapiac a szovjet katonai cuccokkal
Az emberek barátságosak, segítőkészek, a nyelvi akadályok mellett is
A régi házak sofkéle, érdekes erkélyei

Nem tetszett

A rengeteg cigifüst, a taxisok is bebüdösítik az autójuk belsejét
A ronda szovjet hotelek nem túl jól sikerült modernizálása
A 4-5 csillagos hotelek recepciósain kívül gyakorlatilag sem angolul, sem németül nem beszél senki, még oroszul is csak az idősebbek
A szolgáltatók (pl. hotelszemélyzet, éttermi pincérek) hanyagságai, feledékenységei, szórakozottságai
Az óváros rémes álllapota; egy csoda hely lenne helyre állítva
Mogorva lakótelepek

d.i. fotója

Vélemények

A helyiek kifejezetten kedves,mosolygós, segítőkész és kiváncsi emberek: a fiatalok többsége jól beszél angolul, az idősebbek nem, de mindent megtesznek azért, hogy megoldják ezt a helyzetet: odahívnak bárkit tolmácsolni.

Tbiliszi szerelem:kelet és nyugat,a legmenőbb nyugati márkák mind jelen vannak,a kávézókon csak hüledeztünk,a cukrászdák,pékségek közül számos nemzetközi is jelen volt,természetesen.
Ugyanakkor az abszolút Isztanbulra jellemző frissen facsart és őrült finom gránátalma juice az utcán mindenhol,a hepehupás macskaköves hiányos utcai burkolat, ez mind-mind Tbiliszi.

(Lantoska, 2023)

,, Nekem alapvetően tetszett Tbiliszi, csak sajnos a belvárosban egy perc nyugta sincs a turistának a mindenféle üzleti ajánlattal minket fárasztó fickóktól.

Ezen kívül ami megdöbbentő, hogy jobbnál jobb kocsikkal járnak, amik az omladozó épületek előtt parkolnak. Ezeknek az épületeknek a felújításába valamiért senki sem akar pénzt fektetni.

Mindenesetre ha megszabadulsz a mukiktól, akik mindenféleképpen el akarnak neked adni valamit, a macskaköves belváros a szűk utcáival nagyon szép. (2022)

,, Ha Magyarországra azt mondjuk, hogy vízfejű, akkor Grúziára nyugodtan mondhatjuk, hogy egyetlen fej, amiből kilóg valami. Az ország nagyjából 4 milliós lakosságának több mint negyede él a fővárosban, ezenkívül van még néhány további pár száz ezres nagyváros – a biztonság kedvéért. (2017)" forrás

" Két napig mászkáltam Tbilisziben, és két nap alatt szinte mindent meg lehet nézni, amit ez a város tartogat, de bőven meg lehetett nézni mindent, ami engem csak egy kicsit is érdekelt.

Tbilisziben is tombol a modern építészet, ami szerintem azért fontos, mert az tök jó, ha egy városnak van múltja és történelme, de ha nem képes meghatározni magát a jelenben, akkor nem mutatja a jövőjét sem. (2017)" forrás

,, Tbiliszi elég eklektikus város építészetileg is. Egymás mellett található a romos ház és a vadonatúj üvegpalota. Körbejártuk a fő nevezetességeket: a Szentháromság (Sameba) katedrálist, ez a Grúz ortodox egyház központja. Az épület a grúz egyházi építészet sajátos jegyeit hordozza magán, némi bizánci beütéssel. Ez a harmadik legmagasabb ortodox katedrális a világon a maga 105 és fél méterével. A Metekhi régi negyedet, az óvárost és voltunk a Teknősbéka-tónál is. A folyó jobb partján a muszlim kultúra pozitív hozadékai tűnnek fel. Itt vannak pl.a fürdők. Az oszmán építészet jegyeit mutató házak gyönyörűen fel vannak újítva, akárcsak a mecset. A folyóparton a modern Grúzia épületei sorakoznak.

Vannak azért a fővárosnak pozitívumai is. Például érezhető a fejlődés, vagy legalábbis az igyekezet a fejlődésre. Érdekesnek mondható inkább az a látvány, amikor a rendezett utcákból amolyan lepusztult sikátorszerűségekbe téved az ember két lépésből. Szemben más posztszocialista nagyvárosokkal, itt képesek voltak bevezetni a tömegközlekedésen az elektromos chipkártyákat, aminek a hátoldalán metrótérkép található. Egész sokan beszélnek angolul, ami azért megkönnyíti az utazást, bár többször bepróbálkoztak az orosszal is.

Az orosz turistákat már azt hiszem eddig sem kedveltem, de itt sikerült ezt az érzést tovább mélyíteni. Hihetetlen pofátlanok, nem érdekli őket semmi, átgázolnak mindenkin és miattuk az árakat sajnos mindenhol felverik. Amely étteremben oroszul is ki volt írva az étlap (kevés ahol nem) ott drágábbak voltak az ételek. (2018)" forrás

,, Tbilisi kétségkívül az egyik leghangulatosabb, legszebb főváros, ahol jártam. Kompakt óvárosa megkapó a helyenként már felújított, de sok helyütt még az enyészet oltárán tengődő házakkal, épületekkel. Keveredik itt a bizánci, az oszmán építészet a modernkori Art Nouveau-val és 20.századi szovjet építészettel, közben pedig már egy-egy 21.századi futurisztikus építmény is tarkítja a városképet.

Tbilisi zöld tüdeje a Botanikus Kert, benne festői vízeséssel, csenddel és üde zöld növényzettel. Felette az ősi erőd, alatta az oszmán kori fürdőnegyed. Körülötte a kisebb-nagyobb dombokat kupolás templomok uralják, helyenként pedig egy-egy modern üveg-acél építmény színesíti az összképet.

Az egész város egy bizonyos határon egyensúlyozik: útban Nyugat és Kelet közt, félúton Perzsia és India felé, a hatalmas orosz atyuska árnyékában. (2018)" forrás

Odajutás

A Wizzair potom pénzért Kutaiszibe hoz (és visz),a reptérrôl pedig extra kényelmes módon lehet eljutni a fôvárosba,Tbiliszibe: kb 3-4 óra alatt. A buszon wifi van,wc nincs így nem praktikus sokat inni előtte. Egy megálló van e célból csak.
A buszjegyet meg lehet venni online vagy a helyszínen:természetesen itt is és szinte mindenhol fizethetünk kártyával azaz telefonnal. (lantoska, 2023)

Szállásválasztás

A belvárosban foglaltunk airbnb lakást:szokásosan a 3-as szabàly szerint:
-lokáció, -ár, -superhost legyen

Kettőnknek volt egy éjszaka 22 Euro,tiszta aranyos lakás,jó wifivel,törülköző,minden szokásosan.

A fővárosban:Tbilisziben érdemes a Liberty Square környékén lakni,mert innen minden könnyűszerrel és sétálva elérhető.
Mi a főúton laktunk illetve annak egy mellékutcájában:10-15 percre az említett tértől. (lantoska, 2023)

Közlekedés

Van metró ill buszközlekedés,megbízható és olcsó:1 Lari azaz 140 ft egy “menet”.
Kipróbáltuk a metrót is,a buszt is,mert a belvárosból a vonatállomásra ez a legpraktikusabb. ahonnan mindenfelé el lehet jutni a kicsi,de gyönyörű országon belül. (lantoska, 2023)

,, A repülő 23.55 kor indul Budapestről és hajnali 5 körül érkezik Kutaiszibe. Nem kell megijedni. Csak három órás az utazás, de hozzá kell adni azt a +2 órát, ami az időzónák miatt van. Ahogy kilépsz a reptéri váróban szemben találod a Georgian Bus standját, ahol 20 Lariért úgy vásárolhatsz buszjegyet Tbilisziben, hogy azért akár kártyával is fizethetsz. Egy Larit pillanatnyilag 106 forintot ér. Azért jobb, ha eurót viszel magaddal és azt váltod át. A közel 4 órás buszút vége Tbiliszi központi tere, a Szent György tér. (2019)" forrás

Városi busz - Ata fotója

."Elektronikus jegyrendszer működik a városban. Tbiliszi közlekedését két metróvonal és rengeteg buszjárat szolgálja. A metró állomásaira természetesen beléptető kapukon át lehet bejutni, a buszoknál első ajtós felszállás van. A tarifa rendszer végtelenül egyszerű: vonaljegy van és kész, bár a többet utazóknak annyiban kedveznek, hogy minden nap az első utazás 50 tetri, a második 30 tetri, és minden további utazás 20 tetribe kerül (1 tetri kb. 1 forintnak felel meg). Igen dicséretes, hogy az elsősorban turisztikai célokat szolgáló, a város egyik parkjából a Narikala-erődhöz felvivő lanovkára is jó a kártya. Igaz, ez drágább, egy utazás 1 lariba kerül. Ami viszont sajnálatos, hogy a lanovkás utazás "lenullázza" a napunkat, vagyis hiába utaztunk már aznap 3-szor a metrón, ha utána lanovkázunk, és ismét metróra szállunk, akkor, mintha az lenne a napi első utazásunk ismét 50 tetrit von le a rendszer. Feltételezésem szerint ez nem szándékos, hanem valamilyen informatikai hiba eredménye lehet, amit legutóbbi látogatásom óta már lehet, hogy javítottak. Maga a rendszer egyébként (szerintem ötletesen) "Metromoney" vagy grúz átiratban "Metrománi" néven fut. (2015)" forrás

,, Tbilisziben így a legnagyobb veszély nem a bűnözés, hanem az autóforgalom őrültsége és a gyalogos semmibevétele. Pár úttesten való átkelés után felismertük, hogy Tbilisziben a zebrán, szabályosan átkelő gyalogosnak semmiféle elsőbbsége nincs az autókkal szemben. Tök mindegy mit mutat a lámpa, sajnos a legtöbb autós még csak lassítani sem lassít, de még csak jelzésértékűen sem. Szóval ezek után már mi sem kerestük a zebrákat, mivel ugyanúgy nem volt ott sem elsőbbségünk, mint bárhol máshol. A közlekedés gyalogosként meglehetősen nagy figyelmet kíván a grúz fővárosban. Az utcán rengeteg kóbor kutya kószál, egyszer-kétszer sikerült is beparáztatniuk engem. (2018)" forrás

A Béke hídja - Lantoska fotója

Étkezés

Ajánott éttermek: Pasanauri !

Valóban finom a grúz konyha de azért nem minden szép és jó itt Grúziában.
Éttermi felszolgálókat sürgősen Európába küldenék egy kicsit tanulni. Papucsban undorítóan felöltözött lányok és fiúk, unottan abszolút nem kedvesen szolgálnak fel a grúz fővárosban.
Szinte senki nem tud angolul viszont grúzul elég agresszívan tudnak válaszolni.
És csodák csodája minden étteremben KÖTELEZŐEN FIZETENDŐ 20% SZERVÍZDÍJ van amiért egyikük sem dolgozik meg.
Finom volt két napja a Hinkali és tegnap este a Xarcho és a grúz sör de azért 15.50-es számlára 20.35-öt fizetni az bicskanyitogató! (Ata, 2022)

"A bolhapiac nagyon érdekes volt, de hamar megéheztünk. A fiuk felkészítettek: a kaja zseniális! És nem hazudtak. Délben értünk be a vendéglőbe és bár reggelinek indult, inkább a hachapuri, és khingali mellett döntöttünk. Az előbbi egy sós sajttorta, utóbbi pedig batyuba töltött húsleves, amit azután tudsz meginni, hogy kiharaptál egy kis lyukat a tészta szélén. Hamarosan előkerült egy üveg Cha-cha is, a helyi ital. (2014)" forrás

Életem legjobb Pelmenijét ettem a Pirosmani étteremben.
Rendkívül gusztusosan volt tálalva. Forró agyagedényben rásütve a sajtos kenyér. Omlós húsos pirozskik tejfölös kapros lében és belefőzve Imereti sajt és szalonnadarabkák!

Ízléses a hely, jó a kiszolgálás és csak 10% a tip.. (Ata 2022)

Ata fotója

forrás

Lantoska fotói

Vásárlás

Igazán bizalomgerjesztő, fővárosi pénzváltó - Ata fotója

Balra fent a jaltai triót láthatjuk - Ata fotója

Lantoska fotója

Ata fotója

Szórakozás

A Jan Shardeni utcán és környékén található a legtöbb éjszakai szórakozóhely (bárok, diszkók, kávézók).

A Stamba Hotel lounge bárja - K-T. Gy.

Lantoska fotója

Social Fabrika

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy szovjet varroda Tbilisziben amely a 90-es években csődbe ment. Már már a lebontásán gondolkodtak de mivel olyan központi helyen volt az újvárosban igy a pesti romkocsmákhoz hasonlóan a grúz hippik nyitottak az elhanyagolt épületben bárokat, alternatív szórakozóhelyeket.
Mára a Tbiliszi fiatalok kedvenc kiülős helye lett, pár éve pedig a varroda főépületében szálloda és hostel nyílt 🙂 (2022, Ata)

Social Fabrik - Ata fotói

Közbiztonság

Tbiliszi az utcákon látható jelentős rendőri jelenlétnek köszönhetően eléggé biztonságos város. Biztonságosabb mint az eruópai nagyvárosok többsége. Ez nem mindig volt így. A kilencvenes években és az új évezred első éveiben Tbilisziben nagy volt a bűnözési ráta. Szerencsére pozitívan változtak a dolgok. Annyira, hogy lényegében Tbiliszi egyetlen negyedét, vagy akár elővárosát se lehet a turista szempontjából veszélyesnek minősíteni. Még késő este is nyugodtan lehet bárhol, biztonságban sétálni. Persze előfodulnak zsebtolvajlások, sőt rablások is, de a legritkábban fordul elő, hogy kifejezetten a turistát célozzák meg akcióval, támadással. Persze Tbilisziben is érvényesek a biztonsági alapszabályok. Tbilisziben a legnagyobb veszély nem a bűnözés, hanme az autóforgalom vadsága, a gyalogos semmibevétele.

Rendőrségi mikrobusz a belvárosban - Ata fotója

,, Tbiliszi sokak elmondásai alapján biztonságosabb, mint az európai nagyvárosok többsége. Még késő este is nyugodtan lehet bárhol sétálni. (H.B., 2018)

Ata fotója

Látnivalók

Óváros

Tsminda Sameba katedrális

Elter Karesz fotója

Rustaveli sugárút

A Béke hídja

Funicular

Saburtalo negyed

Nincs még egy olyan negyede Tbiliszinek amely annyira gyorsan fejlődne mint Saburtalo.
Sorra nőnek ki a magas épületek, lakóházak, bank központok. Jó is a városrész adottsága. Közel a belváros és munden oldalról hegyek veszik körül. Így kicsit hűvösebb is és közelebb a természet...(Ata, 2022)

Ata fotói

Vake negyed

Központi sugárútja a Chavchaavadze bulvár. Teljes átalakuláson és rehabilitáción ment át az egész környék.
Ízléses aluljárók, padok, pihenő, biciklisáv, kerékpár parkoló középen vezetett buszsáv. Felújított épületek.
Valóban nyugati színvonalú sugárút született. Az utat szegélyező platánfák pedig különös eleganciát adnak az útnak. (Ata, 2022)

Chavchavadze Ave - Ata fotói

Metekhi katedrális

A Metekhi templom a Mtkvari folyónál - fotó by Elter

Abanotubani negyed

,, Messziről uralja Abanotubani városrészt a mesés kék csempés - két kis minaretje miatt akár - siíta mecsethez hasonlító - Chreli Abano fürdő. Minden bizonnyal a Tbiliszi szulfurfürdőinek királya díszes homlokzata miatt.

Rengeteg orosz látogatja, mert nagy költőjük Puskin is itt járt 1829-ben és azt irta útinaplójába hogy egyetlen Tbiliszi nyaralás sem képzelhető el a török fürdő meglátogatása nélkül.
Nos én mar számtalan alkalommal jártam Tbilisziben de a fürdő felújítás miatt zárva volt, majd amikor kesz lett sem nyitott meg.
Most örömmel tapasztaltam hogy már várja a látogatókat. Borsos ám a belépő a luxus fürdőbe. Közös fürdő nincs, csak magánkabinok. A legkisebb kétszemélyesért is 20.000 Ft-ot kérnek egy órára, a gyönyörű VIP pihenő és medence ennek háromszorosa.

Abanotubani negyed Tbiliszi egyik legrégibb negyede ahol a legenda szerint Iberia királyának főnix madara az V. században találta meg a kénes gyógyvízet. "(Ata, 2022)

,,Tbiliszi-tenger" és a grúz Hősök tere

Hogy lehet az ember egyszerre Tbiliszi tengerpartján és közben megnézheti a grúz Hősök terét? 🙂
Nagyon egyszerűen. Aki járt már Tbilisziben tudja hogy nem egy alföldi város, dimbes-dombos a település sőt 1200 méter magas hegyek is övezik északról és délről is. Nehéz volt hajdanán a szovjet időkben alkalmas repülőteret találni.
Végül keleten lett a nemzetközi légikikötő de nehéz volt így is a megközelítés. A magas hegyek miatt Európa felől csak északról lehet berepülni. Mivel itt viszont elég gyakran ködös így nagy volt a balesetveszély. A szovjet vezetés úgy döntött mesterséges tavat építenek a leszálló útvonal alá és így ha baleset történik akkor a gép már alacsonyan szállva vízre esik 🙂

Nos most 35c volt, köd sehol viszont leszálló gép annál több. LOT, Fly Dubai, Georgian Airways 🙂
Tbiliszi tenger - ahogy a helyiek nevezik - az egyetlen hűsítő menekülés a hőség elől a városban. Nyugati partján nagy kiépített homokos partszakasz van, de én a sziklás délit választottam ahol lehet kicsit nudizni is 🙂
A naplemente pedig a legcsodásabb a tó nyugati vége feletti kis hegyről ahol a Grúzok Története monumentális emlékmű van.

A Peresztrojka idején 1985-ben kezdte a hires grúz építész Tsereteli az építést. Végül soha nem készült el teljesen de óriási 13 oszlopon mutatja be a grúz nép történetét, a szenteket, királyokat, cárokat. Gyönyörű a körpanoráma innen a városra és fürdik az ember a lemenő nap utolsó sugaraiban 🙂 (Ata, 2022, szeptember)

Olvasmányos linkek

"Bejártuk az óvárost, megkerestük a Freedom hidat ami szerintem egy csoda, átsétáltunk a túloldalra és onnan is megnéztük Tbilisi modern építményeit. Emlékszem, hogy amikor először néztem utána az országnak, mennyire meglepett a sok érdekes, modern épület. Valahogy mindegyik modern épületben van valami kedves, valami eredeti. A hatást fokozza, hogy vannak hót lepukkant házak is és vannak nagyon keleties épületek is. Építészetileg fantasztikus a város! Kedvenc épületem a tévétorony, pont olyan mint minden posztszovjet város tévétornya, de aki kitalálta, hogy éjszaka villódzó fényekkel legyen kivilágítva, az valamilyen díjat érdemelne. Szerintem szenzációs!

Szóval megnéztük az összes turisták által “kötelezően” megnézendő dolgot, mászkáltunk a várban, mentünk ezernyi lépcsőn… (Itt jegyzem meg, hogy a grúzoknál bevett szokás az irányjelző tábla elforgatása. Néhányan leküzdhetetlen vágyat éreznek hogy random irányba tekerjék őket, nem vicces…) szóval alaposan megszívtuk egyszer mert valaki hűdekedves a jelzőtáblát beforgatta, mi meg hittünk neki… csak fél óráig másztuk a lépcsőket… Köszi!) A piac kihagyhatatlan, MINDENT árulnak, fegyvertől kezdve, jelvényeken át, kajáig, mindent amit el tudsz képzelni, meg azt is amit nem. Én egy övet kaptam onnan, azt hiszem örök darab lesz mert már fél éve használom és mintha új lenne. (2015)" forrás

"Reggel, de inkább délelőtt elindultunk csodálatos kilátású szállásunkról. Végigsétáltunk a tengerparti úton, búcsút vettünk a pálmafáktól, a tengertől, a tegnapi felvonótól és megkerestük a marshrutka állomást.
Közben át kellett mennünk egy kétszer négysávos úton, de sehol nem volt egy zebra vagy egy jelzőlámpa. Sok szerencsét! Szép az élet! :) Persze az autósok nem sokat törődtek azzal, hogy egy csapat gyalog igyekezne át… semmi lassítás, esetleg egy kis gyorsítás ahogy mellénk érnek. A marshrutkák végállomása érdekes hely. Van ott minden amit el tudsz képzelni, egy egész piac például. Ne standokat képzelj el, hanem inkább mozgó árusokat. Te ott ülsz a kisbuszban, ajtó nyitva, bámulsz kifelé, vársz, ők meg jönnek és megpróbálnak valamit rád sózni. Míg vártunk jött mandarin árus, (épp akkor érett a mandarin amikor ott voltunk) kenyérárus, zoknis, random kajaárus, és koldusból sok. Köztük egy szerintem még gyereknek minősülő valaki, kezében egy kisbaba. Pont az én gyerekem ült az ajtóban, így őt támadta le a legjobban: böködte, magyarázott neki, hogy adjon egy kis pénzt. Nem is baj, ha látja, hogy máshogy is lehet élni...

"Tbiliszire egy teljes napot szántam rá, mégis csak egy ezerötszáz éves múlttal rendelkező nagyváros. A lakosság nagy része grúz ortodox vallású és meglepő, hogy mennyi fiatal jár templomba, vagy vet háromszor keresztet, mikor elhalad előtte. Érdekes, hogy a mise végeztével a pap becsukja az ajtót az oltár előtt végig húzódó díszes paravánon. Olyan, mint amikor egy színdarab végén összezár a függöny. A hívek még imádkoznak egy kicsit. Van, aki egy képet csókolgat, mások a földön térdelve hajolgatnak előre. Egy négytagú asszonykórus egyházi dalokat énekel. A helyiség akusztikája, a szerteáradó tömjén illat és a tetőablakon beszűrődő napsugár nyalábok, megindítóvá emelik az élményt. A másik nagyon régi templom (XIII. sz.) a folyó túlpartján van egy sziklafal tetején. Ultramodern gyaloghíd vezet át, de egy őr utunkat állja és mutatja, hogy csak a régi autós hídon tudunk átkelni. Az viszont már messze van (legalább 500 m :) ezért autóval megyünk. És milyen szerencse, mert egy turistacsoportba futunk, akik épp végeztek a fotózással és indultak fel a várba. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem követni őket, így nem kellett keresgélnünk az odavezető utat.

A várból újabb káprázatos panoráma. Mondtam már, hogy Tbiliszi nagyon szép messziről? A vár alatt botanikus kert, sebes folyású kispatakkal. Még csak dél és már majdnem mindent láttunk. A LP említ egy siklót és egy lanovkát a város fölé magasodó hegy tetejére, ahova a vidámparkot is építették. Fura volt látni a hegytetőn a hullámvasutat és óriáskereket, de hát ők tudják mi a szép. A lényeg, hogy sem a sikló, sem a kötélvasút nem működött. De nagyon nem. A sínek rozsdásak, a jegypénztár épületén látszott, hogy idén még nem volt nyitva. Na most mi legyen, tanakodtunk. A múzeumokat leszavaztuk, inkább sétáljunk végig a fő sugárúton! Itt van az összes fontosabb középület, a parlament, minisztériumok, az operaház, múzeumok és az egyetem. A járdán hömpölyög a tömeg, egyes szakaszokat koldus gyerekek lepik el.

Elegáns butikok és éttermek váltják egymást. Beszereztük a szuvenír hűtőmágnest, majd beültünk egy hangulatos helyre, hogy megkóstoljuk a "grúz pizzát", a hacsapurit. Ez mondhatni nemzeti eledel, már sokat olvastam róla, gondoltam most meg is kóstolom. Egy ovális alakú keltészta lepényt kell elképzelni, amit megkennek tejföllel, megszórják sajtkockákkal, majd rá egy tükörtojást és be a kemencébe. Ennek aztán vannak turbózott változatai, ahol a tejfölt túróval, a tojást reszelt sajttal helyettesítik. Kihasználtam, hogy a pincérnő tudott angolul és elmeséltettem vele a pontos neveket, hogy legközelebb ki tudjak próbálni egy más fajtát is. A nap végén felkerestünk egy temetőt, hogy ismerkedjünk a helyi szokásokkal. Elképesztő, hogy milyen márvány síremlékeket emelnek, főleg ha hozzávesszük, hogy mennyire igénytelen a legtöbb lakóház. Itt nyoma sincs a barkácsolásnak. Profi gépekkel csiszolják ívesre a legkülönbözőbb színű márványokat és marnak a kőbe gyakran egész alakos képet az elhunytról. (2010)" forrás

Tbiliszi látképe - Elter fotója

,, Tbilisziben mélyen magunkba szívhatjuk a nálunk már szinte teljesen kikopott posztszovjet életérzést, az épületek jó része még ütött-kopott, a főutcában még látni a laikus számára is egyértelműen hamisítványokat áruló Dolce&Gabbana üzletet, a metró még a pesti hármasnál is lerottyantabb állapotban sírdogál, az utcák telis-tele vannak kacatokat áruló idős hölgyekkel. Másrészt azonban minden fejlődik, ömlik ide a kínai, orosz és ukrán pénz (meg egy kis amerikai is). Ha mondjuk nem is napról napra, de évről évre: az épületeket felújítják, új tereket hoznak létre, új utakat építenek. Ez természetesen csak erősít Tbiliszi izmos eklektikáján: a Bálnához hasonló, futurisztikusan tekergő épületek, modern lakóparkok és ütött-kopott paneldzsungelek, valamint a poros, szinte romos épületek kényelmesen megférnek az óváros folyamatosan megújuló faszerkezetű, csilivili, tiritarka házaival.

A rohamtempóban történő fejlődésnek megvan a maga hátránya is: az ember olyan eklektikával szembesül a grúz városképet elnézve, ami mélyen szíven üti. Tbiliszi egyik új szimbóluma például egy olyan épület, amelyet egyébként senki sem szeretett volna szimbólumnak. Kivéve persze az arabokat, akik felhúzták. Egy hatalmas, csupa üveg szállodáról van szó, amely olyan masszívan ül rá Tbiliszi látképére, mintha egy, a Bazilikánál kétszer nagyobb rideg üvegdobozt húznánk fel a budai vár oldalába. Az arabok azzal hencegnek, hogy ez az ország első hatcsillagos szállodája, ami azért harmatos túlzás. Bár valóban ijesztően giccses szállodáról van szó, azért a nem messze lévő Marriott gyorsan lesprinteli színvonalban – mind árak, mind pedig a szolgáltatások minőségének szempontjából.

Az óvárost a faszerkezetű épületek miatt egészen sajátosan újítják fel: mindent (tehát MINDENT) lebontanak, és felhúzzák az épület korhű, pontos mását. A jellegzetes színkavalkádban pompázó grúz óváros épületeit tömörítő utcákból szinte meglepő hirtelenséggel tudunk áttévedni egy Andrássy útra emlékeztető, klasszicista európai épületekkel büszkélkedő utcába. (2017)" forrás

,, Tbiliszi annyit jelent, hogy meleg forrás. Már korábban eldöntöttük, hogy az alig alvás után először meglátogatjuk a helyi fürdők egyikét. Tbilisziben egy helyen rengeteg fürdő van. Ezek nem olyanok, mint nálunk, szóval ne hatalmas medencéket képzelj el, hanem pl. van 1 és akár 9 személyes. A fürdők vize a Mtkvari (más néven Kura, nem tudom, mikor melyiket használják) folyóba ömlik egy kis patakon keresztül. A fürdőkben masszázst is igénybe lehet venni, amit hamam néven hirdetnek. Anno Isztambulban (a Çemberlitaş-ban) kipróbáltuk a hamamot és a itteni csak részben emlékeztetett rá. Akkor egy kis meleg vizes locsolgatás után kiterültem a hamam közepén található nyolcszögletű, fűtött kőlapra, és vártam a masszőrre, aki jó 15-20 perc után szinte letámadott a dörzsölő kesztyűjével és elkezdte a testradírozást, majd a masszázst. Időnként nyakon öntött meleg vízzel. Egy felhabosított olívaszappant textilzsákokba töltik, és azokkal oszlatják el testünkön a habot.

A masszázst a hátunkon fekve kezdik, átmasszírozzák a hasunkat is, intim testrészekhez nem nyúlnak…ja és mindezt úgy, hogy egy szál bugyiban fekszel. A hamam-kezelés során megszabadulunk az elhalt hámsejtektől, megindul az anyagcserénk, és az izzadás során méreganyagok távoznak a szervezetünkből. Anno a masszázs része nagyon erős, de egyben nagyon kellemes volt. Nos az általunk meglátogatott grúz fürdő, ugyan török fürdő de nem száraz. Emlékszem anno Isztambulban kerestem a medencét…(2018)" forrás

,, A Tsminda Sameba Katedrálistól a központ felé haladva érdemes a Parlament felé venni az irányt, mert bár maga az épület nem túl látványos, a környező utcák hatalmas kontrasztként igaz poszt-szovjet időket idézve egy időutazásra hívják a turistákat. Több évtizede érintetlen utcakép, széteső szovjet autócsodák és vidám utcagyerekek teszik még teljesebbé a képet, mindezt alig néhány száz méterre a Parlamenttől.

Egy Tbiliszi városnézés alkalmával – főleg ha csak egy napunk van rá – fokozottan ügyelni kell arra, hogy ne vigyük túlzásba az épített környezethez kapcsolódó turistáskodást. Egy-két érdekes épület ugyan akad, de nagy hiba lenne Tbiliszinek csak ezt a részét megismerni, és ez alapján megítélni. Metrózzunk egyet az ütött-kopott városi metrón (még mindig jobb mint a mi 3-asunk), kávézunk akár 3-szor egy nap, kóstoljunk meg mindent és csak élvezzük az itt létünket. Ennek fontos állomásra lesz az esti programunk is, hiszen a fővárosban igencsak aktív éjszakai élet vár ránk: az Óváros zegzugos utcáin hangulatos és minőségi éttermek, pubok, bárok és klubok várnak ránk, így egy tbiliszi éjszakának csak a képzelet szabhat határt. (2018)" forrás

Fotóegyveleg

d.i. fotói

Sajtbolt - Ata fotója

Ata belvárosi fotói

Tipikus szovjet építészeti örökség az 50-es évekből - Ata fotója

Annyira csúnya, hogy már szép - sz. a. fotója

Lantoska fotója

Lantoska fotói

Ata fotója

Vissza az elejére

Jemen_info3

1970. 01. 01. 01:00 |

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | A jemeniek | Turista etikett | Jemeni konyha | Fotóegyveleg

Easy rider - Elter Karcsi fotója

Földrajz

Jemen földrajza változatos és összetett, amely öt fő régióra osztható:

Parti síkság: A Tihamah parti síkság alacsonyan fekvő, lapos terület, amelynek egyes részei nagyon termékenyek a hegyekből lefolyó patakok miatt. A Föld legforróbb helyei közé tartozik Tihamah. A legtöbb település a part mentén található, mert a sós tengeri levegő enyhíti a hőség hatását.

Nyugati hegységek: A parti síkság hirtelen véget ér a nyugati hegységnél, ahol az Afrikából érkező monszunesők a Vörös-tengeren áthaladva felerősödnek, és a hegyek csipkézett csúcsai által megakadályozva kicsapódnak. A nyugati hegység egyes részei, különösen Ibb és Ta'izz, esőerdőkre jellemző csapadékmennyiséget kapnak, ami termékeny földet biztosít kávé, qat, búza és cirok termesztéséhez. A hegyek itt hosszú emelkedőkkel rendelkeznek; legtöbbjük 600 m-ről 2,135-3,050 m magasságig emelkedik. Jelentős csúcsok közé tartozik a Jabal Sumarah, Jabal Ba'dan, Jabal Sabir és Jabal Ad Dukayik, mind körülbelül 3,000 m magasak.

Középső hegységek: Ez inkább egy fennsík, dombos területekkel a tetején, mert a hegyek kevésbé csipkézettek és kevesebb csapadékot kapnak, mivel a legtöbb eső a nyugati hegységben hullik le. Az Arab-félsziget legmagasabb hegyei itt találhatók, beleértve a legendás Jabal an Nabi Shu'ayb-ot a főváros, Sana'a közelében, amely körülbelül 3,660 m magasságban fekszik. A középső hegységek egyes részei rendkívül termékenyek, mint például Dhamar környéke, és a középső hegységek hőmérséklete is szélsőséges. A napi hőmérsékleti ingadozások a legnagyobbak a világon, nappali csúcshőmérséklet körülbelül 26-27 C, míg éjszaka fagypont alá süllyedhet. A középső hegységek nagy része, a hegyeket kivéve, 2,000-2,440 m magasságban található.

Központi fennsík: A középső hegységek fokozatos lejtése után egy 915-1,525 m magasságú fennsíkra érkezik, amelyet völgyek és wadik, vagyis patakok szelnek át. Ez a terep nem olyan durva, mint a középső vagy nyugati hegység, de a növényzet csak a völgyekben vagy a wadik közelében lehetséges, mert ezek sok öntözővizet biztosítanak a csapadékból, amely csak a távoli területeken fordul elő. Villámárvizek nagyon gyakoriak. Ez a fennsík Shabwah-tól Hadhramauton és Al Mahrán keresztül Dhofarig terjed Ománban, amelyet sok jemeni Nagy-Jemen részének tekint, nem is beszélve Najranról, Jizanról és Asirról Szaúd-Arábiában.

Sivatag: A Rub Al-Khali, azaz az Üres Negyed, a világ legveszélyesebb sivataga és a legnagyobb homoktenger, Északkelet-Jemenben, Délkelet-Szaúd-Arábiában és Északnyugat-Ománban található. Évekig egyáltalán nem esik eső, és szinte nincs növényzet. A hőmérséklet elérheti a 61°C-ot.

Sokotra - sárkányfa - Ohotin Viktor fotója

Időjárás és éghajlat

Az ország klímája száraz és forró, a csapadék mennyisége a domborzati viszonyoknak megfelelően változik. A tengerparti sávban ehhez magas páratartalom is társul. A belső területeken meglehetősen nagy a napi hőingadozás: éjjel nem ritka a fagypont körüli hőmérséklet, miközben nappali hőmérséklet általában 30 °C körüli.

Történelem

Dél-Arábia és Jemen modernkori története 1918-ban kezdődött, amikor Jemen elnyerte függetlenségét az Ottomán Birodalomtól. 1918 és 1962 között a Hammaddin család uralta monarchiáként. Észak-Jemen 1962-ben vált köztársasággá. Dél-Jemen viszont csak 1967-ben vált függetlenné a britektől. 1970-től Dél-Jemen kommunista kormányzati rendszert honosított meg.

A két ország 1990-ben egyesült Jemeni Köztársaságként.

Részletes:

Jemen régóta a kultúrák kereszteződésében létezik, Dél-Arábiában való elhelyezkedésének köszönhetően kapcsolódik a Közel-Kelet legősibb civilizációs központjaihoz. A Kr. e. 12. század és a 6. század között a minaeai, sabaei, hadramauti, qatabani, ausani és himjarita királyságok része volt, amelyek ellenőrizték a jövedelmező fűszerkereskedelmet, majd etióp és perzsa uralom alá került. A 6. században a himjarita király, Abu-Karib Assad áttért a zsidó hitre. A 7. században az iszlám kalifák kezdték meg az ellenőrzés kiterjesztését a területre. A kalifátus felbomlása után Dél-Arábiát számos dinasztia irányította, amelyek részben vagy egészben uralták Dél-Arábiát. Perzsa eredetű imámok időszakosan 160 évig uralkodtak Jemenben, teokratikus politikai struktúrát hozva létre, amely a modern időkig fennmaradt.

Az egyiptomi szunnita kalifák a 11. század során Jemén nagy részét elfoglalták. A 16. századra, majd ismét a 19. századra Jemen az Oszmán Birodalom része lett, és egyes időszakokban az imámok egész Jemen felett gyakorolták az irányítást.

Dél-Arábia és Jemen modern történelme 1918-ban kezdődött, amikor Jemen függetlenné vált az Oszmán Birodalomtól. 1918 és 1962 között Jemen a Hamidaddin család által uralt monarchia volt. Észak-Jemen 1962-ben köztársasággá vált, de csak 1967-ben vonult ki a Brit Birodalom, amely a 19. században védelmi övezetet alakított ki Áden dél-arábiai kikötője körül, és létrejött Dél-Jemen. 1970-ben a déli kormány névlegesen kommunista kormányrendszert fogadott el. A két ország 1990. május 22-én egyesült Jemen Köztársaság néven.

Az egyesülés azonban nem vezetett békéhez. Az USS Cole nevű amerikai hadihajót 2000-ben megtámadta az Al-Káida Ádenben, miközben üzemanyagot vett fel. Azóta az Arab-félszigeti Al-Káida megerősödött az országban, és az Egyesült Államok válaszul többször támadott jemeni célpontokat drónokkal. A hosszú ideig tartó diktátor, Ali Abdullah Szaleh kormánya az arab tavaszhoz kapcsolódó drámai tiltakozások közepette bukott meg 2012-ben, de utódja, Abd Rabbu Manszúr Hadi korábbi alelnök alig sietett a tüntetők által követelt reformok bevezetésével, és a síita húszik milíciája 2015 februárjában átvette a kormány irányítását. A szunnita arab kormányok, különösen Szaúd-Arábia, közel álltak Szalehhez és Hadihoz, és ellenzik a síita uralmat ebben az arab országban. Egy szunnita iszlamista koalíciót, az Al-Islahot támogatják a húszi erők elleni polgárháborúban, és brutális bombázási kampányt vezettek, amely jelentősen károsította az ország infrastruktúráját

Manapság

6,8 millió jemenit azonnali éhezés fenyeget, további 10,2 millió jemeni van válságban, vagyis gyakorlatilag már ők is éheznek, csak az életük nincs veszélyben. Közvetlen veszélyben. Még.
Ez összesen 17 millió ember, Jemen teljes, 28 milliós népességének több mint 60 százaléka.

Az éhínség Jemen két legnépesebb kormányzóságában, a népesség negyedének otthont adó Taiz és Hodeidah kormányzóságokban a legfenyegetőbb. Ebben a két tartományban zajlik legintenzívebben a háború.

A helyzetet nem egyszerű megoldani, mert abban nagyon nagy szerepet játszik az országban évek óta dúló, mostanra nemzetközi konfliktussá, jelző nélküli háborúvá szélesedő polgárháború. (2017)

"A statisztikák szerint a jemeni nők hetven százaléka analfabéta, a legtöbb lány az általános iskolát sem fejezi be, mivel a szülőknek általában csak egy gyermek taníttatására van pénzük, azt pedig fiúkra költik. Bár ma már a Szanaai Egyetemre járóknak körülbelül 50 százaléka nő, tanulmányaik befejeztével a legtöbbjük nem talál munkát.

Az országban nagyon gyakori a gyerekházasság, a nyomorgó szülőknek sokszor anyagilag is megéri férjhez adni kilenc-tíz éves lányaikat. Jemenben egyébként korábban már érvényben volt egy törvény, amely megtiltotta a 15 évesnél fiatalabbak kiházasítását, ám a parlament a kilencvenes években ezt a szabályozást eltörölte, arra hivatkozva, hogy a szülőknek jogukban áll akkor férjhez adni lányaikat, amikor csak akarják. A jemeni szociális minisztérium adatai szerint 2010-ben minden negyedik menyasszony még nem töltötte be a 15. évét, amikor megköttetett a házasság.

Jemenben a férj és feleség kapcsolatát nagyon szigorú törvények szabályozzák: a többi között a nőknek még a házat sem szabad elhagyniuk a férjük engedélye nélkül, a házaséletet szabályozó passzus pedig megengedi a házasságon belüli nemi erőszakot.

Egy jemeni nőnek a "nemek" körül forog az élete. Nem kerékpározhatnak, nem maradhatnak ki sokáig a barátokkal, nem beszélgethetnek a politikáról vagy vallásról, nem halogathatják a férjhez menést, nem válhatnak el, nem járhatnak fedetlen hajjal, nem tanulhatnak tovább, nem utazhatnak egyedül, és nem lehetnek férfi barátaik. Csupán azért, mert nőnek születtek.

Sokan talán nem is hallottak még Jemenről, vagy valami távoli, talán nem is valóságos vidéknek gondolják. Pedig Jemen létezik. Egy csodálatos és titokzatos szépségű ország, amit a háttérben diktatórikus hatalmak irányítanak.

Ezt a helyet olyanok irányítják, akik háborút szítanak, vallási konfliktusokat és politikai nyugtalanságokat okoznak. A szunnita és síita vallási konfliktusok és a korrupt vezetők tönkreteszik a jemeniek életét, gazdaságát. (2016)" forrás

A jemeniek

Előfordulhat, hogy azt gondolnád, Jemen az egyik etnikailag homogénebb ország a Közel-Keleten, ha csupán azt tudnád, hogy a lakosság közel 100%-a arabnak vallja magát. Azonban sok jemeni erősen kötődik helyi, szektás és törzsi identitásához, és a politikai különbségek is mélyek, ami gyakran vitatott és néha erőszakos sokszínűséget eredményez.

A jemeni emberek jellemző tulajdonságai, szokásai, hagyományai és társadalmi berendezkedése sokrétű és összetett, mélyen gyökerezik a történelmi és kulturális hagyományaikban. Íme néhány jellemző vonás:
Társadalmi és kulturális jellemzők:

Vendégszeretet: A jemeni emberek híresek a vendégszeretetükről. Az idegenek meghívása otthonukba és megvendégelése gyakori és elvárt viselkedés. A vendégszeretetet vallási és kulturális kötelességként is kezelik.

Család: A család központi szerepet játszik a jemeni társadalomban. A nagycsaládok gyakran együtt élnek, és a családi kötelékek nagyon erősek. Az idősebb családtagok tisztelete különösen fontos.

Törzsi azonosságtudat: A jemeni társadalom jelentős részét a törzsi hovatartozás határozza meg. A törzsek közötti kapcsolatok és az ezekhez fűződő identitás nagy befolyással bír a mindennapi életre és a politikai helyzetre is.
Vallási és kulturális szokások:

Vallás: Az iszlám, különösen a szunnita és síita ágazatok, mélyen áthatja a jemeni élet minden aspektusát. A vallás nemcsak a spirituális életben, hanem a társadalmi normákban és törvényekben is központi szerepet játszik.

Qat: A qat rágása társadalmi szokás, amely a nap jelentős részét kitölti. A qat rágása közösségi tevékenység, amely során az emberek összegyűlnek, beszélgetnek és üzleteket kötnek.
Női egyenjogúság:

Nők helyzete: A jemeni nők helyzete nagymértékben függ a lakóhelyüktől és a helyi kulturális normáktól. A városi területeken a nők számára több lehetőség nyílik az oktatásra és a munkavállalásra, míg a vidéki területeken a hagyományos nemi szerepek és a korlátozások erősebbek lehetnek. A nők jogai és lehetőségei jelentősen korlátozottak, és a női egyenjogúság kérdése komoly kihívásokkal néz szembe.
Idősek tisztelete:

Idősek tisztelete: Az idősebbek tisztelete és megbecsülése mélyen beágyazódott a jemeni kultúrába. Az idősebb családtagok iránti tisztelet megnyilvánul a mindennapi életben, a döntéshozatalban és a családi tanácskozásokban.
Vérmérséklet és viselkedés:

Vérmérséklet: A jemeni emberek általában barátságosak és vendégszeretőek, de a kulturális és törzsi hagyományok miatt a viselkedésük és hozzáállásuk változhat. A tisztelet és az udvariasság alapvető elvárás, különösen az idősebbekkel és a vendégekkel szemben.

Konfliktuskezelés: A törzsi hagyományok és a törzsi igazságszolgáltatás még mindig jelentős szerepet játszanak a konfliktusok megoldásában, bár a modern jogrendszer is érvényben van.
Ünnepek és hagyományok:

Hagyományos öltözet: A hagyományos jemeni öltözetek, mint például a férfiak által viselt „jambiya” (görbe tőr) és a nők által viselt „abaya” (hosszú köpeny), még mindig gyakoriak és a kulturális identitás fontos részét képezik.

Ünnepek: Az iszlám vallási ünnepek, mint az Eid al-Fitr és az Eid al-Adha, kiemelkedő fontossággal bírnak. Ezek az ünnepek családi összejövetelekkel, közös étkezésekkel és imákkal járnak.

arcok és arctalanok - b.a. fotója

Szana-i boltosok - Elter Karcsi fotója

Ünnepi ruhában - Elter fotója

Turista etikett

Jemenben a turistának fokozott elővigyázatosságot kell tanúsítania. A viselkedésben és főleg az öltözködésben alkalmazkodni kell a helyi szokásokhoz és hagyományokhoz. Ennek megfelelően a nők részére ajánlott a zárt ruhák viselése, a mélyen dekoltált, hátat, vállakat szabadon hagyó, lenge öltözékek viselése egyáltalán nem ajánlott!

Kerülendő dolgok

Bizonyos dolgokat kerülni kell, mert helytelenítéssel találkozhatnak, és ezeket mindenképpen érdemes elkerülni a tartózkodás során.

Politika

Kerüld az Egyesült Államokról való beszélgetést — sok jemeni úgy érzi, hogy az USA „beleavatkozik” az ország ügyeibe, és több kárt okozott, mint hasznot.
Kerüld Izrael témáját — akárcsak az arab világ többi részén, sok jemeni negatív érzéseket táplál Izraellel szemben.

Vallás

Az iszlám Jemen államvallása, és minden jemeni életében fontos szerepet játszik. Akárcsak az arab világ többi részén, a vallás kényes téma. Mindig érzékenyen és tisztelettel közelítsd meg a vallási kérdéseket.

Vallási helyek látogatásakor viselkedj és öltözködj megfelelően. Néhány mecsetbe nem léphetnek be nem muszlimok. Ha nem vagy biztos, kérdezz.
Ramadán idején tartózkodj a nyilvános evéstől, ivástól, dohányzástól és rágástól. Ennek elmulasztása rendkívül tiszteletlennek számít.
Ne kritizáld vagy beszélj rosszul az iszlámról; Jemenben szigorú blaszfémiatörvények vannak.
Ne beszélj vallásról agnosztikus nézőpontból; ezt teljesen értetlenül fogadják.
Kerüld a térítéssel kapcsolatos bármilyen utalást; az áttérés Jemenben bűncselekmény.

Egyéb

Ez egy muszlim ország. Légy érzékeny arra, hova irányítod a kamerádat. Rengeteg nagyszerű fotólehetőség van minden sarkon (a kérdés általában az, mit hagyj ki az egyes képekből), de ha embereket fényképezel, mindig kérdezd meg előtte. Az „mumkin akhud sura minak?” arab kifejezés nagyon hasznos. Soha, de soha ne próbálj meg nőkről képeket készíteni, még akkor sem, ha te magad is nő vagy. Ez nagy sértésnek számít, és akár súlyosabb következményekkel is járhat. Ne próbálj fényképezni semmit, ami stratégiai jelentőségű lehet (pl. amit legalább egy katona vagy rendőr őriz). Azonban, ha udvariasan kérdezel és az őrök jókedvűek, akár emlékfotót is készíthetsz egy géppisztolyt tartó katonával!
Annak ellenére, hogy közel van a gazdagabb olajtermelő országokhoz, Jemen a világ egyik legszegényebb állama. Sok helyi számára az életkörülmények nagyon nehezek. Turistaként számíts arra, hogy a helyi kereskedők magasabb árakat kérnek tőled. Miközben tudatában vagy a jemeni szegénységnek, ne engedj az együttérzésből fakadó kísértésnek, hogy megfizesd az első árat. Az alkudozás az élet része a világ nagy részén, és minden vevőtől elvárják.
Ha egy terület le van zárva, annak nagyon jó oka van. Bármennyire is csábító lehet a bátor felfedező szerepében tetszelegni, nincs ok arra, hogy növeld az emberrablás vagy rosszabb esélyeit, hacsak nem feltétlenül szükséges.

Emellett készülj fel arra, hogy gyakran kérnek majd tőled tollat (qalam, galam) a helyi iskolák számára, valamint édességet (bonbon). Az előbbi esetben, ha van egy felesleges tollad, érdemes lehet megfontolni az adományozást. Az utóbbi esetben viszont ellenállj a kísértésnek, hogy édességet adj, mert ez elvárást teremthet a következő külföldi érkezővel szemben. Mondani sem kell, hogy ne adj pénzt („fulus!” „bizniz!”) gyerekeknek. Inkább helyi jótékonysági szervezeteknek adományozz.

Jemeni konyha, gasztronómia

A jemeni konyha jelentősen eltér az Arab-félsziget többi részétől, és valódi fénypontja lehet bármelyik jemeni utazásnak—különösen, ha helyiekkel együtt élvezheted (ez egy meghívás, amit a látogatók gyakran kapnak, még többször, mint amire számítanak).

Főételek:

Salta: Ez a jemeni konyha jellegzetes étele, egy húsalapú pörkölt, amit görögszénával fűszereznek és általában a főétkezés végén szolgálnak fel. Az íze elsőre meglepő lehet az újoncok számára, de mindenképpen érdemes megszokni.

Mandi: Egy népszerű húsos és rizses étel, amely a Hadhramaut régióból származik. A mandi különlegessége abban rejlik, hogy a húst agyagkemencében sütik, és a rizs fölé akasztják, így a húslé a rizsre csepegve főzi azt meg.

Desszertek:

Jemeni méz: Különösen híres az egész régióban, és a legtöbb desszert bőségesen tartalmazza.

Bint al-sahn: Egyfajta lapos tésztaétel, amit mézzel öntenek le.

Jemeni mazsola: Szintén érdemes megkóstolni.

Egyéb érdekességek:

Qat: Noha nem étel, érdemes megemlíteni a qat levelet, amit szinte az egész jemeni lakosság rágcsál ebéd után egészen vacsoráig. A növényt az egész országban termesztik, és a helyiek szívesen kínálják meg vele a látogatókat. A qat rágása művészet, de az alapötlet, hogy a kis, puha leveleket és ágakat (a keményeket nem) rágják, és egy nagy golyót formálnak belőlük az arcukban. A qat enyhe stimuláns hatású, étvágycsökkentő és álmatlanságot is okozhat. Azonban a qat rágása számos egészségügyi problémát is okozhat, beleértve a száj- és nyelőcsőrákot, így óvatosan érdemes fogyasztani.

Italok:

Jemen hivatalosan száraz ország, azonban nem muszlimok maximum két üveg alkoholos italt hozhatnak be az országba, melyeket csak magánterületen fogyaszthatnak el. Nyilvánosan alkohol hatása alatt mutatkozni nem ajánlott.

Sokféle gyümölcslevet és üdítőt lehet kapni, de kerülni kell a lepukkantabb gyümölcslé boltokat, mivel azok csapvizet is használhatnak alapként. A jemeni teát (shay) és kávét (qahwa vagy bun) gyakran fogyasztják étkezéshez. A jemeni kávé jóval gyengébb, mint a félsziget más részein található erős török kávé.

A csapvizet kerülni kell, de palackozott víz szinte mindenhol kapható, akár hűtött, akár szobahőmérsékletű változatban.