ÚTIKRITIKA.HU / Tbiliszi

Tbiliszi annyit jelent, hogy meleg forrás. A várost a 6.században alapították. Az 1,1 milliós Tbiliszi karakteres város, nem túlglobalizált, viszont hagyományokkal teli, ugyanakkor a fejlődés biztató jeleit is felmutató város. Pezseg az éjszakai élet, rengeteg fiatal sétál, szórakozik, beszélget. Tbiliszi tele van kis utcákkal, közökkel, amik roppant hangulatosak.

ata fotója

Fő látnivalók és nevezetességek:

A Szentháromság katedrális
Narikala erődítmény
Metekhi régi negyed
A Teknősbéka-tó
Óváros

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Tbilisz utcáinak tágassága, a dús lombozatú fákkal
Tbiliszi építészeti vegyességének furcsasága: nagyon régi, klasszikus, szovjet, ultramodern
Szinte minden éttermi étkezésünknél friss, jó minőségű étkeket ettünk, pedig nem a legdrágábbakba mentünk
A Nemzeti múzeumban a Tbilissi szovjet (megszállási) időszakával foglalkozó rész
Az óváros kis labirintusos utcái, benézni a rejtőzködő udvarokba, a rokonszenves könyvesboltok
Egy vendéglőben teljes üveggel elfogyasztott félédes vörösbor (usakhelauri a neve vagy valami hasonló)
A bazilika és a katedrális, valamint egy mecset és egy zsinagóga
Szombaton a folyóparton a bolhapiac a szovjet katonai cuccokkal
Az emberek barátságosak, segítőkészek, a nyelvi akadályok mellett is
A régi házak sofkéle, érdekes erkélyei

Nem tetszett

A rengeteg cigifüst, a taxisok is bebüdösítik az autójuk belsejét
A ronda szovjet hotelek nem túl jól sikerült modernizálása
A 4-5 csillagos hotelek recepciósain kívül gyakorlatilag sem angolul, sem németül nem beszél senki, még oroszul is csak az idősebbek
A szolgáltatók (pl. hotelszemélyzet, éttermi pincérek) hanyagságai, feledékenységei, szórakozottságai
Az óváros rémes álllapota; egy csoda hely lenne helyre állítva
Mogorva lakótelepek

d.i. fotója

Vélemények

A helyiek kifejezetten kedves,mosolygós, segítőkész és kiváncsi emberek: a fiatalok többsége jól beszél angolul, az idősebbek nem, de mindent megtesznek azért, hogy megoldják ezt a helyzetet: odahívnak bárkit tolmácsolni.

Tbiliszi szerelem:kelet és nyugat,a legmenőbb nyugati márkák mind jelen vannak,a kávézókon csak hüledeztünk,a cukrászdák,pékségek közül számos nemzetközi is jelen volt,természetesen.
Ugyanakkor az abszolút Isztanbulra jellemző frissen facsart és őrült finom gránátalma juice az utcán mindenhol,a hepehupás macskaköves hiányos utcai burkolat, ez mind-mind Tbiliszi.

(Lantoska, 2023)

,, Nekem alapvetően tetszett Tbiliszi, csak sajnos a belvárosban egy perc nyugta sincs a turistának a mindenféle üzleti ajánlattal minket fárasztó fickóktól.

Ezen kívül ami megdöbbentő, hogy jobbnál jobb kocsikkal járnak, amik az omladozó épületek előtt parkolnak. Ezeknek az épületeknek a felújításába valamiért senki sem akar pénzt fektetni.

Mindenesetre ha megszabadulsz a mukiktól, akik mindenféleképpen el akarnak neked adni valamit, a macskaköves belváros a szűk utcáival nagyon szép. (2022)

Ha Magyarországra gyakran mondják, hogy „vízfejű”, akkor Grúziára talán azt lehetne mondani, hogy egyetlen fej, amelyből csak egy keskeny nyúlvány indul ki. Az ország nagyjából négymilliós lakosságának több mint egynegyede Tbilisziben él, és ezen kívül csupán néhány további, néhány százezres város található – mintegy biztonsági tartalékként.

Két napot töltöttem Tbilisziben, és ez alatt az idő alatt szinte mindent sikerült felfedezni, amit a város kínál, sőt bőven jutott idő arra is, hogy mindazt megnézzem, ami akár csak egy kicsit is felkeltette az érdeklődésemet.
Tbilisziben ma is erősen jelen van a modern építészet, amit szerintem azért fontos kiemelni, mert bár nagyszerű, ha egy város büszkélkedhet gazdag múlttal és történelmi emlékekkel, de ha nem tudja magát a jelenben is meghatározni, akkor nem mutat valódi jövőképet sem.

Tbiliszi építészetileg is rendkívül eklektikus város. Egy-egy utcában egymás mellett állhat egy romos, omladozó ház és egy vadonatúj üvegpalota. Körbejártuk a legfontosabb látnivalókat: a Szentháromság (Sameba) katedrálist, amely a grúz ortodox egyház központja. Az épület a grúz egyházi építészet jellegzetességeit hordozza, bizánci hatásokkal fűszerezve. A világ harmadik legmagasabb ortodox katedrálisának számít 105 és fél méteres magasságával. Bejártuk a Metekhi negyedet, az óvárost, és ellátogattunk a Teknősbéka-tóhoz is. A folyó jobb partján a muszlim kultúra pozitív örökségei láthatók: például a fürdők, és az oszmán stílusú épületek, amelyek szépen fel vannak újítva, ahogy a mecset is. A folyóparton pedig a modern Grúzia új épületei sorakoznak.
A fővárosnak kétségkívül vannak pozitívumai. Érezhető a fejlődés – vagy legalábbis az erre való törekvés. Érdekes látvány, amikor egy rendezett utca után néhány lépésnyire hirtelen egy lepusztult sikátorba téved az ember. Más posztszocialista nagyvárosokkal szemben itt például sikerült bevezetni a tömegközlekedésben az elektromos chipkártyát, aminek a hátoldalán még egy metrótérkép is helyet kapott. Az is kellemes meglepetés volt, hogy sokan beszélnek angolul, ami megkönnyítette a dolgunkat, bár időnként az orosz nyelvvel is próbálkoztak.

Az orosz turistákat eddig sem kedveltem különösebben, de itt ez az érzés csak erősödött. Hihetetlenül tolakodóak, nem törődnek senkivel, és sajnos miattuk az árak szinte mindenhol magasabbak. Azokban az éttermekben, ahol az étlap oroszul is ki volt írva (ami elég gyakori), az árak rendre magasabbak voltak.

Tbiliszi kétségkívül az egyik leghangulatosabb és legszebb főváros, ahol valaha jártam. Kompakt óvárosa elbűvölő a helyenként már gondosan felújított, máshol még az idő vasfogának kitett házaival és épületeivel. A városképet különleges építészeti kavalkád jellemzi: bizánci és oszmán elemek keverednek modern-kori Art Nouveau részletekkel, 20. századi szovjet örökséggel, miközben már egy-egy 21. századi, futurisztikus üveg-acél építmény is megjelenik a látképben.
Tbiliszi zöld szíve a Botanikus Kert, ahol festői vízesés, nyugalom és üde növényzet várja a látogatót. Fölötte magasodik az ősi erőd, alatta az oszmán kori fürdőnegyed terül el. A környező kisebb-nagyobb dombokon kupolás templomok uralják a panorámát, melyet időnként egy-egy modern épület tör meg üveg és acél ragyogásával.

Az egész város olyan, mintha egyensúlyozna: félúton Nyugat és Kelet között, Perzsia és India felé vezető út mentén, miközben a nagy orosz árnyéka mindvégig ott húzódik a háttérben.

Odajutás

A Wizzair potom pénzért Kutaiszibe hoz (és visz),a reptérrôl pedig extra kényelmes módon lehet eljutni a fôvárosba,Tbiliszibe: kb 3-4 óra alatt. A buszon wifi van,wc nincs így nem praktikus sokat inni előtte. Egy megálló van e célból csak.
A buszjegyet meg lehet venni online vagy a helyszínen:természetesen itt is és szinte mindenhol fizethetünk kártyával azaz telefonnal. (lantoska, 2023)

Szállásválasztás

A belvárosban foglaltunk airbnb lakást:szokásosan a 3-as szabàly szerint:
-lokáció, -ár, -superhost legyen

Kettőnknek volt egy éjszaka 22 Euro,tiszta aranyos lakás,jó wifivel,törülköző,minden szokásosan.

A fővárosban:Tbilisziben érdemes a Liberty Square környékén lakni,mert innen minden könnyűszerrel és sétálva elérhető.
Mi a főúton laktunk illetve annak egy mellékutcájában:10-15 percre az említett tértől. (lantoska, 2023)

Közlekedés

Van metró ill buszközlekedés,megbízható és olcsó:1 Lari azaz 140 ft egy “menet”.
Kipróbáltuk a metrót is,a buszt is,mert a belvárosból a vonatállomásra ez a legpraktikusabb. ahonnan mindenfelé el lehet jutni a kicsi,de gyönyörű országon belül. (lantoska, 2023)

A repülő éjfél előtt nem sokkal, 23:55-kor indul Budapestről, és hajnalban, körülbelül 5 órakor érkezik meg Kutaiszibe. Ez ne ijesszen meg senkit: maga az út mindössze három órás, csak az időeltolódás miatt kell ehhez még két órát hozzáadni. Amint kilépünk a reptér várójába, szemben megtaláljuk a Georgian Bus pultját, ahol 20 lariért vehetünk jegyet Tbiliszibe — akár bankkártyával is. Egy lari jelenleg körülbelül 0,35 eurót ér, ezért praktikusabb, ha inkább eurót viszünk magunkkal, és azt váltjuk át helyben. A közel négyórás buszút végállomása Tbiliszi központjában, a Szent György téren van.

Városi busz - Ata fotója

Tbilisziben elektronikus jegyrendszer működik, ami kényelmesen és egyszerűen használható. A város közlekedését két metróvonal és számtalan buszjárat biztosítja. A metróállomásokra beléptető kapukon keresztül lehet bejutni, a buszokra pedig az első ajtón kell felszállni. A tarifa rendszer igazán egyszerű: egyféle vonaljegy van, de a rendszer kedvez azoknak, akik többet utaznak. A nap első utazása 50 tetri, a második 30 tetri, minden további pedig csak 20 tetri (1 tetri körülbelül 1 forintnak felel meg). Külön dicséret illeti, hogy a főként turistáknak szánt lanovkára is jó ugyanaz a kártya, amivel a Narikala-erődhöz juthatunk fel. Ennek díja magasabb, egy utazás 1 lari. Kissé bosszantó viszont, hogy a lanovkázás után a rendszer újraindítja a napi kedvezményeket, így ha ezután ismét metróra szállunk, úgy von le 50 tetrit, mintha aznap először utaznánk. Feltételezhetően ez valamilyen technikai hiba, amit talán időközben már orvosoltak. Maga a rendszer ötletes, és „Metromoney” vagy grúzos átírásban „Metrománi” néven ismert.

Tbilisziben a legnagyobb veszély nem a bűnözés, hanem az autós forgalom kaotikussága és a gyalogosok teljes figyelmen kívül hagyása. Néhány úttesten való átkelés után hamar rájöttünk, hogy itt a zebrán, teljesen szabályosan áthaladó gyalogosnak sincs semmiféle elsőbbsége az autókkal szemben. Teljesen mindegy, mit mutat a lámpa — a legtöbb sofőr még csak a legkisebb jelét sem adja annak, hogy lassítana, vagy figyelembe venné a gyalogost. Így aztán egy idő után mi is felhagytunk a zebrák keresésével, hiszen ott sem volt több esélyünk, mint bárhol máshol. Gyalogosan közlekedni Tbilisziben nagy odafigyelést igényel. Az utcákon emellett sok kóbor kutya kóborol, és volt, hogy sikerült is jól megijeszteniük.

A Béke hídja - Lantoska fotója

Étkezés

Ajánott éttermek: Pasanauri !

Valóban finom a grúz konyha de azért nem minden szép és jó itt Grúziában.
Éttermi felszolgálókat sürgősen Európába küldenék egy kicsit tanulni. Papucsban undorítóan felöltözött lányok és fiúk, unottan abszolút nem kedvesen szolgálnak fel a grúz fővárosban.
Szinte senki nem tud angolul viszont grúzul elég agresszívan tudnak válaszolni.
És csodák csodája minden étteremben KÖTELEZŐEN FIZETENDŐ 20% SZERVÍZDÍJ van amiért egyikük sem dolgozik meg.
Finom volt két napja a Hinkali és tegnap este a Xarcho és a grúz sör de azért 15.50-es számlára 20.35-öt fizetni az bicskanyitogató! (Ata, 2022)

A bolhapiac igazán érdekes élmény volt, de hamar ránk tört az éhség. A fiúk előre figyelmeztettek: a helyi ételek fantasztikusak lesznek — és nem is tévedtek. Dél körül ültünk be egy vendéglőbe, és bár eredetileg csak egy könnyű reggelit terveztünk, végül a hacsapurira és a khingalira esett a választásunk. A hacsapuri egy sós sajttal töltött lepény, a khingali pedig batyuba rejtett húsos leves, amit úgy lehet elfogyasztani, hogy először egy kis lyukat harapunk a tészta szélébe, és azon keresztül megisszuk a benne lévő levet. Nem sokkal később előkerült egy üveg csacsa is, a helyi erős párlat, hogy teljessé tegye az élményt.

Életem legjobb Pelmenijét ettem a Pirosmani étteremben.
Rendkívül gusztusosan volt tálalva. Forró agyagedényben rásütve a sajtos kenyér. Omlós húsos pirozskik tejfölös kapros lében és belefőzve Imereti sajt és szalonnadarabkák!

Ízléses a hely, jó a kiszolgálás és csak 10% a tip.. (Ata 2022)

Ata fotója

forrás

Lantoska fotói

Vásárlás

Igazán bizalomgerjesztő, fővárosi pénzváltó - Ata fotója

Balra fent a jaltai triót láthatjuk - Ata fotója

Lantoska fotója

Ata fotója

Szórakozás

A Jan Shardeni utcán és környékén található a legtöbb éjszakai szórakozóhely (bárok, diszkók, kávézók).

A Stamba Hotel lounge bárja - K-T. Gy.

Lantoska fotója

Social Fabrika

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy szovjet varroda Tbilisziben amely a 90-es években csődbe ment. Már már a lebontásán gondolkodtak de mivel olyan központi helyen volt az újvárosban igy a pesti romkocsmákhoz hasonlóan a grúz hippik nyitottak az elhanyagolt épületben bárokat, alternatív szórakozóhelyeket.
Mára a Tbiliszi fiatalok kedvenc kiülős helye lett, pár éve pedig a varroda főépületében szálloda és hostel nyílt 🙂 (2022, Ata)

Social Fabrik - Ata fotói

Közbiztonság

Tbiliszi az utcákon látható jelentős rendőri jelenlétnek köszönhetően eléggé biztonságos város. Biztonságosabb mint az eruópai nagyvárosok többsége. Ez nem mindig volt így. A kilencvenes években és az új évezred első éveiben Tbilisziben nagy volt a bűnözési ráta. Szerencsére pozitívan változtak a dolgok. Annyira, hogy lényegében Tbiliszi egyetlen negyedét, vagy akár elővárosát se lehet a turista szempontjából veszélyesnek minősíteni. Még késő este is nyugodtan lehet bárhol, biztonságban sétálni. Persze előfodulnak zsebtolvajlások, sőt rablások is, de a legritkábban fordul elő, hogy kifejezetten a turistát célozzák meg akcióval, támadással. Persze Tbilisziben is érvényesek a biztonsági alapszabályok. Tbilisziben a legnagyobb veszély nem a bűnözés, hanme az autóforgalom vadsága, a gyalogos semmibevétele.

Rendőrségi mikrobusz a belvárosban - Ata fotója

,, Tbiliszi sokak elmondásai alapján biztonságosabb, mint az európai nagyvárosok többsége. Még késő este is nyugodtan lehet bárhol sétálni. (H.B., 2018)

Ata fotója

Látnivalók

Óváros

Tsminda Sameba katedrális

Elter Karesz fotója

Rustaveli sugárút

A Béke hídja

Funicular

Saburtalo negyed

Nincs még egy olyan negyede Tbiliszinek amely annyira gyorsan fejlődne mint Saburtalo.
Sorra nőnek ki a magas épületek, lakóházak, bank központok. Jó is a városrész adottsága. Közel a belváros és munden oldalról hegyek veszik körül. Így kicsit hűvösebb is és közelebb a természet...(Ata, 2022)

Ata fotói

Vake negyed

Központi sugárútja a Chavchaavadze bulvár. Teljes átalakuláson és rehabilitáción ment át az egész környék.
Ízléses aluljárók, padok, pihenő, biciklisáv, kerékpár parkoló középen vezetett buszsáv. Felújított épületek.
Valóban nyugati színvonalú sugárút született. Az utat szegélyező platánfák pedig különös eleganciát adnak az útnak. (Ata, 2022)

Chavchavadze Ave - Ata fotói

Metekhi katedrális

Abanotubani negyed

,, Messziről uralja Abanotubani városrészt a mesés kék csempés - két kis minaretje miatt akár - siíta mecsethez hasonlító - Chreli Abano fürdő. Minden bizonnyal a Tbiliszi szulfurfürdőinek királya díszes homlokzata miatt.

Rengeteg orosz látogatja, mert nagy költőjük Puskin is itt járt 1829-ben és azt irta útinaplójába hogy egyetlen Tbiliszi nyaralás sem képzelhető el a török fürdő meglátogatása nélkül.
Nos én mar számtalan alkalommal jártam Tbilisziben de a fürdő felújítás miatt zárva volt, majd amikor kesz lett sem nyitott meg.
Most örömmel tapasztaltam hogy már várja a látogatókat. Borsos ám a belépő a luxus fürdőbe. Közös fürdő nincs, csak magánkabinok. A legkisebb kétszemélyesért is 20.000 Ft-ot kérnek egy órára, a gyönyörű VIP pihenő és medence ennek háromszorosa.

Abanotubani negyed Tbiliszi egyik legrégibb negyede ahol a legenda szerint Iberia királyának főnix madara az V. században találta meg a kénes gyógyvízet. "(Ata, 2022)

,,Tbiliszi-tenger" és a grúz Hősök tere

Hogy lehet az ember egyszerre Tbiliszi tengerpartján és közben megnézheti a grúz Hősök terét? 🙂
Nagyon egyszerűen. Aki járt már Tbilisziben tudja hogy nem egy alföldi város, dimbes-dombos a település sőt 1200 méter magas hegyek is övezik északról és délről is. Nehéz volt hajdanán a szovjet időkben alkalmas repülőteret találni.
Végül keleten lett a nemzetközi légikikötő de nehéz volt így is a megközelítés. A magas hegyek miatt Európa felől csak északról lehet berepülni. Mivel itt viszont elég gyakran ködös így nagy volt a balesetveszély. A szovjet vezetés úgy döntött mesterséges tavat építenek a leszálló útvonal alá és így ha baleset történik akkor a gép már alacsonyan szállva vízre esik 🙂

Nos most 35c volt, köd sehol viszont leszálló gép annál több. LOT, Fly Dubai, Georgian Airways 🙂
Tbiliszi tenger - ahogy a helyiek nevezik - az egyetlen hűsítő menekülés a hőség elől a városban. Nyugati partján nagy kiépített homokos partszakasz van, de én a sziklás délit választottam ahol lehet kicsit nudizni is 🙂
A naplemente pedig a legcsodásabb a tó nyugati vége feletti kis hegyről ahol a Grúzok Története monumentális emlékmű van.

A Peresztrojka idején 1985-ben kezdte a hires grúz építész Tsereteli az építést. Végül soha nem készült el teljesen de óriási 13 oszlopon mutatja be a grúz nép történetét, a szenteket, királyokat, cárokat. Gyönyörű a körpanoráma innen a városra és fürdik az ember a lemenő nap utolsó sugaraiban 🙂 (Ata, 2022, szeptember)

További beszámolók

Bejártuk Tbiliszi óvárosát, megkerestük a Szabadság hidat, ami szerintem valódi építészeti csoda. Átsétáltunk a túloldalra, és onnan is megcsodáltuk a város modern épületeit. Amikor először kezdtem el érdeklődni Grúzia iránt, meglepett, mennyi különleges, kortárs épületet találni itt. Mindegyikben van valami kedves, valami eredeti ötlet, ami szerethetővé teszi őket. Az összhatás különösen izgalmas, mert a modern építmények mellett omladozó házak és erősen keleties stílusú épületek sorakoznak. Építészetileg lenyűgöző ez a város! A kedvencem a tévétorony — önmagában talán semmi extra, pont olyan, mint bármelyik posztszovjet városban, de az, aki kitalálta, hogy éjszaka színes, villódzó fényekkel világítsák meg, megérdemelne valami elismerést. Szerintem zseniális!
Végigjártuk a turisták által „kötelezőnek” tartott látnivalókat, bolyongtunk a várban, és persze másztunk rengeteg lépcsőt is… Itt muszáj megjegyeznem: valamiért Tbilisziben akadnak emberek, akik viccesnek tartják az irányjelző táblák elforgatását. Egyszer jól meg is szívtuk emiatt, mert hittünk a tábla irányának, és fél órán át másztuk a lépcsőket rossz irányba — köszönet az „ötletes” elkövetőnek! A piac kihagyhatatlan élmény, itt tényleg mindent árulnak: fegyvereket, jelvényeket, ételeket, és sok olyasmit is, amire az ember nem is gondolna. Én egy övet hoztam el onnan, és még most is olyan, mintha új lenne — biztos, hogy sokáig hű társam marad.

Délelőtt indultunk útnak a csodálatos kilátással bíró szállásunkról. Végigsétáltunk a tengerparti úton, búcsút intettünk a pálmafáknak, a tengernek, a tegnap használt felvonónak, majd megkerestük a marshrutka állomást. Útközben egy kétszer négysávos úton kellett átkelnünk, ahol se zebra, se lámpa nem volt. Sok szerencsét kívántunk magunknak – az autósok ugyanis mit sem törődtek a gyalogosokkal, lassítás helyett inkább gyorsítottak, ahogy mellénk értek. A marshrutkák végállomása igazi forgatag: itt tényleg van minden, amit csak el tudsz képzelni. Inkább egy mozgó piacra hasonlít, ahol árusok sétálnak a járművek között, próbálva eladni portékáikat. Amíg vártunk, jött mandarinárus, kenyérárus, zoknikat kínáló ember, sőt, mindenféle ételt árulók és persze koldusok is. Köztük egy fiatal lány, karján egy kisbabával, aki főleg a gyerekünkhöz fordult, pénzt kérve és magyarázva. Nem baj, ha látja az ember, hogy az élet mennyiféle arcot mutathat.
Tbilisziben egy egész napot szántunk a város felfedezésére, hiszen mégis egy nagy múltú, karakteres településről van szó. A lakosság nagy része ma is grúz ortodox vallású, és meglepő volt látni, mennyi fiatal jár templomba, vagy vet keresztet, ahogy elhalad egy templom előtt. A mise végeztével a pap becsukja az oltár előtti díszes paravánt, pont, mint amikor egy színdarab végén összezár a függöny, a hívek pedig még maradnak néhány percre imádkozni. Van, aki egy ikont csókol meg, mások a földön térdelve hajolnak előre. Egy kis asszonykórus egyházi énekeket adott elő, és a templom akusztikája, a tömjén illata, a tetőablakon átszűrődő fények mind meghitté tették az élményt. Átkeltünk a folyó túlpartjára, ahol egy XIII. századi templom áll egy sziklafal tetején. Egy modern gyaloghíd vezetett volna oda, de egy őr jelezte, hogy csak az autós híd járható, ami jóval messzebb volt. Végül kocsival mentünk, ami jól is jött, mert így egy turistacsoporthoz csatlakozva könnyen megtaláltuk a várba vezető utat.

A várból újabb lélegzetelállító kilátás nyílt a városra – tényleg lenyűgöző messziről Tbiliszi. A vár alatt botanikus kert terül el, egy gyors folyású patakkal. Délre már úgy éreztük, szinte mindent láttunk. A kalauzok említettek egy siklót és egy kötélvasutat, amelyek a hegytetőn álló vidámparkhoz visznek, de egyik sem működött: a sínek rozsdásak voltak, a pénztár zárva, mintha rég elfeledték volna őket. Így múzeumok helyett inkább végigsétáltunk a fő sugárúton, ahol a parlament, a minisztériumok, az operaház, múzeumok és az egyetem épületei sorakoznak. A járdán hömpölygött a tömeg, koldus gyerekek is feltűntek itt-ott. Elegáns butikok és éttermek váltották egymást. Vettünk egy hűtőmágnest emlékbe, majd megkóstoltuk a híres grúz hacsapurit: ovális, kelt tésztás lepény tejföllel, sajtkockákkal, tükörtojással a tetején, frissen kemencében sütve. Több változata is van, és a pincérnőtől ki is kérdeztük a neveket, hogy legközelebb másfélét próbálhassunk. A nap végén elmentünk egy temetőbe is, ahol lenyűgöztek a gondosan csiszolt márvány síremlékek és az aprólékosan kidolgozott domborművek – különösen szembetűnő ez, ha az egyszerű, gyakran elhanyagolt lakóházakkal vetjük össze. Itt minden síremlék mestermunka, mintha csak egy műhely remeke lenne.

Tbiliszi látképe - Elter Karcsi fotója

Tbilisziben igazán mélyen átélhetjük azt a posztszovjet életérzést, ami nálunk már szinte teljesen eltűnt. Az épületek nagy része még ma is viseli az idő és a történelem nyomait, a főutcán például olyan üzletek is akadnak, amelyek kirakatában a laikus szem számára is egyértelmű hamisítványok sorakoznak neves divatmárkák logójával. A metró állapota sokszor még a budapesti hármas vonal legrosszabb napjait is alulmúlja, és az utcákon mindenütt apróságokat, régi kacatokat áruló idős asszonyok ülnek. Ugyanakkor érezhető a fejlődés: ömlik ide a kínai, orosz, ukrán tőke, meg persze egy kevés amerikai pénz is. Évről évre új épületek, frissen kialakított terek, modern utak jelennek meg. Ez csak tovább fokozza Tbiliszi sajátos, eklektikus hangulatát: futurisztikus, tekergő formájú modern építmények, új lakóparkok, ütött-kopott panelrengetegek és poros, szinte romos régi házak sorakoznak egymás mellett, miközben az óváros színes, faszerkezetű házai is egyre szebbek lesznek a folyamatos felújításoknak köszönhetően.
A fejlődés rohanó tempója persze nem mindig előnyös. A városképet nézve az ember szívét szorítja az a sokféleség, ami néha kaotikusnak hat. Az egyik új szimbólumnak számító épület például valójában senki kedvence nem lett, kivéve persze az arab befektetőket, akik megépítették. Ez az óriási, üvegből készült szálloda úgy ül rá a város látképére, mintha a budai vár oldalába emelnénk egy rideg, kétszer akkora üvegdobozt, mint a Bazilika. Bár az építtetők büszkén hirdetik, hogy ez az ország első hatcsillagos szállodája, ez igencsak túlzó állítás. A nem messze található Marriott például bármikor lepipálja mind az árak, mind a szolgáltatások minősége terén.

Az óvárost különleges módon újítják fel: az itt álló, faszerkezetes házakat teljesen lebontják, majd az eredetivel megegyező, hű másukat építik újra. Így a grúz óváros élénk színeiben pompázó utcáiról egy szempillantás alatt sétálhatunk át egy klasszicista hangulatú sugárútra, amely az Andrássy útra emlékeztet, és európai stílusú palotáival, elegáns épületeivel büszkélkedik.

Tbiliszi neve annyit jelent: meleg forrás. Már korábban elhatároztuk, hogy a hosszú éjszaka után első dolgunk lesz felkeresni az egyik helyi fürdőt. Tbilisziben egy környéken több fürdő is található egymás mellett. Ezek azonban teljesen mások, mint amiket nálunk megszoktunk: itt ne hatalmas medencékre gondoljunk, hanem inkább kisebb, akár 1-9 fő befogadására alkalmas fürdőhelyiségekre. A fürdők vize egy kis patakon át folyik a Mtkvari (más néven Kura) folyóba. A fürdők többségében masszázst is lehet kérni, amit hamam néven kínálnak. Azt hittem, hasonlít majd az isztambuli élményhez, amit korábban kipróbáltam, de ez csak részben emlékeztetett arra. Ott például egy kis meleg vizes locsolás után elnyúltam a hamam közepén lévő nyolcszögletű, fűtött kőlapra, majd hosszas várakozás után megérkezett a masszőr, aki a dörzskesztyűjével alaposan lesikálta a bőrömet, aztán következett a masszázs, időnként meleg vízzel leöntve. A felhabosított olívaszappant textilzsákból nyomta rám, hogy a hab mindenhol egyenletesen oszoljon el.

A masszázs általában a háton fekve kezdődik, átdolgozzák a hasat is, de az intim részeket érintetlenül hagyják — mindez úgy zajlik, hogy az ember csupán egy fürdőbugyit visel. A kezelés alatt az elhalt hámsejtektől megszabadulunk, serken az anyagcsere, és az izzadás során a méreganyagok is távoznak a szervezetből. Emlékszem, az eredeti hamam masszázsa erőteljes, de kifejezetten jóleső volt. A tbiliszi fürdő, amit kipróbáltunk, ugyan török fürdőnek számít, de nem száraz, inkább párás, és most már tudom, miért nem találtam ott sem hatalmas medencéket: nem is az a lényege ezeknek a helyeknek.

A Tsminda Sameba katedrálistól a belváros felé haladva érdemes a Parlament irányába sétálni. Maga az épület talán nem tartozik a leglátványosabb látnivalók közé, de a környező utcák igazi időutazásra csábítanak: a posztszovjet korszak hangulatát idézik meg, ahol több évtizede változatlan utcakép, rozoga szovjet autók és vidám utcagyerekek teszik teljessé a képet – mindezt alig pár száz méterre a Parlamenttől.

Egy tbiliszi városnézés során – főleg ha csak egy nap áll rendelkezésünkre – érdemes figyelni arra, hogy ne merüljünk el túlzottan az épületek és az épített környezet felfedezésében. Akad persze néhány különleges épület, de nagy hiba lenne Tbiliszit csupán az építészete alapján megítélni. Inkább üljünk fel a város ütött-kopott, de hangulatos metrójára, kortyoljunk el napközben akár három csésze kávét is, és kóstoljuk meg a helyi ízeket, miközben átadjuk magunkat az élménynek. Az esti programot se hagyjuk ki, hiszen a főváros éjszakai élete pezsgő és sokszínű: az óváros szűk utcáiban hangulatos éttermek, bárok, pubok és klubok sorakoznak, így egy tbiliszi éjszaka élményeinek csak a fantáziánk szabhat határt.

Fotóegyveleg

d.i. fotói

Sajtbolt - Ata fotója

Ata belvárosi fotói

Tipikus szovjet építészeti örökség az 50-es évekből - Ata fotója

Annyira csúnya, hogy már szép - sz. a. fotója

Lantoska fotója

Lantoska fotói

Ata fotója

Vissza az elejére

Jemen_info3

1970. 01. 01. 01:00 |

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | A jemeniek | Turista etikett | Jemeni konyha | Fotóegyveleg

Easy rider - Elter Karcsi fotója

Földrajz

Jemen földrajza változatos és összetett, amely öt fő régióra osztható:

Parti síkság: A Tihamah parti síkság alacsonyan fekvő, lapos terület, amelynek egyes részei nagyon termékenyek a hegyekből lefolyó patakok miatt. A Föld legforróbb helyei közé tartozik Tihamah. A legtöbb település a part mentén található, mert a sós tengeri levegő enyhíti a hőség hatását.

Nyugati hegységek: A parti síkság hirtelen véget ér a nyugati hegységnél, ahol az Afrikából érkező monszunesők a Vörös-tengeren áthaladva felerősödnek, és a hegyek csipkézett csúcsai által megakadályozva kicsapódnak. A nyugati hegység egyes részei, különösen Ibb és Ta'izz, esőerdőkre jellemző csapadékmennyiséget kapnak, ami termékeny földet biztosít kávé, qat, búza és cirok termesztéséhez. A hegyek itt hosszú emelkedőkkel rendelkeznek; legtöbbjük 600 m-ről 2,135-3,050 m magasságig emelkedik. Jelentős csúcsok közé tartozik a Jabal Sumarah, Jabal Ba'dan, Jabal Sabir és Jabal Ad Dukayik, mind körülbelül 3,000 m magasak.

Középső hegységek: Ez inkább egy fennsík, dombos területekkel a tetején, mert a hegyek kevésbé csipkézettek és kevesebb csapadékot kapnak, mivel a legtöbb eső a nyugati hegységben hullik le. Az Arab-félsziget legmagasabb hegyei itt találhatók, beleértve a legendás Jabal an Nabi Shu'ayb-ot a főváros, Sana'a közelében, amely körülbelül 3,660 m magasságban fekszik. A középső hegységek egyes részei rendkívül termékenyek, mint például Dhamar környéke, és a középső hegységek hőmérséklete is szélsőséges. A napi hőmérsékleti ingadozások a legnagyobbak a világon, nappali csúcshőmérséklet körülbelül 26-27 C, míg éjszaka fagypont alá süllyedhet. A középső hegységek nagy része, a hegyeket kivéve, 2,000-2,440 m magasságban található.

Központi fennsík: A középső hegységek fokozatos lejtése után egy 915-1,525 m magasságú fennsíkra érkezik, amelyet völgyek és wadik, vagyis patakok szelnek át. Ez a terep nem olyan durva, mint a középső vagy nyugati hegység, de a növényzet csak a völgyekben vagy a wadik közelében lehetséges, mert ezek sok öntözővizet biztosítanak a csapadékból, amely csak a távoli területeken fordul elő. Villámárvizek nagyon gyakoriak. Ez a fennsík Shabwah-tól Hadhramauton és Al Mahrán keresztül Dhofarig terjed Ománban, amelyet sok jemeni Nagy-Jemen részének tekint, nem is beszélve Najranról, Jizanról és Asirról Szaúd-Arábiában.

Sivatag: A Rub Al-Khali, azaz az Üres Negyed, a világ legveszélyesebb sivataga és a legnagyobb homoktenger, Északkelet-Jemenben, Délkelet-Szaúd-Arábiában és Északnyugat-Ománban található. Évekig egyáltalán nem esik eső, és szinte nincs növényzet. A hőmérséklet elérheti a 61°C-ot.

Sokotra - sárkányfa - Ohotin Viktor fotója

Időjárás és éghajlat

Az ország klímája száraz és forró, a csapadék mennyisége a domborzati viszonyoknak megfelelően változik. A tengerparti sávban ehhez magas páratartalom is társul. A belső területeken meglehetősen nagy a napi hőingadozás: éjjel nem ritka a fagypont körüli hőmérséklet, miközben nappali hőmérséklet általában 30 °C körüli.

Történelem

Dél-Arábia és Jemen modernkori története 1918-ban kezdődött, amikor Jemen elnyerte függetlenségét az Ottomán Birodalomtól. 1918 és 1962 között a Hammaddin család uralta monarchiáként. Észak-Jemen 1962-ben vált köztársasággá. Dél-Jemen viszont csak 1967-ben vált függetlenné a britektől. 1970-től Dél-Jemen kommunista kormányzati rendszert honosított meg.

A két ország 1990-ben egyesült Jemeni Köztársaságként.

Részletes:

Jemen régóta a kultúrák kereszteződésében létezik, Dél-Arábiában való elhelyezkedésének köszönhetően kapcsolódik a Közel-Kelet legősibb civilizációs központjaihoz. A Kr. e. 12. század és a 6. század között a minaeai, sabaei, hadramauti, qatabani, ausani és himjarita királyságok része volt, amelyek ellenőrizték a jövedelmező fűszerkereskedelmet, majd etióp és perzsa uralom alá került. A 6. században a himjarita király, Abu-Karib Assad áttért a zsidó hitre. A 7. században az iszlám kalifák kezdték meg az ellenőrzés kiterjesztését a területre. A kalifátus felbomlása után Dél-Arábiát számos dinasztia irányította, amelyek részben vagy egészben uralták Dél-Arábiát. Perzsa eredetű imámok időszakosan 160 évig uralkodtak Jemenben, teokratikus politikai struktúrát hozva létre, amely a modern időkig fennmaradt.

Az egyiptomi szunnita kalifák a 11. század során Jemén nagy részét elfoglalták. A 16. századra, majd ismét a 19. századra Jemen az Oszmán Birodalom része lett, és egyes időszakokban az imámok egész Jemen felett gyakorolták az irányítást.

Dél-Arábia és Jemen modern történelme 1918-ban kezdődött, amikor Jemen függetlenné vált az Oszmán Birodalomtól. 1918 és 1962 között Jemen a Hamidaddin család által uralt monarchia volt. Észak-Jemen 1962-ben köztársasággá vált, de csak 1967-ben vonult ki a Brit Birodalom, amely a 19. században védelmi övezetet alakított ki Áden dél-arábiai kikötője körül, és létrejött Dél-Jemen. 1970-ben a déli kormány névlegesen kommunista kormányrendszert fogadott el. A két ország 1990. május 22-én egyesült Jemen Köztársaság néven.

Az egyesülés azonban nem vezetett békéhez. Az USS Cole nevű amerikai hadihajót 2000-ben megtámadta az Al-Káida Ádenben, miközben üzemanyagot vett fel. Azóta az Arab-félszigeti Al-Káida megerősödött az országban, és az Egyesült Államok válaszul többször támadott jemeni célpontokat drónokkal. A hosszú ideig tartó diktátor, Ali Abdullah Szaleh kormánya az arab tavaszhoz kapcsolódó drámai tiltakozások közepette bukott meg 2012-ben, de utódja, Abd Rabbu Manszúr Hadi korábbi alelnök alig sietett a tüntetők által követelt reformok bevezetésével, és a síita húszik milíciája 2015 februárjában átvette a kormány irányítását. A szunnita arab kormányok, különösen Szaúd-Arábia, közel álltak Szalehhez és Hadihoz, és ellenzik a síita uralmat ebben az arab országban. Egy szunnita iszlamista koalíciót, az Al-Islahot támogatják a húszi erők elleni polgárháborúban, és brutális bombázási kampányt vezettek, amely jelentősen károsította az ország infrastruktúráját

Manapság

6,8 millió jemenit azonnali éhezés fenyeget, további 10,2 millió jemeni van válságban, vagyis gyakorlatilag már ők is éheznek, csak az életük nincs veszélyben. Közvetlen veszélyben. Még.
Ez összesen 17 millió ember, Jemen teljes, 28 milliós népességének több mint 60 százaléka.

Az éhínség Jemen két legnépesebb kormányzóságában, a népesség negyedének otthont adó Taiz és Hodeidah kormányzóságokban a legfenyegetőbb. Ebben a két tartományban zajlik legintenzívebben a háború.

A helyzetet nem egyszerű megoldani, mert abban nagyon nagy szerepet játszik az országban évek óta dúló, mostanra nemzetközi konfliktussá, jelző nélküli háborúvá szélesedő polgárháború. (2017)

"A statisztikák szerint a jemeni nők hetven százaléka analfabéta, a legtöbb lány az általános iskolát sem fejezi be, mivel a szülőknek általában csak egy gyermek taníttatására van pénzük, azt pedig fiúkra költik. Bár ma már a Szanaai Egyetemre járóknak körülbelül 50 százaléka nő, tanulmányaik befejeztével a legtöbbjük nem talál munkát.

Az országban nagyon gyakori a gyerekházasság, a nyomorgó szülőknek sokszor anyagilag is megéri férjhez adni kilenc-tíz éves lányaikat. Jemenben egyébként korábban már érvényben volt egy törvény, amely megtiltotta a 15 évesnél fiatalabbak kiházasítását, ám a parlament a kilencvenes években ezt a szabályozást eltörölte, arra hivatkozva, hogy a szülőknek jogukban áll akkor férjhez adni lányaikat, amikor csak akarják. A jemeni szociális minisztérium adatai szerint 2010-ben minden negyedik menyasszony még nem töltötte be a 15. évét, amikor megköttetett a házasság.

Jemenben a férj és feleség kapcsolatát nagyon szigorú törvények szabályozzák: a többi között a nőknek még a házat sem szabad elhagyniuk a férjük engedélye nélkül, a házaséletet szabályozó passzus pedig megengedi a házasságon belüli nemi erőszakot.

Egy jemeni nőnek a "nemek" körül forog az élete. Nem kerékpározhatnak, nem maradhatnak ki sokáig a barátokkal, nem beszélgethetnek a politikáról vagy vallásról, nem halogathatják a férjhez menést, nem válhatnak el, nem járhatnak fedetlen hajjal, nem tanulhatnak tovább, nem utazhatnak egyedül, és nem lehetnek férfi barátaik. Csupán azért, mert nőnek születtek.

Sokan talán nem is hallottak még Jemenről, vagy valami távoli, talán nem is valóságos vidéknek gondolják. Pedig Jemen létezik. Egy csodálatos és titokzatos szépségű ország, amit a háttérben diktatórikus hatalmak irányítanak.

Ezt a helyet olyanok irányítják, akik háborút szítanak, vallási konfliktusokat és politikai nyugtalanságokat okoznak. A szunnita és síita vallási konfliktusok és a korrupt vezetők tönkreteszik a jemeniek életét, gazdaságát. (2016)" forrás

A jemeniek

Előfordulhat, hogy azt gondolnád, Jemen az egyik etnikailag homogénebb ország a Közel-Keleten, ha csupán azt tudnád, hogy a lakosság közel 100%-a arabnak vallja magát. Azonban sok jemeni erősen kötődik helyi, szektás és törzsi identitásához, és a politikai különbségek is mélyek, ami gyakran vitatott és néha erőszakos sokszínűséget eredményez.

A jemeni emberek jellemző tulajdonságai, szokásai, hagyományai és társadalmi berendezkedése sokrétű és összetett, mélyen gyökerezik a történelmi és kulturális hagyományaikban. Íme néhány jellemző vonás:
Társadalmi és kulturális jellemzők:

Vendégszeretet: A jemeni emberek híresek a vendégszeretetükről. Az idegenek meghívása otthonukba és megvendégelése gyakori és elvárt viselkedés. A vendégszeretetet vallási és kulturális kötelességként is kezelik.

Család: A család központi szerepet játszik a jemeni társadalomban. A nagycsaládok gyakran együtt élnek, és a családi kötelékek nagyon erősek. Az idősebb családtagok tisztelete különösen fontos.

Törzsi azonosságtudat: A jemeni társadalom jelentős részét a törzsi hovatartozás határozza meg. A törzsek közötti kapcsolatok és az ezekhez fűződő identitás nagy befolyással bír a mindennapi életre és a politikai helyzetre is.
Vallási és kulturális szokások:

Vallás: Az iszlám, különösen a szunnita és síita ágazatok, mélyen áthatja a jemeni élet minden aspektusát. A vallás nemcsak a spirituális életben, hanem a társadalmi normákban és törvényekben is központi szerepet játszik.

Qat: A qat rágása társadalmi szokás, amely a nap jelentős részét kitölti. A qat rágása közösségi tevékenység, amely során az emberek összegyűlnek, beszélgetnek és üzleteket kötnek.
Női egyenjogúság:

Nők helyzete: A jemeni nők helyzete nagymértékben függ a lakóhelyüktől és a helyi kulturális normáktól. A városi területeken a nők számára több lehetőség nyílik az oktatásra és a munkavállalásra, míg a vidéki területeken a hagyományos nemi szerepek és a korlátozások erősebbek lehetnek. A nők jogai és lehetőségei jelentősen korlátozottak, és a női egyenjogúság kérdése komoly kihívásokkal néz szembe.
Idősek tisztelete:

Idősek tisztelete: Az idősebbek tisztelete és megbecsülése mélyen beágyazódott a jemeni kultúrába. Az idősebb családtagok iránti tisztelet megnyilvánul a mindennapi életben, a döntéshozatalban és a családi tanácskozásokban.
Vérmérséklet és viselkedés:

Vérmérséklet: A jemeni emberek általában barátságosak és vendégszeretőek, de a kulturális és törzsi hagyományok miatt a viselkedésük és hozzáállásuk változhat. A tisztelet és az udvariasság alapvető elvárás, különösen az idősebbekkel és a vendégekkel szemben.

Konfliktuskezelés: A törzsi hagyományok és a törzsi igazságszolgáltatás még mindig jelentős szerepet játszanak a konfliktusok megoldásában, bár a modern jogrendszer is érvényben van.
Ünnepek és hagyományok:

Hagyományos öltözet: A hagyományos jemeni öltözetek, mint például a férfiak által viselt „jambiya” (görbe tőr) és a nők által viselt „abaya” (hosszú köpeny), még mindig gyakoriak és a kulturális identitás fontos részét képezik.

Ünnepek: Az iszlám vallási ünnepek, mint az Eid al-Fitr és az Eid al-Adha, kiemelkedő fontossággal bírnak. Ezek az ünnepek családi összejövetelekkel, közös étkezésekkel és imákkal járnak.

arcok és arctalanok - b.a. fotója

Szana-i boltosok - Elter Karcsi fotója

Ünnepi ruhában - Elter fotója

Turista etikett

Jemenben a turistának fokozott elővigyázatosságot kell tanúsítania. A viselkedésben és főleg az öltözködésben alkalmazkodni kell a helyi szokásokhoz és hagyományokhoz. Ennek megfelelően a nők részére ajánlott a zárt ruhák viselése, a mélyen dekoltált, hátat, vállakat szabadon hagyó, lenge öltözékek viselése egyáltalán nem ajánlott!

Kerülendő dolgok

Bizonyos dolgokat kerülni kell, mert helytelenítéssel találkozhatnak, és ezeket mindenképpen érdemes elkerülni a tartózkodás során.

Politika

Kerüld az Egyesült Államokról való beszélgetést — sok jemeni úgy érzi, hogy az USA „beleavatkozik” az ország ügyeibe, és több kárt okozott, mint hasznot.
Kerüld Izrael témáját — akárcsak az arab világ többi részén, sok jemeni negatív érzéseket táplál Izraellel szemben.

Vallás

Az iszlám Jemen államvallása, és minden jemeni életében fontos szerepet játszik. Akárcsak az arab világ többi részén, a vallás kényes téma. Mindig érzékenyen és tisztelettel közelítsd meg a vallási kérdéseket.

Vallási helyek látogatásakor viselkedj és öltözködj megfelelően. Néhány mecsetbe nem léphetnek be nem muszlimok. Ha nem vagy biztos, kérdezz.
Ramadán idején tartózkodj a nyilvános evéstől, ivástól, dohányzástól és rágástól. Ennek elmulasztása rendkívül tiszteletlennek számít.
Ne kritizáld vagy beszélj rosszul az iszlámról; Jemenben szigorú blaszfémiatörvények vannak.
Ne beszélj vallásról agnosztikus nézőpontból; ezt teljesen értetlenül fogadják.
Kerüld a térítéssel kapcsolatos bármilyen utalást; az áttérés Jemenben bűncselekmény.

Egyéb

Ez egy muszlim ország. Légy érzékeny arra, hova irányítod a kamerádat. Rengeteg nagyszerű fotólehetőség van minden sarkon (a kérdés általában az, mit hagyj ki az egyes képekből), de ha embereket fényképezel, mindig kérdezd meg előtte. Az „mumkin akhud sura minak?” arab kifejezés nagyon hasznos. Soha, de soha ne próbálj meg nőkről képeket készíteni, még akkor sem, ha te magad is nő vagy. Ez nagy sértésnek számít, és akár súlyosabb következményekkel is járhat. Ne próbálj fényképezni semmit, ami stratégiai jelentőségű lehet (pl. amit legalább egy katona vagy rendőr őriz). Azonban, ha udvariasan kérdezel és az őrök jókedvűek, akár emlékfotót is készíthetsz egy géppisztolyt tartó katonával!
Annak ellenére, hogy közel van a gazdagabb olajtermelő országokhoz, Jemen a világ egyik legszegényebb állama. Sok helyi számára az életkörülmények nagyon nehezek. Turistaként számíts arra, hogy a helyi kereskedők magasabb árakat kérnek tőled. Miközben tudatában vagy a jemeni szegénységnek, ne engedj az együttérzésből fakadó kísértésnek, hogy megfizesd az első árat. Az alkudozás az élet része a világ nagy részén, és minden vevőtől elvárják.
Ha egy terület le van zárva, annak nagyon jó oka van. Bármennyire is csábító lehet a bátor felfedező szerepében tetszelegni, nincs ok arra, hogy növeld az emberrablás vagy rosszabb esélyeit, hacsak nem feltétlenül szükséges.

Emellett készülj fel arra, hogy gyakran kérnek majd tőled tollat (qalam, galam) a helyi iskolák számára, valamint édességet (bonbon). Az előbbi esetben, ha van egy felesleges tollad, érdemes lehet megfontolni az adományozást. Az utóbbi esetben viszont ellenállj a kísértésnek, hogy édességet adj, mert ez elvárást teremthet a következő külföldi érkezővel szemben. Mondani sem kell, hogy ne adj pénzt („fulus!” „bizniz!”) gyerekeknek. Inkább helyi jótékonysági szervezeteknek adományozz.

Jemeni konyha, gasztronómia

A jemeni konyha jelentősen eltér az Arab-félsziget többi részétől, és valódi fénypontja lehet bármelyik jemeni utazásnak—különösen, ha helyiekkel együtt élvezheted (ez egy meghívás, amit a látogatók gyakran kapnak, még többször, mint amire számítanak).

Főételek:

Salta: Ez a jemeni konyha jellegzetes étele, egy húsalapú pörkölt, amit görögszénával fűszereznek és általában a főétkezés végén szolgálnak fel. Az íze elsőre meglepő lehet az újoncok számára, de mindenképpen érdemes megszokni.

Mandi: Egy népszerű húsos és rizses étel, amely a Hadhramaut régióból származik. A mandi különlegessége abban rejlik, hogy a húst agyagkemencében sütik, és a rizs fölé akasztják, így a húslé a rizsre csepegve főzi azt meg.

Desszertek:

Jemeni méz: Különösen híres az egész régióban, és a legtöbb desszert bőségesen tartalmazza.

Bint al-sahn: Egyfajta lapos tésztaétel, amit mézzel öntenek le.

Jemeni mazsola: Szintén érdemes megkóstolni.

Egyéb érdekességek:

Qat: Noha nem étel, érdemes megemlíteni a qat levelet, amit szinte az egész jemeni lakosság rágcsál ebéd után egészen vacsoráig. A növényt az egész országban termesztik, és a helyiek szívesen kínálják meg vele a látogatókat. A qat rágása művészet, de az alapötlet, hogy a kis, puha leveleket és ágakat (a keményeket nem) rágják, és egy nagy golyót formálnak belőlük az arcukban. A qat enyhe stimuláns hatású, étvágycsökkentő és álmatlanságot is okozhat. Azonban a qat rágása számos egészségügyi problémát is okozhat, beleértve a száj- és nyelőcsőrákot, így óvatosan érdemes fogyasztani.

Italok:

Jemen hivatalosan száraz ország, azonban nem muszlimok maximum két üveg alkoholos italt hozhatnak be az országba, melyeket csak magánterületen fogyaszthatnak el. Nyilvánosan alkohol hatása alatt mutatkozni nem ajánlott.

Sokféle gyümölcslevet és üdítőt lehet kapni, de kerülni kell a lepukkantabb gyümölcslé boltokat, mivel azok csapvizet is használhatnak alapként. A jemeni teát (shay) és kávét (qahwa vagy bun) gyakran fogyasztják étkezéshez. A jemeni kávé jóval gyengébb, mint a félsziget más részein található erős török kávé.

A csapvizet kerülni kell, de palackozott víz szinte mindenhol kapható, akár hűtött, akár szobahőmérsékletű változatban.