ÚTIKRITIKA.HU / Dominikai Köztársaság

Dominikai Köztársaság

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Helyiekről | Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

.

.

Puerto Plata - z.e. fotója

Földrajz

A félreértések elkerülése végett tisztázzuk, hogy a karibi térségben létezik egy Dominica nevű kis szigetország, amely brit gyarmat volt és csak annyi köze van a Dominikai Köztársasághoz, hogy mindkét helyen járt Kolumbusz Kristóf. A Dominikai Köztársaság fővárosa, Santo Domingo 8415 kilométer távolságban van Budapesttől. A spanyol nyelvű ország a Karib-tengeren található Hispaniola sziget nagyobb részét foglalja el, Haiti szomszédságában. Területe valamivel több, mint Magyarország fele, lakossága viszont majdnem annyi, mint hazánké, tehát roppant nagy a népsűrűség. Kelet-nyugati irányban 390 kilométer, észak-déli irányban 265 kilométer a maximum távolság. A főváros, Santo Domingo a déli partrészen fekszik, a két fő nyaraló övezet a Punta Cana és a Bavaro az ország keleti részén található.

Időjárás és éghajlat

Dominika - időjárás

Bár nem nagy ország, mégis vannak eltérések a klimatikus viszonyokat illetően a különböző partszakaszok között. Az északi partvonal (Puerto Plata és Sosua térsége) május és október között a legkellemesebb, mert bár hőség van, de kevés az eső. Az európai utazók által legfrekventáltabb keleti partvidéken (Punta Cana és Samana) a december és a július közötti időszak a legalkalmasabb nyaralásra az időjárás szempontjából. A déli part (a főváros és a Bayahibe, valamint Juan Dolio nyaralóhelyek) november és április között a legkellemesebbek. A hurrikánszezon július és október között van. Nem kell végzetes katasztrófaként elképzelni a hurrikánt. A térségben hozzá vannak szokva és többnyire kezelni is tudják. Amúgy a normál esőzések gyakran ijesztően indulnak, igazi égszakadásként, de aztán nem tart sokáig.

,, Dominikán nincs hurrikán hiába írják. Évente 365 napon keresztül nyár van. Nem fogtok megfagyni se júniusban se szeptemberben. Ha esik az eső max. 30 percet akkor is megszáradtok pár perc alatt. Estére néha egy egész vékony hosszú ujjú felső elfér." (flamingó) 

Történelem

• 1492 Kolumbusz Kristóf felfedezi a szigetet és Hispaniolának nevezi el.
• 1496 megalapítják Santo Domingo városát. Kristóf öccse, Diego játszott vezető szerepet a későbbi főváros létrehozásában. Nem fukarkodott önmagával: jókora palotát emelt saját maga számára. A gyarmatosító spanyol katonák módszeresen irtották az arawak nyelvű indián őslakosságot. A legnagyobb törzsükből, a tainokból már csak annyi maradt mára, hogy a lakosság egy százalékát teszik ki.

• 1697 Franciaország gyarmatosítja a sziget nyugati részét, a mai Haiti-t.
• 1804 Haiti meglepően korán kivívja függetlenségét.
• 1822 Haiti elfoglalja a sziget maradék részét, lényegében a mai Dominikai köztársaság területét.
• 1844 Dominika függetlenné válik Haititől. E szabadságharc vezére Juan Pablo Duarte olyan jellegű nemzeti nagyság a dominikaiak számára, mint nálunk Kossuth Lajos. Az országban rengeteg helyen van szobra. A dominikaiak nagyon lenézik Haiti-t, s ennek tükrében még jobban érthető, hogy mennyire büszkén emlékeznek vissza a tőle való függetlenedésre. 1861 a spanyolok újra bekebelezik az országot. 1916 az USA elfoglalja az országot, elveszi a spanyoloktól.
• 1930 egy diktátor, Trujillo kerül az ország élére és rossz világhírre szert téve kormányoz több, mint három évtizeden át. A sziget (feketébb) Haiti oldaláról származó Trujillo utálta és üldözte az ország fekete lakóit, és köztudottan fehérre púdereztette az arcát, hogy minél fehérebbnek nézzen ki. Diktatúrája idején hivatali állásokba nem alkalmaztak csak fehéreket és világosabb bőrű mulattokat. Annyira igyekezett "fehéríteni az országa lakosságát, hogy 1938-ban felajánlotta: hajlandó százezer, a hitleri uralom elől menekülő német zsidót befogadni. Persze üzleti számítása is volt, hiszen az amerikai zsidó szervezetek fejenként ötezer dollárt kínáltak a diktátornak. A háború és a németországi zsidóüldözés felgyorsult fejleményei miatt csak pár száz zsidó jutott el a karibi szigetre. Ennek oka az is volt, hogy az eszement diktátor mindenképpen egyedülálló férfiakat akart befogadni, hogy azok aztán a helyi sötét bőrű nőkkel aztán hozzájáruljanak a lakosság "kivilágosodásához". Truillo nem csak zsidókat invitált az országba "fehérítés" céljából, hanem spanyolokat, japánokat és magyarokat is. Sokan be is vándoroltak a szigetországba, de legtöbbjük aztán továbbállt valamelyik dél-amerikai országba.
• 1961 szabad választások, kérészéletű demokrácia.
• 1963 katonai puccs.
• 1965 polgárháború, amelyben az USA a demokratikus pártok oldalán beavatkozik, és amelynek végén a katonai uralmat elzavarják.

Manapság

A turista, ha körülnéz picit is a szigetországban, gyorsan megállapíthatja, hogy a külföldi látogatók nyaraló övezetei és a rajta kívüli normál dominikai világ között a különbség ég és föld. Az országban lényegében demokrácia van, bár nem a legprímább kivitelben (a pártok nagy mutyizásokba merülnek el). Szegény az ország, bár összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint egyetlen szárazföldi szomszédja, Haiti. A gazdaság korábban a fekete rabszolgák által megműveltetett cukornádültetvényekre alapult, de ma már fejlődőben van a banán- és kávétermesztés is. Dominikaiak százezrei élnek bevándorlóként Észak-Amerikában. Az otthon maradt rokonaiknak küldött kemény valutás átutalások komoly bevételi forrást jelentenek az államnak és fontos jövedelem kiegészítést a lakóknak.

A turisták által a Dominikai Köztársaságban látott fekete bőrűeknek csak egy része helyi lakos. Sok fekete a Dominikához képest sokkal szegényebb, szomszédos Haitiből való, ahol a lakosság nagy része fekete. Ezeket a Haitiből való vendégmunkásokat, illegális bevándorlókat a dominikaiak elég keményen lenézik. Ez nem csupán a bőrszínhez kapcsolódik, a dominikaiak lesajnálják és nem szeretik a nyomorgó szomszéd országot.

A dominikai társadalomban rejtetten, a köznyelvben kevésbé rejtetten él a bőrszín szerinti rasszizmus. A fehéreknek nagyobb a presztízse, jobbak az érvényesülési lehetőségei, és eleve jellemzően nem nagyon szegény családokból valók. A mulattok felsőbbrendűnek érzik magukat a feketékhez képest, a feketék jellemzően rossz egzisztenciális helyzetben vannak és el kell tűrniük a szoftosan rasszista beszólásokat (pl. hé néger!).

A bérkülönbségek egészen elképesztőek: sok helyi annyit keres egy egész hónap alatt, amennyiből legfeljebb egy éjszakára tudna megszállni egy középkategóriás szállodában a saját országában – egyágyas szobában, legfeljebb reggelivel. Egy bolti eladó fizetése gyakran 200–300 dollár körül mozog.

A dominikai társadalom két részre szakad: a szegényekre – akikből rengeteg van – és a gazdagokra, akik kevesen. Klasszikus középosztály vagy értelmiségi réteg gyakorlatilag nem létezik, mert tisztességes munkával képtelenség igazán előrébb jutni anyagilag.

A rendőrök helyzete sem irigylésre méltó: a fizetésük nagyjából 200 dollár körül alakul, ami napi árfolyamon alig haladja meg az ötvenezer forintot. Ez az összeg még akkor is kevés, ha egy dollárért akár tíz-húsz, silány minőségű zsömlét is lehet venni. Nem csoda, hogy vasárnap, a dominikaiak „szent napján” a rendőrök különösen aktívak. Szolgálatba helyezik magukat – nem az államnak, hanem inkább a családjuknak –, és ilyenkor sűrűbben csúsznak a dollárok a zsebekbe. Otthon meg örülnek, hiszen ebből él az egész nagycsalád.

Nincs valódi nyugdíjrendszer, jólét még kevésbé. A szülők erejükön felül dolgoznak, hogy legalább az alapvető szükségleteket előteremtsék, miközben a gyerekeket többnyire a nagyszülők nevelik. Sokszor előfordul, hogy a szülők más városban dolgoznak, és csak havonta – vagy még ritkábban – tudnak hazalátogatni.

Az oktatás sem jelent valódi kiutat. A legtöbb gyerek legfeljebb néhány évig jár iskolába, gyakran csak az alsó tagozatig. A nagyobb testvérek tanítgatják a kisebbeket, és ez éppen elég ahhoz a fajta munkához, amelyhez nem kell komolyabb szaktudás. Az állami iskolák zsúfoltak, sokszor 60-70 gyerek van egy osztályban – ilyen körülmények között a munka vonzóbb, mint a tanulás.

Sokan az Egyesült Államokban keresnek menekülőutat. Milliók élnek és dolgoznak odaát, jobb életre vágyva. Persze akad köztük néhány sikeres sportoló vagy énekes is, de a többség éjt nappallá téve dolgozik, és hazaküldi a pénzt, fenntartva az otthoni családot. Karácsonykor sokan hazatérnek – ilyenkor nemcsak a rum, hanem a pénz is bőségesen folyik. Néhányan azonban már sosem jutnak vissza, mert vannak, akik a temetőben végzik. Sztárok és átlagemberek egyaránt – a rum és a kokain nem válogat.

 A Dominikai Köztársaság világelső a szivartermelés terén.

Nulla százalékos a tőkenyereség-adó. 100 ezer dollárért bárki kaphat állampolgársát. 25%-os társasági adó azért van. 

A helyiekről

A lakosság 16 százaléka fehér, 11 százaléka fekete és 73 százaléka kevert (mulatt). A lakosság 95 százaléka római katolikus. A szegénység ellenére a dominikai emberek többnyire jó kedvűeknek tűnnek, és a kubaiakhoz hasonlóan a zene, a pajzánkodás, a lezser henyélés terepein kárpótolják magukat. A dominikaiak előnye a kubaiakkal szemben, hogy nem kell bajlódniuk egy szigorú ideológiai rendszer béklyóival. Viszont a kubaiakkal ellentétben egyáltalán nem számíthatnak az állami gondoskodás némi kényelmére. A karibi országban az emberek, persze főleg a férfiak élnek halnak a nemzeti sportjukért, a baseball-ért. A bajnokság idején a kávézókban, kocsmákban mindenki a baseball meccseket nézi. Még ha nem is értünk a baseball szabályaihoz, jópofa élmény elmenni egy meccsre, már csak a nézőközönség viselkedésének tanulmányozása miatt is.

Nem hajszolják a pénzt – többnyire úgysem lenne mit –, mégis sugárzik róluk a derű. Nem zavarja őket, ha egy motoron öten ülnek, vagy egy kisautóban nyolcan szoronganak. Teljesen természetes, hogy tíz-húsz ember összegyűlik egy rozoga viskó előtt, ahol házilag barkácsolt hangfalakból szól a reggaeton. A legkedveltebb közösségi helyük nem egy bár vagy klub, hanem a benzinkút: kivetítőn megy a baseballmeccs, hangosan szól a zene, és százak gyűlnek össze, mintha ünnepelnének – miközben látszólag csak „tankolnak”.

Nem hajtanak örökké valamire, nem keresik görcsösen a boldogságot, mint sokan máshol a világban. Náluk ez valahogy természetes, belülről jön. A napfény, a ritmus, a tánc, a rum – ezek nem külső kellékek, hanem részei a mindennapjaiknak. Az életük talán egyszerű, de nem üres.

Turista etikett

1. Borravaló: A fizetések nagyon alacsonyak náluk, azaz keményen hajtanak a borravalóra. Egy amerikai dollár borravalónak már nagyon tudnak örülni, mert az sok pénz nekik. A hotelekben néha lehet egy-két dollárt rárakni a párnára a takarítónők számára. Éttermekben, bárokban 10 százalék körüli borravalót lehet adni, ha a szolgáltatással elégedettek vagyunk.
2. A helyi férfiak előszeretettel próbálkoznak be az egyedül utazó, vagy járkáló, szórakozó lányoknak, hölgyeknek. Próbálják céltudatosan felmérni, hogy milyen messzire mehetnek el a bizalmaskodásban, persze a cél: a legmesszebb. Nem nehéz visszautasítani a kísérletezésüket, ha a turista lány/hölgy úgy akarja, mivel a helyi férfiak túl büszkék ahhoz, hogy kikosarazás után újabb kísérleteket tegyenek.
3. A magyarok nincsenek hozzászokva itthon ahhoz, hogy a melegek szabadon kimutatják nem identitásukat (legfeljebb egyszer egy évben a meleg büszkeség parádéjukon). Ez az USA-ban másképpen van, és a dominikai szállodákba nyaraló meleg párok sem fogják vissza magukat. Amennyiben idegenkedünk a meleg párok leplezetlen együttlététől, akkor se mutassunk nyíltan semmiféle megrökönyödést vagy túlzott figyelmet. Kezeljük ezt a dolgot diszkréten, esetleges markáns véleményünket tartsuk meg magunknak. Ha meg ebből egyáltalán nem csinálunk problémát, akkor annál jobb. A tolerancia melegen támogatott.
4. A dominikai emberek többnyire barátságosak és nagyon elvárják, hogy a külföldi turisták is kedvesek legyenek velük szemben. Az idegeneknek is köszönjünk egy buenos dias-szal (jó napot).

Gasztronómia

A dominikai konyha elnevezése a kreol konyha (Cocina Criolla), egyértelműsítve, hogy a karibi térségben elterjedt kreol konyha jellemző jegyeinek meghatározó szerepe van. A kreol konyhában keverednek őshonos indián, spanyol, afrikai és dél-amerikai ízek és elkészítési módok. Az étkek többsége rizsből és hozzá rakott húsból vagy (ritkábban) halból áll. A húsokat elég alaposan átsütik. Meglepő, hogy a hétköznapi étkezdékben milyen ritkán rendelhetők halak és tenger gyümölcsei. Ezek nagyon drágák és nem véletlen, hogy jellemzően a luxus hotelek svédasztalos vacsoráin mutatkoznak inkább.

A helyiek többnyire szegények, és nem igazán engedhetik meg maguknak, hogy a drágább marha- és sertéshúsból vagy halakból egyenek, a csirke viszont viszonylag olcsó nekik. Sok ételük készül ezért csirkével. Ilyen például a chicarrones de pollo, ami ropogósra sütött csirke kreolosan (szója, citrom, rum) kevert marináddal.

Szinte minden étkezésben szerepel náluk a rizs (arroz), a fekete bab (frijoles avagy habichuelas) és a borsó (guandules). Csinálnak csirkés levest, ritkábban sertéskotlett-et (costillas). Nemzeti egytál étküknek számít a Sancocho (fűszeres, húsos, káposztás, zöldséges, tésztás egyveleg) és kedvelt a dominikai kreol leves (sopa criolla dominicana) is. A nagyböjt idején szeretik enni a könnyű ételnek számító édes babot (habichuelas con dulce). A La Bandera egy kókuszos-diós halétel babbal és rizzsel, A Cicharod de Cerdo pedig, ecettel pácolt szalonna.

Fotóegyveleg

K. M. fotója 

Vissza az elejére

Kommentek