ÚTIKRITIKA.HU / Edinburgh

Edinburgh Skócia fővárosa. Lakossága kb. 543 ezer (2021-es becslés).
Magyarországon a város kiejtésének ez a módja vált megszokottá: edinboró. Sokan vitatják ennek helyességét, pl. arra hivatkozva, hogy maguk a skótok inkább "edinbra"-t mondanak.
Átlagos nettó havi fizetés (2021-ben): 845 ezer forintnak megfelelő font

Érdemleges látnivalók és nevezetességek:

Az Óváros, amely az UNESCO kulturális világörökségének része, azon belül is a vár és a királyi palota
A várat és a palotát összekötő Királyi mérföld, azaz a Royal Mile
A Szent-Egyed katedrális
A skót parlament épülete
A John Knox-ház

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Az Artúr széke, amire nem ülni kell, ugyanis ez egy kétezer éves erődítmény
Az aranyos, festői óváros, ahol folyton van valami lefényképezni való téma
A Holyrood Park, ahová masszív lábbelivel kell felkaptatni, és megéri
Az Inchcolm apátság egy titokzatos, magányos szigeten, a várostól északra
A Royal Mile, a világ egyik leghíresebb utcája, amelyen órákat lehet eltölteni, annyira érdekes
A város boltjainak homlokzata, a hangulatos pubok, a macskaköves utcák
A mindent körüllengő történelmi levegő, az ,,Észak Athénja"
A rokonszenves helyiek, még akkor is, ha a dialektusok miatt egy szót sem érteni abból, amit nekünk mondanak
Meglepően sok a látnivaló, 2 nap kevés rá
A modern városrész is gusztusos

Nem tetszett

Nyáron elképesztően sok turista árad ide, egymás lábát tapossák, tapossuk
Meglepően sok a koldus, nem meglepően sok a részeg skót
Benzin/dízel bűz
Gyakran pocsék az időjárás (hűvös szelek), eső, eső, eső, köd, meleg cuccot kell vinni
Fárasztóan dimbes-dombos
Éjszaka nem mindenhol biztonságos
Hizlaló a kajájuk
A nem tájékozott turista belefut a drágaságba, na azért Londonnál olcsóbb
Az óvárosban nem igazán lehet látni skótot
Az új parlament modern épülete talán csúnyának is nevezhető

Vélemények

Pár praktikus tanács, a múzeumokban a csomagmegőrzők 1-2 Ł-os éremmel működnek, azokat el is nyelve, ezért nem árt kevés kp-val rendelkezni. Skót fontot adnak vissza sok helyen, a régi 2022-ben kivont angolfontokat a „Központi Postahivatalok” váltják be.

A nagy Tesco-kban van Tesco-s pénzautomata, ami nem számol fel külön díjat, azaz Revolut kártyáról 20 Ł-ért 20 Ł-t ad díjmentesen.

Esernyőnek nincs sok értelme a szél miatt, éjszaka se hűl le nagyon a levegő.

Ami szokatlan volt a „balra tarts” mellett, hogy sötétebb a város, mint az itthoniak, nem tolják túl a világítást, valamint fura volt -2 emelet mélységben az utcákról lenyíló lakások, udvarok látványa.

Meglepett, hogy a skótok többsége lazán, sznob mentesen öltözködik, többen rövidnadrágban, pólóban, januárban. Nagyon segítőkészek és barátságosak az idegenekkel szemben is, a „hideg angolság” nyomával se találkoztunk!

Remek ötletnek tartom, hogy a bevásárlóközpontokban kiteszik a tiszta, jó állapotú felesleges ruháikat, amit bárki elvihet!

Összefoglalva érdemes meglátogatni ezt a szép, barátságos középkori várost! (r. i., 2023)

"Két napot töltöttünk Edinburghben. Mindenkinek tanácsolom, hogy korán kelljen fel és kezdje el a kastély látogatását, mielőtt áradni kezdenek a turista csoportok. A 15 fontos belépőjegy elég rémisztő volt. Végül nem mentünk be, csak megelégedtünk a látványával és az onnan nyíló pazar panorámával. Az Artúr székéhez vezető út folyamán már belekóstoltunk a Royal Mile megismerésébe és elmentünk a Holyrood palota előtt is. A hegy tetejéről a kilátás a városra lélegzetelállító. Érdemes vinni innivalót, esetleg valami elemózsiát és meleg holmit. Visszatérve a Royal Mile-ra, ez egy 1,7 kilométer hosszú útszakasz, ami kb. 6 utcából áll össze. Ha ezen végigsétál az ember, akkor a város turista látványosságainak nagy részét már ki is pipálta. Este elmentünk vacsizni, majd sörözni és utána megcsodáltuk a kivilágított várat, és a Scott Monument-et a Princess Street Gardens-nél. Másnap elmentünk a skót nemzeti múzeumba, rengeteget sétáltunk a kis és nagy utcákban. Érdemes tudni, hogy Edinburgh belvárosa meglehetősen dimbes-dombos, azaz érdemes strapabíró cipőt felvenni. " (Zoltánék)

"Ha utazunk, akkor szeretjük felfedezni a városok különböző karakterű negyedeit is, ahelyett, hogy folyton a belvárosban időznénk. Edinburgh-ben az új-város északnyugati részén érdekes a Dean Village negyed a Dean-hídnál. A Stockbridge egy művész-, bohémnegyed az új-város északi, északnyugati részén. Marchmont az új-városban egy hangulatos diáknegyed alacsony házakkal. A legjobban Morningside tetszett, ami egy extravagáns, felkapott negyed sok érdekes kicsi bolttal, kávézóval, kocsmával, vendéglővel. A parkokat is szeretjük. Edinburgh-ben sétáltunk a Princes Street Gardens-ben, a városközponttól északra lévő The Royal Botanic Garden-ben, ahol van egy szép kilátással rendelkező kávézó. Kötelező program a Royal Mile alsó végén lévő Holyrood Park az Artúr székével. Onnan szép időben szuper a kilátás a kikötőre, a régi és az új városra és a kastélyra. Ugyancsak szép a kilátás a Calton Hill-ről. Mi este mentünk oda a naplementében gyönyörködni. " (B. J., 2013)

,, Kb. 7 napot kóboroltunk összesen Edinburghben, és azt éreztük, hogy még mindig csodás, majd egy hét után is találtunk új és titkos parkokat, Magával ragadó épületeket, kedves kis utcácskákat, szobrokat. Azt találtuk, hogy ez a város bizony nagyon élhető, éjszaka is barátságos, és igazán csak a pozitív infrastrukturális előnyeit viseli a városnak,de egyáltalán nem szennyezett, vagy zsúfolt." forrás

Érkezés

,, Jet2 és Ryanair
Busz és most már villamos is van a városközpont és a reptér között, amióta a villamos elindult ez a legjobb megoldás, tuti nem ülsz a dugóba. Jegyár csak oda £5.50, oda-vissza £8.50. Automatákból vehetsz jegyet, készpénzt és bankkártyát is elfogad. (2017)" forrás

A reptéri buszjárat (Airlink 100) 10 percenként jár és 4.50£/fő a jegy rá. Egészen a központig bemegy. (2022)

Londonban száltunk le és Lumo vonattal mentünk Edinburghbe másnap. A Lumo honlapján könnyedén meg lehet előre venni a jegyeket. Egy élmény volt, bár igaz a 10.20-as vonatunkat törölték, de gond nélkül elmehettünk a 12.18-kor indulóval. A vonat gyors volt és nagyon tiszta, de a klímát sajnos kicsit túltolták rajta. Bár nem tudom, lehet csak nekem volt hideg az a 15-16 fok. Az angolok/skótok lazán pólóban és rövidnadrágban rohangáltak a vonaton. (kr, 2022)

Szállás

Ajánlott szállodák:

2 csillagos: ibis budget Hotel Edinburgh Park

3 csillagos: Motel One Edinburgh-Princes

4 csillagos: Novotel Edinburgh

Vendéglátás

"Nem lehet teljes a város leírása egy gasztronómiai kitérő nélkül. Először is: haggis. A skótok nemzeti eledele legalább olyan rosszul néz ki, mint ahogy az összetevői hangzanak: darált birkabelsőségek (szív, tüdő, máj) birkafaggyúval, darált zabbal, hagymával és fűszerekkel összekeverve, birkagyomorban megfőzve, krumpli- illetve karórépapürével tálalva. Nekem nagyon ízlett. (Létezik vegetáriánus változat is babbal, lencsével, dióval, répával és gombával, bár egy skót kollégám szerint ez felér a szentségtöréssel). A legjobb haggis-t a Royal Mile-on, a Royal McGregor nevű kocsmában ettem, de gyakorlatilag mindenhol lehet kapni (még a kórházi kantinban is volt). Klárival első vacsoránkat mindenképpen egy jó skót vendéglőben szerettük volna elkölteni, útikönyvünk és kollégáim útmutatója alapján a szintén a Royal Mile-on található Wee Windaes-re esett a választásunk. Angol mércével mérve nagyon jót ettünk, de valahogy itt is hiányzott valami (leginkább a szív, no nem a birkaszív!) az ételekből. Második vacsoránkat a véletlen szerencse folytán megtalált Petit Paris nevű francia kisvendéglőben költöttük el a Grassmarket-en. Apró, kockás abroszos asztalok, teljes mértékben francia személyzet, kancsóban felszolgált házi bor és Párizst megszégyenítő ízek (pl. provance-i csiga) tette felejthetetlenné az estét." forrás

p.j. fotója

"Reggelizzünk meg a híres Elephant House-ban (21 George IV Bridge), aminek bejáratánál nagy büszkén ott villog a „Harry Potter szülőhelye” felirat, hiszen tudható, hogy J.K. Rowling valóban itt kezdett neki a varázslótanonc mára kasszasikerré vált történetéhez. (Aminek köszönhetően a nagy Jo ma már gazdagabb, mint maga a brit királyi család... Költsünk el egy hamisítatlan full Scottish Breakfast-et, ami ha lehet, talán még kiadósabb, mint az angol, és biztosan semmi mást nem kívánsz meg egész nap a black pudding, (magyarul leginkább a véres hurkára hasonlít) a füstölt lazac, porridge – whisky-s zabkása – haggis és Benedict tojás halmok után. Vigyázat, rosszullét esetén inkább ne merészkedjünk az érthetetlen skótsággal beszélő patikusnők közelébe, inkább öblítsük le az egészet egy bögre isteni hideg kecsketejjel Ian Mellis (6 Baker’s Place) híres sajtkészítő műhelyében!" forrás

Az árak nem túl magasak. A budapesti belvárosi árakon lehet enni/inni/vásárolni. Ajánlani tudom a The Newsroom éttermet, ha hagyományos Haggis-t szeretne valaki enni. Nagyon finom és árban normális. Nem mellesleg a whiskey is jó áron van. (kr, 2022)

Közlekedés

Mi lesétáltunk Dean Village-be is. Szerintem a szép utcák miatt jobban megéri, mint a buszozás, de amúgy el lehet jutni oda busszal is.
A városba nem kell tömegközlekedést használni, ha központi helyen van a szálloda, mert minden gyalog távolságra van egymástól. Viszont a buszok 1.80£-ba kerülnek (felnőtt jegy) és érintős kártyákkal simán lehet a sofőrnél fizetni. (kr, 2022)

Busz

,, A buszok éjszaka is sokfelé járnak, de viszonylag ritkán. Viszont ez olyan, amire egyáltalán nem biztos, hogy szükséged lenne, tényleg mindent el lehet érni gyalog is.
Környező városokba érdemes busszal menni (CityLink), ami egy egész olcsó (Glasgowba oda-vissza 11 font) lehetőség. Északabbra (Inverness, Aberdeen) vonattal lehet eljutni, amit minél hamarabb le kell foglalni, hogy olcsóbb jegyhez juthass, de így is viszonylag drága az átlag jegyár (az élmény viszont minden pénzt megér, mert Skócia tényleg csodálatos ország).
Edinburgh és a környék egyébként nagyon biztonságos, éjszaka is nyugodtan lehet sétálni és közlekedni." forrás

,, Edinburghban nagyon-nagyon sok busz van és mind kétemeletes, amiket nagyon élveztem. Na meg persze iszonyat sűrűn járnak. Néha el is vesztem de még azt is nagyon élveztem mert olyankor nagyokat sétáltam meg sokat kommunikáltam az emberekkel. A napijegy csak 900 ft és azzal egész nap buszozhatsz amennyit csak akarsz…durva,hogy ez mennyivel olcsóbb itt. (2010)" forrás

Kerékpárral

"Volt szerencsém néhány napot Dublinban és Edinburgh-ben tölteni, és főként az utóbbi bringás infrastruktúrája annyira tetszett, hogy meg kell osztanom veletek. Edinburgh Skócia fővárosa félmillió lakossal. Nem nevezhető kifejezetten száraz és meleg vidéknek, alig van nap, hogy ne esne az eső. A tömegközlekedést kizárólag buszokkal bonyolítják, egy utazás 1 font 10 penny (kb. 360 ft), de mivel a város központján szinte minden járat áthalad, egy utazás rendszerint elég, és a napijegy is csak kb. 700 ft. Mivel a város szerkezete évszázadokkal ezelőtt alakult ki, kevés a hely és egy villamosjárat építése miatt elég sok az útlezárás is, a közlekedés még hektikusabb, mint nálunk. Itt is nyomulás, tolakodás van, padlógázon indulnak és tépnek, amikor tudnak. Viszont nincs agresszió, nincs ledudálás, leszorítás, és az az ellenségesség, mint Budapesten.

A bringás infrastruktúra legfontosabb jellemzője, hogy a kerékpárost járművezetőnek tekintik, akinek az úton a helye. Nem kell 50 méteres bringaúttöredékekre felugratni, cikázni az oldalak között, nincsenek olyan nonszensz szabályok, hogy menj a buszsáv melletti sávban - a bringás mindig, mindenhol közlekedhet az úton. Ahol csak lehetőség van rá, kerül alá valami infrastruktúra - festett sáv, busszal közös sáv, sőt akár autóval közös sáv, ahol az autónyi szélességű sávból van leválasztva a kerékpársáv, ami elsősorban pszichológiai, mint fizikai könnyítés. A lámpáknál hatalmas kerékpáros piktogram van az autók előtt, ahova pirosnál a bringások előresorolhatnak és beállhatnak az autók elé, ha kanyarodni szeretnének. Minden buszsávban szabad kerékpározni, ha nincs vele párhuzamosan kerékpárút. A nálunk elterjedt önjelölt igazságosztók akkor sem jelennek meg, ha a bringás nem a párhuzamos kerékpárúton, hanem az úton vagy akár a sáv mellett teker, az autók ilyenkor is kikerülik őket dudálás és ordibálás nélkül. A belváros központi részébe autók nem hajthatnak be, csak buszok, taxik és kerékpárok. Parkolni a belváros nagy részén nem szabad az út mellett, szép számmal vannak viszont használható (mellétámasztós) kerékpártárolók.

Edinburgh-hoz és Dublinhoz képest egyébként a budapesti gyalogosok és bringások szelíd idomított bárányok. Ezekben a városokban a bringások pofátlanul átmennek a piroson, ahol csak tehetik, a gyalogosok szaladgálnak keresztbe az úton (ami nem csoda, mert rengeteget kell várni arra, hogy a lámpa zöldre váltson). Mégis ritkák a balesetek, mert inkább egymásra figyelés van, mint egymás alázása. Végignézve a városon az a benyomás alakul ki az emberben, hogy itt egyszerűen eldöntötték, hogy lehetővé teszik a kerékpározást, és ezt véghez is vitték. Nem statisztikákat, látványutakat gyártottak, hanem valóságos megoldásokat kerestek és találtak a problémára. Itt felülsz a bringára, és eltekerhetsz a város egyik végéből a másikba az úton, szabályosan. A hatalmas piktogramok, eltérő színű sávok egyértelműen pszichológiai propaganda céljából készültek: beülteti az agyakba, hogy a kerékpár nem csak elfogadott, de előnyben részesített része a közlekedésnek. Ez az, ami nálunk még csak nyomokban sem lelhető fel.

Összességében a legfontosabb, hogy a dolgokat a meglévő lehetőségekhez igazítva, szakértelemmel és logikusan alakították át (tehát minden téren szöges ellentétben a hazai gyakorlattal). Ennek ellenére nem lehetne azt mondani, hogy Edinburgh-t ellepik a bringások. Ahhoz képest, milyen szép a hálózatuk, látszatra nincsenek többen, mint Budapesten, sőt. Nálunk megsokszorozódna a bringások száma, ha csak fele ennyire pártolná a város a kerékpározás elterjesztését. Mi egyelőre sajnos maradunk a járdán vagy a piros hetes és a dömper közé szorítva, de a jövőnek mindenképpen ebbe az irányba kell mutatnia." forrás

Közbiztonság

Jó a közbiztonság, persze a zsebtolvajok miatt itt is vigyázni kell arra, hogy milyen értékeinket mennyire teszünk láthatóvá. Egyedül utazó nőknek nem ajánljuk, hogy a város modern részében, a Rose street tájékán a kocsmák környékén időzzön. A belvárosban nincs ilyen gond, és este, éjszaka is biztonságos sétálgatni az utcákon.

Egyéb hasznos információk

1. Eligazodás: Edinburgh-ban a turista könnyen el tud igazodni, mert az utcák struktúrája könnyen kiismerhető és vannak markáns tájékozódási pontok. Ha azonban éppen bizonytalanná válunk, akkor nyugodtan lehet helyiektől kérdezősködni, mert nagyon készségesen segítenek. Olyannyira, hogy ha a megkérdezett éppen nem tudja a választ, akkor ő maga megkérdez egy másik embert, addig, amíg nincs megbízhatónak tűnő válasz. Edinburgh-ban ilyen segítségkéréseknél szinte lehetetlen barátságtalan emberrel találkozni. Mennyire irigylésre méltó, hogy még azok is segítőkészek Edinburgh-ban, akiknek ez a munkájuk (kalauz, bolti eladó, taxis, pultos stb.)!

2. Van Edinburghben egy magyar alkonzulátus:

25 Union Street, Edinburgh, EH1 3LR - E-mail: konz.edi@mfa.gov.hu - Telefon: +44 20 7201 3487 (ideiglenes vonal)

Ügyfélfogadási ideje: Kedden 10:00-14:00 között, illetve szerdán és csütörtökön 12.00-16.00 között - (kivéve magyar és brit munkaszüneti napokat)

Látnivalók

Edinburgh látnivalóiról külön aloldal szól: itt

Olvasmányos linkek

"Kb. hét napot kóborultunk összesen Edinburghben, és azt éreztük, hogy még mindig csodás, majd egy hét után is találtunk új és titkos parkokat, magával ragadó épületeket, kedves kis utcácskákat, szobrokat. Azt találtuk, hogy ez a város bizony nagyon élhető, éjszaka is barátságos, sok a pozitív infrastrukturális előnye, egyáltalán nem szennyezett, vagy zsúfolt." forrás

"Az Edinburgh Dungeons és a szellemtúra kissé megjátszós alakításainál jóval magasabb rendű színészi teljesítménnyel is találkoztunk - egy kocsmatúra alkalmával. Ezek a túrát igen népszerűek az angol városokban, de az idegenvezetés általában kimerül a történelmi háttér és egyéb érdekességek ismertetésében. Edinburgh-ban azonban az eleve Literary Pub Tour-ként meghirdetett túrák valódi irodalmi és színházi élményt nyújtanak. A mi túránk a Grassmarket-en kezdődött, a Beehive Inn nevű kocsmában. A vár aljában elterülő Grassmarket régen piactér volt, mára a fű helyét átvette a beton, a piacét pedig a kocsmák és éttermek. A fogadó második emeleti díszes tanácstermében gyülekezett kis társaságunk, ami rajtunk kívül három egyetemista lányból és nyugdíjas amerikaiakból állt. Az erős skót akcentussal bíró idegenvezető belekezdett mondókájába, de hamarosan félbeszakította egy választékos stílusban és előkelő (posh) kiejtéssel affektáló középkorú nő. Beletelt pár percbe, mire rájöttünk, hogy ő is a társulathoz tartozik. (2009)" forrás

"Két nagyobb városrészből áll: a hangulatos, macskaköves utcákkal, szűk sikátorokkal teli történelmi óváros, valamint a jelentős György-kori építészettel büszkélkedő új-város. A kettőt a Princess Street Gardens választja el, egy hatalmas, burjánzó bokrokkal és virágágyásokkal teli csendes park a városi sürgölődés közepette. Mindezek fölé vigyázó őrszemként magasodnak az Arthur’s Seat és a Salisbury Crags csúcsai. Temérdek látnivaló, kihagyhatatlan szórakozási lehetőségek…De mi legyen a sorrend ha csupán 24 óra áll rendelkezésünkre a filmdíszletek között?

A cikkben leírt terület könnyűszerrel bejárható gyalogosan is, mivel konkrétan a belvárosban nincsenek nagy távolságok, de aki ragaszkodik a jobboldali tömegközlekedés „élményeihez”, annak az egyetlen Edinburgh-i public transport-ot, az emeletes buszozást tudom tanácsolni, 3.20 fontos daily ticket-tel felszerelkezve. A napot feltétlenül korán kezdjük, hiszen egy napfelkelte a Calton Hill-en (a Regent Gardens felett a Leith Street felől megközelítve) mindenképpen megéri a hajnali kelést. Talán innen, a vulkanikus eredetű dombról nyílik a legjobb kilátás Edinburgh-ra, és a csodás panoráma mellett igazi városi legendákat is rejt a hely, de ezt egyelőre fedje még homály, hiszen hamarosan írok majd erről is! Remek reggeli kezdés az Embro fölé hatalmas sasként emelkedő kilátóról nézni, ahogy a város óriás mechanizmusa kinyitja álmos szemeit és az első napsugarak végigcikáznak a Waverley vasútállomás sínein, bekukkantva a hétalvók ablakain át minden házikóba...

A Calton Hill-ről lefelé sétálva a Princess Street-en elénk tárul a Princess Street Gardens, ami a helyiek számára a béke szigete a rohanó hétköznapok során. Itt ketyeg a híres Floral Clock is már 1903 óta, ami a világ első virágórája több mint 2000 szivárványszínben pompázó ritka növénnyel. A park fölé magasodó a Scott’s Monument-et Sir Walter emlékére emelték, és ez a világ legnagyobb olyan szobra, ami egy író előtt tiszteleg. Sétánk közben semmiképpen sem kerüli majd el figyelmünket az egész teret uraló, impozáns Balmoral Hotel sem, ami Edinburgh legexkluzívabb szállodája és engem mindig a „Reszkessetek betörők“ 2. részében a New York-i Plaza Hotel-re emlékeztet, hiszen itt is mindig tökéletes gentleman-ek várták az illusztris vendégeket és 20 centis Louboutin cipőkön egyensúlyozó, gyémánt fülönfüggős hölgyeket. Szinte vártam, mikor bukkan elő valamelyik lakosztály ablakából valaki „Tartsd meg az aprót te mocskos állat” felkiáltással. (Bár itt a portások skót szoknyával viselték a frakkot).

A Street-en tovább haladva a shopping-mániások beleshetnek valamelyik kiváló design boltba, elmerülhetnek a Princess Street Shopping Centre vagy közvetlen a bevásárló utca kínálatában, ahol minden nagy brit márka képviselteti magát: River Island, Topshop, New Look, Burberry és még sokan mások. Ha pedig mélyebb pénztárcával áldott meg bennünket a sors, semmiképpen sem hagyhatjuk el a várost egy látogatás nélkül a patinás Jenners épületében, ami a világ legelső (1838-ban épült) és legszebb bevásárló központja, természetesen csakis haute couture kelmékben és luxuscikkekben utaznak." forrás

,, Edinburgh időjárása tipikusan enyhe. Amire fel kell készülni, az az állandó szél, ami nagyban tudja befolyásolni a hőérzetet. Bár a köztudatban az van, hogy nagyon sokat esik az eső, ez nem úgy igaz, ahogy gondolják az emberek. Ellentétben hazánkkal, nincsenek hosszú, napokon át tartó esőzések, inkább ritkább, gyakran intenzívebb záporok, emiatt rétegesen kell öltözködni. A tavasz amikor ott voltam korán kezdődött, ilyenkor 10 fok körül volt a nappali hőmérséklet, de ez nem változott júniusig. Általában annyira megjósolhatatlan volt az időjárás, hogy jobb volt mindenre felkészülni. Ha érzékeny vagy az időjárásra, akkor nem érdemes a kirándulásokat nagyon előre megtervezni (ha ez
lehetséges), viszont ha reggel azt látod, hogy jó idő lesz, akkor mindenképpen érdemes kihasználni a lehetőséget. (2015)" forrás