ÚTIKRITIKA.HU / Skócia történelme

Skócia történelme

Skócia történelme

Skócia történelme mindig is szorosan összefonódott Anglia történelmével, és csak akkor érthető meg igazán, ha az egész brit szigetet egységként vizsgáljuk. Így az évszázadokon átívelő fő konfliktus is adódik, amely a skótok harcából származik a délről érkező hódítók ellen.

Azonban a skótok között is bőven akadt ok a küzdelemre és a viszálykodásra. Így a skót történelem legendákhoz és mesékhez ad alapot, valamint olyan nagy alakokhoz, mint William Wallace és Robert the Bruce („Braveheart”), Rob Roy és Bonnie Prince Charlie.

Skócia történelmének kezdetei alig különböznek azoktól, amelyek az egész szigeten és Európában történtek. Az első telepesek, akik Skóciában letelepedtek, kőkorszaki vadászok és gyűjtögetők voltak. Az első településeket, amelyek nyomait néhány helyen ma is megtekinthetjük, Skócia partjainál fekvő szigeteken, folyók mentén és a magas hegyek árnyékában találták meg.

Ebbe az időszakba tartozik a kőkörök építése Skócia mindenütt. Még ma is kultikus helyek, mint a Brodgar Gyűrűje vagy a Stenness Kövei, ugyanolyan nagy rejtélyt jelentenek, mint az angol déli részén található Stonehenge. Bár tudjuk ma, hogy i. e. 3000 és 2500 között építették őket, de hogy az emberek akkoriban, ebben a még oly fiatal skót történelemben, hogyan szállították és állították fel a köveket - és milyen célt szolgáltak velük -, azt már nem tudjuk. Hogy az asztronómiai megfigyelések játszottak-e szerepet, az már általánosan elfogadottá vált.

Skócia történelmének római korszaka

Kr. u. 43-ban új korszak kezdődött a szigeten: a rómaiak letelepedtek az angol délen, és fokozatosan észak felé haladtak. Azonban nem jutottak tovább a délkeleti Skóciánál.

A kaledónok (vagy Caledonii), a piktek egy törzse, akikről Skóciát a kelta-latin nyelvben Caledonia-nak nevezték, heves ellenállást tanúsítottak. Bár Agricola alatt a rómaiak állítólag döntő csatát nyertek a skót őslakosok ellen, de ahol ma a Hadrianus fal áll, ott véget ért a római birodalom.

Utóda, Antonius ugyan megpróbált újabb előrenyomulást észak felé, de ő is kudarcot vallott. Kr. u. 410 körül a rómaiak kivonultak a szigetről, és átadták azt a betolakodó angoloknak és szászoknak, akik a skót történelem sötét korszakát hozták el. Ma alig tudunk valamit erről az időszakról, mivel szinte semmiféle feljegyzés nem maradt fenn. Azonban a legendák - mint Artúr királyé - mindmáig fennmaradtak.

Skócia történelmének sötét korszaka

Ebben az időszakban a Piktek földje, amit ma Skóciaként ismerünk, négy királyságra oszlott, amelyek állandóan harcoltak egymással. Eközben a vikingek és az angolok támadásainak is ellenállniuk kellett. Kb. 1034-ben Duncan I. először egyesítette az egész mai Skóciát egyetlen királyságba: a Scotia Királyságba.

Azonban még ebben a királyságban is mindenhol forrt a levegő, és a viking támadások szintén nyomasztották a felföldi klánokat. William Shakespeare e sötét korszaknak szentelte drámáját, a „Macbeth”-et, amit Duncan unokatestvére, aki 17 évig uralkodott Skócián.

Míg a sziget déli részén a normannok betörtek, és I. Vilmost Anglia királyává koronázták, az angol elit egy része és az oktatott középosztály is menekült Skóciába. A 13. század végén aztán kitört a skót függetlenségi háború, melynek legismertebb alakjai – William Wallace és Robert the Bruce – ma nemzeti hősök. A Stewartok hatalomra kerülése fordulatot jelentett. Míg Angliában a Rózsák Háborúi dúltak, addig Skócia történelme egy nyugodt időszakot élt meg, mely csak James V. halála után ért véget, aki csak egy lányt, a későbbi Mária, Skócia királynőjét, Mária Stuártot hagyta hátra. Egy házasság révén a francia trónörökös oldalán ő lett Skócia és Franciaország királynője, így Ő lett I. Erzsébet fő riválisa, akit végül 1587-ben lefejeztek.

Skócia történelme az angol korona alatt

James VI., Mária fia, Erzsébet halála után James I. angol királyként lett koronázva, így Skócia és Anglia most már egyetlen uralkodótól függött. James a fővárost Angliába helyezte át, ezzel pecsételve meg a skót autonómia végét. James gyenge fiának, I. Károlynak a kormányzása alatt borult ki egy rettenetes polgárháború Angliában. Csak Oliver Cromwell kemény keze tudta helyreállítani a rendet. I. Károlyt, aki általában az egyik legképzettebb Stuart királynak tekintett, gyermektelenül halt meg.

Rákövetkezett Jakab II., York hercege az angol-skót trónon. Azonban amikor megpróbálta rekatolizálni Skóciát, kitört a Dicsőséges Forradalom (1688), amelynek során Jakabot megdöntötték, és helyére Mária II. és protestáns férje léptek. Jakab eközben a francia száműzetésben várta visszatérését. A skót jakobiták támogatásával végül fiának, Charles Edward Stuartnak (Bonnie Prince Charlie) sikerült hadsereget mozgósítania. A jakobita lázadás 1746-ban a Culloden-i csatában végződött, amelyben a skótok vereséget szenvedtek. Ezt követően végleg lerombolták a felföldi klán rendszert, betiltották a kiltet és a dudát, és sok skótot száműztek.

Skócia modern történelme

Azonban a becsület és bátorság hagyományos kultuszának vége útját nyitotta a skót felvilágosodás korszakának. Skócia az életfilozófiák élharcosává vált, és Edinburgh központjává. Skócia történelmének egy új izgalmas szakasza kezdődött, és az ország kihasználta az alkalmat, hogy megújuljon. Ezt az időszakot olyan nagy emberek jellemzik, mint Robert Burns, Sir Walter Scott, Robert Lewis Stephenson, Sir Arthur Conan Doyle, Alexander Fleming és James Watt.

A 19. században Skócia átalakult a mezőgazdasági államoktól az ipari államokig. A növekvő gyapjúigény kielégítésére a „Felföldi tisztogatásokban”, Skócia történelmének egy további sötét korszakában, ezreket űztek ki a skót felföldről, hogy helyet teremtsenek a legelőknek. Ezek az akaratuk ellenére kitelepítettek sokan Amerikába mentek, hogy ott próbálják meg a szerencséjüket. A 20. században Skóciában újra megjelent az önállóságra való törekvés. 1997-ben az ország autonómiastátuszt kapott, és 2014-re egy szavazást terveztek Skócia függetlenségéről. Ebben a szavazásban a skótok meglepő többséggel a függetlenedés ellen szavaztak.

Kommentek