Masaryk-szobor Karlovy Vary-ban (is) - Tomáš Garrigue Masaryk Csehország (és Csehszlovákia) egyik legnagyobb nemzeti alakja, akit a csehek „nemzet atyjaként” tisztelnek. Ő volt az első csehszlovák elnök (1918–1935):
Masaryk vezette a Csehszlovák Köztársaság megszületését az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után, és ő lett az új állam első elnöke. Összesen négyszer választották újra, ami jól mutatja a népszerűségét és a belé vetett bizalmat.
Modern, demokratikus gondolkodású államférfi volt: Hitt a demokrácia, a szabadságjogok, a humanizmus és a tudás erejében. Elítélte az antiszemitizmust, a tekintélyelvűséget, és támogatta a nők jogait is – különösen előremutatónak számított a korszakában.
Egyetemi tanárból lett politikai vezető: Eredetileg filozófus, szociológus és tanár volt, a prágai Károly Egyetemen is oktatott. Külföldön – főleg Amerikában – is aktív diplomáciai tevékenységet folytatott a cseh függetlenség érdekébe - K. Kriszta fotója
Csehország klímája átmenetet képez az óceáni és a kontinentális klíma között, így a tőle keletre, hozzávetőleg azonos szélességi fokon fekvő, közeli európai területekhez képest a nyár hűvösebb, viszont a tél enyhébb. Május és szeptember között érdemes utazni, ha a programban tájakat is akarunk látogatni, városlátogatások szempontjából akár a november és február közötti időszak is megfelelő lehet.
Csehszlovákia 1993 január eljején ketté vált: a Szlovákiára és a Cseh Köztársaságra. A Cseh Köztársaság első elnöke Vaclav Havel lett. Ez a derék ember a kommunista Csehszlovákia idején, ellenzéki értelmiségiként bátorságot tanusított a rendszer ellen. 2003-ban Vaclav Klaus követte őt az államfői tisztségben.
Csehország 1999-ben lett NATO-tagállam és 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz.
A közép-európai ex-kommunista országok közül Csehország Szlovénia után a legfejlettebbnek mondható, akár az életszínvonalat tekintve is. Igaz, hogy időnként gyülekeznek a felhők: jó esetlen stagnál a gazdaság és az ország politikai rendszerét példátlan méretű korrupciós botrány sújtja.
Azért még így is a régió eminenséről beszélünk, hiszen a 27 ezer dollár/fős GDP az uniós átlag 85 százalékán van. A cseh költségvetési hiány kb. 5 százalékos, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya csak 45 százalék, hát erről Magyarország csak álmodozhat. (Igaz 2010-ben ez az arány még csak 34 százalék volt.)
A csehországi átlagfizetések kb. 15 százalékkal magasabbak, mint a magyar. Érdekes módon a magyar felső vezetők viszont valamivel többet keresnek, mint a cseh megfelelőik.
"A külföldi látogató a kezdeti felületes benyomások alapján a cseheket eléggé félénk, száraz, visszafogott embereknek véli. A metrón, a villamoson a prágaiak faarccal merednek maguk elé, az étteremben, az üzletekben a szolgáltatók következetesen tiltakoznak mosolytalanságukkal a vendég, a vevő jelenléte ellen. Akik jobban ismerik a cseheket, azok tudják, hogy otthon, baráti társaságban, egymás közt a csehek humorosak, udvariasak, felszabadultak. Összességében és általánosságban a csehekre ezek a tulajdonságok a jellemzők: tartózkodók, szűkszavúak, öntudatosak, ironikusak, nyugisak (mindaddig, amíg nem kötnek ki egy sörözőben), szorgalmasak, agresszivitástól mentesek, indulataikat rejtők, veszekedésektől ódzkodók, a látszatra vonatkozó dolgokban igénytelenek, földhöz ragadtan realisták. Mélyen szkeptikusok, Európában a legkevésbé vallásos nép, hajlamosak a melankóliára, a csüggedtségre. A turisták érzékelik, hogy a csehek jellemzően közömbösek az idegenek iránt, nem tartják különösebben fontosnak, hogy jó benyomást keltsenek a turistákban. Mivel nem keresik a kontaktust a külföldi látogatóval, így aztán a turista nem is igen tud beható ismeretet szerezni a csehek mentalitásáról.
A csehek, különösen a férfiak többnyire nem adnak az öltözködés ízlésességére, eltekintve a 30-40 közötti menedzserekre.
A sok negatívnak tűnő tulajdonság mellett sorolhatunk csomó pozitívat: tisztességesek, igazságszeretők, dolgosak, puritánok, sznobságtól többnyire mentesek, nagyon kreatívak, pl. a művészeti területeken. Kiválóan anekdotáznak, képesek az élet apró részleteihez analitikusan viszonyulni. Nem döntenek elhamarkodottan, alaposak, jámborak, fanyar humoruk príma, szívesen dalra fakadnak, akár hamis hangon is. Szeretik a sportos életmódot, a kirándulásokat, az utazások folyamán akár a szerény körülmények vállalását. Takarékosak, de nem a zsugoriság mértékében. Jókat tudnak enni és főleg inni. A sör kultusza körülleng sok mindent. A csehek büszkék dolgosságukra és lenézik a lusta népeket. Könnyen tolerálják az enyhe másságot, az erőseket nem feltétlenül. Masszívak a rasszista érzületek, de nagyon leplezik, mert tudják, hogy azok ízléstelenek. A szex nem szokott központi téma lenni a társalgásokban. Imádják az autóval vagy motorral való száguldást, sokan átmennek Németországba, mert ott az autópályákon kiélvezheti a sebesség-korlátozástól mentes vezetést.
A csehek magukról képesek árnyaltabb bizonyítványt kiállítani, mint mások róluk. Sok cseh szerint náluk igenis sok a lusta, tehetetlen, passzív, unatkozva élő ember. A csehek azt gondolják magukról, hogy sok mindennel nem törődnek, közömbösek fontos dolgok iránt is. Szeretik a pénzt, de nem szívesen dolgoznak meg érte. A csehek szerint ők igenis barátságos emberek, és szeretik a külföldieket, újabban az oroszokat is, az országukban élő cigányokkal szemben tele vannak előítéletekkel ("azok csak élősködnek az államon")." (K. J.)
"Hosszabb időt töltöttem Prágában és nekem úgy tűnt, hogy a csehek rendkívül nyugodtak és visszafogottak. Túlzottan is szerények és hajlamosak lebecsülni önmagukat, viszont nem olyan pesszimisták, mint a magyarok. Az idősebb csehek utálják az oroszokat, és akkor sem voltak hajlandók velem oroszul beszélni (pedig tudnak), ha tudták, hogy nem vagyok orosz." (Karcsi)
Hoki Ceske Budejovicében - h.p.
A cseh nő – mintha egy másik férfi lenne, csak épp egy kifejezetten formás női testbe csomagolva. Talán éppen ezért is válik sok férfi szemében álomnővé. Hogy ne csak a saját véleményemre hagyatkozzam, körbekérdeztem néhány ismerősömet – amerikaiakat, görögöket, horvátokat, spanyolokat és szerbeket is –, milyen benyomásaik vannak a cseh nőkről. Egy dologban teljes volt az egyetértés: elképesztően függetlenek és határozottak.
Ami máshol „zsonglőrködésnek” számít munka, család és magánélet között, az számukra puszta hétköznap. Egyértelmű nekik, hogy egyszerre ezer dolgot kell kézben tartaniuk – csak így terem idő egy kis privát térre és szórakozásra. A gyerek érkezése nem zárja le az úgynevezett „lánykori” korszakot: ha anya el akar menni sörözni a barátnőivel, akkor apa otthon marad, és természetes módon vállalja a peluscserét meg a büfiztetést.
Ez a könnyedség kiterjed mindenre: nem okoz problémát, ha egy nő sáros lesz egy hegyi bringatúrán, vagy térdig gombában jár az erdőben. A sörözésben is egyenrangúak – a korsókat együtt rendelik meg a párjukkal, és senki nem várja el, hogy Pavel az óráját nézegesse, mikor tér haza az asszony.
Ami kifejezetten zavarba ejtő tud lenni: döbbenetesen sok a sportos, karbantartott testű anyuka. Még mindig próbálom meggyőzni magam, hogy biztos főiskolás bébiszitterekről van szó, csak épp nagyon élethű álruhában.
Ami pedig igazán meglepő, hogy a cseh nők között szinte kollektív egyetértés uralkodik egy dologban: szinte kivétel nélkül lesújtó véleménnyel vannak a cseh férfiakról. És furcsamód ezt az egyetlen dolgot valahogy meg is értem – úgy tűnik, még ezeknek a karakán, önálló nőknek is hiányzik egy kis figyelmesség, gyengédség és valódi udvariasság.
A cseheknél a mosoly nem automatikus reflex, mint sok más kultúrában. Az utcán rájuk mosolyogva gyakran semmiféle visszajelzést nem kap az ember – legfeljebb egy üres pillantást. Még a gyerekek is úgy néznek vissza, mintha teljesen érthetetlen lenne, mit jelent ez a gesztus. A szülők pedig gyakran gyanakvó tekintettel pásztázzák az embert, mintha valami hátsó szándékot keresnének. Ez nem ellenszenv, inkább egyfajta kulturális zárkózottság. A mosolyt itt nem osztogatják könnyedén – meg kell dolgozni érte. Ha végül mégis kapunk egy őszinte mosolyt, az sokkal többet jelent. Nem felszínes udvariasság, hanem valós nyitás egy távolságtartó, de mélyen őszinte világban.
"Agyrém, hogy a fényképezést - vaku nélkül is - millió helyen tiltják. Sok a csak idegenvezetéssel, csoportosan látogatható kastély, ami még ok. De az, hogy a helyek többségében az idegenvezetés csak csehül megy, hát az már kicsit erős. Az első még vicces. A harmadik dögunalom. Sok helyen van szerencsére angol, sőt magyarnyelvű leírás is, szép próbálkozás, örültünk neki. De az idegenvezető néni/lány a hatalmas kastély kulcsokkal a kezében, ahogy terelgeti a csoportot szobáról szobára, ajtót nyit, csuk, fényképezés miatt fegyelmez, na ez a kép beégett és az egyik meghatározó cseh kép a fejünkben. Kr"
A csehek karácsonyi étkező asztaláról nem hiányozhat a ponty. A halat a sütés előtt néhány órával még a fürdőszobai kádban hagyják úszkálni. A csehek a salátákban nagymértékben raknak káposztát.
A knédli a cseh és szlovák konyha egyik ikonikus fogása – első pillantásra furcsa, de annál szerethetőbb. Leginkább párolt kenyértésztára emlékeztet, csak épp héj nélkül, gőzölve vagy vízben főzve. Az állaga puha, levegős, és tökéletesen magába szívja a szaftos húsételek levét. Nem tolakodó, mégis ott van minden tányéron – mint egy csendes, de nélkülözhetetlen kísérő. Számtalan változata létezik, családonként is eltérhet az elkészítése. Otthon apám néha megpróbálkozott vele, és már akkor is nagy kedvencem volt. Azóta, hogy Csehorságban frissen, forrón megkóstoltam, még inkább a szívemhez nőtt. Nemcsak étel, hanem egyfajta otthonos emlék is lett belőle.
Ezt nem eszem
Ebből a kacsát igen
Csehországban a sörözés nem puszta szórakozás, hanem a mindennapok kultúrájának része. Nem a részegség a cél, hanem a társasági együttlét – egy korsó sör mellett beszélgetni, lazítani. A cseh sörözők hangulatukban sokkal közelebb állnak egy angol vagy ír pubhoz, mint egy zajos, hazai kocsmához. Tiszták, barátságosak, és meglepően csendesek. Az emberek nem ordítoznak, nem lökdösődnek – inkább újságot olvasnak, figyelik a sportközvetítést, vagy halkan társalognak. A sört mértékkel isszák, értékként kezelik, nem eszközként. Itt egy korsó nem a kontroll elvesztésének kezdete, hanem egy kulturált este nyitánya. És talán épp ez adja a sörözés valódi báját.
És sör mellé, elé, után:
A cseh kocsmák egyik legbizarrabb nevű, mégis sokak által kedvelt falatja az utopenec, vagyis „vízbe fúlt”. Ez a fűszeres-ecetes lében érlelt, hagymával és paprikával ízesített kolbász valahol félúton van a magyar krinolin és lecsókolbász között. Általában egy hatalmas befőttesüvegből halásszák elő, és rozskenyérrel kínálják – mint szinte minden más hideg sörkorcsolyát. Hasonló üvegben pácolódik a nakládaný hermelín is, amely nem egy apró prémes állat, hanem egy fehér nemes penészszel borított, camembert-típusú sajt. Hagymával, fűszerekkel és olajjal érlelik, az íze pedig lágy, de karakteres. Aki pedig igazán markáns ízélményre vágyik, annak ott a pivní sýr, azaz a sörsajt. Ez egy erőteljes illatú, vörös penészes sajt, amelyet villával összetörve, hagymával, szardellával, mustárral és borssal kevernek krémmé – és egy kis sörrel még meg is locsolják. Kenyérre kenve mennyei, bár első randin érdemes inkább mást választani.
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.