ÚTIKRITIKA.HU / Agra

India egyik jelképe a világ 7 csodája közé sorolt híres építmény, a Taj Mahal. Az indiaiak többsége büszkén beszél a milliókat vonzó turistalátványosságról, mely Agrát oly fontossá teszi. Az UNESCO világörökség részét képező épületet évente turisták milliói látogatják meg. Ha a kb. 750 rúpiás (több mint 3 ezer Ft) belépőt felszorozzuk a látogatókkal, elég szép kis summát kapunk, melyet többek között a kert gondozására, karbantartásra fordítanak. Az indiai lakosok jóval kevesebbet fizetnek a belépésért, a 15 év alatti gyermekeknek pedig, szerencsére ingyenes a látogatás.

Ahogy a muszlim szent helyek és templomoknál megszokott, Agrában sem léphetünk a Taj Mahal alapzatára cipőben vagy szandálban. A talapzat is több méter magas, ennek tövében lehet hagyni a cipőket, vagy cipőfedőt (shoe cover) kérni, amit rá lehet húzni a saját lábbelire. A cipő megőrzéséért vagy a cipőborítóért illik egy kis borravalót hagyni az ott strázsáló indiainak. (A profibbak ezt a borítót az első templomtól kezdve magukkal viszik, mert sok helyen hasznos. Persze a papírvékonyságú anyag hamar elszakad, ezért túl sokszor nem tudjuk használni.)

Az agrai Yamuna folyó partján fekvő hatalmas komplexum sokakat már a fényképeken lenyűgöz. A látogatók és az idegenvezetők, helyiek többsége szerint a nap minden szakaszában más hangulatot áraszt a látványosság; a fények játéka a márványfalakon más napfelkeltekor, más naplementekor és más a telihold alatt. Ezek azok az időszakok, melyek során a leginkább érdemes meglátogatni az épületmonstrumot, mert a hőség nap közben sokat csökkent az élményen, hiszen a Taj Mahal-ra nem lehet csak fél órát szánni.

Tadzs Mahal - fotó by Elter

Akit megragad a hely atmoszférája, és el tud vonatkoztatni a többi látogatótól, az szívesen leül a parkban található padok egyikére, hogy csöndesen csodálja az örök szerelemnek állított emlékművet. Érdemes hát például hajnalban kelni, és megfigyelni, ahogyan az épület halvány szürkéből rózsaszínbe, majd halvány pirosba öltözik a nap egyre erősebb sugarainak köszönhetően. Így kezdeni a reggelt nem mindennapi élmény, ami sokakban évekig tovább él. Éjszaka alapvetően nem látogatható a Taj Mahal, de teliholdkor és az azt megelőző valamint azt követő 2 éj során megnyitják kapuit (amely nem mellesleg önmagában is egy gyönyörű építmény). Fontos, hogy az emlékmű péntekenként zárva van!

"Lehet, hogy kicsit sablonos, de olyan jó képeket csináltam a medence víztükrét használva! Még mindig az egyik a számítógépem háttérképe!"

A gondozott kertben helyet kapott csoda nemcsak közelről bámulatos; sok hotel emeleti szobájából is szép kilátás nyílik, és nem csak a méregdrága hotelekéből tudjuk a Taj Mahal-t teljes egészében látni; a Yamuna folyó túlpartjáról turistamentes, "egész alakos" képeket lehet készíteni. Érdemes a látogatás előtt eljönni ide és távolról is megcsodálni a hatalmas épületet.

"Bámulatos, hogy egy ilyen hatalmas épület, több tonnányi márvány ilyen kecses és mégis tiszteletet sugárzó tud lenni! Ha tehettem volna, napokat töltöttem volna a kertben leesett állal, de muszáj volt India többi csodáit is felfedeznem."

A 22 éven át készült építményhez lenyűgöző történet is párosul. A mogul uralkodó, Shah Jahan szeretett felesége emlékére készíttette el a Taj Mahalt, ezért vált a romantika és a mély szeretet jelképévé. Akárcsak az egyiptomi piramisok esetében, különböző legendák keringenek a munkásokról és a tervezőkről, és érdekes a Fekete Taj ötlete is. Ezekről bőven hallani az idegenvezetőktől és az útikönyvekből. Előbbiek szinte minden turistát megkörnyékeznek a bejáratnál és a mauzóleumhoz vezető utakon.

Hajnalban - Elter Karcsi fotója

,, Reggel mentünk a Taj Mahalhoz. Vagyis inkább hajnalán. Nem volt kérdés, hogy napfelkeltében és a "golden hourben" akarunk vele randizni. Ekkor a legszebbek a fények, ami neki aztán különösen jól áll! Pont mint egy igazi első randi előtt, fel kellett készülnünk rá. Plusz Agrában is akadt még pár másik látnivaló.
Először is elmentünk a jegypénztárhoz, megnézni miket kell és lehet vinnünk magunkkal: személyi igazolvány/útlevél kötelező és semmit nem lehet bevinni magunkkal, gyakorlatilag csak fényképezőgépet és telefont, az állvány is tiltott volt.

Tényleg hihetetlen, csak szuperlatívuszokban tudnánk róla beszélni. Az összes giccses mondat, amit el lehetne most lőni azt szívem szerint leírnám. Azok az arányok, formák, méretek, színek.

5 teljes órát voltunk bent és összesen 645 darab képet csináltunk. Ha lehetett volna bevinni kaját, lehet estig maradunk.:) Egyik percben, mint az őrült kattingattunk, máskor csendben ültünk egy padon és csak néztük. Tiszta szerencse, hogy nyugati turistákon kívül rengeteg indiaia látogatja. Imádjuk fotózni úgy az épületeket, hogy ők is benne vannak a képben, " forrás

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. A Taj Mahalnál a napfelkelte

2. Az Agra erődítmény

Nem tetszett

1. A városban (Agra) a szörnyű szmog, poros utak (igaz Delhiben és Mumbaiban még rosszabb a helyzet)

2.A Taj Mahallal szemben egy nagy nyomornegyed

Vélemények

"India legnagyobb durranása, az összes fotóalbum csúcspontja, Agra, és benne, a Taj Mahal. Ha az ember sznob világutazónak akar tűnni, akkor kötelező az összes barátunkat és ismerősünket lekezelően kioktatni, hogy bizony a második szó kiejtése máhel, és nem máhál. Nekünk eszünk ágában sem volt több időt tölteni Agrában, mint ami a minimál programhoz kell, lezöttyentettük tehát a hátizsákunkat egy fizetős megőrzőben majd nekivágtunk a városnak, és rögtön el is tévedtünk vagy háromszor, mert hiába böszme nagy és fehér a Taj, a négy bejáratából csak egyik van nyitva, és ezt csak úgy tudja meg az ember, hogy szépen, sorban, egyesével lepattan a másik háromról.

Miután végre átverekedtük magunkat (nem szó szerint, de kis híján) az önjelölt és lelkesen ajánlkozó idegenvezetők hadán a kapuig és kiperkáltuk a fejenként tizenöt eurós belépti díjat, még át kellett esnünk a túra legfurcsább biztonsági ellenőrzésén. Voltak olyan apró, határozottan nem fémből készült tárgyak, amik rendkívüli gyanúra adtak okot a Taj biztonsági őrének. Az egyik ilyen tárgy egy plüss sündisznó volt, amit eddig mindig mindenhova magammal cipeltem, és egyben a blog címadó állata is. A látnivaló amúgy pont azt tudja, amit az ember elvár. Nagyon nagy és nagyon fehér. Ha nem lenne tele az összes képeskönyv a hatodik osztályos földrajzkönyvtől kezdve, akkor még lenyűgöző is lenne, de sajnos mire az ember odaér, már pontosan tudja, hogy mi vár rá. A másik hátránya a Tajnak, hogy csak és kizárólag az van ott, ami a képeslapokra is rákerül, míg például Angkorban rengeteg olyan templom van, amik majdnem olyan impozánsak, mint Ankor Wat, és neked kell magadnak felfedezni őket.

Természetesen itt is fényképezkednünk kellet néhány kiránduló indiai családdal, akiknek mi érdekesebbek voltunk, mint a Taj. Ezt hol aranyosabban, hol nyomulósabban adták elő, a kisgyerekes családoknak általában engedtünk. A mauzóleum maga közelről igazából jobban lekötött, mint távolról. A korábban már emlegetett márvány intarziák itt sikerültek a legjobban, a hibátlan szépségű fehér kőbe három-négy más színű márvány volt beleillesztve, mintha maga Földanya termett volna lehelet finom fekete-vörös rózsákat a falakba. Mivel volt még pár óránk a vonatunk indulása előtt, megnéztük Agra erődjét is, na ez pont ugyanazt tudta, mint az összes többi, és kiábrándítóan tele volt tömve. Szépen körbesétáltunk, igazából oda sem figyelve, majd beültünk egy Starbucks kezdeménybe és nagy elégedettséggel megittunk egy flancos kávét." (2013) forrás

"Ha valaki abban a tévképzetben lenne, hogy A Taj Mahal egy palota - téved. Az egy mauzóleum, más szóval egy kripta. Azaz ne számítsunk sok szobára. Ellenben az egész fehér márvány, szóval a tömeg nem lesz akadály, mert a konkrét épületen (ami egy átok nagy kertben áll, ahol eloszlik a tömeg, amihez India utcáin amúgyis hozzászoktál eddigre) úgy 50-80 fok van (legalább, és a közvetlen felület valószínűleg sokkal-sokkal több), szóval lesznek akik nem megfelelő cipő miatt fel sem tudnak menni rá.)

xxxx

A Taj csalódás volt. Maga az épület szép bár most be van állványozva, a környezet viszont lehangoló nagyon. Agra egy undorító hely, tényleg csak az erőd és a Taj, ami érdekes picit is. " forrás

"Agrában ötször jártam. Minden alkalommal bementem a Taj Mahal-ba, ami egy hatalmas bekerített park. Vannak európai turisták, akik svájci állapotokat várnak a helyszínen és mélységesen csalódnak, hogy nem ez várja őket. Indiában a majmok jelenléte természetes. A bekerített mauzóleum területén leginkább a magukból kivetkőzött turisták keltenek disszonáns látványt, az indiai emberek inkább a hely szakrális mivoltát érzik és úgy is viselkednek. Igen, monumentális, átérezni a hely szellemét - kb. 4-5 óra ott tartózkodás után lehet, bejárva a hatalmas park minden szegletét - és onnan érezni a perspektívát. Ha eljutsz oda, vetkőzd le az európai (nem létező) felsőbbrendűséget. Ha ez nem megy, menj Disneyland-be. (2017)" forrás

"A látogatás végére az a gondolat alakult ki bennem, hogy ennél hiábavalóbb, kivagyibb és értelmetlenebb dolgot férfi nem nagyon tehet; mármint hogy ennyi melót és zsetont öl egy ilyen projektbe. Nem csak hogy már eléggé halott az alany ahhoz, hogy értékelje, de múló természetű szerelemből fakadt, ami még inkább kérdőjeles attól, hogy a sah néhány további felesége sírjának is szorított helyet az épületegyüttesben. Gondolom szimmetrikusan helyezte el őket…

Persze ettől még építészetileg kimagasló, az esztétikai értéke pedig felbecsülhetetlen, és fantasztikus látvány. Lehet, hogy kizárólag egy halott szerelem inspirálhat egy ilyen mesterművet, de ez nem teszi kevésbé értelmetlenebbé." forrás

,, Élőben sokkal nagyobb, mint gondoltam, pedig gondoltam, hogy nagy. Sokkal több turista jár arra mint gondoltam, pedig gondoltam, hogy nagyon sokan lesznek. Volt már egy nagyon határozott emlékem a Taj Mahalról. Gimnáziumban az angol tanár behozott egy cikket fordítani, ami arról szólt, hogy a légszennyezettség mennyire erodálja a Taj Mahal köveit, és megy tönkre az egész épület. Egyrészt itt tanultam meg a polution szót angolul, másrészt csekkoltam a saját szememmel. Nem esett még szét a márvány, rendben van a hely és semmivel nem izgalmasabb, mint bármelyik mauzóleum, amit eddig volt szerencsém megnézni. Az biztos, hogy én kurva ideges lennék, ha egész nap egy csomó nyomorult turista taposna a sírom körül, és nem hagynának nyugodtan feküdni, meg folyamatosan szelfiznének, de azt hiszem az én síromra a kutya sem fog odahugyozni, szóval ez például nem lesz probléma. (2018)" forrás

Akbar császár emlékműve

Ajánlott szálláshelyek

2 csillagos: Hotel Ray of Maya ,

3 csillagos: Hotel Mansigh Palace ,

4 csillagos: Hotel Taj Resorts ,

Helyi közlekedés

Motoros tricikli - helyi nevén: bajaj - Elter Karcsi fotója

,, A pályaudvarról motoros riksával utaztam a szálláshelyemre: ilyenkor a riksavezető mindig azt állítja, hogy tudja, hogy hova kell menni, pedig igazából nem tudja... És amikor "most balra", "most jobbra" utasításokkal akarom elvezetni a megbeszélt helyre, még ő van megsértődve... Érdemes tízszer megkérdezni, hogy tényleg tudja-e, hova megyünk, addigra esetleg elgondolkozik is, hogy mit kérdeztem tőle, és a szeme előtt lebeg dollárokról elterelődik a figyelme. Különben marad a telefonomban levő GPS alapján a jobbra-balra. Van, hogy utólag akarnak fölfelé alkudni, nem szép dolog. Egy idő után azt is megtanultam, hogy nem szabad úgy kérdezni, hogy "For twenty?" (Húszért?), mert akkor szándékosan félreérti, mintha azt mondtam volna, hogy "four-twenty" (négyszázhúsz), inkább csak annyit kell mondani, hogy "twenty" (húsz). (2018)" forrás

Étkezés

Agra városában számos étterem és utcai árus kínál különböző ételeket, amelyek között megtalálhatók a helyi ételek is. Az indiai konyha híres az ízletes és fűszeres ételeiről, amelyek közé tartozik a tandoori csirke, a curry és a biryani. Agra egyik híres ételének számít a petha, amely egy édes, szirupos cukorból készült édesség. Agra városában a turisták számára is kínálnak nemzetközi konyhákat, például kínai, olasz és amerikai ételeket. Az árak változóak, az utcán kapható ételek általában olcsóbbak, míg a finomabb éttermek drágábbak lehetnek. Érdemes kipróbálni az indiai chai teát és a friss gyümölcsleveket is. Azonban fontos megjegyezni, hogy Indiában a turistáknak érdemes ügyelniük az ivóvízre és az étel higiéniájára, hogy elkerüljék a hasmenést vagy más betegségeket. A megbízhatóbb éttermekben azonban általában jobban odafigyelnek az ételek tisztaságára és a turisták egészségére.

Ez a Joney finom-finom-nak hirdeti a föztjét, de azért nem itt ettünk... - l. j. fotója

Olvasmányos linkek

"Korszerű wc-komplexum épült Indiában, a Taj Mahal közelében, írja a Tourexpi. Az indiai turizmusért felelős miniszter az észak-indiai Agra városában a Turizmus Világnapja alkalmából adta át a 11 mosdóhelyiséget magában foglaló épületet. Számunkra talán furcsának tűnhet az indiai wc-k körüli mizéria, de aki járt már a dél-ázsiai országban valószínűleg hevesen támogatja a forradalmi kezdeményezést. Rengeteg történetet hallani az elvétve fellelhető és bűzölgő nyilvános mosdók előtti órákig tartó várakozásról. De hogy a tényeknél maradjunk: az ENSZ 2010-es beszámolója szerint India 1,2 milliárd lakosának csak harmada rendelkezik higiéniai szempontból megfelelő mosdóval. A 4 millió rúpiából (65 ezer USD) felépült WC-komplexum a Világ hét csodája között számon tartott Taj Mahal mellett, remélhetőleg csak a kezdete egy kissé megkésett higiéniai-forradalomnak. (2013)" forrás

"A Tádzs Mahalt a 17. században építtette Dzsahán sah kedvenc feleségének, aki meghalt, miután megszületett 14. gyermekük. A turistáktól elvárható, főleg a párban érkezőktől, hogy a "szerelem emlékműve" minden apró részletétől teljes, életre szóló áhítat járja át őket. Bár a világ (és azon belül India) nagysága ellen más fegyverünk nincs, csak a cinizmus, be kell vallani: az épület valóban rendkívüli. Turistákból természetesen nincs hiány, nem is értem, miért nem kelnek át a Yamuna-folyón, hogy egy falun és néhány padlizsánültetvényen áthaladva elérjék a Mehtab Bagh-ot, ahonnan nap mint nap maga a sah gyönyörködött vágyakozva a Tádzsban. Az innen készített képekbe nem lóg bele idegen turisták egyetlen testrésze sem, ellenben a Tádzs Mahal és angolkertje előtereként sokkal eredetibb, indiai életképet kaphatunk lencsevégre: bivalyokat legeltető gyerekeket, nagymosást végző asszonyokat, szélben lobogó, tarka szárikat. Könnyű egy napot csak bolyongani az Agra-erőd palotái, kertjei és mecsetei közt, ahonnan nem csak a Tádzs látszik teljes pompájában, de az a díszes torony is, ahol építtetője élete utolsó 8 évét rabságban töltötte, miután saját fia bebörtönöztette. (2014)" forrás

"A Taj Mahal pénteken zárva van, így szombaton kis millióan rohanják meg, de nem kételkedem abban, hogy a hét többi napján is tömve lehet, mint a karácsonyi pulyka. Szóval, ha valaki meglátogatja, akkor készüljön fel a kilométereken át kígyózó sorokra. A külföldi turistáknak, így nekünk is annyiban szerencsénk volt, hogy a sor elejére engedtek. Igaz, míg egy indiai 50 rúpiát fizet a belépőjegyért, addig mi 650 rúpiát perkáltunk le. A bejáratnál igen komolyan veszik a biztonságiak az ellenőrzést. Érdemes letenni a táskákat a megőrzőben, mivel ételt, italt, rágógumit, svájci bicskát, fémbögrét, fejlámpát, kézigránátot stb. tilos bevinni. Miután átjutott az ember a fémkereső kapun, fel lehet készülni a további sokadalomra. Fényképezésnél ne várjuk ki a sorunkat, felesleges. Az illedelmesek alulmaradnak, az erőszakosabbak pedig saját képet készíthetnek a Taj Mahalról.

A főépület előtt le kell vennünk a cipőnket, papucsot kap mindenki, ami hamar el fog szakadni. Odabent a nyomorgás fokozódik, és gyilkos lábszaggal párosul. Fényképezni elvileg nem lehetett, de esély sem volt arra, hogy ezt nekünk, vagy bárki másnak megakadályozzák. Amúgy a koporsót szépen faragott rács veszi körül, így nem sokat láttunk. És készüljünk fel, hogy nem csak a Taj Mahallal fényképezkednek az indiaiak, hanem a külföldi turistákkal is. Feltűnt, hogy nem egyszer úgy pozicionálták a képeket, hogy a háttérben mi is látszódjunk. Csíz! Normális esetben odajöttek és felkértek minket a közös fotózásra, bár a biztonsági őrök próbálták az ilyen embereket helyreigazítani. Igaz, ami igaz kis idő után már fárasztó is volt. Sokáig nem is lehetett megmaradni egy helyen, gyorsan megkörnyékezték az embert. (2014)" forrás

"A Gangesz-partján és Kelet-Indiában tapasztalt mérhetetlen szegénység megdöbbentett. Úgy gondoltam, Agrában, ahol a drágakövekkel borított Tadzs Mahal található, majd kicsit másképp lesz. A Gangesz-partjáról, Varanasiból induló vonat négy órás késéssel futott be az agrai vasútállomásra, az emberek a földön, a koszban hevertek. Rendben, mondtam magamban, én jöttem Indiába. Az eredeti tervek szerint 12 órás utazás után érkeztem volna Agrába. Persze, mivel Indiában leginkább késnek a vonatok, az út tizenhat órásra sikeredett, este nyolc helyett éjfélkor haladtam végig a koszos állomáson. A riksa árakkal tisztában voltam, körülbelül százrúpiányira volt a hotel, ezért az első ajánlkozó riksásnak azt mondtam, kap kétszázötven rúpiát. Rám nézett, láttam, azt fontolgatja, tud-e többet kérni, de jeleztem neki, több mint a dupláját kapja annak az árnak, amit egy indiai kifizetne neki. Mondtam pár hindi mondatot, mutatta, indulhatunk. A hotel előtt már haverok voltunk, riksa-túrát ajánlgatott másnapra, de azt válaszoltam, úgyis egész nap a Tadzs Mahalban leszek, mert elsősorban ezért jöttem Agrába. Ezt rögtön megértette.

A szervezett turistautak legnagyobb rákfenéje, hogy a feszített programok miatt végighajtanak a káprázatos műemlékeken, örülhetsz, ha egy órányi szabadidőt kapsz az idegenvezetőtől. Reggel hét órakor már a Tadzsnál voltam, persze, még nem nyitott ki, az árusok, kifőzdések, riksások, teve- és elefánthajcsárok is csak készülődtek. Kerestem egy nyitva tartó étkezdét, amelyiknek nem az utcára nyílt a konyhája. Vegetáriánus levest kértem és a lelkükre kötöttem, hogy tűzforrón hozzák ki, így is történt. Az indiai higiénés viszonyok miatt az első három-négy napon csak tűzforró vegetáriánus leveseket ettem, utána viszont már mindent kipróbáltam egy főszabály tiszteletben tartása mellett, miszerint Indiában az utcán enni szigorúan tilos. Kifizettem a levest és elsétáltam a jegypénztárhoz. 750 rúpiába került (egy rúpia négy forint), az indiaiak körülbelül száz rúpiát fizettek a belépésért, de ezt igazságosnak tartottam. Elsőként mentem be az épületkomplexumba, amelyet több mint húsz éven keresztül építettek, az építkezésen folyamatosan tizenöt-húszezer ember dolgozott.

Sokféle véleményt lehet olvasni arról, hogy a Tadzs mikor is a legszebb, egyesek szerint a felkelő nap fényeiben, mások szerint a ragyogó déli órákon, és ismét mások szerint naplementekor. Úgy döntöttem, utánajárok a dolgoknak, van időm, nem szervezett úttal vagyok itt. Nyitást követően elsőként haladtam át a Korán-idézetekkel is díszített hatalmas főkapun, a csatornákkal és szökőkutakkal négy részre osztott kertben (csár bág) sem álltam meg, hanem egyből a kora reggeli ködben tompán fehérlő márványépületig, a mauzóleumig siettem. Egyre többen lettek a látogatók, az ég is tisztulni kezdett. Körülbelül kora délutánig fotóztam, majd lementem a kert egyik szélén található múzeum épületéig. (részletek Dr. Drávucz Péter blogjából, 2015)" forrás

"Taj Mahal: A szállásom rövid sétányira volt a jegyirodától, ahol hajnali 5:30-kor már kígyóztak a sorok. Egészen pontosan három, ennyi ablak volt ugyanis nyitva arra a néhány (éves szinten kb. 3 millió…) látogatóra, aki ezen a szombaton szerette volna elkészíteni a klasszikus fotót. Mondjuk inkább két sornak, és egy masszának – a három pénztár közül egy csak hölgyeknek, egy csak külföldi turistáknak és egy csak indiai lakosoknak volt fenntartva. Az illegális idegenvezetők tették ki a massza nagyobb részét; ez a massza az indiaiaknak fenntartott pénztár irányából tolakodott be a turisták elé, hogy átugorja a sort az általa levadászott balekoktól további pár száz rúpiát legombolva. A köztük, és a vehemensebb turisták között kialakuló pusztakezes harc pedig a falhoz passzírozta a hölgyeket a bal szélen. (2016)" forrás

,, Belépő neked 1000 rúpia, a helyieknek 40. Cuccokat le kell adni egy koszos-retkes sufniban, az még 20 pénz csomagonként és utána már mehetsz is a fémdetektorig. Előtte összeterelik a népet, ahol persze az összes helyi úgy furakszik mint ha Brad Pitt osztogatna autogramot és megindul a harc a bejutásért. Átmész a fémdetektoron, jön a motozás utána már béke van és a hatalmas területen, egész jól eloszlik ez a töménytelen sok ember. Nekem volt szerencsém harmadszorra itt járni, de továbbra is megdöbbenek az épület szépségén és a szimmetriáján.

Nemrég keringett a neten egy cikk miszerint az épület a környezetszennyezés miatt teljesen beszürkült. Szerencsére ez nem így van sőt rendszeresen tisztogatják és a képeken is jól látszik, hogy most is gőzerővel igyekeznek, hogy továbbra is vakító fehér maradjon.

Tagore itt jártakor ezt mondta: "Taj Mahal egy könnycsepp az örökkévalóság arcán" Hát igen tényleg fantasztikus hely.
Az agrai erőd falai annyira nem izgattak fel, ezért inkább a Baby Tajhoz mentünk, ami szintén egy mauzóleum a Jamuna-folyó túlpartján. Itt már közel sem voltak annyian mint a Tajnál, de nem is volt annyira ütös.

Viszont a bejárattól pár lépésre találtunk egy tipik indiai kifőzdét. A tyúkok a lábunknál a kapirgáltak, az emberek mellettünk köpködtek, a tálakat csapvízből mosták el, de a kaja az fantasztikus volt. Némi lepénykenyér, lencsefőzelék, párolt zöldségek és évekre elegendő csili. A hely nagyon pörgött és harcolnunk kellett az asztalnál, hogy elférjünk, de megérte. Biztos ami biztos, dobtunk rá egy stampedli whiskeyt aztán kipróbáltuk a bringás riksát. (2016)" forrás