ÚTIKRITIKA.HU / Mumbai (Bombay)







útikritikák


Mumbai (Bombay)

Mumbai dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Repülés | Szállás | Közlekedés | Étkezés | Közbiztonság |Szórakozás| Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk |Látnivalók| Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

A Taj Mahal Palace hotel és az India kapuja - Elter Karcsi fotója

Mumbai dióhéjban

(helyi kiejtés: mumbáji)

Lakosság (2025-ben): 18.2 millió, de a vonzáskörzetével együtt 26,9 milliós

  • A világ egyik legnépesebb városa. 
  • 5775 kilométerre van Budapesttől, és ugyancsak légvonalban 1161 kilométerre Delhitől.
  • Mumbai neve 1995-ign Bombay volt. Ezt a nevet egy portugál hajós adta (1508) a Bom Bahia (jó öböl) portugál megnevezés alapján. Mumbai neve pedig, egy Mumba Devi nevű ősi istennő és az anyag marathi nyelvű megfelelője az Ai szavak összeillesztéséből.
  • Mumbai elővárosi vasútvonalain naponta mintegy 7 millió ingázó közlekedik.
  • Mumbai-ban az írástudók aránya 85,6%, míg az indiai átlag 65,4%.
  • Mumbai lakosságának jelentős része, körülbelül 41%-a él nyomornegyedekben. A város egyik legismertebb nyomornegyede Dharavi, amely a világ egyik legnagyobb nyomornegyedének számít (kb. egymillióan élnek itt). Itt forgatták A "Gettómilliomos" című film több jelenetét is.
  • Átlag havi nettó fizetés (2025-ben): 326 ezer forintnak megfelelő rúpia - (India-átlag: 232 ezer HUF)
  • Bollywood az indiai filmipar központja, amely Mumbaiban található, és a hindi nyelvű filmek gyártására specializálódott. A név a "Bombay" és a "Hollywood" szavak összevonásából származik, és a világ egyik legnagyobb filmgyártó központját jelöli, ahol évente több száz filmet készítenek. Bollywood filmjei gyakran színesek, zenés-táncos betétekkel tűzdelt, és nagy hangsúlyt fektetnek az szerelmi érzelmekre és a drámára.

A kétarcű Mumbai - Elter Karcsi fotója

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Sokkal, de sokkal izgalmasabb, érdekesebb, mint Delhi! Letaglózó, megdöbbentő Mumbai is, de valahogy mégis kellemesebb élmény, mint Delhi
  2. Letérni a turista ösvényekről és eltévedni szándékosan az elképesztő színekkel, illatokkal, szagokkal zajokkal teli kis utcák forgatagában
  3. Óriási kulturális élet, mozgalmasság, a kelet varázsa a nyugati fejlettség övezeteivel
  4. Egy nem turistás, de nem túl lepukkant, olcsó helyen megnézni, hogy mit és hogyan esznek a helyiek
  5. Nem érzi az ember veszélyesnek, bármennyire is kiszámíthatatlan oly sok minden
  6. A koloniális épületek (pl. a főpályaudvar)
  7. A gyalogosok segítőkészsége, sok az udvarias ember
  8. A gazdaság rohamos fejlődésének könnyen érzékelhető jelei (pl. Bandra-Worli Sea Link híd), meglepően nagy középosztály
  9. A tenger közelsége sok helyen javítani képes valamicskét a levegő minőségén
  10. Két templom: a Hedavde Mahalaxmi és az Iskcon

Nem tetszett

  1. Letaglózó társadalmi különbségek akár ugyanannak a főútnak a két oldalát összehasonlítva, az élet ott annyira nyers, hogy lelkileg zsibbasztó, a nyomornegyedek látványa
  2. A borzasztó levegő-szennyezettség, sok helyen a bűz és a kosz, rettenetesen túlnépesedett gigaváros
  3. Hogy gyávák voltunk az utcai kifőzdék kajáit enni
  4. Hogy a reményeinkkel ellentétben a moziban a közönség nem énekelte a Bollywood-i operett film dalait
  5. A forgalom, a dugók rettenetesek, az autóvezetési kulturálatlanság
  6. Drágább, mint a legtöbb indiai város
  7. A párás hőségben gyalogolni naphosszat (márpedig, kell)
  8. Klasszikus turistás látnivalókból nincs nagy választék, de nem is ez Mumbai lényege (nincsenek kihagyhatatlan múzeumok, bár a Gandhi múzeum azért érdekes)
  9. A nyomulós zugárusok és persze itt is a kéregetők
  10. Folyton alkudozni kell (és ebben gyenge vagyok)

Vélemények

"Goáról Mumbaiba (az egykori Bombay-be) repülünk, hogy ott töltsük a hazautazás előtti éjszakát. Egy hatalmas, óceán feletti tiszteletkört leírva fordulunk rá a leszállópályára. A magasból még hatalmas sátorlepelnek tűnő kékség lassan kockáira hull, melyekből kirajzolódnak a reptér menti nyomornegyed bádogházai. Ahogy ereszkedik a gépünk méterről-méterre, úgy elevenednek meg képről-képre a "Gettó Milliomos" c. film jelenetei, lelki szemeink előtt. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy a történetben szerepelő gyerekek most is berohannak az óriási gép alá, és gondolatban szorítunk, hogy el ne üssük őket. Csak a nagy zökkenés, - ahogy a kerekek földet érnek -, térít vissza bennünket a valóságba.

Kilépvén az utcára, egy teljesen kulturált városkép fogad, egyelőre nyoma sincs a delhiben megszokott, koszos-poros-hangos összevisszaságnak. A modern reptér előtt zöld taxik egész sora várja, hogy a központba szállíthassa az utazástól elcsigázott, a melegtől kótyagos és éppen ezért az alkudozáshoz már fáradt utasokat. Mi szerencsére itt is a privát buszunk ablakain keresztül lehetünk részesei a Mumbai-élménynek. Ami valóban az. A nyugodt Goa után ismét egy kis adrenalin löket, ahogy végigszáguldva a széles autósztrádán egy modern és egészen élhető nagyvárosban találjuk magunkat. Itt sehol sem látok tehenet az út közepén vagy falakon ugráló majmokat, annál inkább modern felhőkarcolókat, fényreklámokat és gyorséttermeket, melyek emlékeztetnek otthon hagyott – és már igen csak hiányzó – világunkra. Mintha vissza akarnának szoktatni minket a civilizációba, hogy másnap Budapestre érve a kultúrsokk ne sújtson majd minket olyan elemi erővel. Olyan, mintha Európa kapujához érkeztünk volna. Igencsak üdítő élmény. Persze a kontrasztok itt is megvannak. A toronyházak üvegablakain megcsillanó nap csak pár másodpercre tud elvakítani, aztán két épület között ismét felvillannak az újabb nyomornegyedek domboldalra felkúszó, végeláthatatlan "utcái". Gazdagság-szegénység, hatalom-elnyomás, fényűzés-nyomor, pazarlás-éhínség, luxus-nélkülözés. Ezek a jelzők villannak be az ablakon pergő képekről, szinte másodpercenként váltogatva egymást.

Gazdagok és szegények egymástól fallal elválasztva...

A vízpart egyik oldalát pálmafák, míg a másikat az üzleti negyed szegélyezi. Olyan érzésem támad, mintha Floridában lennénk, de hamar el is múlik, amint beérünk a központba és lefékezünk a Dhobi ghat-nál. Ha láttunk már csodát, az új idegenvezetőnk - egy száriba bújtatott indiai asszony - által büszkén elénk tárt mosoda, mely a világ legnagyobb szabadtéri mosodája, most inkább üde színfoltnak tűnik, mintsem megbotránkozásunk újabb tárgyának. Pedig van min tátani a szánkat. Egy felüljárón állunk, alattunk pedig egy betonkazettákkal felosztott hatalmas terület. Mindegyik csordultig töltve vízzel és színes ruhákkal. Úgy mossák a szennyest az óriási kádakban, mint régen az asszonyok a patakban. A környező épületek tetején és hatalmas kötelekre lógatva pedig tucatjával szárad a tiszta ruha. Van, hogy egy szárítón vagy 50 egyforma színű és szabású ing van. Fogalmam sincs, honnan tudják, hogy melyik kié. Mintha egy divatbemutató színfali mögött mind csak arra várna, hogy egy gyors vasalás után valaki végiglejtsen bennük a kifutón.

Mielőtt tovább mennénk Gandhi egykori házához, teszünk egy sétát a város legmagasabb pontján elterülő függőkertben. A jó levegőn, a gondozott pázsiton piknikező, szépen felöltözött helyiek között, mintha megtisztulnánk az út során ránk rakódott kosztól és a lelkünket gyötrő nyomortól. Napok óta először szívunk igazán tiszta, friss levegőt, melybe nem vegyül por, doh, vagy fűszerek illata. Csodálatos. Ahogy a látvány is, ami elénk tárul, ahogy lenézünk a város luxushotelekkel övezett, homokos szabad strandjára, impozáns épületeire. Inkább tűnik fővárosnak, mint Delhi. Útban a szálloda felé még látjuk, ahogy az India kapujánál összegyűlnek a turisták és a helyiek, hogy együtt csodálják meg a naplementét.

Ma McDonald’s-ban vacsorázunk!!! Számunkra most felér a Nobuval. Mert bármilyen csodálatos is volt, bármennyi tapasztalatot, élményt és kalandot nyújtott, bármennyi finomságot kínált ez a csodálatos ország, Mumbaiban már megérint minket a nyugat szele és már nagyon vágyunk haza. A tiszta otthonainkba, ahol nyugodtan fürödhetünk, ahol folyóvízzel moshatunk fogat, ahol nem kell nézni, hogy mit eszünk, nem kell rettegni a szúnyogcsípéstől és a kerülgetni a járdán fekvő éhező gyerekeket és a megcsonkított hajléktalanokat. Mostanra megteltünk Indiával, de csordultig." (Gerda)


,, Mumbai nagyon más volt mint az eddigi indiai városok. Majdnem 400 évig állt ugyanis európai uralom alatt, ami nem múlt el nyomtalanul. Egy cseppnyi Európa volt az Indiai óceánban.

Bár a város sokkal fejlettebb, kulturáltabb és talán tisztább is mint Delhi, mégis a világ legnagyobb számú nyomornegyedei itt találhatóak. Megint azok a bizonyos végletek: Indiai legmagasabb életszínvonalú városában található a világ legnagyobb számú nyomornegyedei. 15 millió emberből 4 millió az utcán lakik. " forrás


,, Bár tényleg kaotikus itt-ott a város, pláne a közlekedés, de a kaja és a hangulat miatt szerintem mindenképpen érdemes legalább 1-2 napot itt eltölteni. A látnivalók közül kiemelném a Dharavi nevű nyomornegyedet, amelyet talán nem is illik látnivalóként emlegetni, de nekem mégis Mumbai fénypontja volt. Néhány helyi szervez kis létszámú, csoportos sétákat Ázsia legnagyobb nyomornegyedében, reljesen baráti áron (talán kb. 15 dollár volt fejenként hármunkra a pár órás program), ami Indiában sok, de a helyi közösséget segítettük vele és ennyi pénzt amúgy is bőven megér. Dharavi a Gettómilliomos című filmből lehet ismerős, pár jelenetét itt forgatták. Nagyon barátságosak a helyiek és érdekes módon mindenki dolgozik valamit (pl. szemetet szed, amit aztán feldolgoznak), szóval igen sok sztereotípiát tud ledönteni itt egy látogatás.

Vita tárgya lehet, hogy illik-e egy nyomornegyedet meglátogatni, megjegyezném, hogy fotózni csak kijelölt helyeken szabad, embereket is csak előzetes egyeztetés alapján, tiszteletben tartva magánéletüket, van néhány szabály, tehát azért mégsem olyan az élmény, mint mondjuk egy állatkertben. Nagyon érdekes hely, 1-2 szuvenírt is be lehet szerezni (pl. van egy börfeldolgzó üzem, lehet venni táskákat, pénztárcát, stb. saját logóval "Dharavi" ellátva), amivel szintén a helyi közösséget segítjük; akik egyébként nagyon szívesen látják a külföldieket, úgyhogy ha valakit érdekel, akkor az etikai kételyek ne vessék vissza. Mumbaiban amúgy az ételek miatt is érdemes körbenézni, na meg látnivaló is akad India egyik legnépesebb városában. Összességében nekem nagy élmény volt, a közlekedés valóban kaotikus, de a hangulat szerintem nagyon jó! (V. B., 2019)

Repülés

Jön!

Szállás

Mumbairól szóló ajánlásaimat az alábbiakban foglalom össze:
Ajánlott negyedek:
Colaba és South Mumbai:

A legturisztikusabb és legbiztonságosabb környék
Történelmi épületek, elegáns éttermek, üzletek
Közel a főbb látnivalókhoz (Gateway of India, Elephanta-barlangok)
Tisztább és rendezettebb, mint Mumbai más részei
Kiváló közlekedés

Bandra West:

Elegáns, modern negyed
Számos étterem, kávézó, butik
Tengerparti sétány (Bandstand Promenade)
Biztonságos környék, sok külföldi lakik itt
Nyugatiasabb hangulat

Juhu:

Tengerparti negyed, tisztább levegő
Luxusszállodák, jó éttermek
Csendesebb környék
Bollywood-sztárok lakhelye
Kicsit távolabb a belvárostól

Szempontok a szállásválasztáshoz:

Közlekedés: Legyen közel metró vagy vasútállomás, főbb buszvonalak
Környék biztonsága:


Jól megvilágított utcák
Rendőrőrs közelsége
Turisták által gyakran látogatott terület


Infrastruktúra:


Megbízható áramellátás
Tiszta ivóvíz
Légkondicionálás (a meleg miatt fontos)


Szolgáltatások közelsége:


Éttermek, boltok
Gyógyszertár
Pénzváltó, ATM

Kerülendő területek:

Dharavi és környéke (nyomornegyed)
Kamathipura (red light district)
Mumbra (zsúfolt, rendezetlen)
Kurla (zajos, szennyezett)

Javaslom, hogy első mumbai látogatáskor mindenképp a Colaba vagy Bandra West környékén keressen szállást, ezek a legbiztonságosabb és legkomfortosabb területek európai turisták számára. Ha hosszabb időt tölt a városban, később megismerheti a kevésbé turisztikus negyedeket is.
A szállás foglalásánál érdemes figyelni az értékeléseket, különös tekintettel a tisztaságra és a zajszintre vonatkozó visszajelzésekre. A légkondicionálás meglétét mindenképp ellenőrizze, mivel Mumbai klímája igen meleg és párás tud lenni.

Közlekedés

Taxi

,, Próbáltunk taxit fogni, 2km távolságra voltunk a hoteltől. Az első közölte, hogy 350 lesz (ennyiért jöttünk a belvárosból, 30km távolságból, csókolom) és nem hajlandó órával menni. Sétáltunk tovább, a legjobb ajánlat 100 rúpia volt. Dugó is volt, elégedetlenek is voltunk, így mentünk egy darabig, majd egy bácsit próbáltunk kijebb kérdezni (beljebb végig arra hivatkoztak, hogy mert dugó van – logikus, akkor inkább üresen pöfögnek tovább, mikor lenne olyan hülye, aki fizet azért, hogy üljön velük a hőségben), de nem nagyon értett angolul, ezért a közelben álló rendőrt hívta segítségül, aki azonnal mondta a bácsinak, hogy vigyen el minket 20 (!) rúpiáért. Beszálltunk és pont ez is történt. (2017)" forrás


,, Mumbaiban érdemes taxizni “with meter”, akárhova mennél, szinte esélytelen, hogy 60-80 INR fölé szaladjon, kivéve a reptér, az mondjuk 200-250." (k.t., 2019)

Étkezés

"Az étteremben végül a kaja is iszonyat finom volt – bár néha azt hittem, kigyullad a szám az erős fűszerezéstől. Emellett hihetetlenül olcsó is (egyszer sem fizettünk 4-5 eurónál többet, pedig mindig ittunk is valamit az étel mellé), szóval a következő napokra törzsvendégek lettünk itt. 🙂 Annak ellenére, hogy az étlap angolul volt, persze fogalmunk sem volt, hogy mi micsoda, ezért az volt az általános taktikánk, hogy a vegetáriánus ételekhez lapoztunk, és minden nap találomra kiválasztottunk 2 különböző fogást. Szerencsére egyszer sem kellett csalódnunk. (2017)" forrás

Szórakozás

,, Megnéztük a helyi mozit, ahol van ilyen all inclusive jegy is, 550 rúpiáért nem csak mozizol, hanem személyes csengővel hívod a felszolgálót, dönthető ágy-kanapék vannak és teljes ellátás is benne van. Teljesen elképzelhető, hogy visszatérünk ide egy filmre, amíg még a városban vagyunk, játszanak olyan amerikai filmet angolul, amit megnéznénk. (2017)" forrás

Közbiztonság

Mumbai India egyik legjobb közbiztonságú nagyvárosa. Persze, mint minden nagyvárosban, itt is óvatosan kell mozogni a tömegben a zsebtolvajok miatt és óvakodni kell a csalóktól. Szokványos óvintézkedések: pénz jól eldugva, nagy címleteket nem teszünk közszemlére, sötét zugokat, mellékutcákat kerüljük, elutasítjuk az önkéntes idegenvezetőnek jelentkező emberkék ajánlatait. Sok csaló angol nyelvet gyakorolni kívánó diáknak adja elő magát, a koldusok is bevetnek minden dumát, hogy a turistáknak megessen rajtuk a szívük. Udvariasan le kell szerelni ezeket a közeledéseket.

Az önkéntes (aztán persze pénzt tarháló) "idegenvezetők" előadnak mindenféle szöveget arról, hogy ők olyan érdekes helyekre elviszik a turistát, ahová egyedül nem tudna bemenni. Ígérgetnek olyat, hogy elvisznek temetési (elégetési) szertartásokra. Ne menjünk el ismeretlenekkel olyan helyekre, ahová ők akarnak minket elvezetni.

Magyar külképviselet

Főkonzulátus (FB)

Mumbai tiszteletbeli konzulátus, főkonzul: Jári Ferenc

  • Cím: TCG Financial Centre, #803, 8th Floor, C53, G Block, BKC, Bandra East, Mumbai 400 098
  • Előhívó: (00)-(91)-(22) - Telefon: 6770-1637 - Ügyelet (vészhelyzetben): 00-91-9820709360
  • Ügyfélfogadás: Hétfő-Csütörtök 9:00-15:00, Péntek 9:00-13:00
  • E-mail: mission.mum@mfa.gov.hu, consulate.mum@mfa.gov.hu (konzuli- és vízumügyekben)
  • Honlap: mumbai.mfa.gov.hu

Egyéb hasznos információk

Jön!

Látnivalók

India-kapu (Gateway of India)

Az India-kapu Mumbai egyik legismertebb szimbóluma, amit 1924-ben fejeztek be, és eredetileg György király és Mária királyné indiai látogatásának tiszteletére építettek. A hatalmas boltív bazaltból és betonból készült, magassága 26 méter, és építészeti stílusában az indo-szaracén elemek keverednek a Gujarat állambeli építészet jellegzetességeivel. A kapu különlegessége, hogy alapzata olyan anyagból készült, ami ellenáll a tengervíz korróziójának, így bár közvetlenül az Arab-tenger partján áll, több mint száz éve dacol az időjárás viszontagságaival. Az építmény tetején egy hatalmas központi kupola található, amit négy kisebb torony vesz körül, ezek mindegyikében egy-egy kisebb kupola látható. A kapu előtt régebben hintók és lovas kocsik álltak, ma már motoros riksák és taxik várják az utasokat, de a helyiek kedvenc találkozóhelye ma is ez a tér, ahol gyakran lehet látni szerelmespárokat és családokat sétálgatni. Napnyugtakor különösen szép látványt nyújt, amikor a lenyugvó nap sugarai megvilágítják a sárgás színű épületet, ilyenkor rengeteg fotós gyűlik össze a környéken. Az építmény közelében számos utcai árus kínálja portékáját a turistáknak, többek között helyi édességeket, gyümölcsöket és különféle szuveníreket. Az India-kapu előtti térről indulnak a kompok az Elephanta-szigetre is, ahol az UNESCO világörökség részét képező barlangtemplokok találhatók.

P. Ancsa fotója

Marine Drive sétány

A Marine Drive Mumbai egyik legikonikusabb helyszíne, amit gyakran "A Királynő Nyaklánca" néven is emlegetnek, mivel sötétedés után a patkó alakú öböl mentén húzódó lámpák sora egy csillogó nyakláncra emlékeztet. A 3,6 kilométer hosszú sétány az Arab-tenger partján fut, és az art deco stílusú épületek sora szegélyezi, melyek közül sok az 1920-30-as években épült és ma már műemléki védettséget élvez.

Ez Mumbai egyik legtisztább és legrendezettebb területe, ahol helyiek ezrei futnak, sétálnak vagy csak üldögélnek a tengert nézve a betonozott partszakaszon, amit helyiesen "tetrapod"-nak neveznek. A sétány különösen népszerű naplementekor, amikor a párok, családok és barátok összegyűlnek, hogy élvezzék a kilátást és a hűsítő tengeri szellőt.

A Marine Drive mentén található több híres hotel is, mint például a legendás Oberoi és a Trident, valamint számos népszerű kávézó és étterem. A sétány egyik végén a Nariman Point üzleti negyed felhőkarcolói magasodnak, míg a másik végén a Chowpatty Beach található, ami híres utcai ételeiről, különösen a bhelpuriról és a pani puriról.

Az esős évszakban különösen látványos, amikor a hatalmas hullámok átcsapnak a tetrapodokon és a sétány korlátján, ilyenkor azonban a hatóságok gyakran lezárják a területet a biztonság érdekében. A Marine Drive egyébként Mumbai egyik legbiztonságosabb környéke, ahol éjjel-nappal járőröznek a rendőrök.

A sétány mentén több krikettpálya is található, ahol gyakran lehet látni fiatalokat játszani India nemzeti sportját, ami remek lehetőséget kínál a helyi kultúra megfigyelésére. A Marine Drive nemcsak turisztikai látványosság, hanem a mumbai életstílus egyik szimbóluma is, ahol a város nyüzsgése találkozik a tenger nyugalmával.

p. s. fotója

Bandra-Worli Sea Link

A Bandra-Worli Sea Link Mumbai egyik legjelentősebb infrastrukturális projektje, egy 5,6 kilométer hosszú nyolcsávos kábelhíd, ami a város nyugati elővárosát, Bandrát köti össze Worlival. A híd 2009-es átadása óta jelentősen csökkentette az utazási időt a két városrész között: ami korábban akár 60-90 percet is igénybe vett, az most mindössze 10-15 perc alatt megtehető.
A híd építészeti szempontból is kiemelkedő alkotás: két 126 méter magas pilon tartja a kábeleket, amelyek a súlyt viselik. Érdekesség, hogy a híd szerkezete úgy lett kialakítva, hogy ellenálljon a monszunesőknek, az erős tengeri szeleknek, és akár egy 7,8-as erősségű földrengésnek is.
Az építkezés során különös figyelmet fordítottak a környezetvédelemre: a híd magassága lehetővé teszi, hogy a halászhajók alatta közlekedjenek, így nem zavarja a helyi halászközösségek életét. Éjszaka a híd különösen látványos, amikor színes LED-fények világítják meg a kábeleket és pilléreket, ami miatt gyakran fotózzák napnyugta után.
A projekt több mint 250 millió dolláros költséggel épült, és naponta körülbelül 37.500 jármű halad át rajta - bár érdekes módon a motorkerékpárok és riksák nem használhatják biztonsági okokból. Különlegesség, hogy a hídon tilos megállni vagy lassítani a fotózás kedvéért, amit kamerák figyelnek és büntetnek.
A Bandra-Worli Sea Link nemcsak közlekedési szempontból fontos, hanem Mumbai modern fejlődésének szimbólumává is vált. A híd tervezésénél figyelembe vették, hogy az Arab-tenger sós levegője és a monszun időszak erős esőzései különösen megterhelőek az építménynek, ezért speciális korrózióálló anyagokat használtak.
A híd építése során 90.000 köbméter betont és 13.000 tonna acélt használtak fel, a kábelek pedig összesen 37.680 kilométer hosszúságúak - ez több mint Földünk kerülete. Érdekesség, hogy a híd modern technológiával van felszerelve, amely figyeli a szerkezeti elemek állapotát és a forgalmat, valamint automatikusan jelzi, ha karbantartásra van szükség valamely részén.

sz. a.fotója

Taj Mahal Palace

A Taj Mahal Palace Mumbai egyik leghíresebb és legikonikusabb épülete, amely 1903-ban nyitotta meg kapuit, és azóta is India egyik legelegánsabb szállodájaként tartják számon. Az építkezést Jamshetji Tata, egy befolyásos indiai üzletember kezdeményezte, állítólag azután, hogy nem engedték be a város akkori legelegánsabb hoteljébe "bennszülött" származása miatt.
Az építészeti szempontból lenyűgöző épület különlegessége, hogy tervezője, W.A. Chambers véletlenül fordítva építette meg - az eredeti tervekben a főbejárat a tenger felé nézett volna, de a végső kivitelezésben az utca felé került. A hotel építésében több európai, indiai és brit stíluselem keveredik: mór kupolák, firenzei reneszánsz ívek, ázsiai faművesség és viktoriánus gótikus jegyek alkotnak egyedi elegyet.
A szálloda számos híres vendéget fogadott már: járt itt John Lennon, Bill Clinton, Barack Obama, The Beatles, Brad Pitt, valamint több európai királyi család is. A hotel sajnos 2008-ban terrortámadás célpontja lett, amikor több más mumbai helyszínnel együtt megtámadták - a támadás után teljesen felújították, és még erősebb szimbólumává vált Mumbai ellenállóképességének.
A Taj belső terei lélegzetelállítóak: kézzel szőtt perzsa szőnyegek, kristálycsillárok, antik bútorok és művészi alkotások díszítik. A szállodában hat luxusétterem működik, köztük India első engedélyezett étterme, a Harbour Bar, amely 1933-ban nyílt meg.
A hotel érdekessége, hogy saját művészeti galériával és történelmi örökség sétával rendelkezik, ahol a vendégek megismerhetik az épület gazdag történelmét. A palace szárny szobáinak mindegyike egyedi kialakítású, és sok közülük még mindig őrzi az eredeti art deco elemeket.
Különlegesség, hogy a Taj volt az első indiai hotel, amely elektromos áramot, amerikai ventilátorokat és német lifteket használt. A szálloda személyzete híres a "Taj-szolgáltatásról", ami a legendásan magas színvonalú vendéglátást jelenti - állítólag a személyzet képes megjegyezni a visszatérő vendégek kedvenc ételeit és szokásait.
Az épület központi kupoláját 24 karátos arannyal vonták be, és a szálloda óratornya ma is Mumbai egyik legpontosabb időmérő szerkezete. A Taj Mahal Palace nem egyszerűen csak egy luxusszálloda: az épület Mumbai történelmének, kultúrájának és építészeti örökségének szerves része, ami túlélte a brit gyarmati időszakot, India függetlenségi harcát és a modern kor kihívásait is.

m. n. fotója

Mahalakshmi Temple

A Mahalakshmi templom Mumbai egyik legjelentősebb és legrégebbi hindu szentélye, amit az 1800-as évek közepén építettek az Arab-tenger partján. A templom Mahalakshmi, a gazdagság és bőség istennője mellett otthont ad Mahakali (az idő és halál) és Mahasaraswati (a tudás és művészetek) istennőknek is.

Az építmény történetéhez egy érdekes legenda kapcsolódik: állítólag az eredeti Mahalakshmi szobrot halászok találták meg a tengerben egy feltöltési projekt során, és ezt követően épült a templom. A munkálatok egy részét egy gazdag Pathare Prabhu kereskedő, Dhakji Dadaji finanszírozta.

A templom építészeti stílusában a klasszikus hindu elemek keverednek a helyi építészeti hagyományokkal. A központi szentély körül több kisebb oltár található, és az egész komplexum egy magaslaton helyezkedik el, ahonnan szép kilátás nyílik a tengerre.

Különösen látványos a templom Navaratri fesztivál idején, amikor kilenc napon át tartó ünnepségsorozatot tartanak itt, és hívők ezrei keresik fel. A templom érdekessége, hogy mind a mai napig követi azt a hagyományt, hogy a látogatók a főbejáraton lépnek be, és egy másik ajtón távoznak, ami a negatív energiák eltávozását szimbolizálja.

Az épületegyüttes különlegessége a főcsarnok díszes ezüst bejárata és a faragott oszlopok sora. Belül figyelemreméltóak a színes freskók és domborművek, amelyek hindu mitológiai jeleneteket ábrázolnak. A három fő istenség szobrai aranyozott díszítést kaptak.

A templomot naponta több ezer hívő keresi fel, különösen kedd és péntek napokon, amelyek Mahalakshmi szent napjainak számítanak. Ilyenkor gyakran hosszú sorok alakulnak ki, és a hívek virágfüzéreket, kókuszdiót és édességeket ajánlanak fel az istennőknek.

A komplexum része egy kis medence is, amit szent vízzel töltenek meg, és a hívők szerint gyógyító erővel bír. Az épület környékén számos kis üzlet található, ahol rituális kellékeket, virágfüzéreket és különböző vallási tárgyakat lehet vásárolni.

A Mahalakshmi templom nemcsak vallási központ, hanem Mumbai kulturális örökségének fontos része is, amely évszázadok óta őrzi a város spirituális hagyományait. A templom különösen szép naplementekor, amikor az aranyozott kupolák visszaverik a lenyugvó nap sugarait, és a tengeri szellő behozza a füstölők illatát a szentélybe.

K. Ilona fotója

Chor Bazaar (A tolvajok bazárja)

Nem érdekes, hogy a cigányainktól eredő csórni (lopni) szó és a csorként kiejtett chor szó között erős összefüggés van?

A Chor Bazaar, ami szó szerint "Tolvajok Piacát" jelent, Mumbai egyik legrégebbi és legérdekesebb piaca, ami több mint 150 éves múltra tekint vissza. A piac neve egy érdekes félreértésből ered: eredetileg "Shor Bazaar" (Zajos Piac) volt, de a brit gyarmatosítók félreértették és "Chor"-nak (tolvaj) értették, és végül ez a név maradt rajta.
A piac a Mutton Street környékén található, és híres az antik tárgyairól, régiségeiről és különleges kincseiről. Itt szinte minden megtalálható a viktoriánus bútoroktól kezdve a régi Bollywood-posztereken át a vintage autóalkatrészekig. Különösen híresek a piac bronz szobrai, régi gramofonjai és antik órái.
A bazár hírnevét részben annak köszönheti, hogy állítólag ha valamit ellopnak Mumbaiban, az végül itt köt ki - bár ez ma már inkább városi legenda. Valójában a legtöbb árus legitim forrásból szerzi be portékáját, főleg régi házak felszámolásából és hagyatékokból.
Az egyik legérdekesebb része a piacnak a Bollywood-részleg, ahol régi filmposzterek, vintage kamerák és filmes relikviák találhatók. A helyiek szerint több híres indiai filmrendező is rendszeresen ide jár kellékeket keresni a filmjeihez.
Turistaként érdemes tudni néhány fontos dolgot:

A legjobb korán reggel érkezni, amikor még kevesebb az ember
Az alkudozás nemcsak lehetséges, hanem elvárt - általában az első ár 40-50%-áért meg lehet szerezni a tárgyakat
Ajánlott helyi kísérővel menni, aki ismeri a piacot és segít a tájékozódásban
A pénztárcát és értékeket érdemes biztonságos helyen tartani a nagy tömeg miatt
Péntek-vasárnap a legzsúfoltabb, hétfőn pedig zárva van

A piac hangulata egyedülálló: a keskeny sikátorokban egymást érik a kis boltok, műhelyek, és mindenhol alkudozó vásárlók és hangos kereskedők találhatók. A levegőben keveredik a fűszerek, a régi fa és a fém illata, ami különleges atmoszférát teremt.
A bazárban több generációs családi vállalkozások működnek, és sok kereskedő büszkén meséli családja történetét, ami gyakran több mint száz évre nyúlik vissza. Néhány bolt specializálódott: van, amelyik csak régi órákkal, más csak bronztárgyakkal vagy antik bútorokkal foglalkozik.
A Chor Bazaar egyszerre kincsesláda és időkapszula, ami Mumbai történelmének és kultúrájának egy különleges szeletét őrzi. Bár ma már kevésbé "vadnyugati" hely, mint évtizedekkel ezelőtt, még mindig az egyik legérdekesebb bazár egész Indiában.

b. j. fotója

Chhatrapati Shivaji Maharaj Vastu Sangrahalaya Museum

A Chhatrapati Shivaji Maharaj Vastu Sangrahalaya (korábban Prince of Wales Museum) Mumbai egyik legjelentősebb múzeuma, amely 1922-ben nyílt meg. Az épület az indo-szaracén építészeti stílus remek példája, amit George Wittet brit építész tervezett, aki a Gateway of India-t is megalkotta.
A múzeum nevét 2000-ben változtatták meg Mahárástra állam nagy uralkodója, Shivaji tiszteletére. Az épület maga is műalkotás: háromszintes szerkezetét egy lenyűgöző központi kupola koronázza, amit kisebb kupolák és minaretek vesznek körül. Az építészeti stílusban a mogul, maratha és brit építészeti elemek keverednek.
A gyűjtemény több mint 50.000 műtárgyat tartalmaz, amelyek hat fő szekcióba rendeződnek:

Indiai régészet
Természetrajz
Indiai miniatúra festmények
Dekoratív művészetek
Fegyverek és páncélok
Nepáli és tibeti művészet

Különösen figyelemreméltó a múzeum miniatúra festmény gyűjteménye, amely a különböző indiai iskolák festészeti stílusait mutatja be. A természetrajzi részleg pedig egy lenyűgöző pillangógyűjteménnyel büszkélkedhet.
A múzeum kertje is említésre méltó, ahol számos ősi szobor és kőfaragvány található. Az épület előtt egy bronz tigorszobor áll, ami a múzeum egyik szimbólumává vált. A belső udvarban egy gyönyörű szökőkút található, ami kellemes pihenőhelyet biztosít a látogatóknak.
A múzeum modern részleggel is rendelkezik, ahol időszaki kiállításokat rendeznek kortárs művészek munkáiból. Az intézmény aktív oktatási programokat is működtet, rendszeresen szervez workshopokat és előadásokat iskolások számára.
Érdekesség, hogy az épületet eredetileg az első világháború alatt katonai kórházként használták, mielőtt múzeummá alakították volna. Ma a múzeum nem csak gyűjteménye miatt jelentős, hanem Mumbai kulturális életének egyik központjaként is szolgál.
A múzeum környezete is figyelemre méltó: a Kala Ghoda művészeti negyed szívében található, közel más fontos kulturális intézményekhez és a híres Jehangir Art Gallery-hez. A látogatók számára különösen érdekes lehet az audio guide túra, ami részletes információkat nyújt a kiállított tárgyakról és a múzeum történetéről.

v. s. fotója

Global Vipassana Pagoda

A Global Vipassana Pagoda Mumbai egyik legkülönlegesebb építménye, ami Gorai szigetén található, és a világ legnagyobb kő kupolaszerkezete - még a római Szent Péter-bazilikánál is nagyobb. Az arany színű pagoda a burmai Shwedagon pagoda mintájára épült, de modern technológiával és anyagokból.
A pagoda fő célja a Vipassana meditációs technika megőrzése és terjesztése, amit Buddha eredeti tanításának tartanak. Az épületegyüttes három részből áll: a fő pagoda mellett két kisebb pagoda található, amelyek szintén meditációs termekként szolgálnak.
Építészeti szempontból a pagoda lenyűgöző teljesítmény: a központi kupola 29 méter magas belső tere egyetlen pillér nélkül lett kialakítva, ami lehetővé teszi, hogy egyszerre 8000 ember meditáljon benne. Az építkezéshez használt köveket Rajasthanból szállították, és különleges "interlocking" technikával, cement nélkül illesztették össze őket.
A pagoda belsejében található egy kisebb kamra, ami állítólag Buddha ereklyéit őrzi - ezeket Mianmarból hozták. A fő meditációs teremben egy 108 láb (kb. 33 méter) kerületű kör alakú platformon lehet meditálni, ami szimbolikus jelentőséggel bír a buddhista hagyományban.
Különleges élmény a pagoda galériáján sétálni, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az Arab-tengerre és Mumbai városára. Az épületegyüttes része egy modern kiállítótér is, ahol interaktív bemutatókon keresztül ismerhetjük meg Buddha életét és tanításait.
A pagodában rendszeresen tartanak ingyenes Vipassana meditációs kurzusokat kezdőknek és haladóknak egyaránt. Érdekes, hogy a komplexum teljes egészében adományokból épült és működik, belépődíjat sem kérnek a látogatóktól.
Az épület környezetét gondozott kertek és parkosított területek veszik körül, ahol gyakran lehet látni meditáló embereket a fák alatt. A pagodához vezető út mentén kis tavak és szobrok találhatók, amelyek segítenek megteremteni a békés, meditatív hangulatot.
A Global Vipassana Pagoda nemcsak építészeti csoda és turisztikai látványosság, hanem fontos spirituális központ is, ami a béke és harmónia üzenetét közvetíti a modern világban. Látogatásakor érdemes figyelni, hogy megfelelő öltözetben érkezzünk (fedett váll és térd), és tartsuk tiszteletben a hely szakrális jellegét.
A pagodához való eljutás kalandos lehet: általában komppal vagy taxival közelíthető meg, és érdemes figyelni a nyitvatartási időre, mivel napnyugta után már nem fogadnak látogatókat. Az épületegyüttes különösen szép naplemente idején, amikor az aranyozott kupola visszaveri a lenyugvó nap sugarait.

z. zs. fotója

Shree Siddhivinayak Temple

A Shree Siddhivinayak Temple Mumbai egyik legjelentősebb és leglátogatottabb hindu temploma, amely Ganésha istennek, az akadályok elhárítójának és a jó szerencse istenének van szentelve. A templom Prabhadevi városrészben található, és mind a helyiek, mind a turisták körében rendkívül népszerű.

A templom építészete lenyűgöző, az aranyozott kupolájú fő szentély Ganésha istent ábrázolja. Az épület környezete szintén szépen díszített és karbantartott.

aji

A templomot 1801-ben építették, és azóta is fontos vallási központ. Számos híres személyiség, köztük Bollywoodi sztárok és politikusok is gyakran látogatják.

Ganésha imádata rendkívül fontos a hindu vallásban, különösen új vállalkozások, utazások vagy életszakaszok megkezdésekor. A templom látogatói gyakran imádkoznak sikerért, jólétért és akadályok elhárításáért.

A templom minden nap nyitva áll a látogatók előtt, és különösen zsúfolt lehet a keddi és szombati napokon, amelyek Ganéshához kötődnek. A látogatóknak gyakran hosszú sorokra kell számítaniuk, de a templom belső terének szépsége és a spirituális élmény megéri a várakozást.

A templom számos vallási fesztiválnak ad otthont, a legfontosabbak közé tartozik a Ganesh Chaturthi, amelyet nagy pompával és ceremóniával ünnepelnek. Ilyenkor hatalmas tömegek gyűlnek össze, hogy részt vegyenek az ünnepségeken.

A Shree Siddhivinayak Temple egy spirituális és kulturális központ, amely jelentős szerepet játszik Mumbai vallási életében, és egy kihagyhatatlan látnivaló azok számára, akik szeretnék megtapasztalni a hindu vallás és kultúra mélyebb rétegeit.

Mani Bhavan Gandhi Museum

A Mani Bhavan Gandhi Museum Mumbai belvárosában található, és Mahatma Gandhi indiai szabadságharcos emlékhelye. Az épület a 20. század elején Gandhi otthona volt, amikor a városban tartózkodott, és fontos szerepet játszott az indiai függetlenségi mozgalomban.

A múzeum bemutatja Gandhi életét és munkásságát különféle kiállításokon keresztül, beleértve személyes tárgyait, levelezését, fényképeit és egyéb emlékeket. A látogatók megismerhetik Gandhi életútját, filozófiáját, és az általa vezetett polgári engedetlenségi mozgalmakat.

Az egyik fő látnivaló a szoba, ahol Gandhi lakott és dolgozott, amelyet gondosan megőriztek eredeti állapotában. Emellett a múzeum rendelkezik egy könyvtárral, amely jelentős gyűjteménye Gandhival kapcsolatos könyveknek és dokumentumoknak.

A Mani Bhavan Gandhi Museum egy fontos kulturális és történelmi helyszín, amely betekintést nyújt India függetlenségi harcának történetébe és Mahatma Gandhi örökségébe.

u. p. fotója

Nariman Point

A Nariman Point Mumbai egyik legismertebb és legfontosabb üzleti negyede, amely a Marine Drive nyugati végén helyezkedik el, az Arab-tenger partján. Ez a terület Mumbai üzleti és pénzügyi központja, ahol számos multinacionális vállalat, bank és irodaház található.
Főbb Jellemzők:

Az épületek modern és elegáns kialakítása jellemzi a területet, magas felhőkarcolók, üveg- és acélszerkezetek uralják a városképet. Az épületek közül sok lenyűgöző kilátást nyújt az Arab-tengerre.

Nariman Point közvetlenül a híres Marine Drive mentén található, amely egy festői, tengerparti útvonal. A Marine Drive-ról csodálatos kilátás nyílik a tengerre és a városra, különösen naplementekor, amikor a látkép különösen lenyűgöző.

Dhobi Ghat

A Dhobi Ghat Mumbai egyik leghíresebb és legnagyobb szabadtéri mosodája, amit gyakran "A világ legnagyobb szabadtéri mosodája" néven is emlegetnek. Ez a 140 éves létesítmény Mahalaxmi vasútállomás közelében található, ahol naponta körülbelül 7000 "dhobi" (hivatásos mosó) dolgozik.
A komplexum több mint 1000 betonvályúból áll, amelyekben a dhobik reggeltől estig mossák a város különböző részeiből érkező ruhákat. Különlegesség, hogy minden dhobi családnak megvan a saját kijelölt mosóterülete, amit generációról generációra örökítenek.
A mosási folyamat lenyűgöző: a ruhákat először beáztatják szappanos vízbe, majd erőteljesen csapkodják a betonvályúk széléhez, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket. Ezután következik az öblítés, majd a ruhákat hosszú kötelekre teregetik száradni, ami különösen látványos a magasból nézve - színes ruhasorok százai húzódnak keresztül-kasul a területen.
Érdekesség a dhobik munkaszervezése: minden ruhadarab speciális jelzést kap, ami alapján azonosítható a tulajdonosa. Naponta több tonna ruhát mosnak itt, köztük szállodák, kórházak és éttermek textíliáit is, és meglepően ritkán fordul elő, hogy összekeverik őket.
A Dhobi Ghat nemcsak mosoda, hanem egy teljes közösségi tér is: a munkások többsége itt él családjával együtt a mosóterületek mellett épült lakásokban. A gyerekek itt nőnek fel, és sokan közülük folytatják szüleik mesterségét.
A hely turistalátványossággá vált, bár ez egy működő mosoda, nem múzeum. A legjobb kilátás a közeli felüljáróról nyílik, ahonnan jól látható a teljes terület és a munka folyamata. Látogatáskor érdemes tiszteletben tartani, hogy ez az emberek munkahelye és otthona is egyben.
A Dhobi Ghat egyben Mumbai ipari örökségének része is, ami a modernizáció ellenére is őrzi a hagyományos mosási technikákat. Bár ma már léteznek modern mosodák a városban, sok mumbai még mindig ide küldi a ruháit, bízva a dhobik szakértelmében és a hagyományos módszerek hatékonyságában.
A legérdekesebb időszak a reggeli órákban van, amikor a dhobik elkezdik a munkát, és a nedves ruhák kikerülnek a szárítókötelekre. Ilyenkor a leglátványosabb a munkafolyamat, és a reggeli napsütésben különösen szép fotókat lehet készíteni.

s. t. fotója

Fort

,, A Fort környéke talán a legrosszabb olyan tekintetben, hogy ez hasonlít legjobban Delhire. Mintha minden suttyó itt gyűlne össze, hogy csináljanak egy ellenfényes képet magukról (igazából a háttér teljesen mindegy, lehetne a WC-ben is, ahogy ott is rendszeresen csinálnak, meg random útközben sétálva, egy fa előtt, vagy csak ha eszükbe jut). Biztonsági kapu van itt is, de értelme itt sincs. Csákók mászkálnak nyomtatóval a hónuk alatt, mint Balin, hogy az elkattintott képet azonnal kinyomtathassák jó pénzért a turistáknak. (2017)" forrás

Elefánt-sziget


A Gateway India nevű kaputól indulnak a hajók az Elefánt szigetre, ahol a barlangok találhatók.
250 inr volt a retúr jegy a hajóra, befelé menet 5 inr adót kellett fizetni (ezért képesek voltak építeni egy külön kaput, és foglalkoztatni egy embert, aki szedi a pénzt), a belépő pedig 600 inr. Állítólag van olcsóbb hajó is, 150-ért, azok kisebbek.
7 éve elindultunk ide, de a hajóra már nem szálltunk fel, aznap be volt zárva a sziget, így idén mindenképp el szerettem volna menni.
A hajóút 75 perc, a szigeten a barlangokig kell sétálni, de végig vannak éttermek és üzletek, de lehet menni toytrain kisvonattal is.
5 barlang van, kettőben van látványosság.
Van egy másik rész is, kb 2*10 perc séta, két hatalmas ágyúhoz vezet.
A programra érdemes legalább egy fél napot szánni.
A majmokkal érdemes vigyázni, kifigyelik, ha eszel, iszol és próbálják elvenni, vagy ha pl. a táskád külső zsebében van víz, kikapják váratlanul.
Mivel sziget, minden drágább, ételek, italok...
UNESCO világörökség része, Shiva istennek van szentelve.(2024)

További beszámolók

Mumbai, Dharavi nyomornegyed.

Mumbai nyomornegyedei világszerte ismertté váltak a híres indiai film, a Gettómilliomos után, amelyet részben itt forgattak. Érdekesség, hogy a nyomornegyedből származó gyerekszereplők 5000 rúpiát kaptak a munkájukért 💰. Mumbai ad otthont az indiai „álomgyárnak,” Bollywoodnak is, amely az egész ország legnagyobb filmszórakoztató ipara. Ahogy Amerikában, itt is hatalmas tömegek érkeznek azzal a reménnyel, hogy híressé és gazdaggá válnak a filmipar révén. Bollywood egyébként jóval több filmet gyárt, mint Hollywood.

A nyomornegyedek valójában „város a városban.” Körülbelül 2 millió ember él itt, főként kézművesek és kereskedők a családjaikkal. A szennyezés elképzelhetetlen mértékű – szeméthegyek mindenhol, amelyeket senki sem takarít el. A hulladékot a folyókba dobják (hasonlóan ahhoz, amit korábban Nepálban láttam), vagy egyszerűen az utcára szórják. A nyomornegyedek bódéi egymáshoz tapadva állnak, és 2-3 szintesek: az alsó szinten üzletek vagy műhelyek működnek, a felső szinten pedig lakások vannak.

Mumbai megkezdte a nyomornegyed lakóinak átköltöztetését többszintes lakóépületekbe, de a nyomornegyedekből évente 2,5 millió dollárnyi adó folyik be az államkasszába, ami lelassította ezt a folyamatot.

Fontos megjegyezni, hogy ezek nem olyan bűnözéssel teli nyomornegyedek, mint például Mexikóvárosban. Sőt, ide kifejezetten turistákat is hoznak, hogy lássák a nyomor valóságát. Az emberek ilyenkor sokkal elnézőbbek lesznek a saját kormányzóik felé, hiszen például a mumbai nyomornegyedekhez képest még Szentpétervár is úgy néz ki, mintha tökéletesen tisztára suvickolták volna 🧹.

Érdekes módon, ebben a szeméttel borított pokolban az emberek maszkot viselnek 😷, és ellenőrök mindenhol figyelik, hogy ez meg is történjen. Ez elég abszurd.

A nyomornegyed meglátogatása után ellátogattunk a Dhobi Ghatba, a hatalmas szabadtéri mosodába. A szemünk már nagyon vágyott valami tiszta látványra. Egyébként itt kizárólag férfiak mossák a ruhákat 👁. (Aji, 2025)


"A belváros építészetileg hasonlít Londonra: széles sugárutak, nagy virágos parkok, art-deco épületek és egy óriási pályaudvar. Ezek, a kockásra festett járdaszegélyek és az angol taxik mind-mind azt akarják veled elhitetni, hogy ez itt London, csak levontatták az Egyenlítőig, hogy legyen egy kis napsütés. A külvárosok - nem beszélve a nyomornegyedekről - már sokkal inkább indiaiak: végeláthatatlan kockaház erdő, zegzugos utcák, szemét, a házakról masszív sávokban folyik le a sötét mocsok." forrás


"A város igen gazdag a különböző kultúrákban, nyelvekben, vallásokban és népcsoportokban. Azonban a szegénység számtalan helyen felüti a fejét, pedig Mumbai-szerte rengeteg luxushotel és felhőkarcoló is megtalálható. Ez a két ellenpólus: a szegénység és a gazdagság különösen eltávolodik egymástól Mumbaiban, amely még emellett is gyönyörű és igazán látványos, mesés indiai város." forrás


"A legdurvább és legmegrázóbb számomra az úgynevezett nagy "Washing laundry" - vagyis Ázsia legnagyobb szabadtéri mosodája - volt, ahol az emberek egy amolyan belső udvarban a szabad ég alatt mosták a gyalogszerrel, taligákon odaszállított ruhákat. Volt egy-két óriási mosógép is, amelyekkel - a sofőrünk szerint - a kevésbé piszkos holmikat mosták. Európai szemmel hihetetlen volt látni ezt a helyet, ahol lebetonozott gödrökben mostak az emberek, a száradó ruhákkal pedig telis tele volt minden. (2017)" forrás



"India egyik legbizarrabb szokása: a közös tengerparti ürítés. Ez nem valami vicc. Valóban egy létező trendről van szó, mely igen elterjedt, és az indiaiak előszeretettel csinálják. Ezek után talán te is elgondolkodsz azon, hogy mennyire érdemes Indiában nyaralva a tengerparti homokban napozni, vagy mártózni egyet a lagúnakék vízben?

Főleg Mumbai környékén elterjedt ez a szokás. A helyiek, főleg a külvárosi nyomornegyedekben élő lakosok fogják magukat, kimennek a legközelebbi tengerparti szakaszra, és könnyítenek magukon.

Olyannyira bejáratott és elfogadott dologról van szó, hogy nem ritka közös ürítés sem. Bizarr látványt nyújt, ahogy a tengerpart homokjában több tucat ember guggol a távolba merengve, miközben épp nagy dolgukat végzik. A helyiek elmondása szerint praktikus, és arról van szó, hogy máshol nem tudnák elvégezni "ügyes-bajos" dolgaikat.

Ugyanakkor a hatóságok és a közvélemény szerint nem csak tilos az úszás ezeken a területeken, de fokozott egészségügyi kockázattal is jár egyáltalán bemerészkedni ezekre a homokos partokra. Már, ha be tud az ember merészkedni anélkül, hogy másnak az ürülékébe bele ne lépjen.

A helyiek elmondása szerint ellentmondásos módon éppen a higiéniai okai vannak annak, hogy a tengerpartra járnak üríteni. Szerintük mivel a víz "helyben van", ezért könnyebb lemosni maguk után a homokot, és tisztán tartani a területet. Ugyanakkor a víz extrém mértékben van szennyeződve a régióban, melyhez nagyon nagy részben a helyiek rendszeres ideürítése hozzájárul.

Az indiaiak ilyenkor leguggolnak, elvégzik a dolgukat, miközben bagót rágnak, dohányt szívnak, és alkalomadtán még beszélgetnek is egymással. A problémával komolyan foglalkoznak a hatóságok, miközben az egész világ ámul ezen az igen bizarr "szokáson"." forrás


,, Izgalmas volt felkutatni olyan helyeket mint a textil piac és a nagy textil csarnok, ahonnan indulnak a tengerentúlra az áruk, vagy épp lakáskiegészítőket nézegetni, még inkább belógni a Tadzs Mahal Palota szállodába egy pisire vagy épp csak azért sétálni még kettőt az erődben, hogy megfigyeljünk olyan régi szakmákat, melyeket ma Európában talán már csak fotókon látunk. A teherszállító emberek akik szinte megrogyva hozták vitték nagy dobozokban az árút a kikötő és a raktárak között. Volt aki azzal keresett pénzt, hogy a vásárolgatók helyett vitte azok szatyrait. Vérbeli kereskedőváros volt. Gépíró, aki régi írógépen gépelte a levelet, a borbély, aki az utcán, a fa tövében borotválta a vendégeket, a cipész aki a járdán sarkallta a cipőt műhely híján, és a köszörűs aki a saját biciklijét tekerve hajtotta a köszörűt az út mellett, miközben élezte rajta a kést.
Ezek mellé jön a leleményesebbje: a kedvencünk a mérleges, aki egészen egyszerűen úgy keres pénzt, hogy kirakja maga elé az utcán a mérleget és pár rúpiáért rá lehet állni megméretkezni.
Egyre emlékszem még: a járdákat nehéz volt használni mert azokon hol árusok, hol pedig láncra kötött tehenek állták az utunkat. (2017)" forrás


Beültünk egy fagyira a Burger Kingbe, hátha van internet, de itt ez még 2024-ben is sci-fi-nek tűnik. Legalább egy kicsit lehűltünk a hőségben. Fontos tudni, hogy az árak mindenhol adó nélkül vannak feltüntetve, ezért a végösszeg mindig magasabb lesz, mint amit előzetesen gondolnánk.

Ezután átsétáltunk az állomásra, ami belülről nem is volt olyan nagy, mint ahogy mesélték. Kívülről viszont tényleg szép. Természetesen megint volt kamu detektorkapu – senki nem ellenőriz semmit, teljesen csak a látszatról szól az egész. Nyugodtan bevihetne bárki bármit. A kapuk azonban egész nap bekapcsolva vannak, folyamatosan fogyasztva az áramot, amivel nem igazán értem, mit akarnak elérni.

Elsétáltunk a közeli piacra, ami valóságos katasztrófa volt. Ez az egyik legrendezettebbtől messze álló piac, amit az országban láttunk – és jártunk már néhányon. Hozzácsapódtunk egy japán csoporthoz, és velük tettünk egy kört. A szemét és a bűz szinte elviselhetetlen volt.

Mégis, voltak árusok, akik fajtatiszta, egészséges kölyökkutyákat kínáltak – rottweilerek, cavalier king charles spánielek, mopszok, német juhászok és más kedvencek. Természetesen papírjuk nem volt, az áruk azonban 2024-ben már kb. 100 ezer forintnál kezdődött.

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Erdős Sándor, 2018. 09. 25. 21:07
Mindenesetre Mumbai az a város,amit egyszer látni kell.
Gyermekkorom regényekben szerepló Bomayé-hez igaz köze sincs,de az öblön ringatózó hajóról India Kapuját látva azért el tudtam képzelni.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Repülőjegyek Bombay-be Repülőjegyek Bombay-be
Olcsó repülőjegyek Bombay-be a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS