ÚTIKRITIKA.HU / Mumbai (Bombay)






hirdetes

útikritikák


Mumbai (Bombay)

Mumbai dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Repülés | Szállás | Közlekedés | Étkezés | Közbiztonság |Szórakozás| Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk |Látnivalók| Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

e.k. fotója

Mumbai dióhéjban

Lakosság (2023-ban): 12,7 millió, de a vonzáskörzetével együtt 21 milliós

  • Mumbai a világ egyik legnépesebb városa. 
  • Mumbai 5775 kilométerre van Budapesttől, és ugyancsak légvonalban 1161 kilométerre Delhitől.
  • Mumbai neve korábban Bombay volt. Ezt a nevet egy portugál hajós adta (1508) a Bom Bahia (jó öböl) portugál megnevezés alapján. Mumbai neve pedig, egy Mumba Devi nevű ősi istennő és az anyag marathi nyelvű megfelelője az Ai szavak összeillesztéséből.
  • Mumbai elővárosi vasútvonalain naponta mintegy 7 millió ingázó közlekedik.
  • Mumbai-ban az írástudók aránya 85,6%, míg az indiai átlag 65,4%.
  • Átlag havi nettó fizetés (2022-ben): 330 ezer forintnak megfelelő helyi pénz (India-átlag: 270 ezer HUF)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Sokkal, de sokkal izgalmasabb, érdekesebb, mint Delhi! Letaglózó, megdöbbentő Mumbai is, de valahogy mégis kellemesebb élmény, mint Delhi
  2. Letérni a turista ösvényekről és eltévedni szándékosan az elképesztő színekkel, illatokkal, szagokkal zajokkal teli kis utcák forgatagában
  3. Óriási kulturális élet, mozgalmasság, a kelet varázsa a nyugati fejlettség övezeteivel
  4. Egy nem turistás, de nem túl lepukkant, olcsó helyen megnézni, hogy mit és hogyan esznek a helyiek
  5. Nem érzi az ember veszélyesnek, bármennyire is kiszámíthatatlan oly sok minden
  6. A koloniális épületek (pl. a főpályaudvar)
  7. A gyalogosok segítőkészsége, sok az udvarias ember
  8. A gazdaság rohamos fejlődésének könnyen érzékelhető jelei (pl. Bandra-Worli Sea Link híd), meglepően nagy középosztály
  9. A tenger közelsége sok helyen javítani képes valamicskét a levegő minőségén
  10. Két templom: a Hedavde Mahalaxmi és az Iskcon

Nem tetszett

  1. Letaglózó társadalmi különbségek akár ugyanannak a főútnak a két oldalát összehasonlítva, az élet ott annyira nyers, hogy lelkileg zsibbasztó, a nyomornegyedek látványa
  2. A borzasztó levegő-szennyezettség, sok helyen a bűz és a kosz, rettenetesen túlnépesedett gigaváros
  3. Hogy gyávák voltunk az utcai kifőzdék kajáit enni
  4. Hogy a reményeinkkel ellentétben a moziban a közönség nem énekelte a Bollywood-i operett film dalait
  5. A forgalom, a dugók rettenetesek, az autóvezetési kulturálatlanság
  6. Drágább, mint a legtöbb indiai város
  7. A párás hőségben gyalogolni naphosszat (márpedig, kell)
  8. Klasszikus turistás látnivalókból nincs nagy választék, de nem is ez Mumbai lényege (nincsenek kihagyhatatlan múzeumok, bár a Gandhi múzeum azért érdekes)
  9. A nyomulós zugárusok és persze itt is a kéregetők
  10. Folyton alkudozni kell (és ebben gyenge vagyok)

Vélemények

"Goáról Mumbaiba (az egykori Bombay-be) repülünk, hogy ott töltsük a hazautazás előtti éjszakát. Egy hatalmas, óceán feletti tiszteletkört leírva fordulunk rá a leszállópályára. A magasból még hatalmas sátorlepelnek tűnő kékség lassan kockáira hull, melyekből kirajzolódnak a reptér menti nyomornegyed bádogházai. Ahogy ereszkedik a gépünk méterről-méterre, úgy elevenednek meg képről-képre a "Gettó Milliomos" c. film jelenetei, lelki szemeink előtt. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy a történetben szerepelő gyerekek most is berohannak az óriási gép alá, és gondolatban szorítunk, hogy el ne üssük őket. Csak a nagy zökkenés, - ahogy a kerekek földet érnek -, térít vissza bennünket a valóságba.

Kilépvén az utcára, egy teljesen kulturált városkép fogad, egyelőre nyoma sincs a delhiben megszokott, koszos-poros-hangos összevisszaságnak. A modern reptér előtt zöld taxik egész sora várja, hogy a központba szállíthassa az utazástól elcsigázott, a melegtől kótyagos és éppen ezért az alkudozáshoz már fáradt utasokat. Mi szerencsére itt is a privát buszunk ablakain keresztül lehetünk részesei a Mumbai-élménynek. Ami valóban az. A nyugodt Goa után ismét egy kis adrenalin löket, ahogy végigszáguldva a széles autósztrádán egy modern és egészen élhető nagyvárosban találjuk magunkat. Itt sehol sem látok tehenet az út közepén vagy falakon ugráló majmokat, annál inkább modern felhőkarcolókat, fényreklámokat és gyorséttermeket, melyek emlékeztetnek otthon hagyott – és már igen csak hiányzó – világunkra. Mintha vissza akarnának szoktatni minket a civilizációba, hogy másnap Budapestre érve a kultúrsokk ne sújtson majd minket olyan elemi erővel. Olyan, mintha Európa kapujához érkeztünk volna. Igencsak üdítő élmény. Persze a kontrasztok itt is megvannak. A toronyházak üvegablakain megcsillanó nap csak pár másodpercre tud elvakítani, aztán két épület között ismét felvillannak az újabb nyomornegyedek domboldalra felkúszó, végeláthatatlan "utcái". Gazdagság-szegénység, hatalom-elnyomás, fényűzés-nyomor, pazarlás-éhínség, luxus-nélkülözés. Ezek a jelzők villannak be az ablakon pergő képekről, szinte másodpercenként váltogatva egymást.

Gazdagok és szegények egymástól fallal elválasztva...

A vízpart egyik oldalát pálmafák, míg a másikat az üzleti negyed szegélyezi. Olyan érzésem támad, mintha Floridában lennénk, de hamar el is múlik, amint beérünk a központba és lefékezünk a Dhobi ghat-nál. Ha láttunk már csodát, az új idegenvezetőnk - egy száriba bújtatott indiai asszony - által büszkén elénk tárt mosoda, mely a világ legnagyobb szabadtéri mosodája, most inkább üde színfoltnak tűnik, mintsem megbotránkozásunk újabb tárgyának. Pedig van min tátani a szánkat. Egy felüljárón állunk, alattunk pedig egy betonkazettákkal felosztott hatalmas terület. Mindegyik csordultig töltve vízzel és színes ruhákkal. Úgy mossák a szennyest az óriási kádakban, mint régen az asszonyok a patakban. A környező épületek tetején és hatalmas kötelekre lógatva pedig tucatjával szárad a tiszta ruha. Van, hogy egy szárítón vagy 50 egyforma színű és szabású ing van. Fogalmam sincs, honnan tudják, hogy melyik kié. Mintha egy divatbemutató színfali mögött mind csak arra várna, hogy egy gyors vasalás után valaki végiglejtsen bennük a kifutón.

Mielőtt tovább mennénk Gandhi egykori házához, teszünk egy sétát a város legmagasabb pontján elterülő függőkertben. A jó levegőn, a gondozott pázsiton piknikező, szépen felöltözött helyiek között, mintha megtisztulnánk az út során ránk rakódott kosztól és a lelkünket gyötrő nyomortól. Napok óta először szívunk igazán tiszta, friss levegőt, melybe nem vegyül por, doh, vagy fűszerek illata. Csodálatos. Ahogy a látvány is, ami elénk tárul, ahogy lenézünk a város luxushotelekkel övezett, homokos szabad strandjára, impozáns épületeire. Inkább tűnik fővárosnak, mint Delhi. Útban a szálloda felé még látjuk, ahogy az India kapujánál összegyűlnek a turisták és a helyiek, hogy együtt csodálják meg a naplementét.

Ma McDonald’s-ban vacsorázunk!!! Számunkra most felér a Nobuval. Mert bármilyen csodálatos is volt, bármennyi tapasztalatot, élményt és kalandot nyújtott, bármennyi finomságot kínált ez a csodálatos ország, Mumbaiban már megérint minket a nyugat szele és már nagyon vágyunk haza. A tiszta otthonainkba, ahol nyugodtan fürödhetünk, ahol folyóvízzel moshatunk fogat, ahol nem kell nézni, hogy mit eszünk, nem kell rettegni a szúnyogcsípéstől és a kerülgetni a járdán fekvő éhező gyerekeket és a megcsonkított hajléktalanokat. Mostanra megteltünk Indiával, de csordultig." (Gerda)


,, Mumbai nagyon más volt mint az eddigi indiai városok. Majdnem 400 évig állt ugyanis európai uralom alatt, ami nem múlt el nyomtalanul. Egy cseppnyi Európa volt az Indiai óceánban.

Bár a város sokkal fejlettebb, kulturáltabb és talán tisztább is mint Delhi, mégis a világ legnagyobb számú nyomornegyedei itt találhatóak. Megint azok a bizonyos végletek: Indiai legmagasabb életszínvonalú városában található a világ legnagyobb számú nyomornegyedei. 15 millió emberből 4 millió az utcán lakik. " forrás


,, Bár tényleg kaotikus itt-ott a város, pláne a közlekedés, de a kaja és a hangulat miatt szerintem mindenképpen érdemes legalább 1-2 napot itt eltölteni. A látnivalók közül kiemelném a Dharavi nevű nyomornegyedet, amelyet talán nem is illik látnivalóként emlegetni, de nekem mégis Mumbai fénypontja volt. Néhány helyi szervez kis létszámú, csoportos sétákat Ázsia legnagyobb nyomornegyedében, reljesen baráti áron (talán kb. 15 dollár volt fejenként hármunkra a pár órás program), ami Indiában sok, de a helyi közösséget segítettük vele és ennyi pénzt amúgy is bőven megér. Dharavi a Gettómilliomos című filmből lehet ismerős, pár jelenetét itt forgatták. Nagyon barátságosak a helyiek és érdekes módon mindenki dolgozik valamit (pl. szemetet szed, amit aztán feldolgoznak), szóval igen sok sztereotípiát tud ledönteni itt egy látogatás.

Vita tárgya lehet, hogy illik-e egy nyomornegyedet meglátogatni, megjegyezném, hogy fotózni csak kijelölt helyeken szabad, embereket is csak előzetes egyeztetés alapján, tiszteletben tartva magánéletüket, van néhány szabály, tehát azért mégsem olyan az élmény, mint mondjuk egy állatkertben. Nagyon érdekes hely, 1-2 szuvenírt is be lehet szerezni (pl. van egy börfeldolgzó üzem, lehet venni táskákat, pénztárcát, stb. saját logóval "Dharavi" ellátva), amivel szintén a helyi közösséget segítjük; akik egyébként nagyon szívesen látják a külföldieket, úgyhogy ha valakit érdekel, akkor az etikai kételyek ne vessék vissza. Mumbaiban amúgy az ételek miatt is érdemes körbenézni, na meg látnivaló is akad India egyik legnépesebb városában. Összességében nekem nagy élmény volt, a közlekedés valóban kaotikus, de a hangulat szerintem nagyon jó! (V. B., 2019)

Repülés

Jön!

Szállás

Ajánlott hotelek:

Közlekedés

Taxi

,, Próbáltunk taxit fogni, 2km távolságra voltunk a hoteltől. Az első közölte, hogy 350 lesz (ennyiért jöttünk a belvárosból, 30km távolságból, csókolom) és nem hajlandó órával menni. Sétáltunk tovább, a legjobb ajánlat 100 rúpia volt. Dugó is volt, elégedetlenek is voltunk, így mentünk egy darabig, majd egy bácsit próbáltunk kijebb kérdezni (beljebb végig arra hivatkoztak, hogy mert dugó van – logikus, akkor inkább üresen pöfögnek tovább, mikor lenne olyan hülye, aki fizet azért, hogy üljön velük a hőségben), de nem nagyon értett angolul, ezért a közelben álló rendőrt hívta segítségül, aki azonnal mondta a bácsinak, hogy vigyen el minket 20 (!) rúpiáért. Beszálltunk és pont ez is történt. (2017)" forrás


,, Mumbaiban érdemes taxizni “with meter”, akárhova mennél, szinte esélytelen, hogy 60-80 INR fölé szaladjon, kivéve a reptér, az mondjuk 200-250." (k.t., 2019)

Étkezés

"Az étteremben végül a kaja is iszonyat finom volt – bár néha azt hittem, kigyullad a szám az erős fűszerezéstől. Emellett hihetetlenül olcsó is (egyszer sem fizettünk 4-5 eurónál többet, pedig mindig ittunk is valamit az étel mellé), szóval a következő napokra törzsvendégek lettünk itt. 🙂 Annak ellenére, hogy az étlap angolul volt, persze fogalmunk sem volt, hogy mi micsoda, ezért az volt az általános taktikánk, hogy a vegetáriánus ételekhez lapoztunk, és minden nap találomra kiválasztottunk 2 különböző fogást. Szerencsére egyszer sem kellett csalódnunk. (2017)" forrás

Szórakozás

,, Megnéztük a helyi mozit, ahol van ilyen all inclusive jegy is, 550 rúpiáért nem csak mozizol, hanem személyes csengővel hívod a felszolgálót, dönthető ágy-kanapék vannak és teljes ellátás is benne van. Teljesen elképzelhető, hogy visszatérünk ide egy filmre, amíg még a városban vagyunk, játszanak olyan amerikai filmet angolul, amit megnéznénk. (2017)" forrás

Közbiztonság

Mumbai India egyik legjobb közbiztonságú nagyvárosa. Persze, mint minden nagyvárosban, itt is óvatosan kell mozogni a tömegben a zsebtolvajok miatt és óvakodni kell a csalóktól. Szokványos óvintézkedések: pénz jól eldugva, nagy címleteket nem teszünk közszemlére, sötét zugokat, mellékutcákat kerüljük, elutasítjuk az önkéntes idegenvezetőnek jelentkező emberkék ajánlatait. Sok csaló angol nyelvet gyakorolni kívánó diáknak adja elő magát, a koldusok is bevetnek minden dumát, hogy a turistáknak megessen rajtuk a szívük. Udvariasan le kell szerelni ezeket a közeledéseket.

Az önkéntes (aztán persze pénzt tarháló) "idegenvezetők" előadnak mindenféle szöveget arról, hogy ők olyan érdekes helyekre elviszik a turistát, ahová egyedül nem tudna bemenni. Ígérgetnek olyat, hogy elvisznek temetési (elégetési) szertartásokra. Ne menjünk el ismeretlenekkel olyan helyekre, ahová ők akarnak minket elvezetni.

Magyar külképviselet

Főkonzulátus (FB)

Mumbai tiszteletbeli konzulátus, főkonzul: Jári Ferenc

  • Cím: TCG Financial Centre, #803, 8th Floor, C53, G Block, BKC, Bandra East, Mumbai 400 098
  • Előhívó: (00)-(91)-(22) - Telefon: 6770-1637 - Ügyelet (vészhelyzetben): 00-91-9820709360
  • Ügyfélfogadás: Hétfő-Csütörtök 9:00-15:00, Péntek 9:00-13:00
  • E-mail: mission.mum@mfa.gov.hu, consulate.mum@mfa.gov.hu (konzuli- és vízumügyekben)
  • Honlap: mumbai.mfa.gov.hu

Egyéb hasznos információk

Jön!

Látnivalók

India-kapu (Gateway of India)

P. Ancsa fotója

Marine Drive sétány

p. s. fotója

Bandra-Worli Sea Link

sz. a.fotója

Taj Mahal Palace

m. n. fotója

Mahalakshmi Temple

K. Ilona fotója

Chor Bazaar (A tolvajok bazárja)

Nem érdekes, hogy a cigányainktól eredő csórni (lopni) szó és a csorként kiejtett chor szó között erős összefüggés van?

b. j. fotója

Chhatrapati Shivaji Maharaj Vastu Sangrahalaya Museum

v. s. fotója

Global Vipassana Pagoda

z. zs. fotója

Shree Siddhivinayak Temple

Mani Bhavan Gandhi Museum

Nariman Point

Dhobi Ghat

s. t. fotója

Fort

,, A Fort környéke talán a legrosszabb olyan tekintetben, hogy ez hasonlít legjobban Delhire. Mintha minden suttyó itt gyűlne össze, hogy csináljanak egy ellenfényes képet magukról (igazából a háttér teljesen mindegy, lehetne a WC-ben is, ahogy ott is rendszeresen csinálnak, meg random útközben sétálva, egy fa előtt, vagy csak ha eszükbe jut). Biztonsági kapu van itt is, de értelme itt sincs. Csákók mászkálnak nyomtatóval a hónuk alatt, mint Balin, hogy az elkattintott képet azonnal kinyomtathassák jó pénzért a turistáknak. (2017)" forrás

Olvasmányos linkek

"A belváros építészetileg hasonlít Londonra: széles sugárutak, nagy virágos parkok, art-deco épületek és egy óriási pályaudvar. Ezek, a kockásra festett járdaszegélyek és az angol taxik mind-mind azt akarják veled elhitetni, hogy ez itt London, csak levontatták az Egyenlítőig, hogy legyen egy kis napsütés. A külvárosok - nem beszélve a nyomornegyedekről - már sokkal inkább indiaiak: végeláthatatlan kockaház erdő, zegzugos utcák, szemét, a házakról masszív sávokban folyik le a sötét mocsok." forrás


"A város igen gazdag a különböző kultúrákban, nyelvekben, vallásokban és népcsoportokban. Azonban a szegénység számtalan helyen felüti a fejét, pedig Mumbai-szerte rengeteg luxushotel és felhőkarcoló is megtalálható. Ez a két ellenpólus: a szegénység és a gazdagság különösen eltávolodik egymástól Mumbaiban, amely még emellett is gyönyörű és igazán látványos, mesés indiai város." forrás


"Jó visszakerülni a vibrálásba. Elképesztő az a lehetőségünk az életünkben, hogy egymástól ennyire különböző világokat és életeket lehetőségünk van látni. Olyan ez, mintha falakon mennénk keresztül. A térbeli elszigetelődés miatt sok-sok éven keresztül egymástól teljesen függetlenül létező és fejlődő világok ezek, és az, hogy mi ebből a tortából egy élet során több szeletet is megkóstolhatunk, nagyon különleges szerintem. Sokan ámulva nézték, vagy olvasták a párhuzamos univerzumokról, és az időbeli ugrálásokról szóló történeteket, és arról ábrándoztak, vagy ábrándoznak még most is, hogy milyen jó lenne, ha ilyet a valóságban is lehetne. Hát lehet… (2013)" forrás


"A következő képsorozatban a mumbai lakosok életkörülményeit ismerhetjük meg a lakóházaikon keresztül" - Érdekes világ linkje


"A legdurvább és legmegrázóbb számomra az úgynevezett nagy "Washing laundry" - vagyis Ázsia legnagyobb szabadtéri mosodája - volt, ahol az emberek egy amolyan belső udvarban a szabad ég alatt mosták a gyalogszerrel, taligákon odaszállított ruhákat. Volt egy-két óriási mosógép is, amelyekkel - a sofőrünk szerint - a kevésbé piszkos holmikat mosták. Európai szemmel hihetetlen volt látni ezt a helyet, ahol lebetonozott gödrökben mostak az emberek, a száradó ruhákkal pedig telis tele volt minden. (2017)" forrás



"India egyik legbizarrabb szokása: a közös tengerparti ürítés. Ez nem valami vicc. Valóban egy létező trendről van szó, mely igen elterjedt, és az indiaiak előszeretettel csinálják. Ezek után talán te is elgondolkodsz azon, hogy mennyire érdemes Indiában nyaralva a tengerparti homokban napozni, vagy mártózni egyet a lagúnakék vízben?

Főleg Mumbai környékén elterjedt ez a szokás. A helyiek, főleg a külvárosi nyomornegyedekben élő lakosok fogják magukat, kimennek a legközelebbi tengerparti szakaszra, és könnyítenek magukon.

Olyannyira bejáratott és elfogadott dologról van szó, hogy nem ritka közös ürítés sem. Bizarr látványt nyújt, ahogy a tengerpart homokjában több tucat ember guggol a távolba merengve, miközben épp nagy dolgukat végzik. A helyiek elmondása szerint praktikus, és arról van szó, hogy máshol nem tudnák elvégezni "ügyes-bajos" dolgaikat.

Ugyanakkor a hatóságok és a közvélemény szerint nem csak tilos az úszás ezeken a területeken, de fokozott egészségügyi kockázattal is jár egyáltalán bemerészkedni ezekre a homokos partokra. Már, ha be tud az ember merészkedni anélkül, hogy másnak az ürülékébe bele ne lépjen.

A helyiek elmondása szerint ellentmondásos módon éppen a higiéniai okai vannak annak, hogy a tengerpartra járnak üríteni. Szerintük mivel a víz "helyben van", ezért könnyebb lemosni maguk után a homokot, és tisztán tartani a területet. Ugyanakkor a víz extrém mértékben van szennyeződve a régióban, melyhez nagyon nagy részben a helyiek rendszeres ideürítése hozzájárul.

Az indiaiak ilyenkor leguggolnak, elvégzik a dolgukat, miközben bagót rágnak, dohányt szívnak, és alkalomadtán még beszélgetnek is egymással. A problémával komolyan foglalkoznak a hatóságok, miközben az egész világ ámul ezen az igen bizarr "szokáson"." forrás


,, Izgalmas volt felkutatni olyan helyeket mint a textil piac és a nagy textil csarnok, ahonnan indulnak a tengerentúlra az áruk, vagy épp lakáskiegészítőket nézegetni, még inkább belógni a Tadzs Mahal Palota szállodába egy pisire vagy épp csak azért sétálni még kettőt az erődben, hogy megfigyeljünk olyan régi szakmákat, melyeket ma Európában talán már csak fotókon látunk. A teherszállító emberek akik szinte megrogyva hozták vitték nagy dobozokban az árút a kikötő és a raktárak között. Volt aki azzal keresett pénzt, hogy a vásárolgatók helyett vitte azok szatyrait. Vérbeli kereskedőváros volt. Gépíró, aki régi írógépen gépelte a levelet, a borbély, aki az utcán, a fa tövében borotválta a vendégeket, a cipész aki a járdán sarkallta a cipőt műhely híján, és a köszörűs aki a saját biciklijét tekerve hajtotta a köszörűt az út mellett, miközben élezte rajta a kést.
Ezek mellé jön a leleményesebbje: a kedvencünk a mérleges, aki egészen egyszerűen úgy keres pénzt, hogy kirakja maga elé az utcán a mérleget és pár rúpiáért rá lehet állni megméretkezni.
Egyre emlékszem még: a járdákat nehéz volt használni mert azokon hol árusok, hol pedig láncra kötött tehenek állták az utunkat. (2017)" forrás


,, Beültünk egy fagyira a Burger Kingbe, hátha van internetük, de ebben az országban ez sci-fi. Legalább lehültünk kicsit. Érdemes tudni, hogy mindenhol az adómentes árak vannak feltüntetve, ezért nem annyit fogunk végül fizetni. Átsétáltunk az állomásra, nem volt annyira nagy belülről, mint mesélték. Kívülről nagyon szép, megint van kamu detektorkapu, itt már senki se nézi, annyira kamu. Ilyen látszatintézkedésekkel nem tudom, mit akarnak elérni. Úgy viszek be bármilyen fegyvert, ahogy akarok, viszont be vannak a kapuk kapcsolva, tehát az áramot eszik egész álló nap.

Elsétáltunk a közeli piacra, ez valami botrány volt, az egyik legrondább, amit az országban láttunk és azért voltunk már páron. Hozzácsapódtunk egy japán csoporthoz, velük mentünk egy kört, de olyan szintű szemét és bűz volt, hogy az elképzelhetetlen. Voltak viszont fajtatiszta, egészséges kölyökszagú kutyák, rottweiler, cavalier king charles spániel, mopsz, német juhász és más pubik. Papírjuk természetesen nincsen, az áruk kb. 65ezer forintnál kezdődik. (2017)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Erdős Sándor, 2018. 09. 25. 21:07
Mindenesetre Mumbai az a város,amit egyszer látni kell.
Gyermekkorom regényekben szerepló Bomayé-hez igaz köze sincs,de az öblön ringatózó hajóról India Kapuját látva azért el tudtam képzelni.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Repülőjegyek Bombay-be Repülőjegyek Bombay-be
Olcsó repülőjegyek Bombay-be a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS

hirdetes