ÚTIKRITIKA.HU / Kerala

Kerala a legnagyobb népsűrűségű indiai szövetségi állam. Kerala fővárosának igazán egyszerű neve van: Thiruvananthapuram (régebben csak Trivandrum volt). Kerala területe: 38,862 km, s lakossága kb. 35 millió (2022-es adat)!
Kerala egyik meghatározása ez: "India zöld fűszerkertje". Gyakorlatilag nincsenek ipari létesítmények Keralában, s ez jót tesz az állam környezetvédelmének.
A kulturális egzotikumok iránt nyitott utazók számára Kerala nagyon sok egyedi, izgalmas, érdekes élményt kínál, pl. a táncművészetük, népi szokásaik terén.

Fő látnivalók:

Kochi (Cochin)
Varkala, egy zarándokváros
Hajózások a holtági vizeken (houseboat)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A csatornaszerű holtágakon (backwater) hajózni (az olcsóbb kompozással) és tátott szemmel csodálni a változatos természetet és a parti falvak életét
A keralai nők hagyományos ruháinak színpompája, sajátos eleganciája
Az elefánt tábor Guruvayur "templomvárosnál"
Az Athirapally vízesések Thrissur Dist-nál (kell a stabil lábbeli, ami nem könnyen csúszik!)
A Kovalam strand talán a legszebb strand egész Indiában
Kerala lakói nagyon toleránsak, beleértve azt, ahogy viszonyulnak az idegenekhez; jó látni a különböző vallásúak békés egymás mellett élését
A banánlevélbe csomagolt, szuperül fűszerezett, grillezett halak
Sok helyen látni elefántot, márpedig én szeretem az elefánt látványát
A szuper hegyi levegő Munnarban kombinálva a teaültetvények csodás zöld színével és az illatokkal
Egy folklór múzeum Kochi mellett (Thevara)

Nem tetszett

Sok hindu templomba nem engedik be a nem hinduakat (pl. Trivandrum legszebb templomába)
Kochi tengerpartján fürödni akartunk, de elment a kedvünk a víz állapota miatt
Trivandrumra nem érdemes sok időt szentelni, mert nem igazán érdekes
A keralai specialitások egy része nem igazán ízlett, mert talán túlságosan leragadtam a hazai indiai éttermek ízeinél és választékánál
Kissé zavaró, ahogy a helyi emberek egy része kimerevedő szemekkel bámul rád, mint fehér emberre
Kochiban túl sok a turista, a nevezetességek táján nagy a tömeg
Sok a koldus, bár kevesebb, mint máshol Indiában, gyakran akaszkodnak a turistákra kisgyerekek (valamit el akarnak adni, vagy csak kunyerálnak)
Sok a rovar, hüllő, de szerencsére nincsenek mérges kígyók, legalábbis ezt mondják; esőzések után rengeteg a szúnyog
A táncművészeteket bemutató show műsorok többnyire túl hosszúak, s egy idő után unalmasakká válnak
Kifogni egy olyan lakáshajós (houseboat) kirándulást, ahol a hajó koszos és a személyzet folyton idegeskedik

Vélemények

,, Az én véleményem a Keralai desztinációról, hogy ide azok jöjjenek akik már bejárták a fél világot. Azoknak érdekes lesz. Én még nem jártam egyáltalán Ázsiában, sőt egzotikus területen sem, így kettős érzés volt bennem. Egyrészt örültem, hogy eljutottam ide, itt közrejátszott az is , hogy Qatarral utaztunk ami szuper volt, és láthatom az indiaiak mindennapjait, utcákat, házakat stb. másrészt viszont itt nem sok a látnivaló. A 6 nap alatt ami értékelhető volt az egy Maharadzsa palotája, de sajnos fotózni nem lehetett. Akkor sem ha fizetünk érte sajnos, így a program abból állt, hogy gy helyi idegenvezető végigszaladt 45 mezítlábas emberrel 20 szobába, mindegyikről tömör 5-6 mondatot mondott és kész. Szép volt maga az épület, több száz éves, megőrizve eredeti mivoltát. Tetszett. Travancore uralkodó palotája volt ez, a Horse Palace.

Majd elmentünk a Historical Museum-ba, ami sajna nagyon unalmas volt, Őrült hőség benn, nincs légkondi és telis-tele kis szobrokkal ami ugyan a helyieknek sokatmondó lehet, de nekünk , amikor már a 86. szinte ugyanolyat látjuk, nem az. Majd a várva várt Padmanabhaswamy-templom következett, ami azért volt csalódás, mert 1. kívülről nem olyan pompázatos mint a képeken. Inkább sárgás színű homok-agyag palotának tűnt, ami természetesen lenyűgöző volt mint építészeti csoda, de a leírásokban elbeszélt arany színnek köze nincs hozzá. Bemenni nem lehetett, sőt fényképezni is csak távolról lehetett, közelről már azt sem. Folyamatosan figyelték a turistákat és ránk szóltak ha fotóztunk. Ezen a részen inkább az érdekesség az volt, hogy az emberek a templom előtt mosakodtak, öltözködtek, nők és férfiak egyaránt, sőt ….külön kis helység volt nekik, ahol át is öltözhettek egy fehér lepelbe, ugyanis ők ebbe a templomba csak „tisztán” és tiszta ruhába léphetnek be. Nagyon sokan voltak, folyamtosan kígyózott a sor, mivel ez a hely az indiai emberek „Mekkája”, életében egyszer elzarándokol ide minden indiai ember.

Ez a nap úgymond az én választásom volt, mert lehetett választani elefántok látogatása vagy városnézés között. Én a városnézést választottam mert kis kulturális élményre vágytam, de ettől kicsit többre vágytam volna. Este hazafelé ígértek vásárlási lehetőséget. Na! Egy „shop street” szerűn otthagytak minket, de ahogy elnéztem a kínai piacon itthon jobban lehetne vásárolni, majd elvittek egy igazán minőségi boltba, ahol viszont olyan elrugaszkodott árakat mondtak, hogy mindenki csak ámult. Pl. egy indiai ruha ára 11000 rúpia, azaz 45000 FT, egy hajszál vékony aranylánc 30% engedménnyel 1600 USD. Kihagytam mindkettőt J

Hajókirándulások.

Az egyik Lakóhajós utazás a „backwaters” kanális rendszeren át Kumarakomig. Sajnos a távolság miatt és a rosszul tervezett utazási idő miatt a 4 órás hajókázásból másfél óra lett, mivel ezek a hajók előre megkérik az engedélyt a vízen tartózkodásra és nem lehetett módosítani. Így mivel 2,5 órát késtünk, rövidebb lett ez az idő, de véleményem szerint ez pont elég volt arra, hogy megtapasztaljuk ezt a programot. A 4 óra sok lett volna. A part két oldalán kókuszpálmák, villák és „putrik” váltakozásai láthatók.

Másik a Hajótúra a Periyar Lake-en. ez már érdekesebb. Amíg vártuk a hajónkat, addig élelmes majmocskák próbálják ellopni mindenünket amink van J ez már egy élmény……hogy hogyan tudsz feléjük kerekedni. Majd ha szerencsénk van, és nekünk az volt, a part mentén sétáló elefánt családot, varacskos disznókat, zergéket, különleges madarakat láthatunk. Ha igazán szerencsések vagyunk, akkor akár a parkban éló 15 tigris egyikét is láthatjuk, de ennek nagyon kicsi az esélye. Egy órás hajókázást jelent ez a program, ülve egy nyitott hajón, mentőmellénybe és figyelik a helyiek, hogy felállni sem szabad. Aki nem szereti az ilyen kötöttséget annak nem ajánlom, de érdemes kicsit „engedni”, mert nagyon szép a táj ahol megy ez a hajó.

További programunk volt még egy fűszerültetvény látogatása. Másfél órás a program, itt sok érdekességet hallhattunk és láthattunk a helyi munkafolyamatokról, kávék, teák, banánfák ( ebből 30 féle fellelhető) kókuszpálmák, fahéj, kakaó, kurkuma , szerecsendió, borsfélék és sorolhatnám még miket. A végén persze vásárlási lehetőséggel, háromszoros áron mint az üzletekben J

Ezenkívűl még 2 programon vettünk részt. Az egyik egy harcbemutató. Jobb volt mint vártam bár inkább akrobatikus mutatványoknak hívnám amit az 5 férfiú végzett egy órán át, de látványos show műsor volt. A másik viszont……hát nem is tudom. Csak a nagyon elszántaknak ajánlom. A táncest. Kér férfi beöltözve és rettenetesen kifestve, maszkszerűen és egy dobos aki énekel. Tulajdonképpen egy történetet adtak elő, de ez európai szemnek értelmezhetetelen. Egy példa: bemutatták előre a táncmozdulatokat amit a történet eljátszása alatt értelmeznünk kellett volna. Az első: 3 perces mozdulatlanság alatti gyors szemforgatás dobpergésre. Majd ugyanez orrcimpa mozgatással, majd száj és stb. Ez tulajdonképpen a vendégek nagy részének nem tetszett.

Utolsó program a Cochin városnézés. Egy kis tengerparti szakaszra vittek el bennünket, nem igazán tudtuk így a várost megnézni. Itt a tengerpart lehangoló. Én még életembe nem láttam ennyire mocskos , koszos, szemetes tengerpartot. Visszataszító. A kis utcák boltjai bazársor feelinges. Egy templomot néztünk meg, India első keresztény építésű templomát. Tulajdonképpen ennyi program volt, nem több.

Összességében néhány gondolat még az ott töltött napokról. Érdekes látni a mezítlábas embereket az utcán, a szebbnél szebb száriba öltözött nőket, a kislányokat akik fényes-csipkés nejlon ruhában pompáznak, a szelfiző fiúkat és persze minden indiait akik csodálkozva nézik a fehér bőrű turistákat, és nem értik mit nézünk rajtuk annyira. Már-már komédiába illő jelenetek amikor egy turistabusz és egy helyi busz egymás mellé kerül, az emberek egymást csodálják.

Persze sajnos nem lehet kihagyni a szagokat. Az utcán megcsap a bűz gyakran ami sokszor a helyi lakosokból is árad. Nem szívesen érünk hozzájuk, de gondolom ezzel ők is így vannak. Az utcák is érdekesek, a lakóházak….sok sok szegényes , romos ház, majd 1-1 gyönyörű villa váltakozik mindenhol.

Az ételeik nagyon csípősek, minden. A rizsféléket is fűszerezik legtöbbször, tésztaételek, húsételek, mindent. Aki ezt nem bírja, az készüljön rá, hogy a helyi kenyeret, az edényfalon sült lepényt eheti vajjal, sóval ami nagyon finom……. Az italok olcsók, még a hotelekben is egy cola 40-50 rúpia, azaz max 200 ft. A boltokban ugyanez, csak náluk nem 5 dl, hanem 6 dl a pepsi, coca, fanta ….35 rúpia, azaz 140-150 ft. Ásványvíz a hotelben 20 rúpia, 80 ft a fél liter, boltokban ugyanennyibe kerül az 1 literes kiszerelés. magvak, chipsek is olcsón kaphatóak és nem olyanok mint nálunk, hanem pl tápióka chips, ami nagyon fini. Persze csípős !!! Utcai ételt nem mertem enni, nem volt bizalmam hozzá, de sztem másnak se volt. A mosdó kérdés még fontos lehet. Mindig legyen nálunk kézfertőtlenítő és nedves törlőkendő.

Néhol már van angol wc, de sok helyen még a „pottyantós” no és persze bűz, kosz……az öblítés is sok helyen úgy működik, hogy a falból egy csap, alatta vödör, abban egy kis kancsó. Falból engedünk vizet, majd kimerjük és öntünk…….majd sűrű kézfertőtlenítés!!!! Nagyon meleg volt, 38-39 C és a páratartalom 80-90%-os volt. Erre számítsanak az arra érzékenyek. Mivel itt évente két monszun időszak van, rengeteg a zöld ami jót tesz a növényzetnek, mind a levegőnek , mind a szemnek mint látvány…………... Sajnálom, hogy nem láttuk Cochin belvárosát, csak egy külvárosi koszos kikötőt….-idő hiányában- és, hogy nem mutatták meg ezen tartomány legszebb tengerparti szakaszát, amit egy helyi boltos említett. Szerinte sokkal szebb, mint amit láttunk Trivandurumnál….

B.E., 2018)

"Olyan hatalmasak a távolságok, és olyan nehézkes a közlekedés, hogy szerettem volna, ha közel esnek egymáshoz azok a helyek, amiket látni szeretnék. Kerala ilyen terület, arról nem beszélve, hogy az ország egyik legizgalmasabb tájegysége. Nem csak az elképesztő földrajzi adottságok miatt, de kulturális szempontból is. Egyébként egész Indiában itt a legmagasabb az iskolázottsági arány, és ez a terület a legbiztonságosabb is

Keralát zöld államként emlegetik, nem véletlenül. Hatalmas hegyek, folyók, tavak, vízesések és holtágak jellemzik a tájat, ám a homokos strandok, valamint a kókusz- és teaültetvények is csodálatos látványt nyújtanak az arra utazóknak. Az erdők igen változatos élővilágot rejtenek, és Keralában több vadrezervátum található, ahol a látogatók ritka példányokkal is megismerkedhetnek.

Kerala 350 mérföld hosszú tengerpartját olyan csillogó és vakítóan fehér homok borítja, hogy az egészen valószínűtlen látványt nyújt. Az Arab-tenger vize szelíd és meleg, ezért a fürdőzés szerelmesei nyugodtan ejtőzhetnek benne, a strandokon lévő függőágyak és a nádfeles kunyhók pedig tökéletes pihenést biztosítanak. A pálmafákkal határolt holtágak és a lagúnák miatt a tartományt gyakran nevezik a Kelet Velencéjének.

Itt mindent áthat a vízi kultúra, a csatornákon színes lakóhajók ringanak, a helyiek csónakokból árulják a friss fogásokat, és a nők a folyó partján, kövekhez csapkodva mossák a ruhákat. Kerala a túrázók paradicsoma is, és nincs izgalmasabb annál, mint meghódítani új magasságokat. A Chembra Peakhez zöldellő teaültetvényeken és buja erdőkön át vezet az út, Pythal Mala a kalandos túraösvényekről ismert, míg Chimmony ideális hely azok számára, akik különleges madarakat szeretnének látni. (2016)" forrás

,, Kerala egy tökéletes célpont arra, ha az ember egy kis csendre, zöldre, teaültetvényekre, rizsföldekre és netán még egy kis tengerpartra is vágyik. Az indiai vidéki idillre.

Kerala fővárosában, Alleppeyben szálltunk meg egy éjszakára. Ugyanazért voltunk itt, amiért a legtöbb turista idejön: hogy behajózzuk a környék lagúnáit egy autentikus lakóhajón. Az egész város alaprajzát az azt behálózó csatornák és csatornák határozzák meg. Régen ez biztosította a kapcsolatot kikötő és a belső területek, pl. rizsföldek között. Ma már ez a funkció úgy tűnik másodlagos, első helyen a turizmus fedezte fel magának. (2017)" forrás

Időjárás

Keralának trópusi a klímája. A legjobb időzítés december és március között odalátogatni. Március után ugyanis jön a monszun és az útitervet szó szerint elmoshatja az eső. Egész évben kiegyensúlyozottan meleg van, maximum 30-31 fok, minimum 24 fok körüli a hőmérséklet.

Kerala időjárása és éghajlata

Beutazás

Budapestről a Qatar Airways-szel Dohán keresztül és az Emirates-szel Dubain keresztül lehet a legegyszerűbben eljutni Kochiba, Kozhikode-ba vagy Thiruvananthapuram-ba (Trivandrum).

Szállás

Kerala államban árszint, jelleg alapján nagy a szállás választék. Érdemes kipróbálni az úgynevezett butik hoteleket, amik kicsik, hangulatosak, nincs nagyüzemi jellegűk. Lehet megszállni hajdani gyarmati ültetvények hotelnek kialakított épületeiben, tengerparti ökohotelekben, sőt van mód panziókban lakni helyiek közelségében.

,, TRIVANDRUM – KOVALAM

szálloda: The Travancore Heritage

Ez a hotel abból a szempontból sokkal jobb volt mint a többi, hogy ez a parton volt. Gyönyörű volt a kilátás a szobákból és a bungalowkból is. Nem volt nagy luxus de tiszta, rendes szobák, fürdőszobák, minibár, televizió, wifi a szobákban is, törölközőt adtak, hajszárító nincs. A konnektorok kompatibilisek, nem kell átalakító sehol. Kényelmes volt az ágy is. Az étterem a főépületben volt, és így útólag azt hiszem itt volt a legjobb, legfinomabb az ellátás nekem. Svédasztalos reggeli, vacsora, a reggeloknél kérhettünk helyben készített tojásféléket is, változatos, sokféle volt. Italok fizetősek. A hotel egy meredek partra épült, ennek is köszönhetőm a kilátás. Közvetlen mellette egy pálmaerdő, előtte rengeteg halászhajó ami külön látványosság a kora reggeli órákban, ahogy a halászok az éjszakai fogásokat húzzák ki a partra. Külön napernyős, napágyas partszakasza is van a hotelnek, ingyenesen. A szálloda körbe van kerítve, le kell jelentkezni amikor kimegyünk a partra és visszaérkezéskor. Hosszan elnyúló finom homokos part, szép a víz, tisztaság, rend, fegyelem J Telis-tele kis, illetve nem is olyan kis rákokkal és persze néhány mangó – vagy kendő árussal.Két medence is volt a hotel területén, édesvízzel töltve, egész nagyok, kb 160-170 cm mélységű vízzel, ami nagyon kellemes időtöltést biztosít. A főépólet alatt a bungalowk helyezkednek el, majd kis séta, 5-600 méter, és egy lift levisz bennünket a vízszintig, 3 emelet lefele, ott egy újabb épület kb 20 szobával, mind seaview kilátással és medencére nézve egyaránt. Ajánlanám szívesen ezt a hotelt pároknak , gyerekeseknek egyaránt.

KOVALAM – KUMARAKOM szálloda: Abad Whispering Palms

Ez egy tóparton található hotelkomplexum. A megközelítése nagyon nehéz, még a helyiek is eltévedtek velünk. Kizárólag bungalow típusú szobák, ez már kis indiai érzetet adott, a magas beltér, a faragott fa díszítések. A szobák előtt kis patak, a teraszon székek, fotelek, asztalok. Kellemes hangulatú lakrészek, viszont a tóban nem fürödtek, a medence pedig nem olyan nagy…..az étterem óriási és nagyon szépen berendezett, exkluzív kipakolással.

- KUMARAKOM – PERIYAR szálloda: Mountain Courtyard

A dzsungel közepén, nem is hinnénk az út mellől, hogy 1 km felfele a hegyen a fák között micsoda szép szálloda lapul. Nagyon modern az épület, a berendezés, fürdőszoba, világítások, üvegfalú terasz. Itt viszont már a repülő csótányoktól lehet tartani és a zaj amit a kabócák adnak már-már elviselhetetlen. Persze csak nyitott ajtónál. Az ellátás nem volt olyan jó mint a többinél. Kevesebb is, egyszerűbb, a felszolgálók szinte „bénáskodtak” ha kértünk valamit. A recepción is mintha nem értenének angolul, mosolyogtak ha kértünk valamit és ennyi J De különleges környezetben található a hozel ez nem vitatható. Buszok sem tudnak felmennei annyira meredek út vezet felfelé, ezért a főútról kis dzsipekkel viszik fel a csomagokat és utasokat nem kímélve az izmainkat, hogy azok megfeszülve tartsák magunkat az autó belsejében J

Vicces volt így utólag, akkor inkább félelmetes ahogyan 50-60 km/h sebességgel száguldoznak velünk a nyitott autóval ilyen terepen.

PERIYAR – COCHIN szálloda: PJ Princess

Ez a hotel is tetszetős volt, de sajnos itt sem tó, se tenger, semmi a közelben, belvárosinak mondható. A medencéje a legkisebb volt mid közül, de a vize jó volt. Alig lehetett 8-10 méternél hosszabb az egész. Az ellátás finom volt, de itt is szerényebb volt a mennyiség, de persze senki nem maradt éhen azért. Nagy lobby ahol kényelmesen elücsörög az ember, a bejáratnál szebbnél szebb virágok pompáznak. A hotelből kilépve azonnal a nyomornegyedben találjuk magunkat, de végtelen kedves emberekkel övezve, akik büszkén mutatják, hogy ez a saját otthonuk és persze kérnek egy szelfit J Itt láttam helyi húsboltot ami annyit tesz, hogy az út szélén 4 fatörzshöz kötnek egy nagy kék neylot, meg a fejük fölé és indul a vásár. A kifüggesztett állatokat ott a 39 fokos hőségben darabolják, árulják. Ez a rész egy kis falunak mondható inkább, alig 1-2 bolt és kávézó, de ezeket nem javaslom senkinek sem. (b.e., 2018)

Egészség és higiénia

Mindig legyen nálunk ivóvíz, mert a csapvíz (bár nem piszkos) nem igazán iható, és kockázatos jégkockás italt fogyasztani.

"Elsősorban az emésztőrendszer van kitéve nagy próbatételnek Indiában. Az ételeket itt nem a leghigiénikusabb körülmények között készítik és tárolják - többnyire még a drága éttermekben sem. A legproblémásabb ilyen szempontból a hús fogyasztása - főleg mivel ennek nem nagyon van Indiában kultúrája, így a higiénés "szabályokat" sem követik megfelelően. Mi otthon is alig fogyasztottunk húst, így nem volt különösebben nehéz elhatározni, hogy itt biztos hogy nem fogunk. (Húst fogyasztó utazó ismerőseink sokkal gyakrabban lettek betegek.) Az indiai konyha pedig elég kreatívan pótolja a húst (erről majd részletesebben a Boszorkánykonyhában), így nincs hiányérzetünk.

A malária- és denguszúnyog által terjesztett betegségekkel (malária- és denguláz) igyekeznek mindenkit nagyon megijeszteni az oltóközpontban, azt viszont elfelejtik megemlíteni, hogy ezek csak monszun idején (május közepétől szeptember közepéig) jelentenek valós kockázatot, illetve a maláriatabletta szedésével valószínűleg sokkal nagyobb veszélynek tesszük ki a szervezetünket (legyengült immunrendszer, depresszió, stb.). Mi Poly-B vitamint, külső használatra pedig citrom-, mentol- és eukaliptusz olajat hoztunk magunkkal, de ebben az időszakban (októbertől márciusig) nem kellett használnunk (ellenük). Ezek közül az eukaliptusz olaj és a Poly-B vitamin kivételével minden könnyedén beszerezhető itt is, illetve az ayurveda gyógyszertárakban (még a kis falvakban is vannak), általában kapható ayurvedikus szúnyogriasztó - hasonló az otthon forgalmazott illóolajos bio riasztókhoz." forrás

"Egzotikus, fűszeres, vajon fosat-e. Ez az előítélet teljesen jogos. Néhány szempontot figyelembe véve, rutinnal, helyismerettel minimalizálni lehet a különféle gyomorbántalmak esélyét. Érdemes ott kajálni, ahol sok helyi eszik, ott valószínűleg friss. Ha korábban nem ettünk még egy étteremben, akkor ne nagyon rendeljünk tejes, tojásos, húsos dolgot. Íme egy praktikus oka az Indiában elterjedt vegetarianizmusnak. Egy tál rizs leöntve egy csípős szósszal, főtt zöldségekkel sokkal kevésbé kockázatos egy ismeretlen helyen, mint egy rántotta. A legtöbb indiai településen nem iható a csapvíz, palackozott vizet lehet kapni sokfelé, 50-60 Ft-ért egy litert, néhol hűtve. Néhány élelmiszer nem kapható Indiában, némelyik csak egy-két helyen. Tejet például a legtöbb településen lehet kapni, de utána kell járni, hol lakik a tejesember. Gyümölcsöt érdemes meghámozni, főleg eleinte, amíg nem szokott hozzá az immunrendszered a helyi kihívásokhoz. Minden óvintézkedés ellenére időnként valakire rájön a hasmenés. Most már kitapasztaltam a csodagyógyszert, úgy hívják, hogy bolus adstringens, a barna tabi. Elvileg gyomorfertőtlenítő és védőréteget képez a bélfalon. Gyakorlatban megeszed és 12 órára megfog, utána egy egészséges széklet, majd kutya bajod, ha nem volt igazán komoly betegséged. Főleg mielőtt ezt a gyógyszert megismertem, volt egy-két cifrább eset. Majd talán Jancsika kideríti, hogy melyik betegséget írom le. Több útitársam is átesett azon, hogy eleinte záptojás-szagúakat böfögtek, majd kihányták, ami bennük volt. Úgy tűnt, hogy összecementálódott dugó alakul ki valahol, ami fölött megreked az alig emésztett étel, amit a delikvens napokon át gyűjt, amíg észre nem veszi, hogy gond van. De amióta van a barna tabi, semmi gond. Ha valakinek megy a hasa, akkor eleinte diéta. Rizs, krumpli, ásványvíz, banán, keksz. Ha nem gyógyul meg a tervezett továbbindulásig, akkor dob egy barna tabit és gond nélkül átvészeli akár a 12 órás éjszakai buszozást, amivel pár száz kilométerrel odébb jutunk és még az aznapi szállás árát is megspóroljuk." forrás

Közlekedés

Mindenhol közlekednek tuk-tukok, éspedig olcsón.

"Hihetetlen a helyi közlekedési kultúra, az országúton a gyorsabb és az erősebb az úr, szabályok nincsenek, azaz, aki dudál, az előz, a többiek meg húzódjanak le. Alaphelyzet: egy valószerűtlenül megdőlt busz vánszorog az úton, ezt előzi egy motoros riksa, a riksa dudál a busznak, mi a riksának, amit (egy Toyota egyterűvel) lendületből előzünk. Közben szemben jön egy teherautó, amit szintén előz egy autó. Tehát öten vagyunk az oda-vissza két sávos úton, de valahogy elférünk. Ehhez hasonló jelenetek percenként ismétlődnek, a sofőröm mégsem ideges, nem szitkozódik, még csak vissza sem vált az előzésnél. Mindezt persze zuhogó esőben is tudják, amiből pedig van bőven, hisz épp esős évszak van. Európai szemmel lehetetlen hosszú távon túlélni, mégis körülbelül ezer kilométert tettem meg a keralai utakon, és egyetlen balesetet sem láttam." forrás

f.a.

Taxizás

Jó dolog, hogy Keralában többnyire nem kell fárasztóan alkudozni a taxisofőrökkel, mert fix tarifákkal dolgoznak. Más a helyzet, ha több órára, egy kirándulásra akarjuk igénybe venni a taxikat, mert akkor viszont meg kell alkudni az egész fuvarozás árában.

Vonatozás

"A vonatozás elég érdekes élmény volt. A legolcsóbb osztályon utaztunk, mely valójában fekvős osztály, de mindenki ül az ágyakon (értsd 5-6 ember egy ágyon), s meg így sincs elég hely. Azonban a két óra kellemesen telt, s mivel a vonat minden bokornál megállt, így húsz perc után már volt is ülőhelyünk, s bátor utazók lévén, megkóstoltuk a 15 forintba kerülő pohár teát, amit itt csak "chai"-nak hívnak, s tejjel és cukorral isszák. Annyira bele is szerettünk, hogy mióta itt vagyunk egy nap 3-4 pohárral le is gurítunk. :):) (2010)" forrás

"Aki Indiában szeretne vonatozni, annak nagyon kitartónak és türelmesnek kell lenni, ráadásul a megpróbáltatások már a jegyvásárlásnál kezdődnek. Természetesen lehet személyesen jegyet venni, de ez órákig tartó sorban állást jelent, el kell menni miatta az állomásra és meg kell küzdeni a különböző ügynökökkel, akik ügyfeleik számára igyekeznek jegyet szerezni. Az online jegyvásárlás tehát sokkal csábítóbb lehetőségnek tűnik. Egészen addig, amíg az ember nem szembesül az indiai vasúttársaság honlapjával. A problémák ott kezdődnek, hogy a regisztrációhoz indiai telefonszám kell, tehát sok külföldi utazónak már itt elbukik ez a lehetőség.

Miután a hivatalos honlapba beletört a bicskám, egy gyors Google-keresés felfedett egy sokkal egyszerűbb lehetőséget. Több közvetítő honlap is van, amelyek észlelve a problémát minimális jutalék fejében leegyszerűsítik a jegyvásárlást. Ehhez is kell IRCTC- (Indian Raliway Catering and Tourism Corporation Limited) regisztráció, de egy sokkal átláthatóbb felületet adnak ezek a honlapok és még külföldi bankkártyával is könnyedén fizethetünk! Innentől már csak annyi a teendő, hogy az ember jó előre kitalálja, mikor, hova szeretne utazni, mert a jegyek általában hetekre előre elfogynak. Nekünk sajnos nem jutott ez eszünkbe időben, így alternatív megoldásként Goából Mangalore-ig, egy nagyjából félúton lévő városig busszal, onnan pedig a Keralában található Cochinig vonattal utaztunk. A busz ezúttal nem alvós volt sajnos, hanem úgynevezett semi-sleeper (félig alvó), vagyis a székek hátradönthetők, és nagyobb hely van a sorok között, de még így sem mondanám, hogy alvásra alkalmas lenne. Legalábbis számunkra, mivel az indiaiak bárhol, bármilyen körülmények között el tudnak aludni, ezt meg kéne tanulni tőlük.

Az indiai vonatokon nemcsak első és másodosztály van, hanem sokféle ülő- és fekvővagon közül választhatunk. A legalsó osztály a regionális vonatokon a Sitting (ülő), erre nem lehet online jegyet venni, mindig hatalmas tömeg van, lógnak ki az emberek a vagonokból, nagyjából, ahogy az ember egy indiai vonatot elképzel. Az expresszvonatokon a legalacsonyabb osztály a Sleeper (alvó), ami megtévesztő, mert ahogy a többi, ez is éjszaka alvó, nappal ülőkocsiként funkcionál. Ez a "fapados" osztály, légkondi itt nincs, három ágy van egymás felett, ebből a középsőt napközben felhajtják, így az alsón lehet ülni, a felsőn napközben is lehet aludni. Nappali utazásra ez is abszolút használható és a jegyek elképesztően olcsóak (például egy 350 kilométeres út 160 rupi, ami nagyjából 600 forint). Ezután a 3A osztály következik, itt is három ágy van, azonban valamivel tisztább, van légkondi és éjszakára adnak takarót, lepedőt, párnát. A következő a 2A, majd az 1A osztály, az előbbin értelemszerűen csak 2 ágy van egymás felett, tehát valamivel tágasabb és függönyökkel lehet leválasztani az ágyakat, az 1A-n pedig zárható kabinok vannak 2 vagy 4 ággyal, illetve itt az ellátás is benne van a jegy árában (étkezések, kávé, tea). Első osztály aránylag kevés járaton van, általában a legnépszerűbb turistavonatokon jellemző, de az ára még étkezéssel együtt is elég borsos, nagyjából 20- vagy akár 30-szorosa a Sleeper class jegynek. A vonatozást az utasellátó rendszer teszi még színesebbé, ugyanis büfékocsi nincsen, ehelyett a vasúttársaság által alkalmazott emberek mászkálnak fel-alá a vagonokban és mindenfélét árulnak. Snackek, kávé, tea egész nap kapható, illetve mindig a napszaknak megfelelő ételt is hoznak, sőt előre megkérdezik, hogy fogunk-e kérni vacsorát, ebédet és ha igen akkor 2-3 féléből lehet választani. Ez egyrészről nagyon kényelmes, ha megkíván az ember egy teát, kekszet, akkor nem kell sokat várni, biztos, hogy maximum tíz percen belül jön arra egy árus, másrészről egy 10–12 órás úton elég idegesítő tud lenni, hogy mindig kiabálják, hogy mit árulnak. De hát Indiában amúgy is meg kell szokni az állandó zajt, így ilyesmin már nem akad fenn az ember.

Amihez a legtöbb türelem kell a vonatozás során az a pályaudvarok és a késések tolerálása. Bár indiai viszonylatban a pályaudvarok aránylag tiszták, sőt itt még takarítókat is láttunk, azonban az állandó zaj és tömeg legtöbbször itt is jelen van. Ez nem meglepő, de ha hat órát késik az ember vonata, akkor egyre nehezebben viseli, főleg ha még európaiak is vagyunk és minden arra járó leplezetlenül megbámul. Pályaudvaron várni tehát nem egy kellemes dolog (valószínűleg sehol nem az), ezért vannak a különböző osztályoknak megfelelő váróhelységek, illetve külön női, férfi várók. Ezekért általában fizetni kell, bár nem nagy összegeket (20 rupit, azaz nagyjából 70 forintot egy órára), de túl sok szolgáltatást nem nyújtanak, ezért még ilyet nem vettünk igénybe, de valószínűleg ami késik nem múlik. Eddig négy alkalommal utaztunk vonaton, ebből kétszer késett, mindkétszer nagyjából 4–5 órát." forrás

Étkezés

Ha kellően bátrak vagyunk, akkor Keralában kb. 300-400 forintnak megfelelő helyi pénzért jól lakhatunk street food-dal, azaz utcai kajával. Amúgy egy egyszerűbb éttermi étkezés egy főre kb. 400 rúpia, azaz kb. 1500 forint.

Vásárlás

Az alábbiakban felsorolunk néhány dolgot, amit érdemes vásárolni Keralában:

Kézműves tárgyak: Kerala kézművesei híresek szépséges tárgyaikról, mint például a színes szövött szőnyegek, a bambuszból készült kosarak és a kézzel festett ruhák.

Fűszerek: Kerala India "fűszerkertje", és számos egzotikus fűszernek az otthona. Az utazók érdemes lehet kipróbálni és vásárolni a helyi fűszereket, mint például a fekete bors, a fahéj, a kardamom, a szegfűszeg és a kurkuma.

Teák: Kerala híres teaültetvényeiről, és az utazók vásárolhatnak magas minőségű tea különböző ízesítésekkel és erősségekkel.

Arany és ezüst ékszerek: Kerala híres arany- és ezüstművességéről is. Az utazók vásárolhatnak hagyományos indiai ékszereket, például a mangalszutra, a nath és a bajuband.

Ayurvédikus termékek: Kerala a hagyományos ayurvédikus gyógyászat otthona. Az utazók vásárolhatnak különböző ayurvédikus termékeket, például a masszázsolajat, a testápolókat és a gyógynövényes kiegészítőket.

Kokuszdió termékek: Kerala kókuszpálma ültetvényei híresek a magas minőségű kókuszdió termékeikről. Az utazók vásárolhatnak különböző kókuszdió alapú termékeket, például a óokusztej, a kókuszolaj és a kókuszrost.

Közbiztonság és kellemetlenségek

Keralában indiai viszonylatban jó a közbiztonság. A bárhol a világon szokásos biztonsági szabályokat persze be kell tartani. A forgalmas járműveken, emberekkel zsúfolt közterületeken munkálkodnak azért zsebtolvajok. Ne mászkáljunk éjszaka kivilágítatlan mellékutcákban. Késő este inkább üljünk be egy taxiba. Hangsúlyozzuk, hogy nagyon ritka Keralában a turisták rovására elkövetett bűncselekmény. Valójában késő este is nyugodtan lehet sétálgatni az utcákon, kiváltképpen a népes helyeken.

Ami jó dolog, hogy a helyi népek jellemzően a bajba jutott turista védelmében lépnek fel, akár egy másik helyi emberrel szemben állva is. Keralában mindenki tud valamennyit angolul, tehát tudunk segítségért fordulni a helyiekhez, ha bajba kerülünk. Az egyedül utazó turista nők számára azért kockázatos Kerala, de kevésbé, mint India egyéb vidékei. Ne aggassunk magunkra arany ékszereket, mert ezzel fel hívjuk magunkra a rosszban sántikálók figyelmét.

Ritkán, de előfordul, hogy indiai fiatalemberek valahogy módját találják, hogy letaperoljanak (mell, fenék) fiatal, középkorú turista lányokat, hölgyeket. Mivel Indiában a házasság előtti szexuális élményekre kevés a lehetőség, a kanok ki vannak éhezve bármilyen lehetőségre az élvezkedéshez. Kellemetlen. Persze jó, ha van férfi kísérő.

Óvatosság - vad elefánt

Adimalathurában nincs szükség térfigyelő kamerára. Ők ketten, bármikor erre járok, mindig itt ülnek és figyelnek - M. Tibor fotója

Kochi (Cochin)

Kocsínról és térségéről külön aloldal van épülőben itt

Periyar (vadrezervátum)

"Az éjszakát Kottayam nevű városkában töltöttük, ahonnan korán reggel már buszoztunk is túránk következő állomására, a "Periyar Wildlife Sanctuary"-ba, vagyis a Periyar Vadasparkba. A buszút ismét érdekesre sikeredett ugyanis a hegyen fölfelé vezető 4 órás kacskaringós utat legalább 50 évesnek kinéző, ablak nélküli buszon tettük meg. Persze ezzel nem is volt gond, de az indiaiak még mindig úgy vezetnek, hogy szabály az nincs, a sávokat nem tartják be, állandóan dudálnak, de épségben megérkeztünk a célállomásunkra. A szállásunk az vadaspark területén belül volt, ami kimondottan jó választásnak bizonyult, ugyanis a dzsungel éjszaka kel életre, és fantasztikus élmény hallani a "dzsungel hangjait". Olyan 11 körül érkeztünk meg s délután már hajós szafariztunk is, ugyanis a vadaspark közepén egy óriási tó található, ahová - legalább is a száraz évszakban mindenképp - az összes állat lejár inni. Mivel azonban mi az esős évszakban jöttünk, amikor van elég víz az erdő belsejében is, s az állatoknak nem kell a tóhoz jönni, így jóval kevesebb állatot láttunk, mintha ugyanezt a száraz évszakban tettük volna. De így is szerencsénk volt, ugyanis a szarvasok, őzikék, vaddisznókon kívül egy bébi elefántot is láttunk, de akkora szerencsénk nem volt, hogy tigrist is lássunk, bár az még a száraz évszakban is majdnem csodaszámba megy. (2010)" forrás

Kovalam

,, Kovalam Beach

Tetszett:

- Az ayurvéda masszázs,
- Az ayurvéda doktorok, a konzultáció, diagnózis felállítás ingyenes volt, csak a gyógyszereket kellett kifizetni...ami olcsó volt, és csak természetes hatóanyagokat tartalmaznak.
- Kerala vegetáriánus menü helyi éttermekben, csak 70-100 rúpia volt, többször is újratöltöttek a tányért ezért az árért, nagyon csípős volt és fűszeres...de a társam szereti, én nem:).
-A padlizsános masszala is isteni volt.
- Szinte mindenki jól beszélt angolul,
- A backwater csatornáin csónakázni a gyönyörű pálmaligetekben.
- A Sivananda Asram meglátogatása.
- A világító toronyból a kilátás.
- A pálmaligetek, az indiai zenék az utcán ..Neyyar River

Nem tetszett:

- A tuk tuk taxisok kartelleztek, azaz összebeszéltek és magas árakat mondtak.
- A sok kasmíri üzlet, ami nagyon drágán árulta a portékait.
- A sok rámenős árus a parton.
- A bogarak a szálláson, még a jobb hotelekben is.
- Sokszor áramszünet volt.
- Áprilisban már elviselhetetlen volt a magas hőmérséklet.
- A tenger sokszor nagyon hullámzott, veszélyes volt benne fürödni.
- Aki nem bírja a csípős ízeket, készüljön a csapati, roti és rizs evésre.
- A szúnyogok

(Batki Bernadett, 2019)

Egyéb látnivalók

Munnar

Ez a hegyi település, avagy állomás (hill station) 135 kilométerre van Kochitól, 4 és fél óra autóval.

,, Tetszett:
- gyönyörű természet
-teaültetvények és közöttük járkálni .
- eukaliptuszfák és -erdők .
-Megállni és megölelni a fákat.
- kilátópontok
- szállásunk terasza a dzsungelra nézett
- másik szállásunk terasza a teaültetvényben volt benne.
- kiülni a teaültetvények köze és inni egy kávét, teát.
- aki szerencsés elefántokat is láthat .
- helyiek kedvesebbek voltak mint máshol .
- helyi busszal olcsón el lehet jutni Kochiból. Út többórás .

Nem tetszett:

-tuk tuktusok összebeszeltek az árakkal. Hülyének néztek minket.

(Batki Bernadett, 2019)

Varkala Beach

,, Tetszett:
- Hosszú séták a parton,
- Szép kilátás,
- Naplemente közben vacsorázni és csodálni a gyönyörű kilátást,
- A bab masszala rotival nagyon finom volt.
- A hotelből nézni a Pálma ligetet.

Nem tetszett:
-Áprilisban a hatalmas hullámok,
-Az összebeszélő tuk tuk taxisok

(Batki Bernadett, 2019)

Allepay beach

,, Tetszett:

-House boat kirándulás,/hajón aludni,hajózni a csatornákon, pálmafás ligetek között

Nem tetszett:

-ismet a taxisok magas árai,
-a hoteles kiszolgálás,
-aprilisban szintén a magas hullámok

(Batki Bernadett, 2019)

Wayanad

"Első úticélunk Wayanad volt, Dél-India legismertebb nemzeti parkja, ahol két éjszakát töltöttünk. Az odavezető út már önmagában kihívás volt, az aszfalt tele volt méteres lyukakkal és lehetetlen bukkanókkal, ami, ha nem veszed észre időben, akár a vesztedet is okozhatja. Erre pedig elég jó esély van, mert általában nincs tábla, ami az úthibára vagy a bukkanóra figyelmeztessen, de még csak közvilágítás sincs. Ráadásul nagyon gyorsan sötétedik, körülbelül 20 perc alatt lemegy a nap, tehát nagyon pontosan ki kell számítani a menetidőt, hogy még napvilágnál elérje az ember a célját. Ez nekünk sajnos nem sikerült, ezért az utolsó 20 kilométert vak sötétben, gyök kettővel tettük meg egy motocross pályára emlékeztető úton, miközben majmok ugráltak a fejünk felett és őzikék pislogtak ránk a sűrűből. (2012)" forrás

Houseboat folyami kirándulások

,, Alleppeyben kevésbé, de a rizsföldeket behálózó lagúnákban, ahonnan a hajónk is indult másnap, olyan csend volt amit utoljára a sivatagban éreztünk.
Nem kevés kutatómunka, 200 elolvasott értékelés, és levélváltások után a két legszimpatikusabb utazási irodával, úgy döntöttünk a Lakes & Lagoons irodával megyünk. Válaszaik alapján profinak tűntek, árazásikban nem láttunk semmilyen trükköt, teljes ellátást kínáltak, ráadásul már az alapcsomagban is elérhető volt pár órányi légkondi. Utóbbi nem volt választási kritérium, de utólag áldottuk a sorsot érte, merthogy brutálisan meleg és párás volt a levegő. Elaludni a nélkül, hogy előtte ne hűtöttük volna le picit a szobát, lehetetlennek tűnt.

Kis csónakkal vittek minket a hajóhoz a csomagjainkkal együtt, ahol már várt ránk a hajó és a három fős személyzet: a kapitány, a chéf és a mindenes.
Teljes lelazulás és hátradőlés következett 24 teljes órán át. 2 napos, 1 éjszakás útra fizettünk be. Ebből az időből arra futotta, hogy pár tíz kilométernyi csatornát behajóztunk abból a 205 km-nyi vízhálózatból aminek fele természetes, másik része pedig ember által épített évekkel ezelőtt kereskedelmi célokra. Kikötöttünk egy-egy helyen hogy megnézzünk egy helyi kis falut vagy épp templomot, de időnk nagy részét a hajón töltöttük...és ezzel nem is volt semmi baj!:) " forrás

Emberek

Keralában a malayalam nyelv a hivatalos. Emellett az emberek - vidékenként eltérően - angolul, hindiül és tamilul beszélnek. A lakosság 60 százaléka hindu, 20 százaléka mozlim és másik 20 százaléka keresztény. Indián belül Keralában a legmagasabb a várható élettartam (75 év).

Kerala az írástudás területén a legfejlettebb szövetségi állam Indiában, főleg, hogy egyáltalán nincs írástudatlanság.

"Keralára jellemző, hogy nagyon sokan dolgoznak a gyorsan fejlődő arab országokban, az Emirátusokban, Katarban és Szaúd-Arábiában, ők itteni viszonylatban rendkívül jól keresnek, és küldik haza a pénzt. Emiatt a bank és a biztosítási szektor is erős. Találkoztam egy ötvenes házaspárral, akik biztosítással foglalkoztak, és most megengedhetik maguknak, hogy csak négy órát dolgozzanak. A Tajban laktak, ami a legdrágább helyi hotel. Emellett fontos szerepet játszik az egyre virágzóbb turizmus. A legtöbb utas télen érkezik, főleg németek, franciák, angolok, de nagyon erős a belföldi turizmus is." forrás

,, A kedvenc időtöltésünknek hódoltunk: néztük az embereket és megfigyeltük az életüket. Feküdtünk a kapitány mögött a hajó orrában direkt erre a célra kialakított matracon és csak figyeltünk és figyeltünk.
Ahogy gyerekek indulnak az iskolába, az anyukájuk kikíséri őket a hajóhoz, ami aztán összegyűjti és elviszi az összes iskolást a közeli lagúna melletti iskolába. Emlékszem, cuki kis piros masni volt az összes lány hajában.
A kókuszdió árus épp pakolta a frissen szüretelt gyümölcsöt a hajójába.
A férfiak sok helyen horgásztak, míg pár méterre odébb egy motorost értünk be, aki serényen dudált, kosarában ugyanis a frissen fogott halakat árulta.
Megint mások a rizsföldeken gázoltak át, munkába vagy piacra mehettek épp a városba.
De mindennél meghatározóbb élmény mégis az otthon maradt asszonyok voltak akik a folyóban mosták a ruhákat. Jellegzetes hangja volt annak, ahogy a ruhákat a kőhöz csapdosták. Elég halkan ment a hajó, a környék pedig kimondottan csöndes volt, így mindig észleltük ha a mosó nők csapdosásai megtörték a csendet. Még most is hallom a fülemben." forrás

Turista etikett

Tilos közparkokban dohányozni és alkoholt fogyasztani.
A turista párok mellőzzék egymás csókolgatását, ölelését nyilvános helyeken, mert a keralaiak elég konzervatívak ilyen dolgokban.
Ha taxiban vagy egyéb járműben hányingerünk támad, akkor próbáljuk megoldani, hogy ne hányjuk össze a járművet, mert ezt nagyon nem szereti a sofőr. Időben állíttassuk meg a járművet, hogy a szabadban intéződjék el a dolog.
A nem hindu vallásúak nem léphetnek be a hindu templomok (kshethrams) többségébe. Ha mégis engedélyezik, akkor ezeket a főszabályokat kell betartani:
- Előre megkérdezni, hogy lehet-e bent fotózni vagy videózni
- Lábbelit levenni, férfiak csak felső ruházat nélkül
- Cigizés, alkoholfogyasztás bent semmiképpen
- Tájékozódni az adott templom speciális szabályairól, főleg ami az öltözéket illeti

Helyi kultúra és Gasztronómia

Érdekes, hogy Kerala az egyetlen indiai állam, ahol nem szentek a tehenek.

Táncművészet - kathakali

A Kathakali egy hagyományos indiai táncművészeti forma, amelyet főként Keralában találunk. A táncot általában drámai előadásokkal kísérik, és az előadások általában a hagyományos indiai történeteket és mitológiákat dolgozzák fel.

A Kathakali tánc jellemzője a hatalmas, színpompás kosztümök és smink, amelyek jelentős része hozzájárul az előadások lenyűgöző megjelenéséhez. A táncosok arcát bonyolult sminkkel díszítik, és a kosztümök számos rétegből állnak, amelyek az előadások folyamán lassan kerülnek le a táncosokról.

A Kathakali tánc hosszú és összetett előadás, amelynek részei a zene, a tánc, az ének és a dráma. Az előadásokat gyakran éjszaka tartják, és azok lehetnek akár hat órásak is. Az előadások során a táncosok számos különböző mozgást, gesztusokat és mimikát használnak, hogy kifejezzék az előadások történetét és érzelmeit

Gasztronómia

Sadya: Ez egy hagyományos vegetáriánus étel, amelyet banánlevelekben szolgálnak fel. Általában rizs, sambar (lencse leves), rasam (fűszeres leves), pappadum és többféle chutney található benne.

Appam és stew: Az appam egy hólyagos, tészta szerű palacsinta, amelyet kókusztejjel és édesítőszerrel készítenek. Általában marhahús-, csirkehús-, vagy zöldség-sütőben szolgálják fel.

Meen curry: Ez egy hal curry, amelyet kókusztejjel, fűszerekkel és paradicsommal készítenek. A curry általában rizzsel vagy appam-mal fogyasztják.

Kozhikode biryani: Ez egy helyi változata az indiai biryaninak, amelyben marhahúst használnak. A biryani rizsből és fűszerekből készül, amelyet a marhahússal együtt sütnek.

Masala chai: Az indiai chai egy erős, fűszeres tea, amelyet általában kókusztejjel és cukorral szolgálnak fel.

Halva: Ez egy édes desszert, amelyet a búzadara, cukor, kókuszreszelék és fűszerek felhasználásával készítenek.

Banana chips: Ezek az ízletes ropogtatnivalók a helyi banánfajtákból készülnek. A chips sós vagy édes ízesítéssel kapható.

Olvasmányos linkek

"A Kerala államban hömpölygő Kerala folyó holtágában rengeteg aktív és szimpla szemlélődő programot szerveznek. Kollam például Kerala állam egyik legszebb s egyben legérdekesebb területe. A lagúnák, tavak, csatornák és folyók, holtágak szövevényes hálózata páratlan természeti szépséggel bír, ahol egyben megleshetjük helyiek különleges vízi életének mindennapjait. A turisták speciális lakóhajókon, vagyis kettuvallam-okon tölthetik éjszakát, nappal pedig felfedezhetik a lagúnák világát. (2008)" forrás

"Dél-India kis tartománya Kerala. A helyiek az Isten saját országának nevezik. Talán nem véletlenül. Széles, homokos tengerparti szakaszok, mesés lagúnák, zöldellő rizs- és teaföldek váltakoznak, gazdag és vad élővilág, barátságos helyiek fogadják az idelátogatót. A világ összes fűszere megtalálható itt, az ősi Ayurveda hazájában. Ez egy reklámprospektus szövege is lehetne, így utánanéztünk, tényleg ilyen varázslatos-e India távoli szeglete." forrás

"Kerala India déli keleti csücskében található. Itt a legmagasabb az átlagéletkor és a legnagyobb az írástudók száma. Sokkal kisebb az emberek hajlama a "csíting"-re, ha árat kérdezel, általában közelebb van a reálishoz, mint a nagyvárosokban. Az emberek tiszták és nagyon barátságosak. Kerala az Ayurvéda hazája, bár a rendelkezésre álló kezelések árai szinte magasabbak, mint itthon. Hiába a biznisz az biznisz. Keralába érdemes a táj miatt elmenni. Fort Kochin történelmi emlékei nagyon szépek, kicsit szentendrés. Ezzel érdemes eltölteni egy-két napot, majd buszra szállni, és elmenni a hegyekbe.

Ekkor már érdemes helyi busszal közlekedni. A pályaudvar csak elsőre tűnik kaotikusnak, az itteni indiaiak nagyon szívesen segítenek, és gyakran kérdés nélkül is megmutatják, hová kell menned. A helyi busz olcsó (80rs), jól szervezett, és kellően kalandos is. Itt tejesen vegyülhetsz a helyiekkel, akik érezhetően respectelnek is, hogy nem az elkényelmesedett amcsi turista vagy, aki mindenhová taxival utazik. Munarba érdemes elmenni. Ez egy hegyi falu, rengeteg teaültetvényt, vízesést, erdőt és vadasparkot találni. Mindegyikhez visz szervezett program a szállodákból és a turistairodákból, de ezekbe csak azért érdemes bemenni, hogy megnézd, mik a lehetőségek. Utána alkudj meg egy tuk-tukossal, és vitesd el magad!

Mi is ezt tettünk, és túráztunk erdőben vízesés alá, láttunk őzeket, rókákat, bikát, szedtünk kávébabot, és egy egész napot utaztunk a gyönyörű teaültetvények között. Már-már giccsesen szép volt a táj. Visszafelé a tuk-tukosunk megkóstolta a pálinkánkat… Hát… Balázs 50%-os hazai cuccából lenyelt vagy egy decit egy hajtásra. Valószínűleg még életében nem ivott ilyesmit, így nagyokat krákogott… Aztán elkezdett feltűnően barátkozni, aztán cikkcakkban száguldozni az amúgy gyönyörű sziklák és a szakadékok között…" forrás

"God’s Own Land-nek (Isten saját földje) hívják Keralát, nem véletlenül. A levegőt harapni lehet, nincs szemét, és minden harsogó zöld, amerre csak a szem ellát. Rizsföldek, tea-és kávéültetvények, és pálmafák szegélyezték utunkat, a kerítéseken mosolygós kisgyerekek dugták ki az orrukat és integettek felénk. Fantasztikus hely, az emberek nagyon kedvesek és érdeklődőek és egy fokkal kevesebbet bámultak, mint máshol." forrás

"A "Kerala Backwaters" kb. 900 km hosszú természetes és mesterséges csatornarendszer, 5 tóból és 38 folyóból alakították ki. Eredetileg áruszállításra használták, de mára Kerala legfontosabb turisztikai látnivalójává vált, mely egészen és az Arab-tengerig nyúlik. Kerala és a lagúnák jellegzetes hajói a "kettuvallamok", melyek érdekessége, hogy építésük során egyetlen szöget sem használnak, a fából készült elemeket mindössze kókuszrosttal rögzítik. Ha errefelé csónakázunk, láthatjuk a banánfás, pálmafás ligeteket és a lagúnák autentikus lakóit, amint épp banánt szüretelnek vagy ruhát mosnak." forrás

"Kochinban a Mattancherry Palotátba be tudtunk menni, amit 1555-ben a portugálok építettek ajándékként a rádzsnak. A palota híressége a hálószobában található hindu mitikus jeleneteket ábrázoló falfestmény. Természetesen erotikus jelenetről van szó, mi más lehetne? A LonlyPlanet szavaival élve az egyik falfestmény a "vidám Krishnát ábrázolja, amint a hat kezével és két lábával elégíti ki a boldog fejőslányokat". Azért elgondolkoztató, hogy a múltból fennmaradt sok hindu templom, szobor, falfestmény, nem is beszélve a Káma Szutráról, rengeteg erotikus jelentet tartalmaznak, míg a mostani társadalom tök konzervatív. Egyszer megkérdeztük valakitől, hogy hogy is van ez, azt mondta, hogy a muszlim vallás terjedésével váltak az emberek konzervatívakká. De nem tudom mi az igazság. Az emberek barátságosak voltak, sőt néha túl barátságosak. Amikor már a tizedik ember kérdezi meg, hogy honnan jöttél, hova mész, hogy tetszik India, hogy tetszik Kerala, mit is csinálsz Bhubaneshwarban stb. elég nehéz barátságosnak és kedvesnek maradni. (2010)" forrás