ÚTIKRITIKA.HU / Varanasi (Benares)

Varanasi (hindiül: वाराणसी, Vārāṇasī), korábbi nevén Benares, Banaras vagy Kashi, India egyik legkülönlegesebb városa, amely az észak-indiai Uttar Pradesh államban, a Gangesz folyó partján fekszik. A hinduizmus és a dzsainizmus legszentebb városaként tartják számon, emellett a buddhizmus történetében is kiemelt szerepet játszik. Varanasi India legfontosabb zarándokhelye.

Mark Twain híres megfogalmazása szerint „Benares idősebb a történelemnél, idősebb a hagyománynál, sőt még az ősi legendáknál is – és mindezeknél együttvéve is kétszer olyan réginek tűnik.”

Varanasi a világ egyik legrégebben folyamatosan lakott városa, története egészen az i. e. 11. századig nyúlik vissza. Sok hindu hite szerint az itt bekövetkező halál megszabadulást hoz a léleknek — ezt nevezik móksának, muktinak vagy nirvánának —, ezért sokan életük végén tudatosan ide zarándokolnak.

A város első találkozásra sokkoló is lehet: a nyílt part menti hamvasztások és a Gangeszbe ömlő nyers szennyvíz éles kontrasztban áll a spirituális jelentőséggel. Ugyanakkor a napfelkeltekor a folyóban imádkozó zarándokok látványa, a több száz éves templomok hátterével, a világ egyik legmeghatározóbb és legemlékezetesebb élménye.

Vélemények

Varanasi , vagy leánykori nevén : Benares. Számomra ez a Gangesz-parti város a legindiaibb India az atmoszférája miatt. Nagyon szerettem mindig is itt lenni, szerencsémre többször is sikerült eljutnom ide korábban. Legutóbb 12 és fél éve. Első benyomásom az volt, hogy itt a Godowlia kerületben megállt az idő. Kicsit kijjebb azért látni már a változás szeleit, de itt közvetlenül a Gangesz-parton még odébb van a modernizáció. Teljesen otthonosan éreztem magam a szűk utcákban, míg a szállásunkhoz gyalogoltunk. A mororokon kívül járművek nem hajthatnak be a sikátorokba ( nem
Is tudnának ) , így 15 percbe telt , míg a cellánkhoz értünk. A szoba is pazar volt ( sűrű rácsokkal az ablakokon , a rabló majon hordák ellen ) , de a felettünk lévő teraszról bámulatos kilátás nyílt a környékre és a Gangeszre. Naccerű érzés volt újra itt lenni. (V. Jancsi, 2025)

Szállásválasztás

A legérdekesebb szálláshelyek a ghatok környékén találhatók: itt vannak a fő látnivalók, a vallási központok, és ez a terület vonzza leginkább a külföldi látogatókat is. Ugyanakkor ez a városrész rendkívül zajos, és a szállások színvonala erősen ingadozó — sok hely messze elmarad az ígéretektől. Foglalás előtt mindenképpen érdemes alaposan utánanézni az értékeléseknek.

Alternatívát jelenthet a Varanasi Junction (főpályaudvar) környéke, ahol több kellemesebb, megbízhatóbb szállás is található. Innen a ghatok körülbelül 10 perc alatt elérhetők tuk-tukkal, ami praktikus kompromisszum a kényelem és a távolság között.

Egy harmadik lehetőség a Sarnath, amely Varanasitól mintegy 10 km-re fekszik. Ez a környék jóval nyugodtabb, spirituálisabb hangulatú, viszont a belváros megközelítése tuk-tukkal irányonként akár 75–90 percet is igénybe vehet, és egy út ára körülbelül ₹200 (kb. 2,5 USD).

„Ingyenes” csónakázás – apróbetűs rész

Egyes olcsóbb szállások ingyenes reggeli vagy esti csónakázást hirdetnek a Gangeszen. A gyakorlatban ez gyakran úgy működik, hogy a csónak felviszi az utasokat a folyón, majd közlik velük: a visszaútért külön díjat kell fizetni, jellemzően ₹60/fő (kb. 0,7 USD). Aki nem szeretne fizetni, az kiszállhat, és gyalog térhet vissza a partra.

Áramkimaradások

Varanasiban — különösen a nyári hónapokban — továbbra is gyakoriak a napi többórás áramkimaradások. Szállásfoglaláskor érdemes kifejezetten rákérdezni, hogy a ventilátor vagy a légkondicionáló működik-e aggregátorról, mert ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy a nap jelentős részében nem áll rendelkezésre.

Helyi közlekedés

Varanasiban sok utca annyira szűk, hogy kerékpáros riksa, autoriksa vagy autó egyszerűen nem fér be. Emiatt gyakran elkerülhetetlen, hogy az út egy részét gyalog tedd meg.

Gyalog

A folyópart és a ghatok (lépcsős partszakaszok) felfedezésére a gyaloglás az egyetlen valódi lehetőség. Készülj fel rá, hogy meleg lesz, izzadni fogsz, és nagy eséllyel el is tévedsz — de ez szinte a városélmény része. A helyiek általában segítőkészek, és szívesen eligazítanak.
A ghatok neveit, illetve éttermekhez és szállásokhoz vezető irányokat gyakran latin betűkkel festik fel a falakra. Tájékozódáshoz ma is hasznos egy kisméretű térképes útikönyv, amely felsorolja és röviden bemutatja az összes ghatot — ilyeneket könyvesboltokban könnyen találsz, bár sokan már mobilos térképet használnak.

Riksával

A város kaotikus utcái időnként gyalogosan túl megterhelők, ilyenkor jól jön a kerékpáros riksa vagy az autoriksa.
Rövidebb utakért általában néhány száz rúpiát kérnek, míg egy hosszabb városi fuvar — például a ghatok és a vasútállomás között — már érezhetően többe kerül. Sarnath, amely körülbelül 10 km-re fekszik, autoriksával oda-vissza alkudható áron érhető el, jellemzően várakozással együtt, vagy külön egyirányú fuvarként.
A főpályaudvarnál működik előre fizetős autoriksa-állomás, ami valamivel drágább, de kiszámíthatóbb és kevesebb alkuval jár.

Autóval vagy taxival

Taxik és bérautók is rendelkezésre állnak, de ezek főként reptéri, vasúti vagy buszpályaudvari transzferekre, illetve városnéző kirándulásokra alkalmasak. Különösen népszerű célpontok ilyen formában a BHU (Banaras Hindu University), Sarnath és Ramnagar.
Varanasi más nagy indiai városokból is jól megközelíthető autóval, mivel az országos úthálózatba megfelelően be van kapcsolva — bár a forgalom és az utazási idő gyakran kiszámíthatatlan.

Étkezés

A banáraszi konyha (Banarasi Khana) híres az intenzív, összetett ízeiről. A helyi ételekben gyakran megjelenik az aszafétida, a gyömbér, a babérlevél, a szegfűszeg, a kardamom, a fahéj, valamint a szárított görögszénalevél, amelyek együtt adják a város jellegzetes fűszerprofilját.

A Benares Dum Aloo különleges változat: eltér az India más részein ismert dum aloo-tól, mivel a burgonyát megtöltik, majd olyan sűrű szószban főzik, amelyben jaggery (nádcukor), édeskömény és csilipaszta is van. Az eredmény egyszerre csípős, édeskés és fűszeres.

Varanasi a street food és a chaat egyik fellegvára. Az aloo chaat, vagyis fűszeres, savanykás burgonyasaláta szinte minden sarkon kapható, és a helyiek körében is rendkívül népszerű.

A város egyik legismertebb specialitása a Varanasi paan, amely egész Indiában fogalom. A paan különféle ízesítők keveréke, amelyet bétellevélbe csomagolnak. Két alapváltozata van: az egyik dohányt is tartalmaz, a másik kizárólag édes összetevőkből áll. Az összetétel — és az ár — attól függ, mennyit szánsz rá, az egyszerű változattól egészen a látványos, prémium összeállításokig. Az édes paant egészben kell a szádba tenni, majd addig rágni, amíg le nem nyeled.

Külön említést érdemel a Pahalwan Lassi a Ravidas Gate közelében, Lanka városrészben. Ez a több generáció óta működő kis üzlet legendás a sűrű, krémes lassijáról, valamint a malaiyyo és rabri nevű édességeiről.

A rabri (más néven malai balai) Varanasi egyik kedvelt desszertje, tejből, cukorból, mandulából és pisztáciából készül, és gyakran apró utcai bódékban vagy hagyományos édességboltokban árulják.

Étkezési lehetőségből bőséges a választék, ugyanakkor a minőség erősen változó. A ghatok közelében található éttermek elsősorban a külföldi turistákra építenek — vegyes eredménnyel.

A ghat-ok és a Gangesz

A Gangesz a hinduk számára a világ legszentebb folyója, ezért a nap minden szakában láthatók itt rituális fürdések, imák és szertartások. A folyó keleti partján egy mintegy 300 méter széles homoksáv húzódik, mögötte zöld övezet terül el, amely védett terület, elsősorban teknősök szaporodóhelyeként szolgál.

A Gangesz nyugati, félhold alakú partját ezzel szemben egy közel 6,8 kilométer hosszú, megszakítás nélküli ghatláncolat szegélyezi: összesen 84 ghat, vagyis a folyóhoz vezető lépcsős partszakasz követi egymást. Ezeket egykor hindu uralkodók emelték, akik hitük szerint a Gangesz partján szerettek volna meghalni. A folyó mentén magas palotákat építtettek, ahol életük utolsó éveit tölthették — ezek közül sok ma már szállodaként működik.

A ghatok gyalogosan is végigjárhatók, de a legjobb rálátás a folyóról nyílik: egy bérelt csónakból egyszerre érzékelhető a part teljes íve, a templomok, paloták és a mindennapi rituálék együttese.

A hinduk szemében különösen szerencsésnek számít Varanasiban meghalni, ezért néhány ghat kifejezetten hamvasztási helyszínként szolgál. Ezeken a „égető ghatokon” naponta több száz holttestet hamvasztanak el nyílt térben, majd a hamvakat a Gangesz vizébe szórják — mindez a város mindennapi életének részeként, a látogatók szeme láttára zajlik.