ÚTIKRITIKA.HU / Bali

Bali a hatalmas Indonéziához tartozik, az úgynevezett Kis Szunda-szigetekhez tartozik, és közel ezer kilométerre van az Egyenlítőtől délre. Csupán 5600 négyzetkilométer a területe. Akkora, mint Békés megye, de a tekergő utak miatt a közlekedésben nagyobbnak érződik. Jókora vulkanikus hegyvidékek, magas földek töltik ki a szigetbelső jelentős részét, több kétezer méternél magasabb hegye is van. A sziget változatos domborzati viszonyai, a sok folyó, a teraszos rizsföldek, a hegyek, völgyek miatt olyan látványos Bali természeti képe.

A turizmus, a szállodai zónák a sziget déli, sík területére összpontosul. Itt van a repülőtér, a félmilliós Denpasar, a sziget központi városa; Kuta, amely a legnagyobb turistaváros és a magaslati területek lábánál a sziget kulturális központja, Ubud. Balin jellemzőek a fekete, vulkanikus homokos strandok, kivéve éppen a déli részen, Kuta, Legian és Seminyak térségében és a Bukit-félszigeten, valamint délkeleten Padangbai környékén.

Hozzávetőleg négymilliós Bali lakossága. 93 százalékuk a hindu vallás követője, de vannak muzulmánok, sőt keresztények is. Sokan (muzulmánok) a szomszédos nagy Jáva szigetről telepedtek Balira, hogy megtalálják szerencséjüket a turizmusban. Indonézia dominánsan mozlim ország, azaz Bali egyfajta kakukktojás a hindu vallási többségével.

Agung-hegy és a "szent szimmetria": A Balin található Agung-hegyet, amely Indonézia egyik legszentebb vulkánja, a helyiek szent középpontként tekintik, és ennek különleges földrajzi következményei vannak. A falvak építészetét, a templomok elhelyezését és az utak kialakítását mind úgy alakították ki, hogy tiszteletben tartsák a vulkán felé mutató irányt. Bali hagyományai szerint az emberek lakhelyeinek és a templomoknak a hegyhez viszonyított iránya meghatározza azok szentségét és rendjét.

Bali és az óceán alatti "hangzó homok": Bali partjainál található egy különleges jelenség: egyes partszakaszokon olyan homokot találni, amely lépések hatására „csengő” hangot ad ki. Ezt a jelenséget „síró homoknak” vagy „hangzó homoknak” nevezik. A helyiek szerint ez az óceán titokzatos üzenete, de valójában a homokszemek közötti különleges súrlódás miatt alakul ki, ami igazán ritka és varázslatos hangulatot ad néhány balinéz strandnak.

Nyelvek

A több száz dialektust beszélő Indonéziában az "egy ország, egy nép, egy nyelv" jelszavával a bahasa Indonesia összegyúrt nyelvet tették hivatalossá, és ez érvényes Balira is. Ez a nyelv nagyon hasonlít a malájra, vannak szanszkrit gyökerei, és rengeteg benne az arab, perzsa, holland, kínai, francia és angol jövevényszó.

Aki itthon ismeri a cigányoktól átvett dzsalni (menni) szlengszót, annak jópofa lesz megtanulni, hogy Balin az utcán sétálgatáskor a tülkölve felajánlkozó taxisnak azt érdemes mondani helyi nyelven: dzsalan dzsalan, azaz: csak sétálok (a jalan szó, szóismétlés nélkül utcát jelent).

Időjárás és éghajlat

Bali természeti szépségei, bájos hangulata egész évben élvezhető. A sziget trópus éghajlata alapvetően két évszakból áll. Száraz évszak van májustól októberig, és esős évszak novembertől áprilisig. A hőmérséklet egész évben 30°C körüli. Július és augusztus némileg szeles, de nem kellemetlen mértékben. Ilyenkor a gyerekek papírsárkányaitól mozgalmas a kék ég. A páratartalom jellemzően 60-70 százalék körül mozog. A tengerparton az esős évszakban nem élvezhető annyi szellő és akár 90-95 százalékos páratartalmat is el kell viselni. Ilyenkor várhatóan minden nap esik, általában késő délután, és mintha dézsából öntenék. A programokat némiképp zavarhatja, ezzel számolni kell. S ha nem esik, akkor is lehet folyamatosan felhős az ég. Legesősebb hónapok a december, január és a február.

Általános vélemény szerint április és szeptember között ideális az időjárás nyaralásra, szigetlátogatásra. Ezen belül a május és a június eleje azért különleges, mert az esős évszak után vagyunk nem sokkal, így a növényzet még harsogó zöld, tele életenergiával, a patakok megduzzadnak, a tavak vízszintje megemelkedik. Június második fele és szeptember között van a turista főszezon, amikor nagyobb a tömeg és magasabbak a hotelszobák árai. Májustól június elejéig, valamint szeptember közepe és november közepe között alapvetően az időjárás is kellemes, nincs is olyan nagy tömeg sem, s az árak is mérsékeltebbek. Ajánlott öltözék a jól szellőző, laza, vékony természetes alapanyagból készült ruházat. Esténként kardigán is elkelhet, az esős évszakban esőkabát. A legpraktikusabb lábbeli a flip-flop papucs, kirándulásokon a vízálló túraszandál.

Bali időjárása

"Az esős évszak időjárása pont olyan meleg, mint a száraz évszaké, csupán egy-egy esővel, vagy kiadós zivatarral kell számolni. Ettől sem kell megijedni, mert az eső is meleg. Barnulni, sőt megégni pedig még akkor is lehet, amikor felhőréteg árnyékolja be a napsütést. (minimum 30 faktort javasolok, fehérebb bőrűeknek 50-es naptejet)" (Sz-P Orsi)

Elter Karcsi fotója

Balin az emberek természetesen hozzászoktak a meleghez, hiszen a trópusi klíma állandóan forró időjárást jelent. Számos módon lehet azonban enyhíteni a hőséget.

A tengerparton való hűsölés mellett kipróbálhatjuk a Tirta Gangga vízipalotánál a szentelt vizet, vagy a Tirta Empul templom rituális fürdőjét, ahol hagyomány szerint ruhástul mártózunk meg, így a vizes ruhák még egy ideig hűsítenek. Emellett kirándulhatunk a hegyekbe, hiszen 3000 méter felett már frissebb a levegő, vagy a dzsungel mélyére is elvonulhatunk, ahol a lombkorona árnyékában kellemes hűvös van.

Bali gyönyörű sziget, és általában tisztának tűnik a levegő is – leszámítva, hogy a városokban milliónyi motor pöfékel. A forgalomban, főként a lámpáknál állva észre lehet venni a kipufogógázok jelenlétét, de alapvetően frissnek tűnik a levegő. Azonban az első zuhanyzás után, amikor az arcomat a fehér törölközőbe töröltem, olyan érzésem volt, mintha a Torinói leplet tartanám a kezemben – az arcom tökéletesen kirajzolódott rajta. Szóval itt naponta többszőr is megéri arcot mosni.

A motoros forgalom ellenére azonban a tengerpartokon és a hegyekben friss a levegő, és a sziget még így is varázslatosan szép marad.

Amikor esik, akkor tényleg szakad – az esernyőt használni szinte felesleges, mert az eső olyan erővel ver vissza az útról, hogy alulról is elázol. Az esőkabát sem sokat ér: ha abban lennél, gyakorlatilag inkább a saját izzadságodban tocsognál, minthogy az esővíztől vizes legyél. Képzeld el, hogy vízálló kabátban ücsörögsz, miközben 30 fok és 100%-os páratartalom van, és az eső csak úgy szakad…

Amúgy, ha áprilistól szeptemberig látogatsz Balira, akkor nem lesz ennyire gyakori az eső, a többi hónap csapadékosabb.

Történelem

A 8. századtól kezdve terjedt át a hindu vallás a szomszédos, hatalmas Jáva sziget felől Balira. A két sziget története amúgy is századokon át összefonódott, az uralkodói dinasztiák rokonsági, házassági kapcsolatai révén is. Jellemzően azonban Jáva uralkodott Bali felett. A 10. század tájékán élte virágkorát a sziget. A 13. század végétől rövid ideig még a függetlenséget is megízlelte Bali. A 16. században az iszlám jávai térhódításakor tömegek menekültek át Balira, amely megőrizte a hindu vallás dominanciáját. Mivel Jáváról sok jómódú nemes, valamint művészek, tudósok jöttek Balira, a kis szigeten hosszú évszázadokra megalapozódott az a magas szintű és sokoldalú kultúra, amelynek nyomait, hatásait ma is jól érzékelik a látogatók. Bali évszázadokon át megőrizte függetlenségét, vallási és kulturális önállóságát a külső fenyegetésektől és befolyásoktól. A belső viszonyok azért nem voltak annyira békések, mert a kis területen folyton voltak harcok, viszályok a kiskirályok között. Még a 20. század kezdetén is vagy 8 fejedelemségre oszlott Bali.

Az európai gyarmatosítók is megjelentek.

Bali történelme meglehetősen nyugodtan alakult. A sziget ősi lakói után érkeztek az indiaiak, akik a helyieket hindu hitre térítették, körülbelül abban az időszakban, amikor Árpád a magyarokat a Kárpát-medencébe vezette. Időnként jávai királyságok vették át az uralmat a sziget felett, máskor pedig Bali hódította meg Lombokot. Így éltek viszonylagos békében egészen a 16. századig, amikor megjelentek a portugálok. Bali ekkor élte virágkorát – ami, valljuk be, gyakran a véget is jelenti, amikor az európaiak betoppannak.
A szigetet ekkoriban több kisebb királyság osztotta fel egymás között, és a jólét annyira nyilvánvaló volt, hogy néhány portugál tengerész egyszerűen kijelentette, nem tér vissza Lisszabonba, mert Bali sokkal vonzóbb. Európa akkori állapotát figyelembe véve nem csoda. Ebben a döntésben két másik szempont is közrejátszhatott: egyrészt a hosszú hajóutak alatt a legénység jelentős része elhunyt skorbutban, másrészt pedig a balinéz nők az 1970-es évekig fedetlen kebellel jártak, ami valószínűleg különleges élmény volt a szigorúan katolikus Portugáliából érkező tengerészek számára.

A 19. század közepén az indonéz szigetvilágban nagyon aktív hollandok el is foglalták maguknak a sziget északi részét, majd a 20. század elején egész Balit gyarmatosították, akárcsak a térség sok más területét. Balin a mai történelemkönyvek aprólékosan megemlékeznek arról, hogy a szabadságukat védő helyiek közül legalább négyezren, köztük a király, a családja, a nemesség nagy része, az önkéntes halált választotta a rabság helyett. A távoli Hollandiában valóságos politikai botrányt kavart a holland katonák brutalitásáról és a helyi népek önfeláldozó hősiességéről oda eljutott hírek.

1949-ben, amikor Indonézia függetlenné vált, Balit hozzácsatolták. Jóllehet a mozlim többségű Indonéziához való tartozás vegyes értéseket keltett a szigetlakókban, elfogadták ezt az állapotot, részben érzelmi alapon, ugyanis Indonézia óriási tekintélyű, évtizedeken át a hatalmat kezében összpontosító Sukarno elnök édesanyja Bali-ról való asszony volt. Az indonéziai politikai és társadalmi élet viharai Balin is hatottak. A hatvanas évek közepén Balin is csúnya vérengzések, politikai leszámolások történtek, főleg a kínai kisebbségek és a kommunisták rovására. Az Indonézia élén Sukarno-t követő Suharto tábornok vaskézzel irányította az országot, és Jáva szigetének érdekeit erősebben képviselte, mint a hatalmas szigetvilág többi darabját. De Suharto-t megbuktatták és az utóbbi 10-12 évben Indonéziában többé-kevésbé működő demokrácia létezik.

Súlyos belső feszültséget teremtettek Indonéziában a területi szeparatizmus, és a politikai, vallási szélsőségesek terrorakciói. 2002. október 12-én Bali-n, a turistákkal zsúfolt Kuta városban robbantottak iszlám terroristák. Több mint kétszázan meghaltak, többnyire külföldi turisták. Két népszerű szórakozóhelyen robbantottak az öngyilkos merénylők. Súlyos csapás érte az éppen felfelé ívelő turizmust a szigeten. 2005-ben még egy terrorakció sokkolta Balit. 27-en meghaltak, köztük 3 terrorista. A békés, jámbor szigetlakókat lelkileg teljesen összezavarták az erőszaknak ilyen értelmetlen, brutális megnyilvánulásai. Azt sem értették, hogy a 2002-es terrorakció mögött álló Jama’a Islamilya radikális iszlamista szervezet vezetője hogy kaphatott csak két és fél év börtönbüntetést, miközben Indonéziában könnyedén halálra ítélnek embereket kábítószercsempészésért.

Bali manapság

2024-ben is viszonylag megnyugtató Bali biztonsági helyzete, és 2005 óta nem történtek jelentős terrorista akciók a szigeten. Ugyanakkor továbbra is komoly biztonsági intézkedések vannak érvényben. A turisták által sűrűn látogatott területeken szigorúan ellenőrzik a belépést, és a hotelek bejáratainál is elővigyázatossági intézkedéseket alkalmaznak. Ezek talán kényelmetlenek, de a turisták biztonságát szolgálják. Legutóbb 2018-ban történt említésre méltó földrengés, de ennek hatása főként anyagi károkra és rövid pánikra korlátozódott.

A turizmus az elmúlt évtizedben jelentős növekedésnek indult; 2019-ben, a pandémia előtt például már 6,3 millió turista érkezett, ami jelentősen meghaladta a 2010-es 2,5 milliós látogatószámot. A turizmusnak köszönhetően Bali gazdasági növekedése gyorsabb, mint Indonézia legtöbb más régiójáé. A sziget bevételeinek közel felét a turizmus biztosítja, és nemcsak a szállodák és éttermek, hanem a turistákra összpontosító kereskedelem, ajándékkészítés, valamint különféle szolgáltatások is fontos szerepet játszanak a helyi gazdaság fellendítésében, többek számára biztosítva megélhetést.

Sajnos a turizmusból származó bevételekből a sziget lakóinak többsége nem részesül igazságosan. A turisták gyönyörű tájakat és kulturális látványosságokat csodálhatnak meg, miközben sokszor szembetűnik a vidéki falvak szegénysége és az elhanyagolt infrastruktúra. Ennek egyik oka, hogy a befolyt bevételek jelentős része más régiókba áramlik. A korrupció továbbra is súlyos probléma: Indonézia a világ élvonalában van ezen a téren, és Bali sem kivétel, ahol a rosszul fizetett állami hivatalnokok és rendőrök gyakran megvesztegethetők. A mindennapi élet része a szolgáltatások és kereskedelem területén előforduló „élelmesség”, amely néha a turisták számára is kellemetlenséget okozhat, szerencsére jellemzően csak kisebb mértékben.

Hegedüs Ágnes fotója

Bali továbbra is komoly ökológiai kihívásokkal néz szembe 2024-ben: a tengerpartok folyamatosan erodálódnak, a folyók mintegy fele kiszáradt, és a szigetet időnként szemétövezetek veszik körül. Nemrégiben egy több kilométer hosszú szeméthalmot sikerült felszámolni a parton több száz munkás közreműködésével, akik naponta több száz tonna hulladékot gyűjtöttek össze. Mivel azonban évente körülbelül 7 millió turista látogat a négymilliós szigetre, a tiszta strandok biztosítása hosszú távon továbbra is nehéz feladatnak bizonyul.
A turizmus terhei ellenére a sziget népszerűsége töretlen: bár 2020-ban a pandémia miatt a látogatószám visszaesett, 2024-re a turizmus újból fellendült, és több millió turista érkezik, főként Ausztráliából és Kínából. A hatalmas turistaáradat azonban kimeríti Bali természeti erőforrásait, különösen a vízkészleteket, és jelentős terhet ró a sziget infrastruktúrájára is. Emiatt nemcsak a környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek aggódnak, hanem a helyi lakosok és az idelátogatók is érzik a szolgáltatások minőségének romlását, ahogy a sziget egyre nehezebben tud lépést tartani az igényekkel.

Bali hivatalos szemétlerakó-hegye 2024-ben is a népszerű Kuta strandtól mintegy 10 kilométerre helyezkedik el, mangrove erdők mellett, a repülőtérre vezető főút közelében. Aki motorral halad ezen az útszakaszon, könnyen megérezheti a szinte elviselhetetlen szagot, amely a hatalmas lerakótól származik. Ez a 32 hektáros terület naponta kap hulladékot a sziget egészéről, és így a szemét hegyének magassága már a 15 métert is eléri.
Szívszorító a kontraszt: a közelben gondtalanul pihenő turisták mellett, a Kuta környéki nyomornegyedekben emberek élnek nyomorban és szemét között. Sokuk Jáváról érkezett vendégmunkásként, mosolyogva fogadva a látogatókat és szívesen beszélgetve velük. Van, aki már 20 éve érkezett ide, mivel máshol nem talált munkát. Napi feladatuk a szemét kézzel történő szétválogatása, mindössze havi 1,5 millió rúpiáért (körülbelül 30 ezer forintért). A szeméttelepen kapnak egy szobát, amelyet ketten osztanak meg, és több család is itt él, akiknek a gyermekei nem járhatnak iskolába. Az itt élő állatok a szemétkupacokban keresnek maguknak élelmet, napról napra, az emberek mellett.

Helyi emberekről

"Balin kényelmesek az emberek, mindenre ráérnek, nem sietnek. Sokkal nyugodtabbak, mint mi vagyunk, ők nem izgulnak semmin."

A béke, a nyugalom, a szeretet, a család számukra nagyon fontos. Nincs ellenségük, nem bántják egymást, csodás emberek. Ahogy viselkednek például az idősekkel, az kifejezetten tetszik: több generáció él együtt, az idősökről gondoskodnak, ahogy a gyerekek a szüleikről is

A helyi családmodellt is érdekes:
A fiúk nem hagyják el a családi házat, csak a lányok, így ha fiú születik, egyszer családfenntartó válik belőle. Van kire támaszkodni. Ez a gondolkodásmód merőben eltér egy európai ember nézőpontjától. Ezért is nehéz hozzájuk beilleszkedni. Nekik a család az első, a munka és a pénz csak utána jöhet." (2023) forrás

"Az emberek tényleg nagyon kedvesek, bár kezdenek a felkapottabb környékeken (valószínű a sok turista hatására) simlisek lenni. Nem súlyos a helyzet, de jobb odafigyelni." (e.m.,)

,, Mindenki mosolyog, kedvesek, és akkor is szólnak hozzád, ha nem akarnak eladni semmit. A partokon kicsit több a "gyere a boltomba, olcsó", mint szeretnénk, de túl lehet élni. Mosolyogj, ő ebből él! Mindenki próbál segíteni, ha szükséged van rá és nincsen az az otthoni rohanós idegbaj." " forrás

Köszi - Enikő fotója

A turista a rövid ottléte folyamán természetesen csak nagyon felületes benyomást tud szerezni a helyi társadalomról. Érdemes tudni, hogy Balin létezik, sőt fontos a kasztrendszer.

A balinézek és az indonézek rendkívül tiszták és ápoltak, még ha szerény, esetenként nyomorúságos körülmények között élnek is – ami sajnos gyakori ezen a szegényebb ázsiai vidéken. Kedvességük határtalan, ugyanakkor sokszor kifürkészhetetlenek maradnak. Két és fél év után is nehéz pontosan megértenem, mi járhat a fejükben. A mosolyuk mögötti gondolatokat és a "lemah lembut" életfilozófiájukat – amely az állandó kedvességet hirdeti – csak sejteni lehet. Nem véletlen, hogy kultúrájukban az álarcok, maszkok jelentős szerepet kapnak. Ez azonban nem képmutatást jelent, csupán egyfajta óvatosságot a nyugatiakkal szemben, akiket itt „bule”-ként emlegetnek.

Kasztok rendszere

A balinéz emberek társadalomban elfoglalt helyét továbbra is elsősorban a rokonsági kapcsolatok és a kaszt határozza meg, másodsorban pedig a lakóhelyük. A kasztrendszer Balin még mindig létezik, melyet a jávaiak honosítottak meg a 14. században. A rendszer szigora alapvetően nem változott: a balinéz emberek – egy-két kivétellel – nem léphetnek ki a saját kasztjukból. Azonban a modernizáció és a turizmus növekedése révén a kasztrendszer szociális szerepe fokozatosan oldódik. Már nem ritka, hogy egy magasabb rendű kasztból származó (ksátrija) taxisofőr egy alsóbb rendű, de gazdag utast szállít (sudra kasztból).

A három felső kaszthoz (brahman, ksátrija, vaisja) tartozók a lakosságnak csupán 10 százalékát teszik ki; a többséget a közrendű sudrák alkotják, akik tisztelettel kell, hogy viszonyuljanak a magasabb kasztokhoz. A falusi közösségekben azonban a sudrák nagyobb kötetlenséggel élhetnek egymás között. A brahman kasztba tartozók papok lehetnek, és csakis ők birtokolhatnak mágikus erőket. A ksátriák valaha fegyveres nemesek voltak, míg a vaisják kereskedők és hivatalnokok. A sudrák helyzete viszont eltér az indiai érinthetetlenekétől; itt ők nem számkivetettek. A különböző kasztokhoz továbbra is eltérő temetési szertartások tartoznak.

Vallás

Bali a hatalmas, mozlim vallás által dominált Indonézia apró darabja, és ezért - egyfajta önvédelemből - a hindu vallás összetartó erőt jelent a szigeten. A vallás meghatározó tényező a balinézek életében. A helyiek vallása valójában a hindu hitvilágnak egy olyan egyedi ága, amelyet csak itt és a sziget szűk környezetében gyakorolnak. A balinézek komolyan vett hitélete, napi háromszori imádkozása a házi templomok oltárainál, áldozataik elhelyezése az utcai ereklyetartókban a helyi életkép jellegzetes részét képezik. Ezek önmagukban is turistalátványosságok. Lépten-nyomon láthatók a szentelt vízzel meghintett és füstölővel, friss virágokkal megtűzdelt áldozati tálkák. Szinte minden napra jut egy-egy szertartás, ugyanis a templomok megépülésének évfordulóját is ünneplik, s ilyenkor virágba és díszbe borul a templom, ünneplőbe öltözik a közösség, táncolnak, és szemet gyönyörködtető virág-, gyümölcs- és ételajándékokat ajánlanak fel isteneiknek.

Tények a vallásról Balin:

Hindu templomba belépni csak akkor lehet, ha szarongot viselünk. Emellett menstruáló nők és olyan gyerekek sem léphetnek be, akiknek még nem hullott ki az első tejfoguk.

A balinéz hiedelem szerint a fogak a negatív gondolatok rejtekhelyei, ezért időnként fogcsiszoló ceremóniát tartanak. A család összegyűlik, és a szent ember rituálisan megcsiszolja a gyerek fogait a rokonok jelenlétében, majd a gyermek büszkén, széles mosollyal körbejár.

Az imák során a balinézek egy kis virágot használnak, amelyben megidézik az isteni energiákat, majd ezt a fülük mögé tűzik, hogy védelmet nyújtson. Emellett rizsszemet tapasztanak a homlokukra ugyanezen célból, amely addig ott marad, amíg le nem hullik.

A hindu vallásban nagy szerepet kapnak a felajánlások: apró levélkosárkákban helyeznek el ajándékokat az istenek és démonok számára. Ezeket gyakran a kapuk előtt vagy az utak közepén helyezik el, és ott maradnak, amíg egy majom vagy kutya el nem viszi. Nincs is mókásabb látvány, mint egy majom, aki éppen egy felajánlásban hagyott gémkapcsot próbál kiszedni a szájából.

Gondolkodásmód

A balinézek világképében, életfelfogásában központi szerepet játszik az ember és a természet közötti harmonikus egyensúly igénye. Az odafigyelő turista észreveheti vidéken, hogy a falusiak mennyire igyekeznek lakóterületeiket, a megművelt földeket a természeti környezethez igazítani. A természet erői iránti mély tiszteletből is adódik az, hogy a balinézek roppant babonásak, életüket teljességgel átfonják a hiedelmek.

Sokkal könnyedebben állnak az élet dolgaihoz, lazábban viszonyulnak a különféle helyzetekhez. Ha elromlik a telefon, hát meglesznek nélküle. Ha valami nem úgy alakul, ahogy tervezték, talán majd holnap sikerül.
Van egy szórakozóhely, ahol ingyen tetoválnak, és csodálkozva kérdeztem az egyik helyi ismerősömet, hogyan működik ez. Miért adnak életre szóló tetoválást részeg, hirtelen felindulásból érkező vendégeknek? Hiszen ez örökre megmarad.

Erre csak nevetve válaszolta, hogy "Ugyan már, ez csak egy tetoválás!" És ha jobban belegondolok, teljesen igaza van. De azért másnap jókat mosolyogtam, amikor a szomszédos német lány siránkozva mutatta a bokáján az előző éjszaka nyomait: „Bali” és egy pálmafa. Milyen eredeti!

fotó by Hegedűs Ágnes

Életfelfogás, szokások

A szigetlakók egymással szemben tiszteletteljesek, udvariasak, békések. Választékosan, már-már emelkedett stílusban próbálnak fogalmazni, hogy ne sértsék meg a másikat. Ritkán lehet helyi embereket rajtakapni azon, hogy felemelik a hangjukat, nagyon jellemzően halkan, szelíden beszélnek, és nem mutatnak ki nyíltan érzéseket, indulatokat. Ha a külföldi hangosan beszél, képesek azt hinni, hogy az illető valamiért dühös, s ha ez ráadásul felé irányul, akkor csaknem ledermednek, nem tudják kezelni a helyzetet.

A turizmus, a globalizáció, a nemzetközi tömegkultúra hatásai látszanak a városokban élő helyi fiatalokon, és az idősebbek, a falusiak részéről a hagyományőrzés, a konzervativizmus egyfajta védekező küzdelemmé vált. A helyieknél azonos neműek esetében feltűnően intenzív a testi érintés, és ennek semmiféle szexuális vonatkozása nincs. Férfiak, akárcsak Indiában kéz a kézben járnak, ami csak a barátság jele. Ugyanakkor a balinézek rossz szemmel nézik, ha azt látják, hogy a turisták az utcán, a strandon, közterületen ölelkeznek, puszilkodnak, csókolóznak.

Ami a legtöbb turistát pozitívan megfogja Balin, az a helyiek mosolygóssága. Pedig a balinézek többségének nem megy jól a sora, nehézségekkel teli az életük és volna okuk panaszra. Látják, hogy a turisták mennyit költenek és tudják jól, hogy a turizmusból származó nagy jövedelmekből nekik csak kevés jut. Családi, baráti körben biztosan sokat keseregnek, de büszkeségből ezt nem mutatják ki a külvilágnak. Nincs olyan őszinte mélabú az arcokon, mint nálunk.

Ha a külföldi rámosolyog a helyire, vagy visszamosolyog, az barátságos, kellemes érzést kelt mindkét fél számára. Kevés olyan nép van a világon, amelyik olyan mosolygós lenne, mint a balinézek. Ehhez még jön az előnyük, hogy a balinézek nagyon elegánsan mozognak. A nőknél a kecses mozgás még a falun, akár tehercipelés közben is megcsodálható.

Érdekes, hogy a falvakban az öltözködés hagyománytisztelő szabályai mellett a lányok, nők nem csinálnak ügyet abból, ha a folyóban fürdéskor, mosásnál fedetlen keblük közszemlére kerül. A turista férfiaknak nem illik ilyen helyzetben bámulni őket. Apropó, fürdés: a balinézek nagyon tiszták. Naponta kétszer tisztálkodnak, kora reggel és késő délután. Egyébként a falusiak elég korán lefekszenek aludni.

A kisgyerekek gyakran körülveszik a turistát egyszerű kíváncsiságból vagy a kunyerálás céljából. Érdekes megállapítani, hogy az eléggé szabadjára engedett gyerkőcök sem hangoskodnak sokat, a 3-4 év feletti gyerekek ritkán sírnak és a felnőttekhez hasonlóan nem mutatnak ki sok érzelmet, csak simán csibészkednek, mint bárhol máshol a világon.

A balinézeknek jó a humorérzékük és imádnak kacagni. Szívesen szívatják viccelődéssel a társaikat, de mernek jópofáskodni a turistákkal is. A külföldi jobban teszi, ha veszi a lapot. A vicces riposztokat a balinéz ember kellő humorral fogadja. A turista főleg a kereskedővel való alkudozás folyamán mehet bele vicces adok-kapokba.

Viselkedés, etikett

A turista vitás, problematikus helyzetekben őrizze meg valahogy a nyugalmát. Más ázsiai országokhoz hasonlóan, Balin is magát járatja le az, aki elkezd leüvölteni valakit. Semmit nem lehet elérni dühkitöréssel, a balinéz ember nem fog beijedni, ellenben meg lesz a lehető legrosszabb véleménye a hülye, pattogó idegenről. Az is előfordul, hogy megmosolyogja az ordibáló turistát, részben azért, hogy így leplezze zavartságát. A külföldi végül is többet el tud érni, ha megpróbál határozottan, kitartóan, de udvariasan fellépni. Alkudozáskor érdemes arra gondolni, hogy ez egy színjáték. A helyiek szerepet játszanak, minden eszközt bevetnek az eladás érdekében, nem szabad komolyan venni, érdemes udvariasan, de könnyedén kezelni.
Balin a testbeszédnek is van jelentősége. Faragatlanságnak számít, ha külföldi egy helyit mutatóujjal próbál magához hívni. A helyi ember a harag megnyilvánulásának tekinti, ha a külföldi csípőre teszi a kezét vele szemben állva. Kakaskodásnak, konfrontációra való kihívásnak minősül Balin, ha akárki, azaz a turista is, a másikkal szemben állva keresztbe fonja a karjait. A helyiekkel lehet kezet fogni, nővel is. Náluk nem szokás a kemény kézfogás. Nem puszilkodnak, s mi se tegyük velük. Ne simogassuk a helyi gyerekek fejét, mert Balin a fej szent testrésznek minősül.
A turista jobban teszi, ha alkalmazkodik a helyi élet lassú ritmusához. Feleslegesen ronthatja a kinti nyaralást, ha folyton idegeskedünk a szolgáltatások vontatottsága miatt. Végül is mi annyira sürgős egy nyaralás idején? A szigetlakók nincsenek hozzászokva a sietéshez, kapkodáshoz. Lassú bizony a tempójuk, de ezt tényleg nem a turisták bosszantására találják ki. Tény és való, hogy pontatlanok, azaz kötött idejű programok esetén eleve számítani kell a helyi szolgáltató pontatlanságára. Ha így teszünk, akkor kevesebbet bosszankodunk.
Nem illik éttermekbe (beleértve a szállodait is) fürdőruhába bemenni. A templomok meglátogatásánál pedig, kifejezetten kötelező olyan ruha, ami takarja a lábat, vállat. A hosszú szoknya és nadrág a megoldás, vagy lehet kölcsönbe venni az alsó test köré tekerhető szárongot. Bali lakói mélyen vallásosak. A helyiek a hindu vallás odaadó hívei és gyakran hódolnak hitüknek utcai ceremóniákkal. A turistának diszkréten kell viselkednie, azaz nem illik tolakodóan fotózni a ceremónia résztvevőit, megzavarni a rituálét.
Az utcán járva ügyeljünk arra, hogy ne lépjünk a járdák közelében lévő házi szentélyek elé tett adományokra (többnyire gyümölcsök, virágok). Ne együnk Balin balkézzel, legalábbis a helyiek közegében. A balkéz az ő szemükben teljesen tisztátlan. Ennek megértéséhez kénytelenek vagyunk megemlíteni, hogy Indonéziában az emberek nem használnak vécépapírt, hanem vizet lötykölnek az ülep inkriminált tájára és pőre közvetlenséggel, a bal kezükkel rendezik el a tisztítás diszkrét feladatát. A bal kéz használatának némi korlátozása annak ellenére vonatkozik a turistára, hogy a hotelszoba vécéjén az otthon szokásos menetrenddel és eszköztárral tudja elintézni az utómunkálatokat. Na de komolyan: a legnagyobb sértés, megalázás, ha egy balinéz embernek bármit balkézzel nyújtunk oda. Ha adunk valamit, akkor tegyük ezt mindkét kezünkkel és akkor a balkéz bevetése sem gond.
Ne lepődjünk meg, ha egy helyi ember a vele való beszélgetésben a szívélyesség jeleként megérinti testünket, pl. a kezünket, hátunkat, vállunkat. Náluk teljesen elfogadott, hogy az iránytaxi zsúfoltságában rátámaszkodnak a combunkra. A testi érintkezés ilyen formái azonban azonos neműek között történnek, mert a szigetlakók nem ennyire könnyedek az ellenkező nem vonatkozásában. A balinéz emberek közvetlenek és szívesen szóba állnak a külföldiekkel, akár érdek nélkül is. A kisgyermekkel utazó turisták felkészülhetnek arra, hogy a helyiek nagy figyelemmel és szeretettel próbálják babusgatni a kicsiket. Ha a kisgyerek szőke és kék szemű, akkor a csodálatukat még jobban kifejezik.
A balinézek nagyon jó néven veszik, ha a turista megtiszteli őket köszönéssel. Érdemes hát megtanulni azt, hogy selamat pagi (jó reggelt) selamat siang (jó napot), selamat sore /ejtsd: szelámát szoré/ (jó délutánt), selamat malam /szelámát málám/ (jó estét), selamat tidur /szelámát tidur / (jó éjt).
Szigorúan tilos imádkozó papok előtt átmenni!
A nők menstruáció idején nem mehetnek be a templomokba!

A balinézeknek nagyon fontos, hogy tisztában legyenek az ember terveivel – és neked is tudnod kell ezeket. Számukra elképzelhetetlen, hogy ne tudnád, meddig maradsz a városban, hova mész tovább, mennyi ideig, hol fogsz megszállni, vagy mit tervezel csinálni. Eleinte az ember igyekszik kedvesen és őszintén válaszolni, de idővel elfárad. Végül könnyebb valami rögtönzött választ adni, hogy legalább egy időre békén hagyjanak. Kipróbáltam már többféle választ, de nem egyszerű lerázni őket. Sokszor már csak félbeszakítom a beszélgetést és továbbmegyek – nem túl udvarias, de naponta száz emberrel nem lehet ugyanazokról az unalmas kérdésekről beszélgetni. Talán egy gyors kibúvó így hangozna: "Épp most jöttem egy masszázsról az új szarongomban, és ott vár a barátom a sarkon az autójával, látod?"

Mindig nézz a lábad elé! A canang sari felajánlások bárhol előfordulhatnak – járdán, úton, lépcsőn, vagy akár egy útkereszteződésben is találkozhatsz velük. Nem szerencsés rájuk lépni, hiszen ezek apró ajándékok, áldozatok, amelyeket a balinézek isteneiknek szánnak, így nem jó ómen belegyalogolni.
Az utcán mindenki megpróbál majd megszólítani, hogy náluk vásárolj vagy vedd igénybe szolgáltatásukat: legyen szó hajfonásról, manikűr-pedikűrről, ruhákról, tetoválásról, szörfleckékről, karkötőkről vagy masszázsról. Többnyire egy mosollyal kísért „No thank you” vagy „Maybe later, thank you” választ adtam, amit mosolyogva fogadtak, bár balinézül még hozzáfűztek néhány szót – valószínűleg nemtetszésük jeleként.

Gasztronómia

A külföldi turista Balin ritkán eszik a sziget konyhájának igazi specialitásaiból, ha csak nem tesz erre külön erőfeszítést, felkeresve olyan kifőzdéket, ahová a helyiek járnak. A szállodák éttermei, a turistákat kiszolgáló vendéglők legfeljebb a nagyon erős fűszereket alkalmazó helyi ételeknek valamiféle enyhített változatát kínálják, jócskán módosítva az eredeti receptet. A hotelekben a helyi specialitások címén jobbára a jávai és a kínai konyha jellegzetességeit tálalják. Egyébként a turisták által látogatott éttermekben mindenfélét lehet enni, szokványos európai ételeket, japán sushi-t stb.

fotó by Hegedűs Ágnes

A külföldiek kíváncsiságát persze próbálják felkelteni Bali gasztronómiája iránt, és ennek jegyében a sziget konyhai különlegességeként ajánlják a sült szopós malacot (angolul: suckling pig, helyi nyelven: babi guling). A helyi éttermek étlapján többnyire előkelően kiemelve ajánlják. Csaknem mindenhol előző nap (before the day) meg kell előre rendelni. Ennek a specialitásnak különleges presztízst ad az a tény, hogy a mozlim dominanciájú Indonéziában csak Balin nem tilos a disznóhús fogyasztása.

A babi guling tűz felett, nyárson, egyben sült étek, aminek ravasz a fűszerezése. Jellemzően rizs a köret, és a malac ropogósra sült bőrkéjét is rárakják ínyencségnek a tányérokra. Népszerű helyi étel az aprópecsenye jellegű lawar, ami készülhet disznó-, kacsa- vagy marhahúsból. Ugyancsak népszerű ínyencség a marhanyelv szerecsendiós, cukros szószban (semur lidah). Az igazi ínyencségek a balinézek tányérjára inkább az ünnepek alkalmával kerül, de bármikor meg lehet ezeket kóstolni a helyiek társaságában a népies kifőzdékben, az úgynevezett warungokban.

Csirke pracli leveske - Hegedüs Ágnes fotója

A jellegzetes bali konyha elsősorban maláj, indiai és kínai befolyások alapján alakult ki. Jellegzetes alapanyagainak hosszú a sora: bazsalikom, fokhagyma, fahéj, chili, zöldcitrom, kókuszdió, kókusztej, szójaszósz, szójabab, szerecsendió, kurkuma (sárgagyökérféle) és persze rizs minden mennyiségben és változatban.

Mivel az indonéz konyha a külföldiek körében ismert, így a turistáknak gyakran kínálnak inkább a szomszédos Jáváról való jellegzetes ételeket. Ilyen a közismert nasi goreng (sült rizs), a sate (bambuszpálcára húzott, faszén felett megsütött csirke- sertés- vagy haldarabok), amelyhez általában mogyorószószt adnak, vagy a mie goreng (sült tészta). Az igazság az, hogy a jávai konyha a helyiek étkezését is jelentősen befolyásolta, úgyhogy a balinézek hétköznapi kosztjában is dominál a nasi goreng (sült rizs) és a mie goreng (sült tészta). Indonéziában a kínai konyha mindig is elterjedt volt, hiszen jelentős a kínai kisebbség. Nagyon sok helyen kínálnak tavaszi tekercset.

Balin a legtöbb étteremben kínálnak halat és tengergyümölcseit. A városi a la carte éttermekben sajnos gyakran raknak a vendég asztalára mirelithalat, amit frissnek mondanak. Amikor a halat súlyra kell fizetni és a vendég előtt kell mérniük, akkor sok helyen azzal simliskednek, hogy valami extra súlyt dugnak a hal belsejébe. A tengeri herkentyűs ételek fogyasztásához a Jimbaran parton sorakozó éttermek képesek a legkellemesebb színteret nyújtani. Fehér homokon felállított asztalokkal várják a vendégeket. Nem olcsó, de nagyon kellemes ott vacsorázni.

Ami az édességeket illeti, a dadar gulung, azaz a kókuszos palacsinta kipróbálása kihagyhatatlan. Van kör alakú kókuszos palacsinta, a laklak, ugyancsak balinéz édesség specialitás. Kissé szokatlan, de érdekes a bubuh injin, ami édes, ragadós feketerizs kókusztejben főzve.

Gyümölcsök

Balin a gyümölcsök bőséges választékát lehet élvezni, igaz a szállodai svédasztalos étkezésnél e tekintetben többnyire monoton a felhozatal. Nagyon népszerűek a friss gyümölcslevek (5 ezer és 15 ezer rúpia között mozog az áruk). Sok gyümölcsöt az európai még beazonosítani sem tudja, így szórakoztató felfedezés jellege van a kóstolásnak.

fotó by Hegedűs Ágnes

Mindenképpen érdemes így felfedezni a manggis nevű gyümölcsöt, mert ez annyira kényes, hogy nem lehet Európáig jó állapotban elszállítani. A mangosteen-ként is ismert gyümölcs lilásbarna színű és sárgabarack méretű, héja kissé kemény, zöld csumája szép virágmintát formáz. Belül a mandaringerezdszerű barázdált gyümölcs húsa fehér színű. Kicsit savanykás az íze, de alapvetően édes.

Rambutan: szőrös, piros, csokorban árult gyümölcs, húsa fehér, a licsivel egy családba tartozik.
Mangó: Indonéziában is több fajtája megtalálható, érdemes kóstolgatni.

Durian: Megkóstoltuk. Azt mondják, ez a gyümölcs vagy teljesen elnyeri valakinek a tetszését, vagy épp ellenkezőleg – engem az utóbbiak közé sorolhatunk. Az illatáról, pontosabban a szagáról nem lehet szó nélkül elmenni. Négyen osztoztunk egy méretes darabon, de még így is csak a fele fogyott el. Végül úgy döntöttünk, becsomagoljuk, és hazavisszük, hogy a többiek is kipróbálhassák. Azonban, amikor visszaszálltunk a kocsiba, hamar kiderült, hogy a szaga azonnal mindent betölt – és finoman szólva is kellemetlen. Az illat olyan erős volt, hogy még az autó szellőztetése sem segített igazán, ami megerősített abban, hogy számomra ez a gyümölcs inkább csak különös emlék marad.

Innivalók

Hajdanán a holland gyarmatosítók szoktatták rá a helyieket a sörivásra. A legismertebb sörmárkák Balin: a Bintang, az Anker és a Bali Hai. Egyetlen helyben készített sör van, a Storm. Nagyon jó állítólag, de kevés helyen lehet kapni. Mint sok más helyen Ázsiában, itt is népszerű a rizspálinka. Balin "Arak" a neve. Tisztán, longdrinkben vagy koktélban is használják, mivel Balin nincs bortermesztés, csak importált bort lehet találni, drágán. Az egyéb, nem helyi alkoholos italok is nagyon drágák, az itthoni árak háromszorosa is előfordul. Tehát ha esténként szokott kortyolgatni valami röviditalt, akkor tanácsos Bali felé repüléskor bespájzolni a repülőtéren. A helyi tea megítélése nagyon vegyes a turisták körében. Ásványvízből és üdítőitalokból a választék hatalmas. Sok helyen árulnak finomabbnál finomabb friss gyümölcsből készült turmixokat.

Gyomor dolga

A kávé vonatkozásban Bali az utóbbi néhány évben világhírre tett szert. Egy-két másik indonéz sziget mellett ugyanis még Balin készítik a világ legdrágább kávéját, a Kopi Luwak-ot. A luwak nem kávéfajta, hanem egy cibetmacskafajta, a közönséges pálmasodró, amely Délkelet-Ázsiában honos. Ez a mókusformájú állat előszeretettel eszik kávécserjeszemeket. A kávé készítésének különlegessége, hogy a kávészem a luwak emésztőrendszerén keresztüljutva különleges aromát kap. Az, hogy tehát a borz által kikakilt kávészemből készül a Kopi Luwak, elegendő PR értéket képvisel a magas ár indoklásához. A termelők a kis állatka ürülékét összegyűjtögetik, kiválogatják a babszemeket, alaposan megtisztítják, kiszárítják, pörkölik és eladásra kész termékké varázsolják. Kb. ezer amerikai dollárért adják a kilóját.

Balin 5 dollárért lehet egy csésze Luwak kávét inni, de Európában, Amerikában vannak elegáns helyek, ahol 100 dollárt kóstál egy csésze Luwak kávé. Kínálják a világon sok helyen 15 dollár körüli áron is, de azok biztosan hamisítványok. Az ízvilága édes, kifinomult és picit keserű. Balin lehet a legolcsóbban meggyőződni ennek az igazságáról. A normál kávét forrásban lévő vízzel keverik, nem főzik fel többször, mint a törökök, csak egyszer leforrázzák, nem szűrik le (hagyományosan), hanem hagyják leülepedni, és ezután fogyasztják. Így az espresso-hoz szokott kávéfüggőknek lehetnek elvonási gondjaik. Sok szállodában és étteremben van kávégép, de be kell érni a náluk megszokott ízzel, erősséggel.

------------------------

Mit ehetünk, ha a helyi ízvilágot és ételeket, italokat akarjuk megkóstolni Balin?
Lévén Ázsiáról van szó, a legalapvetőbb táplálékuk a rízs.

Legismertebb indonéz ételük a sült rízs, indonézül nasi goreng. Ez egy finom egytálétel, a főtt rízst zöldségekkel összemixelve kicsit megpirítják, különböző édes, szójás és csípős szószókkal ízesítik. Gyakran tálalják apró rákokkal, vagy csirke-, disznóhús darabokkal, s egy egész tükörtojással az étel tetején, valamint krupukkal, ami rákszirom.

Közkedvelt étkeik még a sült tészta (mie goreng), -ami ugyanúgy készül, mint a sült rízs. A curry-s csirke, a nyársra húzott és faszénen sütögetett rablóhús (satay) csirkéből, kecskéből, halból, vagy a grill csirke.

A tésztás húsgombócleves (bakso), az édes-csípős mogyorószósszal nyakon öntött párolt zöldségek (gado-gado), a kókusztejjel készült aranysárga csirkeleves (soto ayam) és a párolt vízispenótból, csírákból készült balinéz saláta.

Kis nassolnivalónak számitanak a különböző, olajban sült snackek (gorengan), mint a zöldséges tavaszi tekercs (lumpia), a sült tempe (tempe goreng) -préselt szójabab szemek-, sült tofu (tahu goreng), a kukoricával, zöldségekkel, rízstésztával töltött tekercsek, fánkocskák.

Híresek és igen ízletesek a tengeri ételeik, sült, grillezett halak, homárok, rákok, garnélák, tintahalak, kagylók.
De a leghíresebb, legtipikusabb balinéz étel a párolt kacsa (bebek betutu), a fűszernövények és rízs keverékével megtömött nyárson sült malac (babi guling) és a fűszeres sült disznóvér (lawar).
Mivel az indonézek minden ételükbe használnak töményen chilli-t, ezért ha a mi gyomrunk nem bírja az erős ételeket, érdemes rendeléskor közölni a séffel, vagy a felszolgálóval, hogy a miénkből hagyják ki az erős fűszereket. Bár sokszor, mintha süket fülekre találna a kérés, a kitálalt étel veszett módon ugyanolyan csípős...

Az üdítők is minden választékban megtalálhatóak, de a szénsavas italok a nyomába sem érhetnek az ellenállhatatlan gyümölcsleveknek, turmixoknak, amiket mindig friss gyömölcsökből facsarnak.
A balinézek imádnak teázni (teh) és kávézni (kopi), amiket rendszerint igen édesen fogyasztanak. Egyik híres kávéjuk a luwak kávé, ami sokkal lágyabb ízű, mint a hagyományos fekete, zaccos Bali kávé.
Leghíresebb sörük a pilsener típusú, könnyű Bintang sör. Tipikus balinéz boruk a tuak, amit a pálma termésének erjesztésével készítenek. Ennél talán ihatóbb a rízspálinka (arak), és a barnarízsből készült édeskés boruk (brem).

Gyümölcskínálatuk a bőség zavara!
Közkedvelt a kókusz, az ananász, a zöld narancs, mangó, avocado, sárkánygyümölcs és rengeteg más különlegességgel is találkozhatunk, amikkel eddig még soha. Ilyen a sirsak, rambutan (hamis lichi), salak (kígyóbőr gyümölcs), az édes mangosteen, jackfruit, vagy a gyümölcsök királya, a hatalmas, tüskés, krémes húsú durian, ami olyan elviselhetetlen bűzt áraszt magából, hogy sok hotel környékéről, de még Singaporeból is kitiltották.

Rengeteg fajtájú banánból is (pisang) válogathatunk, s ebből készül az egyik legkedveltebb desszertjük is, a a bundában sült banán (pisang goreng), amit mézzel/csokiöntettel/ pálmasziruppal, friss kókuszreszelékkel tálalnak. Tipikus balinéz édességnek számít még a pandan levéllel színesített zöld palacsinta, benne friss kókuszreszelékkel és pálmasziruppal (F. E.)

Kultúra és művészet

Hajni fotója

Múltbéli háttér, gyökerek

Bali animista kultúráját több hatás is érte. A buddhizmus, majd a Jáva szigetéről menekülő hindu vallásúak erőteljes hatása. A helyiek vallása valójában a hindu hitvilágnak egy olyan egyedi ága, amelyet csak itt és a sziget szűk környezetében gyakorolnak. Érdekes és pikáns egyvelege ez a vallás a hinduizmusnak, buddhizmusnak, animista hitvilágnak, szokásrendszernek.

Tánc (barong, legong, bariskebyar, gambuh, jogéd bumbung, rejang, kecak, sanghyang, janger)

A tánc az élet fontos része, Balin mindenképpen. Már pici koruktól kezdve táncolnak a családi és templomünnepeken, tanulják a lépéseket, kecses kézmozdulatokat a nagyobbaktól, vagy a mesterektől.

Barong (Barong-Rangda): a balinéz hinduizmus két legnagyobb tisztelettel és félsszel övezett szent szimbóluma "a jó" és "a rossz". E kettő küzdelméről szól ez a tánc. A Barong (a védelmező jó) maszkját magát is féltve őrzik és tisztelik a balinézek. Hiszik, hogy maga figura hatalommal bír és védelmezi a falut és környékét.
Kecak: az egyik legismertebb balinéz tánc. Kevesen tudják, hogy ez a tánc csupán az 1930-as évek óta létezik és megszületését Walter Spies-nek, a német származású festőnek köszönheti, aki jelentős szerepet játszott Bali művészetének fellendítésében a 20. század elején. A Kecak tánc különlegessége, hogy nincs hangszeres zenei aláfestés, minden hangot a táncosok szájuk csattogtatásával adnak ki. Ezzel, s egy sajátos kántálással szinte transzba esnek és ejtik a főszereplő táncost. Maga a történet a Ramajana eposzt dolgozza fel, jelentősen lerövidítve azt.
Kebyar: ez egy férfi szólótánc, amelyben a hangsúly a zenét követő mozdulatokon és arckifejezésen van. Legismertebb fajtája a Kebyar Duduk, amelyet a művész ülve ad elő.
Baris tánc: tradicionális harci szólótánc. A háborúba induló férfi érzelmeit, izgalmát fejezi ki.
Gambuh: A legöregebb ismert balinéz tánc. Kelet-Jáváról származik, a Majapahit királyi udvarból. A XV. sz. végén, XVI. század elején kerülhetett Balira. A történet egy jávai herceg szerelmi drámáját meséli el. Sajnos eltűnőben van elavult jávai nyelvezete és bonyolult, nehezen megtanulható zenéje miatt, így mind a nézők, mind az előadójelöltek száma rohamosan csökken.
Joged bumbung: egy zenei stílus.
Rejang: áldozati tánc. Az istenek iránti tiszteletet, szeretetet fejezik ki vele, s magát az áldozati felajánlások rituáléját kísérik ezzel a tánccal. Hivatalosan a templomok belső udvarában táncolják, ahová idegen nem léphet be.
Sanghyang: rituális transztánc. Több fajtája van. Nagy ünnepek kiegészítő elemeként táncolják, a betegség és átkok elleni megtisztuláshoz segít. Táncosának szigorú szabályokat kell betartania tánc előtt: nem hazudhat, nem sétálhat el száradó ruhák alatt, nem beszélhet csúnyán és durván.
Janger tánc: az egyik legnépszerűbb tánc a fiatalok körében. Társas tánc, általában öt fiatal pár táncol és énekel felváltva.

Reggel ellátogattunk egy kis faluba, ahol egy balinéz táncjátékot, a barongot néztük meg. Kaptunk ugyan hozzá részletes leírást, de már az olvasottak alapján sem igazán értettük, hogyan illenek össze a különféle színek és elemek, azon túl, hogy mindez indonéz kultúrát tükröz. Körülbelül 20 perc után elkezdtek szállingózni a turisták a teremből. A játék valóban érdekes és kissé bizarr volt, és nehezen követtük, merre is akarna vezetni minket a szimbolika – inkább a spontán elemek domináltak. Bizonyos jelenetek ismétlődtek, mint például egy gyilkosság vagy egy kikötözés, de a köztes események jelentését már nem igazán tudtuk megfejteni. Valószínűleg ehhez a teljes megértéshez indonéznek kell lenni. Meg is kérdeztük a helyi ismerősünket, hogy ez csak turistáknak szóló előadás volt-e, vagy valóban hagyományos táncjáték. Azt válaszolta, hogy ugyanezt adják elő a templomi ceremóniákon is.

Zene, hangszerek

A hagyományos indonéz (főként Jáva és Bali) hangszer együttes a gamelán. Gyökerei a jávai mitológiába nyúlnak vissza. A mítosz szerint Sang Hyang Guru istenség (Kr.u. kb. 230 körül) teremtette meg az első gongot, hogy hangjelet tudjon adni a többi istenségnek, gyülekezőre invitálva őket. Később bonyolultabb üzenetek küldésére még több gongot alkotott. Jellemző a gamelán hangszerekre, hogy egymáshoz hangolják őket, egymás fontos kiegészítőjeként készülnek már eredetileg is.

Építészet, templomok és paloták

Építészet

Balin a Kelet-Jáván jellemző templomépítészet, valamint a polinéziai építészet sajátos keveréke alakult ki. A kőfallal körülvett templomudvarba kettéhasított kapun át jutunk. A fekete, emeletes tornyok (meru) teteje jellegzetes kinézetű, különös hangulatot áraszt, jó ránézni. Egyébként cukorpálma rostokból készül leggyakrabban.

Kézművesség, festészet, iparművészet, textilek, grafikák, szobrok

Bali szigete rendkívüli kézügyességű lakóiról is híres. A kőszobrászatban, valamint a fafaragás területén a hinduizmus és a buddhizmus művészei alkották a legjelentősebb emlékeket Indonéziában, így már érthető, miért Bali ma is az egyik legnagyobb központ. A szigeten belül Ubud a művészetek centruma, az iskolák elindulásának fő helyszíne. Itt és környékén alakultak meg a híres táncegyüttesek, festőcsoportok.

Textilek

Indonézia híres, kiemelkedő minőségű nemzeti terméke a batikolt textil. Főként textil, de természetesen faszobrokat is dekorálnak ezzel a technikával. Az eredeti batikolás természetesen kézzel, kisebb-nagyobb átmérőjű, pipaszerű eszközök segítségével történik. Érdemes felkeresni egy batikműhelyt és legalább egy minta elkészülését végignézni. A batikolt textilek a háztartás, az élet minden területén és minden szakaszában jelentős szerepet játszanak. A festett minták jelképek. A csecsemőket batikolt kendőkben hordozzák, ezeket szerencsét hozó mintákkal díszítik.

Általában hétköznapi mintájú ruhadarabokat viselnek üzleti és más hivatalos környezetben egyaránt, a különleges változatok pedig szerves részét képezik esküvők és a gyermekvárás ünneplésének. A bábjátékok, és más művészeti ágak is elképzelhetetlenek a batik textília nélkül. A halottaknak külön temetkezési batikot készítenek, ezekbe burkolják.

A batikot mesterségükre büszke kézművesek készítik, akik forró viasszal pontokból, vagy vonallal rajzolnak mintát az anyagra. A viasz rezisztens a növényi és más festékekre, így a különböző színeket alkalmazhatnak. A viaszos kelmét a festőlébe merítik, majd forró vízzel eltávolítják a viaszt, azután megismétlik a folyamatot, ha több színt kívánnak elérni. A minták óriási változatossága a számtalan befolyás hatását tükrözi: az arab kalligráfia, az európai virágcsokrok, a kínai főnixmadarak és japán cseresznyevirágok jól megférnek az indiai és perzsa pávákkal. A batikolás mestersége többnyire egy-egy családon belül hagyományozódik, és szorosan összefonódik az indonéz nép kulturális identitásával. Színeinek és mintáinak szimbolikus jelentése van.

Rendkívül egyedi szöveteket is készítenek, Balin kiemelkedően szépeket. A szövőszéken szőtt anyagokat főleg virág- és emberalakokkal díszítik. Ha csodás darabokra vágyunk és a készítőtől szeretnénk vásárolni, látogassunk el Tenganan falucskába. A kőszobrászat remekei mindenütt szembetűnnek: a bejáratoknál, a medencék körül, a kertekben és természetesen a templomok udvaraiban, a falakon. A kőfaragás központja Kapal és Batubulan falvak.

Fesztiválok, ünnepek

Templomi szertartások

A balinézek számos templomi ceremóniát tartanak egy év során. A templomok "születésnapja" (odalan) túlzás nélkül minden képzeletet felülmúlnak. 210 naponta (ami egy balinéz év) három napon keresztül tart. Ezek az ünnepségek egytől egyig színekben pompázó ceremóniák, amelyeknek célja, hogy a hindu istenségek kedvében járjanak vele. Ilyenkor a balinéz hinduk számos különféle adományt vagy felajánlást adnak az isteneiknek.

Az ünnep legfontosabb eleme a közösen végrehajtott elmélkedő, merengő típusú, balinéz hindu imádkozás, a muspa. Ezután a főpap mindenkit megáld szentelt vízzel és rizzsel. A fontos vallási rituálé végeztével hatalmas társadalmi esemény alakul ki, ahol a főszerep a balinéz táncoké lesz, ilyen például a Topeng, a Barong, a Rejang vagy a Calonarang. De előkerülnek más vásári mulatságok is: színjáték, komédia, árnyjáték és a színes balinéz kultúra egyéb képviselői.

Legjelentősebb ünnepek

Galungan és Kuningan: A Galungan és Kuningan ceremóniák Bali legjelentősebb ünnepei. Minden ház és épület elé színes, feldíszített bambuszoszlopot állítanak. A Galungan szertartás mindig egy szerdai napon kezdődik, és három napon át tart. A helyiek hite szerint Galungan ünnepének idején az istenek leereszkednek a földre, és az emberek között járnak. Tíz nap elteltével, szombaton, bekövetkezik a Hari Raya Kuningan, amelynek reggelén az emberek felajánlásokat, apró áldozati tálkákat kínálnak fel az elődeiknek s az isteneknek. A következő napon, vasárnap, a Manis Kuningan, amikor a Bali melletti kis szigeten, Seranganon, táncelőadással zárják az ünnepet.

Nyepi: A Nyepi a balinéz hindu kalendárium szerinti újév kezdete, amely egyben az éves megtisztulást is jelképezi. A Nyepi napja általában a balinéz naptár tízedik hónapjára esik, ami rendszerint március végére vagy április elejére tehető. A Nyepit közvetlenül megelőző este előkerülnek az Ogoh Ogoh-k, azaz a hatalmas méretű, házi készítésű bábok, melyek a gonoszt hívatottak megtestesíteni. Mindenki óriási lármát csap ilyenkor, hogy elijesszék az ártó szellemeket, s hogy azok jó messzire meneküljenek Bali szigetéről. Végezetül késő éjjel rituálisan elégetik ezeket a bábokat. Másnap, a Nyepi napján, mindenki a házában marad, az utcák néptelenek, nincs közlekedés, minden üzlet és munkahely bezár. Továbbá mindenki kínosan ügyel arra, hogy ne keltsenek zajt, villanyt sem szabad gyújtani ilyenkor. Ez egy rendkívül békés, csendes nap. Így bújnak el a kósza gonosz szellemek elől, amik még esetleg Bali felett repkednek. S mivel a szellemek üresnek vélik a szigetet, nem is háborgatják azt a következő egy évben.

Saraswati napja: Ezen a napon Saraswati istennőnek tisztelegnek, aki a tudás, a művészet és az irodalom istensége a balinéz hindu hit szerint. Ilyenkor megáldják a könyveket és az ősi kéziratokat.

Mindennapi rítusok

Olyan szertartások, melyek az emberi élet különböző fázisaiban esedékesek. Ünneplik a férj és a feleség "egyesülését", amikor a magzat kialakul a méhben. A terhesség hetedik hónapjában a baba egészségéért tartanak szertartást (Megedong-Gedongan). Fontos maga a születés, a baba hét napos korában a köldökzsinór szelencébe zárása, stb.

Érdekes, és számunkra bizarr hagyomány a fogreszelés. Az illető felső fogsora középső hat fogának rágófelületét lereszelik. Ezáltal a fiatalokat jelképesen megszabadítják a hat rossz tulajdonságtól: a haragtól, a kapzsiságtól, az irigységtől, az iszákosságtól, a butaságtól és a bujaságtól. A fogreszelési szertartás után az illető már a felnőttek közé tartozik, azok minden jogával és kötelességével, de a legfontosabb, hogy immár készen áll a házasságra.

Természetesen Balin is jelentős családi ünnep az eljegyzés és maga az esküvő. Már az esküvő napjának kiválasztása is gondos előkészületek eredménye, majd az esküvő maga rendkívül különleges esemény. Turistaként nincs sok esélyünk a részvételre, ezért ha úgy alakulna, hogy meghívást kapunk, semmiképpen nem hagyjuk ki!

Ngaben, a végső elhamvasztás rítusa. A hamvasztási szertartás egy szimbolikus rítus, melynek során a lelket elengedik, hogy visszatérhessen a kozmikus elemekhez. Lévén, hogy a Ngaben nagyon költséges szertartás, ezért a ceremónia megtartása nagyban függ a család anyagi helyzetétől. Nem ritka, hogy évek telnek el, míg ez meg tud valósulni. A kijelölt napig az elhunyt teste a földben pihen. Addig azonban, amíg nem kerülhet sor a hamvasztásra, addig a lélek nem emelkedhet fel a mennybe. A balinéz hinduk hisznek a lélek reinkarnációjában. Az öt kozmikus elem (Panca Maha Bhuta), a levegő, a föld, a világűr, a tűz és a víz elkísérik a lelket a halál utáni útjára, és segítik azt az örökkévaló felszabadulás, a Moksha elérésében. Ha ez nem sikerült, az azt jelenti, hogy a lélek még további inkarnációk láncához van kötve.

"A Balinéz művészetről mindenkinek egyből Ubud városa ugrik be. Való igaz, hogy ide koncentrálódik a művészeti élet nagy része. Ubudon van a legnagyobb piac is. Itt viszont nem csak kézműves termékeket, hanem a szokásos turistás ajándékokat is népszerűsítik. Azonban ha felkeresünk apró falvakat csodás műhelyekre bukkanhatunk. Fa és kőfaragásuk világhírű. Elsősorban saját részre készítik ezeket a termékeket, mivel a templomok, szentélyek és imahelyek díszítéséhez nélkülözhetetlenek az isteneket, védő szenteket ábrázoló szobrok. Nagyon sokat szállítanak külföldre is, hotelekbe vagy akár magán személyeknek is. Ezekben a műhelyekben alkudni kötelező! Mind két technikával készült szobrok között megtalálhatóak a mitológiai és modern elemek is.

Festészetük és batikolási technikájuk roppant színes a szó legszorosabb értelmében. Olajjal, mézzel, és viasszal készítik a vásznakra a műalkotásokat. A képekhez sokszor még igazi óceán homokot is felhasználnak, és nem ritka a pergamenre festett alkotás sem. Balin az ékszerkészítés is jellegzetes, főképp az ezüstművesség. Az ezüstöt Szumátráról szállítják, de itt készítik az ékszereket, balinéz stílusban. Roppant aprólékos technikával, egyesével ragasztják fel az apró ezüst pöttyöket, a ragasztót is házilag készítik egy fának a terméséből." (Sz-p Orsi)