ÚTIKRITIKA.HU / István úti beszámolója - 2022. október

,, A nem nagy sziget déli részén elterülő Denpasari repülőtérről a jakartai taxi-tarifa duplájáért (350.000 Rupi) vittek el a huszonvalahány km-re levő Ubudba, ahol szállást foglaltunk. A tengerparti falvakba- beachekre nem akartunk menni (sok helyütt nem szép a part, és úszni is veszélyes), ezért gondoltunk a sziget kulturális fővárosára azok helyett. Itt is, mint sok helyen az országban, a hotel külsőre nem látszott valami bizalomkeltőnek, de bezzeg odabenn: önálló bungalóban kaptunk helyet, tágas szoba, gardrób, fürdőszoba, nagy terasz, és 15 m-re a medence.

Mivel otthonról ottani magyar szálon, ajánlással megszerveztük egy privát autóssal a Bali kirándulásainkat, megnyugodtunk, hogy majd jelentkezik az illető, és megyünk. De nem így történt. Magunkra maradtunk. Jobb híján másnap elindultunk gyalog legalább a várost felfedezni. A Puri Saren palota, a Pura Saraswati templom, a nyüzsgő fő- utca, a Jalan Raya jöttek elsőre, kávézással, az utcára néző bárszékeken ülve ebéddel, (itt volt sör is!) majd délután a profi módon megépített, gyönyörű Monkey Forest park.

Puru Saren palota - István fotója

A Bintang nevű helyi sör (kb 880 HUF a félliteres) - István fotója

Művésznegyed - István fotója

Hát igen, Bali valóban varázslatosabb, hangulatosabb, szebb, mint Jáva, ezt látni kell! Mivel sem a gondosan 3 egész-naposra megtervezett Bali kirándulásaink autós kivitelezése, sem a Nusa Lembonban szigetre való hajós utazás nem volt megszervezve, ezeket is intézni kellett. Az előbbit ránézésre egy őgyelgő, ezt hirdető fiatalember leszólítása után 3 percen belül megoldottuk, a másikat az egyik sarki utazási vállalkozás pultjánál 4 perc alatt. Másnap reggel 8- kor- napsütésben!- már várt Mane a Toyotájával. Alapos előkészítés után sorra mondtam be az úti-célokat a sofőrnek, aki eredetileg úgy gondolta, hogy oda visz minket, ahova ő szeretné. A Batur- tó volt a végállomás.

A Kanto Lampo vízesésnél kezdtünk, majd Semarapura, mai nevén Klungkung kisvárosának gyönyörű császári palotája következett.

A Pura Bekasih anyatemplom az egyik legszebb hindu szentély Balin. Ez már közel volt a nagy hegyekhez. Ha nem lett volna felhős az idő, lehetett volna látni a Gurung Agung vulkánhegy 3100 m-es csúcsát is az épület mögött. De csak felsejlett a ködös felhőkben. Itt sikerült egy kis baksisért egy ceremóniát felvennem, melyet 8 szent ember mutatott be, és itt ismertem meg a bali zenének, a gamelan-nak hangzásvilágát, hangszer- összetételét is. Majd Penelokan falunál elértünk a Batur- hegy lábához. Az aktív vulkán „csak” 1717 m. magas, és pár órás trackinggel megmászható. Mi az alatta elterülő tó partján mentünk fel néhány, többemeletes, kávézókkal egybekötött kilátó-teraszra, hogy így csodáljuk meg a balinézek szent hegyét.

Visszakanyarodva ötödik látnivalónk aznap Penglipuran skanzen-faluja volt, amelyben laktak is. Az autentikus Bali építkezés minden formáját meg lehetett látni az egykor poligámiában élő őslakosok településén. Én- nem először, és nem utoljára- a sok munkával, gonddal megépített kertek, közterületek virágosításán ájultam el: botanikai varázslatok voltak tömegével. Már az egykori Bangli királyság területén voltunk ekkor, így nem hagyhattuk ki a Pura Kehen templom végigjárását, mely a dzsungel közepén bújt meg, 30-40 m-es óriásfák tövében. Itt is, mint a hindu templomok látogatásánál, kendőt, szarongot kötöttünk a derekunkra, hogy „meztelen” térdünket eltakarjuk, a vallási szokásoknak megfelelően.

Pura Kehen templom - István fotója

Pura Kehen - Enikő fotója

Aznapi utolsó programunk, az elefánttemplom már Ubud határában volt. Itt sem a templom, hanem a dimbes- dombos, 15 m-es szintkülönbséggel, patakkal, vízeséssel, cserjékkel, fákkal, telepített virágokkal, zöld mohával fedett kövekkel- lépcsőkkel a templomkert volt a csodálatos. Nem győztem videózni.

Másnap megint jött Made, a sofőrünk, akivel azért- selypítésük ellenére- jól elbeszélgettünk angolul. Eleinte nem értettem, hogy a vok az work, a sepen a seven, de kisilabizáltam. Egy kis érdekes kitérő sofőrünk nevével kapcsolatban: Baliban a megszületett gyerekek (akár fiú, akár leány) sorjában a Wayang, majd a Made, harmadikként a Nyoman, végül pedig a Ketut nevet kapják. Az ötödiktől kezdődik a „kör” elölről. A fiúk -i, a leányok –ni végződést kapnak. Persze nem kell messzire mennünk a gondot nem okozó névválasztásban: a Kárpátok „géniuszának”, Ceausescu-nak is volt már egy Nicolea nevű testvére.

Aznapra még messzebbre terveztünk, a Bratan- tótól még északabbra, a Gilgit- vízesésekig.

Az ország közlekedéséről mindenképpen meg kell jegyezni, hogy bár kaotikusnak látszik első pillanatra, mégsem az. A járművek ¾-e robogó, amelyen sokszor négytagú család ül (a tankon a kisfiú, a papa, a hátsó ülésen oldalülésben az anyuka, kezében a kisebbik gyerekkel), a teherautók index-, és fékjelzései a szivárvány minden színében pompáznak, míg a személygépkocsik, melyek viszonylag új, megkímélt tiszta állapotban vannak, zömében bérkocsik, és a 80 %-uk Toyota márkájú. A 20 nap alatt nemhogy balesetet, de még koccanást sem láttunk, az ideges, kiabáló hozzáállásról nem is beszélve. Az nem szokás itt. A dudálás nem arra való, hogy rámorrants a másikra, hanem arra, hogy jelezd: jövök, vigyázz magadra, de rám is.

István fotója

Mivel javarészt csak a nagyvárosokban van közlekedési lámpa, a mellékutcákból a főutcára való ráhajtást speciális módszerrel végzik el a szigetlakók: „önkéntes rendőrök”, azaz inkább munkanélküli agilis fiatalemberek piros zászlóval a kezükben, azt hevesen lengetve egy idő után leállítják a széles utcán a forgalmat, és „beengedik” a rákanyarodókat. És- ez volt a meglepő- a hálás sofőrök egy kis pénzt dugtak az intézkedők markába.

Első megállónk, mint előző nap is, szintén egy vízesés volt: a Leke-Leke. Nem tudtam, hogy a helyi asszisztens miért ad nekem két erősebb botot, de hamar kiderült: több mint 400 lépcsőt kellett oda- vissza megtennünk, hogy elérjük az erdőből előbukó, a jó 20 m. magasról lezubogó kaszkádét.

István fotója

A Kebun Raya botanikus kert feleségem célpontja volt elsősorban.

István fotója

A 155 ha-os arborétumot gyalog akartuk bejárni, de ez lehetetlen vállalkozás volt: hamar lestoppoltunk egy elektromos kisautót, amellyel kényelmesen megtehettük ezt. Itt a leg nagyobb élményt a Taman Bambo, azaz a bambuszerdő, és a Bratan- tó adta. Szintén az 1200 m. magasban elterülő tó partján, a 2100 méteres Catur hegy tövében feküdt az Ulun Batu Bratan templom, ahol, - a botanikus kerttel ellentétben- telt ház volt.

Enikő fotója

Helyi hívők sok kisgyermekkel és fehér turisták százai bolyongtak az 1663- ban alapított, négy templomból álló kegyhelyen. Az épületek, beleértve a tavon levő két kis lebegő templomkát, szemet gyönyörködtetők voltak, azonban a nagy látogatottság a kertben tömegével elhelyezett giccses játékoknak, műanyagszobroknak is köszönhető volt. Na, hát mikor nem, most is megdördültek az ég csatornái, és éppen csak elértük a kocsinkat a parkolóban.

István fotója

A következő, északra fekvő három látnivaló megtekintését első felindulásunkban sztornóztuk, pedig, mint volt előtte, de utána is precedens rá, lehetett volna esőkabátban is élményeket gyűjteni. Visszafordítottuk a járgányt, de még Bali legnagyobb, és legszebb rizs- teraszát, a Jatiluwih-ot alaposan körbejártuk. Európai gondolkodással az ember nem érti, mi látnivaló van ezeken. Hát bizony, ez egy külön turisztikai kategória, mert - a mező- gazdasági termelésen kívül- rendkívül szemet gyönyörködtető az egymás fölé rétegezett, sokszor 6-8 szintesre épített terasz.

István fotója

Enikő fotója

A harsány-zöld rizsföld azonban csak része a gazdaságnak: az utak, épületek mellett, között pálmaerdők, színes virágágyások, csurdogáló patakok (ez kvázi a túlcsurgó öntözővíz), a legelésző marhák máshoz nem hasonlító esztétikai látványt is nyújtanak a gazdasági haszontermelésen túl. A negyedik nap már ismét csak a városban nyüzsögtünk, áradtunk a tömeggel a járdákon annak erős harmadát adó fehér „pénzeszsákokkal” egyetemben, majd délre kivitt a kocsi a tenger- partra, a fekete homokos Kusamba kikötővároskába. (István, 2022)

Goa Gajah templomkert - István fotója

Enikő fotója

Mi már együtt járunk - Enikő fotója

Elbűvölő - Enikő fotója

Klung-Klung - Vízi palota - Enikő fotója