Állatvilág
Amazóniai anziksz – Egy lajhár mosolya
Velőtrázó üvöltés rázta meg a Rio Napo torkolatvidékének békés csendjét. Az ott élő állatok ereiben megfagyott a vér. Én is összerezzenek a függőágyban, ennek fele sem tréfa! Itt vagyok csőre töltött fényképezőgéppel, kétkilós teleobjektívvel Amazónia buja dzsungelében, és „házhoz” jönne a téma? Ez csak egy jaguár lehet, jó lesz vigyázni! De hát a jaguár általában nem veszélyes, azt mondják, tiszteli az embert. Ellep az adrenalin, feltápászkodok, beélesítem a Nikont, s elindulok a hang irányába. Párás és meleg a Zöldpokol, alaposan meg kell szenvedni a témáért. Újabb üvöltés! Ez a vérszomjas macskaféle szándékosan provokál engem!... A hang most még közelebbről jött, erősebben markolom a machetét. És akkor ösztönösen ránézek egy tőlem balra lévő fára. Egy bájos arc tekint rám. Egy lajhár, az anyját! Ki a fenét érdekel már egy jaguár, mikor a lajhár sokkal fotogénebb, s attól sem kell tartanom, hogy félelmében elfut. Együttműködően beáll, bocsánat, belóg. Mint egy belőtt hippi, kedvesen mosolyog. Íme!
(Elter Karesz utazásai)
Növényzet
Dél-Amerika növényvilágának közös jellemzői a kontinens hatalmas méretének, változatos éghajlatának és földrajzi adottságainak köszönhetően rendkívül sokszínűek, mégis felfedezhetők bizonyos jellegzetességek. Az Amazonas-medence, amely a világ legnagyobb esőerdeje, uralja a kontinens növényzetét. Itt a trópusi éghajlatnak köszönhetően a buja, örökzöld erdők a növények végtelen változatosságával tűnnek ki: hatalmas lombkoronát alkotó fák, epifita növények, például broméliák és orchideák, valamint liánok jellemzik ezt a régiót.
A kontinens más részein, például az Andok hegységében, a növényvilág alkalmazkodott a magasság változásához és a szélsőségesebb időjáráshoz. Az alacsonyabb régiókban számos pálmaféle és trópusi növény található, míg a magasabban fekvő paramókban és hegyi lejtőkön a törpecserjék, fűfélék és pozsgások dominálnak, amelyek jól tűrik a hideget és a szélviszonyokat.
A mérsékelt égövi pampák, amelyek a kontinens középső részén terülnek el, kiterjedt füves pusztákat kínálnak, ahol a fűfélék uralkodnak, kevés fa található, és a növényzet az időszakos szárazsághoz alkalmazkodott. A délebbi régiók, például Patagónia, szintén szárazabbak és szelesebbek, ahol az alacsony növésű bokrok és füvek váltják fel a dús növényzetet.
A kontinens nyugati partvidékén a Humboldt-áramlat hatására kialakuló száraz éghajlat sivatagi környezetet teremtett, mint például az Atacama-sivatagban, ahol csak a legellenállóbb pozsgások és szárazságtűrő növények képesek megmaradni.
A kontinens őshonos növényei között számos gazdasági jelentőségű faj is található, mint például a kakaó, a kukorica, a burgonya és a paradicsom, amelyek ma már világszerte elterjedtek, de dél-amerikai eredetűek. Összességében Dél-Amerika növényvilága rendkívül változatos és gazdag, ami a kontinens földrajzi és éghajlati sokszínűségéből fakad, miközben a különböző területek növényei alkalmazkodtak a szélsőséges körülményekhez, legyen szó esőerdőkről, hegyvidékekről, pampákról vagy sivatagokról.
2025-ös frissítés: Dél-Amerika demokrácia helyzete
A legfrissebb, 2023-as adatok alapján Dél-Amerika országai jelentősen eltérő demokráciaindexekkel rendelkeznek. Az Economist Intelligence Unit (EIU) Demokrácia Indexe szerint a régió országai a következő kategóriákba sorolhatók:
Teljes demokrácia:
Uruguay: A régió vezető demokráciája, stabil politikai intézményekkel és erős polgári szabadságjogokkal rendelkezik.
Hiányos demokrácia:
Chile: Magas demokráciaindex jellemzi, de társadalmi egyenlőtlenségek és politikai feszültségek miatt nem éri el a teljes demokrácia szintjét.
Costa Rica: Bár földrajzilag Közép-Amerikához tartozik, a latin-amerikai régió egyik legstabilabb demokráciája.
Hibrid rezsim:
Brazília: Jelentős politikai polarizáció és intézményi kihívások jellemzik, amelyek befolyásolják a demokratikus működést.
Kolumbia: Demokratikus keretekkel rendelkezik, de a drogkereskedelem, korrupció és regionális konfliktusok gyengítik a demokratikus folyamatokat.
Peru: Politikai instabilitás és gyakori kormányváltások jellemzik, ami a demokráciaindex romlásához vezetett.
Autoriter rezsim:
Venezuela: Autoriter besorolás, ahol a demokratikus intézmények leromlottak és az emberi jogok helyzete kritikus.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az indexek évente frissülnek, és a politikai változások folyamatosan befolyásolják az országok besorolását. A demokrácia minősége több tényezőn múlik: választási folyamatok tisztasága, kormányzati átláthatóság, politikai részvétel, politikai kultúra és a polgári jogok érvényesülése.
TENGERIMALAC AZ ÉTLAPON?
Míg nálunk a tengerimalac hallatán, a kedvesen cincogó (visító) kis kedvencre asszociálunk, addig Ecuadorban, Peruban és Bolíviában a tányéron látják szívesebben. Igazi ínyencségnek, ünnepi eledelnek számít.
A "cuy" (itt így nevezik) már évszázadok óta fontos szerepet játszik az Andokban élő népcsoportok, törzsek életében. Olyannyira, hogy régebben nem is a szabad ég alatt vagy külön helyiségben tartották őket, hanem azokban egy légterű, földből, kövekből tapasztott házakban, ahol maguk az emberek is laktak. Általában a tűzhely közelében kerítettek el egy kis életteret, ahol szabadon mozoghattak.
Két fontos céllal tartották őket:
🔸️ ételként: a helyiek szerint a húsa rendkívül egészséges, ugyanis fehérjében gazdag, de zsírban szegény;
🔸️ orvosi célból: állítólag, a tengeri malacok segítenek távoltartani a rossz energiákat, bizonyos rítusok keretében diagnosztizálni a betegségeket, illetve olykor gyógymódként is alkalmazták ezeket a kis emlősöket.
Feltételezem, a legtöbbetekben felmerül a kérdés: vajon megkóstoltuk?
Miután megnéztük az Egyenlítő-Emlékműt, Irene családja a közelben lévő cuyeriák (tengerimalacozók) egyikébe invitáltak minket. Az út melletti grillen, már ott sorakoztak a ropogósra sült malackák. Mi ódzkodtunk még a gondolattól is, nehezen vettük rá magunkat, így végül abban maradtunk, hogy két cuy-t rendelnek, amelyből kapunk egy kis darabot, s emellett még rendelünk magunknak két fogást.
Aztán megérkeztek ezek kulináris ínyencségek: négy részre vágva... a fejükkel egyben... és a kimerevedett lábacskáikkal. Őszintén nem nyújtott étvágygerjesztő látványt. Ráadásul alig láttunk rajta húst.
Az állatot láttuk benne, s mindössze arra voltunk képesek, hogy egy körömnyi falatot megkóstoljunk. Pszichésen nem ment, nem tudtuk megenni a ránk kiszabott darabot, pedig ízre nem volt rossz, talán a kacsára vagy a libára emlékeztetett. Elvileg a nyúlra hasonlít, de azt én sosem ettem (és nem is fogok), így nincs összehasonlítási alapom.
Irénék természetesen jóízűen fogyasztották el, még a gyerekek is örömmel várták ezt a pillanatot. Amúgy ők otthon is szoktak enni. Rajtunk pedig jót nevettek, milyen finnyásak vagyunk. (Szofi)
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.