ÚTIKRITIKA.HU / Nazca-vonalak









Nazca-vonalak

A Nazca-vonalak titkai


A Titicaca-tó partján fekvő Punót gyakorlatilag háromfelé lehet elhagyni. Az egyik irány Bolívia – innen jöttem –, a másik az Andok fővonulatával párhuzamosan északnak tartó főút, ami Cuzco irányába megy, a harmadik pedig a másodikból nyugatra, a Csendes-óceán felé leágazó szakasz. Egyik sem leányálom, mert nagyok a távolságok, ritka és hűvös a levegő, meg több helyen gyakoriak a hajtűkanyarok. A vonatok túl lassan mennek, a buszok meg olykor életveszélyes gyorsasággal száguldanak a minduntalan keresztet vető sofőrjeikkel.

Ha kiérünk Punóból, félórás kerülővel juthatunk Sillustaniba, mely település az inka kort megelőző temetkezési oszlopairól, az ún. chullpáiról (ejtsd csulpa) híres. A henger alakú építményeket először az itt élő qulla nép alkalmazta sírhely gyanánt, majd később az ajmara nemesi családok átvették ezt a furcsa szokást. A sírtornyok több méter magasak - a legnagyobb 12 méteres -, precízen illesztett terméskövekből épültek. Sok esetben a henger felső körének átmérője nagyobb az alsónál, tehát felfelé vastagodik. A chullpák állapota a sírrablók rongálása miatt ma már nem tökéletes, de a maradványokból jól látható, micsoda monumentális alkotás volt némelyik.

Peru tengerparti területein, ahol a leszálló légáramlatok uralkodása miatt sivatagok alakultak ki, már mások voltak a temetkezési szokások. Ott - az Altiplanón követett szokástól eltérően - nem építettek chullpákat, hanem vagy agyagtéglákkal kibélelt sírgödrökbe tették az elhunytakat, vagy egyszerűen a szabad ég alatt leltek örök nyugalomra. De akármelyik verziót is alkalmazták, eredeti ruhájukban, testüket kötéllel átcsavarva, magzati pózban nyerték el végső helyüket.

A pára- és csapadékmentes éghajlat megtette a hatását; tartósításra, balzsamozásra nem volt szükség, a száraz levegő szinte tökéletes állapotban mumifikálta az emberek földi maradványait. A ruha alatt a csontozatra rászáradt pergamenszerű bőr, a dús hajzat, vagy például a körmök évszázadokon keresztül megmaradtak, még ha a koponyákat az erős napsugarak ki is fehérítették. Némely múmia esetében még az arcvonások is tökéletesen felismerhetőek. 1984-ben a Chauchilla környéki temető még bárki számára szabadon bejárható volt. Akkor még nem volt tömegturizmus, csak egy-két magamfajta megszállott globetrotter lézengett a tájon.

Chauchilla már a Nazca-vonalak közelében fekszik. Ezek a vonalak a perui Costa (tengerpart) legismertebb, legtitokzatosabb látnivalói. Három napot szántam alapos megismerésükre. Akkor még élt a német származású matematikusnőből archeológussá lett Maria Reiche, aki fél életét a rejtélyes képződmények kutatásának szentelte. Az ősz hajú, akkor 81 éves, világhírű tudósnő nazcai házában fogadott, s örömmel konstatálta, hogy velem kicsit anyanyelvét is gyakorolhatja. (Halála után a házából múzeumot csináltak.)

A Nazca-vonalak megismeréséhez három módszer áll rendelkezésre - mondja: a gyalogos megközelítés, a kilátóból történő megtekintés, és/vagy kisrepülővel felszállni, s nem túl nagy magasságból felülről szemlélődni. Javaslatai alapján és segítségével – kocsit és sofőrt szervezett nekem – én mindhármat kipróbálhattam, s az általuk szerzett ismeretek jól kiegészítették egymást. Gyalogosan az égvilágon semmit sem látni, legfeljebb az 5-15 cm mély barázdákat, amelyek csak távolról állnak össze hosszú egyenes vonalakká, vagy az ismert figurákká.

Mindenekelőtt felmásztam a kilátóra. A nem túl magas, mindössze kb. 13 méteres torony a Panamericana út mellett épült. Messziről látszik, az volt akkor a táj legmagasabb műtárgya. (Három éve vele szemben egy másik, egy 18 méteres torony is épült.) Tetejéről több vonal és pár figura, ún. geoglifa látható; legjobban a gyík, a kéz és a fa.

A vonalak közös jellemzője, hogy körülbelül kétezer évesek, nem keresztezik egymást, s gyakorlatilag csak felülről átláthatók. A vonalak elkészítése nem okozhatott gondot, de a figurákat, például a hatalmas, 110 m hosszú majmot hogy csinálták? Okos emberek úgy vélik, hogy projekcióval. Egy pár méteres modell-majom lehetett az alap, ennek egyes részeit az eredeti méretet többszörösen rámérve rajzolták meg.

Hitelt érdemlően a Nazca-vonalakkal kapcsolatos talányok egyike sem nyert még bizonyítást. Sem az, hogy pontosan melyik helybéli kultúra idején készültek, sem az, hogy milyen célból. Egyesek szerint a közeli nagyváros nevét viselő egyik preinka kor – a Nazca-kultúra (I-VIII.szd.) – termékei, mások szerint az annál sok évszázaddal korábbi, ún. Paracas-kultúra (i.e. VIII-I. szd.) idejéből származnak.

A „miért?” kérdés megválaszolása még nehezebb; sok szaktekintélyt, kutatót, hobbirégészt, vállalkozót foglalkoztatott és késztet tanakodásra ma is. Az elmúlt 60-80 év alatt számos teória született, de jelenleg egyikről sem lehet kimondani a tutit. Maria Reiche a vonalakban csillagászati összefüggéseket vélt felfedezni, egyfajta csillagkép-naptárra gyanakodott. Honfitársunk, a magyar Zelkó Zoltán trigonometrikus vonatkozásokkal bíró óriási térképének gondolta őket.

Két amerikai kutató, Julian Nott és Jim Woodman a helyszínen talált finom szövésű, ugyanakkor rendkívül erős anyagmaradványokból arra a következtetésre jutott, hogy az ott élők már képesek voltak hőlégballonokat építeni, s azokkal emelkedvén a táj fölé gyönyörködhettek a hatalmas figurákban. Az általuk épített, elvileg a korabeliekre hasonlító léghajó majdnem 5 km-t tett meg a kb. 50 km²-es terület felett.

Mindenki számára ismert, hogy a svájci származású Erich von Dӓniken a földönkívüliekkel való kapcsolat bizonyítékát látta a Nazca-fennsík jelenségeiben. Szerinte idegen lények instruálták az építőket, s azok az űrhajóik leszállóhelyként működtek. Ez az elképzelés az egyenes vonalak esetében még csak-csak védhető valahogy, viszont nem ad magyarázatot a figurákra, pl. a kutyára, majomra, kolibrire, bálnára.

A harmadik, a repülőgépes túra egy rémálom volt! Mivel a pilóta mindegyik ábrát meg akarta mutatni, éles kanyarokkal, bedőlésekkel, emelkedésekkel és gyors süllyedésekkel „kedveskedett”, hogy minél jobban láthassak. Miközben a heveny kinetózissal küszködtem, a legnagyobb hatást rám az űrhajós tette. Ha az tényleg évszázadokkal, sőt, évezredekkel ezelőtt készült – márpedig igen –, akkor tényleg el kell gondolkozni rajta, hogy ábrázolhattak sisakkal, szkafanderben valakit…

(Elter Karesz történetei, 2021)


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon