Galapagos

A Galápagos-szigetek egy Csendes-óceáni szigetcsoport, ami Ecuadorhoz tartozik. A világ turizmusában Galápagos az elképesztő állatvilága miatt minősül rendkívül értékes élményt nyújtó desztinációnak. A szigetcsoport spanyol neve: Archipiélago de Colón, azaz Kolumbusz-szigetcsoport. A Galápagos Ecuador egyik nemzeti természetvédelmi parkja.
A Galápagos-szigetek az Ecuador-i szárazföldtől kb. 1050 kilométerre fekszenek.
A szigetcsoport 13 nagyobb, 6 kisebb szigetből áll, plusz több mint száz szikla és mini sziget, mindezek az Egyenlítő tájékán. A szigetcsoport összterületét kb. 7880 négyzetkilométerre becsülik, közel 20 ezres a lakosság. Jóllehet a turisták által látogatott szigetek egy részén nincs állandó emberi település, a szigetcsoport népsűrűsége nagyobb, mint bármely más ecuadori tartományé. A Galápagos tartományi fővárosa a San Cristóbal szigetén lévő Puerto Baquerizo Moreno.
A lakatlan szigetek meglátogatását a természetvédelmi hatóság szisztematikusan korlátozza, vagy a látogatók számának limitálásával, vagy a látogatások időzítésének meghatározásával.
A három lakott sziget: San Cristóbal, Santa Cruz és a Floreana. Na most a Galápaogos meglátogatása legkevésbé szól a lakott szigetek meglátogatásáról. San Cristóbal vagy Santa Cruz kötelezően kerül a programba, lévén ezekre a szigetekre érkeznek a repülőgépek a kontinentális szárazföldről.
A Galápagos-szigetekre érkezéskor, a repülőtéren kell kifizetni a nemzeti parkba történő belépődíjat, mégpedig fejenként 100 dollárt. Csak készpénzt, csakis ép állapotú bankót fogadnak el! A 12 év alatti gyerekek félárat fizetnek.

Miért annyira nagy szám a Galápagos?

Galápagos szigetein óriási számban láthatók olyan állatok és növények, amiket sehol máshoz a világon nem lehet látni (szaknyelven: endemikusak). Ezek közül a leghíresebbek ezek: a Galapagosi óriásteknősök, a Galápagos- avagy Darwin-pintyek, a Kéklábú szula és a tengeri gyíkok avagy leguánok. Na persze a Galápagos az UNESCO világörökségének a része.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A Galápagos meglátogatás valósággal filozófiai jellegű élményt nyújtott, főleg az ember és az állat közötti viszony dolgában
A tengerben óriásteknősbe kapaszkodva úszni (remélem neki is élmény volt...)

Nem tetszett

Az idegenvezetőktől hallani, hogy a hülye helyiek az évtizedek folyamán önzőségeikkel, és hanyagságaikkal mennyi kárt okozotak az értékes állatviágban
A Guayaquil-Galápagos repülőjegy elképesztő drágasága: oda-vissza 330 dollár
A hajós túrán a hajón lévő étkezésekkor a fárasztó protokolláris kényszerek

Vélemények

,, A 14 nagyobb és 6 kisebb szigetből álló Galápagos-szigeteknek gyakorlatilag a teljes területét védetté nyilvánították, és hogy érintetlenségét megőrizzék, a turisták számát évi 60-70 ezer főben maximalizálták, és szigorították a környezetvédelmi előírásokat.

Jól tették, hiszen Galápagos tényleg különleges hely. A fókák hol furcsa hangon vinnyogtak, hol meg mellettünk heverésztek a homokban. A teknősök nem szaladtak el az ember elől, inkább úgy néztek rá, mintha azt kérdeznék: ez meg mi a francot akar tőlem?
Kergettem leguánt szárazon és vízen, láttam rájákat, pingvineket, fókákat, sőt a híres kéklábú szulát is. (2016)" forrás

,, Egész úton hazafelé azon gondolkodám, hogyan alakulhatott ki ez a mítosz Galápagosról. Vagy csak én voltam rosszkor rossz helyen? Talán ha egy ötnapos hajóútra mennék a szigetek körül, többet látnék. Sikerült azzal megnyugtatnom magam, hogy ezeknek a hajónalvós, hosszú túráknak sokkal borsosabb az ára, és ha ott is csak hasonló élményekben lenne részem, most még inkább átverve érezném magam. (2017)" forrás

,, A Galápagos szigetekre eljutni sok utazó álma. Én is mindent megtettem, hogy lássam, mert valamiért az az érzésem a szigetcsoporttal kapcsolatban, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor már csak tudósok és kutatók léphetnek arra a földre, ahol Darwin az őt körülvevő környezet hatására megalkotta az evolúció elméletét.

5 napot töltöttem el a Galápagos–szigeteken, egy néhány fős sétahajón. Az a pár nap az egész világról alkotott képemet átformálta. Az első állat, aki szembejött velem -és sokáig nem mozdult – természetfilmekből már jól ismert kéklábú szula volt. Egyáltalán nem félt, olyan volt, mintha nem is vett volna észre, pedig volt olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy hamarosan összeér az orrunk.

Galápagoson a megérkezés és az első ott élő állattal való találkozástól kezdve folyamatosan azt éreztem, mintha egy láthatatlanná tévő gúnya lenne rajtam, ami miatt azt csinálok és oda megyek a szigeteken, ahová csak akarok. Azt éreztem, hogy az állatok nem látnak és nem reagálnak a létezésemre. Persze ezt a mesés érzést leginkább belül éltem meg, hiszen a Galápagos szigetek olyan szigorú védelem alatt áll, hogy szakértő természetvédő és ismerő kísérő nélkül nem is lehet a szigetekre lépni. De az a pár nap, amit a vízben a víz alatti érintetlen élővilág felfedezésével és a szigeteken tölt az ember, olyan élmény, amire minden nap jólesik visszagondolni.(2018)" forrás

Megközelítés

Az ecuadori fővárosból, Quitóból 2 órása, az tengerparti Guayaquilből kb. másfél órás a repülés időtartama a Galápagosra, vagy Santa Crúzra (Baltra), vagy San Cristóbal szigetére. Két légitársaság monopolizálja a repülést: a Tame Airlines és az Aerogal Airlines. Naponta négy járat közelekdik a szárazföld és Galápagos között. Minden járat reggel indul. Az oda-vissza repülőjegy árak 220 és 430 amerikai dollár körül mozognak. Hajójáratok is közlekednek az ecuadori partoktól a Galápagosra, de így utazni nem olcsóbb, mint repülni, ráadásul roppant kellemetlen három és fél napig ! utazni a hullámzó tengeren.

,, Kezdődött a herce-hurca azzal, hogy a galápagosi utasokat teljesen külön kezelik. Mivel Ekvádorhoz tartozik, a „domestic flight” feliratot kerestük, de hamar kiderült, hogy nem ott kell bemennünk. Van egy külön bódé a várócsarnokban, ahol indítani kell a procedúrát. Elkérik az útlevelet, hosszasan írogatnak, majd lehúznak 20 dollárral. Na, gondoltam, ezt olcsón megúsztam, mindenki azt írta a neten, hogy Galápagosra 100 dolcsi fejenként a beugró, csak úgy. Az csak később derült ki, hogy ez a húszas nem az a százas. Akkor ez meg miért? Nem szeretem az ilyen alattomos sarcolásokat, de túltettem magam rajta, végtére mégis csak a nagy Galápagos, minden természetbarát álma, Darwin szigete, a mini Jurassic Park. Ahol az állatok olyan háborítatlanul élnek, hogy csak na. (2017)" forrás

Időjárás

Időjárási szempontból nincs rossz időzítés a Galápagos meglátogatására. Inkább az árak és a látogatottság mértéke miatt kell szem előtt tartani, hogy mikor van a főszezon: június közepétől szeptember elejéig (iskolaszünet) és december közepétől január közepéig. December és május között a tengervíz és a levegő hőmérséklete melegebb. Ezt a periódust ugyan "esős évszaknak" nevezik a helyiek, valójában nincsenek nagy esők, inkább rövid kis záporok. A helyieknek ez is sok csapadék, hiszen amúgy a Galápagos szigetein az év átlagában kevés a csapadék. Ez a december és május közötti időszak éppenséggel az év legtöbb napsütést adó periódusa. A tengervíz melegségének van jelentősége, mert a szigetek állatvilágának felfedezése mellett a hajós programokban mindig van tengeri fürdőzés és búvárkodás (inkább csak sznorkelezés). Június és november között hűvösebb az idő. Éjszaka akár 15 fok körüli hideg is előfordul (arrafelé, az Egyenlítő tájékán bizony az hidegnek számít). A július és az augusztus meglehetősen szeles.

Hasznos információk

Időeltolódás van a szárazföldi Ecuadorhoz képest. Galápagoson egy órával korábban van.

A látogatás módjai

A nemzeti park korlátozza azt, hogy egy időben hány látogató léphet egy-egy szigetre. Központilag szabályozzák a szigeteknél kikötő hajók menetrendjét, mozgásátá. A természetvédelem, főleg az állatok nyugalmának és épségének védelme mellett így érik el, hogy egy-egy lakatlan szigeten ne legyen soha embertömeg.

Turista etikett (ember vs. állat)

A legfőbb alapszabály ez: A Galápagos-szigeteken az állatok nem félnek az embertől és a látogatókat nagyon közel engedik magukhoz, de ez egyáltalán nem jelentheti azt, hogy fogdoshatjuk, etethetjük, ijesztgethetjük őket!

Szigetek

Genovesa

Fő sztár itt: a piroslábú szula (red footed boobies) nevű madár

Española

Itt láthatók egyebek mellett: galápagoszi albatrosz (waved albatross), galápagoszi sólyom, Nazca és kéklábú szulákból rengeteg, drámai sziklás képződmények,

Fernandina&Isabella

Röpképtelen kormoránok, izgalmas parti tájkép

Északi Seymour

Nagy esély látni fregatt maradarakat párosodás és fészekrakás közben. Valamint: kéklábú szulák, iguánák

Bartolome

Pingvinek és látványos táj

Floreana

Devil's Crown (Örög koronája) szuper sznorkelező terep, víz alatti fotózás

Állatvilág

Madarak

Óriásteknősök

Pingvinek

Olvasmányos linkek

"Ilyen közelségbe ennyiféle állathoz csakugyan nem kerültünk másutt. Az természetes, hogy a parton a már-már unalmassá vált oroszlánfókák csapata heverész. No de mit látok az ösvényen? Említettem, hogy róluk letérni tilos, ugyanakkor madárfészket 1-1,5 méternél jobban megközelíteni úgyszintén tilos. Időnként azonban egyik szabály felülírja a másikat. Az álarcos szulák épp az ösvény kellős közepére fészkeltek és akkor se jöttek zavarba, ha fiókástól a hasuk alatt átléptük őket." (Ezt úgy kell érteni, hogy az ő fiókáik voltak az ő hasuk alatt.)

Voltaképpen megható, hogy Galápagos állatai nem csupán nem félnek a számukra oly sok bajt hozó betolakodótól, az embertől, de – mondhatni – magánéletükbe is teljes betekintést nyerhetünk. Jó, rendben, üzekedő teknősöket éppenséggel nem láttunk (pedig nem akármilyen attrakció, állítólag sokkal inkább erőszak történik, mint szeretkezés), de a békésen szoptató fókamama, a lábunk alatt tébláboló leguán, az orrom előtt szárítkozó barna pelikán, vagy éppen a fészkén nyugton ülő szulatojó mintha azt sugallná, ezek megbocsátottak nekünk, vagy pusztán csak elfeledték… (2014)" forrás

"Itt fegyelem van. Egyedül jöttél? Hát, akkor se mászkálhatsz a szigetek között magánturistaként. Ezt úgy oldják meg, hogy ha állatokat, tájakat akarsz látni, akkor minden esetben be kell fizetned egy összeget valamelyik turista-irodánál. Ez 70-170 dolláros kiadást jelent kirándulásonként, attól függ, hová szeretnél menni. A hosszabb kirándulások egész naposak, az olcsóbbak du. kettőig tartanak. Na, ezt már nagyon nehéz volt lenyelni, a büdzsém miatt. Hogy pontos legyek, két másik nagyobb szigetre, ahol van település, San Christobál és Isabella el lehet jutni “tömegközlekedéssel” vagyis egyszerű hajóval, ez a két órás út oda-vissza is hatvan dollár, ami szinte már aprópénznek számít, úgy értem, aprópénznek, ahhoz képest, hogy azon a másik szigeten se tudsz egyedül mit csinálni, ott is csatlakoznod kell valamilyen szervezett kiránduláshoz. Ez lehet felszíni búvárkodás valamelyik öbölben, lehet madár- és őslény-les, lehet séta egy kráterben vagy magán a szigeten, vagy ezek kombinációja. Túravezetővel, parkőrrel, guide-dal, szóval teljes felügyelet mellett. (2015)" forrás

"Elképesztő az állatok szelídsége - vagy ahogy a vezetőnk mondja, az ártatlansága is. Ők nem leküzdötték az embertől való félelmet, hanem meg sem tanulták. Nekem eddig az volt a természetes, hogy a madár elrepül, a fóka megriad, a rák visszahúzódik, ha ember közeledik. De itt nem. Egészen közel mehettünk hozzájuk, sőt, vigyázni kellett, nehogy rájuk lépjünk. Megérinteni persze nem lehetett őket, ez a szigorú előírások egyike. Egyszerre pl. csak két csoport mehet egy szigetre, maximum 15-15 fővel. Egyedül nem is lehet hajót bérelni, csak csoporttal és bejegyzett idegenvezetővel. A cipőket le kell mosni két partraszállás között, nehogy átkerüljön egy-egy mag, toll, stb. egy másik szigetre. Persze semmi szemetelés. A sziget mottója szerint csak a lábnyomaink maradhatnak a szigeteken - és az sem mindegy, hogy hol. Csak a kijelölt ösvényeken lehet sétálni, minél kevésbé zavarva az állatokat. Leírva ez túl szigorúan hangzik, de a helyszínen mindez természetes. És igazan nincs szükség az előírások megszegésére, így is rengeteg élmény éri az embert. A leguánok meg sem mozdultak, ahogy átléptünk rajtuk, a madarak az orrunk előtt párosodtak, a fókák utánunk úsztak a vízbe. Ezt a csodálatos kis univerzumot egy cseppet sem zavarta csapatunk látogatása. (2000)" forrás

,, Én nem akartam a Galapagosra menni. Pontosabban, a fenét nem akartam, naná, hogy vágyakoztam oda, ha már egyszer Ecuadorban vagyok, de tudtam, hogy nem engedhetem meg magamnak ezt a kirándulást. Mert hogy 3-8000 dollárba kerülhet egy ott eltöltött hajókázós hét. Egy szabályos cruise. Szóba se jöhetett, pedig ez a Galapagos tipikus “once in a lifetime” élmény: ismételten már nehezen történik meg az emberrel,éppen a horror drágasága miatt.

De hát, milyen az élet: sodorja a kalandozót. Már Adéle, a francia nő, akiről korábban írtam, beültette a bogarat a fülembe: – oda el kell menned, ez kihagyhatatlan – mondta, – nem muszáj hajós túrát befizetned, lehet magánturistaként is megoldani..- A hostel egyáltalában nem drága – mesélte – , a kaja se, veszel egy repjegyet, a többi meg úgyis megtörténik veled. És ugyanerre bíztatott a francia trió is,akikkel együtt túráztam az Andokban, ők is megjárták már a Galapagost, hasonlóképpen, fapadosan.

Kalkuláltam, netet bújtam, tipródtam, azért Quitoban elmentem utazási irodákba, hátha kifogok valami lastminute akciót. Azt nem, de rutinosan ajánlottak 3-4-5 napos “island hopping”, túrákat, ez azt jelenti, hogy nem egy hajón laksz, eszel, kirándulsz vele mindenhová, ( ami egyébként a legigazibb módja a szigetek felfedezésének ) hanem egy alkalmi kirándulóhajóval átvisznek egyik szigetről a másikra, ott program , szálloda, majd folytatódik ugyanígy tovább. 3-4-5 nap, jó repjegyestül, de 1200-1400 dollárért!!! Pontosabban: az öt nap, az igazándiból csak három és fél , hiszen az első és az utolsó nap nem sokat ér. Ennyi pénzért, jézus!!! Na, nem.

És akkor, hirtelen felindulásomban, tényleg vettem egy repjegyet. Ecuadorból Ecuadorba vagyis a fővárosból a Galapagosra, ami annyiba kerül, mintha repülnénk oda-vissza Budapest és New York között, szóval az is horror. Valahogy lenyeltem, már vitt a sodor, kész, valami csak lesz. Bepakoltam a hátizsákomba néhány nyári cuccot, a többi holmim a quitoi családnál hagytam, ahol a bázisom volt, és így, kikönnyítve nyomultam a reptér felé. ( ez Quito esetében hatvan-hetven kilométerre van a központtól) Két órás repülőút után Santa Cruzban landoltunk. Ott aztán kitört a szigorúság. Átkotorták a zsákjainkat, nincs -e bennük baci, azaz élelmiszer, mag, madártoll, bármi ilyesmi, ami árthat Galapagos élővilágának, átvizsgálták a cipőtalpainkat, hasonló okból. Majd elkértek fejenként száz dollárt azért, hogy egyáltalán beléphessünk a szigetekre, ami úgy, ahogy van, nemzeti park. Tudtam erről a belépőről, ezt már korábban lenyeltem.

S ezután gyakorlatilag vége a szabadságodnak. Jelenléted és mozgástered egész idő alatt kontrollált. Ilyesmit azelőtt sose tapasztaltam, de hamar megértettem, miért.

Galapagos földtörténeti csoda. A vulkánba dermedt táj, de legfőképpen a lakói, a máshol már régen kihalt őslények miatt. Ember csak kevés él itt, ők se túl régen. Három kis falu-féle település, abból is csak egy-egy, három, különböző szigeten, ennyi. A többi 16 sziget lakatlan. A Galapagos nem is az emberé, sose volt az, hanem az iguánok, az elefántteknősök, az albatroszok, a bizarr hüllők, a szárazföldi leguánok,meg a többi ősfaj természetes otthona.

Ezek az állatok totálisan jámborak. Nem félnek az ember közelségétől, nem tanulták meg, mi az. Másfél méteres oroszlánfókák dörgölik bajuszkájukat a kezedhez, kéklábú szulák párosodnak szanzsen az orrod előtt, térdedig érő teknősök vonszolják magukat itt-ott. Mintha a földtörténet hajnalán, többmillió évvel ezelőtt turistáskodnánk.

Több, kézzelfogható magyarázat is van arra, mitől maradt meg a Galapagos szigetek élővilága és tájai ebben az őskori, érintetlen állapotban. De abban mindenki egyetért, hogy a fő ok az, hogy itt a XX. századig egyáltalában nem volt emberek lakta település. A szigetek sokáig üresek maradtak azután is, hogy 1832-ben Ecuadorhoz csatolták ezt a senkiföldjét. Hiába fedezték fel a spanyolok már a 16. század közepén, mivel semmilyen, számukra értékes természeti kincset nem találtak itt, még ivóvizet sem, csak legyintettek a sok őslényre.

Szóval, megérkeztem Santa Cruz szigetére, a reptér után busz, utána kishajó, utána megint busz és röpke másfél óra alatt már ott is vagy Puerto Ayorában, ebben a gyűjtőfalu vagy – városka-félében, ahol élhet talán jópár ezer helybéli és ahol van vagy 80 túrista-iroda, meg számtalan hotel és hostel. Ez a legnagyobb település az egész Galapagoson, ezen a szigeten meg az egyetlen. Éttermek, kifőzdék, bárok, bohémia. Kellemes kis hostelt sikerült elcsípnem, tényleg nem drága, 15 dolcsiban alkudtunk meg éjszakánként egy fürdőszobás privát szobáért. És még aznap este gyorsan körülnéztem: nyolc napom van a szigeteken, meg akartam szervezni a magam programját..

Ekkor szembesültem vele, hogy itt fegyelem van. Egyedül jöttél? Hát, akkor se mászkálhatsz a szigetek között magánturistaként. Ezt úgy oldják meg, hogy ha állatokat, tájakat akarsz látni, akkor minden esetben be kell fizetned egy összeget valamelyik turista-irodánál. Ez 70-170 dolláros kiadást jelent kirándulásonként, attól függ, hová szeretnél menni. A hosszabb kirándulások egész naposak, az olcsóbbak du. kettőig tartanak. Na, ezt már nagyon nehéz volt lenyelni, a büzsém miatt. Hogy pontos legyek, két másik nagyobb szigetre, ahol van település, San Christobál és Isabella el lehet jutni “tömegközlekedéssel” vagyis egyszerű hajóval, ez a két órás út oda-vissza is hatvan dollár, ami szinte már aprópénznek számít, úgy értem, aprópénznek, ahhoz képest, hogy azon a másik szigeten se tudsz egyedül mit csinálni, ott is csatlakoznod kell valamilyen szervezett kiránduláshoz. Ez lehet felszíni búvárkodás valamelyik öbölben, lehet madár- és őslény-les, lehet séta egy kráterben vagy magán a szigeten, vagy ezek kombinációja. Túravezetővel, parkőrrel, guide-dal, szóval teljes felügyelet mellett.

Galapagos , illetve Ecuador nem kér a tömegturizmusból, ezért ilyen drága. Hogy megszűrhessék az odalátogatók számát. Viszont a pénzükre szükségük van, mert ezt az irdatlan nagy rezervátumot valahogy fenn kell tartani. Nem akarnak további helyi lakosokat se. Ha egy galapagosi illetőségű ember házasodni kíván egy szárazföldi ecuadorival, akkor el kell költöznie hozzá a szárazföldre. A leendő házastárs nem jöhet Galapagosra. Új családok, gyerekek, iskolák bővítése nem kívánatos. Így védik ezt a különleges környezetet, hogy ne robbanjon fel ez az ősvilág. Ezzel együtt, ötven éve csupán10.000 lakos élt a szigeteken ma legalább négyszer ennyi. Kétezerben még csak hetvenezer, ma már évente kétszázezernél is több turista érkezik ide, na, állítólag ezt próbálják majd meg szabályozni úgy, hogy ne 100 , hanem 200 vagy 500dollár legyen a belépő a nemzeti parkba, fejenként. Esküszöm, én még időben jártam itt.

Megéri? MEGÉRI !!! Megmondom, hogyan csináltam én. Egy kevés dolog azért lehetséges, szervezett túra nélkül, azt kihasználtam. Puerto Ayora központjából oda-vissza 7 kilométeres sétaút a Teknősbéka Öböl. Varázsos, elképesztő, vastag homok , türkiszkéken hullámzó Csendes Óceán, partján koromfekete, dermedt láva. (2015)" forrás

"Az állat! – talán így lehetne röviden felvezetni azt a hetet, amit a Galápagoson töltöttem. Szépen illeszkedik arra a vonalra, amit eddig bejártam a világban, a Természet kicsapongásait követve; és hát itt aztán végképp elgurult a gyógyszere. Pármillió éves, máig aktív, vulkanikus eredetű szigetek, a kontinenstől távol, ahol az evolúció kísérletezőset játszik. Nincsenek ragadozók melyek háborgatták volna a szigetek lakóit, ezért azok egykedvűen tűrik, hogy a képükbe tolják a kevésbé felelős turisták a kamerát. Persze amikor az ember felbukkant párszáz évvel ezelőtt, a kihalásig, illetve annak szélére sodorták a szigetek nevét adó, őshonos óriásteknősök különböző alfajait.

A szigeteken csak kevés, nehezen elérhető helyen van édesvíz, ezért az erre hajózó kalózok, az őket üldöző kalózvadászok és a gyarmatosítással bajlódó egyéb hajók a teknősökkel töltötték fel készleteiket. Összefogdosták az akár 400kg tömeget is elérő állatokat, bedobták a hajók aljába, és adott volt a levesbevaló a legénységnek jó időre; sajnos arra is rájöttek, hogy egy-egy teknőst lemészárolva kb. 15 liter tökéletesen tiszta vízhez is hozzájutnak. Tulajdonképpen önkiszolgáló teknős-teszkó volt, a modern levesporok ingyenes, korai, barbár változata, csak a kondért kellett hozni.

A napok úgy teltek, hogy éjjel hajóztunk egyik szigetről a másikra, napközben pedig a szigeteken sétáltunk, illetve snorkeleztünk. Én a Floreana és az Espanola szigeteken jártam a hajóval, a központinak számító, és hostelekkel is felszerelt Santa Cruz és Isabela szigeteken túl, ahol a másik három éjszakát töltöttem. A képek innentől ömlesztve érkeznek, ezúttal jobbra és balra lapozhatóan (beleklikkelve láthatóak a megjegyzéseim is):

Galapagos már a szigetek és a partok látványával is hoz mindent, amit egy Turista csak kívánhat; ha erre még rápakoljuk a természettudományi fontosságát és az egyedi állatvilágot, amelynek viselkedése kerítések nélküli állatkertté varázsolja a szigeteken való bolyongást, nem csoda, hogy eddigi utazásaim egyik ékköve lett az itt eltöltött idő. (2016) " forrás

Csodás lények a Galapagos-szigeteken

Egy utazás, ami megváltoztatja az életedet

Patkányirtás a Galápagos-szigeteken