Galapagos

A növekvő turistaforgalom miatt nagyobb a terhelés az ökoszisztémán
Az árak jelentősen emelkedtek az elmúlt években.
A látogatók számának korlátozása miatt előre kell foglalnod, és szigorú szabályokat kell betartanod

Azonban a szigetek még mindig egyedülálló élményt nyújtanak:

A legtöbb endemikus faj továbbra is megfigyelhető természetes élőhelyén
A nemzeti park szigorú szabályozásának köszönhetően az ökoszisztéma még mindig jól működik
A kisebb csoportokban történő látogatás és a szakképzett vezetők biztosítják a minőségi élményt
Az infrastruktúra fejlődött, így kényelmesebb a tartózkodás

A személyes véleményem az, hogy még mindig érdemes ellátogatnod, ha:

Előre tervezel és foglalsz (legalább 6-12 hónappal előbb)
Felkészülsz a magas költségekre
Elfogadod és tiszteletben tartod a korlátozásokat
Kisebb, szervezett túrát választasz a tömegturizmus helyett

A kulcs a megfelelő időzítés és a jó szervezés - így még mindig páratlan természeti élményben lehet részed, még ha drágábban is, mint korábban.

Egy 4 napos Galápagos túra esetében érdemes számolnod ezekkel az árakkal:

Belépő szett: kb. 100 USD (nemzeti park belépő + bevándorlási kártya)
4 napos hajós túra (mid-range): 1800-2500 USD között

Ez tartalmazza a szállást a hajón
Napi 3 étkezést
Szakképzett természetvédelmi túravezetőt
Snorkel felszerelést
A szigetek közti utazást

Extra költségek amiket hozzá kell számolnod:

Repülőjegy Quitóból/Guayaquilből a szigetekre: 400-600 USD oda-vissza
Borravalók: napi 10-15 USD
Extra költések: kb. 100-200 USD

Tehát egy 4 napos alap túra összesen nagyjából 2500-3500 USD körül jön ki fejenként.
Van olcsóbb megoldás is:

Helyben foglalt last minute hajós túra: 1200-1500 USD
Szárazföldi bázisú túrák Santa Cruz szigetről: 1000-1500 USD
De ezek kockázatosabbak és kevésbé garantált az élmény minősége.

Galapagos dióhéjban

A Galápagos-szigetek egy Csendes-óceáni szigetcsoport, ami Ecuadorhoz tartozik. A világ turizmusában Galápagos az elképesztő állatvilága miatt minősül rendkívül értékes élményt nyújtó desztinációnak. A szigetcsoport spanyol neve: Archipiélago de Colón, azaz Kolumbusz-szigetcsoport. A Galápagos Ecuador egyik nemzeti természetvédelmi parkja.
A Galápagos-szigetek az Ecuador-i szárazföldtől kb. 1050 kilométerre fekszenek.
A szigetcsoport 13 nagyobb, 6 kisebb szigetből áll, plusz több mint száz szikla és mini sziget, mindezek az Egyenlítő tájékán. A szigetcsoport összterületét kb. 7880 négyzetkilométerre becsülik, közel 20 ezres a lakosság. Jóllehet a turisták által látogatott szigetek egy részén nincs állandó emberi település, a szigetcsoport népsűrűsége nagyobb, mint bármely más ecuadori tartományé. A Galápagos tartományi fővárosa a San Cristóbal szigetén lévő Puerto Baquerizo Moreno.
A lakatlan szigetek meglátogatását a természetvédelmi hatóság szisztematikusan korlátozza, vagy a látogatók számának limitálásával, vagy a látogatások időzítésének meghatározásával.
A három lakott sziget: San Cristóbal, Santa Cruz és a Floreana. Na most a Galápaogos meglátogatása legkevésbé szól a lakott szigetek meglátogatásáról. San Cristóbal vagy Santa Cruz kötelezően kerül a programba, lévén ezekre a szigetekre érkeznek a repülőgépek a kontinentális szárazföldről.
A Galápagos-szigetekre érkezéskor, a repülőtéren kell kifizetni a nemzeti parkba történő belépődíjat, mégpedig (2024-től) fejenként 200 USD-t. Csak készpénzt, csakis ép állapotú bankót fogadnak el! A 12 év alatti gyerekek félárat fizetnek.

Miért annyira nagy szám a Galápagos?

Galápagos szigetein óriási számban láthatók olyan állatok és növények, amiket sehol máshoz a világon nem lehet látni (szaknyelven: endemikusak). Ezek közül a leghíresebbek ezek: a Galapagosi óriásteknősök, a Galápagos- avagy Darwin-pintyek, a Kéklábú szula és a tengeri gyíkok avagy leguánok. Na persze a Galápagos az UNESCO világörökségének a része.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A Galápagos meglátogatás valósággal filozófiai jellegű élményt nyújtott, főleg az ember és az állat közötti viszony dolgában

A tengerben óriásteknősbe kapaszkodva úszni (remélem neki is élmény volt...)

Az óriásteknősök között sétálni a Santa Cruz szigeten valami elképesztő volt - még sosem láttam ilyen hatalmas és közben ennyire békés állatokat ilyen közelről.
A Gardner-öbölben a tengeri oroszlánokkal való sznorkelezés során az egyik kölyök több percen át játékosan körbe-körbe úszott körülöttem, mintha csak egy vízi táncot járnánk.
A kék lábú szulák násztánca az Española szigeten annyira vicces és megható volt egyszerre - pont előttünk, karnyújtásnyira mutatták be a rituális táncukat.
Az Isabela szigeten a pingvinek olyan közel úsztak hozzánk sznorkelezés közben, hogy szinte meg tudtam volna érinteni őket - hihetetlen volt velük együtt úszni a kristálytiszta vízben.
A hajónk séfje minden este más helyi fogással lepett meg minket - a frissen fogott tintahalas rizottó után azt hittem, ennél már nem lehet jobb, aztán jött a ceviche...
Az utolsó napon egy hatalmas rája ugrott ki a vízből közvetlenül a hajónk mellett - mintha egy utolsó búcsúelőadást tartott volna nekünk.

Nem tetszett

Az idegenvezetőktől hallani, hogy a hülye helyiek az évtizedek folyamán önzőségeikkel, és hanyagságaikkal mennyi kárt okozotak az értékes állatviágban

A Guayaquil-Galápagos repülőjegy elképesztő drágasága, 520 USD

A hajós túrán a hajón lévő étkezésekkor a fárasztó protokolláris kényszerek

A hajókabinom olyan kicsi volt, hogy alig fértünk el ketten, és ha mindketten egyszerre akartunk készülődni, az már művészet határát súrolta.
Az első nap délutánján olyan erős volt a hullámzás, hogy a fél csoport tengeribeteg lett - én három órán át feküdtem az ágyon és próbáltam túlélni.
A túravezetőnk néha annyira sietett egyik helyről a másikra, hogy alig maradt időnk rendesen lefotózni az állatokat vagy élvezni a látványt.
A szigetek közötti éjszakai hajózások során olyan hangos volt a motor, hogy az első éjszaka szinte szemhunyásnyit sem aludtam.
Bár a programban szerepelt, a rossz időjárás miatt kimaradt a Post Office Bay, ami állítólag az egyik legjobb sznorkeling helyszín lett volna.
Az utolsó napi ebédnél már annyira elfogyott minden friss zöldség és gyümölcs, hogy gyakorlatilag csak konzerv köretet kaptunk a hal mellé.

Vélemények

Ide eljutni picit nehézkes és költséges. Nincs nemzetközi járat, először Ecuadorba kell beutazni. A belépés szabályozva van, erős kontrollokon mész át, és érkezésnél fejenként még 100 $-t kérnek el. A Galápagos-szigetek több szigetből áll, de csak 4 lakott. Túrákra csak hivatalos cégekkel mehetsz, állandó cunami és vulkánveszély van. Erősen óvják a természetet és az itt élő állatokat. Igaz, te nem mehetsz közel az állatokhoz, de ezt a szabályt az állatok nem ismerik – azaz ha véletlenül elalszol a parton, lehet, hogy egy új házik edvenc fekszik majd rajtad 😃 Féltünk az erős szabályoktól, de mikor már ott voltunk, mindenki laza és kedves volt. Érdekes tapasztalat volt egy olyan helyen lenni, ahol ahova léptünk, ott állat termett. (2024)

A 14 nagyobb és 6 kisebb szigetből álló Galápagos-szigetek teljes területét védetté nyilvánították, hogy megőrizzék érintetlenségét. 2024-re a turisták számát évi 100 ezer főben maximalizálták, és tovább szigorították a környezetvédelmi előírásokat, hogy minimalizálják az emberi jelenlét hatását.

Ez teljesen érthető, hiszen a Galápagos-szigetek valóban egyedülálló hely. A fókák néha furcsa hangon vinnyognak, máskor pedig mellettünk heverésznek a homokban, mintha csak mi is a természet részei lennénk. A teknősök nem menekülnek el az ember elől, inkább kíváncsian tekintenek ránk, mintha azt kérdeznék: "Ez meg mit akar tőlem?"

Szárazon és vízen is követtem leguánokat, láttam rájákat, pingvineket, fókákat, és természetesen a híres kék lábú szulát is. Galápagos egyszerre nyújt lehetőséget a kalandra és a természet tiszteletére, és ezek az élmények felejthetetlenné teszik az utazást.

Hazafelé végig azon töprengtem, vajon hogyan születhetett meg a Galápagos körüli legendárium. Vagy csak én fogtam ki rossz időt, rossz helyet? Talán, ha egy hosszabb, öt napos hajóútra fizettem volna be, körbejárva több szigetet, más benyomásaim lennének. Végül azzal vigasztaltam magam, hogy ezeknek a többnapos, hajónalvós túráknak még borsosabb az ára — és ha ott is ugyanilyen vegyes élményekkel tértem volna haza, most még inkább becsapva érezném magam. 2025-ben visszanézve is így gondolom.

A Galápagos-szigetek sok utazó bakancslistájának csúcsa — és én is mindent megtettem, hogy láthassam, mielőtt eljönne az a nap, amikor talán már csak kutatók és tudósok léphetnek arra a földre, ahol Darwin megálmodta az evolúció elméletét.
Öt napot töltöttem itt egy kisebb sétahajó fedélzetén, és ez a pár nap alaposan átírta, ahogyan a világot addig láttam. Az első élőlény, akivel szemtől szemben találkoztam, a természetfilmekből jól ismert kéklábú szula volt — szinte mozdulatlanul, békésen ült, mintha észre sem vett volna, még akkor sem, amikor egy pillanatra úgy tűnt, az orrunk összeér.

Az egész út során olyan érzésem volt, mintha láthatatlan lennék: mintha az állatok tényleg nem érzékelnék a jelenlétemet, és szabadon léphetnék bárhová. Persze ez a szabadság inkább belső élmény volt — a valóságban a szigetek szigorú védelem alatt állnak, és minden lépést szakavatott természetvédő kísér.

De az a néhány nap, amit a szárazföldön és a víz alatt, az érintetlen élővilág közt tölthettem, 2025-ben visszatekintve is olyan élmény, amire minden nap jólesik emlékezni.

Megközelítés

Az ecuadori fővárosból, Quitóból 2 órása, az tengerparti Guayaquilből kb. másfél órás a repülés időtartama a Galápagosra, vagy Santa Crúzra (Baltra), vagy San Cristóbal szigetére. Két légitársaság monopolizálja a repülést: a Tame Airlines és az Aerogal Airlines. Naponta négy járat közelekdik a szárazföld és Galápagos között. Minden járat reggel indul. Az oda-vissza repülőjegy árak 220 és 430 amerikai dollár körül mozognak. Hajójáratok is közlekednek az ecuadori partoktól a Galápagosra, de így utazni nem olcsóbb, mint repülni, ráadásul roppant kellemetlen három és fél napig ! utazni a hullámzó tengeren.

Ami az árakban elkerülhetetlen az természetesen a repülőjegy és a nemzeti park adó a turistakártyával egybekötve - ezek egyben a legnagyobb kiadások is. 3 légitársaság repül jelen pillanatban Galápagosra; Avianca, Latam és Equair. A nem Ecuador-i nemzetiségű turistáknak ráadásul kötelező a drágább kategóriájú jegyeket megvenni, ami több, mint duplája a rendes árnak. (A reptéren ellenőrzik, és $300-ra büntetnek.) Equair-t találtuk a legolcsóbbnak, viszont nem volt egyszerű megvenni a jegyeket online, ugyanis az oldaluk csak Ecuadori bankkártyát fogad el, szóval rengetek telefonhívás után egy helyi bankban át tudtuk utalni a pénzt. A repjegy $395 volt oda-vissza/fő. Még a reptéren meg kell venni a turistakártyát, ami $20 és leszálláskor befizetni az adót, ami $100. (l. sz., 2022)

Már a kezdet sem volt egyszerű: a galápagosi utasokat teljesen külön kezelik a repülőtéren. Mivel papíron Ecuador része, először a „domestic flight” feliratot kerestem, de hamar kiderült, hogy oda bizony nem szabad bemenni. Van egy külön kis pult a várócsarnok sarkában, ahol indul a procedúra: útlevél elkér, hosszasan jegyzetelnek, aztán már húzzák is le az embert 20 dollárral. Azt hittem, ezzel megúsztam, mert mindenhol azt olvastam, hogy a Galápagosra 100 dollár a belépő fejenként — de persze hamar kiderült, hogy ez a húszas nem helyettesíti a százast.

Bosszantott ez a sunyi plusz költség, de lenyeltem: végül is a nagy Galápagos, minden természetbarát álma, Darwin szigete, egy mini Jurassic Park. És ha valahol, hát itt tényleg háborítatlanul élnek az állatok — és ezért megéri elviselni ezt a kis adminisztrációs hercehurcát .

Időjárás

Időjárási szempontból nincs rossz időzítés a Galápagos meglátogatására. Inkább az árak és a látogatottság mértéke miatt kell szem előtt tartani, hogy mikor van a főszezon: június közepétől szeptember elejéig (iskolaszünet) és december közepétől január közepéig. December és május között a tengervíz és a levegő hőmérséklete melegebb. Ezt a periódust ugyan "esős évszaknak" nevezik a helyiek, valójában nincsenek nagy esők, inkább rövid kis záporok. A helyieknek ez is sok csapadék, hiszen amúgy a Galápagos szigetein az év átlagában kevés a csapadék. Ez a december és május közötti időszak éppenséggel az év legtöbb napsütést adó periódusa. A tengervíz melegségének van jelentősége, mert a szigetek állatvilágának felfedezése mellett a hajós programokban mindig van tengeri fürdőzés és búvárkodás (inkább csak sznorkelezés). Június és november között hűvösebb az idő. Éjszaka akár 15 fok körüli hideg is előfordul (arrafelé, az Egyenlítő tájékán bizony az hidegnek számít). A július és az augusztus meglehetősen szeles.

Az év bármely időszakában látogatható, bár nekünk április végén/május elején a víz eléggé hullámzó volt (az interneten látott gyönyörű tükörsima helyett 😔) és 20-22°C között megfagytunk benne. 😂 Természetesen ez nem mindenkinek akkora probléma, de mi a tengeri világ megszállottjaiként kicsit csalódottak voltunk, hogy nem tudtunk órákon át sznorkelezni, valamint a víz alatti látótávolság sem volt valami jó. 😔

Galápagos élővilága 95%-ban tengeri és csak a maradék 5-ben szárazföldi. Akármennyire is a világ legjobb búvármerüléseiről híres, sajnos egyszer sem mentünk. 😭 Egy dupla merülés ára $180/fő és a bázisokon is hangsúlyozták, hogy a látótávolság átlagban 7méter a víz alatt, de rosszabb napokon lehet akár 3 is. Viszont ott vannak ugye a jó napok a pörölycápákkal, delfinekkel, manta rájákkal, mola mola-val stb, ha mázlid van. Mi úgy gondoltuk, hogy talán egy nap belefér, hátha a szerencsések közé tartozunk, végül túl nagy volt a rizikója, hogy szerencsétlenek leszünk és ha $360-t kiadtunk volna némi homályban úszkáló teknősért, valószínűleg vertem volna a fejem a falba. 😂 (l. sz, 2022)

Hasznos információk

Időeltolódás van a szárazföldi Ecuadorhoz képest. Galápagoson egy órával korábban van.
Általában véve a bűnözés nem jelent problémát a Galápagoson. A városokban előfordulhat kisebb lopás, és időnként halászok sztrájkot vagy tüntetést szervezhetnek, amely érintheti a turistákat, de a legtöbb esetben nincs sok aggodalomra okot adó tényező. Néhány eltűntnek hitt tárgyat már megtaláltak a személyzet szállásain. Mivel a legtöbb hajón nincsenek zárható kabinok, érdemes lehet a tárgyait zárható táskákban tartani a kabinjában.
A szigeteken élő állatvilág többnyire szelíd, kivéve a nagyobb tengeri oroszlánokat. A hímek különösen hevesen védik háremeiket, és veszélyes, akár halálos harapásokat is okozhatnak. Ne sznorkelezzen túl közel a tengeri oroszlán kolóniákhoz. Ha egy hím tengeri oroszlán közeledik Önhöz, ússzon el a legközelebbi kolóniától. Bár a hímek veszélyesek lehetnek, a fiatal tengeri oroszlánokkal való úszás a kirándulás egyik legizgalmasabb része lehet.
A tengeri oroszlánok mellett csekély veszélyt jelenthetnek a cápák. Általában a cápák nem támadnak, hacsak nem provokálják őket, bár támadások előfordulhatnak zavaros vízben, amikor a cápák összetévesztik az embereket más állatokkal. Azonban, ha észszerű óvatossággal jár el, a tapasztalatok szinte mindig pozitívak lesznek.
Vigyázzon a csapvízzel, különösen Puerto Ayorában. Nem ajánlott inni belőle vagy fogat mosni vele.

A látogatás módjai

A nemzeti park korlátozza azt, hogy egy időben hány látogató léphet egy-egy szigetre. Központilag szabályozzák a szigeteknél kikötő hajók menetrendjét, mozgásátá. A természetvédelem, főleg az állatok nyugalmának és épségének védelme mellett így érik el, hogy egy-egy lakatlan szigeten ne legyen soha embertömeg.

A park szigorúan szabályozott. A városokon kívül a látogatóknak vezetők kíséretében kell lenniük, és csak napkelte és napnyugta között tartózkodhatnak a szárazföldön. Az útvonalakat a kirándulás megkezdése előtt regisztrálni kell a parkban, és az állatokat soha nem szabad zavarni; bár a Galápagoson élő vadon élő állatok általában figyelmen kívül hagyják a jelenlétét, az általános szabály az, hogy ha egy állat észreveszi Önt, akkor túl közel van. Általában két méter az a minimális távolság, amelyet az állatoktól tartani kell; ha nyugodt és tisztelettudó marad, sok állat maga fog közelebb jönni, hogy megvizsgálja Önt.

A szigetekre az egyik legnagyobb veszélyt a betelepített fajok jelentik. A parkőrök próbálják kiirtani a kecskéket, patkányokat, macskákat, kutyákat és betelepített növényfajokat sok szigeten, de ez egy nehéz harc; mivel a Galápagos vadon élő állatai több ezer évig ragadozók nélkül fejlődtek, nem alkalmazkodtak ezekhez az új fajokhoz. Amikor a szigetekre utazik, ne hozzon magával semmilyen növényi vagy állati életet, és mindig tisztítsa meg a lábbelijét a szigetek közötti utazás során, hogy elkerülje a magvak véletlen átvitelét.

Az illegális halászat egy másik veszély a parkra nézve. Bár a park tisztviselői tagadhatják, a cápák és tengeri uborkák illegális halászata hatalmas mértékben zajlik. Az utóbbi években gyorsan nőtt a halászok száma, miközben a halak száma jelentősen csökkent. A halászok, a turizmus és a tudomány közötti folyamatos feszültségek miatt a halászati törvények betartatása jelentősen változhat, de még akkor is, ha a halászat korlátozására vonatkozó szabályokat bevezetik, a végrehajtás nehéz a park hatalmas területének ellenőrzéséhez szükséges erőforrások miatt.

Egy másik nagy fenyegetés a park számára a növekvő lakosság. Bár az új szabályok elvileg lehetetlenné teszik,

Közlekedés

A Galápagos-szigetek látnivalóit és vadvilágát legjobban hajóval lehet megtekinteni, ahogyan Charles Darwin is tette 1835-ben. Több mint 60 hajó cirkál a Galápagos vizein, amelyek 8 és 100 fős befogadóképességgel rendelkeznek. A legtöbben jóval előre lefoglalják a helyüket (mivel a hajók a főszezonban általában tele vannak). Ügyeljen arra, hogy az az ügynök, akin keresztül foglal, Galápagos-szakértő legyen, és jól ismerje a különféle hajókat. Ez biztosítja, hogy az Ön különleges érdeklődése és/vagy igényei a legmegfelelőbb hajóhoz kerüljenek.

Számos cég tud szállást foglalni egy Galápagos-túrához, akár Puerto Ayorában, akár Guayaquilből vagy Quitóból. Bár lehetséges utolsó pillanatban is foglalni, vegye figyelembe, hogy sok olcsó túra extra időt tölthet Puerto Ayorában, nem biztos, hogy a legjobb hajókat használja, és lehet, hogy csak a belső szigeteket látogatja meg. Utolsó pillanatban szervezett 4 napos hajóutakat Puerto Ayorában 400–1800 dollárért lehet foglalni. A széles körben használt GalapagosCruiseLinks oldal áttekintést adhat az elkövetkező 90 napban induló hajók utolsó pillanatban elérhető áraihoz.

Amikor túrát választ, vegye figyelembe a következőket:

Utasok száma: A nemzeti park korlátozza a szigeteket körbehajózó hajók méretét, egyes szigetekre, például Genovesára csak legfeljebb negyven utas befogadására alkalmas hajók mehetnek. Bár a szigeteket körbejáró hajók maximális mérete 100 utas, elképzelhető, hogy 100 ember egyszerre jelenjen meg egy strandon, ami túlterhelheti a helyi vadvilágot. Minden utast maximum 16 fős csoportokra osztanak egy-egy természetkutató vezető mellett. Ezért általában jobb kevesebb utassal rendelkező hajóval utazni (16 és 32 utas közötti hajók az ideálisak).

Útvonal: A nemzeti park határozza meg az összes hajóútvonalat. Mindegyik útvonal úgy van kialakítva, hogy különböző élőhelyeket kombináljon, és bemutassa a szigetek sokszínűségét, például a déli Española és Floreana, a központi, nyugati Fernandina, Isabela vagy az északi Genovesa szigetek kombinálásával. A legtöbb hajó egy hét alatt 2-3 területet látogat meg.

Elérhetőség: A legjobb hajóutakat gyakran hónapokkal előre lefoglalják, így érdemes időben foglalni. A december utolsó két hete sok hajón egy évvel előre teltházas, míg december első két hetében kevés hajó indul teljes kapacitással.

Tevékenységek szintje: A szigetek látogatása csak nappali órákban engedélyezett (06:00-18:00). Egy tipikus hajóút naponta két kirándulást tartalmaz, egyet reggel és egyet délután, amelyek part menti és vízi kirándulások kombinációját kínálják. A séták általában lassú tempójúak, így bőven van idő a magyarázatra és fényképezésre. A partra szállások csúszósak lehetnek, és néhány ösvény sziklás, ami nehézséget okozhat a mozgásukban korlátozott emberek számára, de általában a séták könnyűek. A vízi kirándulások közé tartozhat a snorkeling, a kajakozás, a panga túrák (helyi csónakok), valamint az üvegfenekű hajós kirándulások, a hajóút típusától függően. A víz alatti élet sokkal változatosabb, mint a parton, és a tenger oroszlánokkal való snorkelezés gyakran a kirándulás fénypontja a látogatók számára.

További költségek: Sok túra nem tartalmazza a 100 dolláros parkbelépőt vagy a szárazföldről a szigetekre induló repülőjegy árát (kb. 500 dollár Quitóból), valamint a 20 dolláros INGALA turistaellenőrző kártyát. Az olcsóbb hajók díjat számíthatnak fel italokért, snorkel felszerelésért, neoprén ruhákért és kajakokért.

Az idő, amit a szigeteken töltenek: A hajóút időtartama magában foglalja az érkezés és az elutazás napját a Galápagosról. A járatok általában dél körül vagy kora délután érkeznek a szigetekre, és körülbelül ugyanebben az időben hagyják el azokat. Az első napon általában egy kirándulásra kerül sor, és az elutazás napján lehet, hogy lesz, de lehet, hogy nem lesz kirándulás. Ezen kívül minden nyolcnapos hajóútnak meg kell látogatnia Puerto Ayora városát és a Charles Darwin Kutatóállomást Santa Cruz szigetén. Sok útvonal ezt a napot kombinálja egy kirándulással, amely során teknősöket láthatnak szabadon a Santa Cruz magasföldjén. A rövidebb hajóutak kihasználják a Baltra repülőtér közelségét Puerto Ayorához, és lehetőséget biztosítanak az utasoknak, hogy akik San Cristobalon szálltak fel, Santa Cruzon hagyják el a hajót, vagy fordítva.

A hajó típusa: A hajók minősége nagyon eltérő lehet. Az olcsóbb túrák olyan hajókat használnak, amelyek nem biztos, hogy képesek olyan gyorsan haladni a szigetek között, nem annyira kényelmesek, vagy nem annyira karbantartottak. Általában azt kapja, amiért fizetett.

Bár a szigetek többsége vezető nélkül nem látogatható, lehetséges gyorshajóval utazni San Cristóbal, Santa Cruz és Isla Isabela városai között. Kirándulások Floreanára is szervezhetők. A gyorshajók ára 30 dollár egy irányba, vagy 50 dollár oda-vissza nyílt visszaúttal. Mindegyik szigeten lehetőség van szervezett helyi egynapos kirándulásokhoz csatlakozni, vagy a város határain belül egyedül utazni.

Minden szigeten elérhetők szállodák és hostelek 10–500 dollár között, míg a vízparti szállodák általában tele vannak, különösen Santa Cruzon. A csúcsszezonban (karácsony és húsvéti hetek), valamint különleges események idején, gyakran minden szálloda jóval előre megtelik. Azonban, ha az év más időszakaiban utazik, előfordulhat, hogy egyszerűen érkezéskor is talál szabad helyet.

Santa Cruzból lehetőség van egynapos kirándulásokat foglalni az északi Seymour, a déli Plazas, Santa Fe és Bartolomé lakatlan szigeteire. Előzetes foglalás általában szükséges; azonban néha az utolsó pillanatban lemondott helyet is találhat az előző este.

Turista etikett (ember vs. állat)

A legfőbb alapszabály ez: A Galápagos-szigeteken az állatok nem félnek az embertől és a látogatókat nagyon közel engedik magukhoz, de ez egyáltalán nem jelentheti azt, hogy fogdoshatjuk, etethetjük, ijesztgethetjük őket!

Szigetek

Genovesa

Fő sztár itt: a piroslábú szula (red footed boobies) nevű madár

Genovesa szigete, amelyet gyakran „Madárszigetként” is emlegetnek, a Galápagos-szigetek északi részén található. A sziget egy kis, körülbelül 14 négyzetkilométer területű, pajzsvulkánból kialakult atoll, amely különleges földrajzi és biológiai tulajdonságokkal rendelkezik.
Földrajzi jellemzők:

Alakja és geológiai eredete: Genovesa szigete egy lepusztult vulkán maradványa, amelynek kalderája részben beomlott, így egy nagy, patkó alakú öböl (Darwin-öböl) alakult ki. Ez a mély, védett öböl kiváló kikötési lehetőséget nyújt a hajóknak.
Magasság: A sziget viszonylag alacsony, a legmagasabb pontja is csak néhány száz méter magas, ami a szigetet különösen sík tájjal ruházza fel.
Táj: A sziget száraz, vulkanikus talajjal rendelkezik, a partvidéke meredek sziklás szakadékokkal tagolt, amelyek lenyűgöző kilátást nyújtanak.

Állatvilág:

Madárvilág: Genovesa szigete híres a rendkívül gazdag madárvilágáról, különösen a tengeri madarak kolóniáiról. Itt találhatóak a világ egyik legnagyobb vöröslábú szula (Sula sula) kolóniái, amelyek a fákon fészkelnek. A szigeten nagy számban élnek fregattmadarak, galápagosi sirályok, bozótjárók, fecskefarkú sirályok, naiv guanók, illetve a híres piros lábú szulák és a nazca szulák.
Tengeri élet: Az öböl környéke és a sziklás partvonal gazdag tengeri élővilággal rendelkezik, beleértve a különféle halfajokat, korallokat, és néha cápákat, illetve tengeri teknősöket is megfigyelhetünk itt.

Növényzet:

Szárazságtűrő növényzet: A sziget növényzete a száraz, vulkanikus környezethez alkalmazkodott. A növények között megtalálhatóak a sótűrő cserjék, mint például a cactaceae fajok (kaktuszok), mangrove fák, illetve a palo santo fa (Bursera graveolens), amelynek kérge illatos és a füstölők alapanyaga.
Fűfélék és aljnövényzet: A sziget belső részein elszórtan szárazságtűrő fűfélék és aljnövényzet található, amely élelemforrást biztosít a helyi madárfajok számára.

Genovesa különleges ökoszisztémája, különösen madárvilága miatt, kiemelkedő fontosságú a természetvédelmi erőfeszítések szempontjából. Az érintetlen természet és a gazdag biológiai sokféleség miatt a sziget egyike a Galápagos legnépszerűbb látogatóhelyeinek.

Española

Itt láthatók egyebek mellett: galápagoszi albatrosz (waved albatross), galápagoszi sólyom, Nazca és kéklábú szulákból rengeteg, drámai sziklás képződmények,

Espanola szigete (más néven Hood-sziget) a Galápagos-szigetek legdélibb tagja, és az egyik legrégebbi sziget a szigetcsoportban, körülbelül 4 millió éves. A sziget viszonylag kicsi, körülbelül 60 négyzetkilométer területű, és számos földrajzi, állatvilági és növényzeti sajátossággal rendelkezik, amelyek egyedivé teszik.
Földrajzi jellemzők:

Kor és alak: Espanola az egyik legrégebbi sziget a Galápagos-szigeteken, ami azt jelenti, hogy jelentős erózión ment keresztül. A sziget felszíne viszonylag lapos, de vulkanikus eredetű.
Tengerpart: Espanola híres fehér homokos tengerpartjáról, különösen a Gardner-öböl (Bahía Gardner) és a Punta Suárez régióban, ahol gyönyörű strandok találhatóak. A sziget partvonala sziklás, számos természetes sziklaívvel és sziklaalakzattal, amelyek lenyűgöző látványt nyújtanak.
Éghajlat: A sziget száraz és meleg klímájú, kevés csapadékkal, ami a növényzetet is befolyásolja.

Állatvilág:

Albatroszok: Espanola híres az egyedülálló waved albatross (Phoebastria irrorata) kolóniájáról, amely a világon szinte kizárólag ezen a szigeten fészkel. Az albatroszok áprilistól decemberig láthatók itt, és lenyűgöző párzási rituáléjuk különösen népszerű a látogatók körében.
Kék lábú szulák: A sziget másik ikonikus madara a kék lábú szula (Sula nebouxii), amely szintén nagy számban fészkel itt. A látogatók gyakran tanúi lehetnek a madarak jellegzetes táncának, amely része a párzási szertartásnak.
Tengeri leguánok: Espanola otthont ad a Galápagos-szigetek egyik legnagyobb tengeri leguán (Amblyrhynchus cristatus) populációjának. A leguánok különösen jól alkalmazkodtak a sziget sziklás partvidékéhez.
Oroszlánfókák: A sziget partvidéke ideális élőhelyet biztosít a Galápagos oroszlánfókáknak (Zalophus wollebaeki), amelyek gyakran pihennek a parton vagy játszanak a sekély vízben.

Növényzet:

Szárazságtűrő növények: Espanola növényzete a sziget száraz klímájához alkalmazkodott. A sziget egyik jellegzetes növénye az Opuntia kaktusz, amely sok állat számára biztosít táplálékot és árnyékot.
Lignum vitae és Palo Santo: A szigeten megtalálható a lignum vitae fa (Guaiacum sanctum), amely nagyon kemény fájáról híres, valamint a Palo Santo fa (Bursera graveolens), amelynek kérge illatos, és gyakran használják füstölőként.
Végzetszakáll (Mataveri): Ez a helyi endemikus növény szintén megtalálható Espanolán, amely egyfajta kövirózsa, és gyakran megtalálható a sziget száraz, sziklás talaján.

Espanola szigete különleges jelentőséggel bír a természetvédelmi erőfeszítések szempontjából, mivel számos ritka és endemikus fajnak ad otthont, amelyek sehol máshol nem találhatók meg a világon. A sziget különleges ökológiája és lenyűgöző tájai miatt az egyik legkedveltebb látogatóhely a Galápagos-szigeteken.

Fernandina&Isabella

Röpképtelen kormoránok, izgalmas parti tájkép

Fernandina és Isabela szigetei a Galápagos-szigetek legnagyobb és legérintetlenebb tagjai közé tartoznak, lenyűgöző földrajzi, állatvilági és növényzeti jellemzőkkel.
Fernandina szigete:
Földrajzi jellemzők:

Legfiatalabb sziget: Fernandina a Galápagos-szigetek legfiatalabb és legnyugatibb tagja, mindössze körülbelül 700 ezer éves. Ez a sziget a legaktívabb vulkanikus tevékenységet mutatja.
Vulkanikus táj: A sziget központját az aktív La Cumbre vulkán uralja, amely rendszeresen kitör, friss lávafolyamokat hozva létre. A sziget felszíne durva, fekete vulkáni kőzetekkel borított, és szinte teljesen mentes emberi beavatkozástól.
Elhagyatott partok: A sziget partvonalát jórészt érintetlen, és nehezen megközelíthető területek jellemzik. Punta Espinoza, a sziget egyetlen látogatható pontja, különösen híres az itt látható állatvilágról.

Állatvilág:

Tengeri leguánok: Fernandina szigetén található a világ legnagyobb tengeri leguán populációja. Ezek a hüllők napoznak a lávaköveken, és a tengerbe merülnek táplálékért.
Galápagosi pingvinek: Bár a sziget legmelegebb a szigetcsoportban, itt is találhatók Galápagosi pingvinek (Spheniscus mendiculus), amelyek a világ legészakabbra élő pingvinfaja.
Galápagosi sólymok: Fernandina szigete az egyik legjobb hely a Galápagosi sólyom (Buteo galapagoensis) megfigyelésére, amely a szigetek csúcsragadozója.

Növényzet:

Szárazságtűrő növényzet: A vulkanikus talaj és a sziget száraz klímája miatt a növényzet ritka és szórványos. Jellemző növények közé tartoznak a kaktuszok és néhány szárazságtűrő bokor.

Isabela szigete:
Földrajzi jellemzők:

Legnagyobb sziget: Isabela a Galápagos-szigetek legnagyobb tagja, területe körülbelül 4,640 négyzetkilométer. A sziget hat nagy pajzsvulkánból áll, amelyek közül öt még aktív.
Vulkáni táj: Isabela vulkánjai, mint például a Wolf, az Alcedo és a Sierra Negra, különféle vulkáni formációkat és krátereket hoztak létre. A Sierra Negra kráter a világ egyik legnagyobb krátere.
Tengerpartok és lagúnák: A sziget partvonalát számos fehér homokos strand, mangrove erdők és lagúnák tarkítják, amelyek gazdag élővilágnak adnak otthont.

Állatvilág:

Óriásteknősök: Isabela szigetén számos alfaja él a híres galápagosi óriásteknősöknek, amelyek a sziget különböző vulkánjainak lejtőin találhatók meg.
Galápagosi pingvinek és kormoránok: Isabela nyugati partján gyakran találkozhatunk a Galápagosi pingvinekkel és a röpképtelen kormoránnal (Phalacrocorax harrisi), amely csak itt és Fernandina szigetén él.
Tengeri élővilág: Isabela vizeiben gyakran megfigyelhetők tengeri teknősök, cápák, mantaráják és delfinek.

Növényzet:

Mangrove erdők: A sziget partjainál különféle mangrove fajok találhatók, amelyek fontos élőhelyet biztosítanak a helyi faunának.
Vegetáció változatossága: Mivel a sziget több klimatikus zónát foglal magában, a növényzet is változatos: a partvidéken szárazságtűrő növények, míg a vulkánok lejtőin dús, zöldellő erdők találhatók.

Fernandina és Isabela szigetei különleges helyet foglalnak el a Galápagos-szigetek ökoszisztémájában, mind a geológiai aktivitás, mind a gazdag és változatos élővilág miatt. Ezek a szigetek kiemelten fontosak a természetvédelem szempontjából, mivel számos endemikus faj otthonául szolgálnak.

Északi Seymour

Nagy esély látni fregatt maradarakat párosodás és fészekrakás közben. Valamint: kéklábú szulák, iguánák

Északi Seymour (North Seymour) szigete a Galápagos-szigetcsoport egyik kisebb, de rendkívül jelentős tagja, amely gazdag állatvilágáról és különleges földrajzi jellemzőiről ismert.
Földrajzi jellemzők:

Kisebb sziget: Északi Seymour területe mindössze körülbelül 1,9 négyzetkilométer, és nem vulkanikus eredetű, mint a Galápagos-szigetek többsége. A sziget egy tenger alatti emelkedés következtében került a felszínre.
Síkság és sziklás partok: A sziget nagy része sík, alacsonyan fekvő terület, amelyet sziklás partok szegélyeznek. A partok mentén találhatók a sziget híres madárkolóniái.
Korallzátonyok maradványai: A sziget korábban víz alatt volt, így felszínén korallzátonyok maradványai találhatók, amelyek különleges textúrát adnak a tájnak.

Állatvilág:

Kéklábú szulák (Sula nebouxii): Északi Seymour szigetén található az egyik legnagyobb és legkönnyebben megfigyelhető kéklábú szula kolónia. Ezek a madarak különleges kék lábaikról és jellegzetes táncmozdulataikról ismertek, amelyeket a párzás során mutatnak be.
Frigatmadarak (Fregata spp.): A sziget híres a frigatmadarakról is, különösen a nagy frigatmadárról (Fregata minor). A hím frigatmadarak piros torokzacskóját felfújva próbálják magukhoz csalogatni a nőstényeket.
Földi leguánok (Conolophus subcristatus): Északi Seymour szigetén jelentős populációja él a galápagosi földi leguánoknak, amelyek gyakran láthatók, amint lassan sétálnak a sziget száraz területein.
Oroszlánfókák (Zalophus wollebaeki): A sziget partjain gyakran találhatók galápagosi oroszlánfókák, amelyek pihenőhelyüknek használják a sziklás partokat.

Növényzet:

Szárazságtűrő növények: Északi Seymour szigetének növényzete jellemzően szárazságtűrő, alacsony növésű bokrokból és kaktuszokból áll. A sziget leggyakoribb növénye a szikár, tüskés Palo Santo fa (Bursera graveolens), amely száraz évszakban leveti leveleit.
Sóbokrok (Cryptocarpus pyriformis): A partmenti területeken sóbokrok nőnek, amelyek jól alkalmazkodtak a sós környezethez és a száraz klímához.

Összefoglaló:

Északi Seymour szigete gazdag és változatos élővilágának köszönhetően az egyik legkedveltebb hely a Galápagos-szigeteken. A sziget különösen híres a kéklábú szulák és frigatmadarak kolóniáiról, valamint földi leguánjairól és oroszlánfókáiról. A sziget földrajzi jellemzői, mint a sík terület és a sziklás partok, különleges élőhelyet biztosítanak ezeknek a fajoknak. A növényzet szárazságtűrő, alacsony növésű, a sziget száraz klímájához jól alkalmazkodott növényekből áll.

Bartolome

Pingvinek és látványos táj

Bartolomé szigete a Galápagos-szigetcsoport egyik legikonikusabb és leglátványosabb tagja, amely különösen híres jellegzetes tájairól, valamint gazdag tengeri élővilágáról. A sziget a látogatók körében népszerű célpont, köszönhetően lenyűgöző kilátásainak és különleges földrajzi jellemzőinek.
Földrajzi jellemzők:

Kisebb sziget: Bartolomé egy viszonylag kicsi, vulkanikus eredetű sziget, területe mindössze körülbelül 1,2 négyzetkilométer. A szigetet vulkanikus kúpok, lávafolyások és kráterek tarkítják.
Pinnacle Rock: A sziget legismertebb földrajzi képződménye a Pinnacle Rock, egy meredek, tű alakú bazaltképződmény, amely a sziget szimbólumává vált. Ez a különleges képződmény vulkanikus tevékenység eredménye, és a sziget egyik leglátogatottabb pontja.
Lávafolyások: Bartolomé felszínén több, különböző korú lávafolyás is található, amelyek lenyűgöző kontrasztot alkotnak a sziget száraz, vöröses talajával.

Állatvilág:

Galápagosi pingvinek (Spheniscus mendiculus): Bartolomé szigete az egyik legjobb hely a Galápagos-szigeteken, ahol galápagosi pingvinekkel lehet találkozni. Ezek a kisméretű, trópusi pingvinek gyakran megfigyelhetők, amint a Pinnacle Rock környékén úsznak vagy napoznak a sziklákon.
Tengeri teknősök (Chelonia mydas): A sziget partjainál zöld tengeri teknősök is gyakran láthatók, különösen a fészkelési időszakban. A sziget körüli vizek kedvelt helyei a teknősöknek a táplálkozás és pihenés szempontjából.
Fehérhegyű szirti cápák (Triaenodon obesus): Bartolomé szigeténél gyakran lehet látni fehérhegyű szirti cápákat is, amelyek a sziget körüli sekély vizekben úszkálnak.

Növényzet:

Szárazságtűrő növények: A sziget növényzete meglehetősen szegényes, szárazságtűrő fajok dominálnak. Ilyen például a kaktuszfélék és a lávaömlések közötti kisebb bokrok, amelyek jól alkalmazkodtak a sziget száraz és szeles klímájához.
Pionír növények: A szigeten különféle pionír növényfajok is megtalálhatók, amelyek az újonnan kialakult vulkanikus területeken telepedtek meg, hozzájárulva a talaj kialakulásához és a későbbi növényzet megjelenéséhez.

Összefoglaló:

Bartolomé szigete egy kicsi, de látványos sziget a Galápagos-szigetcsoportban, amely különleges vulkanikus tájáról és ikonikus Pinnacle Rock képződményéről híres. A sziget körüli vizek gazdag tengeri élővilágot rejtenek, beleértve a galápagosi pingvineket, tengeri teknősöket és cápákat. A szárazságtűrő és pionír növények jellemzik a sziget szegényes, de különleges növényzetét, amely jól alkalmazkodott a vulkanikus talajhoz és a száraz klímához.

Floreana

Devil's Crown (Örög koronája) szuper sznorkelező terep, víz alatti fotózás

Floreana szigete a Galápagos-szigetcsoport egyik jelentős tagja, amely gazdag történelemmel, változatos állatvilággal és különleges földrajzi jellemzőkkel rendelkezik. A sziget egyedülálló természeti értékekkel rendelkezik, és fontos szerepet játszik a Galápagos-szigetek ökoszisztémájában.
Földrajzi jellemzők:

Kisebb sziget: Floreana területe körülbelül 173 négyzetkilométer. A sziget vulkanikus eredetű, és a felszíne változatos tájat mutat, amely magában foglalja a vulkáni kúpokat, lávafolyásokat és hegyvidéki területeket.
Belső völgyek: A sziget belsejében több mély völgy található, amelyek csapadékot gyűjtenek, és zöldebb területeket alakítanak ki, ellentétben a sziget szárazabb, partmenti területeivel.
Devil’s Crown: A sziget közelében található a Devil’s Crown (Sátán koronája), egy korallzátony, amely népszerű búvárhelyszín. A korallzátony formája a vulkanikus eredetű szikla csúcsainak maradványait tükrözi.

Állatvilág:

Galápagosi pingvinek (Spheniscus mendiculus): Floreana szigetén a galápagosi pingvinek egy kisebb populációja él. A pingvinek gyakran láthatók a sziget partjainál és környező vízben.
Galápagosi óriásteknősök (Chelonoidis nigra): Floreana híres volt egyedi óriásteknőseiről, amelyeket a 19. és 20. század során többé-kevésbé eltűntek a szigetről. Az utóbbi évtizedekben azonban megindult a helyi és nemzetközi erőfeszítések a populáció helyreállítására.
Fehérhasú fűrészfarkú fakopáncs (Picoides fumigatus): Ez a ritka madárfaj Floreana szigetén is előfordul, és az egyik jellegzetes faj, amely a sziget természetes élőhelyein található.

Növényzet:

Szárazságtűrő növények: A sziget növényzete szárazságtűrő fajokból áll, mint a különböző kaktuszok és alacsony növésű bokrok, amelyek jól alkalmazkodtak a sziget száraz területeihez.
Belső zöld területek: A sziget belsejében, ahol több csapadék esik, a növényzet gazdagabb, és ott különböző fák és bokrok találhatók, amelyek hozzájárulnak a sziget zöldebb részeinek kialakulásához.
Introdukált fajok: Floreana szigetén több nem őshonos növényfaj is megtalálható, amelyek az emberi tevékenység következtében terjedtek el. Ezek közé tartoznak az olyan növények, mint a guava és a kávécserje, amelyek hatással vannak a helyi ökoszisztémára.

Összefoglaló:

Floreana szigete a Galápagos-szigetek egyik sokszínű és érdekes tagja, amely változatos földrajzi tájjal, gazdag állatvilággal és egyedi növényzeti jellemzőkkel rendelkezik. A sziget vulkanikus eredetű, és az olyan földrajzi formák, mint a Devil’s Crown, különleges látnivalókat kínálnak. Az állatvilág a galápagosi pingvinek és az óriásteknősök mellett több ritka madárfajt is tartalmaz. A növényzet szárazságtűrő fajokból áll, de a sziget belső, csapadékosabb területein gazdagabb növényzet is található. Floreana történelmi jelentősége és természetvédelmi erőfeszítések miatt különleges helyet foglal el a Galápagos-szigetek között.

Állatvilág

Madarak

A Galápagos-szigetek madárvilága egyedülálló és rendkívül változatos, ami jelentős hatással van a szigetcsoport ökoszisztémájára. A szigetek otthont adnak több mint 200 madárfajnak, amelyek közül számos endemikus, azaz csak itt előforduló. Az egyik legismertebb madárfaj a Darwin-pintyek csoportja, amelyek Charles Darwin híres evolúciós elméletének alapjául szolgáltak. A szigetek változatos élőhelyein megtalálható madárfajok között szerepelnek a galápagosi pingvinek, amelyek az egyetlen pingvinfaj, amely az Egyenlítő környékén él. A cápáktól való védekezés érdekében a galápagosi cormoránok elvesztették a repülési képességüket, és kiváló úszók lettek. Floreana szigetén él a ritka Fehérhasú fűrészfarkú fakopáncs, amely a szigeti ökoszisztéma fontos szereplője. Az énekesmadár-fajok, mint például a galápagosi énekesmadár, különösen gazdag változatossággal rendelkeznek. A szigetek madárvilágának egyik legérdekesebb aspektusa a különböző madárfajok speciális alkalmazkodása a szigeti környezethez. A tengerpartokon gyakoriak a szürkefarkú sárgalábú gullok és a tengerparti madarak, amelyek hozzájárulnak a part menti ökoszisztéma fenntartásához. A szigetek madárvilága folyamatosan változik, mivel az újonnan betelepült fajták és az emberi hatások is befolyásolják azt. A galápagosi madárfajok megfigyelése fontos része a szigetek ökológiai kutatásának és a természetvédelmi erőfeszítéseknek. Az itt élő madarak szerepe elengedhetetlen a helyi ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában és a biodiverzitás megőrzésében. A madárvilág védelme és kutatása segít megérteni a szigetek ökológiai folyamatait és hozzájárul a globális madárvédelemhez.

Kéklábú szula (Blue-footed Bobby) - v.i. fotója

Óriásteknősök

A Galápagos-szigetek óriásteknősei (Chelonoidis spp.) a szigetcsoport legikonikusabb és legjellegzetesebb élőlényei közé tartoznak. Ezek a hatalmas teknősök, amelyek elérhetik az 1,5 méteres hosszt és a 250 kilogrammos súlyt, több ezer évig voltak az evolúciós izoláció példái. A Galápagos-szigetek 15 őshonos óriásteknősfaj közül néhány, mint például a Chelonoidis nigra, a legnagyobb példányokkal rendelkezik. Az óriásteknősök hosszú élettartamukról híresek, gyakran több mint 100 évet élnek. A szigetek különböző részein található óriásteknősök eltérő páncélformáikkal alkalmazkodtak az eltérő környezeti feltételekhez; például a szárazabb szigeteken élő teknősök magasabb páncéllal rendelkeznek. A fajok közötti eltérések kulcsszerepet játszottak Charles Darwin evolúciós elméletében. Az óriásteknősök alapvető szerepet töltenek be a szigetek ökoszisztémájában, mivel segítenek a növények terjedésében és a talajminőség javításában. A 19. és 20. századi emberi tevékenységek, például a vadászat és az invazív fajok bevezetése, súlyosan veszélyeztették a teknősök populációit. A Conservation Programok és a természetvédelmi erőfeszítések célja a populációk helyreállítása és a fennmaradó vadon élő egyedek védelme. Az óriásteknősök megmentése érdekében a Galápagos Nemzeti Park folyamatosan dolgozik a fajok védelmén és rehabilitációján. Az óriásteknősök jelentős tudományos és kulturális értékkel bírnak, mivel segítettek megérteni az evolúciós folyamatokat. A Galápagos-szigeteken végzett kutatások hozzájárulnak az óriásteknősök további védelméhez és a biodiverzitás megőrzéséhez.

Pingvinek

Háttér

Galápagos-szigetcsoport világhírű egyedülálló és félelem nélküli vadvilágáról, amely nagyban inspirálta Charles Darwin természetes szelekció elméletét. Ezért a szigetek nagyon népszerűek mind a hivatásos, mind az amatőr természetkutatók körében. Óriásteknősöket, oroszlánfókákat, pingvineket, tengeri leguánokat és különböző madárfajokat is meg lehet figyelni és megközelíteni.

A szigetek tája viszonylag kopár és vulkanikus, de ennek ellenére gyönyörű. A szigetek legmagasabb hegye a Volcán Wolf az Isla Isabela szigetén, amely 1707 méter (5600 láb) magas.

A Galápagos-szigetek távoli fekvése és a szigetek közötti hajóval történő utazás szükségessége miatt drága és időigényes úti cél. A főbb látnivalók meglátogatása több mint egy hetet vesz igénybe egy hajós körutazás során, és a Galápagosra való eljutás és visszatérés a világ legtöbb részéről két napot vesz igénybe (gyakran egy napot Ecuador szárazföldjén, különösen az odaúton). Az utazási idő figyelembevételével egy egyhetes körutazás (8 nap/7 éjszaka a Galápagoson) ideális kompromisszum, amely a főbb látnivalók többségét lefedi, de nem mindet (egy hét alatt az északi/déli/nyugati szigetek közül kettőt lehet meglátogatni). A hosszabb látogatások minden főbb látnivalót lefednek, és a két hét elegendő, de meglehetősen hosszú és drága. A rövidebb látogatások (5 nap/4 éjszaka) vagy a szárazföldi látogatások olcsóbbak, de eléggé korlátozottak, és csalódást okozhatnak; ha az idő vagy a költségvetés lehetővé teszi, érdemes hosszabb ideig maradni.

Nehéz 1000 USD/fő/hét alatt meglátogatni a szigeteket (az utazást is beleértve), és 2000 USD/1,5 hét reálisabb minimum, míg 4000 USD középkategóriás ár.

A Galápagos-szigeteket az újonnan függetlenné vált Ecuador 1832-ben foglalta el, mindössze három évvel Darwin látogatása előtt a HMS Beagle fedélzetén. A 19. és a 20. század elején a szigeteket nagyon kevés telepes lakta, és büntetőkolóniaként használták, amelyből az utolsót 1959-ben zárták be, amikor a szigeteket nemzeti parkká nyilvánították. A Galápagost 1978-ban felvették a Világörökség listájára.

Szigorú ellenőrzéseket tartanak fenn a turisták hozzáférésének korlátozása érdekében a természetes élőhelyek védelme céljából, és minden látogatót egy nemzeti park által hitelesített idegenvezetőnek kell kísérnie.

További beszámolók

Ilyen közelségben ennyi különféle állathoz tényleg sehol máshol nem kerültem még. Teljesen természetes látvány, hogy a parton egész fókacsapat lustálkodik, szinte már megszokott, de ami igazán meglepett: az ösvényen sétálva egyszer csak egy álarcos szula fészekbe botlottunk — szó szerint. Ráadásul a helyi szabályok szerint tilos letérni az ösvényről, és madárfészekhez sem szabad 1–1,5 méternél közelebb menni. Itt viszont a szulák gondoltak egyet, és simán az ösvény közepére rakták le a fészküket — és akkor sem zavartatták magukat, amikor fiókástól átléptük őket.

Megható volt látni, mennyire nem tartanak tőlünk Galápagos állatai. Mintha egyszerűen nem emlékeznének rá, hogy mennyi bajt hozott rájuk az ember. Igaz, pár teknős násztáncát most sem sikerült elcsípnem (állítólag a romantika helyett inkább erőszakos mutatvány, de annál érdekesebb), de a nyugodtan szoptató fókamama, a lábam körül slattyogó leguán, az orrom előtt tollászkodó pelikán vagy a békésen kotló szula mind azt sugallták: itt tényleg meg lehet feledkezni arról, hogy ki a betolakodó.

Tengeri leguán - V. I. fotója

A Galápagos-szigeteken az élővilág egyszerűen lehengerlő! Öt napig egy hajón éltem egy kb. 25 fős csoport tagjaként, és a délen fekvő szigeteket kerestük fel. A szigetcsoport több mint 1000 km-re fekszik Dél-Amerika partjaitól, így az itt élő fajok hosszú időn keresztül elszigetelten fejlődtek, és ennek köszönhetően sok endemikus faj alakult ki.
A szigetek változatos éghajlatának és a tápanyagban gazdag óceánnak köszönhetően a vízi és szárazföldi ökoszisztémák rendkívül gazdagok. Darwin gondolata pedig egy életre a fejembe vésődött az itt tartózkodásom során:
„Nem a legerősebb faj marad fenn, és nem is a legintelligensebb, hanem az, amelyik a legfogékonyabb a változásokra, és a legjobban tud alkalmazkodni hozzájuk."

Itt bizony rend van, és nincs apelláta. Ha egyedül érkezel, akkor sem bóklászhatsz szabadon a szigetek között, mint magánturista. Ezt úgy oldották meg, hogy aki állatokat, különleges tájakat szeretne látni, annak minden alkalommal kötelező befizetni egy túrát valamelyik hivatalos utazási irodánál. Ez 2025-ben általában 70 és 170 dollár közötti kiadást jelent kirándulásonként, attól függően, mennyire távoli vagy különleges helyre vágyik az ember. A drágább programok egész naposak, az olcsóbbak jellemzően délután kettőig tartanak — ez a szabályozás a költségvetésemnek már erősen próbára tette a rugalmasságát. Hogy pontos legyek: két nagyobb lakott szigetre, San Cristóbalra és Isabellára viszont el lehet jutni úgynevezett „tömegközlekedéssel”, ami valójában menetrend szerinti hajójárat. A kétórás út oda-vissza körülbelül 60 dollárba kerül — ami ebben a közegben szinte aprópénznek számít. Csakhogy még ezen a két szigeten sem lehet egyedül belevágni a felfedezésbe: ott is kötelező valamilyen szervezett túrához csatlakozni. Ez lehet például felszíni búvárkodás egy öbölben, madár- vagy hüllőmegfigyelés, krátertúra vagy szigettúra — de minden esetben túravezetővel, parkőrrel, hivatalos guide-dal, teljes ellenőrzés mellett.

Lebilincselő látni, mennyire szelídek — vagy ahogy a helyi vezetőnk mondta, inkább ártatlanok — itt az állatok. Nem arról van szó, hogy legyőzték volna az emberrel szembeni félelmüket, hanem soha nem is tanulták meg félni tőlünk. Én eddig természetesnek vettem, hogy egy madár elröppen, egy fóka megriad, egy rák elszalad, ha ember közelít — itt viszont egészen mást tapasztaltam. Szinte karnyújtásnyira lehettünk tőlük, vigyázva kellett lépkedni, nehogy véletlenül rájuk lépjünk. Megérinteni persze szigorúan tilos, ez a szabályok között is az elsők egyike.

Egyszerre legfeljebb két csoport tartózkodhat egy-egy szigeten, maximum 15 fővel csoportonként. Egyéni hajóbérlés nincs, csak engedéllyel rendelkező idegenvezetővel és szervezett csoporttal lehet kirándulni. Külön előírás, hogy két sziget között mindenki köteles lemosni a cipőjét, hogy semmilyen mag, toll vagy egyéb apróság ne jusson át egyik helyről a másikra. Természetesen a szemetelés kizárt — a szigetek szabálya szerint csak a lábnyomainkat hagyhatjuk magunk után, és még az sem mindegy, hogy hol: kizárólag a kijelölt ösvényeken szabad járni, hogy a vadon élő állatokat a lehető legkevésbé zavarjuk.

Papíron talán szigorúnak tűnik mindez, de a helyszínen teljesen természetes, és egyáltalán nem érezzük korlátozásnak. Így is elképesztő közelségből lehet mindent átélni: a leguánok rezzenéstelenül pihennek, miközben átlépünk felettük, a madarak közvetlen közelünkben udvarolnak, a fókák pedig játékosan követnek minket a vízben. Mindez a rengeteg szabály ellenére is hihetetlen élmény, és valójában éppen ezeknek köszönhető, hogy ez a különleges világ ilyen érintetlen maradhatott 2025-ben is.

Nem is terveztem eredetileg, hogy a Galápagosra utazom. Vagyis… hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágytam rá — hiszen ha már valaki Ecuadorban van, nehéz ellenállni ennek a gondolatnak — de tisztában voltam vele, hogy anyagilag szinte vállalhatatlan. Egy teljes értékű hajós körút, ahol egy hétig a fedélzeten laksz, eszel, kirándulsz, 2025-ben is simán 3000–8000 dollár körül mozog, ami sokaknak tényleg csak egyszer adatik meg az életben — ha egyáltalán.

De ahogy az lenni szokott, az élet mindig sodorja az embert. Egy francia utazótárs, Adèle már korábban a fejembe ültette a gondolatot: „Menj csak el, ezt nem lehet kihagyni. Nem muszáj luxushajóra fizetned, csináld fapadosan!” — mondta, és hozzátette, hogy a hostelek olcsók, az étel sem horror. Ugyanezt mondogatta egy francia trió is, akikkel az Andokban túráztam.

Így aztán számolgattam, böngésztem a netet, körbejártam Quitóban az utazási irodákat, hátha találok valami last minute csodát. Na, azt nem találtam, de rutinosan próbáltak rábeszélni 3–5 napos „island hopping” túrákra: ilyenkor nem egy hajón élsz, hanem külön szálláson, és minden nap más-más szigetre visznek, új programmal. Mindez 2025-ben repülőjeggyel együtt 1200–1400 dollár körül van — amiért valójában csak három és fél értelmes napot kapsz. Hát, kösz, de nem.

Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis vettem egy retúr repjegyet Quitóból a Galápagosra. Majd lesz valahogy. Az ár még mindig annyi, mintha Budapest–New York járatra ülnék oda-vissza — de beletörődtem. Bedobtam pár nyári göncöt a hátizsákba, a többit otthagytam a quitói bázisomnál, és irány a reptér, ami ráadásul jó 70 kilométerre van a városközponttól. Két órás repülés után meg is érkeztem Santa Cruz szigetére.

Itt rögtön jött a valóság: a reptéren mindenkit alaposan átvizsgáltak — nincs-e a csomagban élelmiszer, mag, toll, élősködő, bármi, ami árthatna a szigetek érzékeny ökoszisztémájának. Cipőtalp-ellenőrzés, fertőtlenítés, majd jött a kötelező 100 dolláros belépő a nemzeti parkba. Erre számítottam, szóval nem ért meglepetésként.

De onnantól kezdve véget is ért a „szabadság”. A Galápagos egyedül nem járható be: minden mozgásod szabályozott. Az állatok, a növényzet, a táj mind olyan kincs, amit csak szigorú felügyelettel szabad közelről látni. Egy-egy kirándulás ára 2025-ben is 70–170 dollár között mozog, hossztól és célponttól függően. A hosszabbak egész naposak, a rövidebbek délután kettőig tartanak.

Két nagyobb lakott szigetre — San Cristóbalra és Isabellára — át lehet menni helyi hajóval, ami oda-vissza kb. 60 dollár. Ez még barátinak tűnik, de ott is ugyanúgy kötelező valamelyik szervezett túrához csatlakozni: lehet felszíni búvárkodás, madárles, vulkánkráter-túra vagy ezek kombinációja, de mindig parkőrrel vagy engedéllyel rendelkező guide-dal.

Ecuador nem akar tömegturizmust a szigeteken, de a fenntartáshoz szükség van a látogatók pénzére. Emiatt szigorítják a belépőket is: egyre gyakrabban hallani, hogy fejenként 200 vagy akár 500 dolláros nemzeti park belépőt is bevezetnének. Ráadásul a helyi lakosság növekedését is korlátozzák: ha egy galápagosi ember szárazföldi párt talál, annak oda kell költöznie a szárazföldre — új család, iskola, gyerek a szigeteken nem kívánatos.

És mindennek ellenére: megéri? Megéri! Tudtam egy kis kiskaput is: van pár hely, amit engedéllyel sem feltétlen kell fizetős túrával látogatni. Ilyen például a Teknős-öböl, ami Puerto Ayorából egy könnyű, 7 kilométeres sétával elérhető. Végtelen fehér homok, türkiz hullámok, fekete lávafolyamok — olyan, mintha visszacsöppennél a földtörténet hajnalára. És mindez még mindig ott vár 2025-ben is.

„Az állat!” – talán ez a legtalálóbb összegzés arra a hétre, amit a Galápagoson tölthettem. Tökéletes folytatása volt annak a kalandvonalnak, amely a világ különböző szegleteiben a Természet legszeszélyesebb oldalait kereste – és itt tényleg végképp elszabadult minden. Pármillió éve keletkezett, máig aktív vulkanikus szigetek, messze az anyaföldtől, ahol az evolúció mintha játszóteret talált volna magának. Ragadozók híján az élővilág békésen éldegélt, míg az ember fel nem bukkant: pár évszázad sem kellett, és a híres óriásteknősök számos alfaja a kihalás szélére került.

A szigetek ritka édesvizét sem bányászták könnyen: hajdan a kalózok, a kalózokra vadászó hadihajók és a gyarmatosítók mind-mind teknősökkel töltötték fel a hajókészletet – szó szerint. A több száz kilós állatokat egyszerűen behajították a hajó gyomrába, ahol hosszú hetekig szolgáltak élő húskészletként, sőt: egy-egy teknős belseje 15–20 liter tiszta ivóvizet is rejtett. Mondhatni, a korai, barbár „önkiszolgáló levespor-áruház” működött itt – csak a kondért kellett vinni.

A hajózásom alatt éjjelente egyik szigetről a másikra siklottunk, nappal pedig a partokat és a belső ösvényeket jártuk be, vagy a víz alatt barangoltunk. Idén a Floreana és az Española szigetekre is eljutottam, Santa Cruz és Isabela mellett, ahol néhány éjszakát hostelekben töltöttem – ezek ma is a „bázispontjai” a legtöbb magánutazónak.

A Galápagos már önmagában, a partvonalak és a szárazföld látványával képes bármely utazót lenyűgözni, de ha ehhez hozzátesszük a máig élő természettörténeti csodát és a teljesen szelíd állatvilágot, amely gond nélkül engedi az ember közelét, akkor tényleg nincs túlzás azt mondani: ez az utazás a világjárásom egyik legértékesebb kincse maradt.

A Galápagos-szigetekről az embernek elsőre garantáltan az óriásteknősök jutnak az eszébe, másodszor pedig talán Darwin, aki az 1830-as években arra járt, és az ott látottak indították el az evolúció elméletének kidolgozása felé. (Mellékszál, de Darwint a híres, ősz szakállas kép miatt mindenki automatikusan idős emberként képzeli el, de valójában a Galápagos-expedíció idején mindössze 26 éves volt).

Az óriásteknősök nem véletlenül a szigetek leghíresebb lakói, a hatalmas, akár 400 kilósra megnövő jószágok 100-150 évig is vidáman eléldegélnek. Amikor az első felfedezők kikötöttek a szigeteken, még százezerszám éltek arrafelé, a 16. századi populációt utólag 250 ezerre becsülik a kutatók. Galápagos aránylag távol esett a népszerű hajózási útvonalaktól, és mivel különösebben értékes természeti kincseket nem találtak a szigeten a tengerészek, a teknősök jó ideig megúszták az igazán nagyüzemi vadászatot. A helyzet akkor változott meg, amikor az 1800-as évek elején az első telepesek nekiálltak állandó ittlétre berendezkedni. A nagy, lomha óriásteknős gyakorlatilag egy több száz kilós élő éléskamra volt a szemükben, és az évszázad közepén, amikor kitört a kaliforniai aranyláz, remek exportcikknek is bizonyult, amivel etetni lehet az aranyásókat. Az igazán nagy gondot viszont nem is az emberek, hanem a velük érkező állatok jelentették: a kecskék és szamarak felzabálták a teknősöknek is élelmet jelentő növényzetet, a patkányok pedig megették a tojásaikat.

Nagyjából száz év alatt, a 20. század második felére a teknősök száma pár tízezerre csökkent, és mire az 1990-es években eljutottunk oda, hogy valamit csak kéne tenni értük, már a kihalás szélén álltak. 1995-ben a Tortoise Summit nevű angliai konferencián megszületett a döntés: a teknősöket meg kell menteni. Hamarosan össze is állt a nagy terv: ha három szigeten sikerülne teljesen lenullázni a vadon élő kecskék populációját, a teknősök újra háborítatlanul élhetnének, és nem veszélyeztetné semmi a fennmaradásukat (a vadászatukat ekkorra már rég betiltották természetesen). 1997-ben elkezdődött a Project Isabela, a totális háború a kecskék ellen.

A hadművelet az Isabela-, a Santiago-, és a Pinta-szigetre koncentrált (a teljes szigetcsoport amúgy 18 nagyobb, és 107 kisebb szigetből áll), és az itt élő, 150-200 ezer kecske teljes megsemmisítése volt a cél. Hamar kiderült, hogy az ortodox módszer, miszerint odamegyünk, és vadászpuskákkal halomra lövöldözzük őket, nem igazán hatékony, a kecskék mennyisége és a nehéz terep miatt. A háborút menedzselő Darwin Alapítvány Új-Zélandról kért segítséget, és hamarosan meg is érkezett a felmentő sereg: helikopteres mesterlövész egységek. Így már a nehezen megközelíthető kecskebúvóhelyek is vadásztereppé váltak, a helikopterek zajától megrémült, nagyobb csordában menekülő állatokat a magasból könnyedén leszedték a lövészek. Aztán eljött az a pont, ahol már ez sem volt elég, a kecskék nagyjából 90 százalékát ugyan sikerült kiirtani, de a sűrű erdős részeken továbbra is jó pár ezer állat várta, hogy elmúljon a veszély, újra elkezdjenek szaporodni és sokasodni, és elenni a növényzetet a teknősök elől.

Ekkor vetették be a Júdás-kecskéket. Ezt a nevet olyan nőstény kecskékre akasztották, amelyeket befogtak, sterilizáltak, GPS-jeladóval láttak el, majd visszaengedtek a vadonba. A Júdás-kecske magához vonzotta a rejtőzködő hímeket, a helikopteres mesterlövészek meg a GPS-jel alapján megtalálták, és szépen lelövöldözték őket. 770 ilyen kecskét vetettek be, és végül 2006-ban, több évnyi háború, és 6 millió dollár elköltése után, 150 ezer (más becslések szerint 250 ezer) kecske elpusztítása árán a három szigetet teljes mértékben kecskementesnek sikerült nyilvánítani. A növényzet visszanőtt, a teknősök megmenekültek, a populációjukat ma húszezerre becsülik. Darwin meg alighanem erősen vakarná a fejét, hogy mennyiben számít a természetes evolúció részének, ha egy faj a kihalás szélére kerül, mert nem tud alkalmazkodni a megváltozott életkörülményekhez, de egy erősebb faj, az ember, helikopterekkel és fegyverekkel visszaállítja neki az eredeti környezetét (amit korábban ő maga változtatott meg), hogy mégis túléljen. (2024) forrás