ÚTIKRITIKA.HU / Törökország

Törökország

Törökország

Mit vigyünk? | Egészség | Közlekedés | Autóbérlés | Pénzváltás | Árak | Étkezés | Vásárlás | Alkudozás | Szórakozás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Fotóegyveleg

.

K.-T. Gy. fotója

Mit vigyünk?

• Egyszerűbb gyógyszereket be lehet szerezni helyben, nem is drágán.
• Tanácsos öltözék dolgában felkészülni arra, hogy a mecsetek látogatásához illően kell felöltözni (pl. nőknek kendő, fejet és vállat is fedő).
• Törökországban a hálózati feszültség 220 V / 50 Hz, az elektromos csatlakozók megegyeznek a Magyarországon használtakkal, tehát nem kell semmilyen adaptert vinni. Egyébként a feszültségingadozás gyakori jelenség, és áramkimaradások is előfordulnak.

Egészség

Törökországba utazók számára nincs kötelezően előírt oltás. Tanácsos mindenre kiterjedő utas- és baleset-biztosítást kötni. Érdemes alaposan előre végig gondolni, érvényesíteni az egyéni szempontokat. Extrém sportok, kisgyerek, értékes kamerák, stb. Nem tanácsos a bérelt gépjármű baleset biztosítására hagyatkozni, bizonyos esetekben ugyanis ez a biztosítás nem fedezi a kórházi kezelés költségeit. Törökországban az egyes kórháztípusok között jelentős különbségek tapasztalhatók. A török kórházak kb. egyharmada magánkórház (özel hastanesi). Ezek színvonala a legmagasabb, ugyanakkor a szolgáltatásaik díjszabása is jelentősen magasabb, mint az állami kórházaké.

Törökországban a külföldi turisták és egyéb érdeklődők részére telefonos call center szolgáltatás működik. A call center többek között felvilágosítást nyújt a magán-, illetve állami kórházakról, illetve a külföldiek számára díj ellenében használható betegszállítási lehetőségekről is. A szolgáltatás angol (1. menüpont), német (3. menüpont), arab (4. menüpont) és orosz (2. menüpont) nyelven érhető el. A szolgáltatás Törökországból a török, illetve magyar (roaming esetében) hálózatokról közvetlenül – előhívó nem szükséges - a 444 4728 telefonszám hívásával vehető igénybe.

• A törökországi tartózkodás során tanácsos mindvégig csak palackozott vizet fogyasztani. Csapvíz fogyasztását nem ajánljuk.
• Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója szerint számos oltás felvétele ajánlott: Hepatitis A és B, hastífusz, diftéria-tetanusz, veszettség.

Közlekedés

Törökországban a taxisok nem várják el a borravalót, persze örülnek, ha a turista mégis ad. Autóbérlés csak nagyon kalandvágyóknak ajánlott.

"Az már nem újdonság senkinek, hogy a törökök a közlekedési szabályokat alternatív módon kezelik. Úgy gondolják, hogy a szabályok rájuk nem vonatkoznak, hisz ők ebből a szempontból a többiek "felett állnak", ugyanakkor hihetetlenül képesek szidni a másikat, ha az szabálytalanul közlekedik. Így lehet-e csodálkozni, ha néha anarchia alakul ki az utakon, egysávossá beszűkülő szlalompálya lesz a kétsávos+leállósávos útból, vagy robogós őrültek előzik az autót jobbról-balról, mert éppen versenyeznek, vagy csak sietnek valahová. (Egyébként a törökök mindig sietnek valahová.) Ők ilyenek. Fel kell venni a ritmust, leszokni az anyázásról, ha épp a kanyarban áll meg a sofőr, hogy kenyeret vegyen a sarki boltban. Ha nem hiányzik egy szívszélhűdés vagy agyidegzsába, jobb ilyenkor legyintve továbbmenni. " forrás

Ata fotója

Minibuszok

"Természetesen nem a taxi a fő tömegközlekedési eszköz. A buszok mellett a városi tömegközlekedés szerves részét a minibuszok képezik. Ezek a magánkézben levő kis járművek behálózzák a város azon területeit, ahová a busz nem jut el, vagy nem tud kellő sűrűségű járatot indítani. Érdekessége, hogy fix útvonalon jár, de a menetideje rugalmas, ráadásul bárhol fel vagy le lehet szállni. Csak ki kell állni az út szélére és egy határozott kézmozdulattal leinteni. A minibusz sofőrök érdeke, hogy minél több utasuk legyen, ezért folyamatosan dudálnak és villognak az út mentén sétálóknak, nem-e véletlenül rájuk várnak éppen. A potenciális útszakaszokon alig-alig vánszorognak előre, abban bízva, hogy valaki kiugrik egy bokor mögül vagy kirohan egy üzletből és leinti őket. Máskor pedig őrült módjára száguldanak előre, mindig attól függ honnan mennyi utast várnak.

Diyarbakırban az is előfordult, hogy megszavaztatták az utasokkal az útvonalat és balszerencsénkre mi nem a többséghez tartoztunk az eredeti útvonallal. A 10 perces utazásból lett vagy 40 perc, mire oda lyukadtunk ki, ahová egyébként mennünk kellett volna. Önder szokta emlegetni, hogy a minibuszon lenni mindig biztonságosabb, mint azon kívül. Azt hiszem ez mindent elárul. :) Minibuszok kötik össze a környező kisebb falvakat a városokkal, van olyan is, ami 60 km-t zötykölődik a város fennhatósága alá tartozó kis faluig. Itt, Fethiyében, egy városon belüli minibusz út 1,5 török lírába, azaz kb. 190 Forintba kerül.

A minibuszok mellett közlekednek a városi autóbuszok, limitáltabb útvonalon és a hagyományos buszmegállós technikát alkalmazva. Itt 1 líra, kb. 127 forint a jegy ára, ezeket a buszokat az önkormányzatok üzemeltetik. Számomra a legmegdöbbentőbb a minibuszokon az a fizetés sokak által alkalmazott módja, felszáll az illető majd leül és előre küldi a pénzt! Kézből kézbe adogatják az utasok, majd ugyanez visszafelé a visszajáróval! Először azt hittem káprázik a szemem és csak egyedi esettel állok szembe. Gyorsan kiderül, hogy nem így van." forrás

"Aki autóval készül Törökországba, kösse fel a gatyáját! Természetesen a nagyvárosok a legrosszabbak. Illetve az a tényező, hogy irtózatosan vadállat módon és türelmetlenül vezetnek. A legkedvesebb férfi is démoni változáson megy át, ha a volán mögé ül. Én úgy fogalmaztam meg, hogy a saját anyjukat is elütnék, ha lelépne eléjük. Nem is a káosz az, ami annyira felőrli az ember idegeit (Iránban sokkal nagyobb a káosz a közlekedésben), hanem az előzékenység szinte teljes hiánya. Az, hogy beengedjék az embert maguk elé, ne húzzák rá a kormányt és dudálják ki a lelket is az illetőből, szökőévben egyszer fordul elő.

Minden fajta és korú autót megtalálunk az utakon. A régi Otokar kisbuszok a legmenőbbek, krómmal, dekor festéssel és "Allah Koruson" (Allah figyel) felirattal. A feliratot nagyon sok autón láttuk felírva, de úgy tűnik, nem filozofálják túl a mondanivalóját, mert nem úgy vezetnek, mint aki féli (de legalább is tiszteli) az Urat.

A személyautók közül a Fiat, a Renault és a Peugeot a leggyakoribb. A Fiatok közül van egy bizonyos régi típus (én ezt otthon nem igen láttam) azt előszeretettel tuningolják és hajtják. A motorkerékpár is nagyon népszerű, leginkább a 125-150 ccm-s kis Honda és egyéb márkájúakkal száguldoznak, szigorún sisak nélkül, papucsban, ketten vagy hárman egy motoron ülve. A sofőrök életkora is a nagyon változó, a legfiatalabb, akit láttunk kisbuszt vezetni, biztos, hogy nem volt 13 évesnél idősebb. Az útjaik amúgy többnyire jó állapotban vannak, és a jó széles padka felér egy kerékpársávval. A kutyákkal érdemes vigyázni, ahol nyájat látunk közel az úthoz, ott figyelmesen közlekedjünk. A török pásztorkutyák nagyon nagyok és mértékkel barátságosak.

A buszközlekedés nagyon jó, gyorsan és kényelmesen lehet utazni, és mindezt megfizethető áron, stewardessel, teával. A vonat olcsóbb és általában lassabb. Reptér sok helyen van, és az ország méretéből adódóan itt már van az a távolság, amit megéri inkább repülővel megtenni. (2015)" forrás

Távolsági buszon - k.k. fotója

Autóbérlés

A Török Riviérán az autóbérlés ára jellemzően 40-180 euró/nap. Üzemanyag árak 2017-ben: a 95-ös literje 5 török líra (kb. 373 HUF), a dízel literenként 3,8 török líra (280 HUF). A legmegbízhatóbb autóbérlés ezen a linken érhető el.

"Törökország ma már nyugati mércével mérve is meglehetősen gazdag és modern, fejlett infrastruktúrával rendelkezik: például kitűnőek az utak, és nem csak a turisták által frekventált területeken, hanem az ország belsejében is. Így nyugodt szívvel ajánljuk az autóbérlést is, ha Önnek éppen nincs kedve egy buszon órákon keresztül idegenekkel együtt zötykölődni. Ami meglepő lesz az az üzemanyag ára. Egy liter 95-ös benzint ugyanis közel 500 Ft-nak megfelelő líráért mérnek." forrás

Ez a török stop tábla - dur, nem durr

"Itt a lámpánál már akkor dudálnak mögötted, ha még piros, ne adj Isten sárga. Minden jelzés nélkül kanyarodnak, ha kell eléd vágnak vagy éppen keresztül vágnak előtted, nem számít, hogy ő milyen sávban van éppen. Bármikor hirtelen lefékezhet és megállhat előtted, mert meglátott valamit az útmenti trafikban, amit meg akar venni. Félrehúzódni? Ugyan már. A háromsávos út külső sávját parkolásra használják, a középsőben vészvillógóval (vagy anélkül) leparkolnak és előfordul az is, hogy a belsőben is megáll egy barom, mert az út túloldalán van dolga. Ilyenkor lehet szlalomozni vagy várni, amíg a kedves sofőr beszerzi a friss dinnyét a zöldségesnél. A piros lámpa olyannyira relatív, hogy amikor zöldet kapunk, még 5 autó átszáguld előttünk a piroson, tehát örök szabály, hogy ha zölded van, akkor is nézz bele a kereszteződésbe! Rosszabb a helyzet, ha éppen előttünk vált a lámpa pirosra, mert tuti, hogy a mögöttünk levő kocsi még tapossa a gázt, hogy átsuhanjon. Szerencsésebb nekünk is átsuhanni, ha nem akarjuk, hogy a kis Renault segítse be a kocsit a kereszteződésbe. Az oldalkocsis motorokon egy 10 fős család fele elfér úgy, hogy még 2 zsák táp is fel van kötve." forrás

Pénzváltás

Fizetőeszközük a török líra (TRY, TL). A pénzváltók jellemzően mind az eurót, mind az amerikai dollárt elfogadják. Pénzváltási lehetőség van még a hotelekben, a reptereken és persze a bankokban. A pénzváltók nem számolnak fel illetéket (comission), a bankok sem, ha 200 eurónál nagyobb összeget váltunk be. Egyes vélemények szerint a bankban történő pénzváltás nem előnytelenebb, mert a pénzváltók több helyen rosszabb árfolyamot kínálnak. Több utazó szerint nem érdemes egyszerre túl sok török lírát venni. Tanácsos max. 50-100 eurót beváltani alkalmanként. Amúgy a boltokban, sőt sok étteremben is többnyire lehet fizetni euróban is. Nem gond a bankkártya használata, vannak automaták. Itthon hivatalosan nem lehet török lírát beszerezni, de Budapesten egy-két helyen van ilyen lehetőség, csak nem igazán érdemes. Jobban jár az ember ha Törökországban automatából vesz fel pénzt, mintha itthon rossz árfolyamon szerez be előre török lírát.

Árak

• Törökországban az élelmiszer kicsit olcsóbb, mint nálunk.
• Nagyon jutányos áron lehet venni ruházatot és ajándékokat.
• A sör nem olcsó, étkezni nagyon olcsón lehet.

"Törökország nem olcsó, olyan árakat találunk, mint odahaza. Talán a közlekedés egyedül az, ami észrevehetően pénztárc kímélő. Vásárlásnál mi igyekeztünk olyan helyre menni, ahol ki vannak írva az árak. Sokszor volt az elején olyan érzésünk, hogy át akarnak verni minket, feltehetően több esetben alaptalanul, de azért elég nagy francok a törökök és híresek az "üzleti érzékükről". A benzin nagyon drága, ott jártunkkor 460-500 Ft között volt. (2015)" forrás

Étkezés

Törökországban a 10-15 százalék mértékű borravalózás szokásos az éttermekben.

"A török konyha még egy dolog, amit imádok. Vendégszerető nép, udvariatlanság visszautasítani az ételt, ha kínálnak. Ha már együtt étkezett valaki velük, akkor a bizalmukba fogadták, és közéjük valónak tekintik. A vendég szent és sérthetetlen és 100%-ig kiszolgálják. Köztudott, hogy a muszlimok nem esznek sertéshúst, sőt még beszerezni is igen nehéz. Ha valaki mégis hozzájut, azt csak drága pénzért tudja. Bárány, marha és csirke a legelterjedtebb húsfélék. Nagyon egészségesen élnek, sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak. Étteremben, ha rendeltünk valamit mindig hoztak ki valami előételt. Utána a főételt, de az asztalon alig fért el a sokféle étel. Mindenkinek tudom ajánlani a kebab-okat, török pizzát. Személy szerint az egyik kedvenc ételem a tantuni, ami a lecsónkhoz hasonlít, de van benne darált hús. Néhányszor itthon is elmentem török étterembe vagy büfébe, de nem nagyon hasonított az ízvilág a kintihez. Ha valaki csak gyorskajára vágyik a dönert ajánlom, finom és laktató is. " forrás

Pide, a török pizza - Ata fotója

"Először is, ahol én vagyok ott mindenképpen három étkezés van. Egy oltárian kiadós reggeli, valamikor reggel 6 és 8:30 közt. Meses, azaz török tapas, ami valójában ételek hada: burek, tojás, kisült krumpli, saláták és kenyér. Meg persze cay, a fekete tea. Én egyik ételt se kategorizálnám reggelinek, inkább vacsinak vagy ebédnek való, de úgy tűnik a sima mézes kenyér az nagyon szegényes lenne itt. Aztán jön az ebéd. Itt nincs meses, hanem leves és egy nehezebb főétel és persze kenyér is. Vacsorára meg leves, majd meses, majd főétel, például hal, majd desszert. Napközben persze rengeteg tea és kávé szünet van. Számolni is nehéz. Este pedig a még nehezebben számolható Efes sör és Raki (török uzó) csúszik le. Cigaretta füsttel számoljunk, minden török dohányzik (akit én ismerek).

Nem csak az étellel és itallal, de az olívaolajjal sem spórolnak ám itt. Eddigi tapasztalatom szerint egyáltalán nincsen olyan étel, ami ne olívaolajjal készült volna. Ha kétségeid lennének, akkor mindig öntsél rá egy-két pohár olajat bármiről is legyen szó. Ecetet viszont nem használnak, a saláta öntet is csak sima olaj. Ha megvan az olaj, a kenyér a következő. Minden napszakban, minden étkezéshez, lehetőleg tördelve, megosztva. A sok-sok török étel ellenére, nekem mégis az okoz a legnagyobb boldogságot, hogy gránátalma szezon van, és napi legalább hármat elmajszolok naponta. Inkább többet." forrás

---

"Aki fogyókúrázni szeretne, ne ide menjen, mert valószínűleg nem tudja türtőztetni magát. Az édességeikkel kezdem. Baklava. Van, aki szerint túl édes, hát… szerintünk meg pont jó. A lokum (turkish delight) íz világában és díszítésében semmi sem szab határt a fantáziájuknak. Csokiból nem túl erősek, azonban kekszben világbajnokok. Mi kipróbáltunk vagy 15-20 féle kekszüket, egyben sem csalatkoztunk. Minden boltban, vagy kioszkban árulják őket, 65-110 g közötti csomagokban, mindenfélével töltve. Áruk 0,75 és 1 líra között mozog (1 líra most 110 Ft körül van). Mi minden nap megettünk egy csomaggal bringázás közben. Mindenhol vehetünk ayran-t is, ezt a hideg, savanykás, vízzel higított joghurtos italt. A kávé nem túl népszerű, mindenki teázik, illetve három az egyben instant kávét isznak. A tea központi helyen áll a törökök kultúrájában, a szociális élet egy nagyon fontos kelléke. Mindenhol találunk teázókat, és ha vendégségbe megyünk valakihez, biztos, hogy teával fog először kínálni minket. Általában 1-2 líra között van egy csésze tea, de minket rengetegszer megkínáltak csupán kedvességből. Alkoholt nem lehet mindenhol kapni, és ahol van, ott drága. Egy üveg sör a boltban 500 Ft-nál kezdődik. Nagyon sok zöldséget esznek, és minden étkezéshez fogyasztanak kenyeret. A fogásokból van, amit kiporcióznak, és vannak a közös tálak, amiből mindenki együtt kanalazik. Köfte, bulgur, kebab, kovász nélküli kenyér, joghurt, juhsajt, csak, hogy egy párat említsünk az ételeik közül. (2015)" forrás

---

,, Szinte minden étel, amit Törökországban próbáltam, ötcsillagos szinten isteni volt. A török lecsó (menemen), a köfte (ha láttok valahol pisztáciás köftét, ki ne hagyjátok, ez amúgy egyfajta fasírt, ami talán nem hangzik extrán vonzó kulináris élménynek, de adjatok neki egy esélyt, higgyetek nekem!), egy jó kebab, aztán a dürüm (török burritónak nevezném leginkább:D), na és a KUMPIR (mindenféle általad választott feltéttel töltött krumpli, szintén nem hangzik így egy nagy wasistdasnak, de a legjobb streetfood a világon!!!), ezek voltak a személyes kedvenceim.

Amúgy első török utam alatt még nem voltam cukorbeteg, így volt lehetőségem megkóstolni az édességeket is, mint például a böreket és a baklavát, ezek nekem speciel kissé túl geilnek tűntek már akkor is, de ízlések és pofonok, azért próbáljátok ki, ha már erre jártok. Amit még imádtam kaja-fronton, az a rengeteg finomság a bazárban, például a világ legszebb és legfinomabb cseresznyéit vettem kiló-számra Isztambulban, továbbá imádtam a frissen facsart gránátalma levet, és a fűszeres rizzsel töltött kagylót, amit egy-két líráért lehet pattintani, kis szelet citrommal adják, amit rácsepegtethetsz, és valami mennyei." forrás

Vásárlás

"A magyar nyelvben a bazár sokféle olcsó tömegcikket árusító üzletet jelent, vagy olyan átjáróházat, amelynek udvarán üzletek vannak. A kisebb városokban a bazár csak egy szűk utca, az árusok standjaival. A nagyobb városokban, például Isztambulban, a bazár utcáinak hossza több kilométer. Ahol én lakok ez mindig a keddi napra esik, ez Antalya egyik legnagyobb és szerintem egyik legjobb piaca is egyben. A bazárosoknak előre egy évre, vagy fél évre ki kell fizetni a helypénzt az önkormányzatnak és utána kivihetik a kis portékájukat eladni. Ezen felül nem kérnek semmilyen termelői igazolványt vagy vállalkozói igazolványt, mint Magyarországon. Úgymond az állam nem lehetetleníti el a gazdákat...

Reggel 8-9 óra környékén elkezdenek kipakolni és estig maradnak az eladók. A szűk kis utcácskákba bazár idején lehetetlen közlekedni autóval, mivel a standok elfoglalják az utakat. A gazdák jobb esetben egy állványra, vagy standra pakolnak ki, de jobb híján a földre kiterített nejlonzsák is megteszi. A nap vagy az eső ellen egy felállított napernyő vagy egy kihúzott ponyva véd. Ennek a bazárnak is több része van, külön van zöldséges rész, gyümölcsös rész, ruhás-textiles rész, halas rész, állatos rész, tejtermékes rész, sőt még háztartási felszereléses rész is. Mivel Törökország önellátó, szinte semmiből (mezőgazdaság) sem szorulnak behozatalra." forrás

Ez is Armani, de a Giorgia-féle (tán a Giorgio hamiskás húga?)

Ata fotója

Díszlámpák Kappdókiában - Elter Karcsi fotója

Alkudozás

1. A feltüntetett árakból 30-40 százalék lealkudozását érdemes megcélozni. Persze előfordul az, hogy a kereskedő az elsőre bemondott ár feléért vagy még kevesebbért is odaadja a portékáját.
2. Vidáman, mosolyogva, illő humorral, túl nagy feszültség nélkül lehet hatékonyan alkudozni. A sértegetés, hangoskodás kontra-produktív. Játéknak kell felfogni az egészet, nem véresen komoly dolognak.
3. Aki nem szeret alkudozni, vagy fárasztónak érzi, az menjen olyan üzletekben, ahol fix árak vannak.

"Alkudni Törökországban nem alku tárgya, vagy kedv kérdése, hanem íratlan szabály, egy kimondatlan muszáj, ahol nem a vételár a lényeg, hanem sokkal inkább az élmény.

A törököknek a vérükben van az üzletelés, így ha nem megyünk bele a játékba, jót nevetnek rajtunk és a pénztárcánk bánja. Nem kell aggódni, nem fog semelyik üzlet tönkre menni, ha pár lírával olcsóbban adnak el egy szuvenírt, az eredeti árakba bele van kalkulálva az alku. Amiből engednek, abból lehet is.

Nem kell szégyenlősködni, nyugodtan és bátran lehet, és kell is alkudozni Törökországban. Ha elég nyitottak vagyunk egy kellemes beszélgetés is kialakulhat a helyiekkel. Ne lepődjetek meg, ha meginvitálnak egy cay-ra (török fekete tea) hogy így tegyék kellemesebbé az üzletelést. Legyetek magabiztosak és határozottak, de nagyon fontos, hogy ne vegyétek véresen komolyan az alkudozást, ez csupán a török kultúra szelete, egy játék, amiben a szabályokat nem mi hozzuk, csupán bábok vagyunk a zsúfolt, fűszerillatú, fülledt és színes török bazársorok világában.

De vajon meddig lehet elmenni? A végsőkig. Nyugodtan lehet kezdeni a bizniszt pofátlanul alacsony árról, a kompromisszum úgyis félúton jön létre, hogy mindenki jól járjon. Habár a bazári portékákat terítő árusok végtelenül barátságosak, azért rafináltak is, ha úgy érzed megkötötted az év üzletét, tuti, hogy nem jártál jól. Viszont, ha nem a várt szerint alakul a biznisz, elég sarkon fordulni és elsétálni. Tízből kilencszer biztosan visszahívnak, és végül belemennek az általunk ajánlott üzletbe – meghagyva nekünk a siker illúzióját.

Törökországban a lehető legjobb ütőkártya eleve adott nekünk, magyaroknak: a nemzetiségünk. Ha bárhol bedobjátok Isztambultól Antalyáig hogy magyarok vagytok, általában extra kedvezmény és pár kedves magyar szó a jutalom. Valószínűleg azért is kedvelnek minket nagyon, mert ők másképp tanulták a történelmet. Abban a bizonyos 150 évben ők nem megszálltak minket, hanem mi láttuk őket "vendégül" így lett a magyar nép számukra az arkadaş, vagyis barát. Nem meglepő tehát, hogy kint sokkal jobban rajonganak értünk, mint bármelyik más nemzet turistáiért." forrás

---

,, Imádnak alkudozni, hatalmas érzelmeket eljátszani. Ha rátermett vagy -és bizony néha pofátlannak is kell lenni- akkor tökéletesen ki tudod használni a helyzetet. Példának okáért: én 50 Euróval indítottam volna a kabáttal, vettem volna még ezt azt, nem egyezünk meg mert éhen halnak a gyerekei tőlem meg elválik a férjem ha ezt megveszem... sőt lehet el is fordulok és teszek 2 lépést mintha eljönnék onnan -úgyis utánam kiabál- és elhozok 80 Euróért egy kabátot, egy blúzt egy papucsot és még kávéval is megkínál. (2022)

Szórakozás

Közbiztonság

Rendőrautó a Konya-i Selimiye dzsámi előtt - Elter Karcsi fotója

"A legtöbb utazó pozitív élményekkel tér vissza Törökországból. Törökország napjainkban éppen olyan biztonságos, mint Európa vagy Észak-Amerika, de ne felejtsük el, hogy teljesen biztonságos hely a világon nem létezik. Az utcai bűnözés leginkább a nagyvárosokra jellemző és ez sajnos romló statisztikákat mutat. A zsebtolvajok fő terepei Isztambul, Ankara és Izmir, valamint a turistáktól nyüzsgő üdülőparadicsomok. Védekezni ez ellen a jól bevált módon tudunk: figyeljünk értékeinkre, táskánkat őrizzük, pénztárcánkat biztos helyen hordjuk és ne nagyon kapkodjuk elő, csak amikor éppen szükség van rá. A nyilvános, tömeges helyeken, mint a piacok, bevásárlóközpontok, metró- és buszállomások legyünk különösen óvatosak. Sötétedés után vagy nagy bevásárlókörutak alkalmával biztonságosabb, ha taxit hívunk, ami adott időpontra érkezik és közvetlenül az úti célunknál tesz ki csomagjainkkal együtt. Különösebb aggodalomra nincs ok, hiszen zsebtolvajok a világ minden táján tevékenykednek, ez nem török specialitás." forrás

Antalyában ilyen zöld, közvetlen, retró biztonsági erő jelenléte hat megnyugtatóan a turistákra - d.p. fotója 

Magyar külképviselet

Az ankarai magyar nagykövetség és konzulátus elérhetőségei (a cím ugyanaz):

• Cím: Macaristan Cumhuriyeti Büyükelciligi, Sancak Mahallesi, Layos Kosut Caddesi No.2., / Kahire Caddesi No. 30., 06550 Yildiz, Cankaya, ANKARA
• Előhívó: (00)-(90)-(312)
• Nagykövetségi telefon: (00)-(90)-(312) 405-8060
• Nagykövetségi és konzulátusi ügyelet: (00)-(90)-(533)-699-3694
• Fax: (00)-(90)-(312) 405-8933, 405-8934
• Nagykövetségi e-mail: mission.ank@mfa.gov.hu
• Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet: Mátis Viktor
  
• Konzul: Gubicza Gábor Sándor, Csorba Petra Fruzsina
• Konzulátusi telefon: (00)-(90)-(312) 442-2275
• Konzuli e-mail: consulate.ank@mfa.gov.hu

Fotóegyveleg

Közúti wellness

Vissza az elejére

Kommentek