ÚTIKRITIKA.HU / Firenze

Érkezhetünk bármilyen modern közlekedési eszközzel Firenzébe: gépkocsival az Autostrada del Solén, repülőgéppel az Amerigo Vespucci repülőtérre (Budapestről csak átszállással Rómából, vagy Zürichből, vagy Bécsből 75 perces direktjárattal), vagy pedig a nagy sebességű Eurostar vonat Frecciarossájával, amely másfél óra alatt teszi meg a 230 kilométeres Róma-Firenze távolságot, mindenképpen ki kell zökkentenünk magukat a 21. századból. Nem mintha a város, amelyet a reneszánsz (és a mi forintunk) bölcsőjének tekinthetünk, elzárta volna magát a modern kortól, de ha átengedjük magunkat varázsának, beleéljük magunkat abba a világba, amikor az ember újra rácsodálkozott önmagára, a természetre és szélesre tárult elméje, szabadon engedjük szépérzékünket, eltávolodhatunk napjaink esztelen rohanásától.

Firenze nem egy és nem kétnapos projekt! Nem vonjuk kétségbe a "körutazások" műfajának létjogosultságát – tudjuk: idő és pénz nagy úr és egy "első benyomás-élmény" is több, mint a semmi – de ha arra gondolunk, hogy egyedül a Dóm és környéke, valamint az Uffizi-képtár nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is elegendő egy napra (még sok is), akkor érdemes legalább egy hétben gondolkodni. Akkor nyugodtan végig lehet böngészni a Piazza della Signoria összes szobrát, árkádját és domborművét, sétálgathatunk a többnyire szelíd Arno partján – a Ponte Vecchión se rohanjunk végig – belefér az időnkbe a Santa Croce és "panteonja" és a Galleria dell’Academia – Michelangelo eredeti Dávidjának "élőhelye" – a Pitti-palota múzeuma a Boboli-kerttel és a Medici-kápolna, nem is szólva az ősi Mercato Nuovóról és kabala bronz vaddisznajáról, amely visszahívja Firenzébe a vándort, ha megsimogatják milliók által fényesített orrát.

Tervezni persze akkor is lehet és kell, ha időmilliomosok vagyunk. Például a múzeumokkal. Néhány éve még hatalmas sorok álltak a híres képtárak, galériák előtt, ma már interneten meg lehet rendelni a jegyet nemcsak napra, hanem órára pontosan is. Még azt is leköthetjük, hogy egyénileg óhajtunk-e gyönyörködni, vagy pedig igényt tartunk idegenvezetésre. Így nagyobb esélyünk van arra, hogy a műélvezetünk ne turistatársaink kerülgetéséből álljon. (Persze a tumultus, pláne főszezonban – mikor nincs Firenzében főszezon? – így is elkerülhetetlen).

Firenze már jó régen készen áll a látogatók áradatának fogadására, nem véletlen, hogy közel 500 szálloda működik a városban. A luxusszállóktól a családias panziókig széles a skála. Jól eleresztett mozi-őrültek megengedhetik maguknak a Ponte Vecchio közelében lévő négycsillagos Hotel degli Orafit, ahol James Ivory Szoba kilátással című filmjét forgatta. (Maga a lakosztály is bérelhető). De például a csupán kétcsillagos, de antik bútoros, a Dómtól mindössze 250 méterre fekvő Hotel Martelli, vagy ugyanebben a körzetben a "századelős" atmoszférájú, háromcsillagos Le Cascine már a "megfizethető" kategóriába tartozik.

Firenzére is vonatkozik az, ami egész Itáliára: aki itt nem talál a fogára valót, az haljon éhen! "Mindössze" 1276 étteremből lehet válogatni. Az 1913 óta működő, bélszín-specialista Antica Trattoria da Tito 2012-ben elnyerte a Traveller’s Choice díját, de a Dóm-téren lévő, 1580 óta működő Bottega di Donatello is ínycsiklandó választékot kínál. A torkoskodók térjenek be a Medici kápolna közelében lévő Antica Gelateria Fiorentinába, pizzában ugyan a Funiculi a legnépszerűbb, még akkor is, ha nápolyi, de helyieknek is akad több büszkesége, köztük a Signoriától egy ugrásnyira lévő Mamma Mia...

Az Uffiziben és előtte a legaktívabbak a zsebtolvajok!!!

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Egyszerűen csak nézni az embereket a Piazza della Signorián
A Piazzale Michelangelo és környéke
Giotto harangtornya és fentről a dóm és a tér látványa
Az esti nyugalomban, vagy kora reggel sétálni Firenze kis utcáin, a turista hadaktól mentesen
A Ponte Vecchio minden szögből tényleg hatalmas élmény

Nem tetszett

Az Uffizi képtárban a lökdösődő tömegben képtelenség élvezni a festményeket

Múzeum- és templomlátogatások túladagolása, a rengeteg turista csoport

A koldusoknak (öregasszony kisgyerekkel felállás) álcázott zsebtolvajok

Egy ennyire turistás városban a bolti eladók konok idegennyelv nem ismerete, és még ingerültek is

A vadul közlekedő mopedesek

Döbbenetes volt Firenze állapota. A lerongyolódott Uffizi, a kiszáradt park mellettünk, ahol még a gyönyörű boltívet is körbe kellett zárni, mert potyogtak róla a kövek. Egy idő utàn, ha a fenntartáson kívül nincs beruházás, akkor elér egy “töréspontot” a helyzet.

Vélemények

Tetszett

A sötétben sejtelmes fényekkel megvilágított terek és nevezetességei (Palazzo Vecchio a Piazza della Signorina-án, Basilica di Santa Croce a Santa Croce-n).
A minden egyes méter után fellelhető reneszánsz kultúra és művészet.
A helyi lakosság kedvessége.
Az Arno-folyó partján sétálva gyönyörködni a Ponte Vecchio-ba és a környezetbe.
A Piazzale Michelangelo-ról elénk táruló páratlan panoráma.
A Központi Vásárcsarnok és a piac egyedülálló hangulata.

Nem tetszett

A turisták tömkelege az utcákon, tereken.
A fehérre festett arcú koldusok erőszakossága.
A kígyózó sorok a Harangtorony és a Dóm kupolájának bejáratánál.

xxxx

Számtalan gyönyörű város található Olaszországban, Firenzének mégis van egy olyan varázsa, mellyel kiemelkedik a többi közül. A csodálatos város máig megőrizte a reneszánsz kultúra és művészet páratlan hangulatát. Lépten-nyomon csodás épületekbe, építészeti remekművekbe és az útikönyvek által nem említett érdekességekbe botlunk. Firenze központi történelmi része gyalogosan talán egy nap alatt bejárható, persze a számtalan nevezetesség meglátogatására véleményem szerint 4-5 nap szükséges. A központi városrész területére autóval tilos a behajtás, ezért az autóval érkezők számára a külvárosban fenntartott parkolókban van lehetőség parkolásra (viszonylag drágán).

Ajánlatos a főbb nevezetességek belépőjegyeit (Dóm, Galleria Dell’Academia, Uffizi képtár) előre interneten keresztül lefoglalni. A Dóm és hozzá tartozó épületek (Harangtorony/Campanile, Szent János keresztelőkápolna/Battistero di san Giovanni Battista, Dóm-múzeum/Museo dell'Opera del Duomo) egy komplex belépőjegy megvásárlása után 2 napig bármikor megtekinthetők (főszezonban minél korábban induljunk el, mivel kígyózó sorok szoktak kialakulni főleg a Dóm kupolájának bejáratánál és a Harangtorony előtt, azonban a tetejükről elénk táruló látvány minden várakozást és lépcsőzést megér).

Firenzében járva nem feledkezhetünk meg az olasz gasztronómia örömeiről sem. Amit mindenképp ki kell próbálni: Ribollita (sűrű zöldségleves), Trippa (pacal), Pappa al pomodoro (toszkán paradicsomleves) és az utánozhatatlan, és kihagyhatatlan Bistecca alla fiorentina (ez utóbbi kipróbálásához a La Spada nevű hangulatos éttermet, közel a Piazza della Republica-hoz bártan ajánlom). Bár a pizza őshazája Nápoly, Firenzében számtalan olyan kiváló pizzázót találunk, ahol kipróbálhatjuk az utánozhatatlan olasz pizzákat (Gusta Pizza, Da Gherardo, Pizzeria O'Vesuvio, Pizzeria I Ghibellini). Napközben két látványosság felfedezése között egyet fagyizni vagy szendvicsezni is érdemes. (fagyi: Gelateria dei Neri, Perché no!, Gelateria La Carraia. Szendvicsező: Pino's Sandwiches, All'Antico Vinaio).

Firenzében járva érdemes a történelmi városrészen kívül az Arno-folyó túlpartját is felfedezni, hiszen a vérbeli fiorentin emberekkel itt találkozhatunk. A folyó déli részén fekvő Oltrarno (a folyó másik partja), számtalan gyönyörű látnivalót rejt. Akik részt akarnak venni egy jó hangulatú olaszos vacsorán, a helyi emberek társaságában, azok számára a Piazza Santo Spirito terén található bárokat ajánlom. Ezeken a helyeken este fél 7-7 körül „Aperitivo-t” tartanak, ami tulajdonképpen svédasztalos vacsora. Az ár, ami 8-10 euró között mozog egy pohár koktélt is tartalmaz. A választék általában nem túl nagy, azonban kiváló minőségű és nagyszerű ételeket kóstolhatunk. Ezek a helyek a helyi emberek kedvencei, és jóval kevesebb a turista, mint a folyó másik oldalán, a központi városrészben." (Stadler Anna)

"Mindig is érdekelt engem a reneszánsz kora. Firenze meglátogatásával visszautaztam hozzá az időben. Legszívesebben ott maradtam volna végérvényesen. Tetszett, hogy minden gyalogtávolságra van, így a látnivalók sokasága ellenére nem túl megerőltető a város felfedezése, pláne a kaja- és fagyi-szünetekkel tarkítva. Az a jópofa, hogy Firenzében hihetetlen sok látnivaló van, mégis kisvárosi karaktere van. Idegesítő viszont a turisták tömege, és főleg a japán csoportok. A tömeg azért probléma, mert az utcák meg keskenyek. Firenze zajos és itt-ott piszkos is (sok helyen kutyaszar). Ha az ember egy szép, napos teraszon akar kávézni, azért sokat kell fizetnie. Húzósak a kávézói árak. Nem tetszett, hogy sok bolt zárva van 1 és 4 között, valamint vasárnap. Sok múzeum is túl korán zár be." (Rudi)

Firenzei gondolatok

"Száguldunk a Frecciarossán Firenze felé. Mintha repülnénk, semmi zötykölődés, nem érezzük a sebességet. Alattunk-mellettünk az Autostrada del Solén mintha állnának az autók. Útitársunk egy kedves, mosolygós apáca. Életem Párja – nagy kommunikátor – hamar szóba elegyedik vele. A közvetítő nyelv némi iskolás angol. Mégis, mire megérkezünk, már gyógynövény-recepteket is cserélnek."

"Milyen szelíd, szeretetre méltó ez az Arno, zöldes-kékes hullámzása maga a harmónia, zenét lehetne írni rá. Ki hinné el róla, hogy ez a békés folyó 1966-ban elárasztotta fél Firenzét? Még a Santa Croce templomban is magasan állt a sár. Akkoriban magyarok között terjedt egy hülye vicc: ki a felelős a firenzei árvízért? Az olasz köztársasági elnök. Akit, pechjére, úgy hívtak, hogy Saragat."

"Egy város, ahol a hídlakók nem feltétlenül csövesek. Persze a Ponte Vecchión nem lehet valami nyugodalmas az élet. Kívülről, az Arnóval, a patinás épületek övezte két parttal és az éggel jobban megragadja az embert, mintha rajta járna. Ahogyan alkonyodik, úgy változnak szinte észrevétlenül a színárnyalatok, élesednek a pasztellszínek, vörös-aranyba burkolóznak a házak, pillérek egészen sötétedésig, miközben a felhők fenségesen játszadoznak felettük. Jó lehet itt festőnek lenni és versenyezni a természet ecsetjével."

"Tizenhárom éves vagyok, életem első tolmácsmunkája. A magyar futball-válogatott tagjait kísérem az Öreg Hídon. Csupa nagy név, akiket eddig csak a lelátóról, újságból, tévéből vagy a gombfociból ismertem. Mészöly, Ihász, Bene, Göröcs, Fazekas, Dunai II., Zámbó, Káposzta Benő, Szűcs Lajos. Bennem bíznak, hogy alkudozzak helyettük az aranyboltban. Komoly megbízások teljesítésében közreműködhetek. Sok-sok évvel később többükkel találkozom - Benő "bácsi" még egy ideig fiam edzője is lesz – és felelevenítjük a firenzei sétákat. Most az utcai festők művei jobban érdekelnek."

"Lehet azon vitatkozni, hogy melyik a világ legszebb tere, de a Piazza della Signoria biztosan benne van a Top Tenben. Nemcsak gyönyörű épületei, szobrai, domborművei miatt – nekem Cellini Perseusa a kedvencem a medúzafejjel, és a Neptun-szobor, biztosan azért, mert tenger-szerelmes vagyok – hanem azért, mert minden kövével, loggiájával együtt kerek egész, sem hozzátenni, sem elvenni nem lehetne belőle. Mérete emberléptékű, és mégsem tud rajta akkora tömeg összegyűlni, hogy az embernek légszomja legyen. Van tér és idő arra, hogy elmélyedjünk a nagyság, a mívesség, a fantázia és művészi szigorúság, kövek és testek egymásra találásának tökéletes vegyületében. A Palazzo Vecchionak a déli napfényben gránit-vörös (?) égre emelt ujja mintha a mulandóság és az örökkévaló közti szűk mezsgyére figyelmeztetne."

"A Dante háza előtti kőkútnak támaszkodva ül egy fiatalember és a Commediát olvassa angolul. Nekem az a magyar kiadás van meg, amit Dante születésének 700. évfordulójára adtak ki. Egyszer kölcsönkértem a szüleimtől és elfelejtettem visszaadni. Azóta már van egy Gustave Doré illusztrálta csodálatos albumom és ismerem Dalí rajzait is. Egyszer azért már illene elolvasnom olaszul is. Talán majd ha nyugdíjas leszek."

"Egy időtlen küszöbre ülünk egész délutánt betöltő sétánk vége felé, hogy elmajszoljunk némi gyümölcsöt. Velünk szemben a Neri Szent Fülöpnek szentelt templom. Ösztönösen dúdolni kezdjük: "Tutto vanità, solo vanitá". Gyerekeim kedvence volt, még meg is könnyezték a szerelmében végzetébe rohanó Cirifischiót. Néhány nappal korábban jártunk Rómában az Oratorióban is. Kevés az igazán szeretni való szent, becsüljük meg őket."

"Páromnak van egy szinte földön túli mosolya, amit rendszerint akkor látok az arcán, amikor egy rendkívüli élmény lelke minden porcikáját átitatja. Most ez ilyen pillanat. Megérkezünk a Dóm térre, és feleségem mintha gyökeret vert volna. "Csend lett, nagy szünet. Ez után csak hallgatni lehetett" – írta Szabó Lőrinc. Mi tudjuk, mikor kell megszólalni és mikor nem szabad. Elég egymásra nézni, éppen csak megérinteni egymás kezét, hogy megosszuk egymással e kimondhatatlan szépség örömét."

"Sosem voltam a rangsorok híve, ha bármely művészetről van szó. Ezúttal sem fogom eldönteni, még magamban sem, hogy a párizsi Notre-Dame, a rouen-i, a canterbury katedrális, vagy a Santa Maria del Fiore-e a legcsodálatosabb. Csak azt tudom, hogy a firenzei dóm, akárcsak a másik három, egy másik dimenzió, amelybe mi, szerencsés hangyák, néha bebocsátást nyerhetünk. A hangyaboly zsong, mindenki szeretne minél előbb bejutni. Mi nem vagyunk mindenki. Hadd tülekedjenek csak, addig mi szépen végigpásztázzuk a kaput, az oszlopokat, a csipkeszerű kőfaragásokat. Nem esünk-e a nagyravágyás bűnébe? Bár szemünk és agyunk befogadása nagyobb, mint bármilyen kameráé, a közelébe se férkőzhetünk mindannak az emberfeletti alkotómunkának, amelyre évszázadokat áldoztak."

"Olyan helyen lakunk Óbudán, ahol több templom veszi körül házunkat. Vasár- és ünnepnapokon gyakran megesik, hogy valamennyinek a harangja egyszerre szólal meg. Néha kifejezetten idegesítenek. Dél van, megkondul a Campanile harangja. Ezüstösen csengő, mégis telten zengő kristályhang, mennyei kézzel lefogott szférikus akkord, az isteni kegyelem új halmazállapota. A toszkán levegő teszi? Vagy az ódon házak, tornyok, templomok kövének anyaga? Vagy igaz a harangokra is, amit a hangszerekre mondanak, hogy mindent megőriznek, amit valaha éreztek?"

"Van egy régi szokásunk: minden magaslatra, toronyba, kupolába felmászunk, ami az utunkba kerül. A Santa Maria del Fiore sem ússza meg. A panoráma sem túl pocsék – szép, tiszta idő van, ellátni egészen Fiesoléig, a rozettákon át még rájuk is lehet fókuszálni – a mi szemünk mégis akkor kezd el káprázni, amikor fentről lenézünk a Dóm belsejébe és szembe találjuk magunkat Dante Rondabugyrának térhatású, geometrikus rajzával. Mindezt 500 évvel Vasarely előtt. Az odalent álló emberek még nem is sejtik, hogy szép lassan süllyednek alá a Pokolba!"

"Szentségtörés-e azt mondani, hogy Michelangelo öregkori Pietája szebb, mint a Szent Péter Bazilika remekműve? Egyáltalán, mi az, hogy szép? Szép lehet-e a szenvedés? Szép, ha igaz, hogy elsüssek egy közhelyet: a halál, a gyász, a reménytelenség pillanata egy tömbből faragva, a pillanat, amikor nem hiszünk a feltámadásban. Bernini Mária Magdolnájának megkeményített arcán azonban már ott a bizakodás, a fény ígérete."

"A Dávidot, az eredetit, nem lehet fényképezni. Aki meg akarja örökíteni a mindenre elszánt parittyás pásztort, annak ott a másolat a Piazza della Signorián. Az igazi megérdemel annyi tiszteletet, hogy ne ugrálja körül folyton egy nemzetközi papparazzo-had."

"Ha magyar vagy, akkor itt nem Puskás a varázsszó, hanem Hidegkúti. Érdekes, a toszkánok ismerik a "h" hangot, a "k"-t ejtik így, a magyar "h" mégsem megy nekik. Az Aranycsapat centere olasz kupát és Kupagyőztesek Európa Kupáját nyert a Fiorentinával. Amúgy a "violák" történetének első edzője is, még a 20-as években, magyar volt, Csapkay Károly. Apám Olaszországban nekik szurkol, biztosan azért,hogy ne kelljen színt cserélni, otthon Újpest-drukker. "Nandor" után természetesen nagy örömmel fogadják a magyar válogatottat, amelynek kapusát, Szentmihályit, nemes egyszerűséggel "San Michelének" nevezik. Az éppen friss olasz bajnokkal játsszunk edzőmérkőzést, és 4-2-re verjük őket De Sististől, Chiarugistól, Amarildóstól. Dunai Anti hármat vág. A másnapi sajtó a magyaroktól hangos. Mindezt három hónappal Marseille előtt."

"A módosult tudatállapot elérésére számtalan lehetőség van Firenzében. Pláne az olyan poli-őrülteknek, mint amilyenek mi vagyunk. Mi ugyanúgy be tudunk zsongani a hihetetlen alakú ősfáktól, mint Botticelli Vénuszától, vagy a Santa Croce kolostorának kerengőjétől. A Bobolit nekünk találták ki. Az "emeletes" kertben vígan űzhetjük egyik kedvenc játékunkat, hogy ki mit lát meg egy-egy fatörzsben, gyökérben, hol lapul egy-egy arc, figura, vagy akár egy ezertestű kígyó. Mert ott vannak bennük, csak arra várnak, hogy valaki észrevegye őket."

"Egy város nem teljes nekünk piac nélkül. Itt sem nehéz a torkosság bűnébe esni a sajtok, sonkák, édességek láttán, éppen ezért kifogjuk a szelet a kísértés vitorlájából, és alaposan bepizzázunk, mielőtt levezetésként végigjárjuk a Mercato Nuovót. Persze a vadmalac is kap egy kis simogatást, az nem létezik, hogy ne jöjjünk ide vissza." (Göbölyös N. László gondolatai)

Halértékesítés zenés buzdítással - h.a. fotója

"Ennek a földnek nincs egy darabja sem, amit történelmi hadseregek, császárok és francia királyok nagyszerű kosztümös csapatai ne tapostak volna, itt minden ösvény valami nagyon fontos helyre vezet, és Firenze egy utcájára több történelem esik, mint odahaza hét vármegyére." - így áradozik Szerb Antal kultuszkönyvének, az Utas és holdvilágnak a főszereplője Toscanáról. No, akkor mazsolázgassunk egy picit Toscana székhelye, azaz Firenze látványosságai között: Firenze Top 5 – ahogy én látom.

Az első hely talán meglepő lesz, mert a turista könyvek nem éppen ezt a teret emelik ki, de az én kicsi szívemhez mégis Firenzének ez a pontja áll a legközelebb. Ez pedig nem más, mint a Piazzale Michelangelo. Nem konkrétan a tér szépsége bolondítja meg az embert, annál inkább a panoráma, amit a térről beláthatunk. Az egész belvárosra rálátni. Leginkább este gyönyörűséges, amikor ki vannak világítva a főbb monumentumok: Dóm, Santa Croce, Palazzo Vecchio valamint az Arno folyó s annak hídjai. A térhez felvezető lépcsőn pedig emberek sokasága ül, beszélget, iszogat s közben a hihetetlen látványban fürdőzik.

Az élmezőnyben - nem meglepő módon - helyett kapott még a firenzei dóm is, azaz a Santa Maria del Fiore. A lila, fehér és zöld márvány burkolatú dóm egyszerűen annyira leírhatatlanul szépséges, hogy akárhányszor elsétálok mellette tátva marad a szám. Nem csoda, hiszen ez Itália legnagyobb, Európa pedig negyedik legnagyobb temploma. A külsejének a meghökkentő részletességig való kidolgozottságának ellenére, ahogy belép az ember egy váratlan szerénység várja a templom belsejében. Egyedül a kupolát borítja csodaszép freskó, de egyébként csak pár kép és szobor díszíti ezt a hatalmas építményt.

A harmadik helyen landolt a Giardino di Boboli, azaz a Boboli-kert. Firenzében sajnos meglehetősen kevés park illetve füves tér van, ahova le lehetne heveredni és csak élvezni a napsütést. Ám a Boboli-kert mindezért kárpótol minket. Ez a hatalmas reneszánszi pompa a Pitti Palotát egészíti ki, és a teljes, kényelmes körbejárásához körülbelül 3 óra szükséges. Ide érdemes kinézni egy szép napos tavaszi délután mondjuk olvasni egy jó könyvet, vagy egyszerűen csak elszigetelődni a külvilágtól valamint a turistáktól pezsgő belvárosi utcák forgatagától.

Firenze egyik legpompásabb tere, a Piazza della Signoria éppen hogy lecsúszott a dobogóról. Melyet nem más, mint a 94 méter magas Palazzo Vecchio gótikus tornya ékesít. A téren olyan híres szoborcsoportok mellett sodródhatunk el, mint például Michelangelo Dávidjának márványmásolata ( az eredeti: Galleria dell’ Accademia ) valamint Cellini Perseus-a, aki Medusa levágott fejét tartja. S a tér pompáját emeli még Ammannati Mannerist Neptune kútja, mely Michelangelo bevallása szerint nem más, mint egy tökéletesen szép márványtömb elpocsékolása.

A rangsor ötödik helyét pedig nem más nyerte el, mint Európa legrégebbi boltíves hídja, a Ponte Vecchio, mely az arannyal, valamint a nyüzsgő tömeggel vakít el minket. Különlegessége a fecskefészekként oldalaihoz épített műhelyek adják, melyben még mai napig ötvösök és aranyművesek dolgoznak. Nem véletlen tehát, hogy a híd közepén Benvenuto Cellini szobra áll, aki korának legnevesebb firenzei ötvösművésze volt. Ennek a szobornak a kerítésére egyébként a szerelmes turisták aggatják lakatjaikat, annak a kulcsát pedig az Arno folyóba dobják. Ezzel jelképezve, hogy lakatba zárták érzelmeiket. Sajnos a hónapokban betiltották ezt a jópofa hagyományt, sőt pénzbírsággal büntetnek, ha valaki ezt megszegi. Ám ennek ellenére is vannak, akik vállalják a rizikót és felakasztják a közös lakatot.

Lehetne még bővítgetni a rangsort: Santa Croce bazilika, Uffizi Képtár, Medici- Palota – csak, hogy párat megemlítsek még. Azonban elég csak a kicsiny belváros egy kis keskeny utcájában kikötni, hogy érezzük azt a hihetetlen italo-feeling-et, amit ez a város ébreszt az emberben. Nem véletlen diagnosztizálják évente egy tucat emberen a Stendhal- szindrómát, mely a híres francia író után kapta a nevét, aki a Santa Croce bazilika látogatása után kultúrsokk, illetve szédülő érzésről számolt be. A Stendhal-szindróma mellett a Dávid-szindrómát is kimutatták. A helyiek abszolút tökéletesség és esztétikai élmény iránti nehezen feldolgozható szenvedélye roppant veszélyes. Egyfajta Dávid-kultusz uralja a várost: mindenhol Dávid szobrok, pólók, képeslapok, figurák. Ha pedig kimerülnék a városnézés közepette, akkor Firenzében nincs olyan szűk utca ahol ne lenne egy hangulatos kis kávézó vagy étterem, ahova beülhetnénk szusszanni egyet. No hát, veszély ide vagy oda, méltán kijelenthetjük, hogy ha Olaszország, akkor Toscana, ha pedig Toscana, akkor Firenze kötelező megálló. Ezt a várost látni s érezni kell egy életben legalább egyszer." (Ildikó)

Kóstold meg ezt a kolbászdarabkát! - z.m. fotója

Szórakozás olasz módra avagy kikapcsolódás Firenzében

"Egy kellemes belvárosi sétával összekötött vacsorára vágyunk? Esetleg az ismerőseinkkel, barátainkkal mennénk el táncolni? Vagy csak csevegni ülnénk be valahova, s közben néznénk az aktuális foci meccset egy sör mellett? Kérdés sem merül fel, Firenzében erre mind-mind lehetőségünk támad, sőt még több opció közül is választhatunk. Mint ahogy már említettem korábban, Firenze kulturális központ lévén számtalan lehetőséget rejt magában, és mivel hamisítatlan egyetemi város, ezért igyekszik a fiatalok igényeit minél inkább kielégíteni. Rengetek rendezvénnyel, kiállítással illetve bulizási alternatívával próbál elkápráztatni bennünket. S bevallom, sikerül is neki, hiszen itt mindenki megtalálja a szájízének és hangulatának megfelelő időtöltést.

Az igazi fergeteges diákélet heti 168 órában konstans zajlik a városban. Már napközben is láthatjuk, hogy az itt elhíresült Irish Pub-okban gyülekeznek a fiatalok egy jó sörre, majd az este folyamán valamelyik szórakozóhelyen folytatják a kikapcsolódást. Minden nap más zenei stílussal támadnak a szórakozóhelyek, így minden ízlést kielégítenek. Télen még a zárt helyek hódítanak, mint a YAB, Twice és Otel, ahol mégis leginkább populáris zenét játszanak. Az elektronikus zene kedvelőinek viszont vétek lenne kihagyni a Tenax-ot, amivel csak egy baj van, hogy a külvárosban van, s így nem tudunk egyszerűen csak hazasétálni az átmulatott éjszaka után. Nyáron azonban – mint mindenhol – tért nyertnek a nyitott helyek, ami itt a Central Park illetve, a napokban nyíló, Michelangelo téren tanyázó Flo.

Ha azonban kimerültünk a party fergetegben s csak valami kis kultúrát szívnánk magunkban, akkor színházi produkciókkal is csábít a kultúra fővárosa. Itt van például a Teatro Verdi vagy a Teatro Comunale, ahol igazi gyöngyszemekkel találkozhatunk. Ezen felül ugyebár meghatározhatatlan mennyiségű kiállítás, előadás is várja a kíváncsi látogatókat. A fesztiválokról ne is beszéljünk, mint például a Notte Bianca, vagy annak második felvonása, a Notte Blu. Hihetetlen mód, ilyenkor Firenze összes lakosa az utcákra keveredik és barangol a városban, miközben könnyűzenei koncerteknek, vetítéseknek lehet a szem- és fültanúja.

Kultúrával azonban másképpen is találkozhatunk: hiszen egy regeneráló kirándulásnál nincs is jobb. Körülbelül 1 órányi vonatozással eljuthatunk Pisába, Sienába, Luccába, Livornóba és még folytathatnám a sort a gyönyörűséges városokkal. Valamint ugyanilyen távolságra van a tengerpart is, ahol felfrissülhetünk, úgy a tengerrel, ahogy már csak magával a látvánnyal is. Plusz, parkok tömkelege csábít egy kis kitérőre. Ha romantikázni támadna kedvünk, akkor sem találhatnánk pompázatosabb várost, mint a toszkán főváros. A szorgosan kivilágított utcákat járva kizárt, hogy ne találjunk egy helyes kis vendéglőt vagy éttermet. Itt kipróbálhatjuk az olasz konyha színe javát. Előételnek egy kis crostini misti, ami egy vegyes előétel kavalkádot takar. Majd a jobbnál jobb pasták és pizzák között csemegézgethetünk. S mindemellett szürcsölhetjük a tartomány legnevesebb borait: a Chiantit vagy a Montepulcianot. S a vacsorát megkoronázva nem szabad kihagyni a valódi olasz tiramisut sem. Vagy akár elmehetünk valamelyik fagyizóba is, hiszen az olasz fagyinál nem is bukkanhatnánk jobbra s itt még az íz választék is felülmúlhatatlan – és ezt is tapasztalatból mondom." (Vera)

,, A reneszánsz bölcsőjétől, sokan valami sokkoló szépséget várnak. Csalódnak. Nem festői, nem pompás- csipkés- barokkos, hanem szerény és mértéktartó, mégis szép. Az épületek alapanyaga többnyire egy vörös- és sárgásbarna kő, mely Toszkána földjére jellemző. Firenze szépsége a tiszta formákban rejlik, éppen ezért lassabban hat, de annál mélyebben bennünk marad." forrás

,, Nekem elsőre, egyáltalán nem tetszett Firenze. Tömeg, kosz, kevés fa és növény. (Pont szelektív papír gyűjtés lehetett, mert tele volt összekötözött papír kupacokkal.) Mikor másodszor jártunk ott, már kezdtem megkedvelni. Aztán majd egyszer csak elmegyünk, ősszel vagy tavasszal, mikor nincsenek annyian...." (gbe, 2019)

Én már másodszor éltem Firenzében, de még mindig gyakran eltévedtem a centro szűk utcáin, vagy akárhol máshol, és, bár budapesti kerékpárosként edződtem, napi szintű harcot folytattam a rengeteg autóval, motorral, na és persze a turisták tömegeivel. Próbáltam megérteni az olasz közlekedés rendszerét, amely számomra abból áll, hogy átlag európai szemmel átláthatatlan szabályok között próbálunk túlélni egy cserébe rugalmas szisztémában, ahol nagyon odafigyelünk egymásra.

Szállás

90-100 euró/éjszaka ár alatt minden firenzei hotel relatív olcsónak számít.

Ajánlott szállodák a jó ár-érték arány miatt:

2 csillagos: Hotel Ginori Al Duomo

3 csillagos: Hotel Pendini

4 csillagos: Hotel Leonardo Da Vinci , Hotel Residence Hilda, Mercure Firenze Centro

Más firenzei hotelek választéka itt - hotelscombined.com

Közlekedés

Parkolás, ha autóval jössz: Firenze Parcheggi Spa Parcheggio Parte, Cím: Via del Ponte Rosso, 4, 50129
15€/nap - 2€/óra
Ennél kedvezőbb parkolót nem fogsz találni. Hidd el mindent végig böngésztem. 😃
Innen szinte végig egyenesen kell 15-20 percet sétálni és bent vagy a város szívébe a dómnál. (2023)

Abraham Clet közlekedési táblái kihagyhatatlanok. A francia művész cca 22 éve él Firenzében, ő tényleg megszépítette a helyiek mindennapjait. A minden nap látott kresztáblákat gondolta újra egy-egy matricával, nagyon szellemesen. (Sajnos hasonlóért nálunk feljelentés/ pénzbüntetés járna.)

Alaposan gondoljuk meg, hogy autónkkal behajtsunk Firenzébe és ott azzal közlekedjve fedezzük fel a várost! Mert nem jó ötlet. Drágák a parkolók és a nevezetességek közel vannak egymáshoz. Találjunk parkolási lehetőséget a város peremén. Érdemes pl. Empoliban parkolni a vasútállomás mellett és vonattal menni Firenze főpályaudvarára, ahonnan gyalog 5 perc az óváros.

Firenzét gépkocsival az A1 autópályán (Autostrada del Sole) lehet megközelíteni Délről és Északról egyaránt. Az út Milanótól indul és végigmegy Dél felé egészen Nápolyig.
Az A11 jelzésű Firenze-Mare autósztráda a tartományi székhelyet több toszkán várossal, köztük Pratóval, Pistoiával, Luccával és Pisával köti össze, kivezet továbbá a tengerpartra Viareggióig és a Versiliai-partig.
A 3-as számú körgyűrűn (Raccordo Autstradale 3, RA3), népszerű nevén Autopalio, mint neve is mutatja kényelmes közvetlen út vezet Sienába.
Az SGC Firenze-Pisa-Livorno Toszkána nyugati felét köti össze Firenzével, köztük Empolit, Livornót, Pisát, Pontederát.

A vonatközlekedés központja a történelmi városrészben álló Firenze Santa Maria Novella vasútállomás, amely önmagában is érdekes, hiszen az 1920-30-es évek olasz "racionalista" építészetének remeke. Innen indulnak a városnéző buszok és ide fut be a Firenze-Roma "velocissima", azaz a szuperexpressz. 20 percenként indul a 7-es számú busz a festői Fiesoléba, ahová római színházáért, a Medici-villáért és 11. századi katedrálisáért érdemes elzarándokolni. A nagysebességű vonatok többségét 2009 óta Firenze Campo di Marte fogadja. E kerületben áll az Artemio Franchi stadion, az AC Fiorentina otthona, valamint a Nelson Mandela Forum sportcsarnok.

A firenzei városi közlekedés javítására utóbbi években villamos-hálózatot kezdtek kiépíteni, amely inkább a mi HÉV-ünkre hasonlít. Ezekből eddig egy működik, a T1, amely a Firenze nyugati részén lévő dombokon fekvő Scandicci várostól vezet a Santa Maria Novella pályaudvar érintésével, az Arnót átszelve Firenze legnagyobb parkjáig, a Le Cascinéig. A T2-t 2011-ben kezdték el építeni, az Amerigo Vespucci repülőtértől a Piazza della Libertáig vezet, miközben megkerüli a történelmi városrészt.

Firenze kiterjedt autóbusz-hálózattal, valamint 78 km kerékpárúttal rendelkezik. Ez utóbbira szükség is van, mivel a történelmi városközpont (centro storico) nagy részét gyalogos zónának nyilvánították, kizárólag a rendfenntartó szervek járművei és a mentőautók hajthatnak be. Három nagy kerékpár-kölcsönzőt is felállítottak: a Santa Maria Novella pályaudvarnál, a Santa Croce templom terén, valamint a Piazza Ghibertin. A város minden kerületében vannak töltőállomások elektromos kismotorok részére. A nosztalgikusoknak ajánljuk az óváros fiákereseit.

Igen fejlett a város "car-sharing" hálózata: összesen 21 olyan parkolót találunk, amelyből előjegyzés alapján elvihetők a gépkocsik, amelyeket a használat végén egy, a lakhelyhez közel eső. Firenze két legnagyobb, fizetős gépkocsi-parkolója a Piazza della Libertán, illetve a Santa Maria Novella pályaudvar alatt van. Mindkettő kb. ezer férőhelyes. Ezen kívül tucatnyi olyan parkoló létezik, amelyekben több mint 100 autó fér el. Mindegyikben vannak külön kijelölt helyek mozgáskorlátozottak járműveinek. Meglepő, hogy a nagyon turistás Firenzében van ingyenes parkoló terület, mégpedig elég nagy kapacitású! A Piazzale Michelangelo-nál lévő parkolóban egész napra ott hagyhatjuk az autónkat, ingyen. Ráadásul már rögtön onnan csodálhatunk egy szuper várospanorámát. A parkolóból 5-10 perc gyaloglással, a Ponte alla Grazie-n átmenve bejutunk a város belsejébe.

Ne kockáztassunk - k.g. fotója

"A Wizzair repül Pisa-ba és onnan egy óra alatt olcsón el lehet jutni Firenze-be."

"Barátainktól, akik minden évben egyszer eljönnek ide, hasznos parkolási tippeket kaptunk. Helyet találni a belvárosban teljesen reménytelen próbálkozás és csak a nagy parkolóházak nyújtanak rá esélyt, súlyos eurókért cserébe. Hűen követtük hát az utasítást és felkerestük a panorámás, ingyenes parkolási lehetőséget a város tetején, a Piazzale Michelangelo-n. A látvány magárért beszél!" forrás

,, A belvárosba nem lehet bemenni autóval, választanod lehet több mélygarázsból. Nincs ingyen persze, nekünk tizenöt euró környéke volt hatórányi parkolás, egész közel a térhez, nagyjából tizenöt perc sétányira. Csak villanyautók közlekedhetnek, meg az ott lakók, így hát minden taxi Prius, vagy Leaf. Némelyik autón folyamatosan szól egy pittyegés, hogy meghallják a járókelők a közeledését, érdekes lehet ezt kibírnia egész nap a sofőrnek. Egylóerős kocsik is rendelkezésre állnak a turistáknak, parkoláskor legelésznek a motorok az eléjük dobott szénazsákból. Tárcsafék van rajtuk hátul.

Délután visszaugrottunk a forgalom zuhatagába, külön frissítő volt a zúzda forgatagában, hogy a fél város le van zárva itt is nyáron az építkezések miatt, offline GPS-szel lehetetlen kikecmeregni, ide már Vaze kell, szerencsére volt." forrás

Étkezés

Egy tésztaétel 8 euró körül van, egy húsos étel (secondo piatti) viszont már 15-20 euró. Igazán hiteles toszkán kajálda a Trattoria Mario. Komplikált szabad asztalhoz jutni, de megéri.

A legjobb pizzát állítólag a Gusta Pizza műintézményben sütik.

Sima margarita pizza - A Gusta pizzázó előtt már a nyitás előtt őkigyózó sorok állnak

Nincs újragondolva, túlgondolva, csak egyszerűen ízletes. - a.s. fotója

A világ legjobbjának titulált fagyit a Vivoliban vételezheti az ember. Részletes cikk a firenzei étkezésről a toszkánai étkezési alfejezetünkben olvasható.

A városnézés mellett a helyi finomságokat is kipróbáltuk. Spanyolországhoz hasonlóan itt is népszerűek a reggelizőhelyek, ahol kávé vagy gyümölcslé mellé egy péksütit vagy szendvicset lehet bekapni reggelire.

Itt jegyezném meg, hogy az olaszok csak reggel isznak tejezett kávéfajtákat, délután már csak eszpresszót isznak. Így ha nem szeretnénk kilógni a sorból, tartsuk mi is ehhez magunkat!

Este carbonarat illetve raviolit ettünk. (2022) forrás

"Firenzében a legnépszerűbb utcai étel a pacal. "Tripa" avagy "Lampredotto" felirattal (a két szó a kérődzők összetett gyomrának két különböző részét jelöli) több büfé működik Firenzében. A város különböző pontjain találunk ún. pacalstandokat (tripperie), melyek belsőségeket kínálnak ( a pacalt Firenzében paradicsomszószban készítik, majd meghintik parmezánnal) és lampredottókat, amelyek a marhabélt paninóval és salsa verdével (zöldfűszermártás) tálalják." forrás

Szeletelés - m.s. fotója

,, Firenzében megtiltották, hogy a turisták az utcán ebédeljenek vagy vacsorázzanak, és a rajtakapott látogatókat súlyos pénzbírsággal sújtják. Akár 500 eurós (164 ezer forintos) pénzbüntetést is kaphat az, akit dél és délután 3 óra, valamint délután 6 és este 10 között utcai étkezésen kapnak. Az új szabály csak a város bizonyos utcáira vonatkozik, pl. az Uffizi képtár környékére. A turisták a járdán, a bejárati küszöbökön vagy kocsifelhajtókon sem ülhetnek le ebédelni vagy vacsorázni. Az új szabály 2019. január 6-ig, az olasz idegenforgalmi szezon végéig van érvényben. (2018)" forrás

Sonkás panini - a.s. fotója

,, Firenzében a legnépszerűbb utcai étel a pacal „Tripa” avagy „Lampredotto”. A város különböző pontjain találunk ún. pacalstandokat, melyek belsőségeket kínálnak (a pacalt Firenzében paradicsomszószban készítik, majd meghintik parmezánnal) és lampredottókat, amelyek a marhabélt paninóval és salsa verdével (zöldfűszermártás) tálalják. Különleges csemege a lampredotto bagnato. Ilyenkor félbevágott (sótlan) toszkán zsemlében adják a pacalt némi zöld mártással, magát a zsemlét pedig közvetlenül tálalás előtt pacalszaftba mártják.Nos mi is kipróbáltuk ezt a szendvicset és azt kell mondanom egész finom volt, pedig én nem szeretem a pacalt. Balázs pedig csak evés közben tudta meg, hogy pontosan mit is eszik. (2019)" forrás

Vásárlás

Pinokkió fapofával invitál - u.m. fotója

Turistáknak való (magyarul: túlárazott) üzletek a Ponte Vecchio-n - a.s. fotója

Szórakozás

"Az igazi fergeteges diákélet heti 168 órában konstans zajlik a városban. Már napközben is láthatjuk, hogy az itt elhíresült Irish Pub-okban gyülekeznek a fiatalok egy jó sörre, majd az este folyamán valamelyik szórakozóhelyen folytatják a kikapcsolódást. Minden nap más zenei stílussal támadnak a szórakozóhelyek, így minden ízlést kielégítenek. Télen még a zárt helyek hódítanak, mint a YAB, Twice és Otel, ahol mégis leginkább populáris zenét játszanak. Az elektronikus zene kedvelőinek viszont vétek lenne kihagyni a Tenax-ot, amivel csak egy baj van, hogy a külvárosban van, s így nem tudunk egyszerűen csak hazasétálni az átmulatott éjszaka után. Nyáron azonban – mint mindenhol – tért nyertnek a nyitott helyek, ami itt a Central Park illetve, a napokban nyíló, Michelangelo téren tanyázó Flo. (2012)" forrás

Közbiztonság&Kellemetlenségek

Firenzében a turista biztonságban érezheti magát. Ennek némi ára van, nevezetesen, hogy a romantikusnak elképzelt városban rendszeresek az álloig felvegyverzett carabinierik (csendőrök) és a Guardia di Finanza (pénzügyőrök) rendszeres jelenléte. Egyébként a világ bármilyen más helyére is érvényes óvatossági alapszabályokat kell betartani ahhoz, hogy ne lopjanak meg minket. Rablás az csaknem kizárt.

Utánzás - h.a. fotója

Erős a biztonságőrzési jelenlét - d.j. fotója

Vörös Jancsi fotója

A turistákkal teli firenzei utcák tipikus képéhez tartoznak az észak-afrikai és fekete-afrikai migránsok, akik illegálisan árulnak kacatokat az utca kövén. A korábban emllített pénzügyőrök megjelenéseikor villámgyorsan elpakolnak, elhúznak,hogy aztán ugyancsak villámgyorsan visszatérjenek az az aszfaltra. Nem árt tudni, hogy a zugárusok által árusított hamisított divatmárkák, Rolex-órák stb. vásárlói is megbüntethetik! Szóval ne vásároljunk ilyen szajrét.

Firenzében is sok a koldus. A templombejáratoknál biztos látunk kéregetőt.

Városnézési tanácsok

A pályaudvarral szemben lévő turista információs irodában adnak ingyenes várostérképet, bár ilyet sok hotel recepcióján is lehet kérni.

Előre megváltott jeggyel, ún. Firenze carddal több múzeum is látogatható és egyéb kedvezményekre is jogosít.

FIRENZE - TISZTELETBELI KONZULÁTUS

cím: Via Belgio 2., 50126 Firenze Italy
telefon: +39-055-653-1817 (fax is) - e-mail: consolatoungheriafirenze@gmail.com
Tiszteletbeli konzul: Prof. Ungár Ferenc

Látnivalók és nevezetességek

Külön fejezet ebben a témában

Olvasmányos linkek

"Firenzétől, a reneszánsz bölcsőjétől, sokan valami sokkoló szépséget várnak. Csalódnak. Firenze nem festői, nem pompás- csipkés- barokkos, hanem szerény és mértéktartó, mégis szép. Az épületek alapanyaga többnyire egy vörös- és sárgásbarna kő, mely Toszkána földjére jellemző. Firenze szépsége a tiszta formákban rejlik, éppen ezért lassabban hat, de annál mélyebben bennünk marad. Firenze legszebb ékköve a Cattedrale di Santa Maria del Fiore , a firenzei dóm. Az épület monumentális, Itália 3. és a keresztény világ 4. legnagyobb temploma, 169 m hosszú és 104 m széles. Ahogy egy kis utcából kiérünk a térre, a szemünk alig tudja befogadni ezt a hatalmas építményt. Hát még a fényképezőgép! Nincs akkora tér, hogy az egészet lássa egyben. Szinte elszédül az ember, ahogy felnéz rá, csodálatos!

A kápolna belül nagyon díszes, talán még szebb, mint maga a dóm. Falain a bibliai történetek elevenednek meg. A híd végénél továbbsétáltunk a Palazzo Pitti -hez. Bizonyára sokaknál ez a pont a városnéző séta utolsó állomása, mert a palota előtt megfáradt turisták vert hada pihent (vagy inkább hömbölgött) a macskakövön, a márciusi napsütésben. Néhányan, de tényleg csak nagyon kevesen vették a fáradtságot, hogy a múzeumban megcsodálják a reneszánsz képzőművészet remekeit. Ilyenkor mindig sajnálom egy kicsit, hogy az ember állóképessége nem végtelen, de talán majd legközelebb jobban sáfárkodunk az energiánkkal.

A legjobb hely a város tetején a Michelangelo tér. Ide a 12-es és 13-as buszok járnak a Piazza Santa Maria Novella-ról. Mivel jó magasan van, csodás kilátás nyílik az egész környékre, a reneszánsz bölcsőjére. A téren rengeteg ajándéktárgyat árulnak. Nézelődtünk egy kicsit, bejártuk a környéket. Szép, napsütéses idő volt, annyira jól éreztük magunkat, hogy észre sem vettük az idő múlását. Rengeteg fotót kattintottunk innen fentről, mert végre a hatalmas, vörös kupolás dóm teljes pompájában belefért a fényképezőgép látószögébe! Hangulatos, teraszos kávézóból csodálhattuk az egész várost. És csodáltuk napestig! Dupla élvezet volt, mert Toszkána fővárosa esti fényben még sokkal-sokkal szebb! (2015)" forrás

"A Gucci múzeumban alig voltak néhányan, be is mentem és jó alaposan körülnéztem. Mondanom sem kell, szájtátva sétáltam a sok régi Gucci-táska között És ha már divat…Felfedeztem egy fantasztikus outletet a várostól kb. 40 km távolságra. A legnagyobb márkáknak van a The Mallban üzlete a Pradától a Gucciig. Érdemes körülnézni, habár az árak még itt sem a magyar pénztárcához igazodnak, 1-2 gyöngyszemre rá lehet bukkanni. Én semmit nem vettem, viszont a Prada ajtaján belépve besípolt a táskám, vagyis a táskámban a pénztárcám. Ahogy a hazai üzletekben megszokhattam, a biztonsági őrök (persze talpig tökéletes olasz öltönyben feszítve) szépen kipakolták a táskámat és leellenőrizték, hogy semmi lopott nincs nálam. Csoda ezek után, ha még a vásárlástól is elment a kedvem? Néha szerettem volna csak úgy sétálni a belvárosban, gyönyörködni az épületekben és magamba szívni a hely szellemét. Mondanom sem kell, a millió nézelődő miatt ez aligha tehető meg. De ugyanez van Pisában, Rómában, vagy bármely más európai nagyvárosban is, így összeszorított foggal ugyan, de megpróbáltam élvezni is a firenzei ottlétünket." forrás

"Firenze már csak egykori dicsőségéből él ugyan, de még mindig pompásan megél belőle. Erényeit, előnyeit megőrizte, és hagyta, hogy a sallangok lekopjanak róla – gazdag, érett nővé formálták az évszázadok, akinek minden apró ránca, részlete, összes odatapasztott balkonja és málló oszlopa izgalmas történetek tanúja. Első találkozásom lévén Firenzével nem hagyom ki az Uffizit, a zöld bőrszín, kék ruhák, pufók puttók és fénycsóva előtt repkedő madarak e mérhetetlen tárházát, a végtelenségig ismételt motívumok gyűjtőhelyét, ami, kerek perec megmondom, számomra inkább fárasztó, mint lenyűgöző, és alighanem csak annak izgalmas igazán, aki ért vagy a festői bravúrok, vagy a jelképek nyelvén. A Vénusz születése előtt szembesülök mítosz és valóság örök elhajlásával, mert Botticellinek lógnak bizony jobb művei is a teremben, még ha Giuliano Medici dicső szeretője alakította is Vénuszt a fő attrakción; gondolom a hölgy emlékét is ápolták a hírveréssel. Hódolok hát Firenze régi dicsőségének, egy dombról csodálom a látképet és elérhetetlenségét, és minden sarkon, kiszögellésen, ereszcsatornánál elámulok szemet igéző, ékesszóló vonásain." forrás

,, Firenze óvárosa viszonylag kicsi. Gyalogosan minden látványosság kényelmesen megközelíthető. Firenzét körülölelik a toszkán dombok, középen pedig az Arno folyó szeli ketté kissé koszos vizével, cserébe azonban gyönyörű hidakon vezet át az utunk a túlpartra. A város népszerű úticél így turistákból soha nincs hiány.

A város éjjel-nappal nyüzsög, az utcákon helyiek, olasz és külföldi (főleg amerikai és ázsiai) turisták sétálnak, esznek-isznak. A közbiztonság maximális, sok helyen látni rendőrautót, az utcákon polgárőrök járnak-kelnek. Éjszaka a belváros tökéletesen kivilágított, szórakozóhelyről hazamenni sem kell félni. Azt viszont meg kell szokni, az olasz férfiak igenis meg fognak szólítani, beszélgetést kezdeményeznek, de nem erőszakosak, udvariasan, de határozottan meg kell nekik mondani, ha nem vágyunk a társaságukra.
A múzeumok, paloták nagy részében van kedvezmény diákoknak és/vagy EU-s állampolgároknak. Jó tudni, hogy minden hónap első vasárnapján szinte minden múzeum ingyenes. Ez persze azt is jelenti, hogy hatalmasak a sorok.

Ami az árakat illeti: Firenze Olaszország egyik legdrágább városa, ezzel sajnos számolni kell." forrás

ha már a Firenzei dómhoz keveredtünk, akkor körbe is jártuk (valami különlegesen gyönyörű!), elsétáltunk az Uffiziig, megnéztük a Dávid meg a Neptun szobrot, majd átsétáltunk a Ponte Vecchion. Végre utolértük a barátainkat és egy bárban ettünk gyors ebédet. Gondoltuk, a Boboli kert pont jó lesz programnak, így a gyerekeknek is lesz hely futkosni. (Egyébként csodálatra méltó, ahogy az egymás nyelvét nem beszélő gyerekek milyen könnyen túl tudnak lendülni ezen az aprócska akadályon, és gond nélkül játszanak végig egy egész délutánt). A Pitti palota előtt, ahonnan a Boboli kertbe is be lehet jutni, kilóméteres sor állt belépőjegyért. Szóval mi inkább megvettük online, vállalva a 3 EUR plusz költséget (ez máshol pont fordítva szokott lenni, na mindegy). A Boboli kert viszont lenyűgöző! Olyan mint egy labirintus, amiből időnként kilátni Firenze tornyaira, néha kukucskálva, néha meg úgy hogy beterít a látvány. Ehhez persze több dombot is meg kell mászni, úgyhogy jobb, ha nyáron van nálunk egy nagy kulacs víz, meg kényelmes cipő. A sok mászáshoz motivációként beígértük a gyerekeknek (meg magunknak) Firenze legjobb fagyiját. Ezt a Gelateria Della Passera-nál találtuk meg. Tényleg zseniális fagyit készítenek és csak friss alapanyagokból (ezért nincs pl. eper fagyi nyáron). Amikor sorban álltunk (itt is...), épp akkor hozta a zöldséges ládában a friss fügét a fagylaltozóba. (2023)

kerékpáros Casanova - m.s. fotója

,,Ennyi zsivaj után távolodni szerettünk volna a belvárostól. Átkeltünk az Arno folyón, és felsétáltunk a Piazzale Michelangelóig, ahonnan egy Dávid szobor másolat tekint le a városra. Nem, ez még nem turistamentes övezet. De M. barátnőm a lelkünkre kötötte, hogyha feljebb sétálunk, egy temetőhöz és egy templomhoz (a becsületes neve Chiesa San Miniato al Monte) érünk, ahonnan pazar kilátás nyílik az egész városra és a toszkán tájra, ne hagyjuk ki. Igaza volt. Felcaptattunk emelkedő utakon és sok-sok lépcsőn, izzadság csorgott rólunk, az agyunkba tolult a hőség, és közben elhúzott mellettünk a Google Maps kocsija is (azóta ellenőriztük, és nem, nem vagyunk rajta a Google Mapsen Firenze utcatérképén). S mikor feljutottunk oda, ameddig menni lehetett, körülöttünk a párában kéklő hegyek, ciprusok csúcsa – és béke. Mert itt már olyan kevés turista volt rajtunk kívül, hogy egészen elhanyagolható; hiába lenyűgöző a kilátás, csak igen kevesen veszik a fáradságot, hogy eddig feltalpaljanak (bár busz is jár erre). A temetőben bóklászva ráakadtam Franco Zefirelli sírjára. Torokszorítás, ismét. Beültünk a templomba – hűsölni. S a néptelennek tűnő csendben, ahol nemcsak a madár, de senki nem jár, felcsendült egy kórus. Próbáltak, talán, nem feltételezve, hogy hallgatóik akadnak. A zsoltár betöltötte a teret, a fülemet. Mélyeket szippantottam az összetéveszthetetlen templomillatból (és a gyerekkoromból, amikor nagymamám oldalán ültem a templompadban). Egy kicsit kevésbé folyt rólunk az izzadság, kevésbé tapadt bőrünkhöz a ruha. (2016)" forrás

"Hivatalos nevén Santa Maria del Fiore bazilika. A budapesti Medici-kiállítás óta még inkább csodálom ezt a gyönyörű épület-együttest, amit a reneszánsz kor sztár-építésze, Brunelleschi fejezett be, szó szerint hozott tető /kupola/ alá. Nem csoda, ha Firenzében minden magára valamit is adó gazdag család az ő ötleteiért, tervrajzaiért volt oda. Megnéztük a Santa Maria Novella templomot az állomás mellett közvetlenül, majd a Duomo felé vettük az irányt. Itt újra elámultunk: mennyire tökéletes a tér, mennyire tökéletes a kompozíció. A nagy látószögű objektív hiányzott, ezért a képen a harangtorony ferdének látszik, a valóságban természetesen nem az. Itt olyan, mintha diszkréten behajolna a képbe és udvariasan azt mondaná: “hahó, én is hadd legyek rajta a fotón!" A dóm mellett ott áll a keresztelőkápolna, rajta a Paradicsom kapuja ékeskedik. Némi sorban állás után /ez gyakori az itáliai nevezetességek környékén, aki turistáskodott már itt, az tudja/ bejutottunk a dómba, és elhatároztuk, megmásszuk a 463 lépcsőfokot a kupolacsúcsig. /vasárnapra halasztottuk a nagy túrát, mint utóbb kiderült, hibás döntés volt/ A dóm után Dante szülőházát néztük meg, csak kutyafuttában. A nagy meleg miatt beültünk egy kis bárba, ettünk egy szendvicset, ittunk vizet. Aztán irány a Santa Croce!" forrás

Gyorstalpalo Firenze történelméről

Firenze területe már a kora vaskorban, i.e. 3000 évvel is lakott volt.

I.e. 8-7. században itt helyezkedett el Fiesole etruszk város. Később, i.e. az I. században a rómaiak foglalták el a területet és az általuk létesített új kolóniának a Florentia nevet adták.

Az V.-VI. századi népvándorlások nem kímélték a várost, amit később a VIII. században Nagy Károly építtetett újjá.

A XIV. századi pestis járvány Firenzét is elérte és megtizedelte a lakosságot.

Ezután Firenze sorsa évszázadokra összefonódott a Medici családdal. Az irányításuk alatt fejlődött a város és virágzot a művészet és a tudomány. Firenze a reneszánsz bölcsőjévé vált.

A XVIII. században a Mediciek után osztrák kézre került Firenze, majd 1865-ben csatlakozott az Olasz Királysághoz.

1944-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották a ponte vecchio kivételével Firenze összes hídját valamint komoly károkat okoztak Firenze legrégebbi épületeiben is, aminek helyrehozatala 2 évtizedig tartott.
A Medici család

Firenzéről beszélve a Mediciek egyszerűen megkerülhetetlenek, a család meghatározóeleme és ereje lett a városnak.

A feljegyzések először a XIII. században említik őket. Eleinte még gyapjúkereskedéssel foglalkoztak, ezzel alapozták meg a vagyonukat a XIV. században. Majd Italia szerte bankfiókokat nyitottak és ezzel pedig valódi hatalomra tettek szert a XV. században. Szépen haladtak felfelé a szamárlétrán, eleinte a gonfaloirene (Firenze 1. méltósága) címét viselték, majd 1434-től Cosimo Medici már a Firenzei Köztársaság feje lett. Ekkoriban virágzott és folyamatosan fejlődött a város és a család neves művészek meccénásává vált.

1569-ben I. Cosimo ’de Medici Toszkánai Nagyherceg lett. (ő egy másik Cosimo)

A Mediciek közül volt, aki a pápai székbe is beleülhetett.

1737-ben halt meg a Medici nemzetség utolsó tagja, így a család több évszázados virágzása majd hanyatlása után Gian Gastoneval ért véget a Medici vérvonal. forrás