ÚTIKRITIKA.HU / Pisa

A Ferde Torony és Galilei városa, Itália egyik legrégibb egyetemének székhelye, a 90 ezer lakosú Pisa múltja dicsőséges, de jelenéért sem kell szégyenkeznie. Egy legenda szerint trójai menekültek alapították, akik egykori peloponésszoszi városuk nevét adták neki. Fénykorát a 11.-14. században, a Pisai Tengeri Köztársaság idején élte, amikor, főleg flottája révén, katonai ereje és gazdasági hatalma Genováéval és Velencéével vetekedett (e korszakból származnak legszebb műemlékei) csak 1406-ban adta meg magát Firenzének és olvadt be a toszkán hercegségbe.

Pisa, amelynek Dóm-téri kincseit 1987-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította, mégsem tekinthető „műemlékvárosnak”, Olaszország egyik legnagyobb akadémiai központja. Az 1243-ban alapított egyetem ma 12 karral működik, nagy tudósok, művészek, közéleti személyiségek tucatjait adta a világnak Galileitől a Nobel-díjas atomfizikus Enrico Fermi-ig, a kiváló filmrendező Mario Monicellitől Carlo Azeglio Ciampi volt köztársasági elnökig. Ugyancsak nagy tekintélyű a Napóleon által 1810-ben létrehozott Scuola Normale Superiore főiskola, és itt működik a Nemzeti Kutatási Központ (Centro Nazionale di Ricerca) több intézete.

A város nagyrészt az idegenforgalomból és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokból él, de jelentős az ipari foglalkoztatottság is elsősorban a hajógyártásnak, valamint a világhírű Piaggio motorcégnek köszönhetően. A pisaiak büszkék arra, hogy a helyi dialektus nagymértékben hozzájárult a középkorban a toszkán nyelv kialakulásához, amely a mai olasz irodlmi nyelv alapja.

Pisa jószerével tengerparti településnek is tekinthető, hiszen alig 8 kilométerre fekszik a Tirrén-tengertől – a hozzá tartozó Marina di Pisa és Tirrenia kedvelt üdülőhely - egyúttal az Arno folyó két partján, annak torkolata közelében terül el, míg a szárazföld felől a Pisai-hegyek védik. Ez a sajátos helyzet kihat a klímájára is, mert a tenger közelsége enyhíti a kontinentális éghajlatot, nyáron 28, télen 12 fok körüli az átlaghőmérséklet.

Megközelíthető könnyedén repülővel Budapestről vagy Bécsből.

Vélemények

"Pisa a dóm-tér és közvetlen környéke kivételével nem egy különleges város. Túl nagy a kontraszt a Campo dei Miracoli (Csodák tere) valóban csodás világa és az egyéb Pisa között. A ferde torony baromira tetszett nekünk, és magasabb, ferdébb volt, mint arra számítottunk. Kellemesen csalódtunk. Tetszett a román stílusú Battistero is, kivül is, meg belül is kifejezetten szép és egyedi. A téren sorakozó bódék választékában túl sok a gagyi, a fantáziátlan szuvenír, viszont szépen van parkosítva a tér. Sok Pisában a nappali turista és este meglepően nyugissá, de ugyanakkor kissé unalmassá is válik a város. Az afrikai utcai árusok szokványos hamisítvány portékái nem igazán kötődnek Pisához. Az esti kivilágításban azért újra megcsodáltuk a kihalt teret. Hétköznapi városként Lucca sokkal jobban bejött nekünk. Pisa a csodás tértől eltekintve jellegtelen, átlagos. Legfeljebb a Piazza dei Cavalieri érdemel említést a palotáival. Tény viszont, hogy Pisában jókat lehet enni és vásárolni. Egynapos programnak való, de arra érdemes is. Talán csillagtúrához jól szolgálhat bázisként, mert kellő közelségben sok érdekes, vonzó hely van." (Karcsi,)

Pisa egyik nagy előnye, hogy gyorsan és egyszerűen bejuthatunk a városba a repülőtérről, mivel a reptér közvetlen közelében található a vasútállomás. A vonat körülbelül 5 perc alatt ér a központi pályaudvarra. Szálláshelyeket is találhatunk kedvező áron: egy 6 ágyas női szobában például már 15-20 euró körüli áron is lehet helyet foglalni, bár az alacsony árakhoz nem feltétlenül társul magas színvonal. A város fő látványosságai azonban a vasútállomástól mintegy 30-45 perces sétára találhatók, és az út során a tisztaság hiánya sokak számára zavaró lehet. Pisa nem a legvonzóbb toszkán város, és az utca hangulata sem mindig megnyerő. Az Arnó folyóhoz érve viszont felfedezhetünk egy bájos kis templomot, amely igazi gyöngyszem a városban. A híres ferde toronyba persze fel lehet menni, bár az árak továbbra sem olcsók. Maga a kilátás nem különösebben lenyűgöző, de a torony megmászása igazi élmény, hiszen nem mindennapi dolog egy ilyen ikonikus, ferde építmény tetejére feljutni. (aji, 2024)

,, Nekünk nagy csalódás volt Pisa. A tornyon és a körülotte lévő nevezetességeken kívül semmi nincs. Egy lepukkant falu, még egy jót vacsorázni sem tudtunk" (m.l., 2021)

Pisa világhírű tornya sajnos azon túl, hogy pár perc alatt elkészülhetnek a kötelező fotók, nem kínál sokkal többet a látogatóknak. Ha útba esik, érdemes megörökíteni, de ha igazán tartalmas úti célt keresünk, érdemes inkább a környékbeli városokat felfedezni. Siena, San Gimignano, Monteriggioni és Lucca viszont valóban varázslatos élményeket kínálnak, és mindenképpen megérnek egy hosszabb látogatást.

Harmadik napunkat Pisában kezdtük. Emelje a kezét, aki a város nevének hallatára nem kizárólag a ferdetoronyra gondol és egyben Galileo Galilei híres kísérletére, melyben a ferde toronyból két különböző súlyú testet dobott le, hogy bebizonyítsa az esés sebessége független a tárgy súlyától. A legtöbb tudós szerint ez a kísérlet a pisai ferde toronyban soha nem történt meg, csak legenda. Legenda, mely azóta is eladhatóvá teszi Pisát és a ferde tornyát. Legenda, melyet a sok millió idelátogató turistával együtt, mi is megvettünk.

Pedig a Piazza dei Miracolin, magyarul a Csodák terén a pisai székesegyház legalább annyira impozáns épület. A dóm építését 1064-ben kezdték meg román kori stílusban, az épületben található mozaikokon megfigyelhetjük a bizánci vonásokat, a szószéken pedig a késői gótikát, korai reneszánszt is. A torony eredetileg a katedrális harangtornyaként épült. Az építkezés 1173-ban kezdődött, de a talaj már akkor süllyedni kezdett. Az épületet 2001-ben sikeresen megmentették a további ferdüléstől és egy esetleges katasztrófától, így azóta fel lehet mászni a tetejére és meg lehet csodálni az onnan nyíló elképesztő panorámát. Erre nem lévén időnk emlékül “megelégedtünk” a torony ferdeségét alapul vevő, kreatív fotókat készíteni.

Olaszország legnagyobb keresztelőkápolnája a dóm közvetlen szomszédságában épült, és szintén kihagyhatatlan látványosság. A tetején lévő Keresztelő Szent János szoborral együtt néhány centiméterrel magasabb a ferde toronynál.

A Piazza dei Cavalieri, azaz a Lovagok tere Pisa másik híres látnivalója a csodák terén kívül. A római és középkori Pisa központja, ma többek között egy fő egyetemi épület található itt. A csodák terének zsibongása után, bennünket lenyűgözött a kis utcácskákon való megnyugtató séta. (Vad Zoli, 2022)

V. Jancsi fotója

Szállásválasztás

Pisa hangulatos és nem túl zajos környékei közül a San Francesco és a Santa Maria negyedek jó választásnak bizonyulhatnak szálláshelyek kereséséhez. A San Francesco negyed elegáns, központi, de kevésbé turistás, így csendesebb és autentikusabb hangulatú. A Santa Maria negyed a történelmi központban található, közel a fő látványosságokhoz, de elég nyugodt a turisták fő áramlásától távolabb eső utcákban.

2024-ben az olcsóbb kategóriájú szállodákban vagy panziókban egy kétágyas szoba ára általában 50-80 euró körül mozog éjszakánként. Középkategóriás szállodákban már nagyobb kényelmet és szolgáltatásokat találhatunk, ezek árai pedig 90-150 euró körül vannak éjszakánként. Az árak szezonálisan változhatnak, különösen a nyári hónapokban, amikor magasabbak lehetnek.

Ha a választás egy hotel vagy egy lakás között van, inkább a hotelek felé érdemes hajlani, különösen, ha rövidebb tartózkodásról van szó. A hotelek általában kényelmesebb szolgáltatásokat nyújtanak, például reggelit, takarítást és 24 órás recepciót, ami hasznos lehet egy ismeretlen városban. Emellett a hotelek gyakran jobban karbantartottak, míg a lakások esetében változó lehet a minőség.

Azoknak, akik hosszabb ideig maradnak, vagy több helyi élményre vágynak, egy jól karbantartott lakás is jó lehet, de ügyelni kell arra, hogy a megfelelő színvonalat biztosítsák. Mindkét esetben fontos a helyszín, ezért érdemes előzetesen alaposan átnézni az értékeléseket és az ajánlásokat.

Közlekedés

Pisa kiterjedt autóbusz-hálózattal rendelkezik a legfőbb nevezetességeket érintő három LAM-vonal mellett. Egy napijegy 3,40 euró, de válthatók olcsóbb, 70, 120 és 240 perces jegyek is, ezek ára 1 és 2 euró között mozog. Hajókázni is lehet tavasszal és nyáron az Arnón, sőt, egy hajó kivisz a tengerpartra is, de ehhez előjegyzés szükséges. Több nagy parkoló is van a városban, a Via Pietrasantina-i közel van a Dómhoz, általában a turisták ezt használják. A Via Papparelli parkolóban főleg azok állnak le, akiket a szerdai és szombati nagy piac vonz. Egyaránt 700 férőhelyesek, „átszállónak” (scambiatore) is nevezik őket, mivel érintik őket a LAM-vonalak és a más helyi buszjáratok, hogy ezáltal is csökkenjen a városi gépkocsiforgalom. Pisa kerékpárút-hálózata 70 km hosszú, 2012 őszétől beindult a városban a bike-sharing szolgáltatás.

Pisában a parkolási lehetőségek fizetősek a legtöbb helyen, különösen hétköznapokon. Az ingyenes parkolók elérhetősége meglehetősen korlátozott, így érdemes felkészülni arra, hogy szinte mindenhol parkolási díjat kell fizetni. A Via Paparelli környéke továbbra is népszerű választás a kedvező árak miatt, ahol 2024-ben az óradíj körülbelül 1,50 euró/óra, és innen nagyjából 15-20 perces sétával elérhetők a főbb látványosságok. Minél közelebb parkolunk a történelmi központhoz, például a Piazza dei Miracolihoz, annál magasabbak az árak, akár 3-4 euró/óra is lehet a tarifa. A városban néhány parkolóház is található, amelyek biztonságos és kényelmes opciót nyújtanak, de ezek is drágábbak.

Érdemes figyelembe venni, hogy a sárga zónák kizárólag helyi lakosok számára fenntartottak, míg a kék zónák látogatóknak is elérhetők. Az ingyenes parkolás szinte csak hétvégén és ünnepnapokon lehetséges, de ezek a helyek gyorsan megtelnek, így javasolt időben érkezni. (2024)

Étkezés

Pisai konyha

A pisai konyha nagyrészt azonos a toszkán konyhával, de azért akadnak különlegességei. Tipikus pisai ételnek számít a San Michele fehérbabos minestrája, és a cecina, a csicseriborsó-kása, amelyet sokféleképpen ízesítenek: fekete borssal, hagymával, stracchino vagy gorgonzola sajttal. A folyótorkolat és a tenger közelsége miatt nagy keletje van a halaknak, a pérhalnak, az angolnának, kedveltek a vadpecsenyék is. Az édességek közül a Torta dei bischeri (tökfejek tortája) helyi jellegzetesség, tulajdonképpen nem más, mint omlós tésztába töltött csokoládés, kandírozott gyümölccsel, mazsolával, szerecsendióval és fenyőmaggal ízesített rizsfelfújt.

Jó étkek baráti áron

Az Osteria Bernardo mottója – "Minimalizmus és ínyenc lélek" – hűen tükrözi a hely szellemiségét. Az Arno-part és az egyetem közelében, a Pizza San Paolo d’Ortón található étterem ugyan nem a legolcsóbb, de a kreatív ételekért megéri 41-50 eurót fizetni fejenként. A pappardelle vargányával, fekete szarvasgombával és toszkán kolbásszal (10 euró), a ropogós szezámmagos malacsült (14 euró), a mentás ricottával töltött sült cukkini paradicsommártásban (8 euró), valamint a kemencés báránysült zöldségekkel és kakukkfüves krumplipürével (18 euró) különleges kulináris élményt nyújtanak. A Via San Paolón lévő Osteria San Paolo kétfogásos turista menüje 13 euró, míg a négyfogásos „tengeri” menü (menu di mare) 32 euró, a „szárazföldi” menü (menu di terra) pedig 25 euró.

A Via San Martinón található Ristorante Galileo továbbra is népszerű a kiváló ár-érték arányával. Egy kétfogásos gyors ebéd desszerttel és kávéval már 10 euróért elérhető. A munkaebédek, mint például a Gaia menü 19,50 euró, míg a Tipico menü 35 euró, mindegyikhez kávé, víz és bor is tartozik. A Piazza dei Miracoli közelében található Re Artú étterem főleg tengeri ételekben erős, és 30 euróért bőséges lakomában lehet részünk.

Az Osteria dei Cavalieri, a Piazza dei Cavalieri mellett, továbbra is népszerű választás. Az étlap legdrágább fogása a grillezett ökörsült (16 euró), de a tengeri menü (32 euró), szárazföldi menü (30 euró), és vegetáriánus menü (26 euró) is elérhető. Érdemes megkóstolni a csicseriborsó krémlevest tengergyümölcseivel (7 euró) vagy a velős-csontos lábszárt babbal (12 euró). Mivel az étterem csak 40 férőhelyes, ajánlott előre foglalni. (2024)

Vásárlás

Pisa Olaszország legolcsóbb városainak egyike. Ami a mindennapi fogyasztási cikkeket, köztük az élelmiszereket, illeti, 20%-kal az olasz átlag alatt vannak az árak. Ez jó hír azoknak, akik utazásaik során főleg az ennivalón szeretnének spórolni. Különösen sikeresen lehet bevásárolni a város több pontján is nyitva tartó PAM szupermarketekben. Pisában kevés szupermarket van, inkább kis vegyesboltokban vásárolnak az emberek.

Szerintem Pisában igazából csak ez az épületegyüttes van, és ennyi. Amikor végeztünk a nézelődéssel, szuvenírvásárlásra indultunk. A buszon mellettünk ülő hölgy nagyon szépen ejtette a "Pisa" szót, jól megnyomta a z-t, így viccesen úgy hangzott, mintha pizzás táskát kért volna a párjától. Ekkor jöttem rá, hogy megéheztem, de sehol sem találtam ételárust. Ehelyett minden tele volt ferde torony mintás ajándéktárgyakkal, de mi sem tudtunk ellenállni: megtömtük a szatyrokat ilyen mütyürökkel. Az egyik árus még számlát is adott, sőt, megváratta velünk, amíg gondosan megírta.

Különösen vonzódom a fémtárgyakhoz, és amikor megláttam a fémtornyokat, azonnal eldöntöttem, hogy egyet haza kell vinnem. Az eladó, aki pár mondatot magyarul is beszélt, rögtön demonstrálta, hogy mennyire strapabíró a torony: egyszerűen a földhöz vágta, majd büszkén mutatta, hogy nem tört el. Én erre csak annyit mondtam, hogy a próbadarabot nem kérem, de két másikat viszont elviszek – persze a bemutató nélkül is megvettem volna őket.

Szórakozás

Az éjszakát is Pisában töltő turista, ha kedve támad, szórakozási lehetőségeket is találhat, leginkább a Piazza delle Vettovaglie tájékán. Elsősorban bárokra kell számítani. Kellemes hőmérsékletben a fiatalok szívesen időznek a bárok előtti utcarészeken. Mivel a történelmi belvárosban többnyire nincs autóforgalom, így nem gond kitelepedni egy székre vagy akár a pub lépcsőjére leülni és iszogatni. Ami az italokat illeti, vigyázni kell a grappával. Ennek a törkölypárlatnak az alkoholfoka 50 körüli, azaz igazán erős. Nem árt tudni, hogy az olaszok nem szokták bort szódával, vagy ásványvízzel elegyíteni. Pisában a szórakozóhelyek hajnali kettő tájékán bezárnak. Csak a városszélén van néhány, nem igazán publikus bulihely, esetleg valamilyen pincehelyiségben.

Miután megcsodáltuk a híres ferde tornyot, érdemes egy pillanatra hátat fordítani neki, és szórakozva figyelni a turisták próbálkozásait, amint a híres "toronytámasztó" képeket készítik. Ezek a humoros fotók – fél lábon állva vagy a levegőben "támaszkodva" – minden bizonnyal már milliószámra megtalálhatók a világon.

Pisa történelmi belvárosában autóval nem lehet közlekedni, így a gyalogosoké a terep. Az utcák hangulatát a pubok köré csoportosuló emberek uralják, akik gyakran a lépcsőkre vagy műanyag székekre telepedve fogyasztják el italukat, mivel beltérben dohányozni itt sem szabad.

A helyi italok terén mi is gyorsan tanultunk: első este két hibát is elkövettünk. Az első az volt, hogy a grappából a legerősebbet kértük, gondolván, hogy a pálinkához szokott magyar gyomor ezt könnyedén bírja. Nagyot tévedtünk – az 50 fok körüli törkölypárlat percekig égette a torkunkat. A második hibánk pedig az volt, hogy ásványvizet kértünk a borhoz. Az olasz pultos értetlenkedő arckifejezése mindent elmondott. Szerencsére végül éppen emiatt kezdeményezett beszélgetést, és megmutatta nekünk a város legjobb helyeit.

A pisai éjszakában egy helyivel összebarátkozni egyébként is hasznos, mivel a bárok hétvégén is legkésőbb hajnali 2-kor bezárnak. Aki tovább szeretne mulatni, annak maradnak a városszéli szórakozóhelyek – ahová csak helyiek segítségével lehet kijutni autóval –, a házibulik, vagy egy titkos pincebár, amelynek ajtaja kívülről szinte észrevétlen. A belépést itt egy szigorú biztonsági őr felügyeli, és helyi kísérő nélkül aligha jutnánk be. Valószínűleg most sem találnánk vissza, hiszen a pontos helyét egyszerűen lehetetlen felidézni.

Városnézési tanácsok

Apropó Pisa: a pisálás (na jó: vizelés) 2024-ben körülbelül 1 euróba kerül a főbb turistalátványosságok környékén, beleértve a Piazza dei Miracolit is. A sorban állás gyakori, különösen a nőknél, míg a férfiak sora általában gyorsabban halad.

Kávézók és éttermek: Ha beülsz egy kávéra vagy italra, gyakran használhatod a hely mosdóját anélkül, hogy külön fizetned kellene. Ez különösen igaz a kisebb kávézókra, ahol az udvariasság része, hogy használhatod a mosdót a fogyasztás mellett.

Bevásárlóközpontok, nagyobb áruházak: A nagyobb üzletek és bevásárlóközpontok, mint például a Coin vagy a nagyobb szupermarketek, általában ingyenes mosdókat biztosítanak a vásárlóknak.

Múzeumok és közintézmények: Ha meglátogatsz egy múzeumot vagy más középületeket, gyakran használhatod az ottani mosdókat. A múzeumi jegy általában hozzáférést biztosít ezekhez a szolgáltatásokhoz.

Látnivalók és nevezetességek

A „Csodák terének” (Piazza dei Miracoli) nevezte el a 20. század elején Gabriele D’Annunzio a pisai Dóm-teret, amikor repülőgépről letekintett rá és elbűvölte a fehér márványépületek és a körülötte lévő zöld mező összhatása. Pisa szinte valamennyi fő nevezetessége erre a helyre összpontosul. Itt áll a világ leghíresebb tornya, a Pisai Ferde Torony (Torre Pendente), a város szimbóluma, a szuvenír-árusok öröme, amely nemcsak élménybeszámolókban, hanem gyakran napi hírekben is szerepel: dől vagy nem dől, mennyire dől…A dóm harangtornyának építése a 12. században kezdődött, és már az első három „gyűrű” felhúzása után süllyedni kezdett. Alatta ugyanis a talaj részben homokos, részben pedig mocsaras. Éppen ezért a további 3 szintet megpróbálták ellenkező dőlésszögben építeni. Sok építész próbálta meg a tornyot „kiegyenesíteni”, hiába. A legnagyobb eredményt korunkban érték el, amikor 2001-ben, 11 évig tartó lezárás és munka után az 5,5 fokos dőlést 5 fokosra enyhítették. A torony 56 méter magas (a dőlő oldalon 55), 296, illetve 294 lépcsőfok vezet fel balkonjára, ahonnan hajdan Galilei szabadesési kísérleteket végzett. A látogatás mintegy 30 perces, napra, órára megrendelhető a jegy online, 17 euró/fő. Egyensúly-problémásoknak nem ajánlott...

A torony tényleg úgy áll, hogy szinte már dől – és nem is kicsit. Pedig korábban még közelebb volt a földhöz, azóta már valamennyire visszahúzták. Most már értem, miért nem dől el teljesen: nem az építészmérnökök zseniális munkája tartja meg, hanem a turisták, akik percenként legalább ötvenen "támasztják meg" a kezükkel a kötelező fotók kedvéért. Vagy talán még többen.

A belépőjegyeket megvettük: a torony látogatása fejenként 18 euró, a tér többi épületébe pedig együttesen 8 euróért lehet bejutni. Az utóbbi helyekre bármikor mehet az ember, de a toronyba szigorú, negyedórás turnusokban engednek fel. A jegyvételnél rögtön látni, melyik időpontra vannak még szabad helyek.

Elérkezett a rettegett pillanat: a toronyba felmászás. Nekem olyan tériszonyom van, hogy egy diófa ága is elég lenne ahhoz, hogy a magasságtól haljak meg, nem pedig a kötél szorításától. Meg is mondtam a páromnak, hogy talán jobb, ha lent várok, hiszen fentről úgysem látszik más, mint amit lentről is látni lehet. De végül győzött a kíváncsiság: nem minden nap van esély bemenni egy ilyen földből kiálló, dőlő "rúdon", amely úgy fest, mintha egy óriás megbotlott volna benne.

Ahogy közeledtünk, a biztonsági intézkedések azonnal szemet szúrtak. A bejáratnál fémdetektorral vizsgáltak át mindenkit, és gépfegyveres katonák is álltak az Iveco páncélautók mellett, mint Firenzében. Egy ponton az egyik fegyveres szó szerint a fémdetektor mellett állt, és így egy tízéves, leégett bőrű kisfiú alig fél méterre találta magát egy csőre töltött fegyvertől. Hiánypótló élmény – köszönhetjük mindezt a modern világ terrorfenyegetettségének.

Bejutottunk a toronyba, ahol egyszerre nagyjából 30 ember tartózkodhat. Lent az idegenvezető még mondott néhány érdekességet, majd nekivághattunk a végtelennek tűnő csigalépcsőknek, amelyek spirálisan kanyarognak felfelé. Hagytam, hogy mindenki megelőzzön, mert úgy éreztem, bármikor vissza kell fordulnom. Két ember kényelmesen elfér a lépcsőn, de nem szerettem volna az összes mellett visszaküzdeni magam, miközben az arcom a falfehérség új szintjeit mutatja meg.

Elindultam. A párom biztatott, hogy menni fog. Ahogy haladtam, az egyik legmeglepőbb élmény az volt, hogy a torony dőlését belülről is elképesztően érezni lehet. Egyik pillanatban úgy tűnt, hogy az egyik irányba dől, a következő fordulóban viszont az ellenkező irányba. Mintha az egész torony remegne, miközben felfelé haladsz. Az érzés annyira nyomasztó volt, hogy végül vissza kellett fordulnom. Mikor leértem, térdig gázoltam a szégyenben. Tényleg itt vagyok, és mégsem másztam fel? Újra nekifutottam, de ugyanott, ugyanaz az érzés, mintha egy láthatatlan fal állt volna az utamban. Végül feladtam. Viszlát, 18 euró!

De ha nem is jutottam fel, a tér látványa így is megérte. A világos csontszínű épületek, a zöld gyep kontrasztjával úgy festettek, mintha egy dinoszaurusz hatalmas, kiszáradt csontvázának darabjai hevernének a téren. Lenyűgöző látvány, még ha a torony tetejéről nem is csodálhattam meg.

Jó előre tudni, hogy a ferde tornyot nem lehet meglátogatni csomagokkal és táskákkal, szatyrokkal. Egy közeli épületben van csomagmegőrző és ott kell lerakni mindent. Szigorúan veszik ezt a szabályt, azaz ne próbálkozzunk kivételezést kérni. Mellesleg nem „Ferde Torony” az egyetlen Pisában, amelynek állása eltér a függőlegestől: ugyanis dől az Arno parti San Michele degli Scalzi (a templom és a harangtorony egyaránt), és a San Nicola templom campaniléje is.

A 11.-12. században épült Santa Maria Assunta katedrális a román építészet egyik gyöngyszeme, amelybe bizánci és arab stílusjegyek is vegyülnek. A város védőszentjéről elnevezett Szent Rainer (San Ranieri) bronzkapu (itt őrzik a 12. századi remete, Pisa védőszentjének ereklyéit), Giovanni Pisano márvány szószéke, a számos gyönyörű festmény, freskó és mozaik, amelyeket a középkor és kora reneszánsz nagy mesterei, köztük Cimabue és Andrea del Sarto készítettek, csak néhány kiragadott példa a dóm csodáiból. Látható itt „Galilei lámpája” is, amellyel a nagy tudós az ingamozgást és a tehetetlenségi törvényt tanulmányozta.

A Dóm mellett áll Olaszország legnagyobb, 55 méter magas, 107 m kerületű keresztelő kápolnája (Battistero). A kerek alaprajzú épületet Diotisalvi tervezte a 12. század közepén. Akárcsak a Torony, ez sem teljesen egyenes, 0,6 fok szögben dől a katedrális felé. A Dóm és a Battistero legértékesebb kincseit már nem eredeti helyükön, hanem a Museo dell’Opera del Duomóban őrzik. A tér negyedik alkotó eleme a „Camposanto Monumentale”, a nagy temető, amelynek földjét a hagyomány szerint a jeruzsálemi Golgota-hegyről hozták 1204-ben a negyedik keresztes háború idején. A 43 vakárkádos épület, a freskók és az itt őrzött szarkofágok egy része a II. világháborús bombázások alatt megsemmisült, vagy súlyosan megrongálódott. A restaurált műkincsek a szintén a téren működő Museo delle Sinopiében láthatók.

2024. frissítés: A Pisa-i műemlékek és múzeumok belépődíjai változtak. A Piazza dei Miracoli legtöbb műemléke, beleértve a Keresztelőkápolnát (Battistero), a Dómot (Cattedrale) és a Camposanto Monumentale-t, külön-külön látogatható, és a belépődíjak általában 7-10 euró között mozognak műemlékenként. A kombinált jegyek, amelyek több műemlékhez is hozzáférést biztosítanak, nagyjából 10-15 euró körül érhetők el. A Ferde Torony külön belépőjeggyel látogatható, amely 2024-ben körülbelül 20-25 euró.

Az árak és lehetőségek kombinált jegy vásárlásával kedvezőbbek lehetnek, így érdemes előre tájékozódni és online jegyet váltani.

A "Csodák tere" (Campo dei Miracoli) a pisai Dóm tér ismert másik neve, amely a középkori építészeti emlékek lenyűgöző koncentrációja miatt az egyik legismertebb turistacélpont a világon. A zöld gyep által körülölelt területen található a Dóm, a hozzá tartozó keresztelőkápolna, a híresen ferde harangtorony és egy temető. Érdekesség, hogy a turistabuszok nem hajthatnak egészen közel a toronyhoz – ellentétben például a budapesti Bazilikával –, hanem egy távolabbi parkolóban szállítják ki az utasokat, akik onnan kisbusszal vagy gyalog érhetik el a teret. Talán itt az emberek szívesebben gyalogolnak, mint nálunk, és lehet, hogy inkább erre a gyalogos turistaközönségre kellene fókuszálni, hiszen úgy tűnik, többen vannak, mint a magyar főváros népszerű helyszínein.

A Dóm belső tere különösen megfogott, talán azért, mert a díszítettsége kiegyensúlyozottabb és sokszínűbb, nem uralja túl a teret. Bár a bizánci és iszlám hatások is jelen vannak – és ezek egyikéről sem mondható el, hogy a díszítés hiányáról lennének híresek –, mégis megmarad a tágasság érzése. A harangtorony – vagyis a ferde torony – élőben még lenyűgözőbb, mint azt az ember elképzeli. Nemcsak kicsit ferde, hanem elképesztően az! Hihetetlen látvány, különösen annak tudatában, hogy a kilencvenes években már stabilizálták, és mégis ennyire szokatlan. A tornyot azonban nemcsak a dőlése teszi különlegessé, hanem az is, hogy a különböző színű oszlopai és oszlopdíszei miatt a megjelenése is rendkívül egyedi. Ezek nem a későbbi javítások nyomai, hanem az építkezés során különböző forrásokból származó anyagokat használtak fel – gyakran fosztogatásokból vagy lebontott épületekből.

A toronyba ezúttal nem mentünk fel, de biztosan visszatérek még ide, hogy egyszer ezt is kipróbáljam. A látvány mindenesetre így is magával ragadó – a fehér márvány épületek és a zöld gyep kontrasztja lenyűgöző, és valóban olyan, mintha egy másik korszak lenyomatát őrizné a tér.

Giorgio Vasari építészi tehetségének emlékeit láthatjuk a Piazza dei Cavalierin. A 16. századi alkotó-művészettörténész tervezte a Carovana palotát, amely egykor a Szent István rendi lovagok főhadiszállása volt, ma főiskola. Övé a rend manierista stílusú temploma, amelyben festményeit is láthatjuk, az átépített 14. századi Óra-palota (Palazzo dell’Orologio), amelyet az Éhség temploma (Torre della Fame) köré húztak fel. E toronyba zárták be 1289-ben ellenségei fiaival együtt Ugolino della Gherardesca városparancsnokot és valamennyien éhen haltak. Szenvedésükről írta Dante a Pokol egyik híres epizódját, szobrot készített róluk Rodin is.

Az 1230-ban épült kis templom, a Santa Maria della Spina az itáliai gótika remekműve. Az Arno partján, a Solferino-híd mellett áll. A folyó áradásától tartva az 1870-es években szétszedték, minden követ megszámozták, majd az egész templomot egy magasabb helyen újra felépítették. A 13. század óta áll a város északi részén a Citadella, a város arzenálja. Innen kapta a muníciót a Pisai Tengeri Köztársaság (1000 – 1406) nagy erejű hajóhada. A 15. század közepén épült fel a Guelf-torony (Torre Guelfa), amely az 1944-es bombázásokban teljesen megsemmisült, de az 50-es években újjáépítették. A Ferde Toronytól néhány percnyi séta után érkezünk a világ legrégibb egyetemi botanikus kertjéhez, amelyet 1544-ben hozott létre Luca Ghini orvos-botanikus I. Cosimo de’ Medici toszkán nagyherceg támogatásával. A belépő 2,50 euró, a családi jegy 6 euró. Hat éven aluliaknak és 65 éven felülieknek ingyenes.

Egyéb látványosságok

Pisa nincs híján hagyományos látványosságokban sem. Március 25-én tartják a „pisai újévet”, amelynek tradícióját a középkor óta őrzik. Akkor ugyanis Toszkánában több helyütt is az Angyali üdvözlet liturgikus ünnepét tartották évkezdetnek. Ennek örömére hagyományos körmenetet és szentmisét tartanak a Dómban, amely pontosan déli 12 órakor ér véget. Június 16-án, egy nappal Szent Rainer ünnepe előtt tartják a La Luminarát, amikor az Arno két partján minden ház ablakában, kapujában és a hidakon lámpákat, gyertyákat gyújtanak, majd éjszaka hatalmas tűzijátékkal ünneplik a város védőszentjét. Másnap tartják a belváros négy kerületének középkorig visszamenő evezőversenyét a San Ranieri regattát. Június utolsó szombatján rendezik a Mezzo-hídon a Gioco del Pontét (Hídjáték), amelynek lényege, hogy Pisa északi (Tramontana) és déli (Mezzogiorno) kerületeinek csapata egy, a híd közepére állított szekeret a másik „térfelére” toljon.

Olvasmányos linkek

"A város hangulata hamisítatlan olasz: gyönyörű kis házak, burjánzó növényzet a kertekben és a balkonokon, hangulatos kisvendéglők és rengeteg turista. A közel százezer lakosú város megközelítése a reptérről igencsak egyszerű és gazdaságos, a helyi LAM Rossa vonalon közlekedő busz 1,2 euróért visz be a városközpontba 20 perc alatt, onnan pedig bármerre lehet sétálgatni, de akár a Dóm téren bérelhető biciklivel is körbejárható a város.

Enni, inni viszont nem a szűk belvárosban érdemes, elég pár utcával tovább menni és csupa olyan házias étterembe ütközik az ember, amit leginkább a helyiek, és csak az általuk ide irányított turisták látogatnak. A Dóm térhez közeli Pasticceria Dolce Pisa nevű cukrászdában a Via Santa Maria 83-ban nemcsak reggelit, de finom, házias ebédet, tésztákat, salátát vagy szezonális hidegtálat is fogyaszthatsz. Persze egy finom olasz eszpresszót elkortyolni a Dóm téren mindenképpen érdemes, úgy, hogy rálátsz a világ egyik legszebb terére és a ferdetoronyra. (2014)" forrás

,, Pisa városképéhez nemcsak a meleg napszínekben játszó épületek, a „félárbócra eresztett” redőnyök, a csukott zsaluk, a határozott jelenléttel, de nem fojtogató tömeggel áramló turisták tartoznak, hanem az afrikai bevándorlók is, akik a belváros minden második sarkán eléd ugranak, és selfie-botot dugnak az orrod alá. „Vedd meg, vedd meg”, mintha enélkül a ferde torony közelébe se lenne érdemes menni.

Az úticikkíró, aki szerint Pisa a torony nélkül csak egy átlagos pont lenne a dicső toszkán városok térképén, nem tévedett nagyot. Árkádok, robogók, frissító közkutak, zöldség- és gyümölcspiac a tereken, közepesen rossz belvárosi éttermek, néhány szép középkori épületmaradvány – ez Pisa. Ám ahogy ráérős kódorgás után, a térképet lazán követve, egy kis térre érve a házak mögött megláttuk a ferdén égnek törő campanilét, az valami egészen nagy flash-ként hatott ránk. Mert ferde, és ezzel nemcsak Pisa egyik legdicsőbb, késő középkori korszakának állít emléket, hanem a kor emberének is, akire ráillik, hogy sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Vagyis nem bírták tudással a mérnökök a dicsőséget, amivel a városvezetés ékesíteni akarta a várost – ahogy Firenzében is komoly fejtörést okozott a dóm befedése, mígnem Brunelleschi előállt egy megvalósítható javaslattal.

A hatalmas füves tér, rajta a campanilével, a dómmal és a harmadik figyelemreméltó objektummal, a keresztelőkápolnával igazi turistaparadicsom. Méghozzá fürtös paradicsom, mert az ösvényeken és a korlátokon fürtökben lógnak a turisták, kinyújtott karral pózolnak, társuk pedig instruál, hogyan tartsák a kezüket, hogy úgy tűnjön, mintha a tornyot támasztanák. Nekem is kellett egy ilyen fotó, naná. Sokak kezében előkerülnek a selfie-botok is – aki egyedül érkezik, annak csak a selfie marad –, és az ide-oda hajlongó, tekergőző turisták látványa tulajdonképp ugyanolyan érdekes – és aberrált –, mint maga a torony. Sic transit gloria mundi.

Pisa becsületére legyen mondva, a dóm ingyen látogatható, a jegyirodában kell jegyet igényelni a belépéshez. Egy órakor kértük a jegyet, három órára tudtak adni, addig elköltöttünk egy közepes színvonalú olasz ebédet és felhörpintettünk egy presszót. (2016)" forrás

,, Jókat lehet röhögni a turistákon, akiknek a 90 százaléka pózol a toronnyal, eldönti, vagy megtartja – nem akármilyen látvány, amint egyszerre több száz ember hülyét csinál magából (félreértések elkerülése végett, mi is csináltunk, talán a tömegvonzás okán).

A ferde torony tényleg lenyűgöző látványa sajnos elviszi a fókuszt a körülötte lévő gyönyörű, sok szempontból lenyűgözőbb műemlékekről. Ami nagy kár, mert a Dóm (Dom Santa Maria Assunta) és a keresztelő kápolna (Baptisterium, ami egész Olaszországban a legnagyobb egyébként) fantasztikus építmények, és nagyon nagy kár, hogy tapasztalatom szerint a többséget a torony érdekli elsősorban. (2017)" forrás

Fotóegyveleg

Minek menni Pisa-ba, amikor ferde torony itthon is van? Valszeg sokan pisá-ltak a tövébe, azért alakult ez ilyenné. Dunaújvárosi Víztorony - V. Jancsi fotója

Az Arno-folyó - R. Gyuri fotója

V. Jancsi fotói

A Palazzo della Carovana, amely a híres Piazza dei Cavalieri téren található. Ez az egykori lovagrendi palota a 16. században épült, és jelenleg a Scuola Normale Superiore nevű rangos egyetem központja. A homlokzatot Giorgio Vasari díszítette lenyűgöző sgraffito technikával, amely számos mitológiai és dekoratív elemet ábrázol. - F. ZS. fotója

Vissza az elejére