ÚTIKRITIKA.HU / Toszkána

Toszkána

Általános tanácsok | Toszkán vidéki táj | San Gimignano | Volterra | Pienza | Toszkán tengerpart | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Firenze - A túlsúlyos, pőre lény tajtékzó paripa helyett vizet köpködő óriásteknősre ült, és hetykén távolságtartásra int. - a. i. fotója

Általános tanácsok

Toszkána varázslatos, lenyűgöző és lélegzetelállító, de ahhoz, hogy mindezt igazán átélhessük, elengedhetetlen egy jármű – legyen az akár kétkerekű, akár négy- vagy többkerekű. A régió kis falvait és birtokait gyalogosan vagy tömegközlekedéssel szinte lehetetlen felfedezni. Még ha sikerülne is kibogozni, hogy melyik busz jut el az áhított falucskába, a visszafelé vezető járatot már aligha találnánk meg.

Ha nincs saját járművünk, természetesen bérlés is szóba jöhet. Azonban ez nálam két kérdést vetett fel: először is, kit kárhoztassak arra, hogy a borospince-látogatások során józan maradjon? Másodszor, ki lenne elég bátor ahhoz, hogy egy ismeretlen terepen, az olasz sofőrök dinamikus vezetési stílusa mellett vezessen? Az én családom körében, akikkel a túrát terveztük, sajnos nem akadt ilyen vállalkozó szellem.

Így, miután megízleltük Toszkána lehetőségeinek édes ígéretét, végül kénytelenek voltunk beérni egy méregdrága és előreláthatóan kevésbé kielégítő szervezett úttal. Végül egy kb. 5 órás San Gimignano–Chianti túrát választottunk (igen, sajnos a sienai irodában csak ilyen kombinált túra volt elérhető, kizárólag Chianti-túra nem).

---

Toszkána varázslatos földjén autóval barangolni igazi álom, ezért érdemes előre megtervezni az útvonalat, hogy a legtöbbet hozhassuk ki a 9 napból. Firenzét tedd meg a körutad első állomásának, itt minimum három napot szánj az Uffizi Galéria kincseire és a város történelmi központjára, de ne feledd, hogy a legjobb kilátás a városra a Piazzale Michelangelo tetejéről tárul eléd. A következő megállód legyen Siena, ahol a híres Palio verseny helyszínén, a kagyló alakú Piazza del Campón kortyolgathatod majd az espressódat.

San Gimignano középkori tornyai között sétálva időutazáson vehetsz részt, és itt kóstolhatod meg a világ legjobb fagyiját a Gelateria Dondolinál. Volterra etruszk romjai és alabástrom műhelyei kevésbé zsúfoltak, mint a népszerű látnivalók, mégis autentikus toszkán élményt nyújtanak. A Val d'Orcia régió ciprusokkal szegélyezett dombjain kanyarogva olyan fotókat készíthetsz, amelyek minden Instagram-feedet feldobnak majd.

Pisa ferde tornyához érdemes kora reggel érkezni, hogy elkerüld a turistaáradatot, és utána még időd maradjon felfedezni a kevésbé ismert Lucca bájos utcáit is. A toszkán borvidéken, Chianti területén időzz el egy délutánt egy családi borászatban, ahol nemcsak borkóstolón vehetsz részt, hanem a helyi olívaolajakat is megkóstolhatod. Montepulciano és Pienza között találod a legszebb toszkán tájakat, itt már csak hagyd, hogy az út vezessen, és állj meg minden olyan helyen, ami megtetszik.

A tengerparti Maremma régió vad szépsége és középkori várai tökéletes kontrasztot nyújtanak a művészettől túlcsorduló városokkal szemben, itt pihenheted ki az utazás fáradalmait egy hangulatos agroturismón. Az étkezésekre szánj időt, mert Toszkánában minden ebéd és vacsora egy mini ünnep, ahol a helyi specialitások, mint a bistecca alla fiorentina vagy a pici senesi, igazi gasztronómiai élményt nyújtanak a borospincéktől a családi trattoriákig.

Toszkán vidéki táj

A toszkán vidéki táj egyszerűen gyönyörű és lenyűgöző. A színpadias látványt az éles dombtetők, a végtelennek tűnő olajfák és a szőlőültetvények jelentik. A táj változatos, sok domb és hegy található a területen, amelyek festői kilátást nyújtanak a környékre.

A vidék tele van apró falvakkal, amelyek mindegyike saját történettel és kultúrával rendelkezik. A városok közötti utak és kis ösvények számos lehetőséget kínálnak a gyaloglásra és a kerékpározásra, amelyek segítségével még mélyebben belemerülhetünk a vidéki életbe és az olasz kultúrába.

A toszkán vidék híres gasztronómiájáról is, és az ízletes helyi ételek és borok a vidék különleges vonzerejét jelentik. Az olívaolaj és a számos helyi sajtfajta is elengedhetetlen részét képezik a toszkán gasztronómiának.

Toszkána délen Latiummal, keleten Umbriával és Marchéval, északon Emilia-Romagnával és Liguriával, nyugaton pedig a Tirrén-tengerrel határos. Az Appenninek völgyeiben elterülő régiót a hegyvonulat védelmezi az északi hideg szelek ellen, míg a Tirrén-tenger meleg mediterrán klímát biztosít neki. A magasabb hegyek, a völgyek – amelyek északnyugatról délkeletre futnak – és a domborzat fokozatos emelkedése különféle mikroklímák kialakulásának kedvez. Ennek köszönhetően Toszkána természeti adottságai rendkívül változatosak: a szelíd dombok, szőlőültetvények és olajfa-ligetek mellett sűrű erdők és hegyvidékek is megtalálhatók.

A régió híres borvidékei, például Chianti, kihasználják a mikroklímák adta lehetőségeket, így kiváló minőségű borokat állítanak elő. A partvidék mentén a tenger hatása miatt enyhébb a tél, és a hőmérséklet ritkán esik fagypont alá. Az Appenninek hegyeiben viszont hidegebb, havas telek is előfordulnak, ami kiváló lehetőséget nyújt a téli sportok kedvelőinek. A különböző mikroklímák a mezőgazdasági termelésben is fontos szerepet játszanak: a dombokon a szőlő és olíva terem, míg a síkabb völgyekben gabonát és napraforgót termesztenek. Toszkána klímája nemcsak a természet szépségét, hanem a helyi gasztronómia alapanyagait is meghatározza, ami tovább növeli a régió vonzerejét.

San Gimignano

olasz kiejtés: szán dzsiminyáno

Külön oldalon olvashatunk róla, itt: https://utikritika.hu/toszkana/san_gimignano

Volterra

"Elég kicsi hely ahhoz, hogy akár egy nap alatt fel lehessen dolgozni. Látványos az elhelyezkedése egy toszkánai domb tetején. Nincs olyan vészes turistatömeg, mint San Gimignano-ban. Megérte felmenni a Balze sziklákhoz, még úgy is, hogy Ancsának van némi tériszonya. Volterra izgalmas időutazás a római időket megelőző etruszk korokba. A Porta all'Arco méltóságteljes látványosság. A legjobban azonban a Palazzo dei Priori tetszett, kívülről érdekesebb, mint belül." (Béci)

---

Volterra: Nem mindig a nagy toszkán városokról kell szólni a legtöbb szónak, hiszen vannak itt olyan kisvárosok, amelyekről órákat, napokat lehetne beszélni, és még mindig nem lenne vége. Bennük végtelenül ősi szellem lakozik, mely éjszaka a házak megkopott köveiben sóhajtozik, emlékezve múltjára.
Nincs semmi ördöngösség, csak egy régi ajtó zörrent meg, az is sok mindent látott már. (Aji, 2024)

t. l. fotója

Toszkán tengerpart

A toszkán tengerparttal külön fejezetben is foglalkozunk. Egyébként egy 320 kilométeres partvonalról beszélünk. Toszkána déli részén Follonica strandjainak szépségét és tengervizének tisztaságát dicséri sok utazó. Aki kerülni akarja a zsúfolt strandokat, annak olyan szabad partszakaszokat kell találnia, mint amilyenek Viareggio környékén vannak. Itt ugyan nincsenek bérelhető napozóágyak, napernyők, és nincs zuhanyozási lehetőség, cserébe nem kell szenvedni a tömegnyomortól. A szabad strandok előnye lehet, hogy jellemzően fenyőerdők peremén húzódnak, azaz vannak lehetőségek az árnyékba vonulni. Livorno-tól délre találhatók olyan príma, homokos strandok, ahol nincs zsúfoltság még a főszezonban sem. Nyugis, szép természeti környezetű a dél-toszkánai Orbetello lagúnás partja. A strandokon nem a belépődíj jelenti a költséget, hanem a tulajdonképpen kötelezőnek tekinthető napozó ágy- és napernyő bérlés. Jellemzően 10-15 euróba kerül a két ágyból és egy ernyőből álló együttes. A menőbb strandokon, a főszezonban az említett összegnél sokkal pofátlanabb árak is előfordulnak.

Spiagga Bianchi - F. I. fotója
 

Olvasmányos linkek

"San Vincenzo Toszkána szívében, az etruszk partvidéken található, ahol a tenger kékje gyakran egybeolvad az ég színével, és ahol a domboldalon olajfák zöldellnek. Pisától nagyjából 70 km-re, délre fekszik, a vonatközlekedés – véleményem szerint – kiváló, és az sem elhanyagolható körülmény, hogy a vasútállomás a központ oldalánál van, tehát könnyű eligazodni. Nálam mondjuk az első alkalommal nem így volt, de másoknak simán összejöhet. Utólag elnézve pedig: ha már valaki kicsivel is élelmesebb nálam, az könnyen célba ér, ha vonattal robog be kisvárosunkba.

San Vincenzót én városnak hívom, de nem az, a 6-7000 lakosával Olaszországban commune-nek minősül, tehát egy nagyközség inkább. A település központja elég kicsi, könnyen bejárható: ha kutyafuttában végigsétálunk, és nem nézegetünk nagyon körül, 5 perc alatt átérhetünk egyik feléből a másikba. Nagyjából olyan hosszú lehet, mint a Vörösmarty tér és a Deák közötti távolság. Nyári estéken viszont fél óra kell ahhoz, hogy az ember szó szerint átverekedje magát a centrumon, a turisták ugyanis heringekként lepik el a “belvárost”, és a tyúklépés a maximum sebesség, amivel haladni lehet.

A délutáni szieszta ideje, vagy ahogy itt mondják: riposo... Igen, a turizmus világát ez a kettősség uralja. Rengeteg munka van, pihenőnapok nincsenek vagy maximum heti egy, de az olaszok többsége a délutáni alváshoz és a nyitvatartási időhöz általában ragaszkodik. A főszezonban az utcai árusok nyújtják meg akár négyszeresére is a sétálóutca hosszúságát, és az egyébként napközben autóútként funkcionáló aszfalton rögtönöznek minden este “zsibvásárt”. Itt mindent lehet kapni: különféle színes vagy éppen pasztellárnyalatú dísztárgyakat-képeket Toszkánáról, miniatűr házakat, kertecskéket, amik életképeket varázsolnak a szemünk elé, szebbnél szebb ékszereket, de akár törpillás öngyújtót is. Ez utóbbit le kellett írnom, mert nagyon tetszett, kifejezetten jópofa volt. Júliusban és augusztusban minden napra, de minimum minden második napra jutott valami lélektápláló esemény: Verdi-est a filharmonikusokkal, blues-est, és egyéb komoly-és könnyűzenei koncertek, hol a kikötőben, hol egy parkolóban a központ és a kikötő között félúton, hol a templomkertben." forrás

---

"Camaiore egy helyes kisváros Toszkánában, kb. 30 ezren lakják. Szinte összeolvad a Lidóval, de ha a lenti képeket végignézzük, látható, hogy teljesen más stílust képvisel. Ez tehát a belváros, a külvárosban pedig rengeteg üvegház és növénykert (állítólag talajvízben gazdag a környék) és sok-sok kerékpáros van. Igen, nem elírás, itt van az egyik megállója a Tour of Italynak, így nem csoda, hogy lépten-nyomon biciklisekbe botlik az ember lánya.Az első képen jól látszik a sárga posta felirat, pedig eredetileg nem azt akartam fényképezni.

Az élet úgy hozta, hogy betértem a helyi postára feladni néhány képeslapot, bár hozzáteszem, már a megtalálása sem volt egyszerű. Camaiore lakói ugyanis nem tudnak angolul, így az én olasz tudásomat kellett felfrissíteni és használni. A postára végül rátaláltunk, szépen húztam sorszámot és vártam a soromra. Közben feltűnt, hogy az idősebb nénik-bácsik hangosan, egymást túlkiabálva kommunikálnak, nyilván megbeszélték a legújabb pletykákat, elmesélték, kivel mi történt a hétvégén stb. Piacon éreztem magam és nem is sokat tévedtem. Szerintem bármelyik boltba bementem volna hétfő délelőtt, ugyanez fogadott volna. Imádom az olaszokat!" forrás

---

"Vértes Livi Twilight rajongó lévén ki nem hagyta volna az Újhold forgatási helyszínét, ha már egyszer nemrég Toscanában járt. A lebilincselő vámpírsztori második kötete egyenesen ide, a közép-olaszországi Volterrába repít bennünket – azonban a beavatottak jól tudják, hogy ezeket a jeleneteket a valóságban a településhez közeli Montepulcianóban vette fel a stáb. „Nem mintha Volterra szépsége elmaradna szomszédjáétól – magyarázza Livi–, talán csak az itteni meredekebb utak dinamikusabbá tették az üldözéses jeleneteket. Mégis, amikor megérkeztünk a városka főterére, nem voltunk biztosak benne, hogy jó helyen járunk. Itt ugyanis a film szerint egy szökőkutat kellett volna találnunk, de a tér teljesen üres volt. Végül a helyszínt a templom kapu alapján sikerült beazonosítanunk.”

Liviék legnagyobb meglepetésére azonban Montepulcianóban mára szinte teljesen elfeledkeztek arról, hogy alig két éve itt forgatták a hollywoodi sikerfilmet – csupán a főtéren lévő étterem menüajánlata emlékeztet Robert Pattinsonra és csapatára. De úgy tűnik, nem túlzottan sok fantáziával volt megáldva, aki a „Twilight-menüt” kitalálta... Vagy szerinted mennyire ihlették a vámpírok a margherita pizza, vörösbor és kávé kombinációját? „Persze azért Volterrába is tettünk egy kis kitérőt, amit egyáltalán nem bántuk meg – folytatja Livi. – Az alig 12 ezer lakost számláló városkában első utunk a Piazza dei Priorira vezetett, amelyet Olaszország egyik leggyönyörűbb tereként tartanak számon. Innen csak pár percre van a Mártírok tere, amit nemcsak a csodás kilátás, hanem az egyedi cuccokat árusító boltok miatt is érdemes volt felkeresnünk.” forrás

---

"A toszkán túra következő állomása Pisa, ami túl turistaszagú és kötelezőjellegű, úgyhogy mindenkinek azt ajánlom, kösse össze egy luccai kitérővel, így lesz teljes a nap. Lesz ferde tornyos képünk is, de közben bebarangolhatunk egy kifejezetten turistamentes városkát, ami a pisai élmények után kész felüdülés. A két város félórányi vonatozásra van egymástól és tekintve, hogy Pisa nem egy nagy szám, az időbe mindenképpen belefér, hogy meglátogassuk Luccát is, ami viszont nagyon is kellemes csalódás.

Nézzük először, mire számíthatunk Pisában. Egyik nagy előnye, hogy a reptérről nagyon hamar és könnyen bejutunk a városba, mivel a reptér közvetlen bejáratánál áll meg a vonat, ami 5 perc alatt a központi állomáson van. Hosteleket is lehet olcsón találni (7 euró/éjszaka egy 6 ágyas lány szobában), persze nagyon minőségi dolgokra ne számítsunk kevés pénzért. A látnivalók viszont a vasútállomástól egy jó fél-, háromnegyed órás sétára vannak, ami ráadásul elég kiábrándító, mert Pisa nem a tisztaságáról híres, és az egy négyzetméterre jutó fura alakok száma is magasabb, mint a többi toszkán városban. Útközben az Arnóhoz érve találunk egy miniatűr ékszerdobozhoz hasonló kis templomocskát, ami felüdítő látvány.

Viszont tény és való, hogy ha egyszer elérünk a Campo dei Miracoli-ra (szó szerint a Csodák Tere), akkor elakad a szavunk. A Toszkánára különösen jellemző román stílusnak megfelelően a dóm, a keresztelőkápolna és a harangtorony hármasa egymástól elkülönítve foglalják el a teret és ámítják a népet, olyannyira, hogy az ember még a lépten-nyomon turistákat hajkurászó és csörgő kavicsokat (vagy igazából még nem jöttem rá miket is) áruló bevándorlókról is képes megfeledkezni. Természetesen a lélegzetelállás nagyban betudható a masszívan bedőlő harangtoronynak, ami azért élőben tényleg durván néz ki, de két perc után hozzászokik a szemünk és mehetünk is harcolni a legjobb fotós helyekért, hogy fejünkkel/kezünkkel/nyelvünkkel/akárminkkel mi is megtartsuk a tornyot.

Mondjuk ki őszintén Pisa randa, nincs egy szép látképe sem. A pláne talán az a dologban, hogy milyen menőség már egy ferde tornyot megmászni. Talán éppen ezért unokatesóm ittjártakor még esőben is bevállalta a dolgot, ennek megfelelően a fotók sem kristálytiszták, de valamit azért visszaad a dologból. Ha mindezzel megvagyunk, csorogjunk vissza egy másik úton a vasútállomásig, és pattanjunk egy luccai vonatra, hogy kicsit lerázzuk a turistatömegeket. A luccai állomás elég központi helyen fekszik, úgyhogy 5 perc alatt az óváros falain belül vagyunk, ahol egymást érik a templomok és cuki házak. A koszos és kiábrándító Pisa után ennek a városnak teljesen más hangulata van, olyan bájos az egész, nem találok jobb szót. A város nagy büszkesége a Piazza dell’Anfiteatro, azaz az Amfiteátrum tér, ami egy római kori amfiteátrum romjaira épült, sárga épületekkel körbevett hangulatos tér, panoráma képeslapok kedvence. Nyilván az árakat ehhez mérten magasra is srófolták, de hát a kávénak is más íze van, ha ilyen téren iszogatja az ember, nem igaz?" forrás

---

"Marad néhány óránk Firenzében, hogy felelevenítsük hét évvel korábbi gyönyörű utunkat. Az Arno felett most is olyan különlegesek a felhők, mintha odafestették volna őket olajjal az égre. A Piazza della Signorián most nem bohóc követi hamiskás léptekkel a turistanőket, hanem egy pufók Ámor vár áldozataira, odébb pedig egy álmeztelen Dávid. Bolyongunk a középkori kisutcákon és néha arra gondolunk, hogy jó lenne úgy istenigazából eltévedni, legalább 7-800 évet. Jó, annak is megvoltak az árnyoldalai, tudjuk…Abban viszont most már teljesen bizonyosak vagyunk, hogy a katedrálisok versenyében a Santa Maria del Fiore végzett nálunk az élen.

Ha lehet egyáltalán rangsort felállítani, hiszen a pisai dóm, a Notre-Dame, vagy a még mindig csak épülő Sagrada Familia is lélegzetelállító a maga nemében. A firenzei székesegyház azonban egyszerre fenséges és játékos, méretei ellenére sem embertelen. Hét évvel korábban csak a dantei Pokolköröket fedeztük fel Bruneschelli alkotásában, most azonban rájövünk, hogy a Mester az egész márványpadlót teleszórta misztikus-spirituális körökkel. Csak ezek becserkészésével el lehetne egy napot tölteni." forrás

---

Cortona: Toszkána szíve és lelke

Privát „toszkánai közvélemény-kutatásom” résztvevői egyöntetűen kötelezővé tették Cortona meglátogatását, így erre csak másnap került sor. Többen egyszerűen a legnagyobb szerelemnek nevezték ezt a helyet, amelyet a Napsütötte Toszkána című film egyes jelenetei is híressé tettek.

Az egyik ikonikus jelenet például épp Cortona kis főterén játszódik, ahol a harangok megszólalnak, és Frances Mayes találkozik a titokzatos fehér ruhás asszonnyal. Itt pillantja meg annak a háznak a hirdetését is, amelyet később megvásárol. Szomorú hírem van azoknak, akik arra kíváncsiak, láttam-e a filmbéli házat: nem, de nem is kerestem.

Cortonában szívbemarkoló sétát tettem a hegytetőn álló Santuario di Santa Margherita templomhoz. Mikor megláttam az épület előtt parkoló autóbuszokat, eszembe jutott, hogy kocsival is fel lehetett volna jönni. Egy pillanatra elgondolkodtam, vajon normális vagyok-e, hogy gyalog másztam meg a meredek utcákat. De utólag a séta is a szép emlékek közé került, hiszen ezek a szűk, felfelé vezető lépcsős utcák mutatták meg igazán Cortona varázsát.

A városka főterén ekkorra már zárt a szombat délelőtti piac, az árusok éppen pakolták portékáikat. A templom előtti lépcsőket turisták százai lepték el, akik fotózták magukat és egymást. Végül egy véletlenül felfedezett kis étteremben fogyasztottam el az egész túra legemlékezetesebb ebédjét: a toszkán paradicsomleves második fogása magával ragadóan finom volt, és az újabb adag katalán krém sem okozott csalódást.

Cortona gyönyörű hely, és bár itt is sok a turista, mégsem volt az a zsibvásári hangulat, amit előző nap San Gimignanóban tapasztaltam. A város varázsa abban rejlik, hogy a történelmi környezet, a festői táj és a helyiek kedvessége tökéletes harmóniában van jelen.

---

,, Poggibonsi – ahol a városhatárban „ottfelejtettek” néhány műemléket

A Firenze és Siena között futó regionális vasútvonal mentén egymást követik a szebbnél szebb ékszerdobozok. Poggibonsi éppen a Siena előtti utolsó megálló – ahol láthatóan nem szokása leszállni a vonatról a kirándulóknak. Csendes utcák, senkit nem kergetnek bokros teendők, csak a helyiek szürcsölik kedélyesen délelőtti kávéjukat a kávézókban. A kőházak sorára mintát rajzolnak a zöld zsalugáterek és az erkélyekről lengedező, száradó ruhák. A piactéren hétvégén elkaphatjuk a helyi bolhapiacot, ahol járókelők múlatják ráérősen az időt, néhány szót váltva az árusokkal; ha tudunk olaszul, mi is bekapcsolódhatunk a tereferébe (Olaszországban a turisztikailag felkapott helyeken túl már nem feltétlenül beszélnek angolul, és ez Toscana eldugottabb részeire is igaz). " forrás

Fotóegyveleg

Terricciola - F. I. fotója

Vissza az elejére

Kommentek