ÚTIKRITIKA.HU / Lucca

Toszkána északnyugati részén Lucca a turizmusban némileg érdemtelenül szorul háttérbe Firenze és Pisa mögött. Nincsenek világszerte ismert nevezetességei, de roppant szerethető város, és bőven van néznivaló. Csaknem minden utazó, aki képes időt szánni Lucca-ra, kap bőven annyi élményt, ami miatt aztán igazolva látja a kitérő értelmét. Amióta Budapestről közvetlen járattal lehet repülni Pisa-ba, Lucca a magyar utazók számára láthatóbbá vált a térképen, hiszen Lucca mindössze 16 kilométerre van Pisától. A Firenze-től számított 63 kilométeres távolság sem vészes.

Nem túl nagy, nem túl kicsi város, bensőséges, már-már családias hangulattal. A középkori hangulatú óvárosban autó- és robogómentesek a keskeny utcák, aranyos kis terek, forgalmi zajt legfeljebb a kerékpárcsengők csilingelése jelenthet. A várfalak kívülről kellő komorságot demonstrálnak, hisz ez is volt hajdanán a feladatuk. Ehhez képest a várfalakon belüli világ kifejezetten meghitt, hivalkodásoktól mentesen szép. Egy igazi, hiteles toszkán város, ahol napközben ugyan nagy számban legeltetik a Toszkanát gyors menetben végig zavaró turistacsordákat, de este már a helyiek dominálják a lágyan megvilágított utcákat és otthonosan, megjutalmazottan érezheti magát az a turista, aki hajlandó Lucca-ban is éjszakázni.

A Guinigi-torony (ejtsd guinidzsi) az egyik fő szenzáció, az ottani képeslapok leggyakoribb szereplője. Tanácsos tájékozódni a nyitva tartásról, mert napközben nincs mindig nyitva. Különleges hangulatú program a fellépcsőzés, van az egésznek, főleg fent a belső tereknek van valami titokzatos, talán Hitchcock-os légköre. Belépődíj: 3,5 euró.

Az egyik legtöbbet fotózott templom, a San Michele (kiejtés: szán mikele) látványos frontoldala olyan oszlopokkal, amiket szinte "csomóba kötöttek". Apropó sok templom: A templomokban jelzik, hogy tilos fotózni, de valójában csak a vaku használatáért szólnak rá a látogatóra. A templomokba illő öltözékben szabad csak belépni, tehát a miniszoknya, a túl sokat kitálaló felső kicsukva. Sok helyen adnak ingyen valami leplet, ami nem annyira kellemes, mint egy saját kardigán.

Lucca olasz kiejtése: lukká

Vélemények

Végy egy négy kilométer hosszú és 12 méter magas teljesen épen megmaradt városfalat és zsúfolj bele mindent amit csak Toszkána adhat.
Ha ezt mind elképzelted máris a legérdekesebb toszkán városba Luccába cseppentêl.
Nincs még egy hely ahol a város egyik főtere egy római amfiteátrumra hasonlítana. Hogy miért? Mert a házakat helyhiány miatt szorosan a színház köré építették majd feleslegessé vált ókori épületet elbontották és maradt a forma. Ilyen is csak Italiában lehet.
Akit viszont a toszkán késő román kor és gótika érdekel máris egyik amulatból a másikba esik. A kívülről is csodásnak belül viszont lenyűgőzően hatalmas Szent Márton katedrálisban őrzik azt a fából emelt keresztre feszített Jézus szobrot amely a megváltót még élve ábrázolja. A luccaiak szerint ez az egyetlen hiteles Jézus arcábrázolás mert Krisztus tanítványa Nicodemus mintázta. Legenda vagy igazság nem tudni. Mindenesetre zarándokok százezreit vonzza a Volto Santo évente.
Ne sétáljunk el az egyik oldalkápolnában Tintoretto híres Utolsó Vacsora festménye mellett sem, de a legérdekesebb szarkofágot mégis a sekrestyében keressük. Márványba zárták az utókornak a híres luccai hercegnőt, Ilaria del Carrettot akinek vonásai olyan tökéletesre sikerültek mintha nem is fehér márványból lenne hanem csak békésen aludna a szépséges nő.
Készüljünk fel hogy annyi a turista főleg hétvégén a városban hogy szinte küzdenünk kell a szembe jövők áradatával hogy el ne sodorjanak...
Lucca megér egy misét sőt többet is! (Ata, 2024)

"Kellemes meglepetés! Sokkal kevesebbet vártunk tőle. Jó, nem veri Sienát, de roppant kellemes, hangulatos, szép város. Nem is kicsi. Nem olyan vadul turistás, mint Pisa, s így jobban lehet elvegyülni a hitelesebb olaszos miliőben. Természetes, élettel teli, viszonylag nyugalmas. A turisták egyre jobban felfedezik." (K. J., 2017)

"Egymásra épült korok között sétálgatunk, gondolatban megkereshetjük az első triumvirek, Julius Caesar, Crassus és Pompeius, a longobardok és Napóleon lába nyomát a toszkán tengerpart és az Appeninek között félúton fekvő városban. És ne csodálkozzunk, hogy kizökkenünk az időből. Ne siessünk visszazökkenni. A faljárás itt egyéni, páros és családi program, sport, romantika és elmélyülés is lehet. Egy olyan városfalon, amelyen nem fogott sem az idő, sem pedig a sok háború. És hozzá a kilátás a hegyekre, a belátás a városra. Aki akar, biciklivel teker le 4 kilométert, van hely a futóknak is (ha egykor társzekerek is elfértek a 15.-16. századi "körgyűrűn”), az árnyas sétányt, a gyönyörű platánsorokkal szerelmes andalgásra, elmélkedésre, energiagyűjtésre teremtették.

Este valósággal ellepik a fiatal párok, és mindegyik úgy viselkedik, mintha csak ők lennének. A piknikező helyekkel, a kis játszóterekkel a családoknak kellemes időtöltésre biztosítanak teret, bár ennek nem mindenki örül (nagyobb zaj, több szemét), de ha nagyon akarjuk, elférnek a szokványos kirándulók és a mélyebb élményre vágyók is. Néhányan panaszkodnak, hogy kevés a gépkocsi-parkoló a környéken. Legalább tesznek néhány plusz lépést gyalog. Amikor réges-régen várúrnak, vagy dicső lovagnak képzeltem magamat, szívesen játszottam azt, hogy ünnepélyesen bevonulok egy roppant várkapun. Luccában a bőség zavara kínálkozott e játékhoz, hat kapuval és 11 bástyával. Végül "őfeleségemnek" az egyik belső kapu, a San Gervasio felelt meg. Sekély, barátságos csatornák frissítik a város levegőjét (van, aki horgászik is bennük, bár inkább csak nagyra nőtt aranyhalakat láttam), a kis hidak útvesztőiben ugyanúgy kellemes eltévedni, mint Párizs vagy London külkerületeiben.

Ezeken túl hamarosan újabb körfalba ütközünk. Mennyi leleménnyel szülte újra a 19. században Lorenzo Nottolini a hajdani római színházat! Ma a Piazza dell’Amfiteatro, egy neoklasszicista piactér, csencselő és terefere-helyszín, hétköznapi cirkusz ellipszis alakban. Azért a falakon tetten érhetők az amfiteátrum kövei! Ez a Nottolini beleszeretett az ókorba, mert képes volt római mintájú vízvezetéket építeni. 400 boltívből álló monumentális építmény, kár, hogy a modern világ már nem tartott igényt szolgálataira. Ki mondta, hogy a tetőkerteket napjaink ökomérnökei találták ki? A Guinigi-torony tetején ott virít már évszázadok óta egy függőkert, magyaltölgyekkel. A faljáráson izmosodott lábainkat újabb próbának vetettünk alá: 225 lépcsőfok vezet a tetejére, cserébe egy újabb panoráma. Mi ez a Szent Péter Bazilika kupolájának lépcsőjéhez képest?

Felesleges kiválasztani előre Lucca 100 templomából azt, amit közelebbről meg szeretnénk nézni, jártunkban-keltünkben úgyis belebotlunk a legszebbekbe. A San Michele in Foróval mindjárt két legyet ütünk egy csapásra, mert ott van mellette a piac is, nagy zsibi, helyi őstermelők és bevándorlók árulnak egy gyékényen. Sőt, a templom előterében még klasszikus koncertet is hallunk néhány ideiglenesen utcazenésszé vedlett konzistól. Amikor pedig meglátok egy olyan építményt, mint San Michele a több szintes, faragott márványoszlopokkal, mindig az jár az agyamban, hogy miért nem tudnak (vagy akarnak) ilyen „ércnél maradandóbb” épületeket tervezni a mai, ezerszer fejlettebbnek mondott technikával?

Lecsendesedtünk az óváros élményeiből a ciprusok tövében a kaméliákban, rododendronokban és azáleákban gazdag Botanikus kertben. Borbon Mária Lujza spanyol infánsnő, Lucca hercegnője alapította. Mivé is lett volna „világörökségünk” gazdag mecénások nélkül, akik közben folyamatosan alattvalóik vérét szívták? Mitománok, zenerajongók, ki ne hagyjátok Puccini házát. Elzümmöghetjük a Pillangókisasszony kórusát, idézhetjük a Toscát, a Bohéméletet, a Nessun dormát azért hagyjuk meg Pavarottinak. A ház előtt maga Puccini maestro szobra, kezében cigarettával. Rá még nem vonatkoznak az eukonform szabályok a dohányzásmentes közterekről." (GNL)

,, A legérdekesebb talán az ókori római fórum helyén álló, San Michele templom, fehér márvány homlokzatával, tetején Mihály arkangyal szobrával. A mellette levő tér a luccaiak egyik kedvenc találkozóhelye.

A város egyik jelképe Torre Guinigi aminek a tetején fák vannak. A via Sant’Andrea és a via delle Chiavi D’Oro sarkán van, de már messziről látszik. A középkori lakótornyok közül ez az egy maradt meg épen, kövekből, téglákból készült, magassága 45 méter. A kis kert fákkal eredetileg is ott volt a tetején, de közben persze a kiöregedett fákat lecserélték. A Guinigi család palazzoja illetve épületcsoportja még az 1300-as években épült, tipikusan luccai román-gótikus stílusban.

Aztán ott van a város legmagasabb tornya, ami még a 1200-as években épült majd a város megvette a tulajdonos családtól és harangokat majd órát is szereltek rá. Ez a Torre delle Ore aminek tetejére ma is fel lehet menni az eredeti falépcsőn, 207 fokon. 1752-ben egy új szerkezetet kapott, ami ma is működik és az egyik ritkaság európai szinten is.

Sok olasz várossal (főleg a szomszédos Pisával és Firenzével) ellentétben még nem özönlötték el a turisták. Egész egyszerűen egy élvezhető város azzal a fajta olaszos hangulattal, amit más helyeken a rengeteg turistacsoport egy kicsit elront. (2019)" forrás

Kora délután értünk Luccába, egy hangulatos, masszív várfallal körülvett kisvárosba, melyet a “99 templom városa”-ként is neveznek, mivel szinte minden sarkon rejtőzik egy kis templom. Aki a pisai ferdetornyot már megcsodálta, annak érdemes Lucca ovális terét, a Piazza dell’Anfiteatro-t is felkeresnie, mert a hangulata valóban egyedülálló Toszkánában. Ezt a festői teret egy ókori római amfiteátrum romjain emelték, és a pazarul sikerült felújításnak köszönhetően a történelmi báj és a hamisítatlan olasz érzés keverékét árasztja magából. A 44 méter magas Guinigi-torony, amelynek egy élő fa található a tetején, Lucca egyik fénypontja, az egyik utolsó középkori torony. A 14. század elején több mint 250 ilyen tornyot építettek a városban, ebből mára csak egy maradt.
Ottjártunkkor jöttünk rá, hogy ebben a kis városkában még mennyi néznivaló lenne. A legjobban a város legnevesebb szülöttének, Giacomo Puccini világhírű zeneszerzőnek a szülői házát sajnáltuk, illetve a városfal földalatti alagútrendszerét, a Sortie San Paolino-t. (Vad Zoli, 2022)

Ajánlott hotelek

Apartman: Casa Paolina
3 csillagos: Hotel la Luna
4 csillagos: Hotel Palazzo Alexander, Alla Corte degli Angeli

Étkezés

Osteria Piccola Lucca Drento szuper házias koszt!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lucca városához több híres és jellegzetes ételspecialitás is kapcsolódik, amelyeket érdemes megkóstolni, ha arra járunk:

Buccellato:

v. d.

Az szokták mondani: "Chi viene a Lucca e non mangia il buccellato, è come se non ci fosse mai stato." (Aki egyszer Luccában járt, s nem kóstolta meg a buccellatót, mintha sohasem lett volna a városban)
Egy nagyon régi, egyszerű édesség, amelynek az eredete egyesek szerint a római korban keresendő. A buccellatum latin szóból származik az elnevezése, amely kör alakú kenyeret jelentett, s amelyet az uralkodik osztogattak az alattvalók között. Eredetileg kizárólag karika formában készítették, mert így nagyon egyszerűen lehetett szállítani. A pékségben a vevő karkötőszerűen rátette a buccellatót a karjára, s így vitte haza.
Később más formákban is elkezdték sütni, legtöbbször a cipóra emlékeztető alakban.

Nagyon egyszerű a recept, a kenyértésztára hasonlít, csak kicsit fel van dúsítva mazsolával, s ánizsmaggal, ez utóbbi adja a sütemény jellegzetes zamatát.
Nem létezik az a bizonyos ősrecept, ahány ház, annyi változat.
Ha Luccában jártok, akkor mindenképpen fel kell keresnetek talán a leghíresebb cukrászdát (Pasticceria Taddeucci), amely annyira elegáns, hogy inkább egy régimódi ékszerész boltjára emlékeztet, mindenféle finom és mutatós édességekkel teli kirakatával, s ahol 1881 óta készítik a buccellatót. Igazi élmény, amikor megérkeznek a frissen sült, ánizsillatot árasztó cipó formájú édeskenyerek!

Tordelli Lucchesi: Ez a helyi tésztafajta, amelyet hússal vagy zöldségekkel töltöttek meg, majd parmezánnal és borsóval tálalnak. A tordelli Lucchesi egyedi ízvilága és textúrája miatt népszerű.

v. d.

Farinata di ceci: Bár nem kizárólag Luccához kötődik, a farinata di ceci, vagyis a sárgaborsóliszt sütemény, gyakran megtalálható a város éttermeiben és piacon. Ez egy hagyományos olasz étel, amelyet hatalmas, vékony sütiként szolgálnak fel.

r. l.

Zuppa Lucchese: Ez egy hagyományos toszkán leves, amelyet erős sajttal és pirított kenyérrel készítenek. A Lucca környéki levesek gyakran sűrűbbek és táplálóbbak, mint az olasz levesek.

Vásárlás

Via Fillungo

A Via Fillungo Lucca egyik legfontosabb és leghíresebb utcája, amely a város történelmi központjában található. Az utca hossza kb. 700 méter, és kelet-nyugati irányban fut végig a városon. A Via Fillungo a középkori városfalakon belül helyezkedik el, és számos történelmi épület, üzlet, étterem és kávézó található rajta.

Hangulata elegáns és vibráló, jellemzően megtalálhatók itt a prémium kategóriás üzletek, divatboltok és helyi kézműves termékekkel foglalkozó üzletek. Az utca kőből készült járdája és középkori hangulata vonzza a turistákat és a helyieket egyaránt.

A Via Fillungo különlegessége, hogy az egyik legrégebbi és leghíresebb bevásárlóutcája Luccának, és az egész évben élettel teli. Este is élénk a hangulata, amikor az éttermek és bárok megtelnek látogatókkal, akik élvezik a toszkán életstílust és kulináris élvezeteket.

Szórakozás

Luccában a legtöbb éjszakai szórakozóhely és vendéglátóhely a város központjában, különösen a történelmi központban található. A Piazza dell'Anfiteatro környéke, valamint a katedrális és az óváros környéke (Città Vecchia) az, ahol a legnagyobb koncentrációban találhatók éttermek, kávézók, bárok és klubok, amelyek este nyüzsgővá teszik a városközpontot. Emellett a Via Fillungo, Lucca fő bevásárlóutcája is számos vendéglátóhellyel rendelkezik, ahol este is élénk a hangulat. Ezen kívül a város más részein is találhatók éttermek és bárok, de a legtöbb és legváltozatosabb kínálatot a történelmi belváros biztosítja az éjszakai szórakozni vágyóknak.

Más praktikus információk

Lucca középkori falai

(Le mura di Lucca)

Lucca középkori falai a város körül húzódnak, és egyedülállóak Európában, mivel a falak teljes körösek és teljesen sértetlenek. Az eredeti falakat a 16. század végén bővítették és erősítették meg, hogy még inkább ellenálljanak a támadásoknak. A falakat 11 kilométer hosszan és több mint 30 méter szélességben építették, magukban foglalva a város teljes történelmi központját. Ma a falakon sétálni lehet, és lenyűgöző kilátást kínálnak Lucca városára és a környező toszkán tájra. A falakon belül található kertek, parkok és sportlétesítmények teszik vonzóvá a lakosok és a turisták számára egyaránt. Lucca középkori falai részei az UNESCO Világörökség listájának, és a város egyik legfontosabb történelmi és turisztikai látványosságaiként tartják számon.

Aji fotója

Szt. Márton-katedrális

(Duomo Di San Martino)

A Szent Márton katedrális (Cattedrale di San Martino) Lucca egyik legjelentősebb vallási és építészeti emléke. Az épület eredete a 6. századra nyúlik vissza, amikor egy korábbi keresztény templom helyén kezdték el építeni. A jelenlegi román stílusú katedrális főként a 11-13. század közötti időszakban épült, de később több gótikus és reneszánsz elemmel is kiegészült. A homlokzatot impozáns márványportikusz díszíti, melynek közepén Szent Márton szobra látható, aki a szegényeknek adja az általa vágott köpönyegét. Az épület belső tere gazdag művészeti kincseket őriz, köztük Nagy Szent Márton sírját, Tintoretto és a helyi művész, Luca della Robbia munkáit. A katedrális harangtornya, a Torre delle Ore-hez hasonlóan, kiváló kilátást nyújt a városra és a környező vidékre, ami a látogatók körében népszerű célponttá teszi. A Szent Márton katedrális nemcsak vallási központ, hanem fontos műemlék és kulturális jelkép is Lucca városában.

Amfiteátrum-tér

(Piazza Anfiteatro)

Az Amfiteátrum-tér (Piazza dell'Anfiteatro) Lucca egyik legizgalmasabb és legbájosabb tere, amely a város központjában található. A tér alapjait eredetileg egy római amfiteátrum képezte a 2. században, de később az épület romjaira épült fel a középkorban a város házai és épületei. Az Amfiteátrum-tér különleges alakú, ovális elrendezésű, amely megőrizte az eredeti amfiteátrum körvonalait. A tér ma egy élénk és hangulatos helyszín, tele kávézókkal, éttermekkel, üzletekkel és galériákkal, amelyek vonzzák a turistákat és helyieket egyaránt. A középkori falak, amelyek a régi amfiteátrum részét képezték, még mindig láthatóak és adnak egyedi karaktert a téren található épületeknek. Az Amfiteátrum-tér Lucca egyik legfotogénebb helyszíne, amely ideális hely a sétálásra, pihenésre és a városi élet megismerésére.

Guinigi-torony

(Torre Guinigi) (guinidzsi)

A Guinigi-torony (Torre Guinigi) Lucca egyik legismertebb jelképe és egyedülálló látványossága. A torony nevét a Guinigi családról kapta, akik a 14. században voltak Lucca városának jelentős politikai és gazdasági szereplői. A Guinigi-torony 44 méter magas és az egyik legmagasabb középkori torony Luccában. Az épület legjellegzetesebb jellemzője, hogy a torony tetején lombhullató tölgyfák növekednek, amelyeket a Guinigi család a 15. században ültetett, hogy jelezze hatalmukat és gazdagságukat. A torony csúcsára 230 lépcsőfok vezet fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Lucca városára és a toszkán vidékre. A Guinigi-torony ma is fontos turisztikai látványosság, amely vonzza a városba érkező látogatókat.

Óratorony

(Torre delle Ore)

A Lucca-i óratorony (Torre delle Ore) a város egyik legmagasabb és legikonikusabb épülete, amely a középkori Lucca jellegzetes látványossága. A 13. században épült, és 50 méteres magasságával a város legmagasabb tornya. A torony tetejére 207 lépcsőfokon lehet feljutni, ahonnan lenyűgöző panorámás kilátás nyílik Lucca történelmi központjára és a környező tájra. Az óraszerkezet a 18. századból származik, és ma is működőképes, rendszeresen mutatja az időt a város lakóinak és látogatóinak. A Torre delle Ore nem csak időmérő eszköz, hanem fontos kulturális és történelmi emlék is, amely bepillantást enged Lucca középkori múltjába.

San Michele in Foro templom

A San Michele in Foro templom Lucca városának egyik legimpozánsabb és legjellegzetesebb épülete, amely a város történelmi központjában, az egykori római fórum helyén található. A templom építése a 11. században kezdődött, román stílusban, de az évszázadok során számos gótikus elemmel bővült. A homlokzat különösen látványos a részletesen kidolgozott márványdíszítéseivel és a templom tetején található, szárnyas Szent Mihály arkangyal szobrával. Az épület belseje gazdag művészeti értékekkel bír, köztük Filippo Lippi "Madonna és gyermek két angyallal" című festményével. A templom körülbelül 50 méter magas harangtornya a város egyik fontos tájékozódási pontja. A San Michele in Foro templom a középkori Lucca vallási és társadalmi életének központja volt, és ma is jelentős műemlék és turisztikai látványosság.

Ata fotója

Aji fotója

San Frediano- bazilika

(Basilica di San Frediano)

A San Frediano-bazilika Lucca egyik legjelentősebb és leglátványosabb temploma, amelyet a 6. században alapítottak és a város védőszentjéről, San Fredianóról neveztek el. A bazilika homlokzata különösen figyelemre méltó a 13. századból származó, gyönyörű mozaik díszítésével, amely Krisztus mennybemenetelét ábrázolja. A templom belső terében számos értékes műalkotás található, köztük Jacopo della Quercia híres keresztelőmedencéje, amelyet a 15. század elején készített. Az épületben több oldalhajó és kápolna is található, amelyek közül különösen említésre méltó a Santa Zita kápolna, ahol az itt eltemetett szent mumifikált teste látható. A San Frediano-bazilika évszázadok óta fontos vallási és kulturális központ Luccában, és ma is sok látogatót vonz.

Aji fotója

z. a. fotója

Puccini szülőháza és múzeuma

Giacomo Puccini (dzsákomo puccsíni) 1858. december 22-én született Luccában, Olaszországban, és élete első huszonkét évét itt töltötte, egészen 1880-ig. Szülővárosával szoros kapcsolatot ápolt, mivel családja generációkon keresztül a város zenei életének központi figurái voltak. Puccini zenei tanulmányait is itt kezdte, és nagy hatással volt rá a helyi templomi zene és a városi zenekar.

Puccini családja több nemzedéken keresztül zenészeket adott a városnak, így szoros kötődést ápolt Luccával. Apja, Michele Puccini, a város fő zenei vezetője volt, és halála után Giacomo anyja nagy áldozatokat hozott, hogy biztosítsa fia zenei képzését. Lucca városának zenei és kulturális környezete jelentősen formálta Puccini művészi fejlődését.

m.n.

Bár később Milánóba költözött, hogy az ottani Konzervatóriumban folytassa zenei tanulmányait, és később más olasz városokban is élt, Lucca mindig is fontos hely maradt számára. Puccini emléke ma is élénken él szülővárosában, ahol a szülőháza ma múzeumként működik, tisztelegve a világhírű zeneszerző előtt.

Más látnivalók

Chiesa e Battistero di San Giovanni e Santa Reparata

(Szent János és Szent Reparata templom és keresztelőkápolna)

A Szent János és Szent Reparata templom és keresztelőkápolna (Chiesa e Battistero di San Giovanni e Santa Reparata) Lucca városának egyik jelentős történelmi és vallási épülete. Az épület eredete a 4. századra nyúlik vissza, és a helyszín az egyik legrégebbi keresztény templom volt a városban. Az évszázadok során többször átépítették, így ma különböző építészeti stílusok keveredése figyelhető meg rajta, a román stílustól a reneszánszig. A templom belső terében található keresztelőkápolna, amelyet a 12. században építettek, egy gyönyörű keresztelőmedencével büszkélkedhet. A templom és a keresztelőkápolna fontos régészeti lelőhely is, ahol feltárták az eredeti ókeresztény bazilika maradványait és korábbi római épületek nyomait.

Aji fotója

Museo Nazionale di Palazzo Mansi

A Museo Nazionale di Palazzo Mansi egy jelentős művészeti múzeum Lucca városában, amely egy 17. századi barokk palotában kapott helyet. Az épület egykor a gazdag Mansi család rezidenciája volt, és ma is megőrizte eredeti barokk bútorait és dekorációit, így a látogatók betekintést nyerhetnek egy nemesi család életébe. A múzeum gazdag gyűjteménye a 16. és 19. század közötti festményekből áll, többek között olasz és flamand mesterek munkáiból. Az egyik kiemelkedő részlege a textilgyűjtemény, amely bemutatja a régi korok díszes ruháit és textíliáit. A palota egyik leglátványosabb terme a "Sala della Musica", amely pompás freskókkal és aranyozott bútorokkal van díszítve, és ahol zenei eseményeket is tartanak.

t. f. fotója

Fattoria al Dotto - borászat

A Fattoria al Dotto egy családi borászat Lucca közelében, amely híres a kiváló minőségű toszkán borairól. A borászat története az 1700-as évekre nyúlik vissza, és a birtok több generáción keresztül a Dotto család tulajdonában van. A szőlőültetvények a toszkán vidék dombjain terülnek el, ahol a kedvező éghajlat és a talajminőség ideális körülményeket biztosít a szőlőtermesztéshez. A borászat különlegessége, hogy hagyományos és modern technológiákat ötvözve készítik boraikat, amelyek közül a vörösborok, fehérborok és rosék is kiemelkednek. A látogatók számára borkóstolókat és pincelátogatásokat is szerveznek, ahol megismerhetik a borászat történetét és a borkészítés folyamatát.

v.v. fotója

Palazzo Pfanner

A Palazzo Pfanner egy gyönyörű barokk palota Lucca városának központjában, amely a 17. században épült. Az épületet eredetileg a Moriconi család építtette, majd a 18. században a Pfanner család tulajdonába került, akik jelentős átalakításokat végeztek rajta. A palota híres a gyönyörű olasz kertjéről, amely szobrokkal, szökőkutakkal és gondosan ápolt növényekkel díszített. A belső terek gazdagon dekoráltak, és a palota múzeumként is működik, bemutatva a korabeli életet és a Pfanner család történetét. A Palazzo Pfanner népszerű helyszín turisták körében, és gyakran szolgál háttérként filmforgatásokhoz és különleges eseményekhez.

m. a. fotói

Pucciniről

1858 (Lucca) - 1924 (Brüsszel)

Giacomo Puccini az operairodalom egyik legnagyobb alakja, akinek munkássága a verizmus irányzatában gyökerezik, amely az emberi érzelmek és hétköznapi élethelyzetek realisztikus ábrázolását helyezte előtérbe. Puccini zenéje híres a lírai dallamokról, gazdag harmóniákról és az érzelmi mélységről, amelyeket a szereplők életébe sző. Korai művei közé tartozik a "Le Villi" és az "Edgar", de az igazi áttörést az 1896-ban bemutatott Bohémélet ("La Bohème") hozta meg számára, amely a 19. század végének párizsi bohém életét mutatja be.

Puccini másik híres operája, a "Tosca" (1900), egy drámai történet szerelmi háromszögről, árulásról és politikai intrikáról. A Pillangókisasszony ("Madama Butterfly") (1904) egy tragikus történet egy japán gésáról és egy amerikai tengerésztisztről, amely szintén meghódította a közönséget. Az "Il trittico" (1918) egy három egyfelvonásos operából álló ciklus, amely különböző témákat és hangulatokat dolgoz fel.

Puccini utolsó operája, a "Turandot", befejezetlen maradt halála miatt, de így is a repertoár egyik legnépszerűbb műve, amelynek híres tenor áriája, a "Nessun dorma" világszerte ismertté vált. Puccini életműve máig nagy hatással van az operavilágra, és művei rendszeresen szerepelnek az operaházak műsorán.

Más híres operái: Manon Lescaut (mánon leszko), A Nyugat lánya,

cs. p fotója

"Első kompozíciói 1876-ban születtek: egy Preludio zenekarra és néhány orgonamű. Ugyancsak ebben az évben történt, hogy Verdi Aidáját játszották Pisában, azonban Puccininek nem volt pénze, így a huszonnyolc kilométeres távolságot egy diáktársával együtt gyalog tette meg. Az előadás után döntötte el, hogy operákat fog írni."

Olvasmányos linkek

"Lucca valamiért kimaradt eddig az életemből. Pedig többször is jártam már Toszkánában, de mindig csak a “kötelezőkre” volt idő. Most megnéztem magamnak közelebbről is Puccini városát. És nem csalódtam. Szerencsére Firenze és Pisa elviszi a rengeteg turistát, Luccára már kevesebben kíváncsiak. Ez érezhető is a város szellemén, nincs rohanás és őrült fotózás, csak csend van és nyugalom. Ennek megfelelően túl sok látnivalóra sem kell számítani, bár tény, hogy a városfal különleges módon védi és öleli körül Luccát (engem Malmőre emlékeztetett). Lehet viszont nagyokat sétálni, vásárolgatni, kiülni a Piazza dell’Anfiteatróra és kávézni, esetleg enni egy isteni pizzát. Kell ennél több? "forrás

"A koszos és kiábrándító Pisa után ennek a városnak teljesen más hangulata van, olyan bájos az egész, nem találok jobb szót. A város nagy büszkesége a Piazza dell’Anfiteatro, azaz az Amfiteátrum tér, ami egy római kori amfiteátrum romjaira épült, sárga épületekkel körbevett hangulatos tér, panoráma képeslapok kedvence. Nyilván az árakat ehhez mérten magasra is srófolták, de hát a kávénak is más íze van, ha ilyen téren iszogatja az ember, nem igaz?" forrás

"Lucca közel százezres lakosú város Toszkána északi részén, Pisától 18, Firenzétől 65 kilométerre. Legnevesebb szülötte Giacomo Puccini, a Turandot, a Bohémélet, a Pillangókisasszony komponistája. Történelmi belvárosát egy 4 km hosszú fal veszi körül, a 16-17. században épített nagy és erős városfal, aminek tetején sétányt alakítottak ki, ahol lehet biciklizni, görkorcsolyázni vagy éppen kutyát sétáltatni is. A hajdani római Forum ma is Lucca főtere, és a város másik nevezetessége a Piazza dell’Anfiteatro, ahol a régi amfiteátrum maradványaira a legkülönlegesebb és legérdekesebb tér épült, amit valaha is láttam. A város kapott egy új, ovális teret, amely ugyanolyan kerülettel és térfogattal rendelkezett, mint a római kori eredeti. Négy boltív alatt léphetünk be a térre, ebből csupán egyetlen, a legalacsonyabb eredeti, de felfedezhetünk római kori maradványokat a teret körbefogó házakon is." forrás

Fotóegyveleg

A Ponte della Maddalena, más néven Ponte del Diavolo (azaz "Ördög-híd"), Lucca városától északra található. Pontosabban, a Serchio folyón ível át a Borgo a Mozzano település közelében, amely körülbelül 20 kilométerre északra fekszik Lucca városától.

A híd egy középkori építészeti remekmű, amelyet valószínűleg a 12. vagy 13. században építettek, és híres jellegzetes, aszimmetrikus ívéről. A híd fontos szerepet játszott a középkori zarándokok és kereskedők útvonalainak biztosításában, és ma is népszerű turisztikai látványosság a régióban. A híd környezete festői, a Serchio folyó és a környező hegyek gyönyörű látványt nyújtanak.
Ponte della Maddalena - Aji fotója