ÚTIKRITIKA.HU / Falkland-szigetek

A pingvinkolóniák közelsége, különösen a Volunteer Pointon, ahol több pingvinfajjal is találkoztam.
A szigetek érintetlen természeti szépsége és vadon élő állatai, például az albatroszok és oroszlánfókák.
A Stanley kisvárosi hangulata, brit stílusú házaival és meghitt kávézóival.
A lenyűgöző tengerpartok, amelyek nyugalmat és elképesztő panorámát kínáltak.
A helyiek barátságos és vendégszerető hozzáállása, ami különlegessé tette az utazást.
A szigetek háborús történelme és a kapcsolódó emlékhelyek, amelyek sokat meséltek a régió múltjáról.

Nem tetszett:

A szigetek megközelítésének nehézségei és magas költségei, különösen a repülőjegyek ára.
Az időjárás szélsőségessége, ami szinte óránként változott, és gyakran megnehezítette a tervezést.
A szálláshelyek korlátozott száma és azok magas árai, főleg a szezonban.
A távolságok a látnivalók között, amelyek miatt sok időt töltöttem utazással.
A helyi infrastruktúra egyszerűsége, például a korlátozott tömegközlekedési lehetőségek.
A népszerű természeti helyszíneknél időnként előforduló turistacsoportok, amelyek megtörték a vadon élményét.

Vélemények

,, Az utóbbi időben azonban egy különleges turizmus kezd kialakulni a szigetcsoporton. Volt olyan eset, hogy egyetlen hajó közel annyi utast tett le itt, mint Falkland összlakossága. A ritka állatok és madarak látványa vonz egyre több látogatót. Ilyenek a királypingvinek és az oroszlánfókák.

A látogatók, akik Londonból közvetlen járattal érkeznek, vagy Madrid és Santiago felől közelítik meg a Falklandokat, dacolva a zord időjárással járják meg a két nagy, és több mint 700 kis szigetből álló területet. Bioszférájában számos nagy tengeri állat él, köztük bálnák és más cetfélék, és mivel alig 500 km-re fekszik az argentin partoktól, ideális természet-megfigyelő hely. A szigetek alkalmasak a trekkingre és a kalandturizmusra is. (2020)" forrás

Bizonyára sokan emlékeznek még arra, amikor 1982-ben két NATO tagállam egymásnak feszült egy kietlen sziget birtoklása körül kialakult nézeteltérés folytán, ahol néhány halász és birkapásztor élt csupán, ki tudja miért. A katonai junta vezette Argentína úgy gondolta, eljött az idő, hogy rátegyék a kezüket arra a területre, ami valójában sosem volt az övéké, csupán abból a meggondolásból, hogy az ő partjaihoz esik legközelebb (600-700 km). A britek ezt nem hagyhatták; mégis hová vezetne, ha az Egyesült Királyság szigeteit holmi tábornokok csak úgy elvehetnék?

Három hónappal később újra Nagy-Britannia lobogója lengett Port Stanley kikötőjében. Ebbe belebukott az argentin vezetés, Margaret Thatcher miniszterelnöknő viszont sosem látott népszerűségre tett szert. A politikusok játszmáiban ugyan több mint kilencszáz szerencsétlen katona esett el, viszont a háború miatt, a szigetcsoport olyan hírnévre tett szert, hogy turisták ezrei zarándokolnak ide, hogy megnézzék a nagy semmit. (2024) forrás

Érdekes életközösség

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. A főváros aranyos, nyugis kis hely (kivéve amikor kiköt itt egy óceánjáró sokszáz turistával)

2. Megismerkedni 5 különféle pingvin fajtával

Nem tetszett

1. A taxisok nem használnak taxiórát, szóval kényelmetlen alkudozásra kényszerül a látogató

2. Gyakran szeles az idő

Időjárás

Odajutás

Repülővel csak méregdrágán lehet idejutni Chiléből, a látogatók nagyobbik része óceánjárókon érkezik erre a tájra, hogy meglessen néhány pingvint, bálnát, vagy fókát. forrás

Földvári András fotói

Szállás

Helyi közlekedés

Étkezés

Földvári András fotója

Vásárlás

Szórakozás

Közbiztonság

Egyéb hasznos információk

f.a.

Látnivalók

Kellemes, nyári 13 fokban és frissítő 80 km/órás szélben indultunk el a kikötőből, hogy felfedezzük a környéket. Számos iroda és magánember kínálja szolgáltatását már a parton, amelyek abban egyeznek meg, hogy mindegyik túlárazott, és gyakorlatilag abból áll, hogy egy terepjáróba tuszkolnak minél több utast, hogy elvigyék őket egy eldugott öbölbe, ahol aztán kedvükre gyönyörködhetnek az állatvilágban. A Falkland-szigeteken állítólag közel egymillió pingvin él, és a világ dolmányos albatroszainak 60%-a, de találkozhatunk oroszlán- vagy elefántfókával is.
A legnagyobb utaztató, a Penguin Travel kínálja a legkedvezőbb árat, mindössze 20 dollárért elvisz minket egy emeletes buszon (tisztára, mint Londonban) a legközelebbi partokig, ahol a szerencsésebbek találkozhatnak pingvinekkel. Bár ez az összeg nem tűnik soknak, kiszámoltam, ha megtelik a teljes busz, az majdnem félmillió forint bevételt jelent egy oda-vissza húsz kilométeres útért. forrás

Földvári András fotója

Természet

,, Az argentin partoktól mintegy 400 kilométerre álló, többször is vitatott hovatartozású Falkland-szigetcsoport a biosokféleség paradicsoma. Az egyik szigeten több mint 400 ezer albatrosz fészkel. A partin sziklaugró pingvinek sokasága lármázik, míg a rezzenéstelen, csíkos caracarák, akiket Johnny-Rock-nak is neveznek, fiatal pingvinek és elpusztult állatok tetemei után kutatnak. A jéghideg vízben dél-amerikai és sörényes fókák, ambrás cetek úszkálnak – írja a NatGeo.

Steeple Jasont és a mellette lépő Grand Jasont nem érintette a falklandi háború. Csaknem egy évszázadig birkát és marhát legeltettek rajta, egyébként lakatlanok voltak. 1970-ben megvásárolta mindkettőt egy angol és madárrezervátummá alakította. A 90-es években tőle vásárolta meg Richard Steinhardt, a New York-i hedge fund úttörője, aki 2001-ben a Wildlife Conservation Society-nek adományozta. Ma is ez a szervezet a tulajdonosa és fenntartója. Kutatók és turisták is csak ellenőrzés mellett látogathatják.

A Steeple Jason 8 négyzetkilométeres területén 48 madárfajta él. Évente 60 ezer látogató gyönyörködik bennük.

Ezt a csodálatos ökorendszert azonban veszélyek fenyegetik: a globális felmelegedésen kívül a szigetek körüli orvhalászat és az olajkutatások. (2018)" forrás

Földvári András fotója

,, A szigetek kopár és terméketlen földjét szikla, fű és bozótos borítja. Mesterségesen telepítettek ide fákat és bokrokat, hogy állattenyésztésre, növénytermesztésre és úgy egyáltalán életre alkalmas legyen. A hűvös, óceáni, tundra jellegű éghajlat errefelé ritka, erős széljárással párosul. " forrás

A Volunteer Point pingvin kolónia egy kicsi csapata - h.k. fotója

Történelem

,,Közel másfél évszázadon át nem okozott különösebb problémát a szigetek fennhatóságának kérdésköre - Argentína ugyan soha nem ismerte el a brit uralmat, azonban tenni nem nagyon tett semmit annak megakadályozására, így az angolok rövidesen "benépesítették" Falklandot: az 1980-as évek elején már több, mint kétezer (!) telepes lakta a 12 ezer négyzetkilométer összterületű földdarabokat.

A nemzetközi helyzet azonban egyre fokozódott (Copyright by Virág elvtárs): az Argentínában egymást váltó katonai kormányzatok (junták) az 1970-es évek végén már egyáltalán nem tudtak úrrá lenni az ország gazdasági problémáin (pedig közben több tízezer ellenzékit is eltettek láb alól, vagy vetettek börtönbe, hogy hatalmukat szilárd pilléreken próbálják tartani).

S mit tehet egy egyszeri diktátor, akinek lába alatt meginog a talaj, s veszélyben a hatalma? Keresni kell egy külső ellenséget, amely ellen az egész ország összefoghat, egyszersmind el lehet terelni a figyelmet a belső problémákról. Az 1981 decemberében - minő meglepetés! - puccsal hatalomra jutó Leopoldo Galtieri tábornoknak éppen kapóra jött Malvinas hovatartozásának kérdése: nemsokára beindult az argentin katonai gépezet.
Argentin invázió

A junta meghozta a döntést: a lehető leggyorsabban el kell foglalni a Falkland-szigeteket, kész helyzet elé állítva a briteket és a nagyvilágot. Akkoriban a hajdan virágzó Brit Birodalomnak már nyoma sem volt, az egykor a világtengereket uraló Királyi Haditengerészet (Royal Navy) pedig csak árnyéka volt önmagának; magán a Falkland-szigetcsoporton csupán néhány tucat tengerészgyalogos állomásozott (amely erőt szintén néhány tucat helyi, lelkes önkéntes egészített ki). Senki nem gondolta komolyan, hogy Londonból akár egy mozdulatot is tesznek majd a távoli, ritkán lakott gyarmat visszaszerzéséért..." forrás

Földvári András fotója

,, Falkland főleg hosszú területei vitáiról ismert, amelyekben résztvett Franciaország, Spanyolország, Argentína és Nagy-Britannia. Az utolsó konfliktus 1982-ben robbant ki, amikor Argentína elfoglalta a szigeteket és Malvinas néven sajátjának tulajdonította. Az incidens rövid, de intenzív háborúba torkollott Nagy-Britannia és Argentína között, amelynek ma is láthatók a nyomai: aknák, kiégett helikopterek rontják a panorámát. A brit királyi légierő tart fenn még ma is itt egy aktív repülőteret az egyik keleti szigeten. A háború legfontosabb eredménye a hét éve tartó véres argentin katonai diktatúra bukása volt." forrás

Argentín vereség - 1982

Az utókor hálája a háborút megnyerő Thatcher asszony iránt - Földvári András fotója

Manapság

A háromezer fős lakosság kilencven százaléka Port Stanleyben él, amit a világ legdélibb fővárosának neveznek, de én még a nagyközség megnevezést is csak jóindulattal aggatnám rá. Az itt élők már régen felhagytak a bálna és fókavadászattal, többségük a turizmusból él, vagy a királyság pénzét költi, mint állami alkalmazott. Merthogy a helyőrségen kívül van itt minden, mint akármelyik angol városban: önkormányzat, rendőrség, tűzoltóság, tengerészet, postahivatal, iskola, óvoda, kórház sőt, még börtön is. Van saját fizetőeszközük is, a falklandi font, de ezt sehol a világon nem fogadják el, gondolom csak érmegyűjtőknek lehet kuriózum. (2024) forrás

Földvári András fotója

A háború egyik öröksége: Lassíts. Aknamező - h.k. fotója

Olvasmányos linkek

A Gypsy Cove szirtjein szépen kiépített ösvény és orkán erejű szél fogadott. Repestünk az örömtől, amikor a part közelében két delfin uszonyát pillantottuk meg, de mire előbányásztuk a fényképezőgépet, már el is tűntek a habokban. Sehol egy pingvin, és a dolmányos albatrosz is csak akkora látványosság, mint otthon egy varjú (nagy, barna sirály). Ekkor egy hölgyet vettem észre furcsa pózban a földön (eldőlt, mint kocsma előtt a bicikli). Odaléptem, hogy segítsek neki, amikor észrevettem, hogy egy földbe vájt üreget fotóz, ahová néhány rémült Magellán-pingvin menekült be az emberhordák elől.
Az egy kilométeres sétaút végén, leereszkedtünk a közeli Yorke Bay fehér homokos „strandjára”, ahol a szél úgy vágta az arcunkba a kvarcszemcséket, mintha ezer tűvel szurkálnának. Láttunk néhány kollégát elszántan gyalogolni a part mentén, keleti irányba, és nyomukba eredtünk. Kitartásunkat siker koronázta, mert két és fél km menetelés után egy kordon állta el az utunkat, mögöttük több tucat szamárpingvin totyogott, és egy királypingvin pár fitogtatta énektudását.

A visszaúton, a szembe szélben úgy éreztem magam, mint a Delta főcímében azok a sarkvidéki kutatók, akik az elemekkel dacolva gyalogolnak a Déli-sark felé. Az vigasztalt, hogy nekem csak a buszmegállóig kellett túlélnem a megpróbáltatásokat.
Port Stanley látnivalói közé tartozik még egy templom, egy kis múzeum és egy emlékmű a hősi (brit) halottaknak a Thatcher Drive-on. Egy magasabban fekvő utcát választottunk, vissza a kikötőhöz, de a lenti, takaros házakhoz képest csak lepukkad, szegényes épületek látványa fogadott. Betértünk egy szupermarketbe is, amit meglepően nagyra méreteztek. A választék pazar, ami nem vonatkozik a zöldség-gyümölcs kínálatra, és a pékárujuk is elég csoffadt. forrás

A helyiekről

Rejtély számomra, ki választja ezt a sivár helyet otthonául, amikor a brit útlevelükkel élhetnének, mondjuk Southamptonban is, ahol akár húsz fok fölé is felszökik a hőmérséklet olykor. forrás