Jamestown - v.l. fotója
A város épületei nem igazán említésre méltók, és az utcákon ritkán látni helybélieket. Meglepő látvány a Spar felirat egy üzlet felett, ami szinte idegennek tűnik ezen a félreeső szigeten. Az érkezésemkor megnyugtató volt felfedezni a Napoleon Streetet, egy apró emlékeztetőt a sziget történelmi jelentőségére. A szállásom ellátást is biztosított, így egy kis csónakkal rendszeresen közlekedtem a hajó és a sziget között – ez kivételes lehetőség volt, mert egyedüli turistaként használhattam. Miután a délutáni órákban ismét partra szálltam, végre lehetőségem nyílt alaposabban megfigyelni a helyieket: napbarnított bőrük és fizimiskájuk emlékeztetett a szicíliai emberekre, noha jelentős részük egykori rabszolgák leszármazottja, innen a barna bőr és a mély, fekete tekintet.
A második napon egy dél-afrikai párral taxit béreltünk, hogy felfedezzük a sziget további részeit. Hamarosan elértük az első Napóleon-emlékhelyet: egy kis házikót, amely az öbölre néz. Ez volt az a hely, ahol Bonaparte néhány hetet töltött, mielőtt átköltözött volna végleges rezidenciájába, a Longwood házba. Akkoriban az angolok ideiglenesen kilakoltattak egy helyi előkelőséget, hogy a bukott császárnak átmeneti szállást biztosítsanak. Ha a kert akkor is ilyen állapotban volt, Napóleon számára valóban szép látványt nyújthatott a mélázáshoz.
A házban ma korabeli bútorok találhatók, és egy Napóleon-szobor is erősíti az emlékhely jellegét. Az ajtón lévő réztábla valódi történelmi érdekesség: a felirat szerint Wellington hercege is megszállt itt hazafelé tartva Dél-Afrikából. Napóleon rövid tartózkodása csak mellékesen szerepel a táblán, a neve mellett császárként megjelölve, mintha hivatalosan még mindig birtokolná ezt a címet. A sziget állatvilágával is találkoztunk – aranyos kis vadnyulak szaladgáltak, amelyek nem őshonosak itt. Valószínűleg egy régi hajó rakományából szöktek meg az elődeik.
,, A szigeten közel 4 ezren élnek. Mindenki ismer mindenkit. A hajóút Fokvárosból az RMS-en öt nap. Általában 100-150 utassal érkezik akik hazatérő helyiek, vagyis Szentek, vagy ha idegenek, akkor mire megérkeznek megismerik egymást. Nekünk vitorlázóknak kell csak beilleszkednünk. A helyiek elsőre leveszik, hogy ha nem akkor látnak idegent amikor itt az RMS, akkor az csak vitorlázó lehet. Minden alkalommal rá is kérdeznek. Persze lerí a fizimiskánkról, napszítta öltözetünkről és járásunkról. A helyiek szimbiózisban élnek az óceánnal és azok vándoraival évszázadok óta.
A fentiek miatt nem okoz problémát eljutni bárhova a szigeten. Ma Manuval útra is keltünk, hogy ezt megtapasztaljuk. Két napra indultunk a sziget belsejébe. Az éjszakát a szabad ég alatt akartuk tölteni hálózsákban. Ez nem lehet probléma elvégre a trópusokon vagyunk. De ma szakadó esőben indultunk. Meleg esőben. Itt bőrig ázni a legkisebb kellemetlenséggel sem jár. Sőt egy kisebb paradigma váltás után üdítő élmény. Manunak nem kezdődött jól a napja. Nem indult a hajó motorja amikor tölteni akarta az akkukat. A kutyája – kölyök levén – szétrágta az egyik ágytakarót, a másik ágy matracát is kikezdte. A harmadikra pisilt, a negyedikre a nagydolgát végezte. Az, hogy Manunak összesen 88 penyje van már csak apró kellemetlenség.
Már a második autó elvitt egy elágazónyit. A következő, bár nem arra vitt az útja elvitt egészen Longwood-ig, vagyis Napóleon házáig. A skót születésű ember közben lelkesen mesélt a sziget történelméről és mutogatta a látnivalókat. Elmentünk a Briars Pavilion mellett, ahol a száműzött Napóleon első néhány hónapját töltötte. Felette magasodott a Szív Alakú vizesés és még magasabban a sziget első erődítménye a High Knoll Fort. Útközben elhaladtunk Napóleon kriptája mellett is ahol 1840-ig volt eltemetve. Napóleon otthona a számüzetésben a Longwood ház volt. Hat és fél év után itt is halt meg 1821-ben.
A ház francia terület, de egy fia franciát nem találtunk akinek Manu a könyvét árulhatta volna. Hétköznapokon napi két órát tart csak nyitva a ház. Mivel tudtam, hogy gyakorlatilag semmi sem eredeti, nem érintett meg túlzottan a látvány. Sokkal rendezettebb és díszesebb, mint amikor a híres hadvezér itt tartózkodott. Halála után a ház elhanyagoltan állt, a berendézését széthordták.
Az eső továbbra is esett, de a további felfedezéseinket nem ez, hanem az alacsony felhőzet hátráltatta. A tájból és felettünk magasodó Diana’s Peak-ből semmit sem láttunk. Végül egy másik stoppal visszamentünk ahonnan jöttünk, Jamestown-ba. És ahogy lenni szokott ismét Ann-nál gyülekezett a hajós társaság.
A rádióban naponta többször szerepel a hírekben, hogy az RMS St Helena menetrend szerint kedden délután négy óra öt perckor kifutott Fokváros kikötőjéből. A fedélzeten 158 utassal és 46 főnyi személyzettel. Várható érkezési ideje szombat délelőtt tíz óra. Érkezik a friss ellátmány és néhány fizetőképes túrista. Mitha száz éveket mentünk volna vissza az időben. Az angol gyarmatokról hazatérő hajóknak fontos ellátó kikötője volt Szent Ilona. A hajók és a sziget közössége ötszáz éve változatlanul megvan. De már nem sokáig. Elkészült a reptér. Megoldódni látszik a szélnyírás problémája és a légitárságok számára kiírt tender is lezárult. A tervek szerint nyártól elindulhatnak a menetrendszeri légijáratok. Az RMS még januárig párhuzamosan közlekedik, majd hajóbontóba küldik. Többen gondolják úgy, hogy jobb lett volna a reptér helyett egy új RMS-t építeni. Nagyobbat, szebbet, gyorsabbat. Félő, hogy a sziget elszigeteltségének végével annak bája és varázsa is a múlté lesz. A sziget egy lesz a sok turista gettó közül szerte a világban. Fejlődés?Hát? A többség mégis pozitívan tekint a kitárulkozó lehetőségek felé.
Láttam a kormányzó Jaguárját. A rendszáma egy “szolid” korona. Nem festve, fémből öntve. Egy idős pár mellé telepedtem egy padra beszélgetni. Ők mondták, hogy kezd sok lenni az autó. A közelmúltban az utcaképhez még “leparkolt” szamarak tartoztak. Egy biztos az utak nekik készülhettek. Két normál autó csak nagy üggyel bajjal fér el. Ha beindul a reptér, özönleni kezdenek a túriták, bizony lesz itt ramazuri. (2017)" forrás
A sziget klímája enyhe, többnyire meleg, de hőség nélkül. A tél a csapadékosabb, nyáron kevés az eső.
Évszakok tulajdonképpen nincsenek. A nappali hőmérséklet egész évben 20 és 24 fok között mozog. Január és március között vannak a legmelegebb hónapok, júniustól szeptemberig némileg hűvsebb a klíma.
A South African Airlink az egyetlen oda közlekedő légitársaság. Hetente egyszer, szombaton közlekedik járat Johannesburg és a sziget között, egy leszállással, a namibiai Windhoekben.
Eredetileg merész ötlet volt repülőteret építeni Szent Ilona szigetére – de a politika néha még a természeti erőknél is nagyobb úr. Így a brit kormány elhatározta, hogy az Atlanti-óceán ezen kis, eldugott szigetének is szüksége van egy légikikötőre, pedig a terület alig feleakkora, mint a Csepel-sziget.
A repülőtér 285 millió fontból épült meg, hiába figyelmeztettek szakértők az erős és szeszélyes szelekre, amelyek itt nem könnyítik meg a le- és felszállást. Az építkezés végül elkészült, és olyan nagyszabásúra tervezték, hogy akár egy Boeing 737 vagy egy Airbus A320 is képes lenne landolni. Többszöri csúszás után végül 2016-ban elérkezett a nagy királyi átadó, ám előtte egy próbarepülés során bebizonyosodott, hogy a szélviszonyok miatt a leszállás szinte lehetetlen. A tervezett menetrendeket törölték, és továbbra is hajóval maradt elérhető a sziget.
Az évek során a repülőteret csak egészségügyi sürgősségi esetekben használták, mígnem egy újabb tesztrepülés során végre sikerült egy utasszállítónak biztonságosan földet érnie. A sziget vezetése gyorsan be is jelentette, hogy mostantól szombatonként a dél-afrikai Airlink járata érinti majd Szent Ilonát, amely Johannesburgból indul és Windhoeket (Namíbia) is érinti. Még nem derült ki, mikor indulnak az első járatok és mennyibe kerülnek a jegyek, de legalább végre van némi előrelépés.
A brit kormány az első évben állami támogatást nyújt majd az új járatokhoz, ami nagyjából 1,9 millió fontot jelent – körülbelül 500 fontot ülésenként –, hogy ösztönözze a közlekedést. Ami az utazókat illeti, felmerülhet bennük némi aggodalom a brazíliai gyártmányú Embraer gépek kapcsán. Nem a gyártó miatt, hanem amiatt, hogy a 99 férőhelyből eleve csak 76-ot értékesítenek, így csökkentve a gép súlyát a biztonságos le- és felszállás érdekében, hogy elkerüljék a kifutópálya legszelesebb részét.
Az út Johannesburgból így is több mint 6 órás lesz, ami elég hosszúnak tűnik, ha közben az ember azon aggódik, hogy vajon biztonságban leér-e a gép.
Földvári András fotója (2023)
Szent Ilona szigetén különféle szálláslehetőségek állnak rendelkezésre a látogatók számára, bár a sziget mérete és elhelyezkedése miatt az árak lehetnek magasabbak, mint a hasonló kategóriájú szállások más helyeken.
Az egyik lehetőség a kis szállodák és panziók, amelyek találhatóak Jamestown-ban és azon kívül. Ezek általában egyszerű, de kényelmes szobákat kínálnak, és árai változóak lehetnek. Vannak olyan panziók is, amelyek félpanziós ellátást kínálnak.
Ezen kívül, a szigeten van lehetőség kempingezni is, azonban itt is érdemes szem előtt tartani a korlátozott infrastruktúrát és a sziget távoli elhelyezkedését.
Ha valaki valami egyedibb szállást keres, akkor van lehetőség a helyi vendéglátóknál megszállni, akik szobákat kínálnak a vendégeknek az otthonukban. Ez egy jó lehetőség arra, hogy közelebbről megismerjük a helyi kultúrát és életmódot.
Végül, ha valaki hosszabb időt szeretne eltölteni a szigeten, akkor akár apartmanokat is bérelhet, amelyekben főzési lehetőség is van, így önállóan tudja irányítani az étkezését.
Szent Ilona kis mérete miatt a gyaloglás gyakori közlekedési mód, különösen a főváros, Jamestown környékén. Sok turista gyalogosan fedezi fel a környéket, mivel a távolságok nem nagyok, és a sziget természetes szépsége vonzza a gyalogos túrázókat.
Bal oldali a közlekedés. Az utak szűkek és kanyargósak, gyakran meredek hegyi utak jellemzőek.
Néhány helyi buszjárat van, amelyek bizonyos menetrend szerint közlekednek, de ezek inkább a helyiek számára hasznosak, és nem feltétlenül a turisták által használt útvonalakon járnak.
Szent Ilona szigetén nincs sok étterem és kávézó, de legalább a helyi ételek és italok ízletesek és érdemes megkóstolni őket.
A sziget legismertebb étkezési lehetősége a Saint Helena Coffee Company, amely a sziget egyik fő nevezetessége is egyben. Ez egy kávézó és étterem, ahol a helyi kávé mellett számos más étel és ital is kapható, például frissensült szendvicsek, szárított banán és helyi sütemények.
Emellett vannak más éttermek is a szigeten, amelyek kínálnak helyi és nemzetközi ételeket. Ezek közé tartozik például a Anne's Place és a Rose and Crown, amelyek hagyományos brit ételeket kínálnak, valamint a Donny's Place, amely helyi specialitásokkal várja a vendégeket.
Azok, akik inkább önállóan szeretnének főzni, számos lehetőséget találnak a szigeten található boltokban, ahol helyi élelmiszerek és élelmiszer-alapanyagok kaphatók. A helyi piacok is jó helyek, ahol lehet vásárolni friss zöldségeket, gyümölcsöket és halakat.
Fontos megjegyezni, hogy Szent Ilona szigete távoli elhelyezkedése miatt az élelmiszerárak magasabbak lehetnek, mint Nyugat-Európában. Érdemes előre tervezni az ételek beszerzését és általában nagyobb előkészületeket tenni, mint amennyire szoktunk otthon.
Mindenhol elfogadják a brit és a helyi fontot, de euróval,dollárral is lehet fizetni néhány boltban. A szigeten nincsenek bankautomaták, és kevés helyen lehet bankkártyával fizetni. Készpénz használatára kell felkészülni.
Itt még böskés - F. Andris fotója (2023)
Nincsenek bulihelyek. Az éjszakai élet Szent Ilonán inkább csendes és nyugodt, és az emberek általában a sziget természeti szépségeit élvezik, mint például a csillagos égboltot vagy a sziget gyönyörű naplementéjét. Emellett a szigeten található néhány étterem, amelyek esténként nyitva vannak, és ahol a turista jól el lehet a brit pubokban szokásos étellel és itallal. Ehet helyi kedvenc édességet, a ,,Saint Helena puddingot", ami egy vaníliás puding,az alapja egy pirított kenyér és kókuszreszelék.
Őfelsége által felügyelt börtön
1815-től élt itt száműzetésben. Tévedés ne legyen! Ide temették el (1821-ben), de már Párizsban nyugszanak a maradványai. Halála után 19 évvel Párizsban, az Invalidusok templomában helyezték el örök nyugalomra.
"Rádöbbenhettem, hogy a kis sziget csak távolról és kívülről olyan barátságtalan. A sziklás, kopár tájakat egy hegygerincen túl felváltotta a buja, zöld növényzet. Ily kellemes tájon át vezetett az út egy kis, néhány házból álló falucskához. A táblán az állt: Longwood. A dombtetőn könnyen megpillantottam egy házikót, amelynek kertjében a francia trikolor leng. És most jöjjön egy alig ismert tény: Ezt a területet a franciák megvásárolták az angoloktól, és a ház, meg a sír területe Franciaország része, mégpedig úgynevezett területen kívüli övezet. Ide igazából csak útlevéllel szabadna belépni. (Ez ugyebár nagyvonalúan se minősíthető Schengen-i övezetnek….) Komplikálja a dolgot, hogy azért a házat az angolok tartják fenn, és csak hetente kétszer nyitják ki. Az egyik nap a látogatásunkra esett, és így nem érte megsemmisítő csapás az egész utazásomat. Gondos kezek ápolják a házat és a kertet. A belépéskor egy biliárdterembe érkezik a látogató. Napóleon itt töltötte unalmas óráinak egy részét önkéntes száműzöttekkel. A házban a bútorzat nem eredeti, mert azokat a francia nemzet már méltó becsben, Párizsban őrzi.
Az idegenvezetés által előírt programban az utolsó szoba az volt, ahol a császár meghalt. Nyilván az ágy sem az eredeti, mint ahogy az a köpeny és háromszögletű kalap sem, amely egy kanapéra volt odavetve nagy műgonddal. Végül is be kell látni, hogy az eredeti tárgyaknak nagyobb nézőközönséget lehet biztosítani Párizsban. A falakon metszetek idézik fel a száműzetést, meg az utolsó búcsút is. A terület szélén áll egy kis házikó, magányosan, egy meredély sarkában. Ez a házikó nem az őrségnek adott helyet, hanem Napóleon kívánságára készült. Távcsövével innen vizsgálhatta a császár a végtelen láthatárt. A háztól rövidebb kocsizással és némi gyaloglással jutottunk el Napóleon sírjához. Még életében jelölte ki ezt a helyet sírhelyül. Sokszor itt elmélkedett , amikor teljes magányra vágyott. Az köztudott, hogy ez nem lett a császár végső nyughelye. 1930 körül holttestét Párizsba vitték hajóval, ahol most az Invalidusok templomában, hatalmas gránitszarkofágban nyugszik. (Valamikor 2001 táján francia tudósok hajszálainak megvizsgálása révén megállapították, hogy Napóleont arzénnal megmérgezték. Addig az volt a hivatalos verzió, hogy gyomorrák végzett vele.) A Korzikán született császár biztos, hogy visszavágyott Franciaországba, dicsősége és uralkodása színhelyére, de az is elképzelhető, hogy lelke megnyugodott itt Szent Ilonán és ebben a csodálatos, békés völgyben szándékozott valóban örök nyugalomra térni. (picek)
Jamestown Szent Ilona szigetének fővárosa, amely a dél-atlanti óceán közepén található. Az 1700-as évek elején a Brit Kelet-indiai Társaság megalapította, és a sziget azóta is a brit koronától függ. Jamestown egy kis város, amelynek népessége kevesebb, mint 1000 fő.
Jamestown egy kis, de érdekes város, tele történelmi helyszínekkel, amelyek közül a legismertebbek talán a Szent Ilonai börtön és a Napoleon-ház. Az előbbi egy 1821-ben épült börtön, ahol a francia császár, Napóleon Bonaparte raboskodott az élete utolsó hat éve alatt. A börtönt ma múzeumként használják, és megtekinthetőek a Napóleon által használt tárgyak, valamint a börtön cellái is.
A Napoleon-ház egy másik történelmi látnivaló Jamestownban, amelyben Napóleon számára egy kis rezidenciát alakítottak ki, amikor elhagyta a börtönt, és a szigeten maradt halála előtt. A ház ma múzeumként működik, és megtekinthetőek a Napóleon által használt tárgyak, valamint az ágy, amelyen az utolsó napjait töltötte.
Jamestown továbbá számos kis boltot és éttermet kínál, valamint a közeli tengerparton lehetőség van a búvárkodásra és a sznorkelezésre. Összességében Jamestown egy nagyon érdekes és történelmi város Szent Ilona szigetén, amelyet érdemes felkeresni, ha valaki erre jár.
v.l. fotói
Földvári András fotói
Városkapu (Town Gate) - Földvári András fotója
Jákob lajtorjája
A Jacob's Ladder (Jákob Lajtorja) Szent Ilona szigetén egy híres látványosság, amely egy hosszú kőlépcsőszerű feljáró. A lépcsők száma meghaladja az 1000-t, és nagyon meredekek, így a feljutásuk megköveteli a jó fizikai állapotot.
A Jacob's Ladder eredetileg a 19. század elején épült, és a Szent Ilonai függetlenségi háború során épült, hogy segítse a sziget lakosságának szállítását és anyagellátását a tengerparttól a fennsíkokra. Azóta a lépcső híres turisztikai attrakcióvá vált, és sokan felmásznak a lépcsőn a fantasztikus kilátás miatt, amit a csúcsánál található kilátóból lehet látni.
Összességében a Jacob's Ladder egy nagyon meredek, de látványos és történelmi fontossággal bíró lépcsősor a gyönyörű Szent Ilona szigetén.
A lépcső eredetileg 700, de ma már egy útépítés miatt csak 699 lépcsőfoknyi tömör gyönyör. Teljes hossza 281,6 méter, 183 méter magasba visz fel, és van, ahol 87 százalékos, azaz 41 fokos az emelkedő. A sziget hét csodájának egyike, főleg, mióta 2000-ben lámpákat szereltek mellé. Bár a drótvasutat 1871-ben leállították, mert termeszek megették a faaljakat (talpfákat), a lépcső ma is használatban van. Sőt, sok futónak csábító kihívás, és az évente rendezett futófesztiválon versenyeznek is rajta. A jelenlegi rekord 5:16,78, ezt Graham Doig állította fel 2013-ban – négykézláb. Azért ráfért már egy kis karbantartás, ami 2023 áprilisában ért véget. (2023) forrás
v.l. fotói
A Plantation House, Szent Ilona sziget (brit) kormányzójának hivatalos rezidenciája (a 18. század végén épült) - Földvári András fotója
A sziget egyik legnépszerűbb látnivalója a Diana's Peak túra, ahol festői hegyi ösvények vezetnek a sziget legmagasabb pontjára, lenyűgöző kilátással a környező tájra. Jamestown történelmi városának felfedezése közben megmászhatjuk a híres Jacob's Ladder-t, egy meredek 699 lépcsőből álló lépcsősor, amely komoly fizikai kihívás, de a kilátás minden fáradságot megér. Az óceán szerelmesei számára búvárkodási és sznorkeling lehetőségek is elérhetőek, különösen a sziget körüli kristálytiszta vizekben, ahol gazdag tengeri élővilág várja a búvárokat. Hajókirándulások során a látogatók delfineket, bálnákat és más tengeri élőlényeket figyelhetnek meg. A Longwood House látogatása, ahol Napóleon száműzetésben élt, szintén kulturális élményt nyújt, miközben egy könnyed túrát teszünk a környéken. A madármegfigyelés is népszerű, mivel a sziget egyedülálló madárfajok otthona. Végül a horgászat is kedvelt időtöltés, hiszen a sziget körüli vizek bőséges halállománnyal rendelkeznek.
„A sziget vonzereje egyben legnagyobb hátránya is: az elszigeteltsége a kontinensektől. A legközelebbi szárazföld, Ascension, mintegy 1300 kilométerre található északnyugatra – ami szintén csak egy magányos, vulkanikus sziklasziget az óceánban. A környező vizek végtelenjétől Dél-Afrika 2000 kilométerre, Dél-Amerika pedig 2900 kilométerre esik. Szent Ilona maga alig 10 kilométer széles és 17 kilométer hosszú, így mindössze 122 négyzetkilométer területű, tehát igazán aprócska.
A sziget lakatlan volt egészen 1502. május 21-ig, amikor a portugál hajós, Joao da Nova kapitány kikötött itt. Ő nevezte el Szent Ilonáról, a keresztények tiszteletben álló császárnőről, Nagy Konstantin anyjáról. A szigeten friss vizet, gyümölcsöt és bőséges faállományt talált, és híre hamarosan újabb portugálokat vonzott, akik kecskéket és disznókat is telepítettek, így Szent Ilona igazi élelmiszer-forrássá vált.
A sziget 1633-ban a hollandok kezébe került, azonban őket az angol Kelet-Indiai Társaság ágyúkkal is megerősített fellépéssel távolította el. Később, 1815-ben Napóleon ide száműzetett, és itt töltötte élete utolsó hét évét, egészen 1821-es haláláig. Végül, 1834-ben a sziget hivatalosan is a brit korona fennhatósága alá került.”
„Bonaparte Napóleon száműzetésben, Szent Ilona szigetén hunyt el 1821. május 5-én, 51 éves korában, hatodik éve tartó fogságában. Halála nem érte teljesen váratlanul: hónapok óta súlyos hasi fájdalmaktól, hányingertől, láztól és éjszakai verejtékezéstől szenvedett. Emésztési zavarok és jelentős súlyvesztés kínozta, gyakran panaszkodott fejfájásra, fényérzékenységre, beszéde akadozóvá vált, és május 4-én elvesztette eszméletét – számol be a Múlt-kor.hu.
Áprilisi végrendeletében utalt rá, hogy korai haláláért részben brit fogvatartóit tartja felelősnek, ami további találgatásokat és összeesküvés-elméleteket szült halálának körülményeiről. Bár boncolásán 16 megfigyelő vett részt, közülük hét orvosként, és mind egyhangúlag a gyomorrákot jelölték meg halála okaként, a teóriák tovább éltek.
Az első összeesküvés-elmélet Barry O’Meara, Napóleon ír orvosa révén vált ismertté, aki azt híresztelte, hogy a sziget kormányzója, Sir Hudson Lowe utasította őt Napóleon életének megrövidítésére. Hitelessége azonban kétséges, hiszen Napóleon és O’Meara szoros szövetségben álltak: az orvos elkötelezett támogatója volt páciensének, és állítólag hajlandó lett volna hamis jelentésekkel segíteni Napóleon szökési kísérleteit a szigetről.”
"Az angolok a szigetet mások „elspájzolására” is használták. A szigettúra folyamán láttam barakkokat, ahol a 19. század végén, a 20. század elején Dél-Afrikából hurcoltak ide száműzetésbe a korona ellen lázadozó fehér afrikánereket. Sőt a legnagyobb dél-afrikai népcsoport, a zuluk királya is itt raboskodott, még ha nem is konkrétan börtönbe zárva. Ha a térképre néz az olvasó, akkor könnyen felmérheti, hogy a száműzöttek kimentésével való próbálkozás igen körülményes logisztikai feladatnak bizonyult volna, az akkori lehetőségek keretei között. Amúgy a sziget védelmét a múltban azért két erőddel is bebiztosították. Az egyik komoly erődrendszernek épült. Úgy látszik az angolok komolyan felkészültek a sziget megtámadásának veszélyére. Volt ok az aggodalomra, mert 1914 januárjában három német csatahajó is a közelből kóstolgatta a szigetet, pedig akkor még ki sem tört a világháború.
Egy következő program részeként a mindenkori angol kormányzó rezidenciáján állapíthattam meg, hogy azt bizony nem száműzöttnek építették, alakították ki. A karibi stílusú épület kifogástalan rendben van tartva, és alkalmas kellő protokolláris feladatokra. Szívesen megtudtam volna, hogy milyen gyakorisággal jön ide bármiféle delegáció. Vadásztam helyi pénzekre, de azt kellett tapasztalnom, hogy inkább az angolt használják. Végül sikerült vennem egy kifogástalan sorozatot. A fővárosi szuvenír bolt a legnagyobb csodálkozásomra semmiféle napóleoni emléket nem árult. Azon töprengtem, vajon az angolok nem törekednek szánt szándékkal arra, hogy csökkentsék a száműzetési sztori jelentőségét? Azt gondoltam volna, hogy a sziget tele lesz császáros emléktárgyakkal, de persze nem jutott eszembe, hogy itt a turizmus végképp nem nevezhető tömegesnek." forrás
,, 2017 októberig kevesen hallottak Szent Ilonáról, mint turisztikai desztinációról. A világ egyik legtávolabbi szigete ez, az Atlanti-óceán déli részén, kétezer kilométerre Nyugat-Afrikától.
Ez a brit tengerentúli terület – angolul St. Helena – eddig többnyire postahajóval volt elérhető, bár már két évvel ezelőtt leszállt itt az első repülőgép. Azonban a 2017. októberi rendszeres légi járat beindítása Johannesburgból 5 napról 4 órára csökkentette az utazási időt. Igaz, Európából így sem rövid az út, de legalább légi úton is megközelíthető a páratlan szépségű, brit fennhatóság alatt álló sziget.
Szent Ilona semmihez nincs közel, de aki már mindenütt járt, és ide vágyik, annak megéri felfedezni. Az Atlanti-óceán Galapagoszának is hívják, hiszen endemikus fajok, sűrű erdők, szakadékok, vulkanikus síkságok és sziklás partok várják az érintetlen természet rajongóit.
Az óceán magától értetődően kedvez a vízi sportokat űzőknek és nagyon szépek a partszakasz strandjai is. Az állatfajok kutatóinak és a búvároknak pedig maga a paradicsom, hiszen több száz, csak itt honos növény- és állatfaj lakóhelye.
Az utazóknak az új, négycsillagos Mantis hotelt ajánlják, Jamestownban, a fővárosban. A wifi még mindig korlátozott és költséges, így az utazók ritka esélyt kapnak arra, hogy elszakadjanak a világhálótól, amit ma már sokan pozitívumként értékelnek. De csak idő kérdése, mikor jutnak el idáig a tenger alatt kúszó erős üvegkábelek.
Ma már egyre többen kattintanak tehát a sthelenatourism.com honlapra, hogy további részleteket tudjanak meg lehetséges úti céljukról. A légi járat megindítása mellett az is jót tett a hely népszerűségének, hogy Emma Thompson Oscar-díjas színésznő rögtön a járat elindítása után itt töltött egy hetet. Talán mert itt valóban nem zaklatták a paparazzik. (2018)" forrás
A kikötő kapuja - p-b-
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.