ÚTIKRITIKA.HU / Nagy - Britannia







útikritikák


Nagy - Britannia

Egészség | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Két csapos mosdó? | Fotóegyveleg

Egészség

Az Egyesült Királyságban az egészségügyi ellátás színvonala változó, ezért érdemes előre tájékozódni a helyi lehetőségekről. Ha ott tartózkodás közben orvosi ellátásra lenne szükséged, lépj kapcsolatba a helyi egészségügyi szolgáltatóval:

Anglia: NHS England
Wales: NHS Direct Wales
Észak-Írország: NHS Northern Ireland
Skócia: NHS Scotland

A Brexit óta (2021. december 31.) különösen fontos, hogy utazás előtt utazási egészségbiztosítást köss, amely minden szükséges ellátást fedez. Ha van valamilyen meglévő betegséged, győződj meg arról, hogy a biztosítás kiterjed az ezzel kapcsolatos kezelésekre is. Mindig tartsd magadnál a betegségekről és a gyógyszerekről szóló angol nyelvű igazolást.

Az európai egészségbiztosítási kártya (EHIC) még használható sürgősségi ellátásra az Egyesült Királyságban, de utazás előtt érdemes ellenőrizni a jogosultságot a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél (NEAK). További részletek elérhetők a GOV.UK weboldalon.

Gyógyszerek bevitele az Egyesült Királyságba: Ha nem ott élsz, hozd magaddal az orvos által aláírt, angol nyelvű igazolást, amely tartalmazza a nevedet, utazásod időpontját, a gyógyszerek listáját, adagolását, és mennyiségét. Maximum 3 hónapra elegendő gyógyszert vihetsz be.

Sürgősségi számok:

Rendőrség: 999 vagy 112, nem sürgős esetben: 101
Áldozatvédelmi segélyvonal: 08081689111
Mentők: 999 vagy 112; nem sürgős esetben: 111
Tűzoltók: 999

A Nagy-Britanniába történő utazáskor (is) nagyon tanácsoljuk utasbiztosítás megkötését. A biztosítóval szemben érvényesített kárigényünkhöz a rendőrségi bejelentést tegyük meg, de részletes jegyzőkönyvet erről ne várjunk, mert csak az ügyszámot közlik. Jegyzőkönyvet a rendőrség általában csak a biztosítótársaságoknak ad ki, térítés fejében.

A könyv címe: 12 egyszerű lecke - Hogyan potyizzunk az emberekre?

"Akármennyire is beteg vagy, ha nem kell kórházba menned, csak influenza, mindenre megoldás a paracetamol. Akkor is, ha kiköpöd a tüdőd. Szerintük." forrás


Legközelebb, ha kézmosás közben úgy tűnik, túl hideg a víz, gondolj a következőkre: Angliában 1500 körül a legtöbb esküvőt júniusban kötötték, mivel a hagyomány szerint az évi fürdést májusban végezték el, és júniusban még elég jó szagúak voltak. Az esetleges kellemetlen szagok elfedéséért a menyasszonyok nagy csokor illatos virágot tartottak a kezükben. Ez lett a későbbi menyasszonyi csokor.

Közlekedés

A magyar turisták a magyar jogosítvánnyal vezethetnek. A bal oldali menetirányra tekintettel fokozott figyelmességgel vezessünk az ország útjain. Az alacsonyabb besorolású utak keskenyek és kacskaringósak; ezeken fokozott óvatosság indokolt, kanyarban kerüljük az előzést. Amennyiben akár autópályán is baleset miatt több órára lezárják az utat, a britekhez hasonlóan várjunk türelmesen. A leálló sáv ilyen esetben nem használható menekülő útvonalként.

Fontos kiemelni, hogy a közúti ellenőrzés nagyon szigorú, s ha az ellenőrzés során a gépjármű vezető nem tudja igazolni, hogy csak ideiglenesen tartózkodik az Egyesült Királyságban, akkor a rendőrség a gépkocsit azonnal, a helyszínen lefoglalja, és gyakorlatilag jogorvoslati lehetőség nélkül, értéktől függetlenül bezúzzák. Ezért ha turistaként tartózkodnak magyar rendszámú gépkocsival az országban, mindig legyen a járművezetőnél a beutazást igazoló komp, vagy vasúti jegy, ugyanígy a kiutazásra szolgáló, már megvásárolt jegy, valamint a szállásfoglalás igazolása.

A sebességkorlátozó táblák számai mérföld/órában vannak megadva. Az Egyesült Királyság a térfigyelő kamerákkal leginkább ellátott országok egyike, s ez a traffipaxokra is érvényes. Vezetés közben a mobiltelefon használata tilos (azaz csak kihangosítóval engedélyezett, de ekkor is kiszabhat büntetést a rendőr, ha úgy ítéli meg, hogy a telefonálás elvonta a vezető figyelmét).

A külföldi (magyar) állampolgár, aki Nagy-Britanniában lakcímmel nem rendelkezik és a brit rendőrség vagy a Vehicle Operator and Services Agency (VOSA) közúti szabálysértés miatt büntetést szab ki rá, fix összegű helyszíni bírságot köteles fizetni. A brit pontrendszerhez illeszkedve a külföldi gépjárművezetők büntetőpontjait is nyilvántartják, ami akár vezetéstől való eltiltáshoz is vezethet az ország területén.

2024-ben az Egyesült Királyságban a helyszíni bírságok és a kötelező bírsági letétek összege továbbra is £30 és £200 között mozoghat, attól függően, hogy milyen súlyú szabálysértést követtek el. Ha az ügy bíróság elé kerül, a bírság egységesen £300 lesz. A vezetési idő túllépésére és a jármű túlterhelésére kiszabott bírság mértéke továbbra is arányos a szabálysértés nagyságával.

A városi parkolás szigorúan szabályozott marad, mindenütt táblák jelzik, hogy a járda mellett csak a helyi lakosok parkolhatnak, akik betűkkel jelölt zónákba tartoznak, vagy bárki, aki használja az utcai parkoló-automatákat. A "vörös utak" (red routes) továbbra is különösen szigorúak a megállás tekintetében, csak meghatározott körülmények között lehet rajtuk megállni.

Londonban, ha valaki két héten belül befizeti a kiszabott bírságot, az összege £60. Ha később fizeti be, az összeg £120-ra emelkedik. Ha egy gépkocsi kerékbilincset kap vagy elszállítják, a kiváltási költség már az első napon meghaladja a £200-t. Azokat az autókat, amelyeket nem váltanak ki, elárverezik vagy megsemmisítik.

London belvárosában a korábban gyakori dugók miatt külön túlzsúfoltsági adót (Congestion Charge) vezettek be az oda reggel 7 és délután 6 óra között behajtani kívánóknak. A kijelölt terület határát táblán és az úttesten jól látható C betűk jelzik. A napi 10 fontos díjat a kérdéses napon lehet befizetni a kijelölt helyeken (egyes benzinkutak, üzletek), telefonon (0845 900 1234, magyar telefonról 0044 207 649 9122) vagy interneten.

Érdekesség: A brit törvények szerint, ha egy autós elgázol egy szarvast, akkor azt nem viheti el, hogy megegye. A baleset helyszínére érkező következő autósnak viszont ez engedélyezett.

Annak, aki nem vezet esetleg, ott vannak a brit vonatok és a távolsági buszok. A vonat talán kényelmesebb, de a busz szinte mindenhová elvisz. Érdemes a magas árak miatt előre tájékozódni, például ezen a honlapon.


Sofőrként élek kint, és őszintén szólva nem nagy ügy megszokni a bal oldali közlekedést – ha van rutinod, akár egy nap alatt belejöhetsz. De mivel neked még nincs tapasztalatod, erősen javaslom, hogy kérj meg egy angol barátot vagy ismerőst, hogy segítsen neked. Vegyél néhány bóját (kb. 5 fontért beszerezhetők a sportboltokban, a focifelszerelések között), és gyakorolj vele egy parkolóban. Kirakhattok egy „pályát”, amin órákon át gyakorolhatsz, mert a rutin elengedhetetlen!

Ami az angol közlekedési kultúrát illeti: az emberek rendkívül udvariasak, viszont ha nincs egyértelmű jelzés vagy szabály, hajlamosak tanácstalanná válni. Éppen ezért szinte minden kereszteződésben van jelzőlámpa, ami megkönnyíti a helyzetet. Amikor már a volánnál ülsz, próbálj határozott lenni – a bal oldali közlekedés nem is olyan rémisztő, mint amilyennek elsőre tűnik. Sok sikert!


A jobb kormányos autók létjogosultsága számomra rejtély marad. Ezekben ugyanis szinte minden feladat a jellemzően ügyetlenebb bal kézre hárul. Bár az indexkar mindenhol a bal oldalon található, jobb kormányos autóban bal kézzel kell állítani az ülés szögét, kezelni a rádiót és a légkondicionálót, valamint használni a kéziféket. Ami azonban a legnehezebb, az a sebességváltás: bal kézzel kell váltani, ami eleinte teljesen szokatlan. Az ember automatikusan a jobb kezével nyúlna, de csak a levegőt markolja. Nálam ez gyakran félreváltásokat eredményezett, például ötös helyett hármasba kapcsoltam.

Bal kormányos autókban kifejezetten szeretek váltani, gyakran pihentetem a kezem a sebességváltón. Jobb kormányos autó esetében viszont két-három nap kellett, mire megszoktam a bal kezem aktív használatát. A tolatás is kihívást jelent, különösen azok számára, akik hátrafordulva tolatnak, mivel a megszokott mozdulat gyakran az ablaküveg fejre mért koppanásával végződik. Ha viszont tükrökből tolatunk, ez kevésbé problémás.

Ami számomra különösen nehéz volt, az az autó bal oldalának érzékelése. Öt nap alatt sem sikerült megszoknom: néha méteres távolságot tartottam a mellettem haladóktól, máskor pedig levertem egy-egy tükröt. A bal oldali közlekedés ezzel szemben viszonylag könnyen megszokható, hiszen elég követni az előtted haladót. Még a körforgalmak sem okoznak gondot forgalmas utakon. Azonban éjszaka, amikor az utcák kihaltak és a fáradtság miatt lankad a figyelem, könnyen visszatérhetnek a régi reflexek. Én például kétszer is áthajtottam az út jobb oldalára, de szerencsére időben észrevettem és korrigáltam.

Bár nem mértem meg, Angliában a sávok szűkebbnek tűnnek. A londoni forgalom pedig még a budapesti dugóknál is keményebb, viszont itt rendelkezésre áll a Metro, amely huszonvalahány vonalon közlekedik. Ugyanakkor a falusi utak tökéletes állapotban vannak: több száz mérföldes utam során egyetlen kátyúval sem találkoztam. A közlekedési táblák mindenhol jól láthatóak, időben figyelmeztetnek a legapróbb veszélyekre is. Külön érdekesség, hogy Angliában nincs balkéz-szabály: minden kereszteződésben táblák határozzák meg az elsőbbséget, így nincs olyan helyzet, hogy a táblák hiánya miatt kellene találgatni, ki haladhat tovább.


"Ha autót bérlünk és úgy fedezzük fel a környéket számítsunk arra, hogy az angoloknál magasabb a sebességkorlát, általában gyorsabban lehet közlekedni a táblák szerint az utakon, mint ahogy mi azt itthon megszoktuk. Ők ezt be is tartják, még az olyan utakon is, ami kevésbé belátható, vagy annyira szűk, hogy folyton félre kell húzódni. A vidéki utakat sövény szegélyezi, ami szintén nehezíti a kilátást, így valóban csak tapasztaltaknak ajánlott. Valamint a kis falvakban nincsenek kifejezetten járdák, és sok a biciklis is, így rájuk is nagyon kell figyelni vezetés közben." (Gabi)


Egészen elképesztő, mennyire udvariasak az itteniek. Amint kiteszed az indexet, jelezve, hogy sávot szeretnél váltani, a melletted haladó autó azonnal lassít, és gond nélkül beenged maga elé. Ez a figyelmesség szinte hihetetlen. Ha pedig idegenként keresgélsz egy címet, és tanácstalanul bolyongsz, gyakran előfordul, hogy az első arra járó autós megáll, letekeri az ablakot, és megkérdezi, hogy segíthet-e valamiben.

Bevallom, az elején néha megesett, hogy például egy cégtől kihajtva a megszokásból az út jobb oldalára kanyarodtam. Ilyenkor a szembejövő sofőrök nem bosszankodtak, hanem mosolyogva jelezték, hogy talán ideje áthúzódnom a bal oldalra – elvégre ez Anglia.

Egyetlen probléma azonban gyakran előfordul: a kontinensről érkező kamionok és az angliai személyautók közötti balesetek. Úgy hallottam, hogy máshol azt tanítják, párhuzamos közlekedéskor a kamion fülkéje mellett haladjanak, mert a sofőr biztosan látja őket. Ez igaz is, de csak akkor, ha a sofőr a jobb oldalon ül. Angliában, ahol a vezető a bal oldalon van, a kamion jobb oldalán haladó autó teljesen vakfolyékony marad, és ez gyakran okoz sávváltáskor balesetet, amikor a kamion véletlenül leszorítja a mellette haladót.



Autóvezetésben itt nem jeleskednek túlságosan. A buszsofőrök például rendszeresen negyvennel közelítik meg a megállót, hogy aztán satufékkel álljanak meg. Most, hogy esett egy kis hó, különösen látványos volt, mennyire elveszettek ebben a helyzetben. Az persze érthető, hogy téli gumik nem jellemzőek errefelé – ez nem egy havas klíma –, de úgy tűnik, a fizika alapjai sem részei az autósiskolák tananyagának. Én sem vagyok profi sofőr, de még nekem is eszembe jutna, hogy csutkáig pörgetett motorral elindulni a csúszós latyakban nem éppen a legjobb ötlet. Tegnap az ablakból néztük, ahogy egy szerencsétlen nő a sírás határán próbált feljutni egy domb aljára. Végül egy kedves kutyasétáltató tolta be az autóját egy parkolóba, hogy kicsit összeszedhesse magát.

Lehet, hogy nem leszek népszerű ezzel a megjegyzéssel, de a vezetési stílus gyakran megjósolható a sofőr kulturális háttere alapján. Ha valaki Bombayben vagy Kairóban tanulta a helyi, szájhagyomány útján terjedő KRESZ-t, az nem meglepő, hogy sajátos stílusban vezet. Az egyik legkalandosabb vezetési típus számomra az ázsiai nők közt található. Egy filippínó kolléganőm például gyújtás előtt mindig imádkozik, ami érthető is, látva a vezetési szokásait. Egyszer útközben annyira nevetett valamin, hogy behunyta a szemét, rádőlt a volánra, és csak kacagott. Mi kétségbeesve kiabáltunk, hogy "állj meg, balkéz-szabály, jönnek!" – ő meg közben haladt tovább, a sávokat elválasztó vonalon egyensúlyozva.

Hogy ne csak kritizáljak, szeretném kiemelni, hogy a női buszsofőrök tapasztalataim szerint sokkal kiegyensúlyozottabban és biztonságosabban vezetik a járműveiket. Ők egyértelműen a pozitív példák közé tartoznak. (London)


Dudálás minden helyzetben. Az itteni sofőrök egyre inkább az olasz vezetési stílust idézik: gyakorlatilag mindenre dudálnak. Legyen szó arról, hogy pontosan a sebességhatárt tartod, hétvége van, vagy éppen azért, mert nem indulsz el azonnal a zöld lámpánál. Ha nem fordulsz be azonnal, mert szemből még jönnek autók, az sem mentség – a dudálás garantált. Ha pedig megelőznek, gyakran mutogatnak egy sort, majd padlógázzal továbbhajtanak. Ehhez idővel hozzá lehet szokni, néhány hét után már fel sem tűnik. Azonban az első napokban, amikor még az ismerkedés zajlik az itteni közlekedéssel, ez könnyen okozhat extra stresszt.

Étkezés

Alkohol

Az angol fővárosban lenyűgöző, hogy a magas árak ellenére az alkoholfogyasztás milyen természetes része a mindennapoknak. Teljesen elfogadott, hogy a londoniak naponta söröznek, sőt, sokan az ebédszünetüket is alkohollal töltik – ezt különösen az üzletembereknél figyeltem meg a munkám során. Az sem lepett már meg, hogy még a legegyszerűbb orvosi vizsgálatok alkalmával is kitöltetnek egy kérdőívet az alkoholfogyasztási szokásokról. Ez nemcsak a háziorvosok, hanem a kórházi nővérek általános gyakorlata is.

A törvény szerint az angol sörözőkben ihatunk sört, de nincs jogunk berúgni.

Londonban sajnos elég drága az étkezés, de ha spórolni szeretnénk, érdemes éttermek helyett pubokban enni. Ezekben a hagyományos brit fogások jóval olcsóbban elérhetők. Egy tipikus pub étlapján találkozhatunk például a klasszikus fish and chips-szel, steakkel, Shepherd’s pie-jal, lasagnével, salátákkal, curry-vel (erről később) és különféle szendvicsekkel. Ezeket szinte mindig sült krumplival tálalják.

Ha vasárnap városnézés közben megéhezünk, érdemes kipróbálni az angolok hagyományos vasárnapi ebédjét, amely valamilyen sült húsból (például csirke, bárány vagy marha) készül, kétféle zöldséggel és sütőben sült krumplival – ez az egyik személyes kedvencem.

És mit esznek az angolok egy átlagos hétköznap? Íme egy kis ízelítő.

Reggelire általában müzlit vagy pirítóst fogyasztanak vajjal és lekvárral. A hagyományos angol reggeli – amely tojásból, babból, szalonnából és pirítósból áll – ma már leginkább csak hotelekben vagy pubokban kapható. Az ebéd általában egyszerű és könnyű: szendvics, tortilla tekercs, egy kis chips és gyümölcs. A nap főétkezése náluk a vacsora, amely valamilyen főtt ételt jelent, például tésztát, pizzát, curry-t vagy húsos fogást. Ehhez szinte mindig készítenek zöldséget, amelyet általában sótlan vízben párolnak – így bár ízetlen, de legalább egészséges.


Magyarországon elterjedt az „ötórai tea” fogalma, de valójában ilyen szokás Angliában nem létezik. A hagyományos angol délutáni teázás eredetileg 4 órakor zajlott, manapság inkább 3-4 óra körül tartják. Ez az étkezés az arisztokrácia számára egyfajta uzsonna volt, hiszen később vacsoráztak, mint a fizikai munkások, így délután szükségük volt valami harapnivalóra az éhség csillapítására. A második világháború után azonban ez a szokás fokozatosan háttérbe szorult. Bár a teázás szokása megmaradt, a korábbi teaszendvicseket és süteményeket ma már gyakran 1-2 darab keksz helyettesíti.

A hagyományos délutáni teázást ma inkább szállodákban és teázókban kínálják különleges alkalomként, illetve népszerű vendéglátási formaként szolgál baráti vagy családi összejövetelekre, például teapartiként. Ennek ellenére a tea továbbra is a britek legfontosabb itala, napi 3-5 bögre elfogyasztása teljesen hétköznapi.


Pubok – több, mint egyszerű kocsma. Nemcsak azért, mert meleg ételeket, például hamburgert és sült krumplit is felszolgálnak, hanem azért is, mert a közösségi élet fontos színtere. Ide szívesen járnak fiatalok és idősek egyaránt. Egyes napokon pub kvízeket is rendeznek, ahol a vendégek próbára tehetik tudásukat, és szórakoztató közösségi élményben lehet részük.


Nem tudom, miért, de Angliában folyton nasizhatnékom van, pedig az édességek minősége aligha éri el az elvárható szintet – legfeljebb közepesnek mondanám. Talán a remek marketing, talán a szürke időjárás az oka, de nehéz ellenállni a különféle kekszeknek, csokiknak vagy az étbevonóba mártott magvaknak. A személyes kedvenceim a Bendicks mentolos csokitallérjai és a Marks & Spencer sajtos scone-ja. Budapesten ritkábban kívántam meg az édességeket, és ha mégis, akkor inkább sütöttem valami finomat otthon, vagy betértem egy színvonalas cukrászdába. Itt viszont egyre gyakrabban vonzanak a szemem eléggé középszerű bolti édességek. Azt hiszem, részben azért, mert hiányzik egy jó piac, ahol friss, helyi zöldségekkel és gyümölcsökkel kényeztethetném a szemem és a gyomrom.

Vásárlás

Nem mondhatnám, hogy nagy vásárlási mániás lennék, de megint azt tapasztaltam, hogy Londonban tényleg nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni. Sőt, amit ÉN ne tudnék elkölteni – pedig ez azért jelent valamit! A boltok száma elképesztő: az egyszerű ajándékboltoktól kezdve a többemeletes Primarkon és H&M-en át egészen a legnagyobb luxusmárkákig úgy éreztem, tegnap szinte minden létező üzletet láttam, amiről valaha hallottam, plusz rengeteg olyat is, amit még sosem. És mindez csak a ruházati üzletek sora – a különleges boltokat még nem is említettem, amelyek sehol máshol nem találhatók meg.

A Primark például a legolcsóbb márkák közé tartozik, és egy ekkora boltban szinte minden alkalomra találni megfelelő ruhát, cipőt vagy kiegészítőt. Az árak viszont tükrözik a minőséget: a termékek nem túl tartósak, de cserébe teljesen normálisan néznek ki. Olyan, mintha az otthoni kínai üzletek szintjére lőnénk, bár a Primark kínálata azért igényesebb. Legutóbbi látogatásomkor például egy hatalmas TK Maxx üzletben jártam, ahol márkás holmikat lehet kedvezőbb áron találni. Most is meg akartam keresni ezt az üzletet, de útközben folyamatosan elcsábultam, és bementem minden boltba, ami csak érdekesnek tűnt.


A

Közbiztonság

Őrizetlenül hagyott táskák eltulajdonítása, zsebtolvajlás, autófeltörés a világ más nagyvárosaihoz hasonlóan Nagy-Britannia forgalmas pontjain is előfordul. Ne hagyjuk őrizetlenül értékeinket, ruhapróbálás, kocsmalátogatás közben sem.

Figyelem! A nagyvárosokban, különösen London egyes kerületeiben a fiatalkorúak körében előforduló késelések miatt Nagy-Britanniában szigorúan büntetik, ha nyilvános helyen (vagy akár gépjárműben) valaki nyomós indok nélkül tart magánál kést (az önvédelem nem számít nyomós oknak). Ugyancsak tiltott a 7,62 cm-nél nagyobb pengéjű zsebkés, bicska birtoklása, vagy az önvédelmi gázspray használata.


A brit rendőrök általában professzionálisak és megbízhatóak, valamint kevésbé agresszívek, mint sok más fejlett ország rendfenntartó erői. A brit rendőrség a "hozzájáruláson alapuló rendőrség" elvét követi, azaz a köz bizalmára alapozzák legitimitásukat, nem pedig erőszakkal érvényesítik a rendet. Ennek ellenére nem mindig engedékenyek, és beavatkoznak, ha szükséges. Az első vonalbeli rendőrök gyorsan reagálnak bármilyen biztonsági aggodalomra, például gazdátlan csomagokra vagy részeg emberekre.

Angliában és Walesben 43 területi rendőri erő működik, míg Skóciában és Észak-Írországban országos rendőrségi erők vannak. A legtöbb brit rendőr nem visel lőfegyvert, kivéve a speciális fegyveres egységek tagjait, míg Észak-Írországban a rendőrök rendszeresen felfegyverezve járőröznek a történelmi politikai feszültségek miatt.

A rendőrök általában csak angolul beszélnek, de tolmács elérhető rádión keresztül. A rendőrségi kihallgatás során jogod van egy ingyenes tolmácshoz és ügyvédhez. Jogod van a hallgatáshoz is, bár Skócia kivételével ez a jog korlátozott, és bizonyos helyzetekben felhasználható ellened a bíróságon.

A helyszínen nem kell készpénzes bírságot fizetni, és gyakorlatilag nincs jelen az utcai korrupció. A rendőr megvesztegetése súlyos bűncselekmény. A brit rendőrök sötétkék egyenruhát viselnek, Észak-Írországban pedig sötétzöldet.

Néhány területen közösségi támogatótiszteket is alkalmaznak, akik korlátozottabb hatáskörrel rendelkeznek. A biztonsági őrök általában nem rendelkeznek rendőrszerű hatáskörökkel.


A brit közlekedési hálózat általában nem rendelkezik jelentős biztonsági problémákkal, és komolyabb incidensek rendkívül ritkák. Ugyanakkor a gyanús csomagokkal vagy gazdátlan poggyásszal kapcsolatos éberséget értékelik, és a közlekedési vállalatok dolgozói szívesen fogadják a megfelelően megfogalmazott aggályokat. Olyan napokon, amikor nagy rendezvények, például futballmeccsek vannak, nem ritka, hogy a városok környéki tömegközlekedési eszközökön, különösen a vonatokon, részeg és rendbontó emberek utaznak. Ilyen esetekben a vasúti személyzet és a Brit Közlekedési Rendőrség általában kezeli a problémát okozó egyéneket.


Veszélyes környékek:

  • A londoni metróban, kiemelt forgalmú helyeken újabb robbantásveszéllyel továbbra is számolni lehet. Emellett a főváros déli és délkeleti kerületeiben célszerű kerülni a késő esti magányos sétákat.
  • A külvárosi vonatokon, metróvonalakon késő este előforduló garázdaság, rablás csökkenő tendenciát mutat a tömegközlekedési eszközök 75 %-ának bekamerázása óta.

Magyar külképviselet

Magyar nagykövetség Londonban

Nagykövet: Szabadhegyi Péter János

  • Cím: 35 Eaton Place, London, SW1X 8BY
  • Telefonszám (külföldről): 0044-20-7201-3440
  • Telefonszám (belföldről): 020-7201-3440
  • E-mail: office.lon@kum.hu
  • Weboldal: http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/UK/hu/

Egyéb hasznos információk

  1. A brit vonatkozó törvény szerint - a közvélekedéssel ellentétben - nem tilos a férfiaknak nyilvános helyen vizelni. A törvény azonban pontosítja, hogy ez csakis olyan helyzetre érvényes, amikor a vizelés az illető saját járművének valamelyik hátsó kerekére irányul és a jobb kéz az autón nyugszik. A törvény a terhes nőknek megengedi, hogy bárhol vizeljenek.
  2. A baloldali közlekedés ellenére a metróban a gyalogos forgalom szigorúan jobbra tart. Így – míg itthon erre sokszor nincs lehetőség – simán előre törhetsz a mozgólépcsőn is bármikor a 'gyors-sávon'.
  3. Más a konnektor, így átalakítót kell használni az itthon megszokott dolgokhoz (töltő, hajszárító).
  4. A pénzérmékre nagyon kicsi, lehetetlen betűkkel, számokkal van ráírva, mennyi az értékük, így ha kezdő vagy, a boltos beleőszül mire kibogarászod. Nehéz ez a nagy számos magyar érmék után!
  5. Nincsenek külön pubok fiataloknak vagy időseknek. Egy helyen, egy időben teljesen normális, hogy a nyugdíjas nénik mellett anyák, tinihordák és fiatal felnőttek is vannak. Sőt, ami nagyon jó, hogy az idősebbek épp úgy eljárnak kocsmákba (pubokba) és éttermekbe napi rendszerességgel, mint a fiatalok.
  6. Tök más mértékegységeket használnak, a kiló helyett fontot (453 g), a távolságra mérföldet (1609 m), a Celsius helyett Fahrenheitet (felejtsd el a fejben átváltást). A bevásárlásra vállalkozóknál jól jöhetnek az angol ruhaméretek, ja, mert erre is mást használnak:) Sok angol üzletben van cash back, vagyis kártyás fizetésnél lehet kérni készpénzben visszajárót.
  7. A sört pintben mérik, így ne korsóval vagy pohárral kérj, hanem pintet, vagy fél pintet! Egy pint egyébként kicsit több, mint fél liter, de a finom söreikből biztosan el fog fogyni! Ja, és az ezerféle csapolt cidert se hagyd ki!

forrás

Csapok - Miért van két csap a brit mosdókon?

Nagy-Britanniában a csapoknál jó nagy sokk érhet minket! A meleg és a hideg víz is külön csapból folyik. Az egyik baromi hideg, a másik pedig baromi meleg. Sokan nem értik, hogy ennek meg mi értelme van, de igazából - egy félig-meddig urban legend szintjén - terjedő magyarázat szerint a brit csővezeték-rendszer kiépítésekor csak hideg vizes csapokat terveztek, hiszen a fűtött folyóvíz ekkor még nem volt feltalálva. A jobbkezesség gyakoriságának elve alapján a hidegcsap a jobb oldalra került. Később a házi átfolyós és bojlertartályos vízmelegítők elterjedésével újabb csapot kellett beszerelni, a régi vezetékezéshez nyilván nem akartak nyúlni, így megszületett a melegcsap a bal oldalra.

Sokaknak ez meg is felelt, de páran gondolkozni kezdtek a keverőcsap lehetőségén. A keverőcsapoknál azonban észrevették, hogy a korábban kiépített vezetékrendszerben az átfolyás és így a nyomás is csekély, a keverőcsapból pedig igen csak gyengén csordogált a víz. A nyomásemelés jó ötletnek tűnt elsőre, de a keskeny és vékony falú ólomcsövek nem bírták a nagyobb nyomást és szétrepedtek. Mivel a brit épületek jó részében még mindig ezek a régi (amúgy egészségtelen) ólomcsövek teljesítenek szolgálatot, ezért a keverőcsapok nem terjedhettek el annyira. Persze vannak már újító helyek (pl. szállodák), ahol megoldották a problémát (pl. szivattyúrendszerrel és nyomáskiegyenlítéssel). Az új építésű házakban jószerivel már mindenhol gondoskodnak a megfelelő vízvezetékezésről, hogy lehessen keverőcsapokat telepíteni.

"A meleg vizes és a hideg vizes csap KÜLÖN van, az egyikből tűzforró, a másikból jéghideg víz folyik. Maximum összelötykölni lehet a kettőt a mosdókagylóban, de rendesen használni nem. Teljesen érthetetlen, vajon ők hogy a fenébe használják? Teljesen zakkantak? Nem értem..."


"Azért jobb a két csapos megoldás, mert ha arcot akarsz mosni, akkor könnyedén behajolhatsz a mosdóba és nem vered be a fejed a csapba." (Persze létezik olyan keverő-csap, aminek elforgatható a kivezetése - úti kritikus)


"Sok helyen találkozhatsz már keverőcsapokkal Nagy-Britanniában! Hotelekben, újabb lakóházakban, nyilvános mellékhelyiségekben, mindenfelé..." (Egy brit fórumozó)


"Elvileg egy régi brit kormányzati intézkedés az oka, mert régebben a megbízhatatlan átfolyós vízmelegítőkről úgy vélték, hogy ha elromlanak és a nyomás sem megfelelő, akkor a meleg víz visszafolyhat a keverőcsapon át a hideg vizes vezetékrendszerbe és a tiszta ivóvízbe így mindenféle baci kerülhet (amelyek a meleg vízben tenyésztek ki). Hát... érdekes elmélet, de végül is hihető. Vagy mégsem?" (Egy másik brit fórumozó)

Nagy-Britannia: vagy leég a kezed, vagy lefagy. A világ többi k*b*szott részén - olyan a víz, amit simán kibírsz!

Ez pedig egy igen elmés home-made hack, ami sokaknak segíthet...

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon