Nagy-Britannia klímája enyhe mérsékelt, leginkább a Golf-áramlat teszi azzá. Télen a régió hűvös és felhős, a brit sziget nyugati részei szelesek és csapadékosak, mert jobban befolyásolja klímáját az óceán. A keleti partok szárazabbak és kevésbé szelesek. Túlzó általánosítás, hogy Nagy-Britannia az átlagnál csapadékosabb ország. Valójában több eső esik pl. Norvégiában, Svájcban, Japánban és Új-Zélandon. A norvégiai Bergen-ben átlagban egy év alatt több eső esik, mint a nagyon csapadékosnak tartott Glasgow-ban.
A britek laknak a legkisebb otthonokban egész Nyugat-Európában, az új építésű lakások és házak átlagterülete mindössze 76 négyzetméter. 30 éve még 85 négyzetméter volt az átlag, azaz tíz négyzetmétert szűkültek a lakóingatlanok, átlag szobaszámuk pedig 5,2-ről 4,8-ra csökkent.
A havi minimálbér Nagy-Britanniában: 390 320 forint (2015-ös adat).
"A britek laknak a legkisebb otthonokban egész Nyugat-Európában, az új építésű lakások és házak átlagterülete mindössze 76 négyzetméter. 30 éve még 85 négyzetméter volt az átlag, azaz tíz négyzetmétert szűkültek a lakóingatlanok, átlag szobaszámuk pedig 5,2-ről 4,8-ra csökkent. A The Daily Mail londoni napilap összevetésül megjegyzi, hogy Írországban 87,7, Hollandiában 115,5, Dániában pedig 137 négyzetméter az új lakóingatlanok átlagterülete. Ami a brit egy hálószobás lakásokat - a legkisebb kategóriát - illeti, azok mindössze 46 négyzetméteresek, a méret nagyjából egy metrókocsiéval vetekszik. Ráadásul az ablakaik kicsik, általában csupán vánkosnyi méretűek, és a természetes fény hiánya megviselheti az immunrendszert. Az utóbbi 10 évben épült lakásokban lakók 75 százaléka alapgondnak tartja a helyszűkét, és elsősorban emiatt akar elköltözni. A britek csaknem egyharmada földszintes házban szeretne lakni, ám éppen ezekből épül a legkevesebb, négy éve például mindössze 300 készült. Az összes brit lakóingatlannak csupán a két százalékát teszik ki, miközben a lakosság 30 százaléka ilyenben szeretne élni." forrás
,, Multikulti – az ország, de főleg London sok különféle népnek nyújt második otthont ideiglenesen vagy hosszútávra. Egy alkalommal egy londoni házibulin a házigazdával 12 különféle nációt számoltunk össze, a kazahtól a lengyelig, franciától ausztrálig. Az angol nép befogadó, türelmes és persze örül a munkaerőnek." forrás
,, Az osztályrendszer-viselkedés szerintem eltűnőben van, de még mindig nagyon érezni a hatását és következményeit. Írtó furcsa nekem az angol társadalmi berendezkedés. Nagyon meglepett, hogy a lakosság egy része, még az igen jól kereső rétegek is, nem tud gusztusosan enni, kézzel tunkol és csámcsog hozzá, télikabátban ül az operában mert lusta leadni a ruhatárba, és kivakart bugris módjára beszél a másikkal. Az iskolából kizúduló gyerekek mint valami kis vadállatok. Egyáltalán nem úgy viselkednek, mint amit én kiskoromban ,,tisztes polgári családnak” láttam, elképzeltem, pedig itt megvan hozzá a pénz. Mint az ősemberek. Nincs bennük finomság. A jövedelem kialakított egy középosztályt, de kultúrában vadak maradtak. Természetesen találkoztam olyan angollal is aki erősen blue collar, kétkezi munkás volt, de tündéri kellemmel, jó modorral volt megáldva (nevelve). (2017)" forrás
"Általánosító sablon vélemények a britekről: piásak, rossz kajákat esznek, az arcizmuk sem rezdül, azaz nem mutatják ki az érzéseiket, a hagyományok rabjai, van önbizalmuk, bulldog lelkületűek, a testhigiéniára nem nagyon adnak, miközben álságosak, képesek könnyen gorombaságokat vágni másokhoz, cigiznek vagy pipáznak, ápolatlan a hajzatuk, öltözködésben nincs semmi ízlésük, szeretnek kirúgni a hámból (sörben tocsogva), egész nap káromkodnak, mély gondolkodásúak (józanon), intelligensek, jól fejezik ki magukat, szuper a humoruk (ha nem, akkor egyedül röhögnek rajta), szeretnek hencegni, nem csípik az amerikaiakat, oda vannak a royal family-ért."
Megalapozatlanul, de él a britekről világszerte az a sztereotip nézet, hogy rossz, avagy csúnya a fogazatuk. A britek más népekhez képest sokkal inkább élnek szabályok sűrűjében. Vannak szabályok, amelyek más népek szemében fölöttébb furcsának, feleslegesnek tűnnek.
"Értelmező szótár kell hozzájuk – Szinte mindenki ismeri a kis táblázatot, hogy mit mond egy angol, mit gondol valójában, és mit gondol a külföldi, akinek mondja. (Példa: „El kell jönnötök hozzánk vacsorára!” A címzett azt gondolja, jaj de jó, meg fognak hívni. Az angol azt érti: „Sosem foglak meghívni.”) Na, ez tényleg így van." forrás
"Nem stresszesek. Bármi is van: It's OK! Minden problémát meg lehet oldani. Barátságosak, kedvesek. Legyen szó a családról, vagy a bolti eladóról, szupermarketről, bankról. Mindenhol otthon nem nagyon tapasztalt kedvességgel találkozok. Úgy beszélgetnek, mintha ezer éve ismernénk egymást. A sofőrök türelmesek, toleránsak. Nem dudálnak egymásra, sőt elsőbbséget adnak, akkor is, ha nem nekik kell. És megköszönik akkor is, ha nem is kellene. Lehet ez Londonban meg nagy városokban nem így működik, nem tudom, de itt vidéki környezetben és kisvárosban ez van. És persze őrült gyorsan vezetnek.
Nekünk is van egy kis ügyes autónk, így gyorsan hozzá kellett szokni az itteni forgalomhoz. Nem könnyű. Én még nem vezetek, még nem voltam rákényszerülve. De tegnap is megtörtént, hogy a kormány felőli oldalon akartam beülni. Otthon nem is vettem észre, hogy ennyire belém van rögzülve, hogy az autó melyik oldalán mi van:) Lassan nekem is neki kell kezdeni a vezetésnek, ideje. Itt ugye mindenki vezet és anyukánk már mondta, hogy meg kell szokjam, mert mi van, ha Alex nem tud valamiért elmenni a gyerekekért, akkor nekem kell. Az út pedig kb. 40 perc, csak oda.
Táplálkozás. Uncsi, legalábbis, amit a mi családunk eszik. Gyerekek, reggeli: cereals, minden áldott reggel. Igaz, hogy millióféle, fajta van nekik, de akkor is... Az ebéd itt a fő étkezés. Már amikor mindenki itthon van. Csirke, krumpli sülve és saláta. Más húst én még nem láttam. Vacsora, vagyis tea (aminek a teához persze semmi köze) valami könnyű pirítós vagy tészta, spagetti, fish fingers, rizs zöldséggel. Sok gyümölcs, zöldség, gyümölcslé. Nem esznek sokat, inkább egészségeset és elég unalmasat. Pedig olyan sok mindent lehetne készíteni abból, amivel a hűtők tele vannak. Na de ez sem az én dolgom. Kivéve ma este és holnap reggel. Igaz erre is receptet kaptam. Ma este: fish fingers, small potatoes, brokkoli. Nem tudom a gyerekek mennyire örülnek ennek, de ma kiderítem :)
Életmód. Sport, mozgás, levegő, olvasás, utazás és ehhez hasonló finomságok. Sport: gyerekeknek lovaglás, úszás, sok sok iskolai program mindenféle sporttal. Anyukának lovaglás, tenisz. Apukának foci. Mindenkinek sok kirándulás, vakációban nagy utazás. Mindenkinek kell olvasni, lefekvés előtti program. Persze van is amit. Itt szeretnek könyveket vásárolni az emberek. Otthon valahogy divatjamúlt dolog az olvasás. Korán fekvés, korán kelés, minden pillanat kihasználása, én itt még olyat nem hallottam, hogy valaki fáradt vagy mára már elege van és egyet kidől. Csupa energia mindenki. Még annyi minden van, de lassan mennem kell dolgozni, közben gyűjtöm a gondolataimat. Ja, ami még nagyon fontos. Nagyon rendetlenek. Azt hiszem ez nem csak itt van így, mert ahová plusz melózni járok, ott is ugyanez van. Egy ajtót, szekrényajtót, fiókot be nem csuknak maguk után. Egy villanyt le nem kapcsolnak, egy ruhát el nem raknak. Cipő, zokni az asztalon. Mindig azt hiszem, amikor belépek, hogy valami nagy dologra készülnek, úgy áll a lakás." forrás
"A csajok sokkal vagányabbak. Őket a barátságtalan hideg és esős időjárás sem tántoríthatja el semelyik évszakban sem attól, hogy magassarkú-miniszoknya kombóban induljanak el péntek este. Respect! A főzéssel egy átlag angol nem sokat bajlódhat, legalábbis a szupermarketek kínálata alapján, ahol a nyersanyagok sokkal kevésbé vannak jelen, mint a félig kész ételek. Otthon nem veszik le a cipőt, de nem is öltöznek át. Ha már voltak aznap valahol, simán utcai cipőben és utcai ruhában vannak otthon, egészen az ágyba bújásig. Igen tudjuk, itthon is vannak, akik így tesznek, de rögtönzött közvélemény kutatásunk szerint a cipő levevés itthon eléggé általános. Megkérdezik, hogy vagy, de nem várnak rá választ, kedvesemnek és édesemnek szólítanak, pedig csak betértél egy kávéra. Bevallom, ez a két dolog igencsak kedves és jóleső, főleg ha azt nézzük, különben mennyire ridegek is tudnak lenni az idegenekkel. Mindenhez chipset esznek, amit mellesleg ott sok helyen crisps-nek hívnak. A kis zacskó chips itt az ebédmenü része a szendvics és az üdítő mellé. A buszt itt nem csak “falun”, hanem a nagyvárosokban is le kell inteni, ha azt szeretnéd, hogy megálljon." forrás
"Pozitívumok:
A legnagyobb pozitívum számomra, hogy az angolok büszkék rá, hogy angolok! .) Imádják a történelmi múltjukat, a kultúrájuk jellegzetes kellékeit (pl. kávézási, teázási szokások), ha ünnepelnek valamit, akkor nagyon kitesznek magukért.
Az angol fiatal férfiak gondolkodás nélkül átadják a helyet az idősebbnek. Legalábbis ezt tapasztaltam a buszokon.
Imádják a parkjaikat, ami nem is csoda, mert nagyon szépen karban tartják őket, és úgy tűnik, a lakosok is vigyáznak rájuk.
Sok a baleset, bűncselekmény, de nagyon sok rendőr van az utcákon, és ha valahol történik valami, rögtön odasietnek.
A férfiak többnyire nagyon elegánsak, a nőkről ez azonban már nem mondható el. A fiatalabb nők, lányok szerintem kifejezetten rosszul öltözködnek, gyakran igénytelenül. De persze vannak nagyon elegáns nők is, csak a férfiakra ez jobban jellemző. Sok iskolában még kötelező az egyenruha viselése, azt hiszem, ez is olyasmi, amit a hagyományaik miatt őriznek meg. Én azért ezt nem tartom egyértelműen pozitívnak, inkább elgondolkodtatónak.
Nem építenek annyi új házat, mint mi, Magyarországon. Sokszor százéves házakban laknak, és inkább felújítják a házaikat, sem mint újba költözzenek. Ez is azért lehet, mert értéknek tekintik a régit, és nem akarnak mindent lerombolni, ami egy kicsit már rozoga vagy elavult.
Negatívumok:
Túl sok kávét isznak és túl sok cigit szívnak. Mindezt az utcán, sétafikálás (rohanás) közben is.
A mozgólépcsőn lefelé és fölfelé is imádnak rohanni, ezért jaj Neked, ha az útjukba állsz (erre mondjuk londoni szokáshoz híven felirat is figyelmeztet, mármint arra, hogy hagyd szabadon a bal oldalt).
Hihetetlenek a jelzőlámpa nélküli, "csak sárga villogóval" ellátott zebrák! Nézz minden irányba, mert bármikor előbukkanhat egy busz, autó vagy bicikli!
Nagyon egészségtelenül esznek! Az angol reggeli egyenesen koleszterinbomba, szerintem nem is lehet bírni gyomorral, hogy minden nap sonkát, tojást és kenyeret reggelizzenek. Nekem nagyon hiányzott a zöldség a reggeli mellől. A boltokban azonban nagyon sokféle készételt lehet kapni (ergo úgy tűnik, nem főznek túl sokat az angol nők sem), ezek jó minőségűek a Tesco-ban is, nem látni benne rohadó alkatrészeket (bár ők is kipakolják az üzletekben a lejáró szavatosságú ételeket, csak ezek nem a kőkeményre száradt kenyerek, barnuló húsok, hanem még mindig fogyasztható ételek), ezek közül sok az ún. snack. Én először kiakadtam azon, hogy pl. 5 szelet almát képesek egy kis zacskóba betenni, és úgy árulni, de még mindig jobb így, talán meg is veszik az angolok, és napközben is esznek egészséges dolgokat. De mindenből van kis zacskós vagy kisméretű dolog abból a célból, hogy az utcán vagy bárhol falatozhassanak. Érdekes kultúra ez...
A szemetelés itt is létező probléma. Míg én abból csináltam gondot, hogy hova dobjam a szemetemet, addig ők gond nélkül beletömködik egy postaládába is vagy simán otthagyják az utcán. Igaz, megtehetik ezt, hiszen minden nap kitakarítják a várost. Ettől még elgondolkodtató...
Az angol ajtók hatalmasat csapódnak! Azt hittem, csak a szállodámban van ez így, de máshol is ezt tapasztaltam. Én állandóan összerezzentem egy-egy ilyen csapódás után. Igaz, hogy nemigen csukják be az ajtókat kézzel az angolok, de maguk az ajtók is nehezek és nagyokat csapódnak.
"Valószínűleg látott már mindenki Angliában vörösre festett tarajos punkot szegecses göncökben, vagy napbarnított raszta hajú aranyláncos jamaicait (és még sorolhatnám), akik egyszerű természetességgel jönnek-mennek az emberek között. Sőt mi több, szemmel láthatóan a helyzettel a helyieknek kutya bajuk. Budapesten ezért legalábbis fintorgó tekintet járna talán egy jó ízlésű ember felfogása szerint. De most nem annyira a különcökről szeretnék beszélni, hanem az átlagos öltözködési kultúráról itt Angliában. Az angolok leginkább funkcionálisan öltözködnek. Úgy látjuk, hogy ez az elsődleges szempont itt Londonban, mikor elindulás előtt otthon kiválasztja valaki az aznapi programjához a ruhadarabokat. Nem a jól kinézet, nem az elegancia, vagy egyéni értékrend tükrözése ami meghatározó, sem az egyéni ízlés, hanem a funkcionalitás. A ruhának passzolnia kell ahhoz a helyzethez, amiben az ember mozogni fog az elkövetkező néhány órában.
Nem meglepő talán, hogy az angolokra jellemző az uniformizmus is, ami a valahova tartozási igényből fakad. (Azt még nem tudjuk, hogy ez az igény viszont honnan jött.) Észrevehetően visszaköszönnek ugyan is hasonló minták és szabások bizonyos foglalkozások körében. Viszonylag könnyen meg lehet saccolni ránézésre kisebb londoni jártassággal, hogy ki milyen munkát végez, és esetleg milyen munka környezetben. Ezáltal kiegészül az eddigi megállapításunk: az angolok szeretnek "uniformisba" öltözni, amiből adódik a ruha funkcionalitása is.
A fentiek következménye az is, hogy ha én felvennék egy gumicsizmát rövidnadrághoz, és törülközővel a hátamon elmennék sportolni valahova, valószínűleg kevesebben néznének meg a kinézetemért mint Budapesten. Indok: nyilván van valami funkciója annak, ahogy öltözök. Egy kicsit igaz ez a korábban említett különc emberekre is. A megjelenésük funkciója náluk a punk vagy egyéb csoporthoz való tartozás hangsúlyozását szolgálja mindössze. Másik megközelítésből nézve, nekik a furcsa ruhájuk nem más, mint az "uniformisuk"." forrás
"Bár egyes statisztikák szerint a brit nők fizetése egy harmadával elmarad a brit férfiak átlagfizetésétől, a Férfiak mégis azt mondják nekik, hogy a számla megosztása a feminizmus logikus következménye. Az egyik nő, aki felháborodott azon, amikor egy drága étteremben egy romantikus randevún a partnere a számla felének kifizetését várta el tőle, jól megkapta a magáét: "Vissza akarod tekerni az idő kerekét, és alázatos kis háziasszony szeretnél lenni?" Egy másiknak hasonló körülmények között csak annyit mondtak, hogy "nem vagy elég modern." forrás
,, Az angol gyerekek: Kb. 80%-uk a Sátán elkényeztetett kis betyárkörtéje, akiket egy összetekert újsággal csapna le az ember. Neveletlenek, akaratosak, a pökhendiség szó szerint el tudja torzítani már egy négyéves vonásait is. Aki nem hiszi, üljön be egy átlagos éttermbe, menjen múzeumba, vagy nézelődjön pár órát egy orvosi rendelőben: lebarmolják a berendezést és megállás nélkül visítanak. Ha felizgulnak, ha figyelmet akarnak, ha valami cuccot kívánnak meg, ha a testvérük akarják túlszerepelni. Felemelő volt tapasztalni, hogy Pesten, Rigában, lengyeleknél..figyelj...normálisan elvannak a kölykök! Csak úgy...vannak. Még aranyosak is. Beszélnek, járkálnak, játszanak, de nem róluk szól az univerzum. Mert épelméjűek a szüleik." forrás
,, Az angolok nagy többsége igekötőként használja a jól ismert „Sorry-t”. Nem lehet megszámolni, hányszor kérnek elnézését. Nem rohannak, nem sietnek, rendkívül nyugodtak és mindig van idejük meginni egy tejes teát. " forrás
,, A briteket az alábbi nonverbális kommunikációs vonások jellemzik:
a szemöldök megemelése (ezt a szkepticizmus kifejezéseként érzékelhetjük),
az ujjak forgatása a halánték körül (ez a gesztus azt jelenti, hogy »döntsd el magad«, nem úgy, mint más országokban),
a középső- és a mutatóujj kinyújtása tenyérrel a másik ember felé az egyetértés jele, a győzelmi »V«-jelhez hasonlóan, de az ellenkező irányba mutatva komoly sértés a másikra nézve..." forrás
"Az angolok számomra érthetetlen módon nem használnak sót. Persze az utólagos sózást nem bünteti a törvény, de soha nem sikerült olyan készételt vásárolnom, ami nem kiáltott jó néhány gramm sóért. Étkezési szokások tekintetében megemlítendő még az a temérdek benzinkutas szendvics, amit gyakorlatilag bárhol be lehet szerezni a kávézótól a szupermarketig, és szinte mindenki ezeket fogyasztja ebéd címén, illetve a babkonzerv, amiből akkora halmokat sohasem láttam még sehol, mint Londonban. Egész babkonzerv-szekciók is fellelhetőek egy-egy üzletben. és hát, az angolok tényleg imádják a babot reggel, délben, este. Az angol gasztronómia ki is merül ebben." forrás
"Az angolok nem tudnak főzni” – gondoltam én is, mielőtt az Egyesült Királyságba költöztem. Kis idő múltán azonban „sajnos” be kellett látnom, hogy ez bizony tévhit a javából. Az angol konyha (bár tény, hogy kell hozzá némi idő, míg megszokja az ember) egyszerű, laktató, finom, egy szóval: szerethető. Bármilyen hihetetlen is, az angol konyha nem merül ki a fish and chips majszolgatásában. Kétségkívül ez a legismertebb, tradicionális étel: egy kis rántott hal, ecetes-sós sült-krumplival, amit sok helyen továbbra is újságpapírba csomagolva árulnak, mint a régi szép időkben. És ha már sült hús: ha nem is verhetetlen, de mindenképpen remek az angol marhasteak is, amit a szinte nyerstől a teljesen átsütöttig gyakorlatilag bárhogyan kérhetsz. (Az én kedvencem a félig átsült, „medium” változat, aminek a belseje pirosas-rózsaszín, tehát már nem véres, de nem is túl száraz.) A hússzeleteket gyakran nem is fűszerezik, így még inkább kiemelve a marhahús isteni ízét. Hasonló okokból a köret sem éppen gazdag: általában csak egy kis párolt zöldséget, esetleg valamilyen chutney-t (Dél-Ázsiából származó fűszeres, leginkább lekvár állagú szószt) kapunk tányérunkra" forrás
"Az angol konyha, ha lehet ezt a szóösszetételt használni, számomra nagyon egyhangú. A fish and chips, steak and chips hazájában ezért is népszerűek a különféle nemzetek éttermei, van itt minden: indiai, japán, thai, kínai, török és Londonban most már magyar étterem is. Lengyel barátaink körülbelül tíz évvel korábban vetették meg lábukat a szigeten, így nekik komplett gyáraik, üzemeik, bolthálózatuk van, ezért is adhatják olcsóbban az áruikat, mint mi, hiszen a magyar boltosoknak a szállítási költséget is be kell építeniük a fogyasztói árba. (átszámítva nagyjából a magyarországihoz hasonló árral dolgoznak)" forrás
,, Általános vélekedés szerint az angol konyha hm… hagy némi kívánnivalót maga után. Tapasztalatom szerint az átlag angol nem túl gyakran főz, inkább bedob valamit a mikróba vagy házon kívül eszik. Sok a takeaway étterem, ahova csak beugrik az ember és hazaviszi, amit rendelt. Rengeteg a kínai, thai, olasz vagy indiai étterem is, tehát a nemzetközi ízek is színesítik az angol konyhát. Azért lehet találni finom angol fogást is, (v)együk például a tradicionális Yorkshire puddingot – ami nem édes, hanem sós étel –, vagy a shepherd's pie-t, amit darált húsból, krumpliból és zöldségekből készülő egytálétel.
Édességek – tudom, máshol is lehet kiváló csokikat, kekszet kapni. Én mégis nagyon szeretem az itteni kínálatot, a Cadbury csokikat, a csokis kekszeket, vagy a flapjacket, ami egy müzli szelethez hasonló édesség, bár nagyobb kivitelezésben kapható és jóval édesebb." forrás
Sokan úgy gondolják, hogy Nagy-Britanniában nem szolgálnak fel sört hidegen. A valóság az, hogy manapság a sörözőkben többnyire hidegen árulják a sört. Sőt a Caling és Tennents nevű brit sörök esetében külön hangsúlyozzák, hogy csak hidegen érdemes inni. A Guinness sörnek van egy extra cold verziója, ami roppant népszerű.
Jön!
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.