Helyiek ünneplőben - e. f. fotója
(tán: nyue)
Niue egy szinte ismeretlen óceániai szigetország, aminek 260 négyzetkilométer a területe és lakossága mindössze kb. 1965 fő (2023-as adat). Folyamatosan csökken a lakosság az elvándorlás miatt. A hatvanas években még több mint 5 ezren éltek ott. Van helyi nyelv, a niuei, de a lakosság egyre inkább csak angolul beszéli, annak új-zélandi akcentusával.
Fővárosa: Alofi, ami csekély 16 747 kilométerre van Budapesttől. A szigetország 2824 kilométerre van Új-Zélandtól, északnyugati irányban.
Niue államként kis mértékben magát kormányozza, de szabad szövetségben Új-Zélanddal, ami a teljes szuverenitásáról való lemondást is jelenti. Az államfőjét ismerjük: II. Erzsébet angol királynő, ugyanis Niue - Új-Zéland révén - Nemzetközösség-i tagállam.
1974-ben vált Niue függetlenné. Addig Új-Zéland gyarmata volt.
Jólllehet a Niue-be irányuló turizmus csekély, alig méltó említésre, azt azért illik megállapítani, hogy természeti szépségekben gazdag. Főleg a barlangokat és a szurdokokat látogassuk meg, ha - mondjuk - egy rövid hétvégére itthonról kiruccanunk (....) a szigetre. A magyar állampolgárok (is) vízummentesen utazhatnak be, ha 30 napnál hosszabb időt nem akarnak szánni Niue megismerésére. A szigeten jókat lehet búvárkodni, szuper a bálna- és a delfinnézés.
Niue most éppen érdekes lett ezért: A Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség (IDA) először ismert el egy teljes országot olyan helyként, amely fölött vaksötét az ég: "a csendes-óceáni Niue szigetállamban a legkisebb az emberi tevékenységből származó fény."
Hamar körbeértem a világ egyik legnagyobb korallszigetén. 2400 km-re voltam Új-Zéland partjaitól, a repülő, amely Aucklandből idáig elhozott, éppen most készült a felszálláshoz. Integettem a gépnek, miközben tudtam, a következő egy hét múlva érkezik. Addig – ahogyan a gépkocsikölcsönzős mondta −, maradnom kell. Fogoly lettem a paradicsomi börtönszigeten.
Semmi siránkozás, önként jöttem ide. Több dolog is vonzott. Először is az egyhetes kötelező itt-tartózkodás. Másodszor, hogy lakott terület közelében a világon itt a legtisztább a Csendes-óceán, lévén, hogy a szigeten nincsenek folyók, így semmi sem szennyezi a földdarabot körbeölelő tengert. Ráadásul hatalmas óceáni cseppkőbarlangok húzódnak meg errefelé, és itt terem a noni, amelyből a daganatos betegségekkel küzdők csodaitalát készítik. S végül: Niue már majdnem olyan eldugott szeglete a földnek, mint a Pitcairn-szigetek.
Niue tengerpartja alapvetően köves, sziklás, de van egy partszakasz, ahol 20 méteren finom homok található.
Az ország a világon az elsők között adott ingyen wifihasználatot a lakosságnak még 2003-ban. A sziget a következő jelszavakkal hirdeti magát: Nincs bűnözés. Nincs sorban állás. Nincs egyetlen közlekedési lámpa sem. Nincs tömeg. Nincs bevásárlóközpont és mozi. És végül: bankautomata sincs, szóval aki ide jön, számolja ki, mennyi pénzre lesz szüksége.
Vendéglátóim másnap Hakupuba, a nonifarmra vittek. Útközben elmesélték, hogy majd ihatok egy pohár noni italt, s ha nem hányom ki, vagy nem köpöm azonnal a földre, máris enyém a nonimester büszke címe. Nevetve tették hozzá, hogy eddig nem sok látogató volt képes lenyelni vagy magában tartani az amúgy roppant egészséges, az emberi szervezetre csodálatos hatást gyakorló förtelmesesen büdös levet.
A noni a polinézek szerint a sejtek ezermestere. Akadt már olyan ember a világon, aki ennek segítségével gyógyult ki daganatos betegségéből. Morfondírozásra alig volt időm, mert a kocsi egy éles bal kanyar után máris befordult a farmra. Itt aztán tobzódhattunk a szabadon termő gyümölcsökben.
A terület tulajdonosa egy amerikai és egy japán úr. Már régen milliárdosok lettek a hányásszagú lé exportálásából, mégsem akarnak innen továbbállni. Maradnak, és gondozzák a drága nonijukat. Egy kis pohárral adtak csak, úgy vélték, kár belém. Csak azért is megittam, fintorogtam, de nem köptem ki, sőt a következő fél órában belém diktált grillezett kolbász is a helyén maradt – a gyomromban.
Hétfő az egyik piaci nap a fővárosban, Alofiban. Az oda vezető utat – amely az egyetlen főút a szigeten – már betéve ismertem. A főtér nem más, mint egy nagyobb füves placc, ennek szélén csomagolták ki portékáikat a polinéz asszonyok. Volt itt nagyra nőtt tök, trópusi banán, kézzel készített ékszer és hal minden mennyiségben. Tömeg viszont nem, ez idő tájt csak pár elvetemült turista kószált a szigeten.
A piactérről jól látni Niue kormányhivatalának épületét, amely egy egyszerű faház a tengerparton. A rendőröknek sincs sok dolguk errefelé, a bűnözés ismeretlen fogalom, a fakabátok legfőbb tevékenysége a kóbor ebek összeírásában merül ki. Néha benéznek az elhagyott házakba, hogy minden rendben van-e.
Körbefurikáztam az autóval, az út mentén sírokat láttam. Központi temető nincs, a halottakat a házak közelében temették el. Bemerészkedtem egy üres lakóépületbe, amelyet tényleg úgy hagytak, ahogyan innen elmentek. A konyhában edények, az ágyon vastag lópokróc. Minden tárva-nyitva volt, sehol senki. Mégis, a szívem a torkomban dobogott, és nagyon reméltem, hogy nem találkozom senkivel.
Másnap a Tavala Arch nevű csodálatos tengeri sziklához zarándokoltam el, amelyet a helyiek Niue diadalívének is neveznek. Van ebben cseppnyi túlzás, de a természet ereje által megformált hatalmas szikla valóban lenyűgöző látványt nyújt. Az odajutás felért egy kalandtúrával, hiszen az első órában buja dzsungelben kellett előre jutnom. Földre esett kókuszdiókat kerülgetve bukkantam ki a fák közül, alattam már zúgott az óceán, s egy kötéllel jelzett keskeny úton ereszkedtem le a sziklák közé.
Lassan eljött a búcsú ideje. Néha úgy éreztem, jó lenne itt élni, máskor meg arra gondoltam, nem sokáig bírnám. Niue a Föld egyik utolsó érintetlen darabja. Annyira messze van mindentől, hogy talán meg tud maradni ilyennek. Ez jó érzéssel töltött el, miként az is, hogy pénteken percre pontosan érkezett a repülőgép Alofiba.
A kocsit, benne a kulccsal, a parkolóban hagytam. A táskámat magam után húzva megindultam a reptér felé. Helyes kisgyerekekbe botlottam, akik egy szál virággal búcsúztatták a szigetről távozókat. A jelenet megható volt, de nem volt időm érzelgésre. A reptéri alkalmazott a nevemet kiáltotta, már csak én hiányoztam a gépről. Aznap tizenöten hagytuk el a „börtönszigetet”, ahová bármikor szívesen visszatérnék. (L. G., 2024)
Niue a világon az egyik olyan ország, ahonnan csak egyetlen egy irányba mennek repülők. A hetvenes évek közepén, amikor megnyitották Niue repülőterét, sokan mentek szerencsét próbálni a „közeli” Új-Zélandra, ahol ma már jelentős számú niuei kisebbség él. Tulajdonképpen miattuk indít viszonylag nagy repülőgépet az új-zélandi légitársaság, hiszen karácsonykor tömve van a járat.
Menetrend szerint közlekedő légijáraton csak az új-zélandi Aucklandről juthatunk el a szigetre. Ezt a járatot azért közlekedtetik, mert sok Niue-i Új-Zélandon dolgozik vagy már tartósan ott is él. Az Air New Zealand heti egy, vagy a főszezonban heti két járatot működtet Auckland és Niue fővárosa, Alofi között. A repülési idő: 3 óra 25 perc.
Mindig használj óvszert. Tartózkodj a szextől! Ne adj esélyt az AIDS-nek. Legyél hűséges - z.j. fotója
Aki szereti a passion fruit-ot (maracuja), az válassza következő úticéljának Niue-t, mert itt ebből a gyümölcsből sok van. Finom lekvárt is csinálnak belőle. Magyarul így határozható meg: a golgotavirág gyümölcse.
1. A szigetországban az Új-Zélandi dollár (NZD) a hivatalos fizetőeszköz. Mivel jószerével mindent importálni kell magas szállítási költségekkel, így Niue a látogató számára drágább, mint Új-Zéland.
2. A szigeten nincs tömegközlekedési eszköz. A sziget olyan kicsi, hogy autóval 40 perc alatt körbejárhatjuk. Ha nem akarunk autót bérelni, akkor nyugodtan autóstoppolhatunk, mert 100 százalék biztos, hogy intésre megállnak nekünk a helyi autóvezetők. Amúgy baloldali a közlekedés.
3. Cook kapitány 1774-ben fedezte fel a szigetet, amit ,, Vad földnek" nevezett el (Savage land), feltehetően azért, mert a fehér felfedezők érkezésére a helyi nép ellenségesen reagált. Az is lehetséges, hogy a helyiek vörös testfestéseit a kapitány a vérszomjasággal asszociálta. Manapság a turista bizonyosan azt tapasztalja, hogy a helyi emberek roppant vendégszeretők, békések, ráérős életvitelük kicsit irigyelhető.
4. Internetkapcsolat van. Niue nem egy primitív hely, a helyi emberek kezében ugyanúgy ott látható a mobiltelefon, mint a világon bárhol máshol.
5. A szigeten az élet azért nem fenékig tejfel. nem véletlen, hogy sok fiatal inkább Új-Zélandon keresi a jövőjét. A kis szigeten a gazdaság lényegében néhány élemiszerfeldolgozó kisüzemből áll. Az összes földterület alig 4 százaléka áll megművelés alatt. Kevéske pénz bejön a gyűjtők számára értékes bélyegek kibocsátásával.
Alofi, a főváros
l.k. fotója
A Niue-i (sárga alapon) és az Új-Zéland-i zászló - n.d. fotója
l.p. fotója
Aji fotói
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.