ÚTIKRITIKA.HU / Egyiptom

Gíza egy olyan terület és város Egyiptomban, amelynek kiemelkedő jelentősége van az ókori egyiptomi történelem és az egyptológia szempontjából. Gíza a Kairó városközpontjától északra, a Nílus folyó nyugati partján található, és egyike a világ leghíresebb régészeti és turisztikai helyszíneinek. Néhány fontos dolog, amit tudni kell Gízáról:

Piramisok: Gíza a három hatalmas piramisról ismert, amelyek az ókori egyiptomi fáraók sírjai voltak. Ezek a piramisok a következők:
Nagy Piramis (Gíza-piramis): A Nagy Piramis Gíza legjelentősebb piramisa, és az egyik az ősi világ hét csodája közül. Hufu (Cheopsz) fáraó sírja, és a világ egyik legnagyobb építészeti csodája. A piramis belsejében található a híres Napkirályszobor is.
Hefrén piramisa: Hefrén piramisa kisebb, mint a Nagy Piramis, de hasonló építészeti stílusban készült. A második gízai piramis Hefrén fáraó sírjaként szolgált.
Mikerinosz piramisa: Ez a harmadik gízai piramis, és Mikerinosz fáraó sírja.

Szfinx: A Gízai szfinx egy hatalmas szobor, amely egy emberfejet és egy oroszlán teste van. A hagyomány szerint a Szfinx Hufu (Cheopsz) fáraó arcképét ábrázolja, és a Nagy Piramis közelében található. A Szfinx az egyiptomi mítoszokban is fontos szerepet játszik.

Turizmus: Gíza az egyik legnépszerűbb turisztikai célpont Egyiptomban és az egész világon. Évente több millió turista látogat el ide, hogy megcsodálja az ókori piramisokat és a Szfinxet. A helyszínen található múzeumok és kiállítások is bemutatják az ókori Egyiptom történetét és kultúráját.

Történelmi és kulturális jelentőség: Gíza és környéke a fáraók idejétől kezdve az egyiptomi civilizáció központjának számított. Az itt található piramisok és emlékművek az ókori egyiptomi uralkodók hatalmát és kultuszát örökítették meg. Gíza és a piramisok világörökségi helyszínek, és fontosak az egyptológiai kutatások számára is.

Modern település: Gíza ma egy modern város is, amely a környező területeken élő embereknek otthont ad. Kairóval együtt alkotja a Kairó metropolisz régióját.

Gíza tehát egy olyan helyszín, amely a világ egyik legfontosabb és leghíresebb régészeti és kulturális kincseit őrzi meg az ókori egyiptomi civilizációval kapcsolatban. A piramisok és a Szfinx megtekintése mellett a látogatók megismerhetik az ókori Egyiptom gazdag történelmét és kultúráját is.

Varga Gábor fotója

Asszuán

Az Aszuán egyiptomi város, amely a Nílus folyó déli részén található, az ország déli határánál. Fontos és érdekes hely, amely számos történelmi, kulturális és geológiai vonatkozásban érdekes.

Néhány fontos dolog, amit tudni kell Aszuánról:

Geológiai jelentőség: Az Aszuán híres a nagyszámú gránitkő kitermeléséről, amelyet a régészek és építészek évezredek óta használnak. A város környékén található Asszuáni-kőbánya hozzájárult a híres egyiptomi piramisok és templomok építéséhez. Az Asszuáni-kő rendkívül tartós és ellenálló, és még az ókori egyiptomiak is tisztelték.

Asszuáni gát: Az Aszuán városáról elnevezett Aszuáni-gát egy óriási vízenergia-projekt részeként épült. A gátat az 1960-as években építették fel, és létrehozta a Nílus egyik legnagyobb mesterséges tavát, a Nászer-tavat (vagy Asszuáni-tavat). A tó létrehozása jelentős hatással volt Egyiptom mezőgazdaságára és energiaellátására.

Kulturális látnivalók: Aszuánban található az Egyiptomi Szántóföld, amelynek része a Nubiai Múzeum is. A múzeum gazdag gyűjteménnyel rendelkezik a régió történelméről és kultúrájáról, beleértve a Núbiai művészetet és civilizációt is. A városban található másik fontos látnivaló a Fehér és a Fekete templom, amelyeket a Nászer-tó létrehozása miatt emeltek át eredeti helyükről.

Núbiai nép: Az Aszuán és környéke hagyományosan a núbiai nép lakóhelye volt. A núbiák kulturálisan és etnikailag sajátos közösséget alkotnak, és saját nyelvet és hagyományokat őriznek. Az Aszuán környéki területeken még ma is megtalálhatók a núbiai falvak és kultúra elemei.

Turisztika: Aszuán a turizmus szempontjából is fontos hely Egyiptomban. A város és a környező területek vonzóak azok számára, akik érdeklődnek az ókori egyiptomi történelem és kultúra iránt, valamint azok számára, akik a Nílus folyó környéki gyönyörű tájakra kíváncsiak.

Az Aszuán tehát egy izgalmas város Egyiptom déli részén, amely gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezik, valamint fontos szerepet játszik az ország energiaellátásában és mezőgazdaságában a Nászer-tó létrehozásával és az Asszuáni-gát működtetésével.

r. g. fotója

A boltok (itt) sem fix árasak. Annyit kérnek, amennyit szeretnének. Közölték velünk, hogy egy doboz tej és két tonhalkonzerv, kettőezer forint lesz, ami még Magyarországon is durva, de az előző két és fél hét alapján tudtuk, hogy ennek a helyi értéke valahol négyszáz forint körül lehet. És akkor most kezdjek alkudni a vécépapírért?!

Amikor találtunk egy kisboltot, ami tisztességes áron adta a dolgokat (70 forint egy előrecsomagolt csokis croissant) oda visszajártunk, összesen konkrétan 28 croissantot hoztunk el a különböző kirándulások és hazautak alatti vésztartaléknak.

Azért annyiban sokkal jobb Asszuán, mint Alsó-Egyiptom, hogy ez már igazából Núbia, ezért más a temperamentum. Érezhetően csillesebb és barátságosabb, de azért nem tagadják meg magukat teljesen. Mindenki odajött hozzánk és megkérdezte, hogy nem akarunk e felukkát, vagy taxit, vagy vásárolni valamit, de itt hamarabb lekoptak, ha nemet intettünk.

Ez is valami végülis.

De mi is az a Núbia? Önálló, feketék által lakott terület volt az ókorban, és elég bonyolult viszonya volt Egyiptommal. Kereskedelmi partner volt, a Szaharán túlról errefelé jött az elefántcsont, dél felé meg ment az egyiptomi papirusz és késztermékek. Közben persze aranyban gazdag ország volt, rendszeresen jártak erre az egyiptomi bányász expedíciók. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy három-négyezer ember nekiindul a sivatagnak, kutakat ás, hordja a kaját, rohangál, mint a hangya, és fél év után hazamegy egy generációra való aranymennyiséggel.

És persze ott vannak a kevésbé kellemes szomszédi viszonyok is. Az Óbirodalom alatt, de később is, egyszerűen az ütleggyereke volt Núbia Egyiptomnak. Az egyiptomiak hódítani nem szerettek, ők úgy vélték, hogy övék a világ legtökéletesebb országa, minden más barbár föld ennél csak ócskább lehet, de verekedni szerettek, főleg ha ők nyernek. És Núbia ezer éveken át technológiailag kevésbé fejlett, kevésbé szervezett és gyengébb volt. Szóval minden fáraó évtizedenként egyszer megtámadta a déli szomszédot.

Akkoriban ehhez még nem kellett semmi különösebb indoklás, casus belli, örökharag, csak a „háborúzni van kedvem a saját dicsőségemre”. Ilyenkor a fáraó egy kisebb sereggel betört a törzsi viszonyok között élő Núbiába, legyilkolta aki szembe mert szállni vele, elhajtott vagy százezer marhát meg pár ezer rabszolgát és hazament.

És ezekkel a rablóhadjáratokkal mellékesen gondoskodott róla, hogy Núbia stabilan le legyen maradva Egyiptomhoz képest.

Persze kulturális cserék is történtek, Núbia átvette a hieroglifákat, de még a piramisokat is. Azt sokkal tovább csinálták, mint Egyiptom, Szudánban (ami tartalmazza az ókori Núbia fővárosát, már amikor volt neki) konkrétan sokkal több piramis van mint Egyiptomban. Csak kisebbek. Meg Szudán még Egyiptomnál is gázabb turisták számára, ezért kevesebben is hallottak róla.

Egyszer azért a fagyi is visszanyalt, valamikor az Újbirodalom és a római hódítás között Núbia hódította meg Egyiptomot, és száz éven át fekete fáraók ültek a királyság trónján.

Mindezt az Núbiai Múzeum tök jól össze is rakja, kronológiával, mindennel, amiből nagyon látszik, hogy amikor az egyiptomiak már piramisokat emeltek és hosszú szövegeket írtak, Núbia még csak arra volt büszke, hogy éppen új mintával díszítik a köcsögjeiket.

A múzeum kertje gyönyörűen el volt rendezve, kicsit átmenve skanzenbe is, és a műbarlangrajzot bemutató műbarlangban igazi denevérek pihentek a falakon.

Azoknak a folyami erődöknek a makettjei is érdekesek, amiket a Középbirodalom emelt, délre tolva a határt az első zuhatagtól. 13 jókora helyőrség, helyre kis bástyás várakban, becsületére válna bármelyik népnek. Persze a várak sártéglából lettek építve, de hát háromezer évvel a tüzérség feltalálása előtt minek farigcsáltak volna ehhez követ?

Ami ma Asszuán, az régen Elephantine volt, pontosabban Abu, ami az egyiptomi szó az elefántra/elefántcsontra. Itt van az első zuhatag, a Nílus innentől a Földközi-tengerig hajózható, de itt szét kellett szedni a hajókat, és felcaplatni velük egy szinttel feljebb. (A modern határ valami négyszáz kilométerrel délebbre van manapság). Hogy a névzavar erős legyen, Abu romjai, Elephantine szigetén fekszenek, a folyó közepén. Maguk a romok tulajdonképpen erősen érdektelenek, de az álmos, csendes falu, ami a zsebkendőnyi szigeten van, relatíve kellemes.

Itt vannak a legjobb szállások, de hát nagyon kora reggel ment haza a gépünk és nem akartam azzal szórakozni, hogy hajnali 4-kor kijussak egy szigetről, úgyhogy maradt egy viszonylag drága de lepukkant AirBnb, olyan érdekes kis szokásokkal, hogy a csapból a víz csak akkor kezdett folyni, ha megnyitottuk a fürdőkádat mellé.

Itt se volt a liftben belső ajtó, ami összegyiptomi probléma. Egyszerűen az elsuhanó téglákat bámulod. Ennek nyilván van egy betekert végtagokban mérhető kálója, de láthatólag nem elég magas az emberi élet értéke ahhoz, hogy legyen ajtaja a liftfülkének.

Abu romjai és a núbiai múzeumon kívül Asszuánban még van egy jókora adag nemesi sír, a sok ezer évnyi kormányzók nyughelye. Ezek mind a nyugati parti szirtfalakba vannak vésve, mert hát hova máshova. Egész Egyiptomban csak itt jönnek el a Szahara homokdűnéi egészen a vízig: a bal parton nincs növényzetsáv. Homok, aztán víz, nulla átmenet. És ennek a tetején van tényleg rengeteg sír, ahol most is aktívan ásnak, de néhányat azért meg lehet nézni turistaként. Volt köztük olyan is, amit később keresztény templomként hasznosítottak. Azért volt külön érdekes, mert a National Geographicon (amit a Disney+-on nézünk), volt egy dokumentumfilm sorozat, ami pont ezekről a sírokról szólt.

Az igazi nagy szám az idézőjeles „környéken” Abu Simbel, már-már a Szudáni határon. Azért idézőjeles, mert három órányira van kocsival, tehát az egy órás romnézés hét óra üldögéléssel jár, de azért mindenki elmegy odáig. (2023) forrás

Alexandria

Lakosság (2023-ban): 5,5 millió

Alexandria Egyiptom egyik legjelentősebb városa, amely a Földközi-tenger partján található, az ország északi részén. Az ókori Alexandriát Nagy Sándor alapította Kr. e. 331-ben, és azóta is fontos történelmi és kulturális központnak számít. Néhány fontos dolog, amit tudni kell Alexandriáról:

Történelem: Alexandriát Nagy Sándor alapította az ókori Egyiptom ellenőrzése alatt, és a város az ő nevét viseli. Az ókori Alexandriát híresnek tartották a kultúra, a tudomány és a művészetek központjaként. Az Alexandriai Könyvtár, amely már nem áll fenn, de híres volt az ókori világ legnagyobb könyvtáraként. A várost később rómaiak és bizánciak is irányították, majd az araboknak a 7. században történő beérkezése után is fontos maradt.

Kulturális örökség: Alexandria gazdag kulturális örökséggel rendelkezik. A városban több múzeum, művészeti galéria és antik emlékhely található, amelyek bemutatják az ókori és középkori Egyiptom történelmét és művészetét. A városban található az Alexandriai Könyvtár modern új kiadása is, amely egy nemzetközi kutatóközpontként és könyvtárként szolgál.

Földközi-tengeri part: Alexandria egy gyönyörű tengerparti város, amely a Földközi-tenger partján terül el. A város partjának homokos strandjai vonzzák a helyi lakosokat és a turistákat egyaránt. A tengerparti sétányok és éttermek kellemes pihenési lehetőséget kínálnak.

Modern város: Alexandria ma is Egyiptom második legnagyobb városa, és fontos ipari, kereskedelmi és kulturális központ. A városban található egyetemek, kutatóintézetek és ipari létesítmények. Az óváros területén számos ókori emlékhely található, amelyek a város történelmét idézik fel.

Vár: A Qaitbay-vár egy híres erődítmény Alexandriában, amelyet a 15. században építettek az erődítmények helyén, ahol az ókori világ egyik hét csodájával, a Fároszi világítótornyával találkozhatott. A vár gyönyörű tengerparti panorámával rendelkezik és bemutatótermei az alexandriai történelemről és kultúráról szólnak.

Alexandria tehát egy izgalmas és történelmi város Egyiptom északi részén, amely gazdag kulturális örökséggel és gyönyörű tengerparttal rendelkezik. A város vonzza a turistákat, a kulturális érdeklődőket és a történelem kedvelőit egyaránt.