ÚTIKRITIKA.HU / Egyiptom a középkorban és az újkorban

Egyiptom a középkorban és az újkorban

Az ókor végén, 641-ben az arab hódítók elfoglalták Egyiptomot, véget vetve a bizánci uralomnak. Amr ibn al-Ász hadvezér vezetésével az arab hadsereg gyorsan meghódította az országot, és Fusztát városát alapította meg a mai Kairó közelében. Az egyiptomiak többsége fokozatosan áttért az iszlám hitre, bár a kopt keresztény közösség jelentős maradt.

A 7-9. században Egyiptom az Omajjád, majd az Abbászida kalifátus része volt. Az ország Bagdadból kapott helytartók által kormányzott tartomány lett, de megőrizte gazdasági jelentőségét. A mezőgazdaság és a kereskedelem virágzott, Egyiptom továbbra is a Mediterráneum gabonaraktára maradt.

868-ban Ahmad ibn Túlún helytartó gyakorlatilag függetlenné tette Egyiptomot és megalapította a Túlúnida dinasztiát. Utódai alatt Egyiptom kulturális aranykort élt, számos mecset és palota épült. 905-ben azonban az abbászidák visszafoglalták az országot.

969-ben a síita Fátimidák hódították meg Egyiptomot és új fővárost alapítottak: al-Káhirát (Kairót), ami azt jelenti "a Győzedelmes". A Fátimidák alatt Egyiptom a Földközi-tenger térségének egyik leggazdagabb országa lett. 970-ben megalapították az al-Azhar mecsetet és egyetemet, amely ma is az iszlám világ egyik legfontosabb tudományos központja.

1171-ben Szaladin (Szaláh ad-Dín) véget vetett a Fátimida uralomnak és megalapította az Ajjúbida dinasztiát. Szaladin visszatérítette Egyiptomot a szunnita iszlámhoz és sikeresen harcolt a keresztesek ellen. Dinasztiája alatt Kairó citadellája és számos más erődítmény épült.

1250-ben a mamlúk rabszolgakatonák megdöntötték az Ajjúbidákat és saját szultánjaikat választották. A Mamlúk Szultánság 1517-ig uralta Egyiptomot, ez idő alatt az ország a muszlim világ kulturális és gazdasági központja volt. A mamlúkok sikeresen verték vissza a mongol inváziót és kiűzték a kereszteseket a Szentföldről.

A mamlúk korszakban Kairó volt az iszlám világ egyik legnagyobb városa, híres mecsetjeivel, medreszeivel és bazárjaival. A kereskedelem virágzott, Egyiptom közvetített Európa és Ázsia között. Azonban a 15. század végén Vasco da Gama felfedezése új tengeri útvonalat nyitott India felé, ami csökkentette Egyiptom kereskedelmi jelentőségét.

1517-ben I. Szelim oszmán szultán legyőzte a mamlúkokat és Egyiptom az Oszmán Birodalom része lett. Az oszmánok meghagyták a helyi közigazgatást, pasák kormányoztak Isztambulból küldve. A mamlúk bégek azonban megőrizték helyi befolyásukat.

A 16-17. században Egyiptom viszonylag békés időszakot élt meg az oszmán védelem alatt. A mezőgazdaság és a helyi kézművesipar fejlődött. Kairó továbbra is fontos kereskedelmi csomópont maradt, összekötve Afrikát, Ázsiát és Európát.

A 18. század végén Ali bég al-Kabír mamlúk vezér megpróbálta függetleníteni Egyiptomot az oszmánoktól. Rövid ideig sikerrel járt, de végül bukott. Ez az időszak azonban megmutatta az oszmán uralom gyengeségét.

1798-ban Napóleon Bonaparte francia expedíciós hadsereggel szállta meg Egyiptomot. A franciák legyőzték a mamlúkokat a piramisok csatájában. Napóleon tudósokat is hozott magával, akik elkezdték a modern egyiptológia tudományát.

A francia megszállás rövid életű volt, 1801-ben brit és oszmán erők kiűzték őket. A francia jelenlét azonban maradandó hatást gyakorolt: megismertette Egyiptomot a modern európai eszmékkel. A Description de l'Égypte című monumentális mű feltárta Egyiptom ókori kincseit Európa előtt.

1805-ben Mohamed Ali, egy albán származású oszmán tiszt ragadta magához a hatalmat Egyiptomban. 1811-ben csellel megölette a mamlúk vezetőket, véget vetve hatalmuknak. Mohamed Ali pasa modernizálni kezdte Egyiptomot: európai mintára szervezte át a hadsereget, iskolákat alapított, gyárakat épített.

Mohamed Ali bevezette a gyapottermesztés monopóliumát, ami Egyiptom fő exportcikke lett. Csatornarendszereket építtetett, javítva az öntözést. Fia, Ibrahim pasa sikeres hadjáratokat vezetett Szudánban, Arábiában és Szíriában.

Az 1820-30-as években Egyiptom majdnem független nagyhatalommá vált. Mohamed Ali flottát épített és modern hadsereget szervezett. Az európai hatalmak azonban, különösen Nagy-Britannia, aggódtak a növekvő egyiptomi erő miatt.

1841-ben a londoni egyezmény korlátozta Egyiptom hadseregét és megerősítette oszmán fennhatóságát. Mohamed Ali családja azonban örökölhető alkirályi címet kapott. 1848-ban halt meg, unokája, Abbász, majd fia, Szaíd követte.

Szaíd pasa (1854-1863) alatt kezdődött a Szuezi-csatorna terve. Ferdinand de Lesseps francia mérnök koncessziót kapott a csatorna megépítésére. Ez a projekt később Egyiptom eladósodásához vezetett.

Iszmail pasa (1863-1879) ambiciózus modernizációs programba kezdett. Kairót "Nílus-parti Párizzá" akarta tenni: sugárutakat, operaházat építtetett. 1867-ben megszerezte a kedive címet, ami nagyobb autonómiát jelentett.

A Szuezi-csatorna 1869-ben nyílt meg pompás ünnepségekkel. A csatorna növelte Egyiptom stratégiai jelentőségét, de az építkezés költségei eladósították az országot. Iszmail kénytelen volt eladni csatorna-részvényeit Nagy-Britanniának.

1876-ban Egyiptom csődöt jelentett, és európai pénzügyi ellenőrzés alá került. Brit és francia biztosok felügyelték az állami bevételeket. Ez nemzeti felháborodást váltott ki, és nacionalista mozgalmak alakultak.

1879-ben a nagyhatalmak nyomására a szultán leváltotta Iszmáílt, helyére fia, Taufík került. Az egyiptomi tisztek Arábi pasa vezetésével fellázadtak az európai befolyás ellen. "Egyiptom az egyiptomiaké!" lett a jelszavuk.

1882-ben Nagy-Britannia a Szuezi-csatorna védelmére hivatkozva megszállta Egyiptomot. Alexandria bombázása után a brit csapatok legyőzték Arábi seregét a tell el-kebiri csatában. Bár Egyiptom névleg oszmán tartomány maradt, valójában brit protektorátus lett.

Lord Cromer brit főkonzul (1883-1907) gyakorlatilag Egyiptom tényleges uralkodója volt. Pénzügyi reformokat vezetett be, fejlesztette az öntözést és a közlekedést. A gyapottermesztés fellendült, de az iparosítást nem támogatták.

Az 1890-es években új generáció nőtt fel, amely egyre elégedetlenebb volt a brit uralommal. Musztafa Kámil megalapította a Nemzeti Pártot. Az újságok és az al-Azhar egyetem a nacionalista eszmék központjai lettek.

Ez idő alatt Egyiptom társadalma is változott. A hagyományos rétegek - ulamák, kézművesek, parasztok - mellett megjelent egy új középosztály: hivatalnokok, tanárok, újságírók. A városok, különösen Kairó és Alexandria gyorsan növekedtek.

A 19. század végén Egyiptom lakosságának nagy része még mindig paraszt (felláh) volt, akik a Nílus mentén éltek. A földek nagy része nagybirtokosok kezében volt. A falvakban a hagyományos életmód uralkodott, de a modern közlekedés és a pénzgazdálkodás lassan átalakította a vidéket is.

Az oktatás terén jelentős fejlődés történt: új iskolák nyíltak, bár főleg a városokban. Megjelentek az első egyiptomi értelmiségiek, akik európai egyetemeken tanultak. A nők helyzete lassan kezdett változni, bár még mindig erősen korlátozva voltak.

Kulturálisan ez a reneszánsz (nahda) korszaka volt. Arab nyelvű újságok, folyóiratok jelentek meg. Írók és költők próbálták összebékíteni az iszlám hagyományokat a modern eszmékkel. A színház és később a film is megjelent Egyiptomban.

1900-ra Egyiptom modern gyarmati állammá vált: vasúthálózat, távírórendszer, modern közigazgatás jellemezte. Ugyanakkor megmaradt a hagyományos társadalom nagy része is. Ez a kettősség - modernizáció és tradíció - meghatározta Egyiptom 20. századi fejlődését.

Kommentek