ÚTIKRITIKA.HU / Az ókori Egyiptom történelme

Az ókori Egyiptom történelme

Az ókori Egyiptom története több mint háromezer évet ölel fel, a Kr. e. 3100 körüli egyesítéstől Kr. u. 30-ig, amikor római tartomány lett. Ez a civilizáció a Nílus alsó folyása mentén alakult ki, és története stabil királyságok és köztes átmeneti időszakok váltakozásából állt.

Egyiptom története Kr. e. 3150 körül kezdődött, amikor Felső- és Alsó-Egyiptom egyesült Ménész (vagy Narmer) uralkodása alatt. A hagyomány szerint Narmer volt az első fáraó, aki egyesítette a két királyságot, és megalapította az első dinasztiát. Az egyesítés nem hirtelen történt, hanem fokozatosan ment végbe, és Narmer szimbolikus egyesítő tettét a híres Narmer-paletta örökítette meg.

Az Óbirodalom (Kr. e. 2686-2181) idején épült a legtöbb piramis, ezért ezt az időszakot "piramisok korának" is nevezik. Dzsószer fáraó építtette az első piramist, a szakkarai lépcsős piramist, amelyet a híres építész, Imhotep tervezett. A IV. dinasztia idején épültek a gízai nagy piramisok és a Szfinx.

Az Óbirodalom végén, a VII. és VIII. dinasztia alatt a központi hatalom meggyengült, éhínség és szegénység sújtotta az országot. Kr. e. 2160 körül új dinasztiák jelentek meg: a IX. és X. dinasztia Hérakleopoliszból kormányzott Alsó-Egyiptomot, míg a XI. dinasztia Thébából uralta Felső-Egyiptomot.

Kr. e. 2055 körül a thébai erők legyőzték a hérakleopoliszi fáraókat és újraegyesítették az országot. II. Mentuhhotep uralkodása jelzi a Középbirodalom kezdetét. A Középbirodalom idején az egyiptomiak külkereskedelmet folytattak, gyarmatokat alapítottak Núbiában, és diplomáciai kapcsolatokat építettek ki a Földközi-tenger menti országokkal.

A Középbirodalom idején gazdag emberek fából készült modelleket helyeztek sírjaikba, amelyek ételkészítést vagy hajózást ábrázoltak, hogy biztosítsák a jó étkezést és biztonságos utazást a túlvilágon. III. Szenuszert uralkodása alatt, aki 39 évig volt hatalmon, az ókori Egyiptom gazdag és erős volt.

A Második Átmeneti Időszak a XV., XVI. és XVII. dinasztiákat foglalja magába, és a Kr. e. 16. század közepéig tartott. Ebben az időszakban az idegen hükszosz uralkodók uralták Alsó-Egyiptomot észak felől.

Ahmósze fáraó Kr. e. 1550 körül legyőzte a hükszosz uralkodókat és az egész Egyiptom királya lett. Ezzel kezdődött az Újbirodalom, amely az ókori egyiptomi civilizáció csúcspontja volt. I. Thotmesz volt az első fáraó, akit a Királyok Völgyében temettek el, és ez lett a következő 500 évre az egyiptomi királyi család fő temetkezési helye.

Ehnaton fáraó új fővárost épített Amarnában, és jelentősen eltért a korábbi egyiptomi művészeti hagyományoktól. Vallási reformot vezetett be, egyedül Aton napistent imádva. Utódai, köztük Tutanhamon és Horemheb alatt visszaállították a régi istenek kultuszát, és Ehnaton uralkodása alatt készült művészeti alkotások nagy részét megsemmisítették.

Az ókori Egyiptom hatalma vitathatatlanul II. Ramszesz ("a Nagy") uralkodása alatt érte el csúcspontját a XIX. dinasztia idején. Ő volt az egyik leghosszabb ideig uralkodó fáraó, és nagyszabású építkezéseiről, valamint a hettiták elleni háborúiról volt híres.

A XX. dinasztia után Egyiptom lassú hanyatlásnak indult. Különböző líbiai, núbiai és asszír dinasztiák váltották egymást az uralomban. A XXVII. dinasztia az első perzsa uralom időszaka volt Egyiptomban.

Kr. e. 402-ben Egyiptom rövid időre visszanyerte függetlenségét helyi dinasztiák alatt. Az utolsó őshonos dinasztia, a XXX. dinasztia II. Nektanebó uralkodásával ért véget. Kr. e. 343-ban a perzsák újra meghódították Egyiptomot, de Kr. e. 332-ben a perzsa helytartó harc nélkül átadta az országot Nagy Sándornak.

Nagy Sándor halála után utódai, a makedón Ptolemaiosz-dinasztia uralkodott Egyiptomban. Az új főváros Alexandria lett. A Ptolemaioszok görög-makedón uralkodók voltak, de átvették az egyiptomi fáraók hagyományait és titulusait.

Az utolsó ptolemaida uralkodó VII. Kleopátra volt, aki megpróbálta megőrizni Egyiptom függetlenségét a rómaiak növekvő hatalma ellenében. Julius Caesar, majd Marcus Antonius szövetségese lett, de végül vereséget szenvedett Octavianustól.

Kr. e. 30-ban Kleopátra öngyilkos lett, és Egyiptom római tartomány lett. Ezzel véget ért az ókori Egyiptom több mint háromezer éves független története. A római uralom alatt Egyiptom továbbra is fontos gazdasági szerepet játszott, különösen gabonatermelésével.

Az egyiptomi civilizáció során fejlett írásrendszert, a hieroglifákat használták. A hieroglif írás több mint 3600 éven át volt használatban fontos információk rögzítésére. Később kifejlesztették a hieratikus írást is, amely a hieroglifák kurzív változata volt, és lehetővé tette a mindennapi információk gyorsabb lejegyzését.

A vallás központi szerepet játszott az egyiptomi életben. Az egyiptomiak az Óbirodalom idején különösen Ré napistent tisztelték. A halottkultusz rendkívül fontos volt: mumifikálták a holttesteket és gazdag sírmellékletekkel temették el őket.

A múmiakészítés technikája folyamatosan fejlődött: eltávolították a szerveket, nátronnal (természetes só) szárították a testet, majd olajokkal kezelték és pólyákba csavarták. A Koporsószövegeket először az Első Átmeneti Időszakban használták - ezek varázslatok voltak, amelyek segítették a halottat az alvilágon keresztül a túlvilágra jutni.

Az egyiptomi társadalom hierarchikus volt: a csúcson a fáraó állt, akit istennek tekintettek. Alatta voltak a papok, hivatalnokok, kézművesek és parasztok. Az írnokok különleges helyzetben voltak, mivel az írás tudása hatalmat és befolyást jelentett.

A gazdaság alapja a Nílus volt, amely évente áradt és termékeny iszapot hagyott hátra. Az egyiptomiak már korán elkezdték használni az öntözést, hogy a Nílusból vizet vezessenek a termőföldjeikre. A mezőgazdaság mellett fontos volt a kereskedelem is, különösen a Földközi-tenger térségében.

Az egyiptomiak számos fémet használtak: ólmot hálósúlyok és függőónok készítésére, rezet szerszámokhoz a Sínai-félszigetről bányászott malachitércből. Aranyat alluviális lerakódásokból mostak ki vagy aranytartalmú kvarcitot őröltek és mostak. Kiváló minőségű építőkövek - mészkő, gránit, bazalt és homokkő - bőségesen álltak rendelkezésre.

Az ókori egyiptomi művészet jellegzetes stílust alakított ki, amely évezredeken át alig változott. A falfestmények, szobrok és reliefek szigorú szabályokat követtek. Az uralkodók ábrázolása különösen fontos volt: ötvözték az isteni királyság általános, örök fogalmát az adott pillanatban hatalmon lévő egyéni, emberi uralkodóval.

Az építészet terén az egyiptomiak hatalmas templomokat és síremlékeket emeltek. A korai dinasztikus korban a királyok hatalmát és gazdagságát tükrözték kidolgozott masztaba sírjaik és halotti kultusz építményeik Abüdoszban. A piramisok mellett híres volt Karnaki és Luxori templomegyüttes is.

Az ókori Egyiptom öröksége máig hat: hieroglifáik megfejtése a modern egyiptológia kezdetét jelentette, művészetük és építészetük pedig az emberiség közös kulturális kincse. Bár korai fejlődésük hiedelmei, társadalmi struktúrái és képi világa évezredeken át stabil és ikonikus maradt, a későbbi időszakok új gondolatokat vezettek be, amelyek alkalmazkodást igényeltek.

Az ókori egyiptomi civilizáció története tehát nem csupán fáraók és piramisok krónikája, hanem egy rendkívül összetett, hosszú életű kultúra fejlődésének története, amely alapvetően formálta az emberi civilizáció fejlődését.

Kommentek