ÚTIKRITIKA.HU / Kairó - piramisok

A gizai piramismező a világ egyik legismertebb és leglátogatottabb régészeti helyszíne, ahol több ikonikus látnivaló is összpontosul. A fő attrakció természetesen a három nagy piramis: a Kheopsz (Nagy Piramis), a Khephrén piramis és a Menkauré piramis, amelyek az ókori Egyiptom uralkodóinak temetkezési helyei voltak. A Nagy Piramis a hét ókori világcsoda egyetlen fennmaradt tagja, és belsejében szűk folyosók, kamrák vezetnek fel a Királyi Kamrához.

A piramisok előtt fekszik a híres Nagy Szfinx, az oroszlántestű, emberfejű szobor, amely Khephrén fáraóhoz köthető. Ez a monumentális alkotás a piramisok egyik szimbóluma, és a misztikus egyiptomi ikonográfia legismertebb példája.

A területen találhatók a királynék kisebb piramisai, valamint halotti templomok és völgytemplomok romjai, amelyek az ókori temetkezési szertartások részei voltak. A régészeti komplexum része a Szoláris bárka-múzeum is, ahol a fáraók túlvilági utazásához készült, rekonstruált hajót mutatják be.

A piramisok környékén a látogatók bepillantást nyerhetnek a nemesek sírjaiba is, melyek falait színes festmények és domborművek díszítik, hétköznapi életjeleneteket, munkákat és szertartásokat ábrázolva.

Az élményhez hozzátartozik a panoráma is: a sivatag dűnéi és a Kairó felé nyíló kilátás egyaránt lenyűgözőek.

Az ókori világ hét csodájának egyetlen fennmaradt emléke (a további csodák: a babiloni Függőkert, az epheszoszi Artemisz-templom, az olümpiai Zeusz-szobor, a halikarnasszoszi mauzóleum, a rhodoszi Kolosszus és az alexandriai világítótorony)

Péntekenként túl sok a belföldi látogató!

Gyakorlati útmutató

Jegyárak és belépés
– A piramisok területére szóló alapjegy kb. 540 EGP (kb. 5 300 HUF).
– A Nagy Piramis belsejébe külön jegyet kell venni, ez kb. 900 EGP (kb. 8 900 HUF).
– A kisebb piramisok (Khephrén, Menkauré) belépője ennél olcsóbb, de váltogatva tartják nyitva őket, mindig csak az egyik látogatható.
– A Szfinxhez és a halotti templomokhoz az alapjegy érvényes.

A gizai piramisoknál a helyszíni és online jegyvásárlásnak is megvan az előnye és a hátránya.

Ha online veszed a jegyet, biztosan van jegyed az adott napra, és nem kell sorban állnod a pénztárnál, ami főleg a reggeli csúcsban kényelmes. Ugyanakkor figyelni kell arra, hogy a jegyet ne mutasd oda senkinek, mert a kapunál gyakran megpróbálják elcsalni, „segítség” ürügyén. Az online jegyeket általában a hivatalos látogatóközpontnál kell bemutatni, és fontos, hogy mindig a „Pyramids Visitors Centre”-hez menj.

Ha helyben veszed, akkor rugalmasabb vagy, és ha mégsem érkezel időben, nem veszik el a pénzed. A jegyek szinte sosem fogynak el, tehát nincs kockázat, hogy ne tudnál bejutni. Hátránya viszont a sorban állás és az, hogy a pénztár környékén is sok a rámenős árus és „segítő”.

Összességében:
– Ha biztosra akarsz menni és elkerülni a sorban állást, jobb az online jegy.
– Ha inkább rugalmas akarsz maradni, a helyszíni vásárlás is teljesen működőképes.

Nyitvatartás
– A terület minden nap látogatható, általában 8:00–17:00 között, nyáron hosszabb nappalok idején kissé kitolódhat.

Mire figyelj
– A piramisok belseje nagyon szűk és meleg, nem mindenkinek komfortos, főleg, ha klausztrofóbiás.
– Sok a „hivatalosnak tűnő” árus és tevehajcsár, akik rámenősek lehetnek; érdemes előre eldönteni, elfogadsz-e fotót, tevegelést, ajándéktárgyat.
– Vizet és kalapot vigyél magaddal, mert a terep szinte teljesen árnyékmentes.
– A nagyobb turistaforgalom miatt reggel a legjobb érkezni, így elkerülöd a buszok tömegét.

Extra élmény
– Este fény- és hangjátékot tartanak a piramisoknál, amely külön jeggyel látogatható; ez sokak szerint giccses, mások szerint felejthetetlen.

Egy ajánlott bejárási útvonal a gizai piramisokhoz, ami kényelmes, mégis sokat ad az élményből:

1. Kezdj a Panorámapontnál
A bejárat után érdemes rögtön felmenni arra a pontra, ahonnan egyszerre látni mindhárom piramist. Ez adja meg az első nagy „wow” élményt, és itt lehet a legjobb klasszikus fotókat készíteni.

2. Kheopsz (Nagy Piramis)
Innen menj a Nagy Piramishoz. Ha vállalod a belső túrát (szűk, meleg és meredek folyosók), érdemes rögtön itt belevágni, mert később nagyobb a tömeg. A környéken láthatók a királynők kisebb piramisai is.

3. Khephrén piramis és halotti templom
A második legnagyobb piramis látszólag magasabbnak tűnik, mert magasabb talajra épült. A hozzá tartozó völgytemplom jó állapotban maradt fenn, és a Szfinxhez is innen vezet az út.

4. A Nagy Szfinx
A Szfinx mindig lenyűgöző közelről: a monumentális méret mellett érdekes látni az arc részleteit, és azt, hogyan kapcsolódik a piramis-komplexumhoz.

5. Menkauré piramis
A legkisebb a három közül, de hangulatos és kevesebb turista jár ide. Jó hely, ha nyugodtabban akarsz sétálni, vagy a sivatagi háttérrel készíteni képeket.

6. Szoláris bárka-múzeum
Ha van időd, érdemes beugrani: itt látható a rekonstruált fáraói hajó, amellyel a túlvilági utazást szimbolizálták.

Praktikus sorrend: panoráma → Nagy Piramis → Khephrén + templom → Szfinx → Menkauré → bárka-múzeum. Így a tömeg előtt végigérsz a fő helyszíneken, és a végére marad a nyugodtabb rész.

Érdemes saját vizet vinni, sapkát, naptejet, és talán egy kis harapnivalót a gyerekeknek. Árnyék alig van, a hőség pedig kegyetlen – még felhős időben is.

A piramisok gyalogos bejárásához a legfontosabb, hogy kényelmes, jól szellőző és masszív túracipőt viseljünk. A terep kavicsos, poros és sokszor csúszós, ezért érdemes erős tapadású talppal rendelkező modellt választani, amely lehetőleg a bokát is védi. A túl nehéz bőrbakancsok nem ideálisak, mert hamar felforrósodnak, így inkább könnyebb, szintetikus anyagú, közepesen magas cipők a megfelelőek. Hasznos lehet gaitert vagy más homokvédőt húzni a lábbelire, hogy ne kerüljön be minden lépésnél apró szemcse. Egy jól bejáratott, technikai zoknival hordott cipő biztosítja, hogy a látogatás kényelmes és gondtalan legyen.

10:30 – Érkezés a bejárathoz
– Jegyvásárlás, víz beszerzése, rövid felkészülés.

10:45 – Panorámapont
– Első állomásként menj fel a panorámapontra, ahol egyszerre látható mindhárom piramis.
– Fotózás, tájékozódás: kb. 30 perc.

11:15 – Kheopsz (Nagy Piramis)
– Ha bemész, kb. 45 percet szánj rá, ha csak kívülről nézed, 20 perc is elég.
– A környező kisebb királyné-piramisokat is érdemes megnézni.

12:15 – Ebédszünet
– A bejárat közelében vagy a panorámapont környékén több egyszerű étkezőhely van.
– Szánj rá kb. 45 percet (ilyenkor a legerősebb a nap, jó beiktatni egy pihenőt).

13:00 – Khephrén piramis és halotti templom
– A piramis kívülről is látványos, a templom pedig jól megőrzött része a komplexumnak.
– Kb. 40 percet érdemes rászánni.

13:45 – Nagy Szfinx
– A Szfinxhez vezető út rövid, a helyszín kb. 25 perc alatt bejárható.
– Itt általában nagy a tömeg, de délutánra kicsit ritkulni szokott.

14:15 – Menkauré piramis
– Nyugodtabb, kevésbé zsúfolt helyszín.
– Kb. 30 percet szánj rá, érdemes körbesétálni a sivatag szélén.

14:45 – Szoláris bárka-múzeum
– Rövid, kb. 20 perces látogatás.
– A híres, rekonstruált fáraói hajót itt mutatják be.

15:15 – Zárókör, fotók
– Visszaséta a panorámaponthoz, utolsó képek, esetleg egy tevegelés (200–300 EGP / kb. 2 000–3 000 HUF, alkudni kötelező).

15:45 – Távozás
– A hőség ekkorra tetőzik, így pont jókor fejezed be a látogatást.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Csodálatos és megindító élmény látni a piramisokat és a Szfinxet. Valóban életre szóló élmény!

2. Ami a leginkább lenyűgözött, az az, mennyi részlet és mestermunka maradt fenn az évezredek során.

3. A zaklatásoktól eltekintve alapvetően biztonságban érezheti magát a turista. (A jegyirodához vezető sornál azért vigyázni kell a zsebtolvajok miatt...)

4. A belső buszok nagyon tiszták, légkondicionáltak, és percenként indulnak körjáratra a piramisok és a Szfinx körül. Az utolsó busz 17:00-kor tér vissza, ekkor zár be minden. Így nincs több zaklatás tevékkel, lovakkal vagy utánad szaladgáló gyerekekkel.

Nem tetszett

1. Bár ezt előre tudtuk, de azért hiányérzetünk volt, hogy a piramisok belül üresek. Jobban tetszett a látogatásunk Szakkarában, ahol a nemesek sírjaiban a mindennapi életüket ábrázoló festmények láthatók.

2. Nem meglepő módon mindenki szeretne egy kis pénzt keresni rajtad, így hacsak nem (sőt, bizonyos mértékig még akkor is, ha) hivatalos idegenvezetővel vagy, folyamatosan zaklatni fognak.

3. Két lépésenként próbálnak rád sózni valamit. Trükköznek, hogy csinálj velük közös képet, majd utána pénzt kérnek érte. Úgy tűnt, rengeteg kóbor kutya is van a területen. A legtöbb egészségesnek látszott, de néhány éhező, ami szomorú látvány volt.

4. A környezet kissé büdös a ló- és tevetrágya miatt.

5. A tevegelés túlárazitt, simlisségekkel kísért, jobb kihagyni

Vélemények&Beszámolók

Egyszerűen csodálatos, közelről látni őket egészen lenyűgöző. Érdemes azonban korán menni, mert nagyon zsúfolt lesz – mi 8:30-kor érkeztünk, és akkor még kényelmesen elviselhető volt a tömeg.

A turistákra vadászó „hiénákat” sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni. A tevegelés, a lovaskocsi és a lovaglás mind pénzbe kerül – egy árusnak fizetsz, ő adja a „járművet”, majd a hajtó végig arról panaszkodik, hogy gondoskodj róla. Rejtett költségek és folyamatos pénzkövetelések kísérik az élményt.

Ahogy a helyszínen sétálsz, számítani kell arra, hogy helyiek (sőt, olykor hivatalosnak tűnő emberek is) barátságos csevegéssel szólítanak meg, majd pénzt kérnek – nagyon nehéz lerázni őket. Ha sikerül is valamilyen szolgáltatást igénybe venni, a végén, amikor fizetni kellene, újabb nyomásgyakorlás vár: mindenfélét rád akarnak sózni. Ha ebből kiszabadulsz, akkor is kihívás lehet visszajutni a főbejárathoz, ezért mindig ragaszkodj hozzá, hogy nyilvános helyen, a bejáratok közelében tegyenek ki.

Ez az egész a látogatás végére komoly félelmet keltett bennem és a feleségemben. Ha bizonytalan vagy, mit tegyél, fogj egy tuk-tukot kb. 200 egyiptomi fontért, és vitettesd magad a szomszédos Marriott Hotelhez. Ott kényelmesen leülhetsz, rákapcsolódhatsz az ingyenes Wi-Fi-re, és gyönyörködhetsz a Nagy Piramis lenyűgöző látványában. (2025)

Maguk a piramisok egyszerűen lélegzetelállítóak – valódi világszenzáció, amelyet őszinte izgalommal vártunk, hogy végre láthassuk. Az élményt azonban erősen beárnyékolta a komplexumon belüli káosz és a kellemetlen bánásmód, amelynek szemtanúi voltunk.

A zaklatás szintje, amit a fuvarokat, túrákat vagy „segítséget” kínáló emberektől tapasztaltunk, szüntelen volt. Alig volt egy pillanatunk nyugodtan gyönyörködni a látványban, máris jöttek a kérdések: „Honnan jöttél?” vagy „Mi a neved?” – mind csupán ürügy arra, hogy belekezdjenek egy erőszakos ajánlásba vagy csalásba. Ez fárasztó és tolakodó, így nehéz békében élvezni a helyszínt.

Azt is mondták nekünk, hogy a belső transzferbusz nem ingyenes, csak később derült ki, hogy az – újabb példája a folyamatosan terjesztett félrevezető információknak.

A legmegdöbbentőbb azonban az állatokkal való bánásmód volt. Többször láttunk állatkínzást: lovakat és tevét túlzottan korbácsoltak, elhullott állatokat hagytak az út szélén vagy a sivatagban. Szívszorító és teljesen elfogadhatatlan látvány volt. Ez nem történhetne meg egy UNESCO világörökségi helyszínen, mert Egyiptom turisztikai hírnevét is rombolja.

Kár érte, mert a piramisok valóban fenségesek. Visszamennénk egyszer, de csak akkor, ha komoly változások történnek. A hatóságoknak közbe kellene lépniük, hogy megvédjék a turistákat és az állatokat is. A jegyáraknak tükrözniük kellene egy olyan színvonalat, amely a gondoskodásról és a megőrzésről szól – nem pedig arról, hogy szabadon garázdálkodjanak azok, akik mindent elrontanak.

A csoda itt van – de jelenleg el van temetve egy mélyen hibás és nyomasztó látogatói élmény alatt. (2025)

A piramisok lenyűgözőek, de kérlek, ne béreljetek tevéket vagy lovakat. Nagyon durván korbácsolják ezeket az állatokat, és sosem kapnak rendesen enni. Kíméljétek meg őket a szenvedéstől.

A területen belül hop-on hop-off buszok közlekednek, amelyekkel minden piramist és a Szfinxet is kényelmesen bejárhatjátok, ráadásul külön díj nélkül. Használjátok inkább ezeket. Ne hallgassatok a taxisokra vagy a rámenős árusokra, akik az állatok igénybevételére akarnak rávenni benneteket – ez kegyetlen lenne. (2025)

A gizai piramisok meglátogatása felejthetetlen élmény volt. Ezek előtt a hatalmas, ősi építmények előtt állva az ember egészen más szemmel látja a történelmet. A piramisok puszta mérete és pontossága lélegzetelállító, és a területen sétálva olyan érzésed támad, mintha több ezer évet lépnél vissza az időben. A környező sivatagi táj csak tovább fokozza a varázslatos hangulatot.

Odajutás

A Gízába való kijutásnál a leggyakoribb turistacsapdák pont a közlekedéshez kötődnek. Összefoglalom a legpraktikusabb tudnivalókat:

Indulás a Media Cityből (Mövenpick Hotel, vasárnap 10 körül):
– Az út autóval kb. 45–60 perc, forgalomtól függően. Vasárnap délelőtt még viszonylag „baráti”, nem hétvégi csúcsidő.
– A hotel által szervezett fuvar biztos, de gyakran 2–3-szoros áron adják. Ha spórolni akartok, jobb saját magatoknak megoldani.

Taxi opció:
– Az egyiptomi taxiknál szinte mindig alkudozni kell, és előre fixálni az árat.
– A reális ár Media Cityből Gízáig oda-vissza, sofőr várakozással együtt: kb. 600–800 EGP (kb. 4,2–5,6 ezer forint). Ez fél napra értendő.
– Ha csak egy irányt fizettek, akkor kb. 250–350 EGP (1750-2400 HUF) reális, de fontos, hogy előre tisztázzátok, NEM akarjátok, hogy a sofőr túrát szervezzen nektek, „ismerős idegenvezetőt” ajánljon vagy bevigyen bazárokba.
– Alkudozásnál érdemes mosolyogva a felükével kezdeni, majd középen találkoztok. Például, ha 800-at mond, ti mondjatok 400-at, és 600 körül simán meg lehet állapodni.

Uber opció:
– Uber Kairóban és Gízában működik, és nagy előnye, hogy nincs alkudozás, fix ár van az appban.
– Az ár valamivel alacsonyabb szokott lenni, mint a taxisoknál, kb. 400-600 EGP lehet egy irány, tehát kb. ugyanannyi, mint egy ügyes alkudozott taxi.
– Az egyetlen probléma: Media Cityben előfordulhat, hogy kevesebb sofőr van a közelben, ezért várni kell. A Gízai piramisoknál pedig néha nehezebb Uber-sofőrt találni, mert a helyi taxisok próbálják „kiszorítani” őket.

Visszaút szervezése:
– Ha taxival mentek, a legjobb, ha ugyanazzal a sofőrrel beszéltek meg visszautat. Mondjátok neki, hogy 3–4 órát maradtok, és utána vissza szeretnétek menni. Ez sokszor olcsóbb és kényelmesebb, mint új sofőrt keresni a helyszínen.
– Ha Uberrel mentek, akkor hazafelé is lehet próbálni, de kalkuláljatok be várakozást és azt, hogy a piramismező bejáratától kicsit odébb érdemes rendelni, ne pont a turisták központi csomópontjánál.

Tippek, hogy ne verjenek át:
– Mindig előre fixáljátok az árat (taxinál). Ne ülj be úgy, hogy majd „a végén megbeszélitek”.
– Ne fogadjatok el semmilyen „kötelező kitérőt” (bazár, papiruszbolt, illatszerüzlet), mert a sofőr ezekből jutalékot kap. Mondjátok határozottan, hogy csak a piramisokhoz mentek.
– Ha Uberrel mentek, ne fogadjatok el „app-on kívüli ajánlatot” a sofőrtől, hogy olcsóbb lesz, mert gyakran a végén még drágább lesz.
– Mindig legyen nálatok apró pénz, hogy ne lehessen arra hivatkozni, „nincs visszajáró”.

Ha gyerekkel vagytok, külön előny, hogy az Uber kiszámíthatóbb, kevesebb stresszel jár, viszont a taxi akkor praktikus, ha ugyanaz a sofőr vár vissza, így nem kell a visszaúton vadászni fuvarra.

Gyalogosan is el lehet jutni a piramisokhoz a bejárattól – a probléma nem az, hogy ne lehetne, hanem az, hogy a körítés közben sok kellemetlenség éri a látogatót.

– Amikor kiszállsz a taxiból, rögtön „rád ugranak” a helyi árusok, tevés–lovas fuvarosok és ál-idegenvezetők. Ők azt próbálják elhitetni, hogy gyalog nem tudsz bemenni, vagy túl messze van, és csak az ő közlekedési eszközükkel lehet megközelíteni a piramisokat. Ez azonban nem igaz.
– Valóban van belső transzferbusz a területen, de az ingyenes, míg sokan pénzt próbálnak kérni érte.
– A zaklatás miatt sok turistának az a benyomása, mintha lehetetlen lenne egyszerűen csak sétálva felfedezni a helyet, holott ez teljesen lehetséges.

Ne add oda a kinyomtatott jegyedet vagy a telefonodat az online jeggyel senkinek, mert amint belépsz, megpróbálnak lehúzni azzal, hogy teve- vagy lovaskocsis túrát ajánlanak a piramisokhoz. Belépés után azonnal menj jobbra, ne balra, és ne állj szóba senkive

Tehát számítani kell arra, hogy rengetegen próbálnak majd eltántorítani ettől, és mindenféle ürüggyel fuvarra vagy szolgáltatásra rábeszélni.

Mi Uberrel mentünk, ami nagyon egyszerű és olcsó volt. Arra viszont figyelj, hogy a célhoz „Pyramids Visitors Centre”-t írd be, ne csak „Pyramids” vagy „Giza”, mert különben egy mellékbejárathoz visz, ahol sokkal könnyebb kellemetlen zaklatásba keveredni.

Étkezés

A gizai piramismezőn belül az étkezési lehetőségek meglehetősen korlátozottak, de teljesen éhesen sem marad az ember. A terület közvetlen közelében, főleg a bejáratoknál és a Szfinx környékén vannak kisebb büfés standok és egyszerű éttermek, ahol gyorsételeket is kínálnak.

– Szendvicset, hasábburgonyát, pizzát, shawarmát (egyiptomi kebabhoz hasonló húsos szendvics) több helyen lehet kapni. Ezek inkább gyorsbüfés szintűek, nem gasztronómiai élmények, de gyorsan elkészülnek.
– Ásványvizet, üdítőt, csomagolt kekszet és chipseket mindenütt árulnak, általában jóval drágábban, mint Kairóban (egy üveg víz kb. 20–30 EGP, azaz 200–300 HUF).
– A Szfinx melletti Pizza Hut és KFC híres arról, hogy az ablakaiból rálátni a piramisokra – sok turista beugrik ide egy gyors ebédre, ha nem akarnak a helyi árusok kínálatára hagyatkozni.

Sokan inkább hoznak magukkal szendvicset vagy gyümölcsöt Kairóból, mert a helyszíni árak magasabbak és a minőség nem mindig meggyőző.

Vécézés

A gizai piramismező méretét és adottságait sokan alábecsülik. A terület nagy, tűző napon kell gyalogolni, és bizony a vécézés logisztikája sem mellékes.

A főbejáratoknál (például a jegypénztáraknál) vannak normál, fizetős mosdók, amelyek tisztábbak, mint a terület belsejében lévő kisebb mellékhelyiségek. Ezeknél pár egyiptomi fontot vagy aprópénzt kérnek belépéskor, és jó, ha van nálad saját zsebkendő vagy papír, mert a papír ellátottság nagyon esetleges. A nagyobb látnivalók közelében (például a Szfinxnél) is találsz nyilvános mosdót, de ne számíts európai szintre: egyszerűek, sokszor zsúfoltak, és a tisztaság változó.

A piramisok belsejében természetesen nincs mosdó, ezért mielőtt bemennél a Nagy Piramisba vagy a Khephrénbe, érdemes előtte elintézni. A sivatagi hőségben hamar sok vizet megiszik az ember, emiatt is jobb a látogatás előtt és közben figyelni a mosdókra. A helyszínen nem ritka, hogy utazási irodák vagy vezetők tudják, melyik mosdó van épp használható állapotban, így ha van idegenvezetőd, érdemes rákérdezni.

A felkészüléshez hasznos, ha viszel magaddal: nedves törlőkendőt, egy kis guriga zsebkendőt, kézfertőtlenítőt és aprópénzt. Ha gyerekkel utazol, jó előre jelezni neki, hogy nem mindig olyan komfortosak a mosdók, mint itthon, és jobb előre használni a tisztább bejárati vécéket.

Összességében a piramismezőn van lehetőség vécére menni, de nem sűrűn, nem mindig tiszta, és papír sincs garantáltan. Ha erre felkészülsz, nem ér majd kellemetlen meglepetés, és nyugodtan élvezheted a piramisokat.

A gizai piramismezőn a mosdók használatáért általában 5–10 egyiptomi fontot (EGP) kérnek fejenként, ami kb. 60–120 forintnak felel meg. Nem ritka, hogy a kijáratnál egy ott ülő asszonynak kell adni a pénzt, vagy a takarítónak csúsztatni. Érdemes minél kisebb címleteket vinni: 5-ös és 10-es papírpénzt, illetve 1 fontos érméket. Ha csak nagyobb bankjegyed van (pl. 50, 100 EGP), gyakran mondják majd, hogy „nincs vissza”, így elveszítheted a különbözetet.

Közbiztonság&Kellemetlenségek

A gizai piramismezőn a közbiztonság alapvetően rendben van: a területet rendőrök, turisztikai rendészet és katonai egységek is őrzik, így erőszakos bűncselekményektől nem kell tartani. A turistákat érő valódi kockázat inkább a zsebtolvajlás, a pénztárcára és mobilra leső ügyeskedők, valamint a túlságosan rámenős árusok és „önjelölt” idegenvezetők. Ezek nem veszélyt jelentenek, inkább kellemetlenek.

Az árusok és szolgáltatást kínálók mindenhol jelen vannak: szkarabeusz szobrocskákat, sálakat, vizet, tevegelést, szekerezést vagy épp „idegenvezetést” próbálnak rád sózni. Ha egyszer szóba állsz velük, nagyon nehéz lerázni őket. A legpraktikusabb módszer az, ha az első pillanattól határozottan és röviden mondod: „No, thank you” vagy arabul „La, shukran” (nem, köszönöm), és közben nem lassítod a lépteidet. Ha mosolyogsz, hosszan magyarázkodsz, vagy csak udvariasságból elfogadsz valamit a kezedbe, azt ők már fél igennek értelmezik.

Hasznos, ha előre megbeszélitek a családdal, hogy senki nem vesz át semmit: se kis szobrot, se kendőt, se „ingyenes” ajándékot. A gyerekeket különösen szeretik megszólítani, mert rajtuk keresztül remélik, hogy a szülők megnyílnak – erre is jó felkészíteni a fiadat, hogy ez csak játék a kereskedők részéről.

Az „önjelölt idegenvezetők” sokszor úgy csinálnak, mintha hivatalos segítők lennének, de valójában pénzért akarnak kísérni benneteket. Őket ugyanúgy röviden és határozottan kell elhárítani, mert ha egyszer belemész egy beszélgetésbe, nagyon nehéz megszabadulni tőlük. Ha profi idegenvezetőt akartok, azt mindig a hivatalos jegypénztárnál vagy előre szervezett túrával érdemes intézni, sosem a helyszínen kínálkozó emberekkel.

Összességében tehát: a piramismező biztonságos, de kellemetlenkedők mindig akadnak. A legjobb fegyver ellenük a rövid, határozott válasz, szemkontaktus nélkül, gyors továbbsétálással kombinálva. Így pár próbálkozás után általában feladják, és békében nézelődhettek.

– Jó működik, ha a gyereknek is adtok egy egyszerű mondatot, például angolul „No, thank you” vagy arabul „La, shukran”. Ha ő is kimondja, az árus sokszor meglepődik, és kevésbé erősködik.

– Ha a gyerek szeret játszani, a helyzetet játékká lehet alakítani: mondjátok neki, hogy ez olyan, mint egy „pálya” a videojátékban, ahol a cél, hogy senkinek nem adtok esélyt megállítani benneteket. Ő így motivált lesz gyorsan és határozottan továbbmenni.

– Hasznos trükk, ha mindenki hoz egy üveg vizet vagy valami apróságot a kezében – így nehezebb lesz bármit belétek nyomni, mert látszik, hogy a kezetek foglalt.

– Ha valaki nagyon kitartó, jó taktika, ha a gyereket teszitek „pajzzsá”, és őt külditek előre, ti pedig mögötte mentek. A kereskedők sokkal ritkábban próbálkoznak hosszasan egy gyereknél, főleg ha látják, hogy a család nem reagál.

Soha ne vegyél át semmit a kezedbe, mert akkor nehéz lesz visszaadni.

Az Ubert a rendőrség 500 méterre az előtértől megállította – állítólag azért, hogy átirányítsák a „barátaikhoz”. Azt mondták, hogy se továbbmenni, se gyalogolni nem lehet – véletlenül persze ott állt egy lovaskocsi. Mi gyalog mentünk tovább, de már a bejáratnál várt egy másik „segítő”. Nem „sufnituning”, hiszen hivatalnoknak adta ki magát. Röviden: ismét erőszakos zaklatás, amíg végül lefoglaltunk egy tevegelést, amit nem is akartunk – 500 fontért. Később ugyanazt az utat 200-ért kínálták. (2025)

A gízai piramisokra való felmászás rendkívül balesetveszélyes és szigorúan tilos.

A veszélyek közül:

A hatalmas kőtömbök közt nagy a megcsúszás és lezuhanás kockázata, mivel a kövek egyenetlenek, koptatottak és porosak.

A piramis magassága jelentős (a Kheopsz-piramis eredetileg 146 méteres volt), így akár néhány sor kőmagasság után is súlyos sérülést okozhat egy esés.

Erős a napsugárzás és a hőség, ami gyorsan kimeríti az embert, szédülést, kiszáradást okozhat.

Éjszaka vagy hajnalban, amikor egyesek titokban próbálkoznak, a rossz látási viszonyok tovább növelik a balesetveszélyt.

Emellett jogi következményei is vannak: az egyiptomi hatóságok szigorúan büntetik a piramisokra való mászást, pénzbírságot és akár letartóztatást is vonhat maga után.

Összefoglalva: nemcsak veszélyes, hanem illegális is felmászni a gízai piramisokra – ezért a legjobb biztonságos távolból, a kijelölt helyekről csodálni őket.

A Gízai-fennsík hivatalos látogatói területén több olyan pont is van, ahonnan különleges nézőpontból lehet megcsodálni a piramisokat. A legjobb élményhez érdemes a nap állásához igazítani a látogatást.

Panorámapont a sivatag felől – A turisták által leggyakrabban felkeresett kilátópont a Piramisokhoz vezető úttól kissé távolabb, a sivatag peremén található. Innen látszik egyszerre a három nagy piramis (Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz), egymás mögé rendeződve. Különösen naplementekor látványos, amikor a fények aranyszínben fürdetik a köveket.

A Szfinx felől – A Szfinx melletti területről, ha kissé oldalra áll, egyszerre rálátni a monumentális szoborra és a háttérben emelkedő Khephrén-piramisra. Ez az egyik legikonikusabb fotótéma, amit mindenki szeret hazavinni.

Kheopsz-piramis lábánál – Amikor közvetlen közelről néz fel a világ legnagyobb piramisára, igazán érzékelhető a mérete és az, hogy az óriási kőtömbök milyen magasra tornyosulnak. Innen más perspektívát kap, sokkal inkább a nagyság érzete dominál, nem a panoráma.

Naplemente a sivatagban – Vannak szervezett teve- és lovaskocsis kirándulások, amelyek a piramisok mögötti dűnékre viszik a látogatókat. Innen teljesen más élmény a látvány: a nap lassan lebukik a horizont mögött, a piramisok körvonalai pedig feketén rajzolódnak ki a vöröses égbolt előtt.

Hang- és fényjáték (Sound & Light Show) – Esténként a Szfinx előtt rendezik meg, ilyenkor a piramisok megvilágítva, zenével és narrációval kísérve tárulnak fel. Bár turisztikai produkció, mégis különleges élmény a kivilágított piramisokat látni az éjszakai ég alatt.

Ha igazán nyugodtan szeretné élvezni a látványt, érdemes reggel nyitáskor érkezni, amikor még kevés a látogató, vagy napnyugta előtt kilátogatni a panorámapontra.

Idegenvezetővel vagy önállóan - dillema

A helyben fogadott idegenvezető mellett szól:
– Rugalmas: sok vezető alkalmazkodik a csoport érdeklődéséhez, és a gyerekeknek egyszerűbben, mesés formában adja át az infókat.
– Praktikus: segít eligazodni a területen, ismeri a rövidebb útvonalakat, tudja, melyik hely mikor zsúfolt.
– Helyi ízek: élőben mesél apró érdekességeket, amiket könyvben nem olvasol – pl. hogyan nevezik az árusok a teveiket, vagy melyik faluban van a legjobb gránátalma.
– Nyelvi közvetítés: ha franciául vagy angolul beszéltek, könnyebben oldja a helyi kontaktust (pl. jegyvásárlásnál, árusoknál).

Ellene szól:
– Improvizálva fogadott vezetők színvonala változó: van, aki lelkes és érdekes, más viszont csak monoton „adatol”. Nem mindig beszélnek jól angolul/franciául.
– Gyakori a „lehúzás”: rá akarnak beszélni plusz programokra, boltokra, tevére, amit jutalékért ajánlanak.
– Egy 10 éves gyereket könnyen untathatnak a hosszú történelmi részletekkel, főleg ha a vezető nem érzi a határt.

Az önálló felkészülés mellett szól:
– Ti szabjátok meg a tempót, nincs kényszermegálló vagy túl hosszú magyarázat.
– A gyereknek élményközpontúra szabhatjátok a programot: több fotózás, tevegelés, sivatagi futkározás, kevesebb száraz történelem.
– Előre összeválogathatjátok a „3–4 legizgalmasabb történetet”, ami pont elég egy gyerek figyelmének.
– Olcsóbb, hiszen nincs vezetői díj.

Ellene szól:
– Nehezebb tájékozódni a helyszínen, főleg a belső tereknél.
– Előfordulhat, hogy kimaradt érdekességeket csak utólag olvastok vissza.
– Nincs, aki helyben „leszerelje” a rámenős árusokat vagy intézze az apróbb helyi dolgokat.

Összegzés 10 éves gyerekkel:
Valószínűleg jobban jártok, ha előre készültök rövid, gyerekbarát infókkal, és magatok járjátok végig a helyszínt, az élményre téve a hangsúlyt. Ha viszont találkoztok egy szimpatikus, mosolygós, gyerekekhez értő idegenvezetővel a bejáratnál, érdemes rövid egyeztetés után akár egy rövidebb túrára felfogadni.

Íme egy mini „gyerekbarát mesélő csomag” a gizai piramisokhoz – rövid történetekkel, amiket egy 10 éves gyerek is élvezhet. Ezek inkább mesés hangulatúak, de közben van bennük némi tanulás is:

1. A Nagy Piramis és a titkos szobák
– Képzeld el, hogy a Nagy Piramisban több mint 2 millió hatalmas kőtömb van, némelyik akkora, mint egy kisebb autó. A régészek évszázadok óta keresik a titkos szobákat, mert úgy gondolják, még mindig van benne olyan hely, amit senki sem látott. Olyan ez, mintha a világ legnagyobb „rejtélyes szekrénye” lenne, ahol mindig lehet új titkot találni.

2. A Szfinx eltűnt orra
– A hatalmas Szfinx orra hiányzik. Sokáig azt mesélték, hogy Napóleon katonái lőtték le ágyúval, de a valóság az, hogy jóval előtte, már a középkorban eltűnt. Az emberek évszázadokig találgatták, ki „lopta el” az orrot – így a Szfinx egy kicsit olyan, mint egy óriási puzzle, ami sosem lesz teljes.

3. A fáraó szelleme és a csillagok
– A régi egyiptomiak hitték, hogy a fáraó lelke a csillagok közé repül, ha meghal. Ezért építették úgy a piramisokat, hogy a folyosók pontosan az égbolt bizonyos csillagaihoz mutassanak. Ha este felnézel az égre, gondolj arra, hogy a piramisok a fáraók „csillaglépcsői” voltak.

4. A királynők piramisai
– A nagy uralkodók mellett a királynék is kaptak kisebb piramisokat. Olyan ez, mintha a világ legnagyobb családi háza mellett külön kis házak sorakoznának. A gyerekeknek is szívesen mutatják meg, mert itt jobban érzékelni lehet, milyen volt egy kisebb piramis belülről.

5. A tevekaland
– A piramisok körül tevék állnak, némelyiknek vicces neve van, mint „Michael Jackson” vagy „Banán”. A helyiek így szórakoztatják a turistákat, de régen a tevék voltak a „sivatagi vonatok”, amelyek nélkül senki sem tudott volna eljutni a piramisokhoz.

Kheopsz (Nagy Piramis)

UNESCO világörökségi helyszín. A három impozáns Giza-i piramis közül a legmagasabb

A gizai fennsíkon álló Kheopsz-piramis, vagyis a Nagy Piramis a világ egyik legismertebb építménye, és még ma is ámulatba ejti az embereket. Több mint 4500 éve épült, és eredetileg körülbelül 146 méter magas volt, mára a külső burkolókövek hiánya miatt alacsonyabb, de még mindig uralja a látképet. A piramis több mint kétmillió hatalmas kőtömbből áll, amelyek közül némelyik több tonnát nyom, és máig rejtély, hogyan tudták ezeket a köveket ilyen pontosan egymásra illeszteni. A gyerekeknek sokszor úgy magyarázzák, hogy az ókori munkások hatalmas rámpákat építettek, és azokon húzták fel a köveket, de pontos bizonyíték nincs, így a piramis egy kicsit olyan, mint egy óriási rejtvény.

A belsejében szűk folyosók és kamrák húzódnak, ahol a fáraó sírját helyezték el. Az egyik legizgalmasabb rész a Királyi Kamra, amely vörös gránitból készült, és még ma is különleges hangulata van. A piramisban járva az ember úgy érezheti magát, mintha Indiana Jones filmben lenne, mert a folyosók alacsonyak, forrók és titokzatosak. Gyerekek számára az a legizgalmasabb, hogy a tudósok szerint még mindig lehetnek feltáratlan termek benne, amelyeket eddig senki sem látott. Modern technológiával, például hőkamerákkal találtak is gyanús üregeket, de egyelőre nem tudni, mit rejtenek.

Érdekesség, hogy a piramist olyan pontosan tájolták, hogy az oldala szinte tökéletesen északra, délre, keletre és nyugatra mutat. Ez azt jelenti, hogy az ókori egyiptomiak elképesztő csillagászati tudással rendelkeztek. Sok gyerek szereti azt a gondolatot, hogy a piramis tulajdonképpen egyfajta „csillaglépcső” volt a fáraó lelkének, amelyen keresztül feljuthatott az égbe, a csillagok közé. A kőbe vájt szellőzőjáratok is égi csillagok felé irányulnak, mintha valóban útmutatók lettek volna a túlvilági utazáshoz.

K. Kriszta fotója

A Nagy Piramis eredetileg sima fehér mészkőlapokkal volt borítva, amelyek a napfényben ragyogtak, és messziről úgy tűnhetett, mintha egy fényből épült hegy állna a sivatag közepén. Ma már ezek a borítókövek hiányoznak, de az elképzelés, hogy a napfény szinte visszaverődött róla, igazán lenyűgöző. Sok történet él arról, hogy a piramisokban csapdákat helyeztek el a sírrablók ellen, de erre nincs valódi bizonyíték, mégis a legenda izgalmas. A régészek több kincset reméltek találni benne, de a piramist már az ókorban kifosztották, így mára leginkább az építészeti csoda maradt meg számunkra.

Praktikus szempontból érdemes tudni, hogy a piramis belsejébe csak külön belépőjeggyel lehet bemenni, és ott nincsen világítás, ezért a fény gyér és a hőség nagy. Nem ajánlott azoknak, akik klausztrofóbiások, de gyerekek számára nagy kaland lehet, ha bírják a szűk helyeket. Célszerű kényelmes cipőt viselni, mert a talaj egyenetlen, és a sivatagi homok gyorsan telemegy a szandálba. Víz mindig legyen nálatok, mert a területen alig van árnyék, és hamar kiszáradhat az ember. A legjobb délelőtt érkezni, amikor még nincs olyan nagy hőség és kevesebb a turista.

Egy tízéves fiú számára különösen izgalmas lehet, hogy a Kheopsz-piramis az ókori világ hét csodája közül az egyetlen, amely máig fennmaradt. Ez azt jelenti, hogy amit ma lát, az valójában több ezer éve ugyanígy állt, miközben a többi csoda már rég eltűnt. Ez olyan érzés, mintha egy időgéppel visszautazna az ókori Egyiptomba. A gyerekek gyakran imádják a tevegelést is, amelyet a piramisok környékén kínálnak – bár kissé turistás, de jó móka, és remek kilátás nyílik közben a piramisokra.

Ha valaki szeret játszani a képzeletével, akkor a piramist könnyen elképzelheti úgy, mint egy óriási lego-konstrukciót: több millió darabból áll, és minden darabot pontosan a helyére kellett tenni. Az egyiptomi munkások valószínűleg évekig dolgoztak rajta, ezrek és tízezrek, sokszor a Nílus áradásai után, amikor a földműveseknek nem volt munkájuk. Ez a tudat segít elképzelni, mennyire közösségi munka volt, nem csak a fáraó dicsősége.

Összességében a Kheopsz-piramis nemcsak hatalmas és lenyűgöző építmény, hanem tele van rejtéllyel, érdekességgel és kalandos történetekkel. Egy gyerek számára olyan, mintha egy óriási titkos erőd lenne a sivatag közepén, amelyet felfedezni valódi élmény. És bár sok részletet a tudósok sem tudnak pontosan, talán épp ez a legizgalmasabb benne: hogy még mindig rejteget titkokat, amelyeket a jövő felfedezői tárhatnak fel.

K. Kriszta fotója

Fel kell kapaszkodni a piramisra, hogy bejuss! Egy szűk bejáraton lépünk be, majd egy olyan folyosón haladunk, ahol alig férnek el mellettünk az emberek. Könnyű nadrágot érdemes viselni, miközben kapaszkodsz a korlátba az út közepén. December vége van, mégis szaunaként forrósodik odabent. Izzadásgátló törlőkendő, ivóvíz – nélkülözhetetlen. Hihetetlenül megindító élmény, kívül és belül egyaránt! Hogyan tudtak ilyen hatalmas és nehéz köveket ennyire pontosan egymásra rakni? Tele van lenyűgöző bölcsességgel!

Olyan magas, mint egy 35 emeletes épület. A belsejébe bemenni valódi próbatétel, nem gyenge idegzetűeknek való, valóban fizikai kihívás. Bent forró, levegőtlen és szűk. Egy meredek, emelkedő alagúton kell felmászni, hogy eljuss az egyetlen kamrához. A turisták két irányban haladnak, és a legtöbben erejük végén járnak, ami még nehezebbé teszi az élményt. Ne vállald be, ha nincs jó kondíciód, és semmiképp se, ha bármilyen fokon klausztrofóbiás vagy. Ezt inkább csak azért csinálja az ember, hogy elmondhassa, megcsinálta, nem azért, mert kellemes élmény lenne. Maga a kamra is forró és levegőtlen, ráadásul van egy szag, ami vagy vizelet, vagy egyszerűen a hőség, a félelem és a kimerültség elegye.

Nincs csúcskő a tetején. Valószínűleg elkészült, majd valakik, valamikor ellopták. Az idegenvezetőnk szerint a piramis köveit a Níluson szállították hullámokon, majd földből épített rámpákon húzták fel és helyezték a helyükre.

Felfoghatatlan, hogy ennyire pontosan építették meg olyan sok évvel ezelőtt, mindenféle modern technológia nélkül, amelyre mi ma támaszkodunk. Kheopsz fáraó számára készült (i. e. kb. 2589–2566), és máig megőrizte azt a fenséges aurát, amelyet sem a fotók, sem a képernyő nem tudnak visszaadni.

Több mint 16 000 négyzetmétert foglal el, és magassága meghaladja a 40 emeletét. Egy hatalmas, négyszög alapú építményről van szó, amely egyszerű formájával, díszítések és bonyolult szerkezetek nélkül, pusztán a tömegével és a pontos geometriai arányaival páratlan fenséget sugároz. A Kheopsz-piramis alján még mindig láthatók a polírozott, világosszürke kőburkolat darabjai; amikor az egész felszínt ilyen kövek fedték, a napfényben ragyogó piramis valóban méltó volt a papság és a királyi hatalom dicsőségéhez. A jegypénztár, a parkoló és más turistalétesítmények közelében sok látogatót lehet látni, ahogy a hatalmas alsó kövekre felmászva próbálják érzékeltetni a piramis lenyűgöző nagyságát és fenségét.

Mindenkinek azt javaslom, kerülje el a Kheopsz-piramis belső látogatását. A 18 eurós belépőért cserébe egy több tíz méter hosszú, szűk, felfelé vezető alagútban kell kúszni, részben görnyedve, mert túl alacsony, és éppen csak egy ember szélességű, miközben egyszerre százával jönnek-mennek benne az emberek mindkét irányban. Elképesztően nyomasztó, párás hőségben érsz fel a végére, ahol egy jelentéktelen szarkofág vár, valamint számos hordozható, de működésképtelen légkondicionáló készülék, szétdobálva a földön, mintha szemét lenne, miközben az egész helyiséget vizeletszag lengi be. A legrosszabb érzés mégis az volt, hogy ha bármi történik, a pánik biztosan súlyos következményekhez vezethetne, különösen az idősek, a járási nehézségekkel küzdők, illetve a kisgyermekes vagy várandós anyák életére. FÉLELMETES!

A Nagy Piramis egy hatalmas kőzetplató, a Gizai-fennsík északi peremén található, amelyről úgy tartják, hogy egy mészkőformáció, kelet–nyugati irányban 2,2 km, észak–déli irányban pedig 1,1 km kiterjedéssel. A Nagy Piramis már régóta turisztikai célpont, és az egyik „világ hét csodájaként” vált ismertté, így különleges érzés ott állni előtte, amikor az ember végre eljut ide. A piramis lépcsőszerű felülettel rendelkezik, összesen 203 kőtömbsor alkotja. Minden egyes kő átlagosan 2,5 tonnát nyom, és becslések szerint mintegy 2,3 millió kőből épült fel.

Khephrén piramis

angolul: Khafre's Pyramid

136 méter a magassága

Kheopsz fia, Khephrén i. e. 2558 és 2532 között uralkodott. (A IV. dinasztia negyedik fáraója.)

A gízai három nagy piramis közül a középen lévő

A Khephrén piramis a gizai piramismező második legnagyobb építménye, és bár kisebb a híres Kheopsz-piramisnál, mégis sokak szerint sokkal hatásosabb látvány. Ez azért van, mert egy kissé magasabb talajra építették, és a tetején még mindig megvan néhány eredeti fehér mészkő burkolókő, amely sejteti, hogyan ragyoghatott az egész piramis az ókorban. A piramis építője, Khephrén fáraó Kheopsz fia volt, és a hatalmát és dicsőségét akarta megörökíteni ezzel a monumentális síremlékkel. A mai látogatókat gyakran az ragadja meg, hogy a Khephrén piramis tökéletesebb formát mutat, és a Szfinx közelsége különösen ikonikus párossá teszi.

K. Kriszta fotója

A belseje kevésbé bonyolult, mint a Kheopsz piramisé, de így is különleges élmény, ha valaki bemegy. Egy lejtős folyosón keresztül lehet lejutni a sírkamrába, ahol valaha a fáraó szarkofágja állt. Bár a kincsek réges-rég eltűntek, a kőfalak rideg egyszerűsége is érezhetővé teszi az ókori temetkezési szertartások komolyságát. Egy tízéves számára izgalmas lehet az elképzelés, hogy itt egyszer valóban egy fáraót helyeztek örök nyugalomra, és hogy a kamra a sivatag szívében még mindig őrzi az emlékét.

Külön érdekesség, hogy a Khephrén piramishoz tartozik az egyik legjobban fennmaradt halotti templom, amely a piramis lábánál található. Ez az épület különleges kőblokkokból készült, és a falai simára csiszolt vörös gránitból állnak. Itt zajlottak azok a rituálék, amelyek a fáraót a túlvilágra kísérték. Egy gyerek számára ez olyan lehet, mintha egy titkos szertartásokra használt „varázstemplomot” látna, ahol az ókori papok misztikus szertartásokat tartottak. A templom folyosóin végigsétálva valóban olyan érzésünk lehet, mintha egy időalagútban járnánk.

A piramis előtt áll a híres Nagy Szfinx, amely szinte Khephrén piramisának őrzőjeként magasodik a látogatók elé. Bár sok tudós vitatkozik azon, pontosan kihez kötődik a Szfinx, a legtöbben úgy gondolják, hogy Khephrén arcvonásait viseli. Ez adja az egész helyszín különleges auráját, hiszen a fáraó maga néz ránk a kőből, miközben a piramis mögötte emelkedik. Egy tízéves fiú számára ez olyan lehet, mintha egy óriási szoborfigura vigyázná a piramis titkait.

K. Kriszta fotója

Praktikus tanácsként érdemes tudni, hogy a Khephrén piramis környéke kevésbé zsúfolt, mint a Nagy Piramisé, így itt könnyebb nyugodtan fényképezni vagy sétálni. Ha belülre szeretnétek menni, jegyet külön kell váltani, és számolni kell azzal, hogy a kamra egyszerűbb és kevésbé látványos, de az élmény, hogy egy fáraó sírjába léptek, semmihez sem fogható. A Szfinxnél gyakran nagy a tömeg, ezért jó, ha előbb érkeztek oda, vagy később, a délutáni órákban nézitek meg.

Érdemes kényelmes cipőt és sapkát viselni, és mindig legyen nálatok víz, mert itt sincs árnyék. Egy tízévesnek izgalmas program lehet, ha képzeletben „felfedező játékká” teszitek a sétát: például keressétek meg a piramis tetején a fehér burkolat maradványát, vagy meséljétek el neki, hogy a Szfinx orra rejtélyes módon eltűnt, és senki sem tudja biztosan, hogyan. Ez játékosan bevonja a gyereket, és sokkal élménydúsabb lesz számára a látogatás.

Összességében a Khephrén piramis a Nagy Piramis árnyékában áll, de különleges aurát kap attól, hogy közvetlen közelében magasodik a Szfinx, és hogy jobban megőrizte eredeti külsejének részleteit. Egy gyerek számára a helyszín egyszerre lehet titokzatos, mesés és izgalmas, mintha egy óriási sivatagi kaland színtere lenne, ahol minden kő új történetet rejt.

K. Kriszta fotója

A piramisokat azért építették, hogy sima, szögben emelkedő oldalaik a nap sugarait jelképezzék, és segítsék a fáraó lelkét felemelkedni az égbe, hogy csatlakozhasson az istenekhez. Az, hogy a piramisok több mint négyezer év után is állnak, az ősi mesterek lenyűgöző pontosságának, zseniális kézművességének és építészeti éleslátásának bizonyítéka. Valóban felfoghatatlan látványt nyújtanak.

Ez a király sírkamrája, de (mert kifosztották) belül nincs semmi: sem múmia, sem bármi más, csak szűk folyosókon lehet átjutni egy üres helyiséghez. Jobban jár az ember, ha inkább kívülről nézi meg a piramisokat.

A különböző kőzetek a piramisokat egykor teljesen borító csiszolt gránit maradványai. Lenyűgöző látvány.

Kéz a kézben kapaszkodtunk fel a piramisra, miközben elragadtatva gyönyörködtünk a lélegzetelállító panorámában. Előttünk a végtelen sivatag terült el, éles, mégis gyönyörű ellentétben az alattunk fekvő ősi építménnyel. A gízai fennsík feltárta titkait, a Szfinx pedig rejtelmes hangulatot adott a tájnak.

Még mindig látható a mészkőborítás, amely ötezer évvel ezelőtt gyönyörűen fehéren ragyogott. Ma már tíz méterrel alacsonyabb, mivel az obeliszk formájú arany csúcsát ellopták. Sok képzelőerővel még sejteni lehet, milyen lehetett egykoron.

K. Kriszta fotója

Menkauré piramis

A Menkauré piramis a gizai piramismező legkisebb tagja, de ettől még egyáltalán nem kevésbé érdekes. Kheopsz és Khephrén unokája, Menkauré fáraó építtette magának, és eredetileg körülbelül 65 méter magas volt, mára valamivel alacsonyabb, de még így is lenyűgöző látvány. A piramis mellett három kisebb mellékpiramis is található, amelyek valószínűleg a királynéknak vagy a fáraó családjának készültek. Egy gyereknek különösen izgalmas lehet felfedezni, hogy itt tényleg egy „piramis-család” áll egymás mellett, nagy és kicsi építményekkel.

A Menkauré piramist sokszor szelídebbnek, emberközelibbnek tartják, mert méretei miatt könnyebb körbejárni és átélni a monumentalitását. A nagy testvéreihez képest kevesebb turista keresi fel, így sokkal nyugodtabb a hangulat. Ez azt jelenti, hogy több időt lehet eltölteni csendben sétálva, és jobban átélni, milyen lehetett az ókori világ. Egy tízéves fiú számára ez jó lehetőség arra, hogy szaladgáljon a homokban és közben igazi felfedezőnek érezze magát.

A piramis építése közben különleges módon vörös gránitot is használtak, főleg az alsó rétegekben, ami ritkaságnak számít. Ma már csak részben látható, de izgalmas belegondolni, hogy ez a piramis eredetileg sokszínűbb volt, mint a másik kettő. Egy gyereknek érdemes elmondani, hogy a fáraók nemcsak hatalmas köveket használtak, hanem a legszebb és legértékesebb anyagokat is, hogy örökre fennmaradjon a nevük.

Érdekesség, hogy a piramist a középkorban is sokan próbálták szétszedni. Egy szultán a 12. században meg akarta bontani, és elkezdte kődarabonként lebontani az egyik oldalát, de a munka olyan nehéz volt, hogy hamar feladta. A félbemaradt rombolás nyomai ma is láthatók, és ez jó alkalom arra, hogy a gyerekek megértsék: még évszázadokkal később is elképesztően masszívnak bizonyult az építmény.

A Menkauré piramishoz tartozott egy halotti templom is, ahol a szertartásokat tartották, de sajnos ez kevésbé maradt fenn, mint a Khephrénhez tartozó épület. Ennek ellenére a helyszínen ma is érezhető, hogy a fáraó milyen fontosnak tartotta a túlvilági utat. Ha a gyerek szeret játszani a fantáziájával, el lehet mesélni neki, hogy itt varázslatos szertartások zajlottak, amelyek segítették a fáraót „átlépni” a túlvilágra.

Praktikus tanácsként: mivel itt kevesebb turista van, jobb lehetőség nyílik nyugodt fényképezésre és arra, hogy közelebbről felfedezzétek a helyet. A belső rész általában zárva van, vagy csak korlátozottan látogatható, ezért érdemes inkább kívül élvezni a látványt. A gyerekeknek jó móka lehet megszámolni a három kisebb mellékpiramist, és elképzelni, hogy azokban ki nyugodhatott.

A Menkauré piramis legnagyobb varázsa talán az, hogy egyszerre része a híres hármasnak, mégis külön világot képvisel. A kisebb méretek miatt barátságosabbnak hat, és az ember könnyebben érzi, hogy kapcsolatba kerül vele. Egy tízéves fiú számára olyan lehet, mint egy titkos kisebb erőd a sivatagban, ahol kevesebb a zaj és több a tér a saját kalandokhoz.

Összességében a Menkauré piramis talán nem olyan híres, mint a Nagy Piramis vagy a Szfinx, de egy családi látogatás során különleges élményt adhat a nyugodtabb légkörével és emberközelibb hangulatával. Ez a piramis a „legkisebb testvér”, amely talán épp azért lesz emlékezetes, mert itt könnyebb felfedezőként mozogni és szabadon eljátszani a gondolattal, hogy az ember maga is egy kis régész a sivatag homokjában.

Mellette három kisebb királynői piramis áll.

Nevét Menkauré királyról kapta, aki Khephrén fia és Kheopsz unokája volt. A IV. dinasztia idején, i. e. 2510 körül halt meg, mielőtt a piramis teljesen elkészült volna. Magassága 65 méter (213 láb), és ez a három fő piramis közül a legkisebb. Északi oldalán látható a mély bevágás, amely egy sikertelen bontási kísérlet nyoma: Egyiptom második szultánja, al-Azíz Uthmán kezdte el, de nem fejezték be. Mivel ez a piramis található a legmesszebb a bejárattól, kevésbé zsúfolt, mint a másik kettő. Mindenképp érdemes megnézni – ha már idáig eljutott az ember!

I. e. 2532-től 2503-ig uralkodott, és a fáraó halála miatt soha nem fejezték be, amit az alapnál látható megmunkálatlan gránittömbök is bizonyítanak.

A három piramis összehasonlítása

K. Kriszta fotója

A gizai piramisok hármasa olyan, mintha egy óriási család állna a sivatagban: a legidősebb és legnagyobb a Kheopsz piramis, a középső a Khephréné, a legkisebb pedig a Menkauré piramis. Bár mindhárom ugyanazt a célt szolgálta – a fáraók örök nyughelye és a hatalmuk jelképe volt –, mégis mindegyiknek megvan a saját különleges története és hangulata. Egy tízéves gyerek számára izgalmas lehet úgy tekinteni rájuk, mintha három testvér állna egymás mellett, mindegyik más személyiséggel.

A Kheopsz piramis a „nagytestvér”, aki mindenkit lenyűgöz. Ez a legmagasabb és a legbonyolultabb, belsejében szűk folyosók és rejtélyes kamrák húzódnak. Az ókori világ hét csodája közül ez az egyetlen, amely ma is áll, ezért különleges érzés mellette sétálni. Olyan, mintha az időgépen keresztül egyenesen az ókori Egyiptomba lépnél. Egy gyereknek a legérdekesebb talán az, hogy még mindig vannak benne titkos járatok, amelyeket a tudósok csak mostanában kezdenek felfedezni.

A Khephrén piramis a „középső testvér”, aki bár kisebb, mégis szeret kitűnni. Azért tűnik magasabbnak, mert egy dombra épült, és a tetején még mindig látható az eredeti fehér burkolat. Ez mutatja, hogyan ragyoghatott az egész piramis, amikor frissen épült. A Szfinx közelsége különösen izgalmassá teszi, hiszen úgy tűnik, mintha a hatalmas kőoroszlán-fáraó őrizné a piramist. A halotti temploma a legjobban megőrzött az összes közül, így itt lehet a leginkább elképzelni az ókori papok szertartásait.

A Menkauré piramis a „kistestvér”, aki szerényebb, de barátságosabb. Kisebb mérete miatt emberközelibb, könnyebb körbejárni, és nyugodtabb is, mert ide kevesebb turista jut el. Mellette három kisebb mellékpiramis áll, mintha saját kis „játszótársai” lennének. A vörös gránit, amivel részben építették, különleges színt adott neki, és még ma is látszik, hogy más hangulatot áraszt, mint a nagyobb testvérei. Egy tízéves gyereknek ez lehet a legjobb terep arra, hogy igazi felfedezőnek érezze magát.

Praktikus szempontból érdemes a három piramist egy nap alatt megnézni, de úgy, hogy közben ne fáradjon el a gyerek. A Nagy Piramis belseje nagy kaland, de szűk és forró, ezért csak akkor menjetek be, ha biztosan bírja. A Khephrén környékén a Szfinx és a templom izgalmas látvány, ahol rövid pihenőt is lehet tartani. A Menkauré piramisnál pedig nyugodtabban lehet szaladgálni, fotózni és játszani, mert ott kevesebb a tömeg. Mindig legyen nálatok víz, sapka és kényelmes cipő, mert a sivatagi nap gyorsan kifárasztja az embert.

Összességében a három piramis együtt olyan, mint egy hatalmas sivatagi kalandpark: mindenki találhat benne valami mást, ami lenyűgözi. A felnőttek a történelem és az építészet csodáját látják benne, a gyerekek pedig egy titkokkal teli kőlabirintust, amelyben könnyű eljátszani a gondolattal, hogy a fáraók és az ókori papok még mindig ott járkálnak a falak között.

A piramisok megépüléséről

A piramisok építése az emberi történelem egyik legnagyobb talánya, amely évszázadok óta izgatja tudósok, kalandorok és egyszerű utazók képzeletét. Az biztos, hogy több tízezer munkás dolgozott rajtuk, és évekig tartó, megfeszített munka árán emelkedtek ki a sivatagi homokból. A legelfogadottabb elképzelés szerint a köveket a Níluson hajózták a kőbányákból Gízáig, majd földből emelt rámpákon vonszolták a helyükre. Minden egyes kőtömb átlagosan 2,5 tonnát nyomott, a legnagyobbak azonban elérték a 70-80 tonnát is, ami önmagában szinte felfoghatatlan.

A tudósok máig vitatkoznak azon, hogy pontosan milyen technológiát alkalmaztak a nehéz tömbök felemelésére és mozgatására. Egyesek szerint óriási, spirális rámpákat építettek a piramis köré, mások inkább hosszú, egyenes földútban hisznek, amely a sivatagon át vezetett. Az is felmerült, hogy vízzel locsolták a homokot, hogy könnyebb legyen a szánokat húzni, ami lenyűgözően egyszerű, de logikus magyarázat. Más elméletek szerint belső alagutak és csúszdák segítették a kövek mozgatását, mintha a piramis maga rejtette volna el az építéshez szükséges „gépezetet”.

Az is titok, hogyan tudták ennyire pontosan illeszteni a köveket egymáshoz, hogy egy borotvapenge sem fér be a fugák közé. A méretek és szögek hihetetlen pontossága arra utal, hogy az ókori egyiptomiak csillagászati és matematikai tudása sokkal fejlettebb volt, mint azt korábban gondoltuk. Nem véletlen, hogy egyesek szerint a piramisok valójában óriási csillagászati naptárak, amelyek az Orion-öv csillagaira igazodnak. Mások úgy vélik, hogy mágikus vagy elveszett technológiákat alkalmaztak, sőt, akadnak, akik szerint a piramisokat földönkívüliek segítségével építették.

Meglepő módon a régészek a piramisok környékén nemcsak hatalmas kőfejtőket, hanem egyszerű szerszámokat, rézvésőket és kőkalapácsokat találtak. Ez azt sugallja, hogy a gigászi építmények nem valamilyen titokzatos szupertechnológiával, hanem a kitartás, a szervezettség és az emberi találékonyság révén születtek. Az igazi rejtély talán nem is az, hogy hogyan épültek, hanem az, hogy az ókori Egyiptom képes volt ekkora erőforrást mozgósítani, és egy egész társadalmat évtizedeken át egyetlen monumentális cél szolgálatába állítani.

Mindezek ellenére a piramisokban újabb és újabb meglepetésekre bukkannak. A közelmúltban például modern szkennelési technológiával hatalmas, eddig ismeretlen üreget fedeztek fel a Nagy Piramis belsejében. Senki sem tudja, mi van ott: lehet egy rejtett kamra, vagy egyszerűen csak egy építészeti „fogás”. Ez csak tovább növeli a piramisok körüli titokzatosságot, és fenntartja azt az érzést, hogy még mindig nem értjük teljesen, mit tudtak és mit akartak kifejezni az ókori egyiptomiak. A piramisok ezért nemcsak kövek halmazai, hanem a képzelet és a misztikum örök jelképévé váltak.

A piramisok építése idején – amelyekből összesen 118 ismert – a környéken szabad munkások települései álltak. Az egyiptomiak a Nílus évi két áradásának időszakában kereshettek pénzt az építkezéseken. Régészek szerint maga az építési folyamat 20 és 200 év között tarthatott. Ezért kezdett szinte minden új fáraó uralkodása elején rögtön hozzá a saját piramisának építéséhez.

A piramisok építése körül annyi összeesküvés-elmélet kering, hogy szinte már vicc, de ha lehántod az idegenekről, az atlantisziakról és az elveszett szupercivilizációkról szóló meséket, akkor is marad néhány komoly rejtély, amit a régészek sem tudnak teljesen megmagyarázni. A legnagyobb kérdés nem az, hogy hogy építették – azt nagyjából tudjuk –, hanem hogy hogyan csinálták ilyen hihetetlen pontossággal bronzkori szerszámokkal, és miért fektettek bele ekkora őrült energiát.

A Nagy Piramis alapja szinte tökéletesen vízszintes, a négy oldal az égtájak felé néz hihetetlen precizitással, és a kövekillesztése olyan pontos, hogy ma sem tudnánk jobban csinálni kézi munkával. Tudományosan elfogadott, hogy nem rabszolgák építették, hanem fizetett munkások, akik rotációs rendszerben dolgoztak, főleg az áradási időszakban, amikor úgysem tudtak földművelni – a munkástáborokat meg is találták Gízánál, csontmaradványokkal, sörfőzdék nyomaival. A köveket mészkőbányákból fejtették, nem messze a helyszíntől, de a belső kamrák gránitját Aszuánból kellett felhozni, ami hatszáz kilométer délebbre van – ezt valószínűleg hajókon szállították a Níluson, aztán szárazföldön görgetéssel, fahengerekkel, rámpákkal.

A rámpák a legvalószínűbb magyarázat arra, hogyan emelték fel a több tonnás köveket: építettek egy spirális vagy egyenes rámpát, amit folyamatosan emeltek, ahogy a piramis nőtt, aztán lebontották utána – de konkrét nyomokat nem találtak, mert hát lebontották. Van elmélet arról, hogy belső rámpákat használtak, amik a piramis belsejében kígyóztak fel, és ez megmagyarázná, miért nem látunk külső rámpa-maradványokat, de ez sem bizonyított. A szerszámok rézből és bronzból voltak, kemény kőhöz használtak dolerit kalapácsokat, és rengeteg emberi munkaerővel pótolták azt, amit ma géppel csinálunk – egyszerű, de brutálisan lassú és fárasztó.

A legnagyobb rejtély nem a technika, hanem a motiváció: miért gondolta Kheopsz fáraó, hogy szükséges húszezer embert húsz évig robotoltatni azért, hogy legyen egy gigantikus síremléke? A válasz a vallásban rejlik: a fáráó nem ember volt, hanem isten a földön, és a piramis nem csak sír, hanem egy gépezet, ami segít neki az újjászületésben, az utazásban a túlvilágra. A piramis belsejében lévő szűk folyosók, a király kamrája, a rejtett aknák mind vallásilag szimbolikus funkciót töltöttek be – ezek nem véletlenszerűen vannak ott.

Van aztán egy rakás áltudományos butaság: hogy a piramisok energiaközpontok, hogy orvosi titkok vannak bennük, hogy a Pi és az aranymetszés aránya bele van kódolva a méretekbe – ezek többnyire utólagos ráhúzások, mert ha elég sokáig bámulsz egy piramisra számokkal, találsz benne bármilyen arányt. Az igazság az, hogy az ókori egyiptomiak elképesztően jó mérnökök, csillagászok és szervezők voltak, és nem kell hozzájuk idegen vagy modern technológia, csak idő, akarat és tízezer ember, akit épp nem kellett etetni a földekről. A rejtély nem az, hogy lehetetlent csináltak, hanem hogy ennyire tökéleteset akartak és tudtak csinálni kővel, kötéllel és emberi erővel – ez az igazi csoda.

Nagy Szfinx

A Nagy Szfinx a gizai piramisok előtt fekszik, és talán ugyanolyan híres, mint maga a Nagy Piramis. Ez a hatalmas kőszobor oroszlántesttel és emberfejjel ábrázolja az uralkodót, akiről a legtöbben úgy vélik, hogy Khephrén fáraót formázza. Több mint 70 méter hosszú és 20 méter magas, vagyis akkora, mint egy hatemeletes ház, így az ember szinte eltörpül mellette. A Szfinx az ókori világ egyik legnagyobb szobra, amelyet közvetlenül a kősziklából faragtak ki, és azóta is őrzi a sivatagot. Egy tízéves számára izgalmas lehet belegondolni, hogy több ezer éve is ugyanígy nézett ki, és a piramisok őrzőjeként tekintettek rá.

K. Kriszta fotója

A Szfinx legismertebb rejtélye az orra, ami hiányzik. Sokan azt hiszik, Napóleon katonái lőtték le, de valójában évszázadokkal korábban rongálták meg. Senki sem tudja pontosan, ki és miért pusztította el, de ez a titok hozzátartozik a varázsához. Egy másik érdekesség, hogy az állon volt egy szakáll is, amely később letört, és ma múzeumban látható darabokban. Ez különösen érdekes lehet a gyerekeknek, mert olyan, mintha egy óriási LEGO-figurából hiányoznának részek, amelyeket a világ különböző helyein lehetne újra összerakni.

A Szfinx neve az arab világban „Abu al-Hol”, vagyis „A Rettenet Atyja”, ami mutatja, mennyire tiszteletet parancsoló jelenség volt mindig. Az ókori egyiptomiak isteni erőt tulajdonítottak neki, és a fáraó hatalmát jelképezte: az oroszlántest az erőt, az emberi fej pedig az intelligenciát jelentette. Így a Szfinx egyszerre volt szörnyeteg és isten, őrző és jelképes uralkodó. A legenda szerint aki szembenézett vele, annak tisztelnie kellett a fáraó erejét és a Napisten hatalmát.

K. Kriszta fotója

Az évszázadok során a Szfinxet gyakran betemette a sivatagi homok, és többször ki kellett ásni. Volt idő, amikor csak a feje látszott ki a homokból, így a környékbeliek úgy hitték, hogy a homok alatt egy egész város rejtőzik. Ez a misztikus történet jól mutatja, miért tekintették a Szfinxet mindig varázslatos helynek. Gyerekeknek különösen izgalmas elmondani, hogy olyan, mintha a Szfinx időről időre eltűnne és újra előkerülne, mint egy mesebeli óriás.

A Szfinxhez több legendás történet is kapcsolódik. Az egyik legismertebb Thotmesz fáraóhoz fűződik, aki állítólag egy álomban azt a jóslatot kapta, hogy ha kiássa a Szfinxet a homokból, akkor ő lesz Egyiptom királya. Thotmesz megtette, amit álomban látott, és valóban fáraóvá koronázták. A sztélé, amely ezt a történetet megörökíti, ma is ott áll a Szfinx lábai között. Ez olyan, mintha a szobor tényleg tudna beszélni, és teljesítené a bátor emberek kívánságait.

A modern kutatások során sokszor próbálták megfejteni, van-e a Szfinx alatt titkos alagút vagy kamra. Egyesek szerint egy egész könyvtár rejtőzik a föld mélyén, amely az ősi civilizációk titkait őrzi. Bár erre nincs bizonyíték, a gyerekek fantáziáját könnyen megragadja, hogy talán valóban egy titkos kincs rejlik a hatalmas szobor alatt. A tudósok hőkamerás vizsgálatai valóban mutattak üregeket, így a rejtély tovább él.

Praktikus szempontból a Szfinxhez a legjobb reggel vagy késő délután érkezni, mert a középső napszakban óriási a tömeg és perzselő a nap. A látogatók számára kiépítettek egy területet, ahonnan jól lehet fotózni, és ahol híres beállítások készülhetnek, például „puszit adok a Szfinxnek”. A gyerekek általában imádják ezeket a játékos képeket, mert közelebb hozza hozzájuk a szobrot.

A Szfinx környékén sok árus és fotós ajánlkozik, de érdemes óvatosnak lenni, és inkább a saját tempótokban élvezni a helyszínt. Ha egy tízéves gyerekkel mentek, jobb, ha a látogatást mesés történetekkel fűszerezitek: például hogy a Szfinx éjjel életre kel, és a piramisok őrzőjeként körbesétál a sivatagban. Ezek a mesék segítenek a gyereknek, hogy ne csak egy hatalmas kőszobrot lásson, hanem egy izgalmas kaland helyszínét.

Összességében a Nagy Szfinx a piramisok mellett Egyiptom legnagyobb ikonja, amely egyszerre lenyűgöző műalkotás, rejtélyekkel teli szimbólum és izgalmas kaland minden korosztály számára. Egy tízéves fiú szemével nézve a Szfinx nem más, mint egy óriási kőszörnyeteg, aki évezredeken át figyelte a sivatagot, és még mindig őrzi a piramisok titkait.

A Szfinx valóban lenyűgöző, bár kicsit nagyobbnak képzeltem. Talán csak azért tűnik kisebbnek, mert mellette a piramisok óriásiak. Kötelező látnivaló. Egy labirintusszerű úton lehet eljutni hozzá, és nagyon zsúfolt: jóformán csak egy perc jut arra, hogy a megfelelő helyről fényképet készítsen az ember. Az viszont fantasztikus, hogy egyszerre látható a piramisokkal együtt.

A Nagy Szfinx feltehetően i. e. 2500 körül készült, Khephrén fáraó uralkodása idején (i. e. 2558–2532). Úgy tartják, hogy a fáraót ábrázolja, és piramisa előtt helyezték el (ez a második legnagyobb az el-gízai komplexumban, a Kheopsz-piramis után), hogy őrizze azt. Ez a titokzatos lény oroszlántesttel és emberi fejjel, királyi fejdíszben jelenik meg. Hossza 73,5 méter, magassága 22 méter, és ezzel a világ legnagyobb monolit szobra.

A „feljegyzések terme” egy olyan feltételezett könyvtár, amelyről egyesek úgy vélik, hogy a gízai Szfinx alatt van elrejtve a nekropoliszban. A legenda szerint ott papirusztekercsek rejlenek, amelyek tartalmazzák az egyiptomi tudás egészét és az elveszett Atlantisz teljes történetét. A kutatások szerint a Szfinx építése hosszú éveken át tartott, a leggyakoribb feltételezések szerint 20 és 40 év közé tehető.

Monumentális látvány. Egyetlen sajnálatos tény, hogy a Szfinx orra letört. Úgy tűnik, hogy az iszlámban a vallási képek és szobrok tisztelete (ikonodulia) az egyik legerősebb tabu, és valószínűleg emiatt Al-Dahr megcsonkíttatta a szobor orrát. Nagy kár érte.

Azért éppen a Szfinx orrát csonkították meg, mert az orrnak az ókori és középkori felfogásban szimbolikus jelentősége volt.

Az arc a hatalmat és az egyéniség kifejezője, az orr pedig ennek központi része. Ha egy szobor orrát levágták, azzal szimbolikusan „megtörték” a hatalmát, elvették tőle az életet vagy a lelket. Ez a gyakorlat Egyiptomban is előfordult: sok régi szobor orrát szándékosan leverték, hogy a szelleme „ne tudjon lélegezni”, vagyis ne tudjon hatni az élőkre.

A Szfinx esetében a források szerint a 14. században Muhammad al-Dahr nevű szúfi vallási fanatikus rongálta meg, aki a szobrot bálványimádás tárgyának tartotta. A legenda szerint emiatt később a helyiek megkövezték és megölték.

Az iszlám világban az ember- és állatábrázolásokat gyakran elutasították, a vallási képek és szobrok tisztelete (ikonodulia) tiltott dolognak számított. Az orr levágásával a szobor „erejét” és „emberi jellegét” akarták megtörni.

Amikor kijöttem erről a területről, visszasétáltam a bejárathoz, és elsétáltam mellette. Ott van egy vaskapu, amelyen keresztül remek kilátás nyílik a Szfinxre turisták nélkül. Ha hátrébb lép az ember, és felmászik a kapu mögötti dombra, onnan nyílik a legszebb panoráma: a Szfinx az előtérben, mögötte a piramisokkal. Erre a trükkre nem sokan jönnek rá, ezért nagyon ajánlom. Néhány legjobb fotómat (mellékelve) ezekről a pontokról készítettem.

A folyóparti templomon keresztül, egy oldalsó folyosóból is meg lehet pillantani. Látszik a profilja vagy akár az egész teste – az elülső láb meglehetősen hosszú, sőt a hátsó mancs ujjai is kivehetők. Érdekes részlet, hogy a farka a testének jobb oldalára van hátracsavarodva.

Azért tűnik furcsának a Szfinx farkának elhelyezése, mert nem a megszokott, szimmetrikus módon van ábrázolva. A legtöbb állatszobron – főleg oroszlánok esetében – a farok általában középen vagy a test mögött fut, gyakran egyenesen hátra vagy oldalra.

A gízai Szfinxnél viszont a farok körbetekeredik a test jobb oldalára, és onnan hajlik előre. Ez szokatlan, mert:

aszimmetrikussá teszi a szobor testtartását, ami ritka az ókori egyiptomi művészetben, hiszen ott általában a szigorú szimmetria dominált,

a legtöbb ember első pillantásra észre sem veszi, csak közelebbről figyelve válik nyilvánvalóvá,

az oroszlán-szimbólum erejét és védelmező szerepét hangsúlyozza, ugyanakkor a szobor monumentalitása mellett szinte „apró titokként” rejtőzik.

Tehát a furcsaság abból fakad, hogy az ókori egyiptomi ábrázolásoktól eltérően itt nem szigorúan középre komponálták, hanem egy oldalra hajlították – ami ritka és egyedi megoldás.

Fotóegyveleg

K. Kriszta fotói

Az előtérben álló lovas kocsik és tevék a klasszikus turistajáratokhoz tartoznak, amelyekkel körbe lehet járni a piramisokat és a panorámapontokat. Innen nyílik az egyik legjobb kilátás a modern Kairó és az ókori nekropolisz kontrasztjára: az egyik oldalon a több ezer éves sivatagi sírmező, a másikon a sűrű, zajos metropolisz.- K. Kriszta fotója

Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

Nyaralás Egyiptomban - akciós utazások!!!
VISTA ajánlatok

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM