ÚTIKRITIKA.HU / Egyiptom

Egyiptom a világon a legtöbb arab lakost számláló ország.
A lakosság 90 százaléka muzulmán (elsősorban szunnita), 9 százaléka kopt keresztény és egy százaléka egyéb keresztény.
A lakosság 99 százaléka az ország területének mindössze 5,5 százalékát lakja be.

Időjárás

Amikor először léptem ki a kairói repülőtérről, azonnal megcsapott az a különleges, száraz meleg, ami Egyiptomot jellemzi. Ez az ország az egyik legszokatlanabb helyszín, ahol jártam – évente alig hullik csapadék, és a nap szinte állandó vendég az égen.

A sivatagi éghajlat itt igazán extremitásokat mutat: napközben könnyen 40 fok fölé kúszhat a hőmérséklet nyáron, míg éjszaka meglepően lehűlhet a levegő. Télen, különösen decembertől februárig, kellemesen enyhe időjárás várja az utazókat, 20-25 fokos nappali hőmérsékletekkel, ami tökéletes a piramisok felfedezéséhez.

A Nílus-delta és Alexandria környéke kissé eltér a sivatagi vidékektől – itt a Földközi-tenger közelségének köszönhetően enyhébb, nedvesebb mikroklíma alakult ki. Luxorban és Asszuánban, a déli régiókban még forróbb, szinte elviselhetetlen lehet a nyár, amikor a hőmérő akár 45-50 fokot is mutathat.

Amit meg kell jegyeznem: a levegő hihetetlenül száraz, ezért folyamatosan innod kell, különben órák alatt kiszárad a szervezeted. Ahamszin nevű forró sivatagi szél tavasszal olykor homokviharokat hoz, ami miatt érdemes mindig napszemüveget és kendőt cipelni magaddal. Én márciusban és októberben jártam Egyiptomban, és ezek tényleg az ideális hónapok – nem túl forró, nem túl hideg, csak tökéletes a felfedezéshez.

Történelem

Általános történészi vélemény szerint az egyiptomi történelem az i.e. 3200-ban kezdődött, amikor Menesz király (más néven Narmer) egyesítette a Felső- és az Alsó-Királyságokat. Az utolsó őshonos dinasztiát i.e. 341-ben a perzsák buktatták meg, majd jöttek a görög, római és bizánci uralmak. II. Pepi fáraó (időszámításunk előtt 2246-2152) a történelem leghosszabb ideig uralkodó személye. 94 éven át volt Egyiptom királya. 6 éves korában került a trónra. Állítólag mézzel leöntött rabszolgákat tartott maga közelében, hogy a legyek ne rá szálljanak. II. Ramszesz-t (i.e. 1279-1212) gyakran nevezik az egyiptomi birodalom legjelentősebb fáraójának. 60 éven át uralkodott Egyiptom felett és ő volt az egyetlen fáraó, akinek nevéhez tartozott a Nagy jelző. Nagy volt a nemzőképessége is: több mint 90 gyermeke volt, igaz ehhez nyolc hivatalos feleség és közel száz ágyas "asszisztált" neki. Vörös haja volt, és emiatt (is) Szeth istenhez képzettársították.

Az ókori Egyiptomban a nők több joggal és kiváltásággal rendelkeztek, mint a legtöbb nőtársuk abban a korban. Lehetett tulajdonuk, üzletelhettek, válást kezdeményezhettek. A gazdag családból való nők doktorok vagy akár papnők is lehettek. Az ókori Egyiptomot a civilizáció bölcsőjének nevezték. Évezredekkel ezelőtt ott fedezték fel a zárat és a hozzá való kulcsokat, a fésűt, az ollót, a kozmetikumokat, a dezodort, a parókát és a fogkefét, persze a fogkrémmel együtt. Az arabok a 7. században vezették be Egyiptomban az iszlámot és az arab nyelvet.

2011 januárjában forradalom tört ki Egyiptomban. A hatalmas tüntető tömegek szólásszabadságot, szabad választásokat, a rendőri brutalitás és a kormányzati korrupció felszámolását követelték. Tüntettek a magas munkanélküliség, az infláció és a rendkívüli törvénykezés ellen is. Mubara elnök erőszakgépezete brutálisan támadt a tüntetőkre, legalább 800 embert megöltek, több mint hatezret megsebesítettek. Február elején Mubarak elnök lemondásra kényszerült. Az egyiptomi forradalom némi lázadást lobbantott lángra Jemenben, Szíriában, Jordániában, Líbiában és Bahreinben is.

https://utikritika.hu/egyiptom/az_okori_egyiptom_tortenelme

https://utikritika.hu/egyiptom/egyiptom_a_kozepkorban_es_az_ujkorban

https://utikritika.hu/egyiptom/egyiptom_20_szazadi_tortenelme

https://utikritika.hu/egyiptom/egyiptom_2000_ota

Manapság

Egyiptomban a havi minimálbér havi 7000.- font. 2025 óta létezik hivatalos minimálbér. A minimális órabér pedig 28.- egyiptomi font.

Egyiptom afrikai viszonylatban fejlett országnak számít. Az infrastruktúra jól kiépített, persze nem olyan szinten, mint az arab olajállamokban. Egyiptomban jelentős állami szubvenciókkal tartották jó ideje alacsonyan az üzemanyag- és az élelmiszerárakat. Kérdéses, hogy ezeket az állami támogatásokat a gazdaság teljesítőképessége alapján fent lehet-e tartani. Az egyiptomi férfiak 83 százaléka írástudó, a nőknél ez az arány csak 59,4 százalék. Sok turista rácsodálkozik arra, hogy Egyiptomban miért nincsenek kész állapotban a tetők (sőt van, ahol részben hiányzik is). A magyarázat: mindaddig, amíg egy háznak nincs készre kiépített teteje, addig az épületet nem tekintik késznek, és ezért még nem kell fizetni ingatlanadót.

Őszintén szólva, nekem sosem tetszett a fegyveres katonák állandó és látványos jelenléte az utcákon. Európaiként nehéz megszokni, amikor fiatal srácok csőre töltött gépfegyverrel posztolnak homokzsákok mögött. Bennünk ez inkább bizonytalanságot kelt, a helyiek viszont egészen másként élik meg: számukra a katona jelenléte a biztonságot, a rendet, sőt, a stabilitást jelenti. Ők valóban szeretik a katonáikat, és azt érzik, hogy ők vigyáznak rájuk. Én is megtanultam így nézni rájuk – nem fenyegetésként, hanem biztos pontként ebben a zűrzavaros világban.

A Mubarak-korszakban Egyiptom lényegében katonai diktatúraként működött, de a legtöbb ember mégis elfogadta ezt a rendszert. Volt benne valami sajátos egyensúly – az a fajta „vidám barakk”-hangulat, ahol az élet ment tovább, és az emberek bíztak a hadseregben. Ez a bizalom azonban a rendszer utolsó éveiben fokozatosan erodálódott. A korrupció, a rendőrség brutalitása és az elnyomás egyre több embert fordított szembe a hatalommal.

Amikor Mubarakot végül elűzték, a hadsereg szerepe ismét pozitív fényben tűnt fel: nem támadt a tüntetőkre, sőt, több katona a nép mellé állt. Ekkor úgy tűnt, Egyiptom talán egy új korszak küszöbére ért. De a Muzulmán Testvériség hatalomra kerülésével a helyzet nem javult – inkább csak más arcot öltött. A katonák egy időre eltűntek az utcákról, a közbiztonság viszont látványosan romlott. A bűnözés megszaporodott, a turizmus drámaian visszaesett, és az emberek mindennapjai egyre nehezebbé váltak.

Ekkor jött Al-Sissi tábornok, aki a hadsereg támogatásával átvette az irányítást. Sokan úgy érezték, hogy végre visszatért a rend – és vele együtt az a fajta kiszámíthatóság, amit annyira hiányoltak. A katonák ismét ott vannak az utcákon, és bár nekünk, idegeneknek ez talán ijesztő, az egyiptomiak szemében ők a béke és a biztonság őrzői.

Ma, 2025-ben is ez a helyzet: a hadsereg szimbólum maradt. Az emberek tisztelik, szeretik és bíznak benne. Ha tehát Egyiptomban járva felfegyverzett őröket látunk, próbáljunk meg ne a saját szemünkkel, hanem az övékkel nézni rájuk. Ott, az ő valóságukban a katona nem félelmet jelent – hanem védelmet.

"Nagyon sok egyiptomi férfi fején sötét barna foltokat láttunk, a szállodában is a pincéreken. Kísérőnk megdöbbentett, hogy ez bizony bőrrák. Ez attól van, hogy imádkozás közben a fejüket a földhöz csapkodják. Minél nagyobb a folt, annál büszkébbek rá. Azért láttunk annyi fekete ruhás nőt. Ők két évig gyászolnak, addig fekete lepelben járnak. Ezzel jelzik, hogy gyászolnak és, hogy szabadok, lehet nekik udvarolni. Kairóban borzalmas nagy a szemét mindenhol, az egyiptomi ember semmit nem dob el, felhordja a háztetőre. Ez elég nevetséges látvány a háztetők teli vannak szeméttel. Köztisztasági egy héten egyszer próbál rendet rakni, nem nagy sikerrel. Az iskola 6+3 osztály. A nyugdíjkorhatár 67 év + 2 évet dolgozhatnak még." (forrás: egyiptomban.blogspot.hu)

Gazdaság

A helyi munkaerő 12 százalékát foglalkoztatja a turizmus. Az egyiptomi állam bevételeiben jelentős szerepet játszanak a Szuezi-csatornán áthaladó hajókra kivetett adók.

Az egyiptomiakról

Az egyiptomiak fölöttébb büszkék országuk évezredekre visszanyúló nevezetes történetére, kulturális örökségére. Van egy mondásuk: Masr ummi dunya!, azaz Egyiptom a világ anyja.
Szeretik hangsúlyozni, hogy ők nem olyanok, mint a többi közel-keleti arabok, és büszkék afrikaiságukra. Sok egyiptomi az arab anyanyelve dacára nem igazán szereti magát arabként definiálni. Sok egyiptomi amúgy nem is arab.
Az egyiptomiak (ha nem túl szegények) odavannak az arany ékszerekért, nem véletlen tehát, hogy rengeteg az ékszerbolt.
Az egyiptomiak zömében mérsékeltek a vallási hitéletükben. A nők többsége kendőt visel (de sokan nem!), ennek azonban többnyire nem vallásosság az oka, hanem családi, vagy társadalmi elvárás.
Az egyiptomi lakosság 65 százaléka 25 év alatti, s főleg a városi fiatalok életfelfogása eléggé nyugatias. A konzervatív életszemlélet inkább a falvak lakóira és a városi idősebb korosztályra jellemző.
Az egyiptomiak vademberek, ha autó kormánya előtt ülnek, amúgy zömében jószívű, érdeklődő, segítőkész lelkek. Rendkívül családcentrikusak és imádják a gyerekeket. A turista családok kisgyerekeit mindenhol nagy szeretettel ajnározzák.
A világon Egyiptomban a legnagyobb az aránya a túlsúlyos nőknek.
És ebben a trendben a túlsúlyos férfiak is igyekeznek a világelsőségre. Nagyon sok a túlsúlyos fiatal, ami nem a legjobb divat talán.

v.j. fotója

,, Luxorba utazva érdekes volt látni a mindennapi emberek életét a ramadán alatt, ezt Hurghadán és a többi turistás részen nem igazán figyelhető meg. Szerencsénk volt, mert egy nagyon kedves egyiptomi idegenvezetőt kaptunk, Mohamedet aki rengeteget mesélt a szokásaikról a kultúráról és a vallásról. Magható volt látni, ahogy a tehetősebbek ramadánkor, napnyugta után a mai napig megvendégelik a rászorulókat és együtt "reggeliznek". (B. Ildi, 2018)

Kairói fazon - K.-T. Gyuri fotója

https://utikritika.hu/egyiptom/egyptomiak_es_a_zsidok

Turista etikett

A Vörös-tenger parti nyaraló övezeteket leszámítva Egyiptom egyéb részein a visszafogott öltözködés javasolt. A férfiak a városokban ne járkáljanak rövidnadrágban, a nők ne öltözködjenek mini szoknyába, ciciket kipakoló felsőkbe. Általános szabály, hogy testünkből minél kevesebbet mutassunk fedetlenül.
A turista párok közterületeken, a nyilvánosság közegeiben nyugodtan járhatnak kéz a kézben, akár puszit is adhatnak egymásnak.
Ha helyieket akarunk lefotózni, akkor kérjünk előre ehhez engedélyt tőlük, főleg vidéken, ahol az emberek elég bizalmatlanok az idegenekkel szemben. Katonákat, rendőröket ne fényképezzünk, és főleg ne fotózzunk katonai és rendőri objektumokat.
Mecsetekbe lépés előtt vegyük le a lábbelinket és hagyjuk az előterekben.
Különösen mostanság kerülni kell az Egyiptom politikai helyzetével kapcsolatos kérdezősködéseket. Az egyiptomi társadalom rendkívül megosztott és akaratlan állásfoglalásunkkal akár sértődést is okozhatunk.
Kerüljük a hangos beszédet, a jómódunkkal való bármilyen hivalkodást. Sok egyiptomi koldusszegény és tekintettel kell lenni érzékenységükre.
Mecsetekben nagyon szeretik a nőket felöltöztetni. Hosszú szoknya, fejkendő. Ebből a célból érdemes sajátot magunkkal vinni.

Gasztronómia

Az egyiptomi konyha gyökerei mélyen az arab, török, libanoni és perzsa gasztronómiában erednek, amelyek évszázadok alatt olvadtak össze sajátos, helyi ízvilággá. A muszlim hagyományok természetesen ma is meghatározzák, mi kerülhet az asztalra, így például a sertéshús teljesen hiányzik az étrendből. A legjellemzőbb nemzeti étel a fúl medames – főtt és fűszerezett lóbab, amelyet olívaolajjal, citrommal, zöldfűszerekkel és pitával tálalnak. Eredetileg reggelinek számít, de sokan napközben is fogyasztják, akár útközben, szendvicsként. Szintén kedvelt fogás a falafel, amelyet Egyiptomban taamijának neveznek, és csicseriborsó helyett lóbabból készítik, ettől különösen könnyű és aromás lesz.

A kósari igazi egyiptomi különlegesség, és nem túlzás azt mondani, hogy ez az ország nemzeti étele. Egy tálban keveredik a főtt rizs, a lencse, a tészta és a csípős paradicsomszósz, amit sokan még tovább gazdagítanak csicseriborsóval és ropogósra sült hagymával. Bár eredete nem nyúlik vissza a fáraók koráig, mára mélyen beépült az egyiptomi mindennapokba – egyszerre utcai étel és családi kedvenc. Szinte minden városban találni olyan helyet, ahol kizárólag kósarit árulnak. A leghíresebb közülük a kairói Abu Tarek, egy többemeletes, mindig zsúfolt étterem, ahol a helyiek és a turisták egyaránt sorban állnak a gőzölgő, fűszeres tálakért.