ÚTIKRITIKA.HU / A kínai nevek latinbetűs átírása - vélemény

A mai újságíró a kínai tudósok által kidolgozott, a nemzetközi kommunikációban Kína által preferált latinbetűs átírásban találkozik leginkább a kínai nevekkel. Már ennek az átírásnak a neve sem egyértelmű: magyarul többnyire pinjin formában találkozni vele, de sokan hozzáértők a pinyin alakot választják, és él a pin-yin forma is.
Ez ugyan a mandarint, a pekingi dialektust tudja a legpontosabban átírni (annak népszerűsítése, a "kínai" nyelv valamelyes egységesítése - legalább kifelé - is volt a megalkotásának egyik célja). Egy előnye biztosan van: a hozzáértő szakember nagyon jó eséllyel, pontosan "vissza tudja fordítani" ebből az alakból "kínaira" az így leírt szöveget. Van viszont egy hátránya: nem igazít el egyértelműen a magyar kiejtést illetően.

Magyar sinológusok, kiváló szakemberek - még az első nagy kínai barátság idején - megalkották azt a népszerű magyaros átírást, amelyet korosztályom nagyon sokáig egyedül ismert és használt. Ebből valóban nagyon nehéz a "visszalakítás", viszont pótlandó ezt a hiányosságot, mellette ott volt, sőt van a (nagyközönség számára lényegében ismeretlen) magyar tudományos átírás, amely megoldja ezt. Mind a kettő előnye, hogy nagyon könnyű kiejteni "magyarul", magyarosan.

A példák talán segítenek. A legismertebb kínai név talán mindmáig a Mao Ce-tung. Pinjin átírásban ő Mao Zedong. Az elsőt csak el kell olvasnom, hogy kiejtsem "magyarul", a második esetében már "ejtési szabályokat" kell ismernem. Volt neki a felesége a "négyek bandájából", Csiang Csing, "pinjinül" Jiang Qing. Na, ezt ejtsd ki magyarul: jianking, zsianking, dzsianking? Naná, hogy nagy lesz a zűrzavar!
Pedig a megoldás egyszerű (volna). Nagyon jó átváltási/megfeleltetési útmutatók vannak a pinjin és a magyaros alak között. Guggolva kell szürcsölni kicsinyég, vagy kinyomtatni egy táblázatot, oszt meg is vagyunk. Csak egy példa: https://terebess.hu/keletkultinfo/atiras/atiras.html.

Tovább. Van ugye Mao utódja, Teng Hsziao-ping. "Pinjinül" Deng Xiaoping. Vagy ellenfele, Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek vagy Kaishek). Őket talán még felismerjük a pinjin formában is. De azt már nehezebb megérteni, hogy a Zeng az ceng, a Zheng meg cseng, mert az angol kiejtés félrevisz.

Magára a jelenségre úgy figyeltem fel, hogy szeretem a sznúkert, és ott sok a kínai játékos. A nevüket pinjinben írják ki, az egyébként kitűnő magyar kommentátorok meg az angol kiejtési szabályok szerint mondják őket. Nem tudják, hogy a pinjin alapján is van zs: a Zsenmin Zsipaót például Renmin Ribaónak írják át. Tehát az r a zs, nem a zh!

Ebben a katyvaszban egy dolgon akadtam ki, de nagyon. Van a Forma1-ben (már ez is mekkora marhaság, hiszen a forma és a formula köszönő viszonyban sincs egymással) egy kínai repülőgépvezető (pilóta, na jól van), akinek Zhou a neve. Aszongya erre a kommentátorunk, hogy Dzsó. Mert ő "megkérdezte"!
Hát, tiszteltetem a fülét, ha a kínai cs, zs, dzs között sokéves tanulás és fülhegyezés nélkül különbséget/igazságot tud tenni, de tételezzük fel.

Hanem élt egy nagyon ismert, világörténelmi jelentőségű kínai miniszterelnök. Csou En-lajnak (Zhou Enlai) hívták. Nos, mint látjuk, a Csou ugyanaz a Zhou, mint a sofőr esetében. Vagyis el kellene dönteni: mostantól én vagyok köteles Csou En-lajt Dzsónak mondani, vagy mégis talán a kommentátornak kellene szerényebbnek lennie. Döntse el ki-ki maga.

És akkor mi legyen? A fene tudja. Én azt tartanám a legjobb megoldásnak, ha írásban valaki a pinjin alakot választja magyar szövegben, legyen köteles a magyarost is mellétenni legalább egyszer zárójelbe, és fordítva sem árt, a magyaros mellé egyszer odaírni a pinjint. Az Akadémia a magyarost ajánlja még mindig, és ebben is van igazság. Kiejteni ugyanis - szerény véleményem szerint - ennek megfelelően kellene továbbra is a kínai szavakat, neveket magyarul, magyarosan. Meg hát kulturális hagyomány is van a világon.
(L. L., 2024)