ÚTIKRITIKA.HU / Peking

Peking 7800 kilométerre van Budapesttől.
Peking az ország észak-keleti részén fekszik, a legközelebbi tengerpart kb. 120 kilométerre van.
A pekingi nemzetközi repülőtér (PEK) a városközponttól északkeletre, kb. 20 kilométer távolságba fekszik.
A turista számára a metró jelenti legpraktikusabb közlekedési eszközt.
A Peking jelentése: északi főváros.
Nem Peking a legnépesebb kínai város. A tőle délre fekvő Sanghaj megelőzi Pekinget.
2024: Peking légszennyezettsége jelentősen csökkent az utóbbi egy évtizedben.
Pekingben nagyon gyakoriak a halálos kimenetelű autós gázolások. A turistának nagyon kell vigyázni az úttesten áthaladáskor.
Peking közbiztonsága a turista szepontjából jó.
Peking angolul és kínaiul kiejtve: béjdzsin
Elképesztően gyorsan épül és változik minden, az egy-kétéves tanácsok sokszor már nem aktuálisak.
Átlagos nettó havi bér (2025-ben): 504 ezer forintnak megfelelő jüan (!) - (Kínai átlag: 330 ezer HUF) (Magyar átlag: 401 ezer HUF)

Peking jellemzően nem ilyen - J. T. fotója

Pekingben ezek az UNESCO kulturális világörökségének részei:

A Ming- és Csing-dinasztia császári palotája
A Nyári rezidencia és a „Császári Kertek"
A „Mennyei Béke” temploma: a császári áldozati oltár
És persze a közeli Kínai Nagy Fal

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Az Utolsó császár című film itt forgatot jeleneteivel az emlékezetemben járni a Tiltott városban
Látni a gyors fejlődést, a modernizáció rengeteg jelenségét
A történelmi-politikai múlt nyomában járni
A viccesen hibás angol feliratok
Látni a fejlődés és a múltbéli elmaradottság maradékainak érdekes kontrasztjait
A fallal körülvett parkokba bemenni, pihenni.
A pekingi kacsa tényleg fincsi (bár furára szabdalják szét) az tényleg jobb, mint Európában
A Nyári Palota
A Mennyország temploma
Vasárnap a Jingshan parkban kihagyhatatlan
Szuper a 798 Art Zone (azaz művészeti övezet)!
Mindenképpen: a hutongok (keskeny udvarházak), a tradicionális hétköznapi élet jeleneteivel
Selyem pizsamát venn ia lányomnak a Silk street-en
Nagyon jól öltözöttek, divatosan és nagyon jól fésültek, karban tartottak a pekingiek. Élesen elütnek a fővárosba látogató vidikiektől megjelenésükben.
Télen a motorok ruhája őrülten jópofa. Persze jogos, megfagynának nélküle a motorsok is.

Nem tetszett

A rosszul kiválasztott néhány étteremben elfogyasztott vacak, silány kaja, vagy csak jobban ízlik nekünk az európai ízlésre alakított kínai éttermi felhozatal
Nem kedvesek, nem segítőkészek a helyiek, igaz ennek nyelvi akadályai is vannak
Drágaság van, ami szép és jó, drágább sokszor, mint itthon
A taxisok a turistát becsapják, simlisek, és az egyéb szolgáltatók is ahol csak lehet próbálják becsapni az idegeneket. Általában elmondható, hogy a külföldieknek minden drágább.
Változatlanul köpködnek, krákognak a járókelők
A Mennyei Béke terénél a security check, illetve az oda vezető sorban állás. Gyomor kell hozzá.
Elképesztő vonzalmuk a ronda szürke irányában. Ez az árnyalat uralja a falakat, a háztetőket, rettenetesen csúf.
A levegő szennyezettsége, a szmog, a közlekedési dugók
Hazautazáskor a pekingi repülőtér pénzváltójában pofátlanul nagy összegű jutalékért váltották vissza a kínai pénzemet
Szomorú látni, hogy a történelmi óvárost lassan, fokozatosan megrövidítik lerombolják
A Mennyei béke terétől éppen délre a Quianmen utca és az ott látható villamos az olimpiára készült mesterséges antik világ, inkább giccses, álságos turista csapda
Óriási tömeg a metrón csúcsforgalomban

A tolakodások, a tömeg
A járdákon sok helyen a lyukak, gödrök, kátyúk
Sok kínai olyan kellemetlen kíváncsisággal bámulja meg a turistát (valahogy éreztetik, hogy csak az ő világuk normális)
A tolakodó utcai árusok
Az ottani kínai piacok (is) unalmasak

Vélemények

"Tetszett, hogy sokkal tradicionálisabb, hitelesebben kínai, kevésbé nyugatias, mint Sanghaj. Nagyon kellemes meglepetés volt a 798 Art District. Látszik, hogy áldoznak a kultúrára, még a progresszívabb irányzatok támogatására is. Tetszett, hogy pekingiek kedvesek, szerények. Az utcán sétálva elképesztően sok érdekes karaktert, élethelyzetet lehet látni. Ez szuperebb élmény, mint bármelyik nevezetesség megtekintése. A rossz levegőjű nagyvárosban élmény volt a Tientan parkban időzni és nézni a madzsongot játszó helyieket. Persze tetszettek a régi utcák a hutongok.

Nem tetszett a kosz, a bűz. A levegő annyira szennyezett, hogy szinte állandó köd akadályozza a turistát a távolabbi dolgok látásában. Bár segítőkészek az emberek, de szinte senki nem beszél angolul. Én egyénileg utaztam és az volt az érzésem, hogy az egyénileg utazó, nem rutinos utazónak Peking turistás feldolgozása nem könnyű dolog. Nyáron a Tienanmen téren túl nagy volt a tömeg, már-már idegesítően nagy. Pekingben nem ettem jókat. Szerintem a pekingi konyha nem jó. (Andris)

n. j. fotója

,, Az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, annak ellenére is, hogy tényleg nagyon kevesen beszélnek angolul. Egyáltalán nem volt rossz tapasztalatom. Helyi idegenvezetőnk Wan nagyon higgadt, derűs, jól kezeli a csoportot és végtelenül segítőkész. A helyiek nagyon kedvelik az európaiakat, különösen a szőke hajú és a magas embereket ( A kettő kombinációja náluk már csodaszámba megy.

Az utcák nagyon rendezettek, tiszták, folyamatosan szedik a szemetet, ürítik a kukákat, mossák az aszfaltot, ami igen nagy kihívás egy ekkora méretű városnál.

A látnivalóknál szigorú ellenőrzés folyik a beléptetéskor - a táskákat átvilágítják mint a reptéren. A műemlékeknél sok látnivaló el van kordonozva, sok emlékműhöz nem lehet bemenni, csak belesni, emiatt egyes helyek nem igazán élvezhetőek. A látnivalók meglátogatásánál a VOX készülék nagyon hasznosnak bizonyul, mert így a magyarázatot hallgatva nyugodtan fényképezhetünk, nézelődhetünk, ettől függetlenül érdemes a lépést tartani az idvezzel, hogy lássuk is az éppen szóban forgó helyet.

Érdekes, hogy ebben a több mint 20 milliós városban az ember mégsem érez tömegiszonyt, valahogy eloszlanak az emberek. Peking a várakozásaimmal ellentétben nem olyan szmogos (vagy csak szerencsénk volt), és meglepően soka a fa, park, zöld terület, amit szintén szépen gondoznak. A közbiztonság teljesen jó, életemben először sétálgattam úgy egy városban hátamon hátizsákkal, hogy nem féltem attól, hogy kirabolnak. Ez a rengeteg térfigyelő és egyéb kamerának köszönhető gondolom. Ez a rengeteg kamera igen nagy paradoxon, ugyanis egyik oldalról tényleg elősegítik a jó közbiztonságot, és teljes biztonságérzetet ad az embernek, másik oldalról rettentően ijesztő tudni és érezni, hogy az országba való belépés pillanatától minden lépésedről tudnak. " (Zsófii)

2024: A kínai főváros, Peking elindította a Beijing Passt, egy többcélú kártyát, amely megkönnyíti a külföldi látogatók számára a fizetést a tömegközlekedésben, a turisztikai helyszíneken és a bevásárlóközpontokban. Az új kártya bevezetése jelentős lépés a külföldi turisták számára, hiszen nemcsak Pekingben, hanem Kína több mint 300 városában is használható.

A Beijing Pass maximum egyenlege 1000 jüan lehet (körülbelül 50.000 forint), és nemcsak a pekingi metró, elővárosi vasutak és taxik használatára alkalmas, hanem több száz kínai városban is elfogadják a közösségi közlekedésben, beleértve a jelentős turisztikai célpontokat, mint Sanghaj, Kanton, Sencsen és Nanking. Emellett a nemzetközi látogatók 30 népszerű pekingi turisztikai látványosság belépőjegyét is megvásárolhatják a kártyával, mint például a Nyári Palotába, az Ég Templomába és a Nagy Fal egyes szakaszaihoz.

A 2024. július 31-én bemutatott kártyát a külföldiek 15 helyszínen vásárolhatják meg vagy válthatják vissza a kínai fővárosban, beleértve a Pekingi Nemzetközi Repülőteret, a Daxing Nemzetközi Repülőteret és a pekingi vasútállomást is, érvényes személyivel, vagy útlevéllel. A kártyatulajdonosok 490 állomáson tölthetik fel a Beijing Pass-t a város 27 metróvonalán, az ügyfélszolgálati pultoknál, vagy akár az erre kijelölt önkiszolgáló automatáknál. A Pekingi Városi Közlekedési Kártyatársaság ígéretet tett arra, hogy a jövőben továbbra is figyelemmel kísérik a nemzetközi látogatók igényeit, és bővítik a kártya funkcióit és használati lehetőségeit, hogy az még kényelmesebb és sokoldalúbb legyen.

Peking, Kína egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, az év első felében több mint 1,65 millió beutazó turistát fogadott, ami 245,6 százalékos növekedést jelent éves összehasonlításban. Eközben sok más kínai város is hasonló intézkedéseket vezetett be, hogy zökkenőmentes utazási élményt biztosítson a nemzetközi látogatóknak.

Peking, sőt egész Kína eddig nem volt túl turistabarát abból a szempontból, hogy a leggyakrabban használt külföldi bankkártyákat (Visa, Mastercard) nagyon kevés helyen fogadják el.

Kínában a készpénz használata is egyre inkább kiszorul, szinte mindenhol csak UnionPay bankkártyával, vagy WeChat, illetve Alipay alkalmazásokkal lehet fizetni, így a legfőbb ideje volt, hogy ezen elkezdjenek könnyíteni. Például idén június óta a pekingi metró 335 állomására telepítettek POS gépeket a 17 működő vonal mentén, így a turisták mostantól külföldi bankkártyákkal is fizethetnek a metrójegyekért.

Az elmúlt két évben a pekingi közlekedési felügyelet számos intézkedést vezetett be a városba látogató külföldiek minőségibb kiszolgálása érdekében. Például a pekingi metrót működtető cég speciális angol nyelvi képzéseket tartottak, hogy javítsák munkatársaik kommunikációs képességeit. Ennek eredményeként többnyelvű fordítógépeket telepítettek - próbaüzemre - nyolc fővárosi állomásra. Peking mellett más nagy kínai városok, mint Sanghaj és Kanton szintén tesznek lépéseket, hogy minél könnyebben tudják használni a külföldi látogatók a helyi közösségi közlekedést. Ilyen lépések a pekingihez hasonló kártyák bevezetése és az, hogy a taxikban nemzetközi hitelkártyákkal is lehessen fizetni. forrás

Tetszett:

A Tienanmen tér és a Tiltott Város, amelyek rendkívül lenyűgözőek voltak, betekintést nyújtottak Kína császári múltjába és monumentális építészeti csodákat mutattak.
A Nagy Fal, amely a város környékén végigkísér, és a szakaszok közötti túrák elképesztő kilátást adtak a vidékre.
A pekingi konyha, különösen a híres pekingi kacsát, amely igazi kulináris élmény volt.
A nyugodt, zöld parkok, mint a Beihai Park, ahol el lehetett vonulni a város zajától és élvezhettem a természetet.
A 798-as Művészeti Negyed, ahol a modern kínai művészetek és a kortárs galériák lenyűgöztek a kreativitásukkal és a helyi művészek alkotásaival.
A Pekingi Opera és hagyományos előadások, amelyek izgalmas betekintést nyújtottak a kínai kultúrába, zenébe és táncba.

Nem tetszett:

A turisták nagy száma, különösen a főbb látványosságok, mint a Tiltott Város és a Tienanmen tér környékén, amelyek zsúfolttá váltak.
A közlekedési dugók, mivel a város forgalma gyakran elviselhetetlen volt, és a csúcsidőszakokban az autóval történő közlekedés szinte lehetetlen volt.
A magas szennyezett levegő, különösen télen, ami megnehezítette a szabadtéri programok élvezetét és befolyásolta a városnézést.
A túlzott kereskedelmi jelleg a főbb turistás helyeken, ami elnyomta a város autentikus hangulatát és sokszor csalódást okozott.
A túl zsúfolt metró és buszok, amelyek nem mindig voltak kényelmesek, és gyakran túlzsúfoltak voltak, különösen a reggeli és esti csúcsidőszakokban.
A szállások ára, különösen a turisták által kedvelt központi helyeken, ahol az árak a kereslet miatt magasabbak voltak.

Szállás

Pekingben, ha csendesebb, de a belvároshoz közel eső, kellemes atmoszférájú negyedet keresel, amely gazdag szolgáltatásokban, akkor a következő három területet javasolnám:

Dongcheng negyed: Ez a környék a belváros keleti részén található, közel a történelmi és turisztikai látványosságokhoz, például a Tiltott Városhoz és a Wangfujing bevásárlóutcához. A Dongcheng egyik vonzereje, hogy a modern városi élet mellett csendesebb, hagyományos hutongokkal tarkított utcákat is találhatsz itt, amelyek nyugodt légkört biztosítanak. Szolgáltatások terén gazdag, számos étterem, kávézó, valamint kulturális központ is található itt.

Chaoyang negyed (Sanlitun környéke): Bár Chaoyang egy modern és nyüzsgő negyed, Sanlitun belső részei, különösen az olyan lakóterületek, mint az Embassy Area, viszonylag csendesek és elegánsak. Ez a környék kiváló választás lehet, ha szeretnéd elkerülni a zajosabb részeket, de közben közel szeretnél maradni a város pezsgő részéhez. Szolgáltatásokban bővelkedik, modern üzletekkel, éttermekkel, szórakozási lehetőségekkel.

Xicheng negyed: A város nyugati részén található, és kellemesebb, kevésbé forgalmas légköre miatt ideális választás lehet. A Houhai-tó környéke csendesebb, festői környezetet nyújt, ugyanakkor számos kulturális látnivalóval, éttermekkel és szabadidős lehetőségekkel rendelkezik. A belvárosba innen gyorsan el lehet jutni, és a helyi infrastruktúra is fejlett.

Ezek a negyedek ideálisak arra, hogy élvezhesd Peking központi részeit, anélkül hogy túlságosan zajos vagy forgalmas környezetben tartózkodnál.

Közlekedés

Igaz, hétvégén voltunk, de úgy érzem, hétköznap is hasonló lehet a helyzet, egész egyszerűen flottul közlekedhető a város, soksávos (helyenként akár 10 is) utak minden irányba, még a város közepén is. Lehet haladni. Az út minősége mindenhol kiváló volt. Pekingben 22 millió ember él 16.400 négyzetkilométeren, metróvonalból van 27, összesen 700 kilométernyi. (Éreztetve a nagyságot, Budapesten ugye 4 vonal és 40 km, 500 négyzetkilométeren.) Itt eltévedni... fél nap visszatalálni. (2025)

Reptéri érkezéskor

Vagy taxival, vagy az Airport Express vonattal megyünk a metró 2-es, 10-es vagy 13-as vonalának legközelebbi megállójáig és onnan metróval a szálláshelyünkhöz legközelebbi metrómegállóhoz. Az Airport Expressen a menetjegy ára 25 jüan (kb. picivel több mint ezer forint).

Taxival a repülőtérről a belvárosba kb. 30-40 perc alatt lehet eljutni, ha nincs csúcsforgalom (ami viszont gyakran van). Érdemesebb inkább 60 percet kalkulálni. Az ára 2016-ban 120-150 yüan között van.

A városnéző buszok és taxik közül csak a '京B' jelöléssel ellátott járműveket vegyük igénybe, mert ezek Peking hivatalos személyszállítói.

Taxi

2024-ben a taxizás Pekingben jelentősen olcsóbb, mint Budapesten. Pekingben a taxi alapdíja nappal 14 CNY (körülbelül 1,80 euró), és kilométerenként 3 CNY-t (0,38 euró) számítanak fel. Ezzel szemben Budapesten az alapdíj 1100 HUF (kb. 2,80 euró), és kilométerenként 440 HUF (1,12 euró). Ez azt jelenti, hogy Pekingben a taxi tarifája körülbelül 66%-kal olcsóbb, mint Budapesten.

Már az érkezéskor kiderült, hogy a kommunikációval nehézségeink lesznek, mivel a taxisofőr egyáltalán nem beszélt angolul, és a szállodánk pontos helyéről sem volt tudomása. Az Intercontinentalban szálltunk meg, ami egy jól ismert szállodalánc, így meglepett, hogy a taxis ezúttal nem tudta, hová kell mennie. Végül, jobb megoldás híján, felhívtuk a szállodát a saját telefonunkról – nem kevés költséggel –, és a recepción segítettek elirányítani a sofőrt.

A taxi foglalása sem ment egyszerűen. Itt nem a hagyományos módon álltunk ki a sorból egy autóra várva, hanem az utasokat sorba állítják, majd egyszerre körülbelül 30-40 üres taxit engednek be a reptér elé. A taxik leparkolnak, és síppal jeleznek, hogy indulhatunk. Olyan érzés volt, mintha egy vidámparki dodzsemnél lennénk: mindenki gyorsan megindult, hogy elcsípjen egy autót.

"Nagyon olcsónak találtam a taxizást, pedig kevés pénzt vittem erre az útra. Az idegesítő volt taxival nagy dugóba keveredni. A taxik jellemzően elég vacak állapotban vannak. Nem kell borravalót adni. El se fogadják! Átlagos távolságra kb. 30 jüant fizettem, ami kb. ezer forint. A taxisok nem értik a latin betűket, szóval, mindig fel kel, íratni a hotelbe kínai arakterekkel, hogy hova akarunk menni! " (Andris)

A negyedik napra a Nagy Fal meglátogatása volt betervezve, és ígéretesen indult a nap: korán keltünk, és elindultunk a buszpályaudvarra, ahonnan a buszok indulnak a Falhoz. Azonban amikor odaértünk, hatalmas, kígyózó sor fogadott minket. Úgy döntöttünk, nem várunk, hanem taxival megyünk. Meg is egyeztünk két taxissal, hogy fejenként 36 jüanért elvisznek minket a Falhoz. Amikor azonban megérkeztünk, és fizetni akartunk, a sofőrök hirtelen 60 jüant kértek fejenként. Hosszas, egyórás vita következett. Az egyik taxis végül elment egy újabb kuncsaft után nézni, a másikat viszont otthagytuk, mivel nem ebben állapodtunk meg.

Ezután követett minket egészen a jegypénztárig, és mondta az eladónak, hogy ne adjon nekünk jegyet, mivel szerinte nem fizettük ki a fuvart. Az eladó így nem adott jegyet, miközben a taxis kihívta a rendőrséget. Körülbelül 15 percen belül meg is érkeztek a rendőrök. Elmagyaráztuk nekik a helyzetet: a taxiórát nem kapcsolták be, és öten utaztunk egy autóban, ami szabályellenes, ráadásul többet fizettünk, mint amennyiben eredetileg megállapodtunk. A rendőrök végül nekünk adtak igazat, így nem kellett további pénzt fizetnünk. A rendőrök azonban azt tanácsolták, hogy legközelebb gondosan egyeztessük a részleteket indulás előtt, hogy elkerüljük az ilyen helyzeteket.

A bejelentett, fényképes igazolvánnyal rendelkező taxisok esetében nem kell tartanod attól, hogy átvernek. Azonban van egy apró bökkenő a taxikkal kapcsolatban...
...ha nem a szállodád recepciója hívja neked a taxit, szinte lehetetlen egyet leinteni az utcán. Úgy hírlik, ennek oka, hogy a taxisok havi fix fizetést kapnak a társaságtól, és mivel Kínában nem szokás borravalót adni, nincs különösebb motivációjuk, hogy fuvart vállaljanak. Egyszer előfordult velem, hogy fél órás céltalan bolyongás után végül beugrottam egy hotelnél egy éppen lepakoló taxiba, és megmutattam a térképen a célpontot, de a sofőr egyértelmű kézmozdulatokkal jelezte, hogy szálljak ki, és csukjam be kívülről az ajtót. Miután a második szundikáló taxis is elhajtott, végül egy magánfuvar vitt haza – a szokásos ár duplájáért. Ekkor már ez sem érdekelt. (Fontos: Ilyen esetekben mindig írd fel az árat egy papírra, különben szinte biztos, hogy "félreértés" lesz a dologból.)

Továbbra is több beszámoló szól arról, hogy Pekingben a taxisok néha megpróbálják lehúzni a turistákat, bár 2025-ben a helyzet valamelyest átalakult. Alapvetően többféle taxi létezik: a klasszikusok, amelyeknek a tetején "Taxi" tábla van, továbbra is brutális számban vannak jelen, mégsem mindig elegen. Saját tapasztalat szerint ezek a sofőrök nem szoktak nyomulni az utcán, legalábbis nem látványosan – persze uborkaszezonban bármi előfordulhat. A lehúzás klasszikus módja továbbra is az, hogy nem a legrövidebb úton visznek a célhoz, de a szabályos indulást jelzi, amikor a sofőr beszálláskor lenyom egy kis eszközt a műszerfalon, és az óra hivatalosan elindul.

Vannak magasabb kategóriás taxik is, amelyek modernebbek és kényelmesebbek, viszont ezek nem szedik fel az utcáról az utasokat – őket appon keresztül lehet hívni, ezért nem is kuncsorognak fuvarokért. A legegyszerűbb és legmegbízhatóbb mód a taxizásra továbbra is a DiDi alkalmazás használata, amely 2025-ben is elérhető a Play Áruházban, és ideális választás, ha átlátható, fix áras fuvarra vágyunk.

Metró

Pekingben a turista számára továbbra is a metró a leggyorsabb és legpraktikusabb közlekedési mód. A felszíni közlekedés lassú a nappali dugók miatt. 2024-ben a metróhálózat már több mint 783 km hosszú, ezzel világviszonylatban a második leghosszabb, Shanghai mögött.

Jelenleg 27 vonalból áll a pekingi metróhálózat. Csak az 1-es és a 2-es vonal fut teljes hosszában föld alatt. Minden információ korrektül ki van írva angolul is. Egy jegy ára zónánként változik: az alapár 3-6 jüan, de hosszabb utak akár 10 jüanba is kerülhetnek. Az automatáknál először ki kell választani a vonalat és az állomást, majd megadni az utasok számát és bedobni a pénzt. Az automaták adnak vissza, de szinte mindig aprópénzt. Léteznek előre feltölthető kártyák is, amelyek 50 jüanért vásárolhatók meg, és ebből egy rész leutazható.

A metró Pekingben továbbra is elképesztően jó a pestihez képest: dupla üvegfal védi az utasokat, pontos és olcsó közlekedési mód. A helyiek azonban kíméletlenek a tömegben. A metró járatai hajnali 5 és este 23 óra között közlekednek, és a 2-es vonal kör alakban fut a belváros körül. Az átszállás a legtöbb esetben komplikált, hosszú gyaloglással jár.

A hangosbemondó kínai és angol nyelven is közli az információkat. A turista információs irodákban angol nyelvű metrótérképek beszerezhetők, és remek mobilalkalmazások is elérhetők, amelyek internet nélkül is megmutatják, hol vagyunk, és merre induljunk.

Érdekes megfigyelni, hogyan kommunikálnak az emberek az okostelefonjaikon: latin betűket írnak be, és kínai írásjelek jelennek meg a képernyőn.

p. t. fotója

Érdemes kihasználni Peking kiterjedt metróhálózatát, és beszerezni egy feltölthető kártyát (például a Beijing Transportation Smart Cardot), amely bérletként funkcionál. A kártyára előre fel kell tölteni pénzt, és minden egyes leolvasásnál az utazás távolságától függően vonja le a díjat, ami 3 jüannál kezdődik, de hosszabb utakon akár 10 jüan is lehet. Nem olcsóbb, mint egy egyszerű jegy, viszont kényelmesebb, mert nem kell állandóan aprópénzt keresgélni. Az előnye, hogy többszöri átszállás esetén sem kell újra leolvasni a kártyát.

A pekingi metró természetesen sokkal fejlettebb, mint sok más városban: modern, tiszta és pontos. A rendszer jól kiépített, és az angol nyelvű feliratoknak köszönhetően az angolul tudók könnyedén eligazodnak, bár a nagy állomások néha valóban labirintusnak tűnhetnek.

A pekingi metróközlekedés 2024-ben is kiváló. A hálózat azóta bővült, és már 27 metróvonal szolgálja ki a várost, így rendkívül egyszerű eljutni a legtöbb helyre. A rendszer jól működik, és nagyon könnyű jegyet vásárolni az automatákból. Miután sikerült átállítani a nyelvet angolra (ami általában jól látható opció), az egész folyamat egyszerűen követhető. Az állomások és a szerelvények továbbra is meglepően tiszták, ami különösen feltűnő lehet azoknak, akik más városok metróihoz szoktak.

A metróállomásra lépve itt is átvilágításra kell számítani, akárcsak a reptereken. Ez része a biztonsági intézkedéseknek. A peronokat elválasztó üvegfalak továbbra is jelen vannak, és csak akkor nyílnak ki, amikor a metró megérkezik, így biztosítva az utasok biztonságát.

Egyéb a közlekedésről

,, Pekingben a közlekedési lámpák általában csak tájékoztató jellegűek, a sebességhatárok rugalmasak, a gyalogosokra pedig állandó kilövési engedély van érvényben. Az ég szerelmére, nézz szét, mielőtt zöld jelzésnél a zebrára lépsz, mert a kanyarodó autósokat rohadtul nem érdekli, hogy útban vagy! Ugyanígy a bicikliseket sem hatja meg, ha átmennek néhány figyelmetlen gyalogos-lábfejen, bár őket látszólag az sem érdekli, ha szétkenődnek egy a külső sávban repesztő járatos busz szélvédőjén. Mindennaposak a közlekedési dugók. Mindenki tülekszik, ügyeskedik bepofátlankodik, leszorít… Dudaszóra komponált káosz." forrás

Nehogy azt higgyük, hogy a szegényebbek biciklivel járnak. Frászt. A megszámlálhatatlan, olcsón bérelhető közösségi kerékpár hiába várja, hogy odébb kerekezzenek vele, mert a pekingi melós elektromos robogóval jár munkába. (Kipufogós robogót nem is láttam.) Nem csoda, hiszen 100 és 300 ezer forintért árulnak pofás modelleket, amelyek akár száz kilométert is elrobognak két-három órás töltés után. Nekünk, gyalogoknak sok fejfájást okoztak a néma csendben suhanó járművek, amelyek a legváratlanabb irányból törtek az életünkre. Merthogy a közlekedési szabályokat annyira lazán értelmezik, hogy még a piros lámpát is csak ajánlásnak tekintik, csak a lúzerek állnak meg előtte. A móka kedvéért legtöbben még a világítást sem kapcsolják be sötétben, de a bérbicikliken eleve nincs lámpa. Talán jobb is, hogy Kínában nem vezethet külföldi, mert valószínű feldöntenék a bérautóval egy-két motoros kollégát.

A turistának marad a metró, és a jól szervezett buszhálózat. A 24 vonalból álló, és 800 km hosszú földalatti hálózat teljesen automatizált és elképesztően olcsó. (A belvárosi közlekedést megúszhatjuk 150 forintból.) Nem csoda, hogy folyton zsúfolt, van olyan nap, amikor 13 millió utas veszi igénybe. Ezért az utolsó öt éves tervben további száz kilométeres bővítést irányoztak elő az elvtársak. (2024) forrás

, Minden nagyobb utat rácsok osztanak meg, ez első sorban a gyalogosok életének védelmét szolgálja. A vezetők fegyelmezetlenek,gondolkodás nélkül hajtanak bele a zebrán átkelőkbe. mindneki mindig nagyon nagy körültekintéssel közlekedjen. Az éjszakai képeken remekül látszik, hogy a Peking gyönyörűen ki van világítva. De első sorban az úttestek. romantikus esti sétához zseblámpa kell, a járdán a sötetség miatt csak bukdácsolnak a gyalogosok.

Ami egyértelműen gyors: tuk-tuk. Külön sávban közlekedhetenek a biciklisekkel és a motorosokkal együtt. De már régen nincs nyolcmillió bicikli Pekingben, van helyette sok -sok autó. Nagyon jó a pekingi autópark minősége, alig látni régi koszos vacak autókat, az egy főre jutó audik száma szerintem a fővárosban igen magas lehet. És az átlag életkoruk sem lehet több 1-2 évesnél." (K.K.)

A közlekedés első pillantásra még mindig kaotikusnak tűnik Pekingben 2024-ben is, mivel a gyalogosok, biciklisek, tuktukkal, mopeddel és más járművekkel közlekedők időnként figyelmen kívül hagyják a piros lámpát. Furcsa módon azonban ritkán történik baleset, és mi sem láttunk egyet sem. Ennek titka továbbra is az, hogy a közúti baleseteket, különösen, ha külföldieket érintenek, nagyon szigorúan büntetik, így mindenki nagyon odafigyel a másikra.

Rengetegen bicikliznek a városban, és a bicikliket most is QR-kód leolvasásával lehet használni WeChat segítségével. Az árak rendkívül kedvezőek: egy óra biciklibérlés körülbelül 1 jüanba kerül, ami még mindig hihetetlenül olcsó a magyarországi Mol Bubi árakhoz képest. Az utcaképen továbbra is gyakran látni lerakott, otthagyott bicikliket, mivel a közösségi biciklik használata széles körben elterjedt és kényelmes megoldás a közlekedésre.

,, Pekingnek hosszú kerékpáros történelme van. Ugyan manapság egyre kevesebben bicikliznek és a térség hírhedt a légszennyezéséről, azonban még mindig viszonylag könnyű két keréken körbejárni a várost. Mivel Peking nem éppen a dimbes-dombos tájairól híres, könnyedén biciklizhetünk a gyönyörű helyek között. Számos kerékpárút vezet körbe a városon, bár ezeket rollerezők és más kisebb, motoros járművek is használják. A hatóságok is bátorítják a lakosokat, hogy kerékpározzanak az autóvezetés helyett a szmog miatt, az azonban jól látható, hogy Pekingnek időbe fog telni, hogy felnőjön a többi biciklibarát város szintjéhez. (2019)" forrás

Étkezés

A világ sok más országából ismert szupermarketekben (pl. 7-Eleven, April Gourmet, Jingkelong, Jenny Lou’s stb.) az európai igényeinknek megfelelő tejtermékek és pékáruk széles, felvágottak és sajtfélék kielégítő választékban kaphatóak. A hipermarketek (Tesco, Carrefour, Auchan stb.) áruválasztéka ugyancsak megfelelhet nekünk.

A hagyományos pekingi kacsát nyilván érdemes kipróbálni Pekingben. A Quanqude nevű éttermlánc egységei hivatottak a hiteleset kínálni, valójában a szokványos pekingi éttermekben éppen olyan jó kacsát lehet enni.

Aki ismeri Európából (főleg Svájcból) a kínai fondue-t, annak érdemes kipróbálni e remek étek elődjét a huoguo-t, ami egy úgynevezett hotpot (forró fazék). Ajánljuk a Haidilao éttermlánc valamelyikében rendelni ilyet különböző szószokkal.

Tejes kávé, ízetlen kávé, erős kávé

Úgy döntöttünk, hogy vacsorára a híres Ghost Streetre indulunk. Ezen a több mint egy kilométer hosszan elnyúló, piros lampionokkal és kis lámpásokkal hangulatosan kivilágított utcán egymást érik a különféle kínai specialitásokat kínáló éttermek. Késő estig, sőt éjszakába nyúlóan is nyitva tartanak, így bőven van idő válogatni a lehetőségek között. Bár az útikönyvek szerint ez az utca népszerű a turisták körében, az este során alig négy-öt külföldit láttunk – a vendégek többsége helyinek tűnt. Talán nem véletlen, hiszen az itt kínált ételeknek kevés közük van a nálunk ismert kínai gyorsbüfés fogásokhoz: ezek valóban a kínai ízlés szerint készülnek, ami az európai gyomornak nem mindig könnyű falat. Találomra választottunk ki egy éttermet – azt, amelyik jó hangulatúnak és telt házasnak tűnt –, majd helyet foglaltunk. A pincér természetesen nem beszélt angolul, de az ételek mellett képek segítettek a választásban: egyszerűen csak rá kellett bökni arra, amit kérni akartunk. Az étlapon minden akadt: sült rovarok, teknősleves, és más hasonló furcsaságok, de kést és villát nem kaptunk – csak evőpálcikát. Végül nagy nehezen előkerítettek két műanyag kanalat is. Én naivan szecsuáni csirkét rendeltem, ami helyi változatban annyit jelentett, hogy néhány apró falat csirkehús szinte teljesen elveszett a méregcsípős paprikahegy alatt – ezt kellett volna valahogy egyben elfogyasztani.

A Pekingben tapasztalt étkezési élmények 2024-ben is jelentősen eltérnek az itthon megszokott kínai büfék kínálatától. A pekingi konyha meglepően más ízvilágot képvisel, amit az első vacsoránál hamar észrevettünk. Az itthon megszokott ételekhez képest itt olyan fűszereket használnak, mint a koriander, ánizs és fahéj – ezeket gyakran teszik sós húsételekbe is. Ez nem jelenti azt, hogy nem ízlett volna, amit ettünk, de valóban teljesen más volt az élmény.

Általában fejenként 25-30 jüanért már jól lehet lakni, és az adagok továbbra is hatalmasak. A nagy adagok miatt nem meglepő, hogy Pekingben magas, erős testalkatú embereket is gyakran látni. Bár számos helyen ettünk, ahol a higiénia hagyott némi kívánnivalót maga után, egyik helyen sem lett semmi bajunk, és őszintén szólva a legjobb ételeket a helyi "kispiszkosokban" ettük, ahol a helyiek is gyakran megfordulnak.

A pekingi kacsavacsora még mindig szinte kötelező, és bár finom volt, kicsit túlhájpoltnak éreztük. Mi 160 jüant fizettünk hárman egy komplett vacsoráért, ami a kacsa húsos részeit, zöldségekkel, szójaszósszal és kis palacsintákba tekerve tartalmazta. A kacsa csontjaiból készített leves hatalmas tálban érkezett, és ezzel zártuk az étkezést – éhesek biztosan nem maradtunk.

A helyi kínai sörök továbbra is kellemesek, és jól hidratálnak. A tej viszont gyakorlatilag hiánycikk, csak import változatban kapható aranyáron. A tej helyett inkább szójatejet használnak, ami a szójára allergiásoknak okozhat kellemetlenségeket, mert szinte minden ételbe kerül belőle.

A pálcikahasználatot is próbáltuk elsajátítani. Bár az interneten néztük a technikát, valahogy a helyiek ezt sokkal profibban csinálják. Két hét alatt nem váltunk mesterekké, de határozottan fejlődtünk. A külföldieket gyakran kanállal kínálják, de ha visszautasítjátok, és ragaszkodtok a pálcikához, az elismerést vált ki a helyiekből. Pekingben megszokott, hogy az asztalok között átszólnak egymáshoz az emberek, és a helyi kis éttermekben gyakran pacsiztunk össze a helyiekkel – ezek felejthetetlen élmények maradtak.

A Tienanmen tér túloldalán, nagyjából félórás sétára a Tiltott Város bejáratától, működik valószínűleg a világ egyik legjövedelmezőbb KFC étterme. Nyáron a perzselő hőségben szomjazó, télen pedig a csontig átfagyott látogatók tömegei özönlenek ide, hogy menedéket találjanak egy pohár jeges üdítő vagy egy tál forró sült csirke mellett. Az étterem nemcsak a megszokott gyorséttermi kínálattal szolgál, hanem helyi ízléshez igazított különlegességekkel is, például jázminteás üdítővel vagy szójaszószos csirkeszárnyakkal. Sokak számára ez az első és utolsó hely, ahol egy kis nyugalmat és klímát találnak a környék zsúfolt forgatagában. A sorok gyakran az utcáig kígyóznak, de úgy tűnik, senkit sem zavar a várakozás, ha közben egy kicsit ki lehet pihenni a városnézés fáradalmait. A hely atmoszférája pedig tökéletesen tükrözi Peking kettősségét: hagyomány és modernitás egymás mellett, a sült csirkeszagú gyorsaság közvetlen szomszédságában a több száz éves történelemmel.

Pekingben mindennapos mutatvány, hogy a rendelés nem egészen úgy érkezik, ahogy azt az ember elképzelte. A pincérek gyakran kezükkel mentegetőznek, széles mosollyal próbálva elsimítani a félreértéseket. Nem ritka, hogy a „fourteen” helyett „forty”-t értenek, így az asztalnál kétségbeesetten próbáljuk elhelyezni a vártnál háromszor nagyobb adagokat. A tévedésekhez itt valahogy hozzátartozik a vendéglátás természetes menetéhez, a legtöbben még csak meg sem lepődnek rajta. A helyiek kedvesen, de határozottan terelgetnek: elfogadod, amit kaptál, vagy újra próbálkozol – türelem mindenképpen kell hozzá. Az éttermek nyüzsgésében az ember könnyen megérti, hogy a pontos angol nyelvhasználat nem mindig elsődleges szempont. Néha az egész olyan, mintha egy csendes bohózat kellős közepébe csöppentünk volna, ahol a gesztusok és a jóindulat tartják mozgásban az életet. Végül pedig a legtöbbször mosolyogva, jóllakottan, néhány vicces történettel távozunk.

Pekingben valóságos kihívásnak tűnt olyan ételt találni, ami nem úszik szószban, és nem csupán jelképesen tartalmaz némi húst. Az ember végső kétségbeesésében betör egy Mekibe, abban a reményben, hogy legalább ott ismerős ízekre talál, ám ekkor jön a hidegzuhany: Kínában még a BigMac sem egészen olyan, mint a világ többi részén. A szósz más, az íz más, és az egész szendvics olyan, mintha csak távoli unokatestvére lenne az eredetinek. Ha meg akarjuk kímélni magunkat az újabb csalódástól, érdemes inkább a nagyobb szállodák éttermeiben próbálkozni, ahol az európai konyhaművészet alapjait legalább tisztességesen elsajátították. A szállodák étlapjain ugyan a kínai specialitások is helyet kapnak, de itt legalább nagyobb eséllyel kerül az asztalunkra normálisan elkészített húsétel is. Sok helyen még a reggelik is európai mintára készülnek, így nem kell reggelente szójaleves és sült tészta között válogatnunk. Természetesen mindezt kicsit magasabb áron mérik, de egy fárasztó nap után az ember könnyen megbékél a gondolattal. Végül pedig a jól ismert ízek adnak egy kis kapaszkodót egy amúgy teljesen idegen gasztronómiai világban.

Pekingnek a pekingi kacsa körülbelül azt jelenti, amit nekünk magyaroknak a gulyásleves – azzal a különbséggel, hogy nem leves, más húsból készül, és egészen más módszerekkel. De az apró részletek ellenére is hasonló a helyzet: a város neve hallatán szinte mindenkinek azonnal a legendás étel ugrik be. Természetesen ezt is el lehet rontani, például ha az ember a Wangfujing sétálóutca egyik boltjában kapható zacskós változatot választja – ennek nem sok köze van ahhoz az élményhez, amit például a pár méterre található világhírű Quanjude Roast Duck Restaurant kínál, ahol egy-egy köret árából már egy kisebb wellnesshétvége is kijönne (kis költői túlzással). Ha viszont valóban finom pekingi kacsát szeretnénk enni, barátságosabb áron, akkor érdemes a Mass Foodies Roast Duck nevű helyet választani.
Ott a kacsa egyszerűen mennyei, a köretek és a szószok pedig tökéletesen kiegészítik az ízorgiát. A felszolgálók figyelmessége olyan érzést kelt, mintha egy pillanatra valóban királyi vendégek lennénk egy egyszerű kisvendéglőben. Nekem annyira maradandó élmény volt, hogy Pekingben a nagy fal megmászása után ez lett a második legkedvesebb emlékem. Azóta is gyakran eszembe jut az omlós bőr és a mézesen ropogós hús illata. Ha csak egyetlen ételt próbálsz ki Pekingben, ez legyen az. Ne engedd, hogy a gyenge minőségű utánzatok elvegyék a kedved. Egy jól elkészített pekingi kacsa olyan élmény, amit még évek múlva is felidézel egy mosollyal.

Vásárlás

A Yongani metróállomástól (Yong'anli Station (Chinese: 永安里站; pinyin: Yǒng'ānlǐ Zhàn) a legjobban megközelíthető Selyempiac (Silk Street) ajánlott program, mert ez aztán az igazi kínai piac, sok olcsó cuccal, bovlival. Alkudozni mindeképpen kell. Az elsőre hallott összeget legalább a felére le kell alkudni! A világmárkák hamisítványait ne vegyük meg, mert a minőség többnyire silány.

Ha elektromos valamit akarunk venni, akkor irány a Zhongguancun városrész, ahol ebben a műfajban több bevásárlóközpont is kínálkozik. Ezek a üzletközpobntjai lehetnek a legérdekesebbek:

Dinghao electronic market 鼎好电子商城
Taipingyang digital market 太平洋数码城
Zhonghai electronic market 中海电子市场
Off-price shopping mall 上品优价百货
Zhongguancun plaza shopping mall 中关村广场购物中心

Jó minőségű, fantáziadús, ízléses szuveníreket leginkább a 798 művészeti negyedben érdemes venni, de e tekintetben említésre méltó a Panjiayuan bolhapiac.

Aki azt hiszi, hogy Pekingben valamit nem lehet kapni, az még nem járt a Panjiayuan bolhapiacon – itt tényleg minden kapható, ami csak létezik… vagy legalábbis annak tűnik. És természetesen minden eladó darab „eredeti” vagy „antik” – legalábbis a standok feliratai szerint, egy kis kacsintással kísérve. A piac körülbelül 3000 standja elképesztő árubőséget kínál, de az árufajták szerinti csoportosítás megkönnyíti a célirányosabb böngészést is. Mi persze ennek ellenére inkább csak bolyongtunk összevissza, bejárva a legkülönfélébb szekciókat: ékszerek, ruhák, festmények és kalligráfiák, tradicionális ecsetek, szobrocskák, szerencsehozó tárgyak, porcelánok, kerti díszek, könyvek – és végül a megunhatatlan „egyéb” részleg, ahol a giccs és az abszolút szükségtelenség fogalma új értelmet nyer.

Néhol valódi mesterművekre bukkan az ember, máshol olyan darabokra, amelyek láttán csak nevetni tud. Az alkudozás itt szinte kötelező, a fix ár fogalma szinte ismeretlen. Egy-egy stand előtt hosszú percekre le lehet ragadni, hiszen a kínálat annyira színes és szürreális. A Panjiayuan piac nemcsak vásárlásra jó, hanem önmagában is igazi kulturális élmény – egy olyan hely, ahol a régmúlt és a modern kínaiság kaotikus kavalkádja keveredik.

Pekingben érdemes odafigyelni arra, hogy a kimért áruk – például a gyümölcsök – ára általában 500 grammra van kiírva, nem egy egész kilóra. Így könnyen előfordulhat, hogy az ember elsőre olcsónak vélt valamit, aztán a mérlegelés után mégis többet fizet, mint gondolta volna. Különösen a piacon érdemes résen lenni, ahol a vásárlás sodrában könnyű szem elől téveszteni az apró betűs részleteket. Aki nem akar kockáztatni, annak jó hír, hogy szinte minden metróállomás közelében találni egy-egy bevásárlóközpontot, az alsó szinteken pedig nagy szupermarketeket, ahol egyszerűbben és kényelmesebben lehet beszerezni a szükséges dolgokat.

Nyelvtudás hiánya sem akadály, hiszen a szupermarketekben legtöbbször minden áru fel van címkézve árakkal és képekkel. A pénztáraknál pedig egyszerű gesztusokkal és mosollyal minden helyzet áthidalható. Az élelmiszerválaszték változatos: a helyi különlegességektől a nemzetközi termékekig sok mindent megtalálni. Így akár egy hosszabb ott-tartózkodás alatt is gond nélkül megoldható a napi bevásárlás anélkül, hogy komolyabb nyelvi akadályokba ütköznénk.

Ha nekiállsz szuvenírekkel felhizlalni a poggyászodat, nem árt résen lenned, mert a tapasztalt árusok könnyen a brutális haszonkulcs áldozatává tehetnek. Alkudozni nemcsak ajánlott, hanem egyenesen kötelező! Különösen a turisták által kedvelt helyeken – például a Nagy Fal egyes szakaszain – nem szégyellnek akár 85 jüant is elkérni egy vacak hűtőmágnesért. Ilyenkor a legjobb taktika az, ha először határozottan nemet mondasz, majd kissé vonakodva mégis visszakérdezel, hogy mennyi lenne a végső ár. Az árus ekkor általában felír egy teljesen irreális összeget egy papírfecnire, amire te legjobb, ha csak hitetlenkedve ingatod a fejed. Ezután megkérnek, hogy te is írd le az általad ajánlott árat – és ilyenkor nagyon fontos, hogy legfeljebb a kiinduló összeg negyedét írd le, méghozzá olyan arckifejezéssel, mintha épp a vesédet kérnék cserébe.

Ha kicsit még vacillálsz, az árus biztosan újra enged egy keveset, de ha igazán jó üzletet akarsz kötni, indulj el határozottan – szinte biztos, hogy utánad fognak szaladni egy jobb ajánlattal. Ne aggódj, még így is bőven lesz nyereségük az üzleten. Az alkudozás itt nem személyes sértés, hanem a játék része. Valójában az árusok is szórakoztatónak találják, ha valaki nem adja meg magát azonnal. A sikeres alku után pedig mindkét fél mosolyogva csap a tenyerekbe – mert végül mindenki megkapja, amit szeretett volna.

Pénzváltás

Érkezéskor a pekingi nemzetközi repülőtéren egyáltalán nem komplikált eurót, dollárt (vagy egyéb nyugati valutát) jüanra váltani. A 3-as terminálon három banki pénzváltó pult is található: ICE, Travelex és Hang Seng United. Az átváltási kurzus Kínában álllamilag szabályozott, szóval nem járunk rosszabbul ha a repülőtéren váltunk pénzt. Kivéve, ha a váltásért magáért számolnak fel 10 dollárt. Óvatosságból persze csak annyit váltsunk, ami elég a városba való közlekedésre, és - mondjuk - az első nap kiadásaira. Ha a hétvégébe csúszunk bele, akkor esetleg váltsunk annyit, ami elegendő szombatra és vasárnapra. Valamennyi terminálon tudunk jüant beszerezni automatikus pénzváltó gépből. Az automaták ugyanúgy kérnik az útlevelet és az árfolymuk minig alacsonyabb a banki árfolyamnál.

Általában mindenhol két árfolyam van kiírva minden pénzváltó táblájára, de mindig az alacsonyabb árfolyam az, amit a pénzünkért adnak. Felelsleges tiltakozni, nem értik az angol nyelvű kérdést és egyáltalán nem is érdekli őket. Ez van, ezt kell szeretni.

Ha nem készpénzt akarunk átváltani, akkor még könnyebb a helyzet hiszen a pekingi repülőtér teljes területén, tehát a többi terminálon is van több helyen bankautomata. Az ATMből történő pénzváltás árfolyama lutri, forint alapú kártyával talán kevésbé, mert ott csak egy váltás történik. Készüljünk fel arra, hogy csak a nagyobb helyeken lévő bankos automatákban használhatóak a külföldi kártyák. Sok helyen vásárlásra sem fogadják el őket.

Ne váltsunk pénzt feketén az utcán, mert kockázatos! Előfordul, hogy a turisták által sűrűn látogatott pekingi helyeken leszólítják az idegent és vonzó átváltási kurzust ajánlanak dollárért, euróért. Eleve nincs igazán vonzó fekete árfolyam, szóval felesleges nyerészkedésben reménykedni.

Pekingben minden pénzváltó helyen (beleértve a repülőteret) a kínai központi jegybank aktuális középárfolyamához igazódik az árfolyam. Ez akár óránként is változhat. Az egyes pénzváltók között az átváltási kurzus tekintetében alig tapasztalható különbség.

Nagyon fontos tudni, hogy a pekingi pénzváltóhelyeken mindenhol be kell mutatni az útlevelet. Tehát amennyiben egyébként az útlevelet inkább a hotel széfjében őrizzük, akkor a pénzváltáshoz vigyük magunkkal az útlevelet.

Szórakozás

Ne hagyjuk magunkat újdonsült "barátok" által becsábítani karaoke bárokba, mert ez szokványos turista csapda. Bent lányok szállnak rád és a kontódra rendelgetnek itókát, ennivalókat. Aztán jön a horribilis összeget tartalmazó számla! Ugyanilyen jellegű turista csapda az, amikor az utcán veled barátkozó lányok, fiúk hagyományos teaházba invitálnak, ahol ravasz módon rávesznek méregdrága teák megvásárlására. Főleg a Tienanmen-tér, a Tiltott város és környékén szólítják le a turistákat a csalók, akik önzetlen segítséget kínálnak a város megismeréséhez. Naná, hogy jól tudnak angolul...

"Este a Hard Rock Café-ba mentünk vacsorázni, ez olyan, mint bárhol másutt, csak a fellépő zenészek erős akcentusán hallatszott, hogy Kínában vagyunk, de a sajtburgeren ez nem látszott meg. Utána egy "Bar street"-re indultunk tovább, sajnos nem emlékszem, hogy melyikre, három darab van, a szállodánkba érdeklődjünk a hozzánk legközelebb esőről. Ez egy hosszú utca, ahol végig bárok, kocsmák várják a -főként- turistákat, lehet iszogatni, vízipipázni, némelyik helyen még műsor is van, például Michael Jackson imitátorral, elég vicces." forrás

"A tavak mentén, körül, a Tienanmen-tértől északra vannak a bulihelyek. Európai szemmel ezek a helyek nagyon fosadékok, röhejes módon eklektikus, gagyi, koncepciótlan a dizájn. Ezek a helyek ráadásul drágák is." (Andris, 2014)

,, Az éjszakai élet is rendkívül vibráló, volt, hogy a város tetején partiztunk felhőkarcolók között a Kokomo nevű helyen vagy máskor hajnali 4-ig sétáltunk a városban mire találtunk egy utcát, amit tele volt streetfoodos bodegákkal és éppen étkező helyiekkel." (Happyhilisjourney FB)

Ha egyedül sétálsz az utcán, valószínűleg hozzád is odalépnek majd helyi lányok, akik látszólag csak ismerkedni szeretnének. Mivel általában jól beszélnek angolul, könnyű lenne belemenni a beszélgetésbe, de ha adhatunk egy tanácsot, inkább maradj óvatos. Az ilyen hölgyek gyakran egy-egy szórakozóhely "megbízottjai," és biztosan nem szeretnél több tízezer forintnyi jüant kifizetni két italért. Ez a trükk szinte mindenhol működik a világon, de Pekingben különösen gyakori jelenség.

Az egyik szórakozóhelyen a ravasz pincér rámutat az asztalon lévő sörre, mutat hat ujjat, majd az itallap egy tételére és a mellette szereplő 180 jüanos árra bök. Ez pontosan kiadja a 30 jüan per üveg árat, ami ugyan nem olcsó, de elfogadható, ezért beleegyezel. Gondolod, talán külön ár érvényes a hatos pakkra az itallapon. Kellemesen kortyolgatsz, amikor váratlanul egy hatalmas gyümölcstál érkezik az asztalhoz. Elutasítanád, de a pincér megnyugtat, hogy ez a ház ajándéka.

Miután elfogyott a sör, jön a meglepetés: a pincér egy 480 jüanos számlával tér vissza. Rájössz, hogy egy "félreértés" áldozata lettél. Most már világosan elmagyarázza, hogy a sör valójában darabonként 80 jüanba került (ami kb. 3200 forint), és az itallapon mutatott 180 jüan csak a gyümölcstál ára volt, amit grátisz adtak az italod mellé. Tanulj a mi hibánkból – ezt mi sajnos benéztük.

A ChaoYang kerületben található Sanlitun utcát nem véletlenül hívják Bar Streetnek: egy külföldön élő, egyedülálló fiatalember úgy veti rá magát, mint muslica a rothadó barackra. A kezdeti lelkesedés azonban gyorsan alábbhagy, amikor már a negyedik helyen is ugyanaz a vérszegény, ezer éve agyonjátszott zene szól. A recept mindenhol ugyanaz: a színpadon egy pocakos, szemüveges srác vagy egy koktélruhás díva áll, és a karaokegépből bömbölő zenére úgy énekelnek, hogy a magyar tehetségkutatók legtöbb felkapott "sztárja" könnyes szemmel adná vissza a mikrofont. A szomorkás éneklések közé időnként beékelődik egy rúdtáncos lány fellépése is, akinek arckifejezése alapján leginkább úgy tűnik, mintha a színfalak mögött kalasnyikovos emberkereskedők figyelnék minden mozdulatát.

Miközben az énekesek ásítozva dülöngélnek a háttérben, a szórakozni vágyó külföldi kedve nagyjából fél óra alatt elszáll, mintha sosem lett volna. A helyi bulikban a buginak egyszerűen nincs maradása, és hamarabb vágyik vissza az ember egy nyugodt teaházba, mint egy újabb bárba. Állítólag vannak kifejezetten külföldiek számára szervezett bulik is, ahol valóban lehet szórakozni, de ezek megtalálása nem egyszerű mutatvány. Az igazán jó helyek szájról szájra terjednek, és általában csak a beavatottak ismerik őket. Így ha nem készülsz fel előre, könnyen a karaokés-műsiratós vonal foglya maradhatsz. De hát Pekingben ez is része a kalandnak – néha a legnagyobb élmény az, amikor nem azt kapod, amit vártál.

Utcai táncosok

K. Andris fotója

Közbiztonság

A külföldieket ritkán érik Pekingben erőszakos bűncselekmények. A ritka esetekkor viszont a nyelvi akadályok miatt problémás lehet a rendőrségi közreműködés. A turisták által erősen frekventált helyeken tanácsos figyelmet l fordítani a személyes holmik védelmére. A nemzetközi kommunikáció és kereskedelem fejlődésével egyidejűleg növekszik az üzleti, az internetes kereskedelmi és pénzügyi visszaélések száma, amelyek tisztázása, megoldása általában különös nehézségekbe ütközik. Pekingben növekvőben vannak az utcai trükközések, különféle vonzó köntösbe öltöztetett leszólítások és ügyeskedések száma, amelyektől indokolt óvakodni.

A pekingi zsebtolvajok fő tevékenységi terepei: buszokon, metrón, repülőtéren, népszerű turistás helyeken, nevezetességeknél, bevásárlóközpontokban. Mindenhol, ahol van tolongás, tömeg, márpedig ilyenből sok van Pekingben. A zsebtolvajok többnyire bandában dolgoznak. Kibökik, hogy kik a tájékozatlanul járó hazai vagy külföldi turisták és akcióba lépnek. A banda egy-két embere a turista figyelmét vonja el, a többiek ilyenkor lépnek akcióba hátulról, oldalról. A kínai rendőrség civil ruhás rendőrökkel is járőrözik a turisták által tömegesen frekventált környékeken.

Ami megnyugtató: rablások nincsenek.

"Pekingben nagyon jó a közbiztonság. Semmi para. Egész idő alatt egyszer sem éreztem ezzel kapcsolatban bizonytalanságot, nem kellett aggódni. " (20 éves Andris, egyedül utazott,)

Egyéb hasznos információk

1. Ugyan Pekingben a csapvíz iható, de az érzékenyebb gyomrú utazóknak inkább javasoljuk a palackos víz, üdítő, dobozos tea, gyümölcslé stb. fogyasztását. Utcán lehetőleg csak előttünk elkészített, jól átsütött ételt fogyasszunk. Ez különösen érvényes a nyári hónapokban. A megérkezés utáni egy-két napon fellépő kisebb gyomorbántalmak az eltérő fűszerezésből eredhetnek. Érdemes a böröndbe berakni hasfogó, bélfertőtlenítő és hashajtó gyógyszereket is.

2. Telefonálás

A roaming-szolgáltatás valamennyi magyar szolgáltató esetében megbízhatóan működik, de elképesztően költséges. Viszont az SMS küldése és fogadása többnyire akadozik. Haza (és általában külföldre) a trafikokban, újságosoknál kapható IP telefonkártyával a legjutányosabb telefonálni. Vagy az internetes alapú szolgáltatásokkal. De ezeknél a mozgókép opció felejtős, örülni kell, ha a hang érthető.

Kellemetlenségek

Pekingben ugyan tilos a koldulás, de a turista az utcákon, aluljárókban, beváráslóközpontok tájékán, turistás helyeken lépten-nyomon találkozik kéregetőkkel. Feltételezések szerint a 85 százalékuk hivatásos koldus, nem ténylegesen nyomorult szerencsétlen. Ráadásul a koldusokat többnyire bűnszervezet űzik ki az utcákra és az alamizsna nagy részét oda kell adniuk a ,,szervezetnek". Az igaz hajléktalanoknak a pekingi városi hatóságok menedékhelyeket kínálnak fel, a profi koldusok viszont nem fogadják el az ilyen segítséget. A turista nehezen tudja eldönteni, hogy ki a ténylegesen rászoruló és ki a koldulást foglalkozásszerűen űző ember.
,, Pekingben (és ez igaz Kína többi részére is) a nyál nem érzi jól magát a szájban. De nem egyszerűen csak kiesik a fogsor mögül, hanem a gazdája a kilövés előtt nyaktól fölfelé minden, a gyurmánál folyékonyabb halmazállapotú testnedvet hangos rotyogás közepette felszív a szájába, aztán az így összegyűlt cuccost egy hangos flöttyentő hang kíséretében ejektálja az utca kövére. Baromi gusztusos látvány. Ugyanígy érdemes azzal is tisztában lenni, hogy errefelé a zsebkendőnek sincs nagy kultúrája. A taknyot bőven megteszi egy nagy légrobbanással a külvilágba tessékelni. Ha szerencséd van, hatótávolságon kívül leszel tanúja a felemelő eseménynek." forrás

Gyalogosként a zebránál a járdára lépve ne bízzál abban, hogy az autósok megállnak vagy lelassítanak. Pekingben nagyon óvatosan kell az úttesten átkelni, a közlekedési kultúra ott még az itthoninál is gyengébb lábakon áll. Tanács: lehetőleg az úttesten átkelő többi ember, lehetőleg tömeg kellős közepén menjünk, mert a rutinos helyiekkel körülvéve némileg nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat.
,, Pekingi szmog: Ugye, a média tele van olyan képekkel, amikor a Tienanmen téren lévő óriás kivetitők se látszanak a szmogtól. Most, hogy itt élek, megállapíthatom, hogy sajnos, van szmog, néha nagyon magas értékkel kisérve. Miből érzem, hogy szmog van? - Egyszerűen nem lehet nem érezni, nem látni. A levegő nehéz, “koszos”, minden szürke és ez teljesen ráül az ember hangulatára is. Hogy minden nap ilyen e Pekingben? Szerencsére, nem! Eddigi egy hónapos tapasztalatom alapján, egy héten 2 nap, amikor jobb ha az ember ki sem mozdul vagy ha igen, akkor maszkban teszi. " forrás

További beszámolók

Tényleg elképesztő méretek. Már érkezéskor maga a reptér mérete is. Éjfél után jöttünk meg, de meglepetésre szinte minden zárva volt. Segítség nulla, angolul nem tudnak. Sim kártyát sem tudtunk venni, így net nélkül küzdöttük le a bő egy napot, ami nagyon nem volt könnyű így. Így utólag, kész csoda, hogy így le tudtuk hozni az ittlétünket és nem késtünk le semmit.

Biztos át lehet állítani a telefont, de mi nem tudtuk, blokkolva volt minden a helyi wifiken, ami Google termék, így a Face, WhatsApp, térkép is, tehát ha nem működik a kereső sem, kínait sem tudunk letölteni. Szerencsére beutazás előtt letöltöttük a kínai térkép alkalmazást, ez mentett meg minket.
Első meglepetés, hogy mit ne mondjak, a Google elbújhat mellette...

Amúgy rend, fegyelem és óriási tisztaság mindenhol. De elsőre nekem nagyon merev.
Pekingben sem ismeretlen a taxis lehúzás. Háromszor akartak minket is átverni, de képben voltunk, mert előre utánanéztünk az áraknak, így kis küzdéssel rendben volt ez a része is. A legdurvább az volt, amikor hétszeres árat akart kérni, mert a jüan helyett dollárban akarta ugyanazt az egységnyi pénzt, de blokkoltuk.

Sajnos már pont sötétben, de szerencsére elmentünk a Jingshan parkba, ami Peking mértani közepe, és egy domb tetejéről látni körbe a teljes metropoliszt. Érdekes része, hogy úszik a fényben a nagyváros, de közvetlenül a park alatt van a Tiltott város, amely annyira tiltott, hogy teljes koromsötétben tartják. Futurisztikus látvány egy hatalmas korom sötét terület körbe pedig a világító nagyváros.

A parkba, ahogy egy bevásárlóközpontba, a vasútállomásra, vagy éppen egy látványossághoz is csak ellenőrző beléptetőkapun keresztül tudsz bemenni.

Be akartunk menni a pályaudvarra, kíváncsi voltam a méretei alapján, de jegy nélkül sehogy nem engedtek be 🙁. A városban mindenhol kamerák tucatjai. (2025)

A szállodában szerencsére már jobb volt a helyzet: a személyzet beszélt angolul, és előrelátóan leírták nekünk a hotel nevét kínai írásjegyekkel egy kis papírra, hogy ezzel térjünk vissza, ha eltévednénk. Bárhová indultunk, minden úti célt szintén velük íratattunk fel kínaiul, a kis cetliket pedig a sofőröknek kellett mutogatni – szinte életmentőnek bizonyultak. Késő este érkeztünk, így városnézésre már nem maradt időnk, csak egy rövid sétára vállalkoztunk a környéken. Őszintén szólva én valami teljesen másra számítottam: azt hittem, kis házacskák, biciklisek hada és utcai árusok tarkítják majd a képet.

Ehhez képest szinte sokkolt, ami fogadott: modern felhőkarcolók sora, makulátlanul tiszta utak, rendezett, vadonatújnak tűnő városrészek mindenütt. Az utcák olyan tiszták voltak, hogy szó szerint enni lehetett volna róluk. A város hangulata sokkal inkább egy nyugatias nagyvároséra emlékeztetett, mint egy klasszikus, zsúfolt ázsiai metropoliszéra. Az első benyomás teljesen átírta a Pekingről alkotott korábbi elképzeléseimet. Nem a múltba, hanem inkább a jövőbe csöppentünk.

Pekingben az egyik legfeltűnőbb jelenség a köpködés, amely – bár az olimpia idején végrehajtott intenzív népnevelésnek köszönhetően valamelyest visszaszorult – még mindig jóval gyakoribb, mint amit otthon megszoktunk. Különösen nehéz megszokni az emissziót megelőző, éktelen harákolást, amit aztán a megkönnyebbült placcsanás követ; ilyenkor az ember legszívesebben hálát adna, hogy vége van a koncertnek. A helyiek számára ez teljesen természetes, míg egy érzékenyebb fülű turista eleinte talán sokkot kap. Idővel azonban az ember immunissá válik rá, és a háttérzaj részévé olvad a város monoton zsongásában.
Ami a mellékhelyiségeket illeti, a turisták által látogatott helyeken és a legtöbb szállodában már találkozhatunk angol típusú WC-kkel, ám a hagyományos, "dobbantós" rendszer továbbra is elég elterjedt. Ez különösen a hölgyek számára jelent kihívást, hiszen még az egyszerűbb dolgokat is technikai bravúrrá változtatja. Persze van ennek is egy sajátos technikája, amit néhány próbálkozás után bárki elsajátíthat. Nem ritka, hogy a közvécékben a két típus egymás mellett található, így legalább választási lehetőség akad.

A zsebkendőhasználat sem terjedt el igazán: megfázás esetén sokan egyszerűen a földre köpködnek vagy hangosan orrot fújnak a puszta kezükkel. Hasonló sajátosság a gyerekek körében a pelusmentes életmód: a még nem szobatiszta kicsik gyakran alul nyitott kisgatyában járnak, így ha rájuk jön az inger, szülői közbelépéssel azonnal orvosolható a helyzet. Általában vagy egy kukához, csatornához tartják őket, vagy egy műanyag zacskó kerül alájuk, hogy felfogják a produktumot. A fiúknál külön „technika” is van: apuka a mutató- és középső ujjával egyszerűen elzárja a megfelelő vezetéket a vészhelyzet elkerülésére. A lányok esetében viszont nem derült ki számomra, hogy milyen megelőzési módszert alkalmaznak – talán egy kicsit nagyobb rugalmassággal kezelik a helyzetet.

A Tiltott Város bejáratánál hirtelen elénk toppant egy meglepően alacsony termetű kínai nő, aki napszemüveget, horgászsapkát és egy térdig érő lila ballonkabátot viselt, és villámgyorsan felajánlotta, hogy kétórás idegenvezetést tart nekünk mindössze 300 jüanért. Megnyugtatott, hogy a hivatalos idegenvezetők ennél sokkal drágábbak, így az ajánlata valóságos főnyeremény. Az összeg így is soknak tűnt, és nem is éreztük égető szükségét a vezetésnek, ezért alkudozni kezdtünk: 200 jüant ajánlottunk. A nő azonnal belevágott, ömlött belőle a szó, mintha attól tartana, hogy nem marad idő mindent elmondani.
Az első öt percben már világossá vált a probléma: egy helyben álltunk, kétségbeesetten próbáltam követni a szavait, de szinte semmit sem értettem belőle. Csak foszlányokat csíptem el, és az is hamar kiderült számomra, hogy az elhangzott információk többsége nem is igazán érdekelt volna. Félbeszakítottam a monológját, és megkértem Petit, aki nálam jobban beszél angolul, hogy foglalja össze, mit hallott – de ő is csak tanácstalanul nézett vissza. Jeleztük a nőnek, hogy bár nagyon lelkes és aranyos, nekünk erre a fajta idegenvezetésre most nem lenne szükségünk.

A nő szinte könyörgött, mondta, hogy tud lassabban is beszélni, és kérdéseket is tehetünk fel, de pár lassabb mondat után újra géppuskasorozatban kezdte hadarni a kínai történelmet évszámokkal és dinasztiákkal tűzdelve. Palotát eközben továbbra sem láttunk. Ekkor határozottan közöltük vele, hogy köszönjük az eddigieket, de szeretnénk inkább magunk felfedezni a helyet. A nő látványosan kétségbeesett, szinte a földre csapta magát, és közölte, hogy másokat úgysem fog találni, és mi sem fogjuk tudni, mit látunk majd.

Ezután hosszasan magyarázott a kínai-magyar barátság fontosságáról, majd kérte, hogy legalább a tíz percnyi "munkájáért" fizessünk 50 jüant. Mivel már roppant kellemetlenné vált a helyzet, gyorsan kifizettük az összeget, csak hogy szabaduljunk. Ezután megfogadtuk, hogy több idegenvezetőt nem fogadunk fel, bármilyen csábítóan is hangzik. Végre elindulhattunk felfedezni azt a csodás helyet, ahová valójában jöttünk – saját tempóban, saját kíváncsiságunkkal vezérelve.

Pekingben sokszor még a szállodákban dolgozó pincérek sem értik, mit próbálsz angolul elmagyarázni – az utcán pedig nagyjából annyi esélyed van angollal boldogulni, mint ha magyarul próbálkoznál. A nemzetközi repülőtéren lévő gyorséttermekben is simán előfordulhat, hogy még azt sem értik meg, ha vizet kérsz a menüd mellé. Ezért alapvető szabály: minden fontos célállomás nevét érdemes előre kínaiul felírva magadnál tartani, különben a taxis hamarabb visz el a Hortobágyra, mint oda, ahová eredetileg indultál.
Ha még van egy kis időd az utazás előtt, nagyon megéri néhány alapvető kínai kifejezést megtanulni. Persze nem feltétlenül olyanokat, mint „legyen szíves, törölje le a turhát a nadrágomról”, vagy „énekeljen valami táncolhatót, és takarítsa el az asztalról azt a dzsungelt, különben ütni fogok” – bár egyes helyzetekben még ezek is jól jöhetnének. Egy egyszerű „igen”, „nem”, „kérem” vagy „köszönöm” viszont szó szerint életmentő lehet. Már az is csodákat tesz, ha néhány szót megpróbálsz helyesen kiejteni – a helyiek értékelik a próbálkozást, még ha a kommunikáció végül pantomimjátékba is torkollik. Ha pedig semmi sem működik, egy mosoly sokszor áthidalja a legnagyobb nyelvi szakadékokat is. Kínában a türelem és a humorérzék legalább olyan fontos, mint az útlevél.

A hukou egy kínai lakhely-nyilvántartási rendszer, amely meghatározza az állampolgárok hivatalos lakhelyét és státuszát (városi vagy vidéki). Ez a rendszer erősen befolyásolja az emberek életét Kínában, mivel számos állami szolgáltatás, például az egészségügyi ellátás, oktatás és szociális támogatások csak azon a helyen érhetők el, ahol valakinek a hukou-ja be van jegyezve.
A hukou rendszert hagyományosan a belföldi migráció korlátozására használták, és ma is akadályozhatja az embereket abban, hogy szabadon költözzenek városról városra. Például, ha valaki vidéki hukou-val rendelkezik, és egy nagyvárosban, mint Peking vagy Sanghaj szeretne élni, akkor kihívásokkal szembesülhet a helyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén, kivéve, ha hivatalosan áthelyezi hukou-ját az adott városba.