ÚTIKRITIKA.HU / Kína

Kína

Időjárás | Földrajz | Történelem | Manapság | A kínaiakról | Turista etikett | Magyar-kínai vonatkozások | Gasztronómia | Fotóegyveleg

.

s.l. fotója

Időjárás és éghajlat

Lévén hatalmas ország, az elhelyezkedés és a domborzat függvényében a klíma jelentősen eltérő. A déli felföldön a az éghajlat a magasság fügvényében változó, az ottani völgyekben trópusi, nedves a klíma. Északabbra kezdődnek a köderdők, ahol télen valamivel hüvösebb a klíma. A déli partvidékeken trópusi esőerdős klíma az uralkodó, nyáron (június-augusztus) fülldet levegővel.

Shanghaiban és a Jangce deltavidékén szubtrópusi a klíma. nyáron errefelé szélsőségesen fülledt, magas páratarlalmú az éghajlat. 35 fok körüli hőmérséklet mellett közel 100 százalékos páratartalom! Még éjszaka sem hül le a levegő 30 fok alá. Nyáron az európai turistának taán érdemesebb kerülni Kínának ezt a részét, főleg, hogy csapadékból is túl sok van (áradások).

Kína közéspső rszén a völgyekben szubtrópusi a klíma. A nyár kellemetlenül fülledt lehet, száraz forrósággal. A tél viszonylag enyhe, bár egyes helyeken nagyon hideg is lehet. gyakoriak a szélvészes viharok, sőt tornádók.       

Persze minél északabbra megyünk, annál hidegebb a klíma. Peking klímája hozzávetőleg olyasmi, mint Lengyelországban, eltekintve a nyártól, ami sokkal melegebb és nedvesebb. Az év folyamán van 2-3 nagyon hideg hónap. A szárazföldön jóval befelé, Külső-Mongóliában télen minusz 30 fokos rettenetes hideg sem szokatlan. A nyár viszont kellemes. 

Nézzük csak, hogy Kínánan belül a turista mikor számíthat kellemesen meleg, de nem forró időjárásra:

Télen: Dél-Kina, beleértve Hongkongot és Makaót.

Késő összel és kora tavasszal: Dél-Kína egész felfelé Shanghaig. 

Összel, tavasszal: Kína középső része, Shanghai és Nanjing térsége.

Kora összel és késő tavasszal: Peking, Belső-Mongólia, Shanghaitól délre

Nyáron: A legészakibb tartományoktól eltekintve Kína összes területén túl nagy a meleg, és ezért nem ajánlatos az utazást nyárra időzíteni. 

Figyelem: Kína délkeleti partvidékén gyakoriak a tájfunok. Ha déli és keleti területekre utazik (beleértve Shanghai környékét), akkor fontos előre tájékozódni a tájfun veszélyről.

Földrajz

A világon minden 5 ember közül egy kínai. Ha itthon öten egy társaságban vagyunk, akkor közülünk egy lehet, hogy ferde szemmel néz ránk. (Elnézést kérek.)

-Tudtad, hogy a világon minden 5. ember kínai?
-Nemár! Mi pont öten vagyunk testvérek... Péter, Zoltán, Balázs, Ming és én. TUTI, HOGY PÉTER AZ!!!

Kína szomszédországai:

• délen Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Bhután, Mianmar, Laosz, Vietnam
• nyugaton Tádzsikisztán, Kazahsztán, és Kirgizisztán
• északkeleten és északnyugaton Oroszország
• északon Mongólia
• észak-keleten Észak-Korea 

Történelem

• A világon Kínában használtak először papírpénzt. Ez 1400 évvel ezelőtt volt. 
• Állítólag a fagylaltot Kínában fedezték fel kb. időszámítás előtt kétezer évvel. A tejes rizst a hóba helyezték...

Kína történelme 12 mondatban:

Ősi civilizáció: Kína történelme az i. e. 21. századra nyúlik vissza, a legendás Xia dinasztia idejére, melyet az i. e. 1600 körül alapított Shang dinasztia követett.

Kínai Birodalom: Az i. e. 11. században a Zhou dinasztia vette át az uralmat, és megteremtette az „Ég Mandátumának” eszméjét, amely a császári hatalmat legitimizálta.

Kulturális fejlődés: A Száz Iskola Korszaka alatt alakultak ki Kína alapvető filozófiai iskolái, köztük a konfucianizmus, taoizmus és legalizmus.

Qin-dinasztia: Qin Shi Huangdi császár egyesítette Kínát i. e. 221-ben, és megalapította az első központosított birodalmat, elrendelve a Nagy Fal és az agyaghadsereg építését.

Han-dinasztia: A Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) hosszú uralkodása alatt terjedt el a Selyemút, és virágzott a kereskedelem, tudomány és kultúra.

Széttagoltság és egyesítés: A Han bukását követő Három Királyság időszakában és az ezt követő zavaros időszakokban az ország újra és újra széttagolt, míg végül a Tang-dinasztia (618-907) újraegyesítette Kínát.

Sung-dinasztia és innovációk: A Sung-dinasztia (960-1279) alatt virágzott a gazdaság, és jelentős technológiai újítások történtek, például a nyomtatás, az iránytű és a puskapor feltalálása.

Mongol uralom: 1271-ben Kublaj kán, Dzsingisz kán unokája megalapította a Yuan-dinasztiát, és Kína mongol uralom alá került.

Ming-dinasztia: A Yuan-dinasztiát 1368-ban a Ming-dinasztia váltotta fel, amely nagy hangsúlyt fektetett a tengeri kereskedelemre és az építészetre, például a Tiltott Város megépítésére.

Qing-dinasztia: Az utolsó császári dinasztia, a Qing (1644-1912), mandzsu uralom alatt volt, és a területi terjeszkedés mellett nagy belső feszültségekkel is küzdött.

Forradalmak és köztársaság: Az 1911-es Xinhai Forradalom megdöntötte a Qing-dinasztiát, és kikiáltották a Kínai Köztársaságot, melyet belső harcok és a japán megszállás követett.

Kommunista Kína: 1949-ben Mao Ce-tung vezetésével a Kínai Kommunista Párt hatalomra került, megalapítva a Kínai Népköztársaságot, amely mára a világ egyik legbefolyásosabb országa lett.

Manapság

A 2025-ös frissítés szerint a kínai havi minimálbér – bár tartományonként eltér – jellemzően 1 420–2 690 jüan (CNY) között mozog, ami kb. 72 000–136 000 forintnak felel meg (2025. júniusi árfolyamon, 1 CNY ≈ 27 HUF).

Megjegyzés: A legmagasabb minimálbért például Sanghajban állapították meg (2 690 CNY), míg a legalacsonyabbat néhány nyugati tartományban. A 2022-es adat, amely 140 000 forintnak megfelelő összeget említ, inkább a fejlettebb városokra volt érvényes, de azóta sem történt országos szintű jelentős emelés.

Összefoglalva:

2025-ben Kínában a havi minimálbér 72 000–136 000 forintnak megfelelő jüan között mozog, régiótól függően.

• 2025-ös frissítések szerint továbbra is komoly társadalmi különbségek jellemzik Kínát: becslések alapján mintegy 100 millió ember havi jövedelme nem haladja meg az 500 jüant, vagyis nagyjából 27 000 forintot. Emellett a nehezen megközelíthető vidéki régiókban – főként Kanszu, Sanhszi és Szecsuan tartományban – még mindig körülbelül 30-35 millió ember él barlanglakásokban (ún. yaodong-okban). Ezek a lakások részben kulturális hagyományból, részben kényszerűségből maradtak fenn.
• 2025-ös adatok szerint Kínában még mindig több százmillió ember, becslések szerint mintegy 600–700 millió fő fogyaszt rendszeresen szennyezett vagy nem megfelelően kezelt ivóvizet, főként vidéki és ipari térségekben. A probléma oka elsősorban a nehézfémekkel, mezőgazdasági vegyszerekkel és ipari hulladékkal szennyezett vízbázisokban keresendő, amelyek ellenére is sok helyen napi szükségletre használják ezeket a forrásokat.
• 2025-ben Kínában továbbra is érvényben van a halálbüntetés, és a világon itt hajtják végre a legtöbb kivégzést, bár a pontos számokat államtitokként kezelik. Jogvédő szervezetek becslése szerint évente négyszer annyi embert végeznek ki Kínában, mint a világ összes többi országában együttvéve. A kivégzések egyik jellemző módja a tarkón lövés, de egyre gyakoribb a halálos injekció alkalmazása is, különösen városi területeken.
• 2025-ben továbbra is a világ legnagyobb üzletközpontja a kínai Dongguan városában található South China Mall, amelynek bérbe adható üzletterülete meghaladja a 650 ezer négyzetmétert. Bár évek óta próbálják fellendíteni, az üzletek többsége – egyes becslések szerint akár 99%-a – továbbra is üresen áll, így a pláza sokak szerint inkább egy szellemvárosra emlékeztet, mint bevásárlóközpontra.
• 2025-ben Kínában továbbra is blokkolva van a Facebook, a Twitter és számos más nyugati közösségi oldal, a hatóságok a tartalomszűrés és az internetes cenzúra részeként tiltják ezeket. A kínai internetezők helyette hazai platformokat használnak, például a WeChatet, a Weibót vagy a Douyint (a TikTok kínai verzióját). Az online szerencsejáték szigorúan tiltott, de a szabályozás ellenére sokan keresnek kiskapukat VPN-en vagy illegális alkalmazásokon keresztül. Az MMO és mobilos játékok népszerűsége óriási, különösen a fiatalok körében, bár az állam szigorú játékidő-korlátozásokat vezetett be a fiatalkorúak védelmében.

A kényelme érdekében egy liftet helyeztünk el Kínában

Az éjszakai piacokon, ahol egymást érik a mozgó árusok és a különféle utcai étkezdék, szinte mindent eldobható csomagolásban adnak. Mégis, az utcán alig láttunk szemetet – pedig ez itthon szinte elkerülhetetlen egy ilyen helyzetben. Ennek egyszerű oka volt: nagyjából két méterenként hatalmas szemetesek sorakoztak az utcán, így mindenki könnyedén megszabadulhatott a hulladékától.

Persze mi is láttuk a rémhíreket a nyaraló kínaiak által teleszemetelt tengerpartokról és a rémes állapotban hagyott vonatokról. Nyilván ez is előfordul, de a saját tapasztalatunk egészen más volt. A vonaton például, amikor véletlenül leesett egy fél rákszirom, alig telt el két perc, és már ott is termett egy takarítónő, hogy felsöpörje.

---

Kínában élő magyar hölgy mondta, hogy amikor a pártvezetők összeülnek a városkájukban (csak 6 millióan lakják...), hetekre elmegy az internet. Lezárják és annyi. A szabad gondolkodásnak, beszédnek, közlekedésnek, mindennek szintén. Ami szép és jó van ott, az a múlt. Csodálatos emberek és gyönyörű történelmük van, szépséges természeti kincsekkel. (2024)

A kínaiakról

Itt minden hatalmas: a terek végtelennek tűnnek, az utcák szélesek, az épületek az égig nyúlnak, így általában senki nem lép a másik sarkára. De ha nemzeti ünnep vagy iskolai szünet van, a tömeg könnyedén magával sodorhat. Egyszer a metróaluljáróban rekedtem, kétségbeesetten próbáltam kijutni – ijesztő élmény volt. Ilyenkor az empátia eltűnik, csak a túlélési ösztön működik. Ha pedig kórházban kell várakozni, száz ember előttünk már nem is számít soknak, hiszen az állami kórházakban az ellátás olyan, mint egy futószalag.

Hosszú körmök – Talán ez csak az én fóbiám, de kiráz a hideg, ha hosszú, koszos körmöket látok, különösen férfiakon. Főleg, ha még eszközként is használják… nem is akarom részletezni. A nyilvános orrturkáláson már inkább csak nevetek. A köpködés egy ideig zavart, de idővel megszoktam, akárcsak a szipogást, a cuppogást vagy a nyitott szájjal evést.

Apró termet – Egy negyvenkilós embernek talán fel sem tűnik, de én nem vagyok negyven kiló. A kínai ruhák többszörös XL-méretei sem jönnek rám. Sokan azt gondolják, hogy a kínaiak törékeny testalkata abból fakad, hogy alig esznek, kicsi adagokkal beérik. A valóság ezzel szemben az, hogy szinte folyamatosan esznek – ráadásul nem keveset –, és még a zsíros, nehéz ételek sem maradnak ki az étrendjükből, miközben nassolnak is. Egyszerűen fantasztikus a genetikájuk.

A hangnem – Mintha állandóan vita folyna körülöttem, csak kapkodom a fejem, várva, mikor tör ki a veszekedés… de soha nem történik semmi. Egyszerűen így beszélgetnek. Számomra mindig úgy tűnik, hogy konfliktus van a levegőben, pedig itt senki nem panaszkodik az életről vagy a pénzhiányról. Az emberek megelégednek azzal, amijük van, és képesek élvezni az életet, még akkor is, ha valaki igazán szegény. Nyomornegyedek is léteznek, mégis mindenhol látni családokat, akik az utcán ülve beszélgetnek, főznek, mosnak, varrnak, rádiót hallgatnak, zenélnek vagy éppen táncolnak. Nekik nincs szükségük sok pénzre ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

---

,, A kínai káromkodásban legtöbbször van egy kis szex, különböző testrészek, vagy a kedves családtag. Igazán durvának számít, ha több generációig átkozzuk valakinek a famíliáját.

„Baszd meg őseidet a tizennyolcadik generációig! " vagy a „Te büdös rabszolga” - biztos kiveri a biztosítékot egy-egy veszekedés alkalmával.

A kínaiaknál is van az arabhoz hasonlóan egy mondás, ami minden sértések legnagyobbika:

„Viseljél zöld kalapot!"

Bár ez az európai fülünknek nem hangzik egyáltalán durvának addig, amíg meg nem értjük, hogy a zöld fejfedő szerves részét képezte a csak férfiakból álló bordélyház dolgozói ruhatárának. Vagyis a kalap viselése arra utal, hogy valakit a felesége megcsal, de arra is, hogy az illető apja egy ismeretlen férfi kurva volt." forrás

---

„A kínai nagyon nehéz nyelv” – gondolnánk, pedig sok nyelvész szerint ez óriási túlzás. Ha csak a beszélt nyelvet nézzük, nem olyan bonyolult múlt vagy jövő időt használni, felszólító módba tenni egy mondatot, vagy egy állítást kérdésként megfogalmazni. Elég egy időhatározót vagy kérdő partikulát hozzáadni, és máris képesek vagyunk alkudozni, veszekedni vagy kioktatni – minimális nyelvtudással is. Kipróbáltam, és tényleg működik!

A kiejtés viszont kulcsfontosságú, és itt kezdődik az igazi kihívás: mandarinban négy, kantoniban pedig hat hanglejtés közül kell eltalálni a megfelelőt. Ha mellényúlunk, az könnyen hatalmas nevetésekhez és félreértésekhez vezethet! A klasszikus példa erre a híres „Ma ma ma ma ma?” mondat, amelyet minden mandarin nyelvtanfolyamon elsütnek, és nagyjából annyit jelent: „Anyád leszidta a himlőhelyes arcú lovat?”

Ezen kívül a karakterek megtanulása egy életre szóló feladat – egy átlagos tanulónak akár egy évtizedébe is telhet, mire használható szinten elsajátítja az írást. Még a kínaiak is folyamatosan új karaktereket tanulnak életük végéig. Európai szemmel nehéz felfogni, hogy egy átlagos kínai egy komolyabb újságcikk kb. 95%-át érti teljes biztonsággal, míg a maradék 5%-ra csak következtetni tud.

---

,, A kínai nép családcentrikus, 2015-ig az ország családonként anyagi juttatásokkal viszont csak egy gyermek születését támogatta. Mélyen tisztelik az időseket. Türelmesek, nem rohannak, még akár a lusta jelzővel is tudnám őket illetni, hiszen inkább beállnak a mozgólépcsőre váró hosszú sor végére, minthogy a lépcsőt vegyék igénybe. Öltözködési stílusuk nincs, minden jöhet mindennel, továbbá elég hangosan, épphogy nem kiabálva kommunikálnak. Egyik kezükben mindig telefon van, a másikban pedig egy flakon tele fekete teával. Szeretik a karaokét, a csípős ételeket. Az utcán gyakran találkozni rendőrökkel, szigorú az ellenőrzés egy-egy emlékmű megtekintése előtt is. Viszont nagyon vendégszeretőek és néha azt éreztették velem, több vagyok, mint ők. Holott nem. A fényképek megszállottjai. Mindent dokumentálnak. Így egy idő után az orosz barátnőmmel már teljesen megszoktuk a vaku fényét, ugyanis gyakran kértek közös képet velünk. (felvidéki csavargók, 2016)" forrás

---

Egyik legszembetűnőbb különbség, amelyet egy ausztrál szexológus észrevett, hogy Kínában a nőket biológiai lényekként kezelik – legalábbis, ha olyan természetes testi funkciókról van szó, mint a böfögés vagy a szellentés.

„Nem is tudom szavakba önteni, milyen felszabadító érzés egyszerűen kiengedni a levegőt, amikor szükség van rá” – mondja a szakértő.

Bár mindkét kultúrában udvariatlanságnak számítanak ezek a megnyilvánulások, a nyugati világban különösen a nőktől várják el, hogy „hölgyként” viselkedve visszafogják őket, még akkor is, ha ez egészségügyi kockázatokkal járhat. Kínai fórumok szerint a nyílt böfögés ott általánosan elfogadott, bár a felsőbb társadalmi rétegekben kevésbé jellemző. Egy Kínában élő külföldi például arról számolt be Redditen, hogy női kollégái rendszeresen böfögnek az orra előtt ebéd után, amihez még évek múltán sem tudott teljesen hozzászokni. Ezzel szemben illetlenségnek inkább az számít, ha valaki az idősebbek előtt kezd el enni, vagy ha evőpálcikáival túl nagy zajt csap az asztalnál.

A nyugati szemmel nézve szokatlan lehet az is, hogy Kínában a nők nem törekednek arra, hogy gondosan elrejtsék a menstruációval kapcsolatos higiéniai eszközöket vagy a vért. A szakértő szerint ez a fajta nyitottság segíthet a menstruációs ciklus normalizálásában és a még mindig fennálló tabuk lebontásában.

„Képzeld el, hogy kislányként felnőve teljesen természetes látványként találkozol a menstruációs vérrel a fürdőszobákban – ahelyett, hogy szégyent, megbélyegzést és titkolózást szívnál magadba, ahogy azt sok kultúrában elvárják” – mondja.

Ezzel szemben Kínában jóval nagyobb társadalmi elvárás nehezedik a nőkre az örök fiatalság illúziójának megőrzésére. „Elképesztően durva megjegyzéseket hallottam a női öregedéssel kapcsolatban, és egyiküket sem ismételném meg” – jegyezte meg Maree, utalva az ázsiai országban elterjedt ageizmusra. A történelem során Kínában a sápadt bőr, a karcsú testalkat és a kerek arc a gazdagság és szerencse jeleként élt a köztudatban, így a fiatalos megjelenés megtartására irányuló nyomás rendkívül erős. Ennek hatására számtalan szépségápolási kezelés érhető el, amelyek célja a fiatalos külső „megőrzése” vagy „visszaállítása”.

Ugyanakkor a szexológus pozitív kulturális sajátosságként említette meg, hogy Kínában a nők gyakran nővérként vagy nagynéniként szólítják egymást – ezzel elismerve a másik életkorát és társadalmi rangját. (2025)

Turista etikett

1. Kínában nem szokás a borravalózás, szóval felesleges a turista részéről is. Szervezett utazás esetén az idegenvezetők és sofőrök viszont elvárják a borravalót. És a szállodai  alkalmazottak is könnyedén elfogadják.
2. Ha politikai, történelmi témákra terelődik beszélgetés helyi kínaival, akkor kerüljük az ellenvéleményünket hangsúlyozó vitatkozást. A három T szabály érvényesül: azaz lehetőleg kerüljük a Tienanmen-téri vérengzéssel és Tibet és Tajvan hovatartozásával kapcsolatban a vitatkozást.
3. A kézrázás Kínában az üdvözlés szokványos formája.
4. Ne érzékeltessünk mérgelődést, felháborodást, ha helyiek direkt rákérdeznek olyan dolgokra, mint családi álllapot, fizetés, életkor, családi dolgok.
5. A pontosság Kínában a tisztelet kifejezése. A kínaiak kicsivel inkább a megbeszélt idő elött érkeznek, hangsúlyozva komolyságukat.
6. Ne veregessük a helyiek vállát, hátát, ne öleljük át őket, mert ez kényelmetlen helyzetet teremt. Egyszerűen nem szeretik, ha idegenek megérintik őket.
7. Kínaiak az utcán nem szoktak nyilvánosan ölelkezni, csókolózni. Mi se tegyük, ott.
8. Ne legyünk meglepődve és főleg ne legyünk visszautasítóak, ha egy-egy turista nevezetesség tájékán belföldi turisták mindenáron le akarják magukat velünk fotóztatni. Sokan közülük még életében nem látott ilyen közelről fehér embert.  
9. Békésen sorban állva várják a metrót, majd, amikor megérkezik , lazán fellőknek, hogy elsőként jussanak be a kocsiba. Ahol nem ritkán letáboroznak az ajtóban és nem értik, mi a bajod velük. Hozzá kell szokni, az az egyetlen megoldás.

Utad közben ne zavard a madarat, amikor énekel 

,, Lényeges számukra az ülésrend és az étkezés sorrendje, a vendéglátótól balra vagy keleti irányba ültetik a legfontosabb személyt. Leghamarabb a fővendéget vagy legidősebbet kínálják, először a hideg, majd a meleg fogásokat szolgálják fel. Étkezés után a házigazda arcmosásra hívja a vendégeit, utána forró teát iszik velük.

Nem illetlenség szürcsölni, beszélni, az ételt legyezve hűteni.

A vendégek úgy jelzik a jóllakottságukat, hogy a maradékot szétkenik a tányéron." forrás

---

,, Kínába indulva alaposan készüljünk fel az ottani etikettből, mert előfordulhat, hogy speciális kézfogást kell végrehajtanunk: a művelet során a jobb öklöt a bal tenyérbe kell helyezni, majd két-három alkalommal megrázni előre-hátra, kis meghajlás vagy fejbiccentés kíséretében, sőt előfordul, hogy üdvözlésül röviden megtapsolnak, ilyenkor illik visszatapsolni." forrás

Magyar-kínai vonatkozások

• Kínában az általáns iskolákban kötelező tananyag Petőfi Sándor egy-két verse, leginkább a Szabadság, szerelem.
• Műveltebb kínaiak ismerhetik Kodály és Liszt nevét. Egy kínai film révén sokan ismerhetik Sissi királynő alakját.

Gasztronómia

Kuangtung (Kanton) tartományban naponta kb. 10 ezer macskát esznek meg emberek.

"A kínai koszt (és most ne a magyar kínai büfékre gondoljatok) nehezen megszokható, vagy szereted vagy nem, mert hát a sok ismeretlen zöldség és alapanyag, na meg a hús, csont és bőr nélkül nem is hús, de a legfurcsább nekem mégis az volt, hogy mennyi zöld növényt esznek, ami nekem csak gumó, fű, bokor meg fa és konkrétan mindet kisütik olajban még a salátalevelet is." forrás

Az alkudozás fáradalmait egy igazi kulináris kaland koronázta meg: míg Asiáék a jól bevált kacsát választották, én valami különlegesebbre vágytam. Így esett a választásom a kígyó, tengeri csikó és egyéb rovarfélék között a skorpiókra. Apró, körülbelül kisujjnyi példányok voltak, három darab egy nyárson, és a legegyszerűbb árusoknál is 15 jüanért kínálták. A nyársat az állat hasi páncélja alatt szúrták át, így ha az ember óvatlanul megérintette őket, az élő „fogások” mocorogni kezdtek.

A skorpiókat élve dobták bele valamelyik forró olajban vagy levesben fortyogó főzőedénybe, ahol néhány perc alatt ropogósra sültek. Az elkészült példányokat teljes egészében el lehetett fogyasztani, semmit nem vágtak le: az ollójukat, a lábaikat, sőt még a farkuk hegyén lévő tüskét is meghagyták. Feltételezem, hogy ezek nem mérgező, étkezési célra tenyésztett skorpiók voltak – máskülönben nem árusítanák ilyen nyíltan.

Az első falat némi bátorságot igényelt, de végül ráharaptam az egyik farkára. Olyan érzés volt, mintha egy vékony rákpáncélt rágtam volna – kissé kemény, de nem kellemetlen. Az ollók már ropogósabbak voltak, a lábak egészen könnyedén törtek, a törzs belsejében pedig puha, darált húshoz hasonló állagú töltelék lapult. A külső rész a sütés során sós, kellemes ízt kapott, a belseje inkább semleges volt, de egyáltalán nem taszító. A második és a harmadik skorpió már sokkal könnyebben lecsúszott – tulajdonképpen hamar hozzászoktam. Az íze és az állaga is teljesen elfogadható volt, az élmény pedig felejthetetlen.

---

Aki itt jár, annak gasztronómiai értelemben tényleg érdemes – sőt szükséges – némi belső átalakuláson átesnie. Például a „Sárkány és Tigris harca” névre keresztelt leves, amely kígyó- és macskahús különleges párosítását kínálja, már önmagában is próbára teszi az elszántságot. De a puhára párolt marhaín, a halajakból főzött leves vagy a csirkekarmokból álló uzsonna sem kevésbé kihívó élmény.

Egyelőre ezek közül egyik sem került a tányéromra – ahogyan a grillezett kabócák és a ropogósra sütött selyemhernyók sem csábítottak el… legalábbis még nem.

---

Meglepő, mennyire más a kínai konyha, mint amit itthon a „sarki kínai” alapján elképzelnénk. Az, hogy az ételek íze eltér attól, amit itthon megszoktunk, még nem is lenne akkora meglepetés – de az igazi különbségek egészen másban rejlenek.

Nem újdonság, hogy a kínaiak Európában az alapanyagok és a helyi ízlés miatt némileg „európaiasítják” az ételeiket. Alkalmazkodnak a helyi szokásokhoz. (Azt viszont sosem értettem, hogy miért lehet itthon minden kínai étteremben csak egyféle levest kapni, miközben Kína leveskultúrája rendkívül gazdag. De ez maradjon a hazai kínai közösség titka.) Így még azok az ételek is tudnak meglepetést okozni, amelyeket itthon rendszeresen fogyasztunk – például az édes-savanyú sertés Kínában sokkal finomabbnak tűnt. De a legnagyobb különbségek máshol jelentkeznek.

A leves nem előétel, hanem teljes értékű fogás. Itthon, még ha kínai étteremben eszünk is, megszokásból a főétel előtt fogyasztjuk kis tálkában. Kínában viszont hatalmas adagban érkezik, és bőven elég ahhoz, hogy önmagában is jóllakjunk vele. Ráadásul nincs meghatározott időpontja – mi reggel hét és éjjel egy között többször is ettünk levest, és mindig jól esett.

A levesbe gyakorlatilag bármi kerülhet, de zöldség és tészta szinte mindig van benne. (Nem úgy, mint itthon, ahol a zöldségleves sokszor csak sárgarépából áll.) Gőzgombóc, virsli, gomba, rák – bármi belekerülhet, és ez teljesen természetes.

Kenyér viszont nincs. Egyáltalán. Sem reggelire, sem vacsorára, sem péksütemény formájában – legalábbis nem a nyugati értelemben. Ez azoknak lehet kellemetlen, akik ragaszkodnak a megszokott reggelijükhöz, és nehezen barátkoznak meg azzal, hogy reggelente levest, gőzgombócot vagy tésztát egyenek.

De nagy városokban már ez sem akkora probléma. A nyugati dolgok menők, így egyre több francia pékség, szendvicsező és kávézólánc jelenik meg, akárcsak nálunk a thai éttermek. Ha nagyon hiányzik a kenyér, lehet találni – de nem árt egy kicsit utánajárni, és ha valaki kenyérrajongó, jobb, ha előre betáraz.

A legnagyobb meglepetést mégis az okozza, hogy az édes és a sós-csípős ízek nem válnak el élesen egymástól, mint a magyar konyhában. Ez néha egészen furcsa, sőt abszurd kombinációkat eredményez. Hogy valaki finomnak, szokatlannak, de ehetőnek vagy egyenesen borzalmasnak talál egy-egy ételt, az teljesen egyéni ízlés kérdése.

Számomra a legextrémebb élmény egy édesburgonya-leves volt, amelyet főételként szolgáltak fel – erősen édes ízzel. Csak az udvariasság miatt ettem belőle, és mert éhes voltam. A cukros fűszerezésű virslivel első találkozásomkor (még a múlt évezredben) majdnem kiköptem a falatot, de idővel hozzászoktam, még ha nem is lett a kedvencem. Az ánizsos pacal pedig nálam az abszurd kategóriába került.

Fotóegyveleg

"Nyári csúcs a cingtaói tengerparton, Kelet-Kínában, a Sárga-tenger partján,

Kérjük ne csináljon kusza zajt miközben énekel

A Nagy Falnál Michelle Obama látogatásának megörökítése

Ez már nem a Nagy menetelés - fotó by Andris

Készenlét - Elter Karesz fotója

Jé! Az amerikai imperialista tömegkultúra behatolása? - K.-T. Gyuri fotója 

Vissza az elejére

Kommentek