ÚTIKRITIKA.HU / Kuala Lumpur

A Merdeka 118, Kuala Lumpur új sztárja, a világ második legmagasabb épülete, 679 méter magas. A nyilvánosság számára várhatóan 2025 második negyedévében nyílik meg, amikor az épület kilátóterasza és a Park Hyatt szálloda is megkezdi működését. - K. Kriszta fotója

Kuala Lumpur dióhéjban

Malajzia fővárosának, Kuala Lumpurnak (2025-ös becslés szerint) 1,45 millió lakosa van, a vonzáskörzettel együtt pedig, 9 millió.
Rengeteg helyen zajlik építkezés, roppant gyorsan húznak fel toronyépületeket.
Annak ellenére, hogy bevásárlóközpontok, autópályák, irodaházak épülnek, gondoskodnak arról, hogy maradjon kellő zöldterület.
A Petronas-tornyok közelében például több száz éves fák láthatók.
Kuala Lumpur maláj nyelven annyit jelent, hogy ,, iszapos torkolatvidék".
A Petronas ikertornyokat Cesar Pelli argentin építész tervezte. 1998 és 2004 között a világ legmagasabb épületete volt, ikerépületként ma is az.
Élhető, könnyen bejárható, nagyon turistabarát város.

Fő látnivalók:

Merdeka 118, a világ második legmagasabb épülete (majd ha tényleg látogatható lesz..)
Petronas tornyok
Nemzeti múzeum (Muzium Negara)
KL torony (menara Kuala Lumpur Tower)
Központi piac
Aquaria KLCC
A királyi palota
Madár park
Masjid Negara főmecset
A városhoz közel a Batu barlangok
Kínai/indiai negyed

https://utikritika.hu/malajzia/kuala_lumpur/latnivalok

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Van pénzük ahhoz, hogy sok minden korszerű legyen, baromi gyorsan fejlődnek
A Petronas-ikertorony nagy durranás, hiába vannak máshol magasabbak
Nagyon jó kajáldák vannak, a gasztronómiai választék még talán izgalmasabb, mint Bangkokban
Nagy, de nem nyomasztóan nagy a város turista szempontból
Nagyon sok jó vásárlási lehetőség van (olcsóbb, mint Szingapúr)
Szerényebben viselkednek az emberek, mint Szingapúrban
A hétvégéken nyugisabb, rokonszenvesebb az utcakép
Érdekes az etnikai-kulturális mix
Étkezés és szállás vonatkozásban jók az ár-érték arányok, nincs drágaság
Jó a közbiztonság, kevés a kellemetlen arc az utcán
A Brickfields nevű negyede az indiai karakterével (azoknak, akik még nem jártak Indiában)
Jó a metrórendszer, a turista nevezetességek könnyen megközelíthetőek
A helyiek elég jól tudnak angolul, és ez segít a tájékozódásban
A Grab-bel utazás nagyon olcsó: 2025. márciusban a reptérről a centrumba, az 55 kilométeres utazás 75 ringgit-be került, ami 5500 HUF-nak felel meg: Liszt Ferenc repülőtér-Sas-hegy 24 kilométer, a taxi kb. 13,000 HUF - igaz Malajziában 155 HUF-nak megfelelő ringgitbe kerül a legolcsóbb benzin.
Ez a fotótéma

K. Kriszta fotója

16. Az Eaton Residences KLCC by Perkasa apartmanházban béreltünk lakást. Kolosszális döntés volt! A nagy tetőmedencéje káprázatos.

Nem tetszett

Nincs sok szép régi épület, a szép modern dolgok mellett nem annyira régi (20-40 éves), ingerszegény épületek vannak
Vannak nagyon szennyezett levegőjű, túl zajos utcarészek
Valamennyire illuzióromboló, hogy a kínai negyed híres Petaling streetjén az árusok nagy többsége indiai.
Sok, gyakori a barátságtalan közlekedési dugó, főleg ha esik az eső
Ha hőség van és nagyon párás a levegő, akkor fárasztó a városnézés, köd is gyakran van
Túl sok a felhőkarcoló, túl modern, túl sok az építkezési zaj
A gyalogosok fegyelmezetlenül közlekednek
A nevezetességek közötti gyalogos közlekedés gyakran érdektelen szakaszokon keresztül vezet
Túlzásba viszik a légkondicionálást
Hiányzik a városból a finomság, az ízlésesség, elég kaotikus, stresszes
Drágák a belépőjegyek
A malájok kedvességéhez képest a kínaiak kevélynek tűnnek, az indiaiak pedig valahogy szánalmasaknak.
Vannak utcák, negyedek, ahol a házakat már nem szépítik, nincs műemlékvédelem

Kriszta fotója

14. A Batu Cave-nél a túl nagy tömeg

K. Kriszta fotója

Vélemények

Kuala Lumpurban minden pezseg: az utcák tele vannak élettel, az ételstandokból isteni illatok áradnak, és minden sarkon újabb meglepetés vár. Az árak hihetetlenül alacsonyak, legyen szó az ételekről (mondjuk egy ízletes nasi lemakról), a belvárosi múzeumok belépőiről, vagy akár a szállásokról. Az egyik kedvenc helyem egy Babi Guling nevű indonéz étterem volt, ahol sült malacot ettem. A hús ropogós és omlós egyszerre, az ízek pedig olyan intenzívek voltak, hogy azóta is visszavágyom...mintha anyukám sütötte volna szilveszterkor... (2025)

Pár napot töltöttünk Kuala Lumpurban. Csak tömegközlekedést használtunk, mert olcsó és megbízható. Megnéztük a látványosságokat: Batu Cave, felmentünk a KL Towerbe, körbesétáltuk Petronas tornyokat, és a Kínai negyedet. A KL Tower kilátás szempontjából jobb mint a Petronas tornyok, mert magasabbra lehet felmenni és olcsóbb is valamennyivel, de azért megkérik az árát.

Penang és Langkawi után visszatértünk Kuala Lumpurba, ahol még két napot töltöttünk. Megnéztük a Mardeka Square-t, a Bangunan Sultan Abdul Samad-ot, illetve a nagyon híres Central Market-et is, ami csak hétvégén van nyitva.

Másnap, hazaindulás előtt körbesétáltuk a hatalmas Perdana botanikus kertet, és megnéztük egy lepkeházat is. Ez követően meglátogattuk az összes vallás templomát a városban. Először a Masjid Jamek mecsetet, majd Tokong Thean Hou budhista templomot, majd a The Holy Rosary katolikus templomot és végül a Sri Maha Mariamman hindu templomot. Hatalmas élmény volt ezt a 4 vallást látni szinte egyszerre.

(Cs. Zoltán, 2022)

Petronas - Kriszta fotója

Kuala Lumpur mindennapi élete tökéletesen igazodik a gyors fejlődéshez. Az egyik oldalon munka, pénz és hatalmas kínálat, a másikon pedig vásárlás, evés és szórakozás – a város e két pólus körül forog. Az új városnegyedeket óriási felhőkarcolók, irodaépületek és bankok uralják, ahol jól öltözött, visszafogottan elegáns fiatalok dolgoznak napi 10-12 órát.
A közeli hatalmassá duzzadt, mélyhűtött plázák minden szükséges luxustárgyat kínálnak: Chanel, Dior, Jimmy Choo, Ralph Lauren, Louis Vuitton – mind megtalálható. A ruhák, kiegészítők és táskák ára nem különösebben magas, sőt, néhány nagy név sokkal olcsóbban kapható, mint otthon, és rengeteg olyan márka is elérhető, amit Magyarországon nem is ismernek.

Ami viszont teljes rejtély: egy olyan országban, ahol a leghidegebb hőmérséklet is 22 fok körül alakul, miért árulnak minden üzletben téli kollekciót? Szőrös csizmák, sálak, vastag pulóverek – miközben novemberben is mindenki izzad. Két magyarázat jutott eszembe: vagy a turisták miatt, vagy azért, hogy a helyiek ne fázzanak a túlhűtött plázákban.

A városban alig van szabad közösségi tér, kávézóterasz vagy park, egyedül a Petronas-tornyok mögötti rendezett parkban lehet egy kis természetes levegőhöz jutni munka vagy vásárlás után. Ha valaki nem figyel oda, akár napokat is eltölthet légkondicionált terekben anélkül, hogy egyszer is kimenjen a szabadba – különösen, hogy néhány nagyobb irodaház előtti szabadtér is hűtött.

,, Bepillantottunk a Central Market kis butikjai közé is, ahol szinte bármi kapható, ami szem szájnak ingere. Ahogy csak az egész városban, itt is megtalálhatóak a különböző kultúrák hagyományos kis „kütyüjei“, kávézók, gyorséttermek és sok-sok kedves, barátságos ember. Ezután végigsétáltunk Chinatown utcáján a piros lampionok alatt és hirtelen teljesen más világban éreztem magam. Bár bevallom őszintén, ezen a ponton kicsit elment az étvágyam a szemem elé táruló felakasztott húsok és nem túl higiénikus elkészítésük láttán. (2019)" forrás

Kriszta fotója

,, Kuala Lumpur a világ második legbarátságosabb városa (Vancouver az első). Néhány éve arra jártamban, én is tapasztaltam a kedvességet és a barátságosságot. Kicsit paráztam, mert ugye muzulmánok, meg a rosebb tudja, hogy mikor golyózik be valamelyik mártírjelölt, de nem volt baj,. Viszont a város számomra kurva unalmas volt még a dupla toronnyal is (a Sean Connery filmből). Szépen 3 óra alatt megnéztem mindent, amit édemes volt a Hop On Hop Off busszal, és a többit az smafu.

Viszont meg akartam kóstolni a világhírű laksa levest, ami kókuszos, currys és van benne minden fincsi csirke, rákocska amiket szeretek. Sört nem találtam csak 40 perc séta után, és a reggeli kávé is gond volt, mert nem volt. Csak tea.. Ráadásul valami muzulmán ünnepen mentem hétvégén, baj volt a pénzváltással is. Végre találtam egy kifőzdét ahol volt laksa leves, hideg sör és utána eszpresszó kávé is. Boldogan bezabáltam a levest, ami nem volt szenzációs, mert ezt a thaiak jobban csinálják, csak máshogy nevezik.

Mikor fizettem és kölcsönösen imádkozásra összetett kézzel hajlongtunk és végre bandukoltam vissza a hotelembe, nagy kiabálás mögöttem. Három-négy srác fut felém, és már tudtam, hogy most elrabolnak eladnak az ISIS-nek vagy az Al Kaidának, és magas váltságdíjért engednek csak el, amiből nem lesz semmi, mert nincs pénzem váltságra. El lesz nyiszálva a nyakam miközben néhányszor meghallgatom az Allahu Akhbart, és a kurva rozsdás bárányszeletelő kés mélyen a nyakamba hatol, amíg a turbános geci, el nem választja a fejemet a törzsemtől. Ettól kezdve én is egy áldozat leszek, egy név, egy szám akiket a paradicsomkertbe vágyók a 71 szűz kurva reményében eltettek láb alól.

Mikor beértek, akkor láttam meg az egyik srác kezében a pénztárcámat. Mosolygott és mondta angolul, hogy mennyire örül, hogy utólért, mert nem is tudná hol keressen, ha elvesztem volna. Átadta az ottfelejtett pénztárcámat, kb 1800 dollárral, tán 200 euróval, valami maláj pénzzel, és 20 ezer thai bath-tal, a Visa és Mastercardról már nem is szólva. Mikor előrántottam egy százdollárost a kedvességéért, a többiekkel együtt megjátszott nevetős rémülettel utasították el és szabadkozva elrohantak." (R.G., 2019)

Kriszta fotója

,, Taxi helyett GRAB-ot rendeljetek, mert sokkal olcsóbb. - Hop-on hop-off városnéző busz, mely megáll a legtöbb látnivalónál, a jegy 24 órán keresztül használható. - Van egy helyi ingyenes járat, is melyet sajnos csak az utolsó nap vettünk észre.🤨 Tettünk egy kört azzal is, és valóban ingyenes volt! (Nagyon kevés az európai turista.) - Jalan Alor (ízek utcája, a Bukit Bintang negyedben) - Thean Hor kínai templom, ami gyönyörű! (A hop-on hop-off busz itt nem áll meg!) - Batu Caves-hez délelőtt menjetek, mert nagyon meleg van. - Indiai negyed, ahol nagyon finomakat ettünk, nagyon olcsón. Ezen kívül ne hagyjátok ki a sok érdekes gyümölcsöt!!! Kuala Lumpur fantasztikus, minden percét élveztük! " (n.m., 2020)

Ez a hétmilliós nagyváros valahogy emberléptékű tudott maradni. A felhőkarcolók mellett rengeteg a dzsungeles zöld terület, szerethető egyensúlyban van a fejlett technológia Ázsia kócos bájával és ami az én szememben a legtöbbet ér, hogy minden vallás és kultúra egyforma tiszteletet élvez. A magasvasúton egymás mellett utazik a fényes selymekbe öltözött, homlokán piros bindit viselő hindu férfi a csadorba burkolt muszlim asszonyokkal és a tűsarkú cipős,miniszoknyás kínai lányokkal. Senki nem néz furcsán a másikra. Remekül megférnek egymás mellett a különböző hitűek templomai is, sőt az összes vallási ünnep munkaszüneti nap, így van olyan év, hogy 46 napot nem kell dolgozni menni. (2020) forrás

Kriszta fotója

Szállásválasztás

Bőséges a választék. Annak, aki jó hotelbe szeretne menni, ajánlott egy olyan választása, ami a központban van, egy-két bevásárlóközpont közelében. Az olcsóbb hotelek kicsit kijebb vannak, kicsit lepukkantabban néznek ki, de simán vállalhatóak. A legolcsóbb kategória kevésbé ajánlott. Biztonsági, zaj- és büdösség szempontok szerint is kerülendőek.

Airbnb és apartmanbérlés- prímán működik. A lenti képen található Eaton Residences a remek példa rá. Egy egyhálós, nappalis, kb.felszerelt konyhás lakás egy pár éves épületben olcsóbb, mint egy jó négycsillagos hotel. 15 percre a bevásárlóközpont minden földi jóval, az utca másik oldalán a metrómegálló, az 51.emeleten pedig egy remek medence. Nyilván a jövőben még sok ilyen épületet fognak megnyitni. A recept kb. az, hogy a kínai befektető megépíti, az indiai kibérli és működteti. Mivel szinte csupa pasi vesz részt az üzemeltetelésben, a finomabb részletek kimaradnak. Nincsenek díszpárnák, szegényes a konyha felszereltsége, de ennyit a remek szállásért simán be lehet vállalni. Hátránya, hogy sok apartmant cégek üzemeltetnek, nincs személyes kontakt, ha valami nem stimmel.

"Minden van a lakásban, de csak a minimum. 2 darab mindenből, maximum 4. Tányér, bögre, kanál és villa. Kés viszont sehol sincs, max egy éles szeletelő kés. Ami hiányzott, mi megvettük. Kenőkést így vettünk hármat, szépen vittük lakásról lakásra. Mosókapszulát, sót és kávét is. Európában megszokott, hogy használható maradékokat talál az ember az airbnb konyhájában, itt nem. KK"

"Hatalmas trollok lettünk a medencében, de nem volt más választásunk. Reggel 10-es nyitáskor kb.harmincan vártunk arra, hogy a vízbe mehessünk. 10-kor mindenki bevetette magát a medencébe. Huszonöten szelfiztek, egy háromgyerekes család és a magyar pár fürdött és úszkált a medencében. És a szelfizők csúnyán néztek, mert a fürdőzők a lágyan fodrozódó vizet felkavarták. Úszással. Hát, így jártak. Csak ebben a medencében le lehetne forgatni egy jó kis dokumentumfilmet, kb. életem az instán címmel. A pucsítós, lelkesedős fotózások után sokan simán szárazon mennek vissza a lakásba megszerkeszteni a képeket. Úgy érzem, valamit közben elfelejtettek. Kr"

Az Eaton Residences KLCC apartmanház medencéje - Kriszta fotója

Hasznos információk

A HOP-ON HOP-OFF buszokkal kapcsolatban az élményünk kissé eltért az előzetes elképzeléseinktől és korábbi tapasztalatainktól. Megesett, hogy majdnem egy órát kellett várnunk egy olyan rozoga buszra, amely még az első megálló előtt lerobbant, így újabb hosszú várakozás várt ránk a következő járatra.

A legemlékezetesebb helyzetünk is ehhez kötődik. Akadt volna még néhány hely, ahol szívesen leszálltunk volna, de mivel a buszokra sokat kellett várni, attól tartottunk, hogy nem találunk vissza a szállodába. Végül úgy döntöttünk, inkább nem kockáztatunk, és a nyitott tetőről csodáljuk, ahogy kigyúlnak az esti fények.

A kaland legviccesebb része azonban csak ezután következett: még így sem sikerült eljutnunk a hotelhez, mert a sofőr egyszer csak úgy döntött, hogy számára aznap véget ért a műszak. Minden utast kirakott a Titiwangsa megállóban, azzal a megjegyzéssel, hogy innentől tömegközlekedéssel oldjuk meg a hazajutást. A megálló neve azóta is élénken él bennünk, és ma már nevetünk rajta, de akkor inkább döbbenten álltunk, próbálva kitalálni, hogyan tovább.

Közlekedés

Elég olcsó a taxi, kilométerenként kb. 60 HUF. De még jobb és olcsóbb a Grab, ami teljesen jól működik.
Mindenképpen érdemes kipróbálni a metrót, ami magasvasút is, mert külön programnak is elmegy, akár céltalanul utazva is.
Nagyon jó a tömegközlekedés, megfizethető is
11 vonalon járnak a metrókocsik, ultra modernek az újak, a 30 éveseken már látszik a kor. De mindenhol nagy a tisztaásg, működik a légkondi és nagyon kellemes az egész.
Van metró és monorail, mindkettő gyors és pontos, csak az egyik a város felett megy, a másik alatta.
A legfontosabb és legegyszerűbb szabály: mindig az ellenkező oldalra kell nézni az úttesten való átkelés előtt, mint otthon.

Metró (azaz Rapid Trasit) MRT

Mindkettőre előre kell jegyet venni. 4-8 automata áll rendelkezére. Minden automata kiírja, milyen fizetési módot fogad el, de sajnos csak az utolsó fázisban. Érdemes kis címletekkel felszerelkezve nekivágni a token beszerzésnek, olyan automatát nem láttunk, ami az ötvenest elfogadná. Amikor látunk egy - egy embert idegesen rohanni a következőhöz, csak annyit jelent, hogy működik ugyan, de pl.kártyát nem fogad el. Nincs szingapúri megoldás, hogy a hitelkártyádat húzza le a rendszer egyenesen. Két opció közül választhatunk. Vagy egy előre feltöltött kártyáról húzzuk le egyesével az utazásokat vagy minden utazáshoz külön tokent veszünk az automatából. Ha nehéz előre pontosan tervezni, sétálgatunk, szeretünk gyalogolni, a tokenes a nyerő. Egy családnak, két gyerekkel, kötött programmal a kártyás lesz a megoldás. Befelé és kifelé is kapukon kell menni. Így a csalásokat minimalizálják.

"Az automata, nagyon egyszerű, kifejezetten hülyebarát. Zöld gomd az English, de a maláj feliratokkal is szépen meg lehet venni a tokeneket. A kártya feltöltése csöppet bonyolultabb csak. Arra senki se számítson, hogy a pultban ülő kislány fog neki jegyet kiadni. Mert nem tud. Angolul sem, hiába van odaírva, hogy információ. Kérdezel, int az automata felé, szolgáld ki magad. Próbálkozol még egyszer, erre benyomja az automatán a gombot és három nyelven kezd el orítani a hangszóróból, hogy az automatánál tudsz jegyet venni. Megértettük. (Kriszta)

Az árak , rövid távon, sajna olcsóbbak a pesti áraknál. A három megállós token 1.70.- ringgit 128.- forint. Nyilván a hosszabb utazás drágább lesz, de a nevezetességek nincsenek nagyon messze egymástól. Petronas KL Sentral, központi vasútállomás monoraillel 3.60.- per fő. Vannak nyugdíjas- és diákkedvezmények is. A tokent/kártyát érvényesíteni kell a beengedő kapunál és a kiengedőnél is.

Egyetlen negatívumot tudunk írni: a legrégebbi, központi állomásokon bizony meglátszik az idő. De ezt a malájok is tudják, el is kezdték felújítani pl a Masjid Jamek állomást. Még az elején járnak, kicsit kaotikusan kezdődik.

K. Kriszta fotói

Csak nők által használható metrókocsik (a tapizások kiküszöböléséhez) - K. Kriszta fotója

Monorail

Nagy kedvencünk a zöld vonal. De mindegyikre igaz, hogy egyrészt érdekes, mert a helyiek járnak vele, másrészt is érdekes, mert a nagy és tiszta ablakaiból menet közben várost lehet nézni.

Kriszta fotói

A Monorail-en cigiző 740 ezer forintnak megfelelő pénzbüntetést kap vagy/és max. két éves börtönbüntetést - K. Kriszta fotója

Hamar kiderült, hogy a tömegközlekedés nem annyira egyszerű, mint azt elsőre gondoltuk. Nincs korlátlan napi vagy heti jegy, amely minden járműre érvényes lenne, bárhova is mész. Létezik ugyan Touch 'n Go kártya, de egy helyi – aki láthatóan látta, mennyire elveszetten keresgélünk a KL Sentral állomáson – azt tanácsolta, hogy minden útra külön vegyük meg a jegyet, mert így jövünk ki a legjobban.

Tapasztalataink szerint minden esetben érdemes mérlegelni a ride-hailing szolgáltatásokat. Sokszor olcsóbbak, mint a tömegközlekedés, különösen két főre, főleg ha azt nézzük, hogy egy út alatt gyakran többször is át kell szállni, és – ellentétben Budapesttel – itt a vonaljegy nem érvényes átszállásra, így újra és újra jegyet kell venni. Az árkülönbség nem hatalmas (kb. 3-400 forint), de sok kicsi sokra megy.

Ráadásul a gyalogos közlekedés sem túl kényelmes, mert a járdák sok helyen egyszerűen hiányoznak, vagy megszakadnak. Nem egyszer kellett háromsávos utak szélén sétálni, vagy naponta többször zebra nélkül átkelni az úton. A ride-hailing szolgáltatások viszont közvetlenül házhoz visznek, ami sok bosszúságtól megkímél.

A perzselő hőség, az olcsó benzin, a gyenge minőségű járdák és az állandó építkezések miatt az utcák szinte kihaltak, alig látni gyalogosokat. Még hosszú idő után is néha meglep, mennyire nem találkozom senkivel séta közben.

A gyalogosnak kifejezetten ébernek kell lennie, mert a járda néha egyszerűen elfogy, a zebrák inkább csak dísznek vannak, és ha netán a lámpa zöldet is ad, az autósok nem mindig tartják magukat ehhez. Ráadásul bármikor felbukkanhat egy motoros, aki gond nélkül a járdán suhan tovább.

Mindezek ellenére alig van baleset, valahogy mindenki alkalmazkodik a káoszhoz. A legbiztosabb módszer az, ha határozottan átkelsz az úton, akár van zöld, akár nincs, mert egyes kereszteződésekben a gyalogos lámpa egyszerűen sosem vált át zöldre. 😅

Gyakori a járdára parkolás - Kriszta fotója

Étkezés

Nagyon olcsón lehet étkezni, ha nem turistás étterembe megyünk. Akár 400-500 forintnak megfelelő összegből is jól belakhatunk.
Minden féle, fajta, ízű étterem megtalálható. Kifizethető. Simán.

" A Pavilionban a felső kategóriás Pauls-ban 2 főétel, egy side salad, egy víz és egy kóla 10,000.- forint alatti összegbe került. A szervizdíjat automatikusan hozzászámolák. Hát, ilyen minőségben egy pesti plázában ezt nem tudom utána csinálni. Kr 2024 január"

Vacsorázni a Bukit Bintang negyedbe mentem, mert sokan ajánlották, hogy itt található az egyik legjobb éjszakai piac. Végre kipróbáltam a hírhedt duriánt, amelyet rettenetes, rothadó szaga miatt még a repülőterekről is kitiltottak. Nos, az íze sem győzött meg, nem lett belőle a kedvenc gyümölcsöm.

Sokkal nagyobb élményt jelentettek a pálcikákra tűzött húsok, gombák és zöldségek, amelyeket frissen, előttünk sütöttek meg, majd különféle szószokba lehetett mártogatni. Kipróbáltam a helyi kávét is, amely a teh tarik (húzott tea) mintájára készül, csak épp kávéból. Többször átöntik magasról két edény között, amitől különösen lágy és habos lesz – igazán különleges élmény volt.

Az irodaházi dolgozók hétköznapi ebédelése - K. Kriszta fotója

A Jalan Alor utca továbbra is a street food mennyország – ha létezik valahol ázsiai étel, akkor itt biztosan megtalálható. Ugyanakkor az az érzésünk, hogy a maláj konyha önállóan alig létezik. Van kínai, indiai és számtalan más konyha helyi változata, de hetekig tartó utcai evés után is nehéz lenne megnevezni egy igazán tisztán maláj ételt.

Egy másik street food helyszínt is kipróbáltunk a kínai negyedben, Madras Lane-t, és csak utólag tudtuk meg, hogy a város egyik legjobb Asam Laksa lelőhelyére bukkantunk. A haverom kevésbé volt elragadtatva tőle. 😄 Tény, hogy a hely koszos volt, a levegő tele erős szagokkal, de hát istenem, aki Indiába készül, annak úgyis kell egy kis edzés!

Az Asam Laksa egyébként a malájok büszkesége – egy kiadós, csípős, fűszeres leves, amit rendszeresen beválasztanak a világ 50 legjobb étele közé.

Egyszerűen imádom a helyi ételeket! Legyen szó elegáns étteremről vagy egy illatozó utcai kifőzdéről, bárhol is eszem, garantáltan fantasztikus fogás kerül elém.

És a gyümölcsök! Teljesen elvesztem a színes, illatos trópusi gyümölcsök világában. Az út szélén, a boltokban vagy a reggeliző helyeken már meghámozva, szeletelve, nyársra húzva kínálják – komolyan mondom, bármikor el tudnék élni csak ezeken, akár egy életen át!

Vásárlás

Kuala Lumpurban több hatalmas, szép bevásárlóközpont található, amiket akkor is érdemes meglátogatni, ha nincs igazán vásárolni való kedvünk. Látványosak és kitűnő lehetősége arra, hogy a helyi emberek zsongását nézzük. Ajánljuk például a KLCC-t (Kuala Lumpur City Centre-t), akár étkezéshez is, mivel jó nagy food court-ja van, de sok jó a la carte étterme is van. Családosoknak biztosan jó program. A KLCC hatalmas és óriási az áruválaszték. Az egyik legszebb ázsiai bevásárlóközpont. Este is nagyon látványos, főleg a park része. Közel van a Petronas ikertornyokhoz.

Kuala Lumpur utcáit járva és az üzletházakba betévedve szinte minden sarkon éttermekbe, kifőzdékbe és gyorskajáldákba botlik az ember, mintha az egész város állandóan enne. Ha pedig a plázák és üzletek tömegét nézzük, akkor úgy tűnik, egész nap vásárol is – és ha közben megéhezik, akkor újra eszik.
Az éttermek nem drágák (legalábbis az otthoni árakhoz képest), de a helyi kifőzdék és gyorséttermek kifejezetten olcsók, főleg ha az ebédmenüt választjuk. A legolcsóbb fogásokat a kínai zöldségpiac környékén lehet találni – bár ott jobb nem belegondolni, mi kerülhet a levesbe...

A kínai negyedben a legérdekesebb rész egyértelműen a zöldség- és hús piac, bár a szagokhoz és a ketrecben várakozó cicákhoz a hentespultnál nem árt hozzászokni. A turistakalauzok szerint rengeteg izgalmas látnivaló van, de a taoista templomokon kívül egyik sem hagyott igazán mély nyomot. A legnagyobb részt egy szokványos bóvli piac uralja, ahol azért sikerült vennem egy „igazi” Ray-Ban tokot 700 forintért, mert az előző eltört. A Központi Piac épülete igényesebb, de elvesztette a régi hangulatát a modernizálás miatt – légkondicionált, fotocellás ajtókkal, ami praktikus, de már nem az igazi.

Az éjszakai Kuala Lumpurt nézve Frank Sinatra „New York, New York” slágere jutott eszünkbe: I want to wake up in that city / That never sleeps. Hajnal háromkor a Bukit Bintang kereszteződésében ugyanolyan forgalom volt, mint nappal, a mozik még éjjel egykor is vetítéseket indítottak, és a masszőr lányok is kínálták a szolgáltatásaikat – bár éjjel már nem ugyanazok dolgoztak, akik nappal valóban masszíroztak...

A városban minden kapható és minden eladó, méghozzá jó áron. A híradástechnikai és elektronikai eszközök különösen olcsók, átlagosan 25%-kal jobb áron lehet hozzájuk jutni, mint otthon. Tekintve, hogy sok nagy márka itt vagy a szomszédos országokban gyártat, ez annyira nem is meglepő.

Piaci ,,szimmetria" - Kriszta fotója

,, Central market...nos, a benne árult dolgok megintcsak nem a mi ízlésünk, bár kétségtelen, hogy a petaling streetes kínai hamisítványok helyett, itt főleg kézzel készült dolgok között lehet kutakodni. Nekem inkább kívülről tetszett, mint belülről. Maga az épület ugyanis Art Deco stílusban lett tervezve és megőrizve az utókornak. (2016)" forrás

A steril Central Market - Kriszta fotói

Szórakozás

Meglepően sok és jó szórakozóhely van, igaz a legjobb diszkók, bárok elég drágák is. A diszkókban egy 3 dl sörért 1500-2500 forintnak megfelelő helyi pénzt is elkérnek.

A maláj turisztikai hivatal szervez sokszor zenés-táncos előadásokat. Színvonalasak, jók, ingyenesek, csak éppen elég nehéz őket megtalálni. Marketingben még van hová fejlődniük.

Szállás

Kuala Lumpuri turista látogatáshoz a szállásválasztásnál több specifikus szempontot érdemes figyelembe venni. A város elhelyezkedése alapján fontos mérlegelni, hogy a KLCC (Kuala Lumpur City Centre) területén a Petronas-tornyok közelében számos prémium szálloda található, könnyen megközelíthető bevásárlóközpontok és éttermek társaságában. A Bukit Bintang negyed a város fő bevásárló- és szórakozónegyede, ahol pezsgő az éjszakai élet és széles választék található éttermekből, így ideális bázis lehet felfedezéshez.
A Chinatown és Petaling Street környéke a költséghatékonyabb szállásokat kínálja, különleges hangulatú piacokkal és autentikus utcai ételekkel. A KL Sentral pedig fontos közlekedési csomópont, ahonnan könnyedén elérhető szinte minden látványosság.
A városban való közlekedés szempontjából tanácsos olyan szállást választani, ami MRT, LRT vagy monorail állomás közelében található, ezzel időt és energiát spórolva a helyváltoztatáson. A magas páratartalom és hőség miatt feltétlenül légkondicionált szállást érdemes választani, és nagy előnyt jelent, ha medence is tartozik a szálláshelyhez, ami felfrissülést nyújt a városnézés után.
Az ár-érték arányt tekintve a KLCC és Bukit Bintang általában drágább, de kényelmesebb és modernebb szálláslehetőségeket kínál, míg a Chinatown és Chow Kit olcsóbb alternatívát jelenthet némileg szerényebb körülményekkel. Egy 5 napos látogatás során ideális lehet a Bukit Bintang vagy KLCC környékén megszállni a központi elhelyezkedés, a jó tömegközlekedési kapcsolatok és a fő látványosságok közelsége miatt.

Ajánlott hotelek:

2 csillagos: Hotel Citin Seacare Pudu, Lantern Hotel

3 csillagos: Hotel Swiss Inn, Pacific Express Hotel

4 csillagos: Hotel Traders Kuala Lumpur, Implana KLCC Hotel

5 csillagos: Hilton, Hotel The Majestic

Ezen a linken könnyen megtalálhatja a különböző hotelek különböző ajánlatait Kuala Lumpurban.

"Még amikor az Air Asia-s repülőjegyeket vettük, a repülőjegyhez kaptunk nagyon jutányos áron transzfert is, amit az Air Asia birtokában lévő SkyBus biztosít, s ami Kuala Lumpur központi pályaudvarához, a KL Sentral-hoz visz be a reptér LCCT termináljától. A szállás helyének kiválasztásakor ez volt az egyik szempont, a másik pedig az, hogy bár központi helyen lenne jó lakni, de semmiképp sem szerettem volna szállást KL nightclubokkal telezsúfolt részén (Bukit Bintang), egyrészt a közbiztonság, másrészt a hangzavar miatt. " forrás

"Mindenképp ajánlott valahol a központban hotelt keresni, mert ellenkező esetben sok időt és pénzt pazarolhatunk az utazásra. Óriási dugók vannak. Mi a Swiss Garden nevű szállodában laktunk, melynek jó volt az elhelyezkedése. Sétálás közben viszont láttunk egy másik hotelt, amit szintén tudunk ajánlani mindenkinek, mert az talán még jobb helyen van, mint a Swiss Garden. A hotel neve: Ancasa Hotel. " forrás

.. Állati jó döntés volt nem a városközpontba foglalni szállást és nem hallgatni az interneten olvasottakra. Hiába a sok ajánlás az olcsó és központi elhelyezkedésű kínai negyed hosteleire vonatkozóan, úgy döntöttünk kimegyünk a külvárosba. Miért jó "Zuglóban" lakni? Hát pl. mert napi 3-4000 Ft-ért (ennél többet nem szeretünk szállásra költeni) nem kell egy lepukkant hostelben lakni, ahol még ablak sincs, pláne nem kell senkivel megosztani a privát teredet (ami valljuk be, egy-egy napra poén, 10 hónapig már sok). Vállalom, hogy utálok minden, magukat hostelnek és backpacker szállásoknak kikiáltott helyet. Vagy annyira igénytelen a hely, hogy kénytelen vagy a szobádon kívül csövezni, amíg el nem jön az alvásidő; vagy a másik, hogy tele vannak részeg, idióta turistákkal. Mostanra már nem érdekel minket, ha 1 órát tömegközlekedni kell a nevezetességekig a szállásról. Időnk úgyis annyi, mint a tenger." forrás

Közbiztonság

Kuala Lumpurban is az a helyzet, hogy kellő körültekintéssel el tudjuk kerülni, hogy meglopjanak vagy kiraboljanak. A maláj főváros közbiztonság szempontjából nincs rosszabb helyzetben, mint a legtöbb európai nagyváros.

A legjellemzőbb bűnözési mód az, hogy motorosok kikapják a turista válláról a válltáskát. Főleg a lányoknál, nőknék próbálkoznak ilyesmivel, a gyöngeségük miatt. Azt javasoljuk, hogy a táskát a felső testünk elülső részén hordjuk, és a kezünket is tartsuk rajta, ha nagyon forgalmas, vagy éppenséggel nagyon kihalt helyen járunk. Az úttest felé eső részén ne legyen bármi olyan rajtuk, amit könnyen kiragadhatnak motoros rablók. A legfontosabb szabály azonban az, hogy ne legyen náunk egy helyen az összes pénzünk és az útlevelünk. Soha nem spóroljunk a szállodai, hostel széf szolgáltatása vonatkozásában.

--------------------------------------------------------------------------

Ha kirabolnak minket, akkor forduljunk a rendőrséghez, s ha útlevelünket is ellopták, akkor a magyar konzuli hivatal:

Cím: Level 11, Wisma Goldhill, 67, Jalan Raja Chulan, 50200 Kuala Lumpur

Telefon: +60-3-2020-1072 vagy +60-3-2020-1073

Ügyelet (0-24): +60-16-323-9502 - Csak bajba jutott magyar állampolgárok számára

Konzul: Fodor Zsolt

E-mail: consulate.kul@mfa.gov.hu

Ügyfélfogadás: hétfő, szerda, péntek: 9.00 -12.00

--------------------------------------------------------------------------

Saját testi biztonságunk dolgában Kuala Lumpurban nagyon óvatosnak kell lennünk gyalogoskémt. Még a zöld közelekdési lámpánál is óvatosan menjünk át az úttesten. Eleve ellenkező irányba kell nézni, mint otthon, plusz sok helyen a zebránál nincs lámpa. És nincs automatikus előnye a gyalogosnak. Sok helyen van a 4-6 sávos városi út felett híd, ajánlott a használata.

Sok az építkezés. Az épitkezéásek mentén mozogjunk óvatosan, mert előfordulhat baleseveszély.

Visszatérve a lopásokra, rablásokra, e tekintetben Kuala Lumpurban azért sokkal rosszabb a helyzet, mint Szingapúrban. Íme egy konkrét eset, ami magyar utazókkal esett meg:

,, Éjfél körül járt az idő. Már javában pörgött az éjszakai élet, a klubok előtt többen cigiztek, mások arra vártak, hogy bejuthassanak a szórakozóhelyekre. Néhány száz méterrel odébb viszont már szinte üresek voltak az utcák: egy-két motoros cikázott oda-vissza. A nagy zsivaj után jólesett a csend. Azzal viccelődtünk, hogy itt aztán könnyen vesedonorok lehetünk, de eszünkbe sem jutott, hogy bármi baj történhetne.

A kihaltnak tűnő utcán egy motoros közeledett felénk szemből, majd elhajtott mellettünk. Fel sem tűnt, hogy pár méterrel mögöttünk megállt, és visszafordult. A következő pillanatban már azt láttam, hogy útitársam rohan a motoros után, próbálja visszaszerezni a táskáját, de hirtelen hasra esik.

A válltáskában volt mindenünk: az okmányaink, a fényképezőgépünk és a szobakulcsunk is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy legalább az én telefonomat nem lopták el, azt a zsebemben tartottam. Felfoghatatlan volt, ami történt. Útitársam sokkos állapotba került, órákig sírt és reszketett. Nem csoda, ott álltunk a világ másik végén, és fogalmunk sem volt, hogy jutunk majd haza.

Egy taxis jött oda hozzánk, kérdezte, mi történt. Elmondtam, hogy kiraboltak, és mindenünk a táskában volt. Azonnal felajánlotta, hogy elvisz minket a rendőrségre, ahol feljelentést tehetünk. Többször is mondtam neki: nincs pénzünk, nem fogunk tudni fizetni, de nem törődött vele.

A kocsiban próbált megnyugtatni minket, azt mondta, rosszabbul is járhattunk volna. Kuala Lumpurban gyakoriak a rablások, több turistának késsel vágták le a válláról vagy a derekáról a táskát. De olyan esetről is mesélt, amikor ellenszegültek a rablónak, aki válaszul megkéselte áldozatát.

A rendőrségen kiderült, hogy a turisták ügyeivel egy másik kapitányság foglalkozik. Korábbi segítőnk, a taxis szó nélkül átvitt minket oda is. Ott felvették a jegyzőkönyvet, és kaptunk egy cetlit a magyar nagykövetség címével és telefonszámával. Már az ajtóban voltunk, amikor utánunk szólt a nyomozó, hogy hétfőn próbálkozzunk, mert hétvégén nincsenek nyitva a külképviseletek.

Szombat hajnali öt óra volt, és ezzel még nem volt vége a rendőrségi hercehurcának. Egy járőrrel el kellett mennünk a helyszínre, hogy ott pontosan megmutassuk, hol raboltak ki minket. Később kiderült, erre azért volt szükség, hogy ellenőrizzék, van-e térfigyelő kamera az utcában. " forrás

Egyébb hasznos információk

1. A mosdóhasználat itt számomra egészen sajátos élmény. Van hagyományos angol vécé, és van a guggolós verzió, de mindkettőben ott a helyi „bidé”, ami egy kis csap, zuhanyfejjel a vécé mellett.

Ami viszont kevésbé kellemes, hogy amikor ezt az angol vécében használják, a padló is csuromvizes lesz – és ki tudja, még mivel... Ha az ember papucsban, hosszú ruhában vagy szoknyában van, nem éppen a leghigiénikusabb érzés a mosdóba lépni.

A mecsetek mosdóiról pedig ne is beszéljünk – cipő nélkül kellene bemenni, de néha adnak közös használatú papucsokat, amelyeket másokkal felváltva kellene hordani. 🤨

Látnivalók

A maláj főváros látnivalóiról itt írunk részletesen: https://utikritika.hu/malajzia/kuala_lumpur/latnivalok

További beszámolók

Kuala Lumpur pontosan olyan, amilyennek elképzeltem – egy hely, ahol a múlt és a jövő tökéletesen keveredik. Százéves épületek és hipermodern felhőkarcolók állnak egymás mellett, míg indiai, kínai, muszlim és nyugati hatású épületek, éttermek és emberek váltják egymást az utcákon.

A városnak van valami különleges kisugárzása – modern, de közben tiszteletben tartja a múltját. Nem zsúfolt, pedig a sok épület egymáshoz közel áll, és nem koszos, pedig akár az is lehetne. Az emberek barátságosak, köszönnek az utcán, mintha egy kisvárosban járnánk. Azt kell mondjam, hogy élhető hely, és felkerült a kedvenc fővárosaim közé.

A mecsetekbe természetesen csak megfelelő öltözetben lehet belépni, míg a hindu templomokban szinte elvárás a laza viselet. A metrón viszont senkinek sem tűnik fel egy rövidnadrágos alak, mert annyira sokféle ember mozog itt.

Muszlim nők hidzsábban, hinduk hagyományos öltözékben, mangafigurának öltözött kínai tinédzserek, rákvörösre sült európai turisták „I ❤️ KL” pólóban – minden belefér. Sőt, hidzsábot viselő kínai lányt is láttam, aki Gangnam Style-os pólóban utazott – ennél vegyesebb talán már nem is lehetne a város.

K. Kriszta fotója
A Maláj Nemzeti Múzeum igazi meglepetés volt – bármelyik ország nyugodtan felbérelhetné azt a csapatot, amely a kiállításokat tervezte. A tárlatok professzionálisan megtervezettek, informatívak, jól elrendezettek és megvilágítottak, és mindez gyakorlatilag ingyen elérhető.
Ázsiában már jó néhány elképesztően magas színvonalú múzeumot láttunk, és jó lenne, ha Európa is végre észbe kapna. Ideje lenne túllépni a kontextus nélküli tárgyhalmokon, az üveg mögé dobált relikviákon, és az A4-es, jobb alsó sarokban sárguló tájékoztató lapokon.

Állítólag Kuala Lumpur a világ ötödik leglátogatottabb városa, és ezt simán elhiszem – ha egyszer Ázsiában járok, ide biztosan beugrok legalább egy napra, mert az itteni ételeket egyszerűen nem lehet kihagyni!

A várost úgy kell elképzelni, hogy állandóan meleg van (általában 29 fok körül, de mi pont a legforróbb időszakban érkeztünk, szóval ennél is perzselőbb a hőség), a páratartalom pedig magas, szinte tapintható.

Léteznek szegény negyedek, ahol koldusok próbálnak pénzt szerezni, este pedig óvatosan kell lépdelni az utcán, hogy el ne tapossunk egy óriási csótányt. Ugyanakkor vannak pazar, fényűző részek is, ahol a csillogás szó szerint káprázatos.

A hatalmas plázák (KLCC, Pavilion) dugig vannak Gucci, Louis Vuitton és más számunkra megfizethetetlen márkákkal – igazi luxusvilág a trópusok közepén.

K. Kriszta fotója

A mai programunk a Hop on Hop off busz volt, amely egész nap szállított minket Kuala Lumpur legfontosabb helyszíneire, összesen 22 megállóval. Az első megállónk a Petronas-tornyok voltak, amelyek egyébként a busz utolsó állomásai is. A jegy 38 RM/fő/24 órára szólt, és mivel 10:40-kor vettük meg, másnap ugyaneddig lett volna érvényes – ha még itt lennénk, de addigra már máshol leszünk.

A busz 15 percen belül megérkezett, és nagyon jó döntés volt ezzel bejárni a várost, különösen az idő szűkössége miatt. A hőség olyan volt, mintha a pokol kapujában sétálnánk, így néha jól esett a busz légkondis belső tere, bár időnként a nyitott tetőn utazva is élveztük a panorámát. Sokat láttunk és rengeteg helyen jártunk: KL Tower, Little India, Central Market, plázák, Chinatown, Bintang Walk (a bevásárlóközpontok végtelen sora), KL Sentral, Nemzeti Múzeum, Lake Garden, Bird Park, Orchidea Park, Nemzeti Mecset és a Merdeka tér.

Felmentünk a KL Towerbe, amelynek két nagy előnye van: egyrészt innen remekül rálátni a Petronas-tornyokra, másrészt, bár maga az épület alacsonyabb (421 m) a Petronasnál, egy dombon áll, így távolról nézve úgy tűnik, mintha ez lenne Kuala Lumpur legmagasabb épülete.

És persze a 360 fokos panoráma sem utolsó, a kilátó 276 méteres magasságból kínál lenyűgöző városképet.

Hacsak nem muszáj, nem tervezek visszajönni, mert nem igazán fogott meg a hely. Látszik az igyekezet, hogy nyugati nagyvárosnak akarnak tűnni, de közben megmaradtak azok az ázsiai sajátosságok is, amik kissé elveszik az ember kedvét.

Első benyomásaim alapján a város elképesztő tempóban fejlődik, miközben a szegénység és a luxus egymás mellett létezik. Hajnalban, miközben taxira vártam, méretes csótányok és egy patkány szaladt el az utcán alvó hajléktalanok mellett, ugyanakkor pár órával később már a vezető nélküli városi gyorsvasúton utaztam, sétáltam a Petronas Towers skybridge-én, és felfedeztem a világ egyik leghosszabb akváriumát.

Indiából érkezve Kuala Lumpur rendezettsége és modernsége egészen lenyűgöző volt. Bátran kóstolgattuk az utcai büfék végtelen kínálatát, miközben kényelmesen bejártuk a várost a légkondicionált magasvasutakkal, amelyek még mindig meglepően olcsók a hazai árakhoz képest.
A fullasztó hőség elől néha egy nyolcszintes IT-plázába menekültünk, máskor pedig egy óriási parkban kötöttünk ki, ahol egérszarvasok, egzotikus madarak, orchideák és rózsakertek között bolyongtunk órákon át.

Ahogy az ember járja a várost és betéved az üzletházakba, folyamatosan éttermekbe, kifőzdékbe és gyorséttermekbe botlik, mintha Kuala Lumpur egész nap csak enne. Ha pedig az üzletek és plázák számát nézzük, akkor úgy tűnik, hogy vásárol is – egész nap, és közben, ha megéhezik, ismét eszik.

Az éttermek nem drágák (legalábbis az otthoni árakhoz képest), de a helyi kifőzdékben és gyorséttermekben kifejezetten olcsón is lehet enni, főleg ha az aktuális ebédmenüt választjuk. A legolcsóbb falatokat a kínai zöldségpiac környékén találni – bár ott jobb nem belegondolni, mi kerülhet a levesbe.

Amikor ott álltam a hatalmas, világrekorder giga-mega torony előtt, és felnéztem rá, nem az jutott eszembe, hogy „micsoda mérnöki csoda, az emberi nagyság és a civilizáció szimbóluma”.

Inkább az, hogy elképesztő, mennyire ragaszkodunk ahhoz, hogy ezt a szart (olajat) továbbra is forgalomban tartsuk.

A híres tornyoktól hosszú sétát tettünk az izgalmas épületek között – de nem a szabad ég alatt! Valószínűleg a gyakori esőzés és a perzselő napsütés miatt a város nevesebb toronyházait és plázáit fedett, néha légkondicionált, panorámás sétálófolyosók kötik össze.

Az egész egyszerűen eszméletlen volt, időnként több irányba is elágazott az „út”, mintha egy óriási beltéri labirintusban sétáltunk volna.

"Most végre kiírhatom magamból: SZERETLEK KUALA LUMPUR!!!! Hihetetlen, egyszerűen, az hogy a zöld lámpa tényleg zöld, hogy nem akarnak folyamatosan elgázolni, sőt olyan is volt hogy az autós ÁTENGEDETT az úton.. Komolyan ez nagy felüdülés Thaiföld után." forrás

Kérdés: miért volt két lábnyom egy közhasználatú WC ülőkéjén? 🤔 Valaki konkrétan ráállt az angol vécére, és így intézte a dolgát előttem... Legalábbis erre következtettem a nyomokból, tisztára, mint Poirot. 😄

Előfordulnak ilyen érdekes helyi szokások, szóval néha érdemes óvatosan benyitni egy mosdóba, hogy ne érjen túl nagy meglepetés.

Ha be akarsz menni a városba, van menetrend szerint közlekedő shuttle busz, gyors és hatékony (vajon Indonéziában miért nincs ilyen?). Az ingyen wifivel felszerelt gyorsvasút 30 perc alatt megteszi a 70 kilométeres távot (Indonéziában miért nincs ilyen?), és egy többsávos, új autópálya is a rendelkezésre áll (Indonéziában miért nincs ilyen?).

Dohányozni szinte sehol sem lehet, ami egy európainak nem nagy ügy, de Indonézia után – ahol néha úgy tűnik, még a kórházi műtőkben is füstölögnek – eléggé szokatlan. Viszont az, hogy a vasúton és metrón külön vagonok vannak nőknek, ráadásul pasztellszínben, emlékeztet rá, hogy Malajzia 2024-ben is egy konzervatív ország.

Kuala Lumpurban összesen két napot töltöttünk, ami kevés ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a városról, így az alábbiak inkább az első benyomások lenyomatai. Megérkezünk a városközpontba, feljövünk a mozgólépcsőn, és körbenézünk: mindenféle emberek, de csadort alig látni, szandál-zokni vagy bozontos női láb pedig sehol. Minden ki van írva legalább öt nyelven, néha már-már abszurd módon. Mindenki beszél angolul, pedig a hivatalos nyelv a bahasa melayu, amely nagyjából megegyezik az indonéz nyelvvel – így meglepődve konstatáltam, hogy nemcsak indonézül, hanem malájul is értek. Ez azért elég menő, nem?

A város felett szinte mindig felhős az ég, az eső pedig nem csupán esik, hanem szakad, mintha dézsából öntenék. Aztán amikor a nap kisüt, a forró pára úgy csap meg, mintha egy gőzölős sütő ajtaját nyitnám ki túl későn – és már nincs menekvés. 🙂

Ugyanaz a varázslat játszódik le minden zápor után: az egyenlítői virágok illata elképesztően intenzív, és látványos, ahogy a pocsolyák gőzölögve elillannak a forró aszfalton.