Malájzia
.
Nagyon jó fejek, lazák a maláj nők - Kriszta fotója
A délkelet-ázsiai ország északon Thaifölddel, (Borneó szigetén) Indonéziával és egy híd révén Szingapúrral határos. Két részből áll: Nyugat-Malajzia a maláj félszigeten terült el a Dél-kínai tenger és az Andamán-tenger között, Kelet-Malajzia (Sabah és Sarawak tartományok) pedig 650 kilométerrel odébb a Borneó-sziget (Kalimantan) észak-nyugati részén található (Borneó jóval nagyobb része Indonéziához tartozik).
A dimenziókat érzékeltetve közre adunk néhány olyan távolságot, ami a turisták számára érdekes lehet:
Banyánfák (banyan tree) a Kuala Lumpur-i KLCC Parkban - Kriszta fotója
Malajzia mindkét részén trópusi, párásan meleg klíma uralkodik. Egész évben meleg van.Kuala Lumpurban az évi átlaghőmérséklet 26 és 28 fok között van, a hegyes területeken 17 és 19 között. Nagyon magas a levegő páratartalma (90 százalék körül) és az év minden időszakában eshet az eső. Malajziában nincsenek európai értelemben vett évszakok, hanem inkább esős és száraz időszakok alapján lehet jellemezni az eltéréseket. Az esős évszak október és február között van, s ilyenkor minden nap vannak erős viharokkal kísért záporesők. Ezek gyakran nem tartanak tovább egy óránál. A nagyvárosokban, főleg a fővárosban, Kuala Lumpurban gyakran a heves eső éppen azokban a délutáni órákban szakad le, amikor amúgy is csúcsforgalom van, és így a közlekedési állapotok még zűrzavarosabbá válnak.
A november és január (olykor február) közötti időszakot nevezik monszun szezonnak is. A tengerparti nyaralást tervezőknek számolni kell azzal, hogy mind a keleti, mind a nyugati parton gyakoriak a záporok. A télen oda utazóknak megnyugtatásul annyit, hogy a nyaralás szempontjából lényeges Langkawi szigetén decembertől április elejéig elég száraz a klíma, és ott inkább szeptember és az október számít nagyon esős hónapnak. Tájfunra a legtöbb esély július és november között van. Eső esetén elvtelenül be kell húzódni valamilyen tető alá. 100% lesz a páratartalom hirtelen, minden elektronikai eszközt megvisel, figyelni kell.
Maláj giccs - N. K. fotója
Malajzia trópusi éghajlatához hozzátartoznak a gyakori záporok, de amikor napokon át nem esik, a hőség és a szmog elviselhetetlenné válik. Ilyenkor az állam mesterséges esőfakasztással segít: különféle technológiákkal – ahogy azt már a Pekingi Olimpia óta ismerjük – előidézik, hogy a felhők eső formájában megszabaduljanak terhüktől. A módszer környezetbarátsága megkérdőjelezhető, de a helyiek nem bánják: örömmel sétálnak tovább a langyos, enyhülést hozó esőben. Persze a természetes záporok sem ritkák – a trópusi időjárás amúgy is kiszámíthatatlan.
,, Összefoglalóan a monszunról Délkelet-Ázsiában:
Többnyire nem egész nap esik, hanem napi néhány órán át.
Ez akkora erősségű zuhét jelent, amekkora Magyarországon két héten keresztül szerepelne a sajtóban. Ám ez ott akkor mindennapos.
Érdemes esőponcsót és gumipapucsot viselni – azok a ruhadarabok és táskák, amelyek kilógnak az esőkabát vagy esőponcsó alól, irgalmatlanul eláznak.
Esős évszakban az egyébként is párás levegő még párásabbá válik.
Esős évszakban kevesebb a turista és alacsonyabb áron elérhetők a szolgáltatások. (Szabó Elvira)" forrás
Melaka - street art tablók - Kriszta fotói
A maláj népfajta kínaiakból, sziámiakból, arabokból, indonéz területekről jött törzsekből (proto-malájok) és indiaiakból vegyült össze. A 15. és 16. század folyamán került a területre más délkelet-ázsiai térségekből az iszlám. Az európaiak, a portugálok révén a 16. század elején kerültek ide. A portugál gyarmatosítást a 17. század közepe táján a holland követte. A 19. század első felében lett brit gyarmat.
George Town-ban egy első világháborús emlékmű (The Cenotaph, avagy Penang War Memorial) - Kriszta fotója
A második világháború idején volt rövid ideig japán megszállás. Brit gyarmat volt, 1957-ben vált függetlenné.1963-ban létrejött a Malajzia Föderáció, benne Malajzia, Szingapúr, Sarawak és Sabah. 1965-ben Szingapúr kilépett ebből a szövetségből.
"Akkor hallottam először a "maláj" szót, amikor a '80-as évek elején, mint fiatal fruskák végigborzongtuk a "Sandokan, a maláji tigris" című filmet és egytől-egyik szerelmesek lettünk az igéző szemű, félelmet nem ismerő maláj harcosba, akit Kabir Bedi alakított. Akkor nem nagyon érdekelt bennünket ki ellen harcol és miért szikráznak a haragtól gyönyörű szemei. Most már tudom, a film történelmi eseményt dolgoz fel, a maláj hazafi teljes joggal harcol az angol gyarmatosítók ellen.
George Town (Penang) - 1928-ban épült ház - Kriszta fotója
,, Sandokan elpusztíthatatlan, én nem láttam még olyan filmet vele ahol minimum ne halt volna meg háromszor.De amikor kell akkor nem hal meg, szegény kis maláj közkatonák öt méterről lőnek rá vagy hetvenen de Sandokan ordítva tör előre elmaradhatatlan Jumurdzsák kardjával, amely 100 ember lekaszabolása után se véres. Lelőni csak legjobb barátjai szokták, mert Sandokant mindig elárulják, ilyenkor képes a legnagyobb teljesítményekre. Például egy hátlövéssel napokig hánykolódik a tengeren és leúszik pár száz tengeri mérföldet. Szerencsére a cápák épp szabin vannak ilyenkor és kövér amerikai turistákra vadásznak Ausztrália partjánál, de amint Sandokan partra ér rögtön újból megjelennek." forrás
Az emberi faj egyik leginkább elítélendő szokása, a hódítás, itt is véget vetett az időszámításunk első századai óta meglévő hindu-maláj birodalom békéjének. Amint felfedezték a félszigetet, a 16. század elején máris egymásnak adták a kilincset a portugálok, hollandok, angolok. Viszont a teljes félszigetet egyik európai hatalom sem tudta ellenőrzése alá vonni. Uralmuk alatt természetesen jó dolgokat is tettek, fejlesztették az infrastruktúrát, lefektették a gazdaságpolitika alapjait, létrehozták az ország kormányzati rendszerét. A jobb kormányos vezetés és a parlamentáris rendszer a britek hagyatéka. " forrás
Kriszta fotója
Holland örökség - Kriszta fotója
Látható a Függetlenségi Nyilatkozat (1957) a Nemzeti Múzeumban - Kriszta fotója
Először is tisztázzuk, hogy Malajzia sokkal fejlettebb,mint Magyarország. Az átlagos életszínvonal magasabb, mint nálunk, pedig maguk a fizetések nem magasabbak. Ám a fizetésekből egyszerűen jobban ki tudnak jönni. Kiegyenlítettebb a társadalom, annak ellenére, hogy vannak irtó gazdagok és szegények is. A lakosság nagy többsége kielégítő szinten él, középosztály jelleggel. A szegényebbeknek is van saját autója, persze ebben szerepet játszik az is, hogy egy liter benzin ára nem éri el még a 150 forintnak megfelelő ringgitet sem. Malajzia politikai berendezkedése alkotmányos, parlamenti demokrácián alapuló monarchia. Az uralkodót szultánnak nevezik és inkább reprezentatív szerepet tölt be. Érdekes módon ötévenként választják a "fő szultánt" az ország kilenc szultánja közül. Ugyanis az országban kilenc szultanátus létezik. Malajzia az úgynevezett "tigris országok" közé tartozik, annak alapján, hogy a hetvenes évek óta rendkívül gyorsan fejlődik a gazdasága és ipari állammá vált. Malajzia döntően az olajiparból a turizmusból és a nehéziparból él. Sok mindent, és jó minőségben exportálnak.
Malajziában halálos bűn ateistának lenni (mármint ez a helyi állampolgárokra vonatkozik). Ha kérdezik, válaszoljuk azt, hogy katolikus. Nem értik, nem is érdekli őket valójában, de ahhoz hozzá vannak szokva, hogy a fehér ember katolikus és kész. Nincs vallási vita malájokkal!
Elképesztően irtóznak a négyes számtól. A liftekben a 3.emelet után a 3/a jön, majd az 5. És ez így tovább 13-mal, 23-mal stb. Ázsiában több helyen félnek a négyestől, de a malájok mindenkin túltesznek ebben. Azért a négyes a mumus szám, mert a kantoni kínaiban a 4 és a halál szavak nagyon hasonlóak. Na, innen ered az, hogy minden négyes szerencsétlen szám. A nyolcas ellenben szerencseszám, azt szeretik.
Saját autó márkáik vannak, a nemzeti kocsi a Proton. Ehhez jobban értők könnyen meg tudják mondani, melyik modell melyik nagy nemzetközi márka egyik modelljének kiköpött mása. A hasonlóság a véletlen műve.
Egy Melaka-i turizmus propagandás falfestményen egy kínai nő, egy öshonos maláj pasi és egy indiai nő - Kriszta fotója
Mint minden délkelet-ázsiai országban, itt is a kínai közösség tölti be azt a szerepet, amit Európában a zsidóságra osztott a történelem: ők a tanult, tehetős és szorgalmas nép, akiket a többség gyakran hátrányos helyzetbe hoz. A maláj közösség egyes tagjai, az eddigi tapasztalatok alapján, nemcsak hogy kedvetlennek tűnnek, de sokszor a munkamoráljuk is kérdéses. Ezzel szemben a kínaiak tevékenysége és munkamorálja révén az ország gazdasági életének jelentős részét hamarosan a kezükbe került.
A hatvanas évektől kezdődően faji törvények léptek életbe, amelyek célja a maláj többség gazdasági helyzetének javítása volt, amely az ország gazdaságának körülbelül 22%-át birtokolja. Ezek a törvények előnyöket biztosítottak a maláj vállalkozások számára, például kedvező hiteleket és külföldi ösztöndíjakat a maláj fiataloknak. Ennek következményeként egy kisebb, de korrupt réteg jött létre, amely jelentős mértékben gazdagodott, miközben az átlag maláj élete nem sokat javult.
Sebaj, Ramadán idején legalább egyszer igazán komolyan veszem ezt is. A böjt itt nem önmagáért való dolog, inkább csak a keret, amelyen keresztül valami nehezebben megfogható felé törekszünk. A cél a taqwa – az Istenhez való közeledés, a belső tisztulás, a lelki egyensúly megélése. Ez a napokig tartó fegyelem nem csupán önmegtartóztatás, hanem egyfajta csendes visszavonulás, figyelem befelé.
Malajziában az iszlám a meghatározó vallás, a lakosság többsége muszlim hitet követ, ugyanakkor a vallásszabadság alapvető érték: mindenki szabadon gyakorolhatja a saját hitét. A hivatalos nyelv a maláj, de az iskolai oktatásban is megmarad a sokszínűség: az általános iskolákban minden gyermek a saját anyanyelvén tanulhat. A középiskolás évek során azonban már közös osztályokba járnak a különféle etnikumok fiataljai, ahol nemcsak a közös nyelvet sajátítják el, hanem az együttélés, a kölcsönös tisztelet és a másság elfogadásának alapjait is. Malajziában nem az számít, ki milyen származású – ez a kérdés egyszerűen háttérbe szorul. Talán mi, magyarok is tanulhatnánk ebből: érdemesebb a közös pontokra figyelni, mint a megosztó különbségekre. Az emberiség történetében mindig az együttműködés hozta el a valódi előrelépést – ha ez a recept eddig bevált, talán nem lenne okunk újraírni.
Malajzia etnikai sokszínűsége első pillantásra példamutatóan működik: teljesen természetes, hogy különböző származású emberek barátkoznak, együtt tanulnak vagy dolgoznak. A hétköznapi életben a különböző közösségek tagjai között sok esetben valódi kapcsolat és együttműködés figyelhető meg. A nehézségek inkább a politika szintjén jelentkeznek.
Bár Malajziát gyakran emlegetik mint mérsékelt és haladó szellemű iszlám államot, a vallási sokszínűség mögött nem húzódik meg valódi egyenlőség. A muszlim vallású lakosok bizonyos területeken – például a közigazgatásban vagy az állami intézményekben – előnyösebb helyzetet élveznek, és az ország politikai vezetésére kizárólag muszlim állampolgárok pályázhatnak.
Ez a rendszer óhatatlanul feszültségeket szül, különösen azért, mert a gazdasági élet túlnyomó része a kínai gyökerű, többnyire nem muszlim lakosság kezében van. A társadalmi egyensúly tehát érzékeny – a vallási tolerancia nem mindig jelent valódi esélyegyenlőséget, és a társadalom működését sok szempontból meghatározza ez a sajátos belső hierarchia.
Mozlim fürdőruha - h.s. fotója
Malajziában járva az ember óhatatlanul belebotlik egy sajátos világlátásba, amely egyszerre ősi és mindennapi. Meglepő, hogy mennyire mélyen átszövi a mindennapokat a babona és a misztikus gondolkodás. Az emberek a fekete mágia, az átkok, a varázslók és a természetfeletti jelenlétek világában élik az életüket, és sok esetben ezek adják a magyarázatot a történésekre.
Ha valaki megbetegszik, könnyen lehet, hogy nem az időjárás-változást vagy a fertőzést okolják, hanem úgy vélik: valaki rontást küldött rá. Ha egy párkapcsolat hirtelen véget ér, gyakran úgy gondolják, hogy valamelyik családtag áll a háttérben, aki egy szerzetest vagy varázslót bízott meg a „munka” elvégzésével. És ha egy üzlet rosszul megy, nem ritkán a szomszéd boltost gyanúsítják, hogy fizetett valakinek, aki elátkozta a helyet.
Ez a mágikus világszemlélet szinte az egész társadalmat áthatja, a falusi közösségektől a városi középosztályig. Bár elsőre nehéz megérteni, a hit ezekben az erőkben sokak számára nagyon is valós kapaszkodót jelent – egy láthatatlan logikát a kiszámíthatatlan világban.
"Csoszognak. Sokan, idegesítően sokszor. Mindig van egy, aki csoszog, így pontosabb. És nem a kis 40 kilós kínai öreglány, de nem ám. A 20 éves, molett maláj fiú. Vagy a helyi managerasszony a plázában. Ő egyébként all time record nekem, előtte nem láttam soha senkit, aki magas sarkúban csoszogott. Azt gondoltam, ez nem lehetséges. Most már tudom, hogy az. A másik szokásuk, ami nagyon-nagyon sok önuralmat kíván, az az orrszívás. Nemzeti sport. (Kriszta)
Maláj pár Ipohban - Kriszta fotója
Malajziában minden nagyobb etnikai csoport a saját nyelvét használja a mindennapokban. A malájok malájul beszélnek, a kínai származású lakosok pedig a kantonihoz hasonló dialektusokat használnak – attól függően, melyik kínai régióból származnak az őseik. Azok, akik kínai iskolába járnak, mandarinul is tanulnak. Az indiai közösség nagy része tamil nyelvet használ, különösen a családi környezetben. Bár sokan tudnak valamennyit angolul, az általános nyelvtudás inkább alapfokú, túlélésre elegendő. Én személy szerint magasabb szintű angolt vártam, így néha nehézséget okozott tartalmasabb beszélgetéseket kezdeményezni. Ettől függetlenül néhány kedves és nyitott beszélgetőtársra is akadtam. Aki az elvárásait alacsonyra teszi ezen a téren, pozitívan csalódhat.
Kriszta fotója
Malajziában az emberek segítőkészsége változó, ahogy az utazás során több alkalommal is megtapasztalhattam. Penang szigetén például hiába kértem meg a buszsofőröket, hogy szóljanak, amikor az én megállóm következik, valamiért soha nem jeleztek. Pár próbálkozás után beláttam, hogy itt ez nem igazán bevett gyakorlat, így végül a Google Maps lett a legmegbízhatóbb útitársam, és azon követtem, mikor kell leszállni.Ezzel szemben Kuala Lumpurban elég volt néhány másodpercre megtorpannom az utcán tanácstalanul, máris odalépett valaki, és segítőkészen megkérdezte – ráadásul angolul –, hogy merre tartok, majd pontos útbaigazítást adott. Ez az élmény sokat hozzátett ahhoz a benyomásomhoz, hogy Malajzia egy nyitott és sokszínű ország. Különféle etnikumok élnek itt egymás mellett – malájok, kínaiak, indiaiak, sőt, az esőerdők mélyén őslakos közösségek is –, mindegyik a saját nyelvét, kultúráját és hagyományait követve. És mégis: ez a sokféleség egy olyan közös világot teremt, amelyben sokszor megtapasztalható a természetes együttélés.
Thaiföldhöz képest némileg zavaró tényező az, hogy Malajziában az iszlám államvallás erkölcsi szigora miatt sok-sok mindenhez alkalmazkodnia kell a turistának a viselkedés, és az öltözködés tekintetében.
Íme néhány tanács, ami nagy segítség lehet ebben a tekintetben:
Kriszta fotója
2024-ben Malajziában a sárga ruhák és kiegészítők viselése továbbra is korlátozott, mivel a kormány a sárgát politikai színként tartja számon, amely az ellenzéki mozgalmakhoz kapcsolódik. A sárga szín tiltása, amely 2011 óta érvényben van, továbbra is érvényes, bár a gyakorlatban a szabályok betartása változó. A helyi lakosok körében a sárga szín iránti érzékenység megmaradt, ami a politikai feszültségekkel és a társadalmi mozgásokkal függ össze. Ugyanakkor a királyi színként a sárga jelentősége továbbra is megmaradt, és sokan a sárga árnyalatokat az ünnepeken és különleges alkalmakon viselik.
Ázsiában – így Malajziában is – az udvariasság nem puszta formaság, hanem mélyen gyökerező társadalmi norma. Az egyik legnagyobb modortalanságnak számít például, ha valaki bal kézzel vesz át egy névjegykártyát, különösen egy társasági eseményen. Még ennél is nagyobb sértés, ha a kapott névjegyre egyszerűen ráteszi valaki az italát, nehogy elfújja a szél – ez gyakorlatilag azzal egyenértékű, mintha leköpné a másikat.
A helyes viselkedés ezzel szemben egészen pontos koreográfiát követ: a kártyát két kézzel kell átvenni, enyhén meghajolva, majd udvariasan el kell olvasni a nevet, mosolyogni, biccenteni, és csak ezután lehet eltenni – szintén tisztelettel, például zsebbe vagy tárcába. Ne feledjük: ez nem puszta formaság, hanem a „tiszta arc” kultúrája. Itt az udvariatlan embernek „nincs arca” – vagyis nincs társadalmi súlya.
Malajziában az üdvözlés különleges, szívhez szóló gesztus, amely messze túlmutat a puszta formaságon. Az emberek nem rázák meg egymás kezét úgy, ahogyan azt nyugaton megszoktuk, hanem lassú, elegáns mozdulatsort követnek. Szemben állnak egymással, kinyújtják a kezüket, majd finoman összeérintik ujjbegyeiket, mintha csak egy pillanatnyi kapcsolatot keresnének a másik jelenlétével.
Ezután a saját kezüket a szívükhöz emelik – ezzel a mozdulattal fejezik ki, hogy örülnek a találkozásnak, és hogy a másik ember helyet kap a szívükben. Ez a gesztus nemcsak udvarias, hanem mélyen emberi és megható, jól tükrözi a maláj kultúra bensőséges, tiszteletteljes viszonyulását a társas kapcsolatokhoz.
Egyértelműen a kínai és az indiai konyha dominál.
Malajzia gasztronómiájának egyik legfeltűnőbb sajátossága, hogy szinte minden fogásban felfedezhető a gyömbér – frissen reszelve, szárítva vagy főzve, valamilyen formában mindig jelen van. Ez az ízvilág szinte minden étkezésen végigkíséri az embert, legyen szó egyszerű utcai fogásról vagy éttermi vacsoráról. Mivel muszlim országról van szó, a disznóhús szinte teljesen hiányzik az étlapokról, helyette a csirke dominál, kisebb arányban pedig marhahússal is lehet találkozni.
A húsféléket gazdag halválaszték egészíti ki, hiszen a tenger közelsége és az ország partmenti fekvése bőséges kínálatot biztosít. Az ételekhez természetesen hozzátartoznak a friss, illatos, trópusi gyümölcsök is, amelyek egész évben elérhetők. Ezek közül kiemelkedik a hírhedt durian, amelyet emberfej nagyságú, tüskés külsejű termésként lehet felismerni – sokakat elriaszt az illata, de aki megkedveli, annak egy életre emlékezetes marad az íze. Számomra ez utóbbi már-már külön élvezeti cikké vált.
Malajziában a „steamboat” nevű étkezési forma igazi közösségi élmény, amely a kínai eredetű hot-pot, vagyis „forró fazék” helyi változata. Egyre népszerűbb nemcsak Kínában, hanem a délkelet-ázsiai régió számos országában, így Malajziában is, ahol a vacsorázás nem csupán evés, hanem szinte rituálé. A rendelés leadásakor többnyire fogalmunk sincs, mi vár ránk, csak annyit látunk, hogy a szomszéd asztalnál boldogan sürögnek-forognak az emberek – hát rábökünk mi is néhány tételre.A felszolgálás látványos és zavarba ejtő: először egy kis asztali rezsó érkezik, majd 10-15 tálkában nyers zöldségek, gombák, tészták, húsok, rákok, tojások, furcsa állagú húsgombócok sorakoznak fel, melléjük pedig tűzpiros, illatra is ijesztő mártogatós szószokat kapunk. Először csak nézzük őket, fotózunk, szagolunk, de nem merünk hozzányúlni – aztán megjön a kulcsdarab: a két rekeszes fémkondér, amelyben kétféle, már rotyogó alaplé bugyog, az egyik zöldes, a másik vöröses, egyik csípős, a másik még inkább.
A pincér fellobbantja a lángot, majd távozik – ettől kezdve minden a mi dolgunk: magunk főzzük meg, amit enni szeretnénk. A steamboat nemcsak lakoma, hanem élmény, amelyben minden falatot saját kezünkkel készítünk el, és közben felfedezzük az ismeretlen hozzávalókat, ízeket, textúrákat. Ideális választás azoknak, akik szeretnek játszani az étellel – és nem bánják, ha a vacsorájuk egy kicsit kísérletezés is.
,, Malajziában egy jó laksa leves és egy csirke satay mindig feldobja az ember napját. A laksa kókusztejes-currys levest takar bő tésztával, amelyet hússal és tengeri herkentyűkkel is készítenek. A satay pedig hús (itt csirke) nyársak mogyorós szósszal (itt is visszatér a mogyoró, akárcsak Vietnámban) isteni finom párosítás! Aki kóstolta, sosem feledi. " forrás
"A roti canaj a legjobb. Verhetetlen sós palacsinta szerű, amit az utcán sütnek meg előtted. Nyami."
Aki annyi idős, hogy még emlékszik erre az olasz (!) tévésorozatra: Sandokan, a maláj tigris. Egy pakisztáni születésű, indiai filmsztár játszotta a címszerepet: Kabir Bedi.
1983-ban minden A maláji tigrisről szólt, hát még egy évvel később, amikor a főszereplő Kabir Bedi megjelent a váci búcsúban több tízezer rajongója előtt.
Nem mellékesen, Sandokan egy kitalált hős, egy 19. századi kalóz. Emilio Salgari olasz író találta ki Sandokant.
A Neoton Família dalba foglalta a témát:
Egyetlen egy hajóval,
Néhány tucat kalózzal
Az igazságért harcolok,
S mégis csak kalóz vagyok.
Aki annyi idős, tán emlékszik azokra a strófákra, amiket az iskolás gyerekek mondogattak:
Szándokán
lóg a fán!
Seggét nyalja egy oroszlán!
avagy egy még költőibb 3. verzió:
Szándokááán,
lóg a fáán,
számolgatja a szőrt a faszán.
Melakában egy falfestmény hajaz Sandokanra, de feltehetően nem őt hivatott ábrázolni. - K. Kriszta fotója
Borneó - Labuan-sziget - N.K. fotója
Multikulti - K. Kriszta fotója
Harmincas évek - K. Kriszta fotója
K. Kriszta fotói
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.