ÚTIKRITIKA.HU / Mallorca

Mallorca neve a latin insula maior (a nagyobb sziget) kifejezésből ered, mivel ez a legnagyobb spanyol sziget.
Mallorca 3640 négyzetkilométer területű (akkora, mint Heves megye), 554 kilométer hosszú a partvonala, legmagasabb pontja az 1432 méter magas Puig Major. 870 ezren lakják a szigetet.
Mallorca a Földközi-tenger nyugati részén található, Barcelonától 248, Valenciától 261, Algirtól 315 kilométerre. A legközelebbi spanyol szárazföldi pont 170 kilométerre van Mallorcától.
Mallorca a Baleári szigetcsoport főszigetei közé tartozik, Menorca, Ibiza és Formentera mellett. Ezek közül Mallorca a legnagyobb és legnépesebb. Fővárosának Palma de Mallorca-nak 410 ezer lakosa van, tehát a sziget lakosságának fele itt él.
A szigeten a katalán és a spanyol (kasztíliai) a hivatalos nyelvek. A katalán 1983 óta egyenlően hivatalos nyelv a spanyol mellett, sőt manapság már első nyelvnek tekintik. A szigeten beszélt katalán dialektust mallorquí-nak nevezik.
Hihetetlen, de az Es Trenc nevű strandot évente több mint félmillióan látogatják, és évente 25 tonna homokot hordanak el minden szándékosság nélkül a papucsuk talpán, a lábujjaik között, vagy a törölközőkön. Minden turistaszezont követően szervezett formában pótolják az elhordott homokot.
A sziget északi fele mediterrán, teraszos művelésű, csodaszép tájakkal és lassan járató szerpentines utakkal vár mindenkit.

Időjárás és éghajlat

Az évi átlaghőmérséklet 18,7 fok. Átlagban 7.9 napos óra van egy nap. Azért esős napokra is kell számítani. Júliusban alig esik, október viszont az év legcsapadékosabb hónapjának számít.

Mallorca időjárása

Palma de Mallorca - Cala Major strand - szeptember végén 24-25 fokos tengervíz - Kriszta fotója

Történelem

Mallorca gazdag történelme a pre-talajóti kultúrával kezdődött, amely monumentális kőépítményeket emelt a szigeten már az i.e. 3000 körül. A föníciaiak és görögök kereskedőállomásokat hoztak létre a partvidéken, majd i.e. 123-ban a Római Birodalom elfoglalta a szigetet, amelyet Balearis Majornak neveztek el. A Nyugatrómai Birodalom bukása után vandál és bizánci uralom következett, míg 902-ben a mórok meg nem hódították, akik "Al-Mayurqa" néven közel 300 éven át virágzó kultúrát teremtettek a szigeten. A reconquista részeként Aragóniai I. Jakab 1229-ben visszafoglalta Mallorcát az iszlám uralom alól, megalapítva a rövid életű Mallorcai Királyságot, amely végül visszakerült az aragón korona alá. A sziget stratégiai jelentősége miatt a középkorban gyakran vált kalóztámadások célpontjává, ami erődítmények és őrtornyok építését eredményezte a partvonal mentén. A 17-18. században Mallorca gazdasága hanyatlásnak indult, és a sziget viszonylagos elszigeteltségbe vonult. A 19. század végén és a 20. század elején a szigeten teret nyert a katalán kulturális újjászületés, a Renaixença mozgalom. A spanyol polgárháború alatt Mallorca a nacionalista erők oldalán állt, és viszonylag kevesebb pusztítást szenvedett el, mint az ország más részei. Az 1950-es években kezdődött az a turisztikai boom, amely teljesen átalakította a sziget gazdaságát és társadalmát, egyben jelentős környezeti és kulturális változásokat is előidézve.

Manapság

Ma Mallorca a Baleár-szigetek autonóm közösség része Spanyolországon belül, gazdaságát túlnyomórészt a turizmus határozza meg, miközben folyamatosan keresi az egyensúlyt a gazdasági fejlődés és a fenntarthatóság között. Az utóbbi évtizedekben a mallorcai identitás és a katalán nyelv megőrzésére irányuló törekvések erősödtek, reagálva a globalizáció és a tömeges turizmus kulturális hatásaira.

Az idegenforgalomnak köszönhetően Mallorca egész Spanyolország leggazdagabb régiója. Évente kb. 14 millióan jönnek Mallorcára turistaként! Ez brutálisan nagy szám, ha figyelembe vesszük a sziget méretét. Pre covid adat.

A legtöbben Németországból és Nagy-Britanniából jönnek ide nyaralni, sokan kifejezetten bulizni (sőt tombolni). Németországban szokták Mallorcát a ,,17. szövetségi államuknak" titulálni.

Mallorca mára szinte Németország és Anglia nyári előszobájává vált – a turizmus intenzitása olyan mértéket öltött, amely a régi konkvisztádorok nyers mohóságát idézi, csak most nem aranyat visznek, hanem a sziget természeti kincseit és nyugalmát. Még a legfelelősségteljesebb látogatók is nyomot hagynának ekkora számban, de amit ott tapasztaltunk, az messze nem a környezettudatosság iskolapéldája volt. A városokat elözönlő "Drinking Team" és "Sex Teacher" feliratú pólókban masírozó társaságok, akik már délelőtt részegen kiabálnak a strandokon, inkább emlékeztetnek egy elveszett fesztivál utózöngéire, mint egy mediterrán sziget életéhez illő jelenetekre. Egy darabig még próbáltam elengedni a látványt, és visszamerülni az olvasásba. (Igaz, nem biztos, hogy szerencsés választás volt Konrad Lorenz A civilizált ember nyolc halálos bűne című könyve, miközben körülöttem élő illusztrációként kortyolták a dobozos sört a "mintapéldányok".)

A következő döbbenet nem is váratott sokáig magára: néhány fiatal férfi, vélhetően észak-afrikai bevándorlók, jókedvű kurjantásokkal vonult végig a parton, miközben vaskos papírkötegekből szórták szét az esti szórakozóhelyek reklámjait. Eleinte azt hittem, rosszul látok. A napozókra szórólapok kerültek – nem válogattak, aki aludt, annak a mellkasára pottyant a hír. A frissen nyomott, színes papírtenger perceken belül kavargó szélbe került, és a következő fuvallattal a tenger felé indult, hogy hullámokon lebegve vigye tovább a buli hírét.

Szerencsére ebből a tömegturizmusba fúlt nyári káoszból még aznap délután elmenekültünk egy csendes, nyugodt öbölbe – Cala Píba –, ahol újra hallani lehetett a szelet, a madarakat és saját gondolatainkat.

Ezen a szigeten az ember olykor már el is felejti, hogy Spanyolországban jár – sokkal inkább tűnik egy mediterránra költöztetett Németországnak. Hogy miért gondolom ezt? A turisták túlnyomó többsége német, a hotelekben és éttermekben a személyzet szívesebben (vagy csak) németül szólal meg, és még külön német nyelvű tévécsatornák és rádióadók is működnek. Mi ugyan nem így készültünk, de szerencsére ez a nyelv sem teljesen idegen számunkra, így hamar alkalmazkodtunk. A reggeliknél bratwurstot kínáltak, a pékségekben pretzelt, és még a reklámok is a bajor nyelvjárás ízeivel szólaltak meg. Egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy a német vendégek honvágyat éreznének – legfeljebb a Lidl vagy az Aldi helyi kínálatán bosszankodtak. Különös élmény volt: Spanyolországban jártunk, de németül hallgattuk végig a rádióban az időjárás-jelentést.*

Helyiekről

A helyiek a nyugalom szigetének nevezik a lakhelyüket, és valóban, a rengeteg napsütés, a tenger és a táj nem csak a utazót, hanem a helyieket is nyugodttá és boldoggá teszi. Tipikus spanyol életkedvvel állnak a dolgokhoz, bár főleg a vidéki településen érzékelni, hogy nem mindig boldogok a rengeteg turistától. Miközben belőlük élnek, azért megtanulták unni is őket, ez a helyenként csordában randalírozó brit és német fiatalok látványát elnézve nem is nagyon érthetetlen. A sziget hagyományos életmódját viszonylag rövid idő alatt változtatta meg az erőltetetten fejlesztett tömegturizmus és ennek minden negatív hozadéka, így sok helyi érzi úgy, hogy lassan kiszorul a saját szülőhelyéről. Pozitív hatásként szinte mindenki beszél angolul és sokszor németül is, nem vagyunk elveszve, ha nem értünk spanyolul.

A helyiek egyébként a katalán egy helyi változatát használják, amit viszont az átlagos spanyolul tudók kevéssé értenek meg, így hát végül mindenképpen az angol lesz a közös nevező. A helyiek többsége az anyaországhoz hasonlóan mélyen vallásos katolikus, ezért a nyaralóhely jellege ellenére se járkáljunk a strandokon kívül félmeztelenül, fürdőruhában, a templomokat, katedrálisokat pedig természetesen illő öltözékkel tiszteljük meg.

Spanyolul jól tudonak a helyi katalán nyelv nem lesz nagy öröm. Leírva inkább francia, hallgatva inkább portugál, de közel sem jöhet a szép és dallamos igazi spanyolhoz. A táblákon elsőként szerepel katalánul minden, utána spanyolul. Nagyon büszkék erre, kicsit le is nézik azokat, akik spanyolul kommunikálnak velük. Ez Palmában nem jellemző, de a vidéki bácsik nagyon büszkék a nyelvükre, kulturájukra.

Mallorca szülötte Rafa Nadal, akinek Manacorban, a szülővárosában múzeuma is van már. 1986-ban született.

Mallorca gazdasága jelentős részben a turizmusból él – a sziget bevételeinek közel fele ebből származik, és mintegy 150 ezer embernek ad munkát ez az ágazat. Mégis, sok helyi lakos panaszkodik: az árak elszálltak, a lakhatás egyre nehezebben megfizethető, és a mindennapi élet költségei is érezhetően emelkedtek. A panaszok nem légből kapottak: a főszezonban előfordul, hogy egyetlen éjszakáért akár 250–260 eurót is elkérnek egy egyszerűbb hotelben. Egyes családok már kénytelenek voltak kiköltözni Palma környékéről, mert a rövid távra kiadott lakások miatt nem tudták megfizetni a bérleti díjat. Sokan attól tartanak, hogy a sziget lassan elveszíti valódi arcát, és puszta turisztikai díszletté válik.

A fiatal mallorcaiak közül többen már csak szezonmunkákból élnek, miközben nem engedhetik meg maguknak ugyanazt a strandot, ahol a vendégek pezsgőt isznak a napágyból. Helyi civil szervezetek és polgármesterek egy része már régóta sürgeti a turizmus visszafogását, legalább korlátozásokkal vagy szabályozásokkal. A szálláskiadások adózása, az Airbnb-típusú lakások számának csökkentése és a túlzsúfolt strandok védelme egyre fontosabb kérdés lett. Néhány faluban már ki is tették a táblát: "A mi falunk nem eladó." A turizmus aranytojást tojó tyúkja tehát nemcsak gazdagságot hozott, hanem új feszültségeket is – amelyek hosszabb távon a sziget jövőjét is meghatározhatják.

Turista etikett

Öltözködés tekintetében - nyaralós szigetről lévén szó - nincsenek túl szigorú megkötések. A mallorcaiak azért maguk között megszólják azokat a külföldi nyaralókat, akik mosdatlanok, ízléstelenül öltözködnek, vagy koszos ruhában járnak közterületen. A helyiek ugyanis adnak a jó öltözködésre, szeretnek sportos eleganciával ruhát viselni.
Azért vannak szigorú szabályok, mint az, hogy pénzbüntetést kaphatnak azok, akik fürdőruhában járkálnak a strandokon kívüli területeken (ez persze nem vonatkozik a hotel belső területeire). Az 2014-ben hozott szabály előzménye, hogy a kávézók, éttermek menedzsmentjei megelégelték, hogy a külföldi nyaralók (főleg a britek) még nedves fürdőruhában ülnek be hozzájuk.
A mallorcai hatóságok újabban azt is tiltani akarják, hogy a strandolók üveget vigyenek a strandra.
Szigorítják a kerékpárosokra vonatkozó szabályokat. Nagyon büntetni akarják azokat a bicajosokat, akik a járdán közlekednek.
2018 május 1-jétől november 1-jéig duplájára emelték a helyi idegenforgalmi adót. Ami szálláshely előre nem jelöl általában.
Erősen korlátozták 2018-ban az airbnt, a szállodák legnagyobb örömére.

Mallorca több strandján is 120 és 300 euró közötti bírságot kockáztatnak azok a fürdőzők, akik fürdőruhában mennek ki a strand területén kívülre felfrissülni. Az "első alkalommal elkövetők" esetében azonban a büntetés általában megmarad egy figyelmeztetésnél.

Mallorcán tizenegy étteremben és bárban vezettek be mostanra öltözködési előírást. Ezek között van az El Chiringuito Beach House, a Bonito Kitchen & Cocktails, az Upper Mallorca. Tilos a hétköznapi ruházat, például a flip-flop, a pánt nélküli felsők, a focimezek és az egyes bárokat reklámozó pólók. Szintén tilos az utcai árusoktól vásárolt feltűnő darabok, például a sötétben világító sapkák. (2023)

Mallorca már régóta különböző intézkedésekkel próbál fellépni a mértéktelen bulizós turisták ellen. Ezért szigorú szabályokat léptettek életbe, amelyek tiltják az alkohol árusítását a kioszkokban és a szupermarketekben este fél tíz és reggel nyolc óra között.

Emellett Playa de Palma, S'Arenal és Magaluf térségében már nem engedélyezettek a happy hour, az all-you-can-drink ajánlatok és a szervezett kocsmatúrák. Magaluf, Sant Antoni és Playa de Palma all inclusive szállodái nem szolgálhatnak fel vendégeiknek napi hat italnál többet. (2023)

Gasztronómia

Mallorca konyháját különböző kultúrák alakították. A helyi választékok választéka meglepően bőséges, és sok benne a nagyon egyszerű paraszti étek, valamint érdekes a néha mór konyha öröksége. Szerencsére a szigeten sok olyan tipikus vendéglő található, ahol nem a szokványos nemzetközi ezt-azt nyomják, hanem a Mallorca-i specialitásokat.
Az alapanyagokat illetően a mediterrán konyha jellegzetességeitől nincs eltérés: zamatos paradicsom, paprika, cukkini, padlizsán és jócskán fokhagyma. Kiváló minőségűek a halak, a bárány- és a sertéshúsok. Használják alapvetően az olívát, a mandulát, a citromot és pompás fűszereket. A mallorcai ételekhez kiváló és egyedi zamatú helyi borokat kínálnak.
A mallorcai konyhában jellemző szereplők a levesek, amik gyakran inkább sűrű egytálételek.
A sopa Mallorquin pl. egy istenes, sűrű, húsos egytálétel.
A közeli Katalónia és Valencia konyhájához hasonlóan a szigeten is elterjedtek a rizsételek. Ezek nagyon tartalmas étkek, főleg, ha a szigetbelső valamelyik, helyiek által erősen frekventált vendéglőjében főzik.
A mallorcai éttermekben a hús többnyire disznó és bárány, marhahúst inkább a baszk vagy a galiciai konyhára specializálódott vendéglők kínálnak.
A halételek szezontól függően ezek közül kerülnek ki: farkassügér, aranycsíkos keszeg, rombuszhal, tengeri csuka, arany makréla, tőkehal, tintahal, ördöghal, szardínia, tonhal, dévérkeszeg. Persze a legjobb halvendéglők a kikötők közelében vannak.
Az ensamiadas nevű édesség abszolút helyi specialitás. Máshol ilyet nem sütnek. Habkönnyű kalács, amit valamiért zsíros tepsiben sütnek és porcukorral szórnak meg. Nagyon finom reggelire egy kávéval.