ÚTIKRITIKA.HU / Seychelle-szigetek

Seychelle-szigetek

Időjárás | Földrajz |Történelem | Manapság | Emberek | Turista etikett |Helyi konyha| Fotóegyveleg

.

Pajer Dani fotója

Időjárás és éghajlat

A globális felmelegedés következményeként az egész világon nehezebbé vált az éghajlati jellemzőkről biztosat mondani. Túl sok a bizonytalanság, és Seychelles esetében sem lehet túl sok biztosat kijelenteni. A Seychelles szigetein egész évben meleg, trópusi a klíma, de persze vannak olyan jellegű eltérések, amelyek ismeretében megfontolhatjuk az utazás időzítését. Ami biztos: 24 és 30 fok között váltakozik a nappali hőmérséklet, mindig valamilyen mértékben párás a levegő, nincs külön meghatározható száraz évszak és az időjárást a szelek befolyásolják leginkább. Az októbertől áprilisig terjedő időszakban a szél északnyugatról fújva melegebb levegőt hoz több csapadékkal, míg májustól szeptemberig a délkeleti szél hűvösebb, szárazabb időjárást eredményez. A március-április és október-novemberi időszakok szélcsendesek.

Az eső hirtelen ered el, és elég heves tud lenni. A legtöbb eső a magasabb részekkel (900 méter körül) is rendelkező Mahén és Shilouette-en van. A legesősebb évszak a január, a legszárazabb általában a július és augusztus. A Seychelle-szigetek nem esik bele a ciklonzónába, bár az Indiai-óceánon előforduló ciklonok eredményezhetnek borongós, esősebb időt december és március között. A páratartalom egész évben 80% körül mozog, ami napi 6-8 órás napsütéssel párosul.

A főszezon december-januárban és július-augusztusban van. Sznorkelezni és vitorlázni egész évben pompásan lehet, szörfözni májustól szeptemberig, horgászni októbertől áprilisig, búvárkodni áprilistól októberig, túrázni májustól szeptemberig lehet a legjobban. A teknősök a tojásaikat októbertől februárig rakják le, melyből január és április között kelnek ki a kicsik. A madarak április-májusban költenek, és szeptember-októberben lehet a költözésüket legjobban megfigyelni.

"Seychelle-en, Mahé-n februárban, azaz a tulajdonképpeni esős évszakon belül voltunk. Szerencsére végig sütött a nap. Azért azt tudni kell, hogy az esős évszakban (december-március) magas a levegő páratartalma és emiatt a száradásra kirakott ruhák, az ágyneműk, a törölközők némiképpen nyirkosak maradnak. Na és az esős évszakban több a szúnyog, azaz több szúnyogirtót kell vinni." (B. D. , 2014)  

---

"Novemberben voltunk ott és három teljes napunkat elmosta a folyamatos eső. Azt mondták a helyiek nekünk, hogy ez nem jellemző. A többi napon viszont volt sok napsütés, némi felhővel." 

Földrajz

Az Indiai-óceáni ország Magyarországtól 6800 kilométerre fekszik, az Egyenlítő vonalától kb. ezer kilométerrel délre. Az Afrika partjaitól 1500 kilométerrel keletre fekvő állam mindössze 455 km2 területű (kisebb valamivel, mint Budapest). Máig vitás, hány szigetből is áll ez az ország, a források szerint 150-155 között ingadozik a számuk. Van közel 113 korallsziget és 42 gránitsziget. A turizmus és látnivalók szempontjából szinte csak a gránitszigetek érdekesek, a 3 nagy sziget is ezek közé sorolható.

• A képekről és prospektusokból ismert fehér homokos, hatalmas gránitsziklás partok mára a sziget védjegyévé váltak.
• A fősziget Mahé, ez teszi ki az ország területének több, mint egyharmadát. A 82 ezer fős lakosság 80-90%-a is itt él, és itt fekszik az ország fővárosa, Victoria is.
• Az ország legmagasabb pontja a sziget középső részén, 905 m-es tengerszint feletti magasságon van. Errefelé gazdag növény- és állatvilágú trópusi esőerdő borítja a vidéket. A partokon hosszú strandok várják a fürdőzni vágyókat.
• A második legnagyobb sziget Praslin a maga 38 négyzetkilométerével. Mindössze 44 km-re van Mahétől északkeletre. Egy része természetvédelmi terület, és a sziget 3 gyönyörű stranddal is büszkélkedhet.
• Nagyon közel fekszik hozzá a harmadik legnagyobb sziget, La Digue. A nagy jelző akár túlzásnak is minősíthető, hiszen 10 km2-ét könnyedén be is lehet bringázni. A kétezer fős helyi lakosságon kívül számos turista fordul itt meg, akik a világ elől szeretnének elbújni. Nyugati oldala lakott, keleti oldalán eldugott öblök követik egymást.

   Seychelle-szigeteki nemzeti lobogó - a román és a magyar zászló kombinációja.... 

A dzsungeltől  ne féljünk, szerencsére a Seychelle-szigeteken nincs emberre veszélyes állat. Még a szúnyogok is kevésbé kínzóak, mint a magyar mutánsok. De azért szúnyogirtóval, naptejjel pakoljunk fel rendesen és persze rengeteg vízzel, ha túrázni indulunk. A legfélelmetesebb állatuk a hatalmas banánpók. De neki is csak a kinézete az, nem csíp, nem harap.  forrás

---

Az állandó magas páratartalomnak, a hőmérsékletnek, sok napsütésnek és persze esőknek hála mindenhol buja, hatalmas levelű trópusi növényekkel fogtok találkozni, partok közelében pedig sok mangróvéval; minden egyszerűen meseszép! 🌴 Az állatvilág is káprázatos, szárazföldön és vízben egyaránt, tényleg leírhatatlan az egész, ezt meg kell tapasztalni🤩 Kóborkutyus van egy pár, de barátságosak és nem kunyerálnak orrba-szájba, ha adsz nekik enni, annak örülnek, viszont nem tapadnak rád🐕 Aminek kiváltképp örültünk, hogy szeméttel-szemeteléssel alig találkoztunk, Mahé-n volt pár kuka, amiket az előbb említett kutyusok felborogattak a lakomáért, de ennyi🚯 Szúnyogból egyet láttam, az is megcsípett👍🦟 De nem ám a dzsungelben vagy egy mocsaras részén történt, hanem az egyik hotel éttermében...😅 (2023)

Történelem

Gyorsan lepörgethető az ország története, hiszen a 18. századig lakatlanok voltak a Seychelle-szigetek. Átmenő mozgás volt előtte is, mivel a kelet-afrikai partok tájékán hajózó arab kereskedők, majd portugál felfedezők és kalózok bizonyosan járkáltak itt-ott a szigeteken, még sírokat is hagytak maguk után. A franciák voltak azonban az elsők, akik a 18. század második felében letelepedésre is érdemesnek találták a szigeteket. Aztán a britek és a franciák vetélkedtek a terült birtoklásáért. A Seychelles a 19. század elején aztán brit birtokká vált. A szárazföldi Afrikából sok rabszolgát hordtak ide, és a rabszolgaság eltörlése után ők a szigeteken maradtak végleg. Ami a fehéreket illeti, érdekes módon a britek csak uralták a szigeteket, de az európai telepesek nagy többsége francia maradt. Ezért aztán nem hivatalosan a francia, illetve annak egy helyi elkorcsosult változata, a kreol lett a leginkább használt nyelv.

A britek száműztek a szigetekre elítélteket, ami aztán nem vált bizony elviselhetetlen büntetéssé, mivel a rabok egész jól élvezték az idilli trópusi életet, hisz nem voltak bebörtönözve. A britek közömbösségére jellemző, hogy csupán a 20. század elején lett a Seychelles hivatalosan gyarmat. A 20. század hatvanas éveiben jelentek meg azok a politikai pártok, amelyek az ország függetlenségét célozták meg. 1976-ban aztán hosszú évek alkudozási folyamatát követően az ország függetlenné vált.

Az országban két nagy párt volt, az egyik inkább jobboldali, a másik pedig inkább baloldali irányzatú. A demokrácia megteremtéséhez vezető út folyamán rengeteg viszály volt, sőt még fegyveres puccskísérlet is. Összességében azért elmondható, hogy az afrikai államok nagy részéhez képest a Seychelles-en konszolidált állapotok alakultak ki. Ez amúgy kedvezett annak is, hogy a turizmus kifejlődjön, hiszen a békés körülmények alapvető feltételek voltak ahhoz, hogy ide a távoli Európából nyaralók jöjjenek.

"Az 1800-as évek második felében az angolok törvényt hoztak a rabszolga kereskedelem ellen, az angol felségvizeken tartózkodó arab rabszolga kereskedő hajókat az angolok rendre elfogták és a rajtuk hánykolódó rabszolgákat általában a legközelebbi helyre szállították. Így került a Seychelle-szigetekre közel 10 év alatt nagyjából 2-3000 felszabadított rabszolga, ők eredetileg valahonnan Fekete Afrika távoli területeiről származtak. Ekkor merült fel a kérdés, hogy mit csináljanak azokkal a gyerekekkel, akik így szülők nélkül kerültek ide. 1875-ben iskolát hoztak létre magasan a hegyekben, ez a mai Mission Lodge, itt amíg el nem érték a 16 éves kort, szerzetesek felügyelete alatt nevelkedtek és megkeresztelkedtek a felszabadított rabszolgagyerekek. A kezdeményezés sajnos csak kb. 10 évig volt életképes, utána anyagi okokból bezáratták az intézményt. Ennek maradványait illetve a csodás tájat tudjuk innen megtekinteni napjainkban." forrás

Manapság

Seychelles az afrikai kontinens országaihoz képest akár jómódú országnak is minősíthető, európai viszonylatban viszont inkább szegénynek. Az ország elsősorban a turizmusból és a halászati iparból él. A munkaerő csaknem egyharmada a turizmusban van alkalmazásban. Túl jól nem áll az ország, hiszen folyamatosan pénzügyi, devizagazdálkodási problémákkal küszködik. Lám ott is az IMF tölti be a szigorú nevelő szerepét. A demokrácia gépezete csikorogva, de működik, politikai pártok feszülnek egymásnak. A turisták békés körülményeket találnak, és a terrorizmusnak sincs semmi jele. Az egymást követő kormányok hangsúlyozottan foglalkoznak környezetvédelmi ügyekkel és nem kevés sikerrel próbálják egészséges keretek között tartani a turisztikai fejlesztéseket. Hála nekik, nincsenek borzasztó toronyépületes hotelek, viszont az államháztartás szegényessége miatt sok olyan infrastrukturális problémát nem tudnak megnyugtatóan rendezni, ami azért kihat a turizmusra is (pl. szemételszállítás, csatornázás). Az a turista, aki előtte már járt Mauritiuson, jellemzően azt konstatálja, hogy Seychelles szegényebb ország. Mauritius fővárosa Port Louis és Seychelle fővárosa, Victoria között nagy a különbség. Victoria picike, provinciális, kissé szakadt város, bár a turista hangulatát rontó nyomor nincs.

Itt is az elmaradhatatlan böngészés az iPhone-okon - f.j. fotója

"A Seychelle-szigetek azon helyek egyike Afrikában, amelynek meglátogatása nagyon sokak álma és amellyel kapcsolatban szinte soha, semmiféle negatív hír vagy információ nem lát napvilágot. Azon szerencsések pedig, akik egyszer (vagy többször) már eljutottak ide, soha nem felejtik el az élményt, amelyet a csodás szigetek nyújtottak. A hihetetlenül tiszta, kék óceánt, a fantasztikus partokat, a kedves embereket és a paradicsomi állapotokat. Persze itt sem volt mindig békés a helyzet. Az 1976-ban függetlenné vált országban a függetlenné válás utáni évtizedben több különböző puccsot kíséreltek meg a hatalmon lévő elnök ellen. Az egyikben 45 európai zsoldos, Hoare brit százados vezetésével próbálta meg elfoglalni Victoriát, a szigetek fővárosát (ez volt az Anvil-akció, majd egyszer erről is posztolok), és átvenni az uralmat, de a hadsereg ezt meghiúsította, és a zsoldosoknak menekülniük kellett.

Mindenképpen szeretném előzetesen elmondani, hogy ezek a problémák nem mérhetőek a mondjuk Guineát és a többi nyugat-afrikai országot sújtó drogproblémákhoz, és egyáltalán, ezek a dolgok a szigeteken a turisták számára észrevehetetlenek, a közbiztonság tökéletes és jelenleg a kormányzat is megfelelően tudja kezelni a helyzetet. Egyébként az ország adóparadicsomként betöltött szerepét is tisztázni kellene, hiszen sok esetben pénzmosásra használják fel az itt alapított cégeket, amelyek közül egyesek a drogüzletben is érintettek lehetnek. Erre ugyan kevés a bizonyíték, de más, hasonló helyzetű országok tapasztalatai alapján lehet benne valami. A legelterjedtebb drog egyértelműen a cannabis, és bár elhelyezkedése miatt a Seychelle-szigetek nem igazán tranzitország, azért Madagaszkárról sűrűn érkeznek kisebb szállítmányok a "fűből". Az országban a droggal kapcsolatos bűncselekmények mellett inkább csak kisebb lopások történnek, durvább bűncselekmények (rablás, gyilkosság, nemi erőszak stb.) szinte ismeretlenek errefelé, bár 2008 történelmi év volt az országban: két gyilkosság is történt. Összességében elmondható, hogy a szigetek továbbra is Afrika legbiztonságosabb országának számítanak, de ahogy a fentiek és az alábbi videó is mutatja, a drogkereskedelem egy olyan probléma, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni." (2009) forrás

Emberek

A helyiek nagyon barátságosak és leállnak veled beszélgetni, minden hátsó szándék nélkül és nem rámenősek, nem tukmálnak rád semmit! Korrektek, és nem csapnak be! (o.b., 2023)

---

Ebben az országban mindenki a turistákból él. Hotelszemélyzetnek tekintheted az egész lakosságot... (2024)

---

Nem csak a hotelek alkalmazottai, de úgy amblokk a helyiek kedvessége és hozzáállása is páratlan, a kis mérete miatt ebből/belőlük is többet tapasztaltunk La Digue-n. Pár példa: az egyik kis parti bárban, ahol melegkonyha is volt, épp karácsonyi zene szólt, természetesen reggae-s feldolgozásban, és pont beláttunk a nyitott konyhaajtón, ahonnan a szakács srác kinézett ránk és elkezdett nekünk röhögve táncolni a beat-re 😄Ugyanitt a pultos nénike az utolsó napunkon mondta, hogy hát még nincs nyitva a konyha, de összedob valamit, ha sietünk és éhesek vagyunk (de nem terheltük ezzel)😍 Egy másik bárban Mario akkor is kiáltva-karlengetve köszönt nekünk, ha csak elbicajoztunk előttük🤎 A Grande Soeur szigeti kiruccanáskor Alex, a gondnok is összebarátkozott velünk, de Mahé-n is akadtak jó példák, egy kis minimartban a 160cm körüli hölgyemény nevetgélve megkért, hogy vegyem le neki a szalvétát a felső polcról, mert különben létráért kell mennie, úgyhogy folyamatosan pozitív kisugárzásokba-rezgésekbe botlottunk🫂 (2023)

---

A helyiek kinézete tükrözi azt, hogy a szigetcsoport hajózók, népek vándorlásának, betelepedésének volt a színtere évszázadokon át. Ehhez hozzáadódott a szigeteken élő emberek közötti keveredés, ami miatt bőrszín dolgában sok-sok árnyalat látható a lakosokat nézegetve. A legtöbb a kreolos színű, de sok az afrikai fekete, az arabos, kínai és akadnak helyi fehérek (franciák, angolok) is. Hivatalosan nem győzik hangsúlyozni a nemzet egységét, és az etnikai, bőrszín szerinti különbözőség lényegtelenségét. A hétköznapi valóságban viszont igenis van jelentősége a bőrszínnek és a helyiek az egymás közötti kapcsolatokban nagyon számon tartják. Jellemzően a társadalmi presztízs a bőr színének világosságával egyenes arányban növekszik. A függetlenné válás óta is a kis létszámú fehér lakosok közül kerülnek ki a politikai vezetők. A gazdaságban és különösen a kereskedelemben már ez némileg kevésbé érvényes.

f.j. fotója

A helyi népek 90 százaléka katolikus, a többi mozlim, hindu vallású és anglikán. Az emberek többsége kreol nyelvet beszél. A helyi népek a hivatalos vallásuktól függetlenül ilyen-olyan mértékben hisznek a szellemekben, sőt a boszorkányságban is. Az angol a hivatalos szervek nyelve, és sokan beszélnek franciául is. A helyi népek békések, barátságosak, és - legalábbis látszatra - boldogoknak, kiegyensúlyozottaknak tűnnek. Lazán, komótosan élnek, és talán tudatában is vannak annak, hogy mennyire békés és szép helyen élnek. A külföldi látogatóhoz a turizmusban közvetlenül nem érdekelt lakosok nem közelednek diszkrétségből, tartózkodásból. De ha a turista segítségre szorul, meg akar valamit kérdeni, akkor nagyon szívesen segítenek.

f.j. fotója

Turista etikett

A helyi népek jelentős része eléggé babonás. Érdekes módon nem szeretik a személyre és különösen a gyerekre vonatkozó dicséreteket, mert ezek szerencsétlenségeket hozhatnak. A turista nyaralásának békessége érdekében jobban teszi, ha valamennyire felveszi a helyiek kényelmes, laza életritmusát. Amúgy nyaraláskor mi is lehet annyira sietős? Nem érdemes túlontúl idegeskedni azon, hogy akár a szállodában, akár azon kívül a szolgáltatók lassú ütemben munkálkodnak. Lehet viszont számítani a helyiek jóindulatú mentalitására. Mivel kicsi az ország, szigeteken élnek némileg elszigetelten, kevesen vannak, így a helyi emberek többnyire vigyáznak arra, hogy ne hozzák őket rossz hírbe.

A turistának kényelmes dolog, hogy a Seychelles-en az öltözködési szokások lazák. A turista nyugodtan flangálhat nyárias, lenge öltözékben, mert nem szólják meg. A túlzásoktól azért tartózkodni kell. Nem biztos, hogy pont egy népes strandon kell a turista nőnek fedetlen keblekkel napoznia. Amúgy is az európai nőknek tartózkodnia kell a kihívó magatartástól, mert azért a helyi népek kultúrája eredendően szégyenlősebb. Egyes szállodákban előírhatnak öltözködési kódexet az esti vacsorázáshoz, s ez többnyire csak annyit jelent, hogy a férfiak hosszú nadrágban legyenek (az orosz turistáknak mindegy, mert ők nem tartanak be előírásokat).

Gasztronómia

,, A Seychelle-szigetek az úgynevezett kreol konyha csúcsát képviseli, tagadhatatlan, hogy itt készítik az Indiai-óceán térségének legízletesebb ételeit. A tenger gyümölcsei és a rizs a leggyakrabban használt alapanyagok, ezeket egészíti ki a rengeteg féle gyümölcs, zöldség és fűszer. Számtalan egzotikus halat – cápát, barracudát, polipot, tintahalat – kóstolhattunk meg szállodánk pálmafák alatt berendezett tengerparti étteremében, miközben hatalmas kókuszdióból szürcsölhettük a világ legtermészetesebb frissítőjét. Victoria azonban nemcsak piacával nyújt felejthetetlen természettudományos kalandozást. A kókuszdiót lékelő, friss halakat cipelő, fűszereket adagoló árusok kellemes nyüzsgése után a város botanikus kertje jóval sterilebb, mégis pompás ízelítőt nyújt a kerítések közé zárt édenkert csodálatos növényeiből. (2019)" forrás

Fotóegyveleg

f.j. fotója

f.j. fotója

Fővárosi fiatalasszonyok - f.j. fotója

Vissza az elejére

Kommentek