Látnivalókról sok fotóval

Általában minden látványosság fizetős. 9-10 euró/fő a belépőjegy. Gyerekkedvezmény szokott lenni, általában féláron jutnak be a csemeték. Nyugdíjas kedvezmény viszont sehol sincs, amit megmagyaráz az, hogy a látogatóknak legalább a fele nyugdíjas. Nem érné meg. Léteznek belépőjegyes kombinációkra, amik vagy 3 vagy 4 vagy 6 látványosságra szólnak, így picit olcsóbban jön ki, mintha mindegyiknél a teljes árú jegyet vennék meg. Ezt bármelyik látványosságnál a pénztárnál meg lehet venni, amit először meglátogatnak, a többinél pedig, csak kezelni fogják a jegyet. Ezért érdemes vigyázni rá és nem otthon hagyni. :)

Lanzarote, mint turista célpont gyakorlatilag César Manrique fejéből pattant ki. A művész Arrecife szülötte, aki a 60-as években álmodta meg Lanzarotét újra. Ide is költözött, majd előbb a Jameos del Agua, majd a Mirador del Rio, a Jardin de Cactus és a Cueva de los Verdes alkotójává vált. Sokoldalú művész volt ő, rendkívül ötletgazdag. Pontosan be tudta mérni, hogy egy-egy természeti szépség önmagában kevés ahhoz, hogy a látogatók pénztárcája kinyíljon. Megfelelő tálalás is szükséges volt hozzá, ez az, amit ő talált ki remekül. A hatvanas években éplüt háza ma a nevét viselő alapítvány tulajdonaként kiállítóteremként működik. Második háza, amelyben haláláig Haríában élt szintén látogatókat fogad.

Örökségét a saját maga által alapított alapítvány kezeli Az alapítvány, nyilván nem váletlenül igyekszik egy kellemes, szórakoztató lokálpatriótának beállítani César Manriquét, aki mellesleg roppantul tehetséges festő, építész és általában művészeti mindenes is volt. Visual artist, ez lenne a mai cimkéje. Kicsit azonban megkapargatva a felszínt, sokkal érdekesebb dolgora lehet bukkanni. Igazából megrázó annak a pont száz éve egy , a világtól elzárt, igen szegény kis szigeten született pasinak a története, akinek élete első megrázó eseménye az volt, hogy besorozták Franco seregébe. Aktívan harcolt is állítólag, majd miután Katalóniából hazatért, elégette az egyenruháját és soha többé nem beszélt a vele történtekről. Annyira nem, hogy Madridba ment tanulni, festő lett, békésen építette a karrierjét. Azonban a felesége halála annyira megrázta, hogy hirtelen New Yorkig jutott, ahol viharos gyorsasággal jött rá, hogy inkább a fiúkat szereti. Ennek ellenére szebbnél-szebb lányokkal vette magát körül, legalábbis a hivatalos propaganda szerint. Majd onnan hazatérve fogott hozzá, hogy Lanzarote szigetét összművészeti alkotássá változtatva felvirágoztassa a minőségi turizmust. Amiben gyerekkori barátja és más helyi hatalmasságok segítették. Nyilván anyagilag is, hiszen a 60-as években a Franco éra nagyot nyitott a turizmus fejlesztése irányába. César Manrique lehet, hogy nem volt hibátlan, de Lanzarote annyira sokat köszönhet neki, hogy ezt mindenki elnézi neki. Minden műve abból indul ki, hogy a helyi sajátosságok felhasználásával épít valami újat és modernet. Fontos a tökéletes harmónia természettel. íellenezte az óriásplakátokat, nincs is a szigeten. Ellenezte a magas házak építését, ebből csak egyet sikerült felhúzni. Egyszóval ő volt itt mindennek az elindítója, meghatározója. És nem aidsben, sima közúti balesetben halt meg 1992-ben.

Mirador del Rio

César Manrique talán legszebb munkája. Ideális az elhelyezkedése, csodás a kilátás onnan és sikerült egy, a természettel teljes harmóniában álló épületet emelni ide. A többszintes, teraszokkal, kilátókkal tagolt építményben egy bár is helyet kapott, ahol az üveg mögül csodálhatjuk a kilátást. Persze az árai nem éppen visszafogottak, de nem gond. A belépőjegy 9.5.- euró, gyerekkedvezmény van. Ha csak egy látnivalót szeretnénk Lanzarote szigetén megnézni, ez legyen az.

,, Nemcsak Lanzarotte, de a világ egyik legszebb kilátója is. Csodás panoráma tárul a Chinijo-szigetvilág három piciny földdarabjára, köztük a La Graciosa-szigetre. A természetbe szervesen illeszkedő építmény César Manrique tervei alapján épült egy kőszirt tetején. Nemcsak teraszairól, de panorámaüveges kávézójából is gyönyörködhetünk a fenséges látványban." forrás

Kriszta fotói

La Graciosa szigetecske innen - Kriszta fotója

César Manrique háza

Haríában található, a falu központjától 5-6 percnyi gyaloglásra. Érdekessége, hogy 1988-tól 1992-ig lakott itt César Manrique. Azaz eléggé modern fürdőszobákat, konyhát, stb láthatunk. Legérdekesebb része a műterme, ahol fura módon még az üres higítós üvegek is kiállítási tárgyak lettek. Klassz a kocsija, ezt a designt a seatnak tervezte a mester és a mai napig találni még kocsikat a szigeten ezzel a mintával. Ráadásul ritkán lát az egyszeri turista ennyire szép wc bejáratot, mint itt.

,, A sziget híres szülötte, a képzőművész és építész César Manrique több alkotással is rátette névjegyét Lanzarotéra. Öt vulkáni „buborékba” épített bioházába olyannyira beengedte a természetet, hogy a látogató alig érzékeli, mikor jár a házban, s mikor a tájban…" forrás

Érdekes figurája volt a szigetnek egy fura képzőművész, César Manrique: leginkább Salvador Dalihoz hasonlítható a tevékenysége, ám épületeket is alkotott. Saját egykori háza ma múzeum, részben a lávamező alá vájt „szobák” füzérével, szintén földalatti úszómedencével, ha a szigeten járunk, ezt is tekintsük meg." forrás

Kriszta fotói

Haria

A sziget északi részén fekszik. Gyakorlatilag ez az egyetlen mezőgazdasági termelésre alakalmas része a szigetnek, nagyon meg is becsülik. teraszokat alakítanak ki a földeken, különböző formákban ugyan, de céljuk mindig az, hogy megállítsák a talajt. Vulkáni hamuban nő a szőlő, érdemes megnézni. Haría egy 5000-es létszámú kicsi, de régi település. Nagyon szép a főtere (Plaza de la Constitución). Mai magas látogatottságát azonban César Manriquének köszönheti.

Kriszta fotói

Jameos del Agua

César Manrique első turisztikai indíttatású műve 1968-ból. A jameo egy kb vulkanikus tengerszem, kicsi földalatti tó. Nagyon szépen kitalált, kialakított látványosság, étteremmel és koncertteremmel. Nem annyira nagy szám, mint a Mirador del Rio, de egyedi.

,, Vulkáni barlang, földalatti tó csak itt található albínó rákocskákkal, pálmakert, mesterséges tóval, valamint koncertterem és múzeum találhatók a sziget egyik legizgalmasabb attrakciójában." forrás

Kriszta fotói

Cueva de los Verdes

A Jameostól két percnyire található nevezetesség. Természetesen César Manrique és a vele együtt dolgozó csapat műve ez is. Csak csoporttal látogatható, a látogatás kb 40-50 percet vesz igénybe. Nem ajánlott kisgyerekeseknek, ha nem szeretnék cipelni a gyerkőcöt. Nem ajánlott térd- és lábfájósoknak a sok lépcső miatt. Klausztofóbiások pedig minek is mennének egy barlangban a föld alá? Szezonban elképzelhetőek sorok a pénztár előtt, szezonon kívül általában gördülékeny a bejutás. Érdekes élmény, de az aggteleki cseppkőbarlanghoz képest a kanyrban sincs. Mire az ember ide eljut, általában már annyira természetesnek veszi azt, hogy minden lávára épült, mindent a láva mozgása alakított ki, hogy ennél már fel sem tűnik.

Kriszta fotói

Caleta de Famara

A Playa de Fámarához tartozó település. Eredetieg halászfalu volt, ennek nyomait ma is viseli, de ma már szinte teljes egészében a szörfösökből él. Szörfórák, kölcsönzők, ruhaboltok és rengeteg szörfös mindenfelé. Nagyon jó és drága éttermeket is találhatunk a településen, ne dőljünk be az egyszerű külsőnek.

Kriszta fotói

Playa Blanca

A sziget legdélibb részén fekvő, egykori halászfalunak sikerült eredeti arculatát és nyugalmát megőriznie úgy, hogy az utóbbi években a nyugalomra vágyó vendégek egyik kedvelt településsé fejlődött. Finom homokos strand és két mesterségesen kialakított öböl, a parti sétányon pedig sok bár, étterem és kávézó várja a vendégeket. Érdemes ellátogatni a közelben fekvő és méltán híres „Papagayo” strandokra. Ha egy igazán különleges tengerparti élményre vágyunk érdemes felkeresni a szomszédos Fuerteventura gyönyörű türkizkék színű tengerét Jandia partjainál. Playa Blanca kikötőjéből kb. 45 perces kompúttal juthatunk át Fuerteventura északi kikötőjébe és néhány órás autókázás után érkezünk meg a sziget déli részén fekvő Jandia legszebb tengerpartjára „Sotavento”-ra

Kriszta fotói (naplemente filter nélkül)

Timanfaya nemzeti park

Tömegközlekedéssel nem elérhető, így a megközelítése vagy bérelt autóval vagy szervezett túra keretein belül megvalósítható csak. Fejenként 10.- euróba kerül a belépés. A nagy sor szinte állandó, kb. egy órás sorakozással kell számolnia annak, aki délelőtt szeretne bemenni a parkba. A belépőjegyben benne van a buszos kirándulás is. A parkban egyedül nem lehet közlekedni, mindenkinek a buszos körút a kötelező. A buszon három nyelven is emondják az 1730-as kitörések történetét, spanyolul, angolul és németül. Maga a buszos körút cca fél órát vesz igénybe, nagyon jópofa. Érdemes az első üléseket elfoglalni gátlások nélkül, mert valóban onnan a legjobb a látvány. Összesen cca két órát kell rászánni, a közeli nevezetességekkel együtt kb négyet.

Nagyon szépen megfigyelhető az, hogy köszönhetően annak, hogy lezárt terület, a növényzet és az élet hogyan, milyen lépésekben kezdi el a tájat újra benépesíteni. Kicsiny cserjékhez és némi állatvilághoz kelett cca 300 év úgy, hogy a sziget másik része folyamatosan lakott volt.

,, Van itt egy csodálatos természetvédelmi terület, a Timanfya National Park, mely csak vezetett túrával, autóbusszal látogatható. A bejáratnál jegyet váltottunk az autóra (9 Euro), majd ünnepnap (május 1) lévén, 1 km-t 20 perc alatt araszolva tettünk meg a déli kánikulában. Szóval, sokan voltak, érdemes korábban odaérni. A parkolóban már elénk tárult a bíbor és fekete sivatag a vulkáni kúpokkal! Több autóbusz is indul a turistákkal, fél órás körbevezetés alatt spanyol, angol és német nyelven ismertetik a kitörések rövid történetét, melyet egy helyi pap feljegyzéseiből ismerhetünk meg. Elképesztő ez a hely! A természet megint megmutatta, hogy a semmiből milyen csodát gyúrt össze barna, vörös, fekete és sárga színekben, csupán homokból. forrás

Ezernyi színben pompázó kisebb-nagyobb kráterek, megkövült lávafolyamok, a háttérben pedig az óceán kékje: az 52 négyzetkilométeren elterülő vulkánpark nem csak a vulkánok szerelmeseit nyűgözi le. A látszólag kietlen, holdbéli táj mintegy 200 növényfajnak is otthont ad. A központi kráter pedig, még mindig mutat aktivitást, a tetejére épített grill étteremben (El Diablo) a tűzhányó hőjét használják grillezéshez. forrás

A Timanfaya Nemzeti Park és benne a Montañas del Fuego (a Tűz Hegyei) kötelező program. Ennél közelebb aktív vulkánhoz nem nagyon lehet kerülni. Mindenhol leírják, és tényleg igaz, olyan intenzív a mélyben a tevékenység, hogy még
a látogatóközpont előtt heverő kavicsok is felmelegednek. Olyannyira, hogy égetik az ember kezét.

A parkőrök azzal szórakoztatják a nagyérdeműt, hogy vizet öntenek egy lyukba, majd a pillanatok alatt forráspontig hevülő víz gőzpára formájában, gejzírként csap ki a mélyből. Egy üregbe pedig rőzsét dobnak, amely hamarosan magától meggyullad.

A központtól indulnak azok a buszok, amelyekkel körbeviszik a látogatókat a legkietlenebb részeken. Egyénileg túrázni, autózni tilos és életveszélyes, ezt érdemes komolyan venni. A buszon több nyelven tájékoztatnak a fontosabb információkról.

A rövid körút után érdemes beülni a látogatóközpont éttermébe, már csak a látványos kemence miatt is. A mélybe vájt, kúthoz hasonló építmény tetején grillrácson sülnek a friss húsok, halak. Ehhez hasonló tűzhely nem sok létezhet a világon, és jelentem, az ízek is teljesen rendben vannak. forrás

Kriszta fotói

El Golfo

Aranyos kicsi falu, a Timanfaya meglátgatáshoz kell kapcsolni a meglátogatását. Érdemes itt ebédelni, tele van éttermekkel, első sorban tenger gyümölcsei tematikában. Végig sétálni az egészen nem tart tovább 15 percnél.

Kriszta fotója

,, A nemzeti parkból a part mellett autózva megtaláltuk a gyönyörű zöld színű El Golfo-t. Fentről káprázatos látvány a fekete homok, azúrkék tenger és vörös sziklákkal körbevett zöld tavacska. Tábla jelzi ugyan, hogy nem lehet lemenni, de a turisták felfedező vágyának nem lehet határt szabni. Akinek volt mersze, leereszkedett a meredek lejtőn az öbölbe.Természetesen mi is megtettük, nem volt vészes, hanem a visszaút nehéz kardió-edzés volt. Az El Grifo bormúzeumban finom vörösbort kóstoltunk, bár később a piacon egy idős bortermelőtől megtudtuk, hogy Lanzarotén a fehérborukra büszkék a termelők." forrás

Los Hervideros

Yaízából a Playa Blanca felé vezető útról két dolog miatt érdemes letérni: a Salinas de Janubio és a Los Hervideros miatt. A Los Hervideros néhány öbölre és barlangra épült látványsság. Sem a láva és sem a víz nem fortyog sehol, ennek ellenére nagyon megéri megállni és egy fél órát itt tölteni. A part, a rengeteg meredek fekete sziklával és csodakék vízzel gyönyörű. Szabadon lehet a kialakított utacskákon sétálni, fel- és lemászkálni, benézni a barlangokba. Nagyon szép képeket csinálhaunk, ráadásul a fekete lávakőves talajon kevés helyen lehet ennyire szabadon sétálni. Csak a kialakított utakn megengedett a járkálás persze.

Kriszta fotói- ide például már tios bemenni -

Salinas de Janubio

A kilátóból nagyon fotogén sólepárló. Érdemes bemenni is, egy rövid, egyórás vezetett túra keretében elmagyarázzák a sólepárlás, a tartósítás csínját-bínját és még meg is kóstoltatják a különböző sóféléket. Az angol nyelvű túra 10.30-kor indul. Yaíza és a Los Hervideros között van kb félúton.

Kriszta fotói

Yaiza

A Taminfaya Nemzeti Parkohoz legközelebb eső városka. Kicsi és nagyon kedves hely, kb. fél óra alatt bejárható.

Kriszta fotói

Fondación César Manrique

César Manrique (1919–1992) festő, szobrász, építész és egyetemes alkotóművész, aki lényegében ,,arcot adott" a szigetnek.

Az épület 5 vulkanikus eredetű dombra (avagy lávabuborékba) épült, melyeket szobákká alakítottak. A ház építészetileg nagyon izgalmasan kialakított. A ház alsó része a föld alatt - jobban mondva a láva alatt - helyezkedik el. A múzeum meglátogatása segít megérteni azt, hogy a művész miként gondolkozott alkotóan a természet és a művészet összeforrasztásáról. Feltétlenül érdemes meglátogatni ezt az alapítványi központot.

Kriszta fotói

Arrecife

Kb. 59 500 lakosa van (2019-es becslés)

Kevés turista választ itteni szálláshelyet, amúgy nincs is több, mint három hotel, igaz egyikük a 17 emeletes Grand, a sziget egyetlen magas épülete.

Kriszta fotója

Arrecifében inkább az üzleti utazók szállnak meg. Van a városnak valamilyen nyers bája. Úgy tudni, hogy a helyi kormányzat szeretné Arrecifét a turisták számára vonzóbbá tenni. Már liliputi vasút is közlekedik a turisták számára.

Kriszta fotói

,, Építészete gyarmati stílusú, nagyrészt egy-kétemeletes házakkal, amik szinte egytől-egyig fehérre vannak meszelve, és kék vagy zöld ablakkeretek teszik őket bájossá. Szűk utcácskák kanyarognak, keskeny járdákkal az útszélen, amin egy ember alig fér el. Nappal, ha süt a nap, a párás levegőben óriási a hőség, éget a nap, bár trükkös, szinte mindig enyhíti valamilyen szél. Egyes részein omladozik a házak oldalán a fehér vakolat, míg a központban gyönyörűen rendben van tartva minden házikó." forrás

Kriszta fotói

Costa Teguise

Costa Teguise azoknak való, akik az éttermek és bárok nagy választékát igénylik. Van egy hangulatos tere (Plaza Pueblo Marinero), amelynek térségében található a legtöbb vendéglátó hely. Sok a bőr cuccokat áruló bolt is. Mesterséges nyaraló település, amit a nyolcvanas években kezdtek el fejleszteni. A bárok többségét a britek igényeihez igazították. Costa Teguise hosszú tengerpartján szuper promenád húzódik, amit a sétálók, kocogók és a kerékpárosok uralják. A fő strandot Playa Cucharas-nak nevezik. Itt a víz krisztálytiszta. Itt lehet napozóágyat bérelni. Amúgy vannak még kisebb öblök is alternatívának. Tiszta, rendezett üdülőtelep.

Kriszta fotója

,, Vasárnap a piaci forgatagban érdekes hippi hangulat uralkodott. A helyi ember öltözéke, lazasága és a marihuana illata is ezt tükrözite. Rengeteg a fiatal és az angol, német turista. Köztük sokan itt is élnek. Sehol nem éreztük a nagyvárosi zsongást, itt meg aztán pláne nem. Általában olyan nyugalom van, mint nálunk a legkisebb faluban, de ez most egy nagy esemény, hiszen piac van. Artisták és előadóművészek szerepelnek minden sarkon.

Megállunk és bámészkodunk, így tesz mindenki. A portékák szinte ugyanazok, mint nálunk egy piacon, csak egy-egy helyi érdekesség található. Ilyen az aloe vera árus, a helyi festőművész Lanzarote tájképeivel, és az ékszerész, a furcsán tekergő ezüstjeivel. A hangulat, ami az egész szigetre jellemző, az olyan egyedi. Még a levegő is nyugodt és vidám. Vásároltunk egy kis ajándékot, amit hazavittünk, jólesett a pihenés. Miután visszamentünk az addigra kiürített, feltakarított teret találtuk, ahol a piacnak már nyoma sem volt. Viszont a helyi bárok megteltek. Itt nincs disco és az éjszakai élet sem éjfélkor kezdődik. A fiatalok sörrel, borral a kezükben, spanyol élőzenére táncoltak.

Arra lettünk figyelmesek, hogy egy szamár a csikkeket eszegette, míg gazdája, aki egy elég öreg vékonyka spanyol bácsi volt, két nő előtt térdelve énekelt. Elnevettük magunkat és nagyot kortyoltunk a kezünkben tartott borból. (2017)" forrás

Kriszta fotói

Puerto del Carmen

Az egykori halászfalu mára Lanzarote legnyüzsgőbb üdülővárosává fejlődött. A város finom homokos strandja Playa Matagorda, Playa Los Pocillos és Playa Blanca, ahol számos sportolási lehetőség közül választhat az utazó. A több kilométer hosszú sétányon üzleteket, hangulatos bárokat és éttermeket találnak a vendégek. Puerto del Carmen központjában diszkók és koktélbárok gondoskodnak a kellemes éjszakai szórakozásról. Az óváros szívében – közvetlenül a kikötőnél – tradicionális ízvilágú, friss halakból és tenger gyümölcseiből készült fogásokkal várják az ínyenceket az éttermek.

Kriszta fotói

Kulturális programok

Gyerekprogramok a teljesség igénye nélkül:

Az állatkínzástól elvből elhatárolódnak a honlap szerzői, így ezekről saját élménykről nem tudunk beszámolni.

- tevegelés, több helyen is elérhető, annak nagy élmény, aki még nem próbálta.

- lovaglás - az azért nagyon romantikus is lehet.

- Vizi vidámparkok: kettő is van, a az Aqualava Playa Blancán, a Rancho Texas a sziget közepe táján. Amire figyelni kell: csak nyáron, szezonban működnek.

- katamarán és hajós kirándulások. Millió ajánlattal kell számolni, fontos előre tisztázni, adnak-e a program ideje alatt enni-inni?

- mozi nincs a szigeten

"Igaz nem egy kulturális turisztikai sziget, de azért ha valakit valóban érdekel a sziget kialakulása, történelme és természeti környezete, akkor az sok érdekes ismeretterjesztő kiállítással és múzeummal gazdagodhat. Ilyen például:

Museo de la Historia de Arrecife – a főváros történelmét bemutató ingyenes kiállítás, a tetején kilátóval.

Centro de Visitantes (e Interpretación de Mancha Blanca) – a nemzeti parkot és a sziget kialakulását bemutató interaktív múzeum és kiállítás, filmvetítéssel.

Virtuális utazás az arrecifei La Marina kikötő 6D-s mozijában

Museo de Aloe Vera – aloe vera szuvenírboltok, kb kilométerenként bárhol találunk egyet

Museo Internacional de Arte Contemporáneo (Arrecife, Castillo de San José) – Kortárs művészeti kiállítás a San José várban, étteremmel és gyönyörű kilátással a tengerpartra.

Természetesen az ismertebbek mellett, mint Fundación César Manrique (Tahíche), A Casa José Saramago (Tías), Museo Jameos del Agua, stb.

(L. O., 2016)