.

Garachico híres természetes lávamedencéinek (Piscinas Naturales de El Caletón) egyike - . Ezeket a medencéket a 18. század eleji vulkánkitörés után kialakult lávakőzet formálta, a tenger pedig azóta folyamatosan feltölti őket kristálytiszta vízzel. - P. K. fotója
Garachico (gárácsiko) egy óceánparti falu és arról híres, hogy elöntötte a hegyekből lezúduló lávafolyam, ami különleges formákat alakított ki, ahogy belefolyt az óceánba.
Garachico Santa Cruz de Tenerife szigetfővárostól mintegy 50 km-re nyugatra található, és az északi part egyik legvonzóbb turisztikai célpontjai közé tartozik.
Garachico egykor fontos kikötőváros volt Tenerife szigetén, de a város történelmi múltja során több vulkánkitörés és földrengés is sújtotta, amelyek jelentős károkat okoztak a városban. Ennek ellenére, Garachico ma is büszkélkedhet számos történelmi emlékművel, amelyek tanúskodnak a város gazdag kulturális örökségéről.
A városban számos látnivaló található, mint például a Plaza de la Libertad, ahol egy szép vízköpő látható, a Convento de San Francisco, egy régi kolostor, a Castillo de San Miguel, egy régi erődítmény, az El Caletón, egy természetes medence, valamint a Garachico városi strand, amely kavicsos és természetes medencéket is tartalmaz. A város számos étteremmel, bárral és üzlettel is rendelkezik, amelyek helyi ételeket és italokat kínálnak, valamint több szálláshely is található a városban, többek között kis hotelek, apartmanok és vendégházak.
Garachico egy nagyon szép, békés és hangulatos város, amelyet a történelmi és természeti látnivalók, valamint a nyugodt életmód és a sziget északi partjának szépsége tesz különlegessé.
"Garachicoban különlegesség a lávastrand. A láva által kialakított kristálytiszta vizű medencékben színes, kis halakkal lehet együtt fürdeni." (Zsófi&Tibi)
Kedvenc északi városunk: Garachico. Itt van a sziget legjobb fagyizója, itt a legvagányabbak a természetes medencék és nagyon cool a háttérben a lávalefolyásokkal tarkított hatalmas hegyvonulat!
Nagyon egyedi hely a vulkanikus sziklamedencékkel, natural pools-okkal, ilyen strandon se sűrűn jár az ember. A kis város nagyon hangulatos, szépséges épületek, mindez magas zöldellő hegy tövében.
Egy hosszabb séta mindenképpen megéri a városban. Itt jól látható, mi maradt meg a településből a vulkánkitörés után, és mi lett később újjáépítve. Érdemes végigsétálni a parti úton is, hiszen a sziklás partvonal gyönyörű látványt nyújt. Szabadnapokon sok helyi lakos napozik itt és élvezi a pihenést.
Gyönyörű egykori halászfalu Garachico az északi parton. Az 1870-es évek óta termékeny vulkanikus talaja miatt angol kereskedők meghonositották a banán termesztését. A település környékén ahol van egy kis sík terület vagy éppen teraszos művelés adott, ott mindenütt banánültetvények…((Ata)
Castillo de San Miguel, Garachico egyik történelmi erődje, ami a 16. század végén épült, hogy védelmet nyújtson a várost érő kalóztámadások ellen. - Ata fotója
Tetszett:
Az El Caletón természetes vulkanikus medencéi egyedülálló fürdőzési élményt nyújtottak, ahol a bazaltsziklák között kristálytiszta óceánvíz gyűlt össze.
A Plaza de la Libertad központi tér körüli történelmi épületek, különösen a Palacio de los Condes de la Gomera gyönyörűen restaurált állapotban voltak.
A Castillo de San Miguel erőd kertjéből lélegzetelállító kilátás nyílt az óceánra és a város régi kikötőjére.
A helyi Restaurante Romero-ban felszolgált friss tintahal tökéletesen volt elkészítve, és a személyzet rendkívül kedvesen magyarázta el a helyi specialitásokat.
Az ex-konvent Szent Ferenc kolostorának kerengője és az ott található művészeti kiállítás kivételesen szép és békés környezetet teremtett.
A város központi piacán található kis kávézóban a helyi sütemények mellett valódi kanári kávét szolgáltak fel, ami tökéletes volt reggelire.
Nem tetszett:
A vulkanikus medencék köves, egyenetlen felülete miatt kötelező volt a vízi cipő használata, amit előre nem tudtunk, és helyben kellett megvennünk.
A városka parkolási lehetőségei korlátozottak voltak, különösen hétvégén szinte lehetetlen volt helyet találni a központ közelében.
A buszjáratok ritkán közlekedtek Puerto de la Cruz irányába, és az utolsó járat már délután 6-kor elment.
Néhány történelmi épület zárva volt felújítás miatt, de erről nem volt előzetes tájékoztatás a turista információs irodában.
Az óceán gyakran túl vad volt a vulkanikus medencékben való fürdéshez, és nem voltak kitéve figyelmeztető zászlók a veszélyes körülményekről.
A város főterén lévő éttermek többsége délután 4 és 7 között zárva tartott, ami pont a késő délutáni étkezést tette nehézkessé.
Garachico Icod de los Vinos felől a TF-42-es úton érhető el. Az út tovább vezet Buenavista del Norte felé. Van egy másik lehetőség is, hogy Santiago del Teide felől a TF-82-es úton áthaladva a Teno-hegységen, majd El Tanque-nál a TF-421-es szerpentineken leereszkedve elérjük Garachico partvidékét.
A település a part mentén egy viszonylag sík területen fekszik, így könnyen bejárható gyalog. Parkolási lehetőségek a városfal túloldalán, a parti úton találhatók, valamint a keleti településvégén, az egykori kikötőnél. Itt egy kis turista információs pont is van, ahol várostérképet lehet kérni.
A garachicói sziklamedencék környékén enni kifejezetten jó élmény, mert a város hangulata lassú, nyugodt, és az éttermek többsége családias, nem harsányan turistás. Ha fürdés után szeretne beülni valahova, a part mentén talál néhány olyan helyet, ahol friss halat és klasszikus kanári ételeket kínálnak; ezekben gyakran az aznapi fogás kerül az étlapra, így érdemes rákérdezni, milyen halat ajánl ma a konyha.
A ráncos krumpli mojo szósszal itt igazán jó, és sok étteremben hoznak mellé egy kosár kenyeret is, ami szinte szertartásszerűen nyitja meg az étkezést. Aki a panorámát keresi, jól jár a tengerre néző helyekkel, mert a hullámok hangja, a sós levegő és a fekete sziklák közelsége nagyon különleges atmoszférát ad egy egyszerű ebédnek is. A kicsit elegánsabb, modern konyhát követő éttermek a város belsőbb utcáiban bújnak meg, ahol a kanári alapanyagokat kreatívabban használják, és borlapjukon rendszerint helyi vulkanikus borok is szerepelnek. Ha könnyedebb, tapas jellegű étkezést szeretne, akkor talál olyan tascát, ahol kint a teraszon lehet falatozni, és sokszor helyiek társasága tölti meg az asztalokat, ami még barátságosabbá teszi a hangulatot.
Délután négy és hét között néhány hely zárva tart, így célszerű vagy korai ebéddel számolni, vagy később visszatérni vacsorára, mert az esti órákban újra megtelik a város. A legtöbb étterem hétvégén gyorsan telik, ezért ha ragaszkodik egy adott helyhez, jobb korán érkezni, különösen a teraszos asztalok miatt. Fizetésnél a kártya szinte mindenhol működik, de aprópénzt is jó tartani, főleg kisebb bárokban. Ha érzékeny a nagyon halas ízekre, nem szégyen rákérdezni, mely fogások lágyabbak, mert a tenger gyümölcsei itt nagyon karakteresek tudnak lenni. Aki szereti kipróbálni a helyi specialitásokat, ne hagyja ki a grillezett tintahalat és a gofiót, ami egy őshonos pirított gabonalisztből készült köret.
A fürdés utáni fáradtság miatt jól esik egy kiadós, de nem nehéz vacsora, és Garachico pont ilyeneket kínál: egyszerű, friss, földközeli ízeket. A város ritmusa lassú, így az éttermekben sem sürgetik az embert, és sokszor az a legjobb, ha hagyja, hogy a hely hangulata magával ragadja. A sziklamedencék után egy jól megválasztott étkezés ugyanúgy része lesz az élménynek, mint maga a fürdés, mert Garachico olyan város, ahol a természet közelsége és az ízek egyszerre adják a nap nyugodt lezárását.
jön

p. k. fotója
Castillo de San Miguel: A kastély közvetlenül az egykori kikötőnél található, külső megjelenése nem túl vonzó. Azonban belsejében egy kis, gondosan kialakított múzeum található, ahol 2 eurós belépődíjért megismerhetjük a város és a kastély történetét, az 1706-os vulkánkitörést, valamint a helyi flóra és fauna különlegességeit. Az információs táblák sajnos csak spanyol nyelvűek.
A városfalon belül összesen négy egykori kolostor található, a legfontosabb épületek a Plaza de Juan Gonzalez de la Torre körül helyezkednek el.

p. k. fotója
A tenerifei Garachico vulkanikus sziklamedencéi első pillantásra úgy hatnak, mintha a sziget vad természete hirtelen simulékonnyá válna, és meghívna egy fürdésre ebben a különös, félig ember alkotta, félig a láva által formált világban. A hullámok időnként nagy erővel csapódnak a fekete kövekhez, ezért már érkezéskor érdemes figyelni, melyik medence tűnik nyugodtabbnak, mert a tenger erőssége napon belül is sokat változik. A víz kristálytiszta, és amikor besüt a nap, finom, zöldes-kék árnyalatot kap, ami teljesen más élményt ad, mint a klasszikus homokos strandok.
A hely különlegessége, hogy egyszerre természetes és mégis kényelmes: vannak lépcsők, kapaszkodók, ahol biztonságosan le lehet ereszkedni, de a medencék formáját még mindig a régi lávafolyások határozzák meg. Korán reggel érdemes érkezni, amikor még kevesen vannak, és a víz simán fodrozódik a felszínen. Délutánra élénkebb a hangulat, a hullámok is látványosabbak, viszont néha átcsapnak a medence peremén, ezért célszerű a törölközőt távolabb lerakni. A sziklák csúszósak lehetnek, így a vízicipő nagyon praktikus, főleg akkor, ha szeret az ember kicsit körbejárni a peremen.
Aki nem csak fürdeni akar, annak jó hír, hogy a partról gyönyörű kilátás nyílik a városra és a meredek sziklafalra, ami különösen délutáni fényben egészen festői. A medencékben úszni igazi élmény, mert a víz sós és könnyedén fenn tartja az embert, miközben a természet közelsége folyamatosan érezhető. A víz hőmérséklete általában kellemes, de télen frissítően hűvös, így jobb, ha felkészül egy kis sokkra az első merülésnél.
A hely nyilvános és ingyenes, ami még vonzóbbá teszi, de emiatt hétvégén gyakran többen vannak, különösen jó időben. Aki csendesebb percekre vágyik, annak a naplemente előtti időszak lehet igazán szép, mert ekkor a fények lágyak, és gyakran csak néhány fürdőző marad. A környéken találni kávézót és kis bárokat, így akár egy fürdés utáni pihenést is kellemesen el lehet tölteni. Parkolni a felső utcákban érdemes, mert a tengerparti részek gyorsan betelnek.
A medencék mellett mindig van élet, de nem tolakodó: kicsit olyan érzés, mintha a helyiek és az utazók együtt élveznék a tenger játékát. Aki először jár itt, gyakran lepődik meg azon, mennyire magával ragadó ez a nyers, fekete köves világ, ahol a természet ereje és a pihenés vágyott könnyedsége különös harmóniában simul össze.


p. k. fotói
Garachico városkáját 1500 körül alapították olasz kereskedők. Gazdasági alapját a cukornád- és szőlőtermesztés adta, és hamarosan a város az északi part legfontosabb kikötőjévé vált. Az 1697-es pusztító tűzvész és a Montaña de Trevejo vulkán 1706-os kitörése, amely a város és a kikötő nagy részét lávával temette be, azonban a város jelentőségének elvesztéséhez vezetett.
A települést a vulkán lávafolyásain újjáépítették, de az eredeti város egyes részei megmaradtak. Garachico partján még mindig láthatók a lávafolyások nyomai, amelyek a tengerbe ömlöttek. A hétköznapok nagyon nyugodtak itt, kivéve a turistabuszokat, amelyek megállnak, és az utasok kedvező áron élvezhetik az ebédet. Hétvégén kicsit pezsgőbb a hangulat, ilyenkor többnyire a helyiek élvezik az életet.
Garachico felé közeledve először megálltunk néhány fotóra, de a város fölé magasodó házak látványa még jobban lenyűgözött. Úgy tűnt, mintha az építők kifejezetten arra törekedtek volna, hogy a házak alapjai minél inkább a szakadék fölé kerüljenek – egyik-másik épület szinte erkélyként lóg a mélység fölött. Már a gondolat is szédítő, hogy valaki ilyen „lebegő házban” él, még ha a kilátás valóban páratlan is. Garachico egykor az Amerikába induló hajóforgalom fontos kikötője volt, ám a 18. század elején a várost sújtó vulkánkitörés szinte teljesen elpusztította.
A települést gyakran nevezik a „vulkán városának”. A helyi legenda szerint, amikor a láva a város felé zúdult, az emberek a templomba menekültek, és együtt imádkoztak. Az ima meghallgatásra talált: a láva kettévált, kikerülte a templomot, majd az óceánba ömlött. A kétkedők persze inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy a templom egy magasabb dombra épült, ezért kerülte el a pusztulást. A láva által kialakított mélyedések a parton ma természetes medencékként működnek, amelyeket a hullámverés kristálytiszta vízzel tölt meg. A sziklák és medencék fölött kiépített sétány vezet végig, ahonnan ma is látható a város ősi védelmi épülete, a Szent Mihály-erőd, amely egykor a tengeri támadások ellen óvta a kikötőt.
A város központjában ma is érződik a múlt gazdagsága: a fából készült, díszes erkélyek az egykori fényűzés jelképei. A Plaza Glorieta de San Francisco hangulatos főtere ideális kiindulópont egy sétához, ahol a történelmi épületek és a nyugodt kanári hangulat együtt mesélnek Garachico mozgalmas múltjáról és újjászületéséről.
Valódi ékszerdoboz a kis település Tenerife északi részén. Az év legnagyobb eseménye augusztus 16-a amikor a helyiek Szent Rokk relikviáját körbehordozva immár három évszázada minden évben hálát adnak védőszentjüknek hogy megmenekült a város a pusztító pestisjárványtól.
Minden környező kisebb település egy szép fiatal lányt nevez a zarándoklatra es vesszőre tekert szalagokkal ünneplik a többiek az elöljárók által megválasztott Szent Rokk szépét.
Érdemes egy gyönyörű sétát tenni a 300 éves városban..
Hajdanán Garachico a hatalmas óceáni hullámoktól védetten magasabban a hegyoldalba épült viszont az 1706-os vulkáni kitörés elpusztította a gyarmati várost. Az ősi településből csak a kikötőbe vezető varoskapu maradt meg amit ma a helyiek a Föld kapujának - Puerta de la Tierranak neveznek. (Ata, 2025)

A Plaza de la Libertad, Garachico hangulatos főtere - Ez a város szíve, ahol pálmafák, szökőkút és történelmi épületek – például a városháza és a San Francisco kolostor maradványai – veszik körül a teret.

A Hacienda El Lamero Garachico közelében, egy jellegzetes banánültetvény közepén - Ez a 16–17. századból származó, felújított kanári kúria tipikus példája a Tenerife északi partvidékére jellemző haciendáknak, amelyek a gyarmati időszakban a cukornád- és később a banántermesztés központjai voltak.

A Santa Ana templom (Iglesia de Santa Ana)- Ez a város egyik legfontosabb műemléke, amely a 16. században épült, és a vulkánkitörések ellenére is megőrizte eredeti jellegét

A Casa de la Real Compañía de Comercio de Canarias (röviden: Casa de Piedra, vagy a Kanári-szigeteki Kereskedelmi Társaság háza) látható. Ez egy 17–18. századi épület, amelyet a város kereskedelmi központjaként használtak, és ma is fontos történelmi emlékhely. A ház előtt álló fa egy fikusz (Ficus microcarpa), amelyet a Kanári-szigeteken gyakran ültetnek városi környezetben. Jellemző rá a vastag törzs, a kanyargós ágak és a sűrű lomb, ami árnyékot ad a forró klímában.

Garachico egyik legismertebb történelmi épülete, a Convento de San Francisco kolostor, ami a 16. században épült. Az épület fehérre meszelt falai, a vulkáni kőből készült betétek és a fából készült erkélyek tipikus kanári-szigeteki stílusjegyeket hordoznak. A kolostor ma kulturális központként és múzeumként működik,

Garachico egyik legismertebb épülete,, a Castillo de San Miguel erőd, amely a 16. században épült a település védelmére a kalóztámadások ellen
Ata fotói

Piscinas naturales - természetes strand -melegebb a víz és védett mivel északon nagy hullámok vannak - Ata fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.