ÚTIKRITIKA.HU / Yucatán

Yucatán

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | A mexikóiak | Turista etikett | Gasztronómia

.

Valladolid - Egy quinceañera (kinszenyerá), azaz egy 15 éves lány nővé válásának ünneplése (a húgával és az anyukájával) - Kriszta fotója

Földrajz

• A Yucatán-félsziget 9400 kilométerre van Magyarországtól. Mexikó délkeleti végében fekszik, a mexikói-öböl és a Karibi-tenger között.
• Mexikó dimenziójához képest kicsi félsziget kétszer akkora, mint Magyarország.
• Jellemzően síkvidékből áll, a fontosabb látnivalókhoz való eljutásban nem kell számolni komplikált domborzati viszonyokra.

Néhány olyan távolság, ami jellemzően érdekes lehet a turista számára, ha a mexikói utazása csak Yucatánra korlátozódik:

• Cancún – Playa del Carmen: 68 kilométer (1 órás autózás)
• Cancun-i repülőtér – Playa del Carmen: 52 kilométer
• Cancún – Chichen Itsa: 187 kilométer
• Playa del Carmen - Chichen Itsa: 271 kilométer
• Cancún – Merida: 307 kilométer
• Playa del Carmen – Merida: 388 kilométer
• Cancun – Tulum: 133 kilométer
• Playa del Carmen – Tulum: 63 kilométer
• Playa del Carmen – Uxmal: 283 kilométer

(Cancún egyébként mindössze 510 kilométerre van a kubai Havannától.)

Időjárás és éghajlat

A Yucatan félszigeten tulajdonképpen egész évben megfelelő klíma fogadja a nyaralókat. Napközben 29 és 34 közötti a hőmérséklet. Október és március között nincs túl nagy hőség és frissek, de nem hidegek az éjszakák. Április és szeptember között viszont nagy a hőség és a félsziget belső részén (Merida, Chichen Itsa) akár 45 fokig is felmegy a hőmérő higanyszála.

Június és november vége között lehetnek trópusi esők, viharok, sőt hurrikánok is. A hurrikánoknak Európában félelmetes híre van, mert a média szereti az ilyesmit drámaian ábrázolni. Valójában a helyben lakók rutinszerűen élik meg a hurrikánokat, főként, hogy a hatóságok kellően kommunikálják a teendőket és az intézkedéseket.

Május és október között lényegében esős évszak van Yucatanon. A globális felmelegedés miatt azonban arrafelé is felborulóban vannak a megszokott klimatikus időhatárok. Ha esik, akkor rohadtul zuhog, de rövid ideig, többnyire délelőttönként és kora este. A napsugárzás rendkívül erős a félszigeten, és még árnyékban töltött heverészést követően is leéghet az ember. A kisgyerekeket nagyon óvjuk!

,, Az esős szezon a Karib-tengernél júliustól októberig van. Ilyenkor van a legmelegebb is a térségben. 30-33 fok napközben, óriási páratartalom és éjszakára sem hűl le a levegő (e miatt a legmelegebb ilyenkor).
Az elmúlt két évben azt láttuk, hogy a legtöbb eső szeptemberben és októberben esik. Ilyenkor kicsit angliai hangulat van, amikor sokszor napokig ki sem lehet mozdulni, bár szerencsére hideg nincs." forrás

Történelem

A civilizáció szervezett formái már az időszámításunk előtti évszázadokban kialakultak. Már akkor a nagy hatalmú királyok egyben főpapok is voltak. A siker, a hatalom fő alapja a katonai erő volt. Állandóan folytak a háborúk, amelyben a vesztes fél jellemzően kegyetlen végre számíthatott. Az időszámításunk utáni 5. században már írásbeliség és nyüzsgő regionális kereskedelem létezett errefelé, és lenyűgöző városok jöttek létre hatalmas templomokkal. A délebbre elterülő hatalmi gócokhoz képest fokozatosan Yucatán vált a maja civilizáció fő színterévé. A 6. és a 8. század közötti időszak volt a maják aranykora. Elképesztően nagy központok épültek a ceremóniák számára, az építészeti technika hihetetlenül sokat fejlődött. Ekkor építették emberi kezek ezreivel azokat a piramisokat, templomokat, ünnepi tereket, amiknek maradványai ma a fő turistás látványosságok. A maják hozzájárultak a tudomány fejlődéséhez matematikában, építészetben, csillagászatban. A maják az aztékokat századokkal megelőzve használták egyik fizetőeszközként a kakaóbabot.

A 9. századtól a maja civilizáció a hanyatlásnak indult, ma még nem feltárt okokból. Gyanítják, hogy a leépülésben szerepet játszhatott a gyakori szárazság, meg a túlnépesedés is. A Yucatán hódítók, például a harcias toltékok terepévé vált. A toltékok történelmi személyiségei közül a legjelentősebb az isteni képességekkel felruházott herceg, Quetzalcóatl volt. A Kukulcán néven is ismert hatalmasság Yucatán-on, Chichén Itzá területén uralkodott. Még a mai Mexikó középső területeit uraló aztékok is rettegtek a toltékoktól. A területi viszályokkal voltak tele a spanyol felfedezők, majd hódítók megérkezése előtti századok. 1517-ben Fernando Hernández de Córdoba „véletlenül” fedezte fel Mexikót, amikor a Yucatán csúcsán található Holbox sziget közelében földet ért legénységével. A 16. század közepe tájékán a spanyolok második kísérletre elfoglalták a félsziget egyes részeit kihasználva, hogy a maják az egymás közti háborúkban alaposan legyengítették egymást.

A spanyolok elképesztő módon nagyon kevés katonával hódítottak meg hatalmas területeket kihasználva, hogy a helyiek isteni tulajdonságokat feltételeztek bennük. Kiválóan működött az „oszd meg és uralkodj” taktikája. A maják időnként ellenálltak, még kisebb győzelmeket is arattak, de aztán már csak alkalmi ellenállásra futotta, igaz századokon át, egészen a 20. század elejéig. A spanyolok településeket építettek, és már a 16. század közepén létrejött Mérida városa. Kezdetektől nagy igyekezettel és hatékonysággal zajlott a maják kereszténnyé térítése. A hittérítő ferencesek még a félsziget politikai játszmáiba is jócskán belefolytak. A maja kultúrát szisztematikusan lerombolták. A maja templomok köveiből építettek katolikus templomokat. Miután a hódítók Yucatánon reményeik dacára nem találtak aranylelőhelyeket, a gazdaság fókuszába a földbirtoklás, a mezőgazdaság került, főleg marhatenyésztés és földművelés a növekvő élelmiszer szükségletek kielégítésére. Nem indián bevándorlókkal gyarapodott a népesség. A kiváltságos nagybirtokos réteg a hatalmas uradalmaikból (hacienda) meghatározták a félsziget pénzügyi, politikai, társadalmi viszonyait. Merev társadalmi struktúra választotta el egymástól a fehér telepeseket (kreolok), a fehér és indián keverékeket (meszticek) és a bennszülött majákat.

1821-ben a spanyol gyarmati uralomnak véget vetettek a helyi fehér telepesek és létrejött Mexikó. A telepesek érdekei is ütköztek egymással, és a Yucatán-félszigeten folyamatosan voltak elszakadási kísérletek. Ugyanakkor még a 19. században történtek lázadások a maják részéről. A Yuacatan- félsziget nagy földbirtokosai hatalmas vagyonra tettek szert a mezőgazdaság, főleg a Közép-Amerikában őshonos szizál ültetvényes termesztésének fantasztikus felfutása révén. Yucatán Mexikó egyik legszegényebb területéből a leggazdagabbá vált. A földműves napszámosok vajmi keveset profitáltak ebből a fejlődésből. A 20. század harmincas és hetvenes évei között a félszigeten már aktívakká váltak azok a politikai erők, amelyek némi ügyet vetettek a maják elnyomott helyzetére. Yucatán folyamatos fejlődésének kísérőjelenségeként egyre többen vándoroltak ide dolgozni, aztán elkezdtek jönni a turisták is. A kilencvenes években Yucatán is szenvedett a gazdasági válságtól, ami a peso fájdalmas leértékelésével járt.

Manapság

A mai Mexikó súlyos politikai és közbiztonsági problémákkal küzd. Folyamatosak a politikai botrányok, választási csalások, súlyos a korrupció és a kábítószerrel kereskedő bandák közötti háború az ország sok városában borzasztóvá tette a hétköznapi életet. Yucatán nagy szerencséje, hogy ellentétben a csendes-óceáni, korábban népszerű nyaralóövezetekkel (pl. Acapulco) mexikói viszonylatban valósággal a béke szigete, jobban mondva félszigete. Ebben szerepe van abban, hogy a turizmus békés körülményeinek biztosításában mindenki így vagy úgy erősen érdekelt.

A Yuacatan-félsziget, a turizmus nagyja, Cancúnhoz kötődik. Évente 2,5 millióan jönnek ide nyaralni, és 27 ezer szállodai szoba a kapacitása. Ehhez képest Playa del Carmen és Tulum sokkal otthonosabb, emberibb léptékű. Playa del Carmen a hetvenes évek elején még egy álmos kis halászfalu volt. Ma már egy igazi kozmopolita hely, ahol a vendégkör sokkal többféle nemzetiségből áll, mint az észak-amerikaiak által dominált Cancúnban. Tulum pedig Playa del Carmenhez képest is kicsi helynek számít, egyelőre itt még kevés hotel található, a hangulat a napközbeni kiránduló hadak elvonulása után romantikusan nyugis.

A mexikóiak

A Yucatán-félszigeten a lakosok nagy részében ilyen-olyan mértékben maja vér csordogál. Ők leszármazottai egy rendkívül egyedi és dicsőséges civilizációnak, amely élt hajdanán a Yucatánon, a mai mexikói Chiapas állam, Guatemala, Belize területén, és El Salvador, valamint Honduras egy részén. A ma itt élő maják általában alacsonyak, arcra az amerikai indiánokhoz hasonlítanak, a saját nyelvükön beszélnek és spanyolul, amit az iskolákban oktatnak. Nagyon sok a mesztic is, ők azok, akik a spanyol telepesek és a bennszülöttek keveredéséből származnak. Sokan vándorolnak a félszigetre Mexikó más részeiről, így a fővárosból is, mert Yucatánnak olyan az ázsiója, mint az USA-ban Floridának. A turista keveset lát az indiánok falusi lakókörnyezetéből, mert ideje nagy részét a turizmus felkapott övezeteiben tölti. A Cancún és Mérida közötti autópályáról kell letérni mellékutakra, hogy a turista olyan falvakat lásson, ahol a maják hagyományos étkeikhez termesztenek kukoricát, paradicsomot, babot, chilit és papayát. A családi házakat sok helyen gyümölcsfák választják el egymástól.

Mexikóban a Yucatán-i lakosokat többnyire keményen dolgozó, békeszerető embereknek tekintik. A mexikóiak életében központi helyet kapnak a családtagok, a barátok, a társasági élet. Mindig találnak szabad időt arra, hogy összejöjjenek az ismerősökkel és megigyanak valamit a jó kis csevegés folyamán. Még a szegényebb emberek is próbálnak derűs felfogásban élni. Az ország sok súlyos problémája, az élet nehézségeinek dacára a mexikóiak meglepően derűlátó természetű emberek, és ez nemzetközi felmérésekből is kiderül. Ebben a tekintetben is teljesen más a felfogásuk, mint a magyaroknak. A mának élnek és nem hajlandók túl sokat foglalkozni a jövővel, főleg annak borússágaival.

"A spanyol nyelv mellett a hotelekben, a jelentősebb nevezetességeknél angolul és franciául is beszélnek. Az utca embere azonban nem igazán tud a spanyolon kívül más nyelven." (Kati, 2012)

Turista etikett és viselkedés

Mint bárhová máshová utazva, a turista jobban teszi Yucatánon is, ha valamennyire alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz. Ha ezt nem teszi, akkor feleslegesen kockáztathatja az utazás kellemességét. A Yucatan-félszigeten is teljességgel érvényes a Latin-Amerikában, a karibi térségben általános manana effektus, azaz a szolgáltatások lomhasága, az ígéretek betartásának komótossága. Ha egy helyi azt mondja, hogy „mindjárt” (manana), akkor azt nagyon tág fogalomként tanácsos értelmezni. Még a luxus szállodák amúgy profi recepciósai sem mindig igyekeznek igazán gyorsan intézkedni. Idegesítik is rendesen ezzel a vendéget, aki sokat fizetett a nyaralásért.

• A mexikóiak nagyon köszönősek, és illik viszonozni a sok buenos dias-t.
• A yucataniak nagyon tudják értékelni, ha a turista kulturáltan viselkedik irányukba, és tiszteletet mutat kultúrájuk, szokásaik irányában.
• A mexikóiak nem leplezik az észak-amerikaiakkal szembeni ellenszenvüket. Gringónak, gringának neveznek szinte minden fehér turistát. Hangsúlyozhatjuk, hogy mi nem vagyunk amerikaiak, de sok értelme nincs.
• A helyiek őszinte kíváncsisággal képesek meredni az idegenre. Ez gyakran barátságos szándékú, ezért úgy illő, hogy ne vágjunk erre mogorva arcot.

Gasztronómia

A Yucatán-félszigeten kitűnő mexikói konyhát lehet találni. A turisták kedvéért ezért a hagyományos étkeket fuzionálják az európai és amerikai konyhákkal. A hagyományos mexikói konyhát nem kell túlságosan bemutatni, a lényeg, hogy a tortilla, a rizs, a bab és a különböző szószok dominálnak. Sok étkük nagyon csípős. A húsétkek táján a csirke, a pulyka és a sertés dominál. Nagyon jók a Yucatan- félszigeten a friss gyümölcsitalok (licuados). Prímák a kávék, bár sok helyen az amerikaiak kávéfogyasztási szokásaihoz igazodnak. Finom a forró csoki, amelyre fahéjat szórnak. A mexikói sörök már kellően híresek a világban, hogy ne kelljen felhívni rájuk külön a figyelmet.

"Előételnek természetesen nachost ettünk. Mint minden mexikói ételnek, ennek is van egy kedves (néhol kicsit városi legenda szagú) története. Egyszer nagyon régen az amerikai-mexikói határon fekvő Piedras Negras nevű városkában néhány amerikai katona feleségére rátört a farkaséhség, hát elmentek vacsorázni. A probléma csupán az volt, hogy az étterem, melybe betértek, már zárva volt. Mit tud tenni ilyenkor a szegény kis pici (valószínűleg igencsak megfélemlített) mexikói szakács? Összeszedi minden kreativitását, és összedob valamit abból, amit talál. A mi jó Ignaciónk (Ignacio becézése Nacho) felaprított és megpirított pár száraz tortilla lapot, sajtot reszelt rá és megolvasztotta. A (valószínűleg igencsak jól táplált) amerikai hölgyek el voltak ragadtatva, egyre többen és több helyen kérték Nacho finomságát (a gyengébbek kedvéért: Nacho’s=nachos), míg végül az étel szépen lassan meghódította Amerikát, majd az amerikai multiplex mozikat, amik pestisként terjedtek el Európában is, gőzölgő sajtcsíkot húzva maguk után.

Mexikóban a legtöbb helyen a nachost nem olvasztott sajttal tálalják. A pirított tortilla lapokat (hivatalos nevén totopos) a több száz salsa bármelyikébe belemártogatják, tehát gyakorlatilag bármely totopos+salsa kombináció ugyanúgy jogosult a nachos elnevezésre, akkor is, ha sajt a közelben sincs. A totopos egyik leggyakoribb kísérője a guacamole. Ez egy ősrégi mexikói finomság, melyet még az aztékok találtak ki. Maga a guacamole szó is náhuatl eredetű, mely az aztékok nyelve volt, és néhány kisebb mexikói illetve közép-amerikai faluban még mindig beszélik. A recept rendkívül egyszerű, mégis botrányosan el tudják rontani. Kell bele avokádó, zöld chili (chile verde), vöröshagyma, pár csepp citromlé, só, illetve friss, aprított koriander (cilantro). Néhányan szoktak bele tenni paradicsomot, de ezt a helyiek kikérik maguknak, és ezt a változatot már nem is hajlandóak guacamolénak nevezni. Én személy szerint jobban szeretem paradicsommal, de be is vállalom cserébe a csattanós mexikói pofonokat." forrás

---

"Enchilada: Természetesen ennek az ételnek is tortilla az alapja. A tortilla klasszikus formában egy nagy, vékony, kör alakú, megsütött tésztalap. Alapvetően két fajtája van: a tortilla de maíz (kukoricatortilla) és a tortilla de harina (lisztből készített tortilla). A tortilla de maíz már a prehispán időkben is létezett. A kukoricát először oltott mésszel (cal) főzték annak értekében, hogy el tudják távolítani a héját. Az így kapott kukorica a nixtamal, vagy maíz nixtamalizado, amit ezek után ledaráltak, masszát készítettek belőle, majd a kézzel formált tortilla lapok mindkét oldalát megsütötték. Ma már csak nagyon kevés helyen, főként indián falvakban készítik kézzel a kukoricatortillát, a nagyobb településeken már szinte mindenhol van tortillaüzem, de a munkafolyamat lényegében azonos." forrás: forrás

---

"A mexikói konyháról írni nagyon nehéz, mert ebben a hatalmas országban ahány régió, annyi alapanyag, specialitás és ételkészítési forma létezik. Ami külföldön "mexikói konyha" néven fut, az csak a jéghegy csúcsa, ráadásul sok olyan „tipikus mexikói” étel, amit mi annak gondolunk, valójában nem létezik. A chili con carne és a fajitas például nem Mexikóban, hanem mexikói hatásra, Texasban alakult ki, vagyis a tex-mex konyha része. És azt talán mondani sem kell, hogy "mexikói pizza" vagy "mexikói zöldségkeverék" nem létezik egyáltalán: a kukorica-borsó-zöldbab-pritamin kombót talán az Egyesült Államokban, talán Európában találták ki, de hogy Mexikón kívül, az egészen biztos.

Akkor mégis milyen a mexikói konyha? Azon kívül, hogy hihetetlenül változatos és kreatív, talán egy dolgot lehet róla biztosan elmondani: az ételek jelentős részének alapja a hús-kukoricalepény-szósz szentháromság. Ráadásul igazából nem is a hús a lényeg: a roston sült húsokat leszámítva az ételek karakterét a másik két összetevő adja. Ebben a posztban tehát a kukoricalepényről írok, a következőben meg majd a szószokról.

Amikor először voltam Pesten a kiváló Arriba taqueríában, és a pultos srác megkérdezte, hogy tacót, quesadillát vagy burritót kérek-e, szégyenszemre nem tudtam, hogy pontosan melyik melyik. Pláne, ha azt kérdezte volna, hogy tacót, sopét, gorditát, quesadillát, taco doradót, tostadát, huarachét, flautát, tlayudát, tlacoyót, gringát, burritót, chilaquilest vagy enchiladát szeretnék-e, és milyen feltéttel és/vagy töltelékkel. Ma már nem jönnék zavarba: azt mondanám neki, hogy ugyan már, te is tudod, hogy mindegyik egy kukoricalepény valami hússal, adj egy közepesen olcsót, és ne tegyél rá túl sok csípőset. És ne játszd az eszed, mert igazi proletár ételeket árulsz, nem pedig homárt." forrás

Vissza az elejére

Fotóegyveleg

Kommentek