ÚTIKRITIKA.HU / Dubai - Erika 2025-ös tapasztalatai

Dubai - Erika 2025-ös tapasztalatai

Kétszer voltam Dubaiban: tíz évvel ezelőtt és idén. Ezúttal két teljes napot töltöttünk itt.
Mindkét érkezésünk hasonló volt: a taxis jó, nagyot keringett velünk a városban, mielőtt kitett volna bennünket a szállodánknál. A helybeliektől megtudtuk, így akarnak többletbevételre szert tenni.

Idén Burban laktunk, a belváros és a reptér között, egy régebbi, 8-9 emeletes szállodában. Fejenként, éjszakánként 10 ezer Ft-ért kb. 50 m2-es tiszta, modern szobát kaptunk 2x2 m-es ággyal, kanapéval, fotelekkel és egyebekkel. A reggelit hagyományos vagy vegán svédasztalról válogathattuk össze, hatalmas választékból. A tetőn szauna és remek medence is rendelkezésünkre állt.

Mivel közel volt a metró, első napon mentünk vele két menetet, egyiket reggel, a másikat este. Mindkét utazás fantasztikus volt, senki se hagyja ki, ráadásul a vonaljegy alig drágább mint itthon, átszámítva kb. 6-700 Ft-ra jött ki. Építészetileg és dekorációban is különlegesek az állomások. Ráadásul itt aztán senkit sem tudnak a sínek közé lökni, öngyilkosságot sem lehet elkövetni. Az alagutat ugyanis üvegfal választja el a perontól. Amikor a szerelvény megérkezik, a fal az ajtóknál kinyílik. Három különböző kocsiba szállhattunk be, van csak női szakasz, vegyes és VIP. Mivel utóbbiról nem volt infónk, hogy drágább a jegy, este véletlenül ide szálltunk be. Nem ültünk le, hanem beálltunk a szerelvény orrába, oda, ahol régen a metróvezető állhatott. Végignéztük a bokorban épített városközpontok kivilágított felhőkarcolóit, nappal pedig a „bokrok” közti, elegáns kertvárosokat. (Szerencsénkre nem jött ellenőr.)

Végigjártuk a szokásos nevezetességeket, ezeket inkább nem sorolom fel. A monorail (egysínű vonat a partról át, a Pálma Szigeten az Atlantis the Palm-ig) csalódás volt. 13 évvel ezelőtt, első ittlétem során a vonatnak csak egy megállója volt, a szerelvény lassan battyogott át a sziget fölött. Láttuk a csatornákat, a nyaralókat a homokos privát strandokkal – minden nagyon szép és szellős, tágas volt. Nemrég meghosszabbították a vonalat, 3 megállót alakítottak ki. Az első kettő unalmas lakótelepen halad át. Nagyobb baj, hogy a szigetből, a pálmalevelekből már semmit sem lehet látni, mindent beépítettek. A félkör peremét is, sajnos. Az Atlantisban csak a szuvenírboltig engedtek be és a fizetős akváriumig, amely a maga nemében csodálatos látványosságokat kínál. Híres a hotel aquaparkja is, anno itt eltöltöttem egy napot. Emlékszem, nagyon meglepett, hogy a mogyoródi Aquarénához képest itt nem kellett sorban állni a gumiövekért – lépten-nyomon hatalmas halmokban álltak a rendelkezésünkre. Legnagyobb élményem a kamikázecsúzda volt: nagy sebességgel robogtunk bele az érkező medencébe, amelyben hemzsegtek a cápák… Legalábbis fentről így látszott, aztán kiderült, hogy a ragadozókat üvegfal választotta el…

Második napon elhatároztuk, hogy megnézzük a híres Jumeirah Beach-et. A taxival ezúttal is pórul jártunk. Nemcsak, hogy ez a – amúgy indiai – sofőr is összevissza kóválygott, a végén ráadásul nem is találta meg a partot. A Marinán tett ki bennünket a Zero Gravity Clubnál. Dühösek voltunk, a viteldíjnak csak a felét fizettük ki. Gondoltuk, bemegyünk a klubba és hívunk másik taxit.

A recepción lebeszéltek róla. Kedvesen invitáltak, maradjunk ott, van privát strandjuk, ahová ingyenes a belépés. Ezen nagyon elcsodálkoztunk. Azon is, hogy kivették a strandtáskánkból az ásványvizünket és a két darab körténket. De nem volt semmi kényszer, hogy kötelező lenne a fogyasztás az étteremben.

A klub maga volt a földi paradicsom. Ápolt park, kényelmes napozóágyak, udvarias pincérek, hatalmas, langyos úszómedence és… olyan elegáns, tiszta mosdó, amilyet még életünkben nem láttunk: cserepes, örökzöld növények között dizájnberendezés, márványfalak, zuhanyozó, sminkasztalka, kényelmes fotelek, kitéve hófehér, ropogós törölközők, frissen vasalt köntösök… csak ámultunk és bámultunk.

Zero Gravity mosdó 

Úsztunk és napoztunk, november közepét írtuk, a tengervíz hőmérséklete 28 fok volt. Fölöttünk repülőgépek szálltak fel és le, ejtőernyősök ugráltak ki a közvetlen közelünkben. Kevés olyan nyaralónap lehetett az életünkben, amikor ennyire jól éreztük magunkat. Délután a mosdóhoz hasonlóan dizájnos étteremben megebédeltünk. Szendvicseket rendeltünk, amelyeket rengeteg salátával és többféle mártogatós szósszal tálaltak – a számla egyáltalán nem sokkolt le bennünket. Itthon szerintünk ilyen helyen, valamelyik privát klubban biztosan többet fizettünk volna. Mielőtt elhagytuk a klubot, megkaptuk a vizünket és a gyümölcsünket.

Vissza a szállodánkhoz pokoli dugóba kerültünk, több mint egy óráig vergődtünk az autópályán. A számla végösszege átszámolva forintban megközelítette a 30 ezret.

Ami nagyon zavart minket Dubaiban, az a rengeteg építkezés volt. Bármerre néztünk, mindenütt darukat láttunk, nagy volt a zaj és a por. Részemről visszasírtam a korábbi, élhetőbb Dubait, a tágas tereket.

László Erika, 2025 

Kommentek