ÚTIKRITIKA.HU / Amerikai Virgin-szigetek

Az Amerikai Virgin-szigetek három szigetből áll: St. Thomas, St. John és St. Croix (ejtsd: szen kroj). E szigetek a Kis-Antillák szigetcsoporthoz tartoznak. Június és október között csapadékos a klíma, az év többi részében az időjárás nagyon is kedvez a nyaralóknak. December és április között van a főszezon és ilyenkor rengetegen jönnek a szigetekre, főleg a amerikaiak. A szállodaárak ilyenkor akár háromszor magasabbak, mint a főszezonon kívül. A búvárkodók számára az április és augusztus közötti időszak az ideális, mert ilyenkor a tenger nyugisabb és jobbak a látási viszonyok odalent. St. John látogatói közül sokan bérelnek villát, szállodai elhelyezés helyett.

Meglepő módon balooldali a közlekedés!

Amerikai Virgin-szigetek időjárása

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

St. Croix-on a régi koloniális épületek színvilága
Charlotte Amelie (St. Thomas) kikötője a domboldali aranyos házakkal a háttérben
St. John szigetén a Maho Beach
St. Croix-ból a csónakkirándulás a mesebeli Buck Islandre!!!
Christiansted (St. Croix) kis éttermei
Szebbek a strandok, mint Puerto Rico-n
St. John: Francis Bay naplemente - wow!
St. John Cruz Bay falusi feeling és a Coral bay
St. Thomas: Magens Bay, a tömegtől kellő távolságban elhelyezkedve
St. John, mert ide nem jönnek a böhöm nagy óceánjárók (cruise-ok)
A Trunk Bay (öböl) St. John szigetén

Nem tetszett

A drága szállítási költségek miatt a három szigeten durván magasak az élelmiszerárak (eltekintve néhány helyi gyümölcstől és zöldségtől)
A sok kóbor kutya
A szupermarketekben az amerikaiak számára megszokott durva légkondis hűtés - naná, hogy megfáztam rövid ujjú pólóban
Túl amerikaias, nem annyira hitelesen karibi a feeling (eltekintve a természeti környezettől és a strandoktól)
A strandokra eljutás drága taxizással
Jó étteremben kettőnknek egy vacsora 120 dolcsiba fájt (nem pezsgőztünk)
Alig van nem amerikai nyaraló (persze túléltük ezt a problémát is...)

Vélemények

Jön!

Repülés

A fapados Norwegian Air légitársaság 2015 november 9-től hetente egyszer, pénteken repül Oslóból az Amerikai Virgin-szigetek egyikére, St. Croix-ra. A bevállalósak ezt kombinálhatják egy Budapest-Osló fapados járattal.

Repülőjegy foglalása

Szállás

St Croix: Nagyon egyedi szálláshely a Mount Victory Camp.
St John: St. John-on január és április között a szálloda árak jelentősen magasabbak, mint az év többi részében.

Közlekedés

Tudni kell, hogy az Amerikai Virgin-szigeteken bal oldali közlekedés van, megspékelve hagyományos, bal oldali kormányos kocsikkal.

Ami a dolgot még izgalmasabbá teszi, az a sokszor 30-40%-os lejtők, hajtűkanyarok sokasága a hegy-völgyes domborzatú szigeten. Még a férjemnek is, aki San Francisco meredek utcáihoz szokott, és off-road vezetésben sem járatlan, időnként igencsak oda kellett figyelnie! Amikor az ember érzi, hogy a biztonsági öve megfeszül lefelé menet, na, akkor tudni lehet, hogy a lejtő bizony elég meredek! forrás

St. Thomas

St. Thomas az Amerikai Virgin-szigetek egyike, kb. 60 ezren lakják. A sziget 22 kilométer hosszú, 3-5 kilométer széles (83 négyzetkilométer), legmagasabb pontja 519 méter.A déli part középső részén fekszik a sziget fővárosa, Charlotte Amelie. Az Amerikai Virgin-szigetek közül St. Thomas és St. Croix nyüzsgős sziget sok-sok turistás szolgáltatással, az éttermek és hotelek nagy választékával. St. Tomas még St. Croixhoz képest is mozgalmasabb. St. Thomas alapvetően a turizmusból él. Vámmentes boltjait buzgón látogatják a tengerjáró hajókról itt kiszálló turisták. Charlotte Amelie óvárosa valóságos bevásárló paradicsom. A keskeny utcák tele vannak üzletekkel. Egymást érik az ékszerboltok. A fővárosban van két nagy bevásárlóközpont is. St Thomas-t istenítik a mélytengeri horgászás szerelmesei.

Charlotte Amelie - az öbölbe egy bazi nagy óceánjáró - k. a. fotója

,, Talán a legérdektelenebb sziget maradt a hajóutunk végére: az Amerikai Virgin-szigetekhez tartozó St. Thomas. Nem mintha ez csúnyább lenne, mint az előzők, de itt még annyi látnivaló sincs, mint korábban, leszámítva a csodás strandokat és a remek sznorkelező helyeket. A másik érték, amivel a fővárosba, Charlotte Amalie-be csábítanak az a bevásárló utca. A reggeli „újság” nem átallotta Párizshoz hasonlítani, amikor azt írta: Charlotte Amalie-ben nem vásárolni olyan, mintha a francia fővárosban kihagynánk az Eiffel-tornyot. Nosza! Nincs ugyan semmire szükségünk, és a bőröndünk is a súlyhatár közelében inog, egy ilyen látványosságot ki nem lehet hagyni.

A kikötő elég messze van a belvárostól, de a taxik már itt is sorban állnak, hogy bevigyenek fejenként 4,- dollárért. Ezt úgy kell érteni, hogy felszálltunk egy kisteherautó platóján erre a célra kialakított padokra, majd megvártuk míg megtelik a kb. 16 ülőhely. Néhány perces utazás után kidobott minket a sofőr, hogy ez itt a főutca. Hát mit mondjak, nem egy Champs-Élysées. Sokat látott koloniális stílusú, kétszintes épületek szegélyezték az utcát, mindkét oldalon egymást érték az ékszerboltok. Ezeknek ez a mániájuk. Minden karibi szigeten ékszereket próbálnak rásózni a látogatókra. Nem tudom mennyire tesz jót, mondjuk a Cartier imidzsének, hogy leszólító emberek noszogatják a turistákat vásárlásra, de lassan már egy arab bazár hangulatát kezdtem érezni. Isten látja lelkemet, kerestük a kultúrát, de a múzeumnak csúfolt erődítmény és a holland templom is zárva volt.

Szerintem egy óra bőven elég a városra, és mi már kettőt is elfecséreltünk. Irány vissza a hajóra! Egy öreg néni vett fel minket a platójára és ő is négy dollárért vitt volna vissza bennünket, de miközben újabb utasokra vadászott, talált egy ötfős csoportot, akik valamilyen beach-re igyekeztek. A néni egy kicsit hezitált, majd felvette őket. Mentünk két sarkot és bekövetkezett, amitől féltem, gond nélkül leszállított minket a jobb fuvar miatt. A korrektség kedvéért, azért szervezett nekünk egy másik taxit, aki végül elvitt a kikötőbe.

A szigeten baloldali közlekedés van, ami teljesen érthetetlen, mert dán gyarmat volt, egészen 1917-ig, amikor is az amerikaiak megvásárolták 25 millió dollárért. A mai státusza hasonló Puerto Ricóhoz. Amerikai állampolgárok, 4 évente választanak 1 képviselőt az amerikai Kongresszusba, aki azonban szavazati jog nélkül vesz részt a Kongresszus munkájában. Emiatt a terület lakosai mentesülnek az amerikai szövetségi adóktól. Ezzel együtt itt mindenki büszke amerikai, egy csomó épületen és autón ott lobog a csíkos zászló. Persze, hogy itt nincsenek függetlenségi törekvések. Az őslakos indiánokat még a spanyolok kiirtották Kolumbusz utódai a XV. században, az itt élő feketék pedig a legkülönbözőbb afrikai országokból elrabolt rabszolgák utódai, tehát nem alakulhatott ki a mély Virgin-szigeteki szavazó.

Na de vissza a közlekedéshez! A balra-hajts ellenére az idióták egytől egyig baloldali kormányos autót használnak. Bizonyára az USA-ból szerzik be használtan ezeket, mert ott a legolcsóbb, ami érthető is lenne, de aki próbált már egy kanyargós angol országúton megelőzni egy teherautót a saját (bal-kormányos) autójával, érti mire gondolok.
Rövid ittlétünk alatt tanultam egy új angol szót, ami gyakran ki volt táblázva: loitering (kószál, lebzsel, őgyeleg). Azt még értem, hogy egy bank előtt miért van kint a „No loitering” tábla, de hogy egy parkban, (?) az már túlzás.
Most, hogy az utolsó kikötőn is túl vagyunk, már le merem írni, hogy nincs kikötői díj, vagy más hasonló lehúzás, mint amikkel otthon ijesztgettek. Rém egyszerű volt minden szigeten a ki- és bejutás és teljesen ingyenes. (2019)" forrás

Mint más területek a karibi térségben, a Virgin-szigetek is nem utolsósorban a cukornádnak, és az ebből készült rumnak köszönheti bevételei egy részét. A rum pedig alapanyaga az igen népszerű koktéloknak, amelyeket pedig bűn lenne kihagyni, szóval mi is megkóstoltuk a leghíresebbeket. St. Thomas legmagasabb pontján, ha a derék turista már eleget költött az itt is megtalálható vámmentes üzletben, a vásárlás fáradalmait egy finom banana daiquiri társaságában pihenheti ki, gyönyörködve a fantasztikus kilátásban.

A fantáziadús neveket viselő koktélok egyébként roppant népszerűek. A sziget sok pontján, a szigetek között közlekedő kompokon, és persze minden étteremben is ott vannak az itallapon. Kedvcsinálónak itt egy pár, akár ki is lehet őket próbálni, tényleg finomak: Banana daiquiri, Cruzan Confusion, Bushwacker (ez azonnal a kedvencem lett), Painkiller, Shark bite.

Ennyi koktél után muszáj lazítani, szóval irány a strand! Szerencsések voltunk, mert St. Thomas-i tartózkodásunk idején nem érkezett egy óceánjáró sem, igy turisták tömegével sem kellett számolni. A keleti oldal egyik, helybeliek által kedvelt strandját néztük ki, és nem csalódtunk!

A képeslapra kívánkozó látvánnyal alig bírtunk betelni, de még inkább élveztük a kristálytiszta, türkizkék, meleg Karib-tenger hullámait. Lindquist Beach St. Thomas kedvenc strandjainak listáján előkelő helyen szerepel, és megérdemelten! (2022) forrás

Strandok:

A Sprat Bay finom, vakítóan fehér homokos strand árnyékot kínáló fákkal, pálmafákkal.
Prímán felszerelt, ugyancsak finom-homokos strand a Honeymoon Beach.
A keleti part közepén lévő Limestone Beach sziklás, korallos strand, ahol jókat lehet búvárkodni, sznorkelezni.
Coki Beach
Magens Bay

Magens Bay Beach - k. a. fotója

St. John

A három sziget közül ez a legnyugisabb (alig 5 ezer lakosa van). Mindössze 50 négyzetkilométer területű. St. Thomashoz és St. Croix-hoz képest fejletlenebb. A közutak többsége egyszerű, hepehupás földút. A települések, házak erősen szétszórtan helyezkednek el, kevés bolt és szolgáltatás áll a turista rendelkezésére. Főszezonban, karácsonykor, újévkor azért a sok amerikai turista nagyokat mulatozik itt, és van hol. A sziget kétharmada természetvédelmi park, kitünő kiránduló terepekkel, ösvényekkel. A sziget lakóinak többsége Cruz Bay településen lakik. Ott van a sziget egyetlen kompkikötője is. St. John-nak nincs repülőtere, így a látogatók ide komppal jönnek St. Thomas szigetéről.

St. John nagyon jó úthálózattal rendelkezik. A sziget egyik részéből a másikba gyorsan el lehet jutni, igaz a nagyon dimbes-dombos a terep. A sziget északi és déli része, valamint a keleti és nyugati része közötti összekötő közutak egyes szakaszai szerpentinesek, hegyre fel s le. A sziget nyugati részén lévő Cruz bay-ből a keleti részen lévő Coral Bay-ig az autózás kitesz vagy fél órát. St. John felfedezéséhez mindenképpen ajánlott autót bérelni az ottlét teljes időszakára. Csak így lehet megismerni igazán a sziget sokféleségét. Igaz van a szigeten sok taxi, de ezekkel nem lehet elmenni a sziget tetszőleges pontjaira, nincs kellő rugalmasság így programozni, és költséges is, egy főre, egy út kb. 5-15 dollár. Egy napi autóbérlés 60-80 dollár. Autóbérlésnél ajánlott valami terepjárószerűséget választani az említett domborzati viszonyok miatt. Vannak olyan autóbérlők, akiknek amúgy is csak ilyenek vannak a választékában.

St. John előnyei:

Sok különböző jellegű strand
Jó, parthoz közeli sznorkelezési terepek
Találni mérsékelt átfekvésű éttermeket is

Strandok:

St. John szigetén van legalább 40 strand, de ezek közül igazán csak 12 ami fürdőzéshez kényelmes (nincsenek vad hullámok, veszélyes sziklák). Ezek csodálatos homokos strandok. Többségükön akár magunk között is lehetünk. Nincs tömegnyomor. St. John legszebb strandjai az északi parton találhatók, a North Shore Road mentén. Ezek igazán olyan strandok, amiket az ember egy karibi strandról megálmodik. A sziget másik részein is vannak azért csodás strandok. Sokak kedvence a Solomon Beach és a mellette lévő Honeymoon Beach

"Beülünk egy barkasz taxi hátsó részébe és a tengerpartra igyekszünk. Arra a partra, amely a világ tíz legszebb strandjának az egyike: a Trunk-öböl. Az amerikai Condé Nast Traveler magazin ítélte oda már többször a rangos díjat a St. Johni beachnek. Tényleg szép, bár a barkaszunk vezetője nyomja a gázt, furcsa akcentussal beszél – nem értem mit mond, ő sem ért engem - így nem állunk meg egy gyors fotószünetre. A négy-dolláros beach-belépő után kifutunk a partra, készítünk néhány fotót, beledugom a lábujjam a kellemes vízbe, elkap egy szolid homokvihar, találkozunk egy magyar sráccal, aki egy másik hajón dolgozik, megnézzük a part népét majd futunk vissza a taxihoz, amely a kishajóhoz visz, az pedig a nagy hajóhoz. Gyorsan ledaráljuk, pancsolásra idő most nincs. " forrás

5 és fél perces videó St. Johnról

St. Croix

St. Croix az Amerikai Virgin-szigetek triójából a legnagyobb és egyben a legkevésbé turistás (ez előny is). Központi városa, a Christiansted egyike a legszebb karibi városoknak, elsősorban a dán gyarmati örökségből való cuki színes házak miatt. Christianstedben meglepően magas színvonalú (ugyanakkor drága) éttermek találhatók. A szigetet leginkább bérelt autóval lehet felfedezni. A sziget másik jelentősebb települése, Frederiksted is figyelmet érdemel, igaz ez a kisváros Christianstednek inkább egy kisebb, álmosabb változata. Mit érdemes még megnézni, csinálni a strandoláson kívül? Vannak nagyon jó öblök, ahol jókat lehet búvárkodni, sznorkelezni. Van egy-két kellemes botanikus kert és egy régi cukornádőrlő malom. Az öblök közül mindenképpen figyelemre métóak: a Jack és az Isaacs, valamint az Annaly.

Többek szerint St. Croix-on barátságosabbak, nyugisabbak a helyiek, mint St. Thomason. Az óceánjárók jellemzően Frederiksted-nél kötnek ki, és onnan ingajárati busszal mennek a turisták Christianstedbe (oda-vissza jegy 16 USD). Christiansted kisváros, de nagyon aranyos, hangulatos. Az óváros 18. században épült kis házai műemlékvédelmi oltalmat élveznek. Az óceánjárós turisták a rövid időkeretben megszokták nézni a 17. századi erődítményt (Fort Christiansvaern). Ugyancsak érdemes megnézni a régi dán postaépületet, a vámházat (Customs House) és a kormány épületét (Government House). Christoansted szép elhelyezkedésű a kikötő és a zöldben pompázó dombok között. Kellemes sétálgatni az óváros macskaköves utcáin vagy/és a tengerparti promenádon. A városhoz közeli egyetlen igazi strand egy kis szigeten van, ahová komppal lehet átmenni (már ha belefér az időbe).

Olvasmányos linkek

"St. Croix: Mielőtt Kolumbusz 1493-ban felfedezte ezt a szigetet és elnevezte Santa Cruz-nak (Szent keresztnek), már hosszú ideje éltek ott különböző indián népek. A szigetet a történelem folyamán hét ország is gyarmatosította (spanyolok, hollandok, angolok, máltai lovagok, franciák, dánok és 1917-től kezdve az USA. Az ország mai nevét a franciák adták, a Santa Cruzt fordították le franciára. Így lett St. Croix. Figyelem! Azonban a sziget nevét nem franciásan ejtik ki, hanem (magyarul fonetikusan leírva) így: szen kroj.

A gyarmatosítók jól megszedték magukat a cukornádültetvényekkel, ahol afrikai rabszolgákat dolgoztattak. A 19. század közepén a dánok vetettek véget a rabszolgaságnak. A 20. század hatvanas, hetvenes éveiben a sziget gazdaságát az olajkincs és az alumíniumgyártás virágoztatta fel, no nem mindenki javára. Ma a lakosság 90 százaléka fekete bőrű, és sokuk nyomornegyedekben lakik.

Az olajfinomítási és az alumíniumgyártási üzlet alkonya után jött a turizmus, ami ma már St. Croix leglényegesebb éltetője. Ezen kívül van némi rumkészítés és valamicske mezőgazdaság. Földműves, állattenyésztő már alig van. Jó, hogy St. Croix vezetői korlátozzák az ide kikötő óceánjárók számát: csak napi egy köthet ki. Ezzel elérik, hogy St. Thomashoz képest St. Croix nyugisabb nyaralóhely azok számára, akik itt is szállnak meg, itt nyaralnak, pihennek." (aji, 2014)