ÚTIKRITIKA.HU / Dominikai Közösség

Ne legyen félreértés! Ez nem az a Dominika! Mármint az ismertebb, sokkal nagyobb, turisztikailag felkapott, spanyol nyelvű, ugyancsak karibi Dominikai Köztársaság. A Dominikai Közösség a szerényebb, kicsi névrokon. Szokták úgy is megkülönböztetni, hogy a fejezetünkben tárgyalt szigetet Dominica-nak nevezik, írják.
Dominica a Kis-Antillák térségének egyik szigete, két nevesebb karibi sziget közelségében található. Északra tőle fekszik Guadeloupe, délre tőle Martinique.
A Dominikai Közösség köztársaság, a Brit Nemzetközösség tagja (angol a hivatalos nyelv), 754 négyzetkilométer, igazán nem nagy, de nem is apró. Lakosság: 73,685 (2025-ös adat) Magyar állampolgároknak nem kell vízum a Dominikai Közösségbe történő belépéséhez 90 napnál rövidebb tartózkodásra. Viszont az útlevélnek az onnan való kilépéstől számított 6 hónapion keresztül érvénesnek kell lenni.
Dominica egyetlen jelentős települése a főváros: Roseau.
A Dominikai Közösség forgószelek (ciklonok) által veszélyeztetett sziget. Június és november között áll fenn a veszély. 2015 augusztusában óriási pusztítást végzett az apró szigeten az Erika trópusi vihar. 38 centiméternyi eső esett. 20 ember meghalt. Több száz ház, híd és út rongálódott meg. A helyreállítási munkálatok azóta folynak és még évekig el fognak tartani.
Mi az érdekes Dominicában? Nagyon szép zöld a természete, elsősorban a természet kedvelőinek való a sziget. A sziget északi és déli részén van egy-egy nemzeti park, ahol érdekes, kellemes kirándulást lehet tenni érintetlen természeti környezetben. Szuperek a gejzírek, termál források, érdekes a Mome Trois Pitons nemzeti park, a vízesések (Middleham Falls, Victoria Falls) és a szurdokok (pl. Titou Gorge).
Szépek a tengeri panorámák, főleg a naplementék.
A Morne Trois Pitons nemzeti park az Unesco természeti világörökségének a része!
Mi nincs Dominicán? Többnyire nincsenek "képeslap minőségű", csodás, fehér homokos strandok.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A sok szép madár, lepke és virág, a természet nyers szépsége
Van a sziget egyszerűségének, szerény világának valami speciális bája, egyszerű Édenkert
A sok friss, helyi trópusi gyümölcskülönlegesség
A friss halak
Vannak azért szép strandok is
Mérsékelt árak, kevés globalizáció
Jóságosak a helyiek, békés élet, jó közbiztonság
Jó kirándulási lehetőségek (esőerdők), vízesések
Nincsenek bazi nagy hotelkomplexumok
Sokat tanulni a természetről a Papillote Tropical Gardensben
Az általam oly imádott banyánfák sokasága
A főváros aranyos, minden olyan színes.

Nem tetszett

Zömében nincsenek szép fövenyű, idilli strandok
Unalmas, hogy az állat műfajban a tehenek túltengenek, náluk csak a szúnyogok vannak többen
Sok helyen a rendetlenség, rendezetlenség, elhanyagoltság, lepukkantság
Az ijesztő leszállás a kis repülőtérre
A tengerjárókról kiáramló sokaság felveri a sziget nyugalmát
Kevés az olcsó szálláshely, de all inclusive resortok sincsenek
Elég rosszak a közutak, kátyúk
Bérelt autó nélkül a szigeten belüli közlekedés körülményes
Nincs választási lehetőség szórakozóhelyekből és jobb éttermekből, sőt általában megfelelő evőhelyet találni elég nehézkes
Sok a szerencsétlen, ráadásul eléggé csúnya kóbor kutya
A sok eső

A gigantikus Queen Mary 2 túlságosan dominálja a városképet. p.j. fotója

A legnagyobb helyi katolikus templomot súlyosan megrongálta a 2017-es hurrikán - p.j. fotója

Vélemények

"Két nap alatt könnyedén, szisztematikusan bejártuk a szigetet. Tetszettek a tipikus karibi hangulatú kis falvak, amelyeket körbeölelnek hegyek és az intenzív zöld természet. Roseau a főváros picike hely, nem igazán mozgalmas, legfeljebb (ahogy hallottuk) szombatonként. A városokban lehet utcai árusoktól venni kis töltött lepényeket. Laktató, de nem nagy szám. Mindenképpen akartunk sznorkelezni, bár tudtuk, hogy ilyen szempontból Dominica nem csúcs hely. Azért a Champagne Bay-nél jót búvárkodtunk, a szigeten ez a legjobb hely sznorkelezéshez.

Előre készültünk, hogy Dominica-n túrázni fogunk, azaz hoztunk túrabakancsot, meg ilyesmiket. A sziget déli részén található a terebélyes Morne Trois Pitons nemzeti park, ami az UNESCO természeti világörökségének a része. A túrán láttunk vízeséseket, szurdokokat. Tetszett, hogy nyers természetet élvezhettünk, nem volt annyira turistáknak kitaposott, mesterkélt terep. Voltunk egy kis leguán néző túrán is. A szigeten (északon) az egyik csúcs élményünk az Indian River volt. Csónakkal mentünk a folyó őserdős környezetében. Strandolás nem volt számunkra központi cél, de azért a Woodford Hill Beach nevű szép homokos strandot jól kiélveztük. Mázlink volt, mert nem voltak veszélyes áramlatok. A szigeten gyakran az ilyesmik miatt veszélyes a fürdés." (Geri)

4 napig az északi oldalon voltunk, majd 3 napig délin. Ha újra megyek, többet fogok időzni az északi végén. Csendesebb és kevésbé őrült ott. Ha szeretsz túrázni és strandolni, akkor kezdetben nyüzsgő lehet, de ez egy olyan sziget, amely kihívásokkal jár. Nem olyan, mint más szigetek. Lesz szemét a strandokon és általában kevesebb infrastruktúra. Több mint egy hétnél hosszabb ideig maradnék, de nem egy hónapot.(aji, 2023)

A turizmus itt gyakorlatilag – az ide látogató számára – ideális szinten van. Nincs az a kihaltság, mint Saint Vincenten, de nem is futsz bele lépten-nyomon egy amerikai nyugdíjascsoportba , mint Barbadoson. Ami azt jelenti, hogy van infrastruktúra – étterem beach bar, szuvenírárus – de nem érzed úgy, hogy egy turistagettóban élsz.

A helyiek itt is – akárcsak Saint Vincenten – megőrizték a pozitív hozzáállásukat a turistákhoz (no meg úgy általában az élethez) – bármikor leülhetsz velük egy pohár rumra, Kubuli sörre meg vicces cigire a helyi kocsmában, tengerparton vagy a házuk előtt. Minket egy este alatt fogadtak be a faluközösségbe – és másnap reggel már széles mosollyal és tartalmas reggelivel fogadtak. Igen, itt kaptunk reggelire pácolt marhabőrt, a széles mosolyok, pedig még szélesebbé váltak, amikor el is fogyasztottuk.

xxx

Nézni bőven van mit. Ami a természeti látványosságokat illeti Dominica messze-messze kiemelkedik az összes karibi sziget közül. Az ember – mégis csak egy karibi szigetről van szó – a tengerpartokra gondol. Vannak persze gyönyörűek – de ez csak a kezdet.

A látványosságok legnagyobb része így-úgy a sziget vulkanikus múltjához kapcsolódik. Az igazi nagy durranás a Boiling Lake – egy valóban forró tó. Ehhez azonban mostanság csak meglehetősen hosszú gyalogos útvonalon lehet eljutni. Hamarosan megváltozik a helyzet, az ország ugyanis építi a világ leghosszabb lanovkavonalát, ami egyenesen a tengerparti fővárosból vezet majd a tóhoz. Sokkal könnyebben megközelíthető – igaz kevésbé látványos – a Cold Soufriere nevű hideg kénes forrás – alig pár perces séta az autóúttól.

Szintén pár perces – és szintén kiválóan kiépített – úton elérhető több kisebb- nagyobb de egyaránt igen látványos vízesés is. A legfelkapottabb az Emerald Poolnak – smaragd medencének – nevezett kis vízesés, ami tényleg lenyűgöző természeti környezetben kínál üdítően hűvös csobbanásra lehetőséget.

Kettő a sok kis vízesés közül, ahová csak úgy oda lehet sétálni. És maga a Smaragd medence. forrás

Tetszett:

Champagne Reef-nél a vulkanikus buborékok között snorkelezni, mintha pezsgőben úsznánk
A Boiling Lake-hez vezető egész napos túrán átkelni a Valley of Desolation gőzölgő, holdbéli táján
Titou Gorge kristálytiszta, szűk szurdokában úszni egy rejtett vízesésig, ahol a Karib-tenger kalózait is forgatták
Trafalgar Falls ikervaséseinél az egyik meleg, a másik hideg vízében fürdeni
Kalinago Territory-ban az őslakosokkal kasszava kenyeret sütni és megtanulni kosarat fonni
Scotts Head-nél az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál búvárkodni

Nem tetszett:

Roseau városközpontja cruise ship napokon élhetetlen a tömeg miatt
Fresh Water Lake-nél többször nem tudtunk túrázni az állandó eső miatt
Emerald Pool-nál a túravezetők erőszakosan próbáltak további túrákat eladni
Soufriere öblében a vulkanikus tevékenység miatt néha kellemetlen kénes szag van
Portsmouth környékén az utak minősége katasztrofális, több program elmaradt emiatt
Mero Beach fekete homokja annyira felforrósodik, hogy napközben lehetetlen rajta járni

A helyi Munkáspárt székháza - d.p. fotója

Repülés

Nincs sok járat ide, azok is többnyire karibi regionális járatok, kis gépekkel. Érkezéskor nagyon látványos a sziget panorámája fentről.

A LIAT nevű regionális légitársaságnak rossz a híre. Gyakran késik és a csomagok is gyakran elkeverednek.

Alternatíva: hajóval jönni St Luciából, de ez még kényelmetlenebb.

Szállás

Ajánlott hotel:

Pagua Bay House (szuper kilátás a medencéből)

Közlekedés

Bal oldali a közlekedés. A közlekedési morál elég gyenge a szigeten, ezért ha bérelt autóval közlekedünk számítsunk arra, hogy a helyi autóvezetők közül sokan veszélyesen hajtanak.

Ami a mozgásszabadságot és a felfedezést illeti, egy autó felbecsülhetetlen értékű lehet. Bár a sziget kicsi, a szorosan kanyargó hegyi utak viszonylag hosszú utazásokat és szívszorító élményeket okozhatnak. Tajvanon az utak bal oldalán kell vezetni, és mindkét repülőtéren számos autókölcsönző ügynökség áll rendelkezésre.

A szűk hajtűkanyaroknál különösen nappal dudálj.
Vigyázz a nagy teherautókra, mert szélességük miatt a többi járművet leszoríthatják az útról.
Ügyelj a nagy kátyúkra és az omladozó aszfaltra, mivel az utak állapota nagyon rossz lehet.
Ha eltévedsz, kérj útbaigazítást; a helyiek nagyon barátságosak és segítőkészek.
Ha hegyekben vagy zuhogó esőben, fontold meg, hogy egy időre megállsz, vagy legalább nagyon lassan haladj.
Egy kompakt autó a legtöbb helyzetre elegendő, de egy kis 4x4-es is jó lehet. A nagy 4x4-es jármű viszont nehézkes lehet a szűk utcákon.

Egyéb utazási lehetőségek közé tartozik a busz vagy a taxi. Ha alacsony költségvetéssel utazol, és van elég időd, akkor a stoppolás vagy a busz is megfelelő lesz (kivéve vasárnap), bár a hosszú utak a kanyargós hegyi utakon döcögős buszban nem a legkényelmesebb dolog. A taxi kényelmesebb, mint a buszok, és nem feltétlenül drága, különösen, ha a viteldíjat két vagy több utazó osztja meg. Akár buszt, akár taxit használsz, győződj meg róla, hogy egyértelműen megegyeztél az úti célban és az árban, mielőtt elindulsz.

s.a. fotója

Étkezés, vásárlás

A frissen facsart grapefruitlé mindenütt megtalálható, és tökéletesen illik minden étkezéshez. A kókuszvíz olcsó és könnyen beszerezhető az út mentén. Egy másik helyi specialitás a hibiszkuszvirágból készült vörös színű, frissítő ital, a sorrel, amely Jamaicában is gyakori. A népszerű helyi sör a Kubuli. Kérd meg a szállodádat, hogy szervezzen látogatást a sörfőzdébe.

Roseau-ban sok gyümölcslé árus található. Szinte kivétel nélkül ezek a gyümölcslevek nem pasztörizáltak, vízzel és cukorral vannak keverve. Az adagolt víz általában klórozott csapvíz. Pal néven ismert gyümölcslé árus a Portsmouth-ba induló buszok környékén árulja termékeit. Pal az egyik leglelkesebb és legjártasabb gyümölcsárus a szigeten. Néha ritka gyümölcsök levét is kínálja.

A Quenchi egy helyi üdítőital, amely számos különböző ízben kapható. Minden faluban megtalálható (diétás változatai is kaphatók a roseau-i IGA-ban).

A Sorrel, amelyet karácsonyi italnak is neveznek piros színe miatt (és mert csak karácsony körül virágzik), forralt virágokból készül. Az íze mennyei.

Az avokádó körte juice néhány kis kávézóban is kapható, és mindenképpen érdemes megkóstolni. Egyéb ízek közé tartozik a soursop, a maracuja, a grapefruit, a narancs, a lime és a cékla.

A kávé általában nem túl jó, mivel a helyiek többsége inkább teát és gyümölcslevet fogyaszt, ritka kivételekkel. A nagyobb városokban azonban található néhány kávézó is.

Kelet-karibi dollár árfolyamok

2024 januárjában:

1 USD ≈ 2,7 EC$ (rögzített)
1 € ≈ 3,0 EC$
1 £ ≈ 3,4 EC$
1 CA$ ≈ 2,0 EC$

Az árfolyamok ingadoznak. Az aktuális árfolyamok ezekre és más valutákra elérhetők a XE.com oldalon.

Az ország hivatalos fizetőeszköze a kelet-karibi dollár, amelyet a "$" vagy "EC$" szimbólum jelöl (ISO valuta kód: XCD). Ezt a valutát hét másik karibi szigetország is használja. A kelet-karibi dollár 100 centre oszlik. Az amerikai dollárhoz van rögzítve, 1 USD = 2,70 EC$ árfolyamon.

Az érmék 1, 2, 5, 10 és 25 centes, valamint 1 dolláros címletekben forognak. A bankjegyek 10, 20, 50 és 100 dolláros címletekben vannak forgalomban.

Vásárlás

Kézműves árus Roseau-ban

A legjobb helyi kézműves termékek a kalinago-kosarak. A föld tónusú színeket úgy érik el, hogy a szálakat különböző időtartamokra a földbe ássák. Az amerikai állampolgároknak (és valószínűleg más országok állampolgárainak is) meg kell győződniük arról, hogy a kosarak anyagai megfelelnek-e azoknak az előírásoknak, amelyek lehetővé teszik hazavitelüket.

Dominika zenei kultúrája is híres, ezért mindenképpen vásárolj helyi zenét, amíg a szigeten tartózkodsz. A zenei műfajok között szerepel a jazz, reggae-dancehall, calypso & soca, valamint a Cadence-lypso és a Bouyon, amelyek népszerű dominikai stílusok. Ha október utolsó hétvégéjén látogatsz el, akkor a World Creole Music Festival részesévé válhatsz, de ha nem tudsz eljutni erre az eseményre, kérdezd meg, ki a legjobb helyi előadó, és légy óvatos a kalózmásolatokkal!

Számos kioszk és árus sorakozik a fő hajókikötő dokkjánál. Egy kiváló bőrárubolt található a dokkal szemben, az út túloldalán. Csak egy rövid háztömbnyire beljebb egy zsúfolt, szabadtéri piac található, ahol talán a sziget legjobb szuvenírkínálata található.

Nézd meg a kakaó rudakat, hogy kakaóteát készíthess belőlük; ez is nagyszerű szuvenír lehet, amit hazavihetsz.

Egyéb hasznos információk

Dominica szigetén nincs magyar külképviselet. Diplomáciai szempontból a havannai nagykövetségünkhöz tartozik a sziget.
Az egészségügyi ellátás nagyon szerény. Ebből a szempontból is jobban járunk, ha elkerüljük a betegséget vagy a balesetet.
A csapvíz fogyasztása biztonságos, de mivel néha egyenesen Dominica számos folyójából nyerik, heves esőzések után hajlamos barnává válni. Jobb inkább palackozott vizet inni, amely szinte mindenhol kapható.
Alapvető egészségügyi ellátás a roseau-i Princess Margaret Kórházban elérhető.
Az Észak-Amerikából Dominikára költözők gyakran tapasztalnak először keléseket, valamint köröm- és lábköröm-gombásodást. Gyomorproblémák ritkán fordulnak elő az utazók körében.
A városokat időnként rovarirtó szerekkel permetezik a Dengue-lázat terjesztő szúnyogok ellen. Azonban a permetezés nem mindig a tervezett időben történik, és a rovarirtó szerek bejuthatnak az otthonokba, ha az ablakok nyitva vannak.
A magasabb területeken és a lakatlan középső régiókban az emberek az út menti forrásokból gyűjtik a vizet. Néha a busz is megáll, hogy az utasok megtölthessék vízpalackjaikat. A helyiek jobban kedvelik ennek a víznek az ízét, mint a palackozott vízét.
A közüzemi víz a magas klórozás miatt bakteriálisan biztonságos, és ennek megfelelő klór íze van.

Roseau, a főváros

(kiejtés: rázá)

Lakosság: 14,568 (2024-ben)

Roseau, a főváros is megér egy fél napot – a térség talán legkellemesebb fővárosa. Ne gondoljunk világvárosias településre, de megvan karibi bája, és vannak benne jó éttermek, meg persze kis múzeum és botanikus kert. forrás

b.e. fotói

Látnivalók és programlehetőségek

A Morne Trois Pitons Nemzeti Park egyik leglátványosabb helyszíne a Titou-szurdok, amely méltán szerepelt a Karib-tenger kalózai filmekben. Ritkán adatik meg az embernek, hogy ennyire különleges és intenzív természeti élményben legyen része. A kaland egy kis türkizkék folyóban kezdődik, ahová kizárólag mentőmellényben lehet leereszkedni. A víz sodrásával szemben kell haladni, mígnem feltárul a szoros. Ez egy szűk, kanyargós járat, ahol a kékeszöld víz felett szinte teljesen összezáródnak a sziklák, csupán egy vékony fénycsík szűrődik be a magasból, misztikus hangulatot kölcsönözve a helynek. Mintegy hatvan méter után egy barlangszerű tóhoz érkezünk, amelynek végében egy vízesés hátoldalához lehet felkapaszkodni a sziklákon. A túloldalon egy rejtett kis tó bukkan elő, ahová a vízesés ömlik bele – az egész egy természetes, eldugott medencére emlékeztet.
Hasonlóan különleges látványosság az Indian River, amely szintén megjelent a filmvásznon. A folyó mentén egy kis ház is áll, amely egykor díszletként szolgált. Itt azonban nincs szükség úszásra: egy csónakos vezet végig a misztikus mangroveerdőben kanyargó folyón. A hatalmas, egymásba kapaszkodó gyökerek és az áthatolhatatlan növényzet olyan földöntúli hangulatot teremt, amely tökéletesen alkalmassá tette a helyszínt filmes forgatásokra. A trópusi hőség ellenére a több mint egyórás csónakút kifejezetten kellemes és hűsítő élmény. Közben a kormányos mesél a környező élővilágról: nagytestű állatok ugyan nincsenek, de számos különleges madár és néhány egzotikus hüllő felbukkanhat az út során. A folyó végén egy botanikus kerttel egybekötött kis bár várja a látogatókat – kókuszvíz, rum és a helyiek körében népszerű sajátos cigaretta itt sem hiányzik a kínálatból.

Nemzeti parkos kirándulások

d.p. fotója

Carib Indian Village (indián falu)

Strandok

A legtöbb strand fövenye ezüstszürke és fekete vulkáni homok, csak kevés strandot terít sárga homok. A sziget teljes keleti partja alkalmatlan a fürdésre az erős atlanti áramlatok miatt.

Lehet csak úgy heverészni a strandon – mert ugyan kevesebb homokos strand van, mint Barbadoson, és itt is csak a sziget nyugati partján lehet fürödni, de azért vannak igazán hangulatos helyek. És van némi történelmi látnivaló is. Fort Shirley például egy kellemes és jól karbantartott brit erődítmény. A franciák ellen építették, akik többször is ostromolták a szigetet. forrás

Közbiztonság és kellemetlenségek

Nem rossz a közbiztonság, de azért előfordulnak zsebtolvajlások, gépjárműből történő lopások. A vásárok, mulatságok, karneválok idején tanácsos az értékeinket a hotelszobában hagyni. Egyébként se viseljünk ékszert magunkon, ne tegyük közszemlére azt, hogy milyen drága cuccaink vannak. A pénzkiadó automatáknál legyünk körültekintőek. Ha a sziget elszigetelt helyeire megyünk, akkor nem árt helyi személy kíséretében programozni. Az útleveleket ne hordjuk magunknál, hagyjuk a hotel széfjében.

Rablásoktól nem kell tartani.
Tanácsos elkerülni a keleti partszakasz strandjait (La Plaine, Bout Sble, Rosalie), mert veszélyesek a tengeráramlatok.
A folyók menti túrázást hagyjuk inkább ki az esős évszakokban, ugyanis a folyók vízszintje hirtelen, váratlanul, veszélyesen megemelkedhet. Hegyi túrákra ne menjünk helyi kíséret nélkül.
Június és december között helyben mindig tájékozódjunk, hogy várható-e valami szélsőséges időjárás, van-e hurrikánveszély.

Földrajz és időjárás

Dominica az Antillák szigetvilágának egyik legzöldebb szigetének számít. A természet szerelmesei itt jól elidőznek.

s.v. fotója

Történelem

Dominicát a 17. század első felében gyarmatosították az angolok. Aztán jöttek a franciák, de végül ismét brit birtokká vált a sziget. Hivatalosan 1805-ben vált brit gyarmattá Dominica. Csupán 1978-ban vált függetlenné.

A régi piac, ahol hajdan a rabszolgákat adták-vették. A franciák vezették be a rabszolgatartást, aztán a britek még bővítették is egészen a 19. század harmincas éveiig - p.j. fotója

Manapság

A Dominikai Közösség többpárt rendszerű parlamenti demokrácia. Az államfőt ötévente választják meg.

Dominica vulkanikus eredetű sziget, de itt – Saint Vincenttel ellentétben – nem a vulkánkitörések, hanem a hurrikánok jelentik a legnagyobb veszélyt. Az elmúlt évtizedekben több pusztító vihar is súlyos károkat okozott. Ehhez hasonlóan jelentős problémát jelentett az is, hogy az ország gazdaságát nagyrészt a monokultúrás mezőgazdaságra, elsősorban a banántermesztésre alapozta. A világpiaci árak csökkenése komoly visszaesést eredményezett, és azóta is kihívást jelent a gazdaság számára.
Ezzel szemben az itteni kormány – Saint Vincenttel ellentétben – többé-kevésbé sikeresen próbált meg új bevételi forrásokat találni, különösen a pénzügyi szektor fejlesztésével. Az igazán jövedelmező üzlet azonban nem az offshore bankrendszer kiépítése lett, hanem az állampolgárság értékesítése. A dominicai útlevél – amelyen egy papagáj díszeleg – nemcsak látványos, hanem rendkívül előnyös is, mivel tulajdonosa vízummentesen utazhat az Európai Unióba és az Egyesült Államokba, miközben az adóterhek is viszonylag kedvezőek. A program sikerét jól mutatja, hogy sokan hajlandók kifizetni a mintegy 36 millió forintos árat az állampolgárságért.

Az offshore pénzügyi szolgáltatások mellett a gazdaság legfontosabb pillére továbbra is a mezőgazdaság, különösen a banántermesztés. A helyiek számtalan különböző fajtát termesztenek, nemcsak a nemzetközileg ismert változatokat. Emellett a kannabisz – amely a karibi térség számos országában legális – és a turizmus is jelentős szerepet játszik. Sőt, ezek kombinációja sem ritka, hiszen a turisták gyakran nemcsak egzotikus gyümölcsöket, hanem más jellegzetes helyi termékeket is vásárolnak.

Ilyen az ország nemzeti lobogója - m.j. fotója

A Parlament épülete - van alsóház és felsőház is Westminster-rendszer alapján - p.j. fotója

A sziget problémái közül az egyik legnagyobb a drogkereskedelem és annak árnyoldalai.

A helyiekről

A Dominikai Közösség (nem összetévesztendő a Dominikai Köztársasággal) lakói elsősorban afrikai származású emberek, akik ősei a karibi szigetre a gyarmati időszakban, a rabszolgaság során érkeztek. A lakosság nagy része fekete vagy kevert etnikumú, de élnek itt karib őslakosok leszármazottai is, különösen a Kalinago területen, mely az egyetlen megmaradt karib indián rezervátum a Karib-térségben.

A dominicai kultúra gazdag keveréke az afrikai, francia, brit és őslakos karib örökségnek. A szigetlakók angolt beszélnek hivatalos nyelvként, de az antillai kreol (patois) széles körben használt a mindennapi életben. Ez a franciaalapú kreol nyelv tükrözi a sziget összetett történelmét, amely során francia és brit gyarmati uralom váltotta egymást.

A dominicai emberek mélyen kötődnek a természethez, ami nem meglepő, hiszen hazájuk a "Karib-tenger természeti szigeteként" ismert. A helyiek büszkék szigetük páratlan természeti kincseire: a gőzölgő vulkanikus tavakra, burjánzó esőerdőkre és lélegzetelállító vízesésekre. Ez a természetközeliség tükröződik a hagyományos gyógynövényes orvoslásban is, amely továbbra is fontos szerepet játszik sok dominikai életében.

A zene és tánc alapvető fontosságú a dominikai kultúrában. A cadence-lypso (helyi zenei műfaj, amely a haiti kadans és a trinidadi calypso keveréke) született a szigeten, és később a zouk műfaj alapjává vált. A bouyon, egy modernebb zenei stílus szintén dominikai eredetű. Az éves Creole Fesztiválon, amely a függetlenség előtti ünnepségek része, ezek a zenei hagyományok élénken megjelennek.

A közösségi szellem erősen jelen van a dominikai társadalomban. A koudmen vagy coup de main hagyomány, amely a közösségi munka egy formája, ahol az emberek összegyűlnek, hogy segítsenek egymásnak a házépítésben vagy a mezőgazdasági munkákban, jól példázza ezt. Az ételek megosztása és az egymás iránti gondoskodás szintén fontos értékek.

A dominicai konyha a helyi alapanyagokra épül, különösen a gyümölcsökre, zöldségekre és tengeri ételekre. A nemzeti étel a mountain chicken, ami valójában egy helyi békafaj húsából készül, bár a faj veszélyeztetettsége miatt ma már ritkábban fogyasztják. A callaloo leves, a sült plantain és a kókuszos-borsós rizs szintén népszerű ételek. A helyi rum és gyümölcslevek fontos részei a dominikai vendéglátásnak.
A vallás jelentős szerepet játszik a dominikai kultúrában, a lakosság többsége keresztény, főként római katolikus, de jelen vannak protestáns felekezetek és a rasztafári hit követői is. A keresztény ünnepek és a helyi hagyományok gyakran keverednek a mindennapi életben és az ünnepségeken.

A srác tűzhalat (más néven oroszlánhalat) mutat fel friss zsákmányként - m.j. fotója

További beszámolók

A fővárosba már sötétedés után érkeztem, de előrelátóan a kikötő közelében foglaltam szállást, így nem kellett sokat bolyonganom. Vendéglátómmal hamar megbeszéltem, hogy másnap egy túrát szeretnék tenni, ő pedig rögtön intézkedett, és talált nekem egy helyi vezetőt.
Hajnalban indultunk útnak. Utólag visszagondolva nem is értem, miért nem vártam még egy napot – annyira izgatott voltam a Morne Trois Pitons Nemzeti Park miatt, hogy nem tudtam türelmes lenni. A fő cél a Boiling Lake, vagyis a Forró-tó volt, amely egy oda-vissza nagyjából hét-nyolc órás túrával érhető el a fővárosból.

A túra egy komoly emelkedővel kezdődött: helyenként lépcsőkön kellett kapaszkodni, máshol a fák vastag gyökerein kellett lépkedni. A csúcshoz érve jött a lejtő, ami a Reggeli folyóhoz vezetett – ez az a hely, ahol a korán induló túrázók rendszerint megállnak egy hosszabb pihenőre. Innen egy újabb, még meredekebb kaptató következett, majd egy hosszú ereszkedés a Sivárság völgyéhez, ahonnan még egy órányi gyaloglás vezetett volna a Forró-tóig.

Erre azonban már nem jutottam el. A második hegy megmászása közben egyre inkább éreztem, hogy kezdek kimerülni, és egyre inkább azon agyaltam, hogy remegő lábakkal hogyan fogok visszajutni. Bár az időjárás viszonylag kegyes volt – nem volt tikkasztó hőség és az eső sem esett –, a páratartalom rendkívül magas volt, így folyamatosan izzadtam. A nedvességtől az ösvény és a lépcsők is csúsztak, minden egyes lépést odafigyelve kellett megtenni, nehogy megcsússzak és lezuhanjak a keskeny ösvényekről.

Egy mély sóhaj után meghoztam a döntést: visszafordulok. Az embernek ismernie kell a saját határait, hiszen a túrákon gyakran éppen a visszaúton történik a baleset, amikor már teljesen kimerült. És én nagyon fáradt voltam. Az előző napi hajóút, a kihagyott vacsora – mivel vasárnap szinte minden zárva volt –, és a reggeli elmaradása miatt alig volt energiám. Mindössze egy banánt és néhány kekszet ettem indulás előtt. Bár más túrákon (például Norvégiában) mindenféle felkészülés nélkül is sikerült végigmennem hasonló nehézségű útvonalakon, itt a trópusi klíma és a magas páratartalom különösen próbára tett.

A bugyborékoló Forró-tavat tehát nem láttam, de egyáltalán nem bántam meg a túrát. Hihetetlen élmény volt ilyen vadregényes környezetben gyalogolni. A hazajutás sem okozott gondot: bár órákig kellett volna várnunk a fővárosba tartó buszra, a túravezetőm ismert egy arra járó teherautó-sofőrt, így felkéredzkedtünk a platóra, és viszonylag gyorsan visszaértünk.

Másnap jóval könnyebb programot választottam: a Trafalgar-vízesést. Dominikán a kirándulásokat nagyban befolyásolja, hogy az autóbérlés és a taxi rendkívül drága, a tömegközlekedés pedig meglehetősen korlátozott. A Trafalgar-vízesés azonban kivétel, mert egy helyi minibuszjárattal könnyen elérhető.

A minibuszokat elsősorban a helyiek használják