ÚTIKRITIKA.HU / Dominikai Közösség

Ne legyen félreértés! Ez nem az a Dominika! Mármint az ismertebb, sokkal nagyobb, turisztikailag felkapott, spanyol nyelvű, ugyancsak karibi Dominikai Köztársaság. A Dominikai Közösség a szerényebb, kicsi névrokon. Szokták úgy is megkülönböztetni, hogy a fejezetünkben tárgyalt szigetet Dominica-nak nevezik, írják.
Dominica a Kis-Antillák térségének egyik szigete, két nevesebb karibi sziget közelségében található. Északra tőle fekszik Guadeloupe, délre tőle Martinique.
A Dominikai Közösség köztársaság, a Brit Nemzetközösség tagja (angol a hivatalos nyelv), 754 négyzetkilométer, igazán nem nagy, de nem is apró. Lakosság: 72 430 (2023-as adat) Magyar állampolgároknak nem kell vízum a Dominikai Közösségbe történő belépéséhez 90 napnál rövidebb tartózkodásra. Viszont az útlevélnek az onnan való kilépéstől számított 6 hónapion keresztül érvénesnek kell lenni.
Dominica egyetlen jelentős települése a főváros: Roseau.
A Dominikai Közösség forgószelek (ciklonok) által veszélyeztetett sziget. Június és november között áll fenn a veszély. 2015 augusztusában óriási pusztítást végzett az apró szigeten az Erika trópusi vihar. 38 centiméternyi eső esett. 20 ember meghalt. Több száz ház, híd és út rongálódott meg. A helyreállítási munkálatok azóta folynak és még évekig el fognak tartani.
Mi az érdekes Dominicában? Nagyon szép zöld a természete, elsősorban a természet kedvelőinek való a sziget. A sziget északi és déli részén van egy-egy nemzeti park, ahol érdekes, kellemes kirándulást lehet tenni érintetlen természeti környezetben. Szuperek a gejzírek, termál források, érdekes a Mome Trois Pitons nemzeti park, a vízesések (Middleham Falls, Victoria Falls) és a szurdokok (pl. Titou Gorge).
Szépek a tengeri panorámák, főleg a naplementék.
A Morne Trois Pitons nemzeti park az Unesco természeti világörökségének a része!
Mi nincs Dominicán? Többnyire nincsenek "képeslap minőségű", csodás, fehér homokos strandok.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A sok szép madár, lepke és virág, a természet nyers szépsége
Van a sziget egyszerűségének, szerény világának valami speciális bája, egyszerű Édenkert
A sok friss, helyi trópusi gyümölcskülönlegesség
A friss halak
Vannak azért szép strandok is
Mérsékelt árak, kevés globalizáció
Jóságosak a helyiek, békés élet, jó közbiztonság
Jó kirándulási lehetőségek (esőerdők), vízesések
Nincsenek bazi nagy hotelkomplexumok
Sokat tanulni a természetről a Papillote Tropical Gardensben
Az általam oly imádott banyánfák sokasága
A főváros aranyos, minden olyan színes.

Nem tetszett

Zömében nincsenek szép fövenyű, idilli strandok
Unalmas, hogy az állat műfajban a tehenek túltengenek, náluk csak a szúnyogok vannak többen
Sok helyen a rendetlenség, rendezetlenség, elhanyagoltság, lepukkantság
Az ijesztő leszállás a kis repülőtérre
A tengerjárókról kiáramló sokaság felveri a sziget nyugalmát
Kevés az olcsó szálláshely, de all inclusive resortok sincsenek
Elég rosszak a közutak, kátyúk
Bérelt autó nélkül a szigeten belüli közlekedés körülményes
Nincs választási lehetőség szórakozóhelyekből és jobb éttermekből, sőt általában megfelelő evőhelyet találni elég nehézkes
Sok a szerencsétlen, ráadásul eléggé csúnya kóbor kutya
A sok eső

A gigantikus Queen Mary 2 túlságosan dominálja a városképet. p.j. fotója

A legnagyobb helyi katolikus templomot súlyosan megrongálta a 2017-es hurrikán - p.j. fotója

Vélemények

"Két nap alatt könnyedén, szisztematikusan bejártuk a szigetet. Tetszettek a tipikus karibi hangulatú kis falvak, amelyeket körbeölelnek hegyek és az intenzív zöld természet. Roseau a főváros picike hely, nem igazán mozgalmas, legfeljebb (ahogy hallottuk) szombatonként. A városokban lehet utcai árusoktól venni kis töltött lepényeket. Laktató, de nem nagy szám. Mindenképpen akartunk sznorkelezni, bár tudtuk, hogy ilyen szempontból Dominica nem csúcs hely. Azért a Champagne Bay-nél jót búvárkodtunk, a szigeten ez a legjobb hely sznorkelezéshez.

Előre készültünk, hogy Dominica-n túrázni fogunk, azaz hoztunk túrabakancsot, meg ilyesmiket. A sziget déli részén található a terebélyes Morne Trois Pitons nemzeti park, ami az UNESCO természeti világörökségének a része. A túrán láttunk vízeséseket, szurdokokat. Tetszett, hogy nyers természetet élvezhettünk, nem volt annyira turistáknak kitaposott, mesterkélt terep. Voltunk egy kis leguán néző túrán is. A szigeten (északon) az egyik csúcs élményünk az Indian River volt. Csónakkal mentünk a folyó őserdős környezetében. Strandolás nem volt számunkra központi cél, de azért a Woodford Hill Beach nevű szép homokos strandot jól kiélveztük. Mázlink volt, mert nem voltak veszélyes áramlatok. A szigeten gyakran az ilyesmik miatt veszélyes a fürdés." (Geri)

4 napig az északi oldalon voltunk, majd 3 napig délin. Ha újra megyek, többet fogok időzni az északi végén. Csendesebb és kevésbé őrült ott. Ha szeretsz túrázni és strandolni, akkor kezdetben nyüzsgő lehet, de ez egy olyan sziget, amely kihívásokkal jár. Nem olyan, mint más szigetek. Lesz szemét a strandokon és általában kevesebb infrastruktúra. Több mint egy hétnél hosszabb ideig maradnék, de nem egy hónapot.(aji, 2023)

A turizmus itt gyakorlatilag – az ide látogató számára – ideális szinten van. Nincs az a kihaltság, mint Saint Vincenten, de nem is futsz bele lépten-nyomon egy amerikai nyugdíjascsoportba , mint Barbadoson. Ami azt jelenti, hogy van infrastruktúra – étterem beach bar, szuvenírárus – de nem érzed úgy, hogy egy turistagettóban élsz.

A helyiek itt is – akárcsak Saint Vincenten – megőrizték a pozitív hozzáállásukat a turistákhoz (no meg úgy általában az élethez) – bármikor leülhetsz velük egy pohár rumra, Kubuli sörre meg vicces cigire a helyi kocsmában, tengerparton vagy a házuk előtt. Minket egy este alatt fogadtak be a faluközösségbe – és másnap reggel már széles mosollyal és tartalmas reggelivel fogadtak. Igen, itt kaptunk reggelire pácolt marhabőrt, a széles mosolyok, pedig még szélesebbé váltak, amikor el is fogyasztottuk.

xxx

Nézni bőven van mit. Ami a természeti látványosságokat illeti Dominica messze-messze kiemelkedik az összes karibi sziget közül. Az ember – mégis csak egy karibi szigetről van szó – a tengerpartokra gondol. Vannak persze gyönyörűek – de ez csak a kezdet.

A látványosságok legnagyobb része így-úgy a sziget vulkanikus múltjához kapcsolódik. Az igazi nagy durranás a Boiling Lake – egy valóban forró tó. Ehhez azonban mostanság csak meglehetősen hosszú gyalogos útvonalon lehet eljutni. Hamarosan megváltozik a helyzet, az ország ugyanis építi a világ leghosszabb lanovkavonalát, ami egyenesen a tengerparti fővárosból vezet majd a tóhoz. Sokkal könnyebben megközelíthető – igaz kevésbé látványos – a Cold Soufriere nevű hideg kénes forrás – alig pár perces séta az autóúttól.

Szintén pár perces – és szintén kiválóan kiépített – úton elérhető több kisebb- nagyobb de egyaránt igen látványos vízesés is. A legfelkapottabb az Emerald Poolnak – smaragd medencének – nevezett kis vízesés, ami tényleg lenyűgöző természeti környezetben kínál üdítően hűvös csobbanásra lehetőséget.

Kettő a sok kis vízesés közül, ahová csak úgy oda lehet sétálni. És maga a Smaragd medence. forrás

A helyi Munkáspárt székháza - d.p. fotója

Repülés

Nincs sok járat ide, azok is többnyire karibi regionális járatok, kis gépekkel. Érkezéskor nagyon látványos a sziget panorámája fentről.

A LIAT nevű regionális légitársaságnak rossz a híre. Gyakran késik és a csomagok is gyakran elkeverednek.

Alternatíva: hajóval jönni St Luciából, de ez még kényelmetlenebb.

Szállás

Ajánlott hotel:

Pagua Bay House (szuper kilátás a medencéből)

Közlekedés

Bal oldali a közlekedés. A közlekedési morál elég gyenge a szigeten, ezért ha bérelt autóval közlekedünk számítsunk arra, hogy a helyi autóvezetők közül sokan veszélyesen hajtanak.

Ami a mozgásszabadságot és a felfedezést illeti, egy autó felbecsülhetetlen értékű lehet. Bár a sziget kicsi, a szorosan kanyargó hegyi utak viszonylag hosszú utazásokat és szívszorító élményeket okozhatnak. Tajvanon az utak bal oldalán kell vezetni, és mindkét repülőtéren számos autókölcsönző ügynökség áll rendelkezésre.

A szűk hajtűkanyaroknál különösen nappal dudálj.
Vigyázz a nagy teherautókra, mert szélességük miatt a többi járművet leszoríthatják az útról.
Ügyelj a nagy kátyúkra és az omladozó aszfaltra, mivel az utak állapota nagyon rossz lehet.
Ha eltévedsz, kérj útbaigazítást; a helyiek nagyon barátságosak és segítőkészek.
Ha hegyekben vagy zuhogó esőben, fontold meg, hogy egy időre megállsz, vagy legalább nagyon lassan haladj.
Egy kompakt autó a legtöbb helyzetre elegendő, de egy kis 4x4-es is jó lehet. A nagy 4x4-es jármű viszont nehézkes lehet a szűk utcákon.

Egyéb utazási lehetőségek közé tartozik a busz vagy a taxi. Ha alacsony költségvetéssel utazol, és van elég időd, akkor a stoppolás vagy a busz is megfelelő lesz (kivéve vasárnap), bár a hosszú utak a kanyargós hegyi utakon döcögős buszban nem a legkényelmesebb dolog. A taxi kényelmesebb, mint a buszok, és nem feltétlenül drága, különösen, ha a viteldíjat két vagy több utazó osztja meg. Akár buszt, akár taxit használsz, győződj meg róla, hogy egyértelműen megegyeztél az úti célban és az árban, mielőtt elindulsz.

s.a. fotója

Étkezés, vásárlás

A frissen facsart grapefruitlé mindenütt megtalálható, és tökéletesen illik minden étkezéshez. A kókuszvíz olcsó és könnyen beszerezhető az út mentén. Egy másik helyi specialitás a hibiszkuszvirágból készült vörös színű, frissítő ital, a sorrel, amely Jamaicában is gyakori. A népszerű helyi sör a Kubuli. Kérd meg a szállodádat, hogy szervezzen látogatást a sörfőzdébe.

Roseau-ban sok gyümölcslé árus található. Szinte kivétel nélkül ezek a gyümölcslevek nem pasztörizáltak, vízzel és cukorral vannak keverve. Az adagolt víz általában klórozott csapvíz. Pal néven ismert gyümölcslé árus a Portsmouth-ba induló buszok környékén árulja termékeit. Pal az egyik leglelkesebb és legjártasabb gyümölcsárus a szigeten. Néha ritka gyümölcsök levét is kínálja.

A Quenchi egy helyi üdítőital, amely számos különböző ízben kapható. Minden faluban megtalálható (diétás változatai is kaphatók a roseau-i IGA-ban).

A Sorrel, amelyet karácsonyi italnak is neveznek piros színe miatt (és mert csak karácsony körül virágzik), forralt virágokból készül. Az íze mennyei.

Az avokádó körte juice néhány kis kávézóban is kapható, és mindenképpen érdemes megkóstolni. Egyéb ízek közé tartozik a soursop, a maracuja, a grapefruit, a narancs, a lime és a cékla.

A kávé általában nem túl jó, mivel a helyiek többsége inkább teát és gyümölcslevet fogyaszt, ritka kivételekkel. A nagyobb városokban azonban található néhány kávézó is.

Kelet-karibi dollár árfolyamok

2024 januárjában:

1 USD ≈ 2,7 EC$ (rögzített)
1 € ≈ 3,0 EC$
1 £ ≈ 3,4 EC$
1 CA$ ≈ 2,0 EC$

Az árfolyamok ingadoznak. Az aktuális árfolyamok ezekre és más valutákra elérhetők a XE.com oldalon.

Az ország hivatalos fizetőeszköze a kelet-karibi dollár, amelyet a "$" vagy "EC$" szimbólum jelöl (ISO valuta kód: XCD). Ezt a valutát hét másik karibi szigetország is használja. A kelet-karibi dollár 100 centre oszlik. Az amerikai dollárhoz van rögzítve, 1 USD = 2,70 EC$ árfolyamon.

Az érmék 1, 2, 5, 10 és 25 centes, valamint 1 dolláros címletekben forognak. A bankjegyek 10, 20, 50 és 100 dolláros címletekben vannak forgalomban.

Vásárlás

Kézműves árus Roseau-ban

A legjobb helyi kézműves termékek a kalinago-kosarak. A föld tónusú színeket úgy érik el, hogy a szálakat különböző időtartamokra a földbe ássák. Az amerikai állampolgároknak (és valószínűleg más országok állampolgárainak is) meg kell győződniük arról, hogy a kosarak anyagai megfelelnek-e azoknak az előírásoknak, amelyek lehetővé teszik hazavitelüket.

Dominika zenei kultúrája is híres, ezért mindenképpen vásárolj helyi zenét, amíg a szigeten tartózkodsz. A zenei műfajok között szerepel a jazz, reggae-dancehall, calypso & soca, valamint a Cadence-lypso és a Bouyon, amelyek népszerű dominikai stílusok. Ha október utolsó hétvégéjén látogatsz el, akkor a World Creole Music Festival részesévé válhatsz, de ha nem tudsz eljutni erre az eseményre, kérdezd meg, ki a legjobb helyi előadó, és légy óvatos a kalózmásolatokkal!

Számos kioszk és árus sorakozik a fő hajókikötő dokkjánál. Egy kiváló bőrárubolt található a dokkal szemben, az út túloldalán. Csak egy rövid háztömbnyire beljebb egy zsúfolt, szabadtéri piac található, ahol talán a sziget legjobb szuvenírkínálata található.

Nézd meg a kakaó rudakat, hogy kakaóteát készíthess belőlük; ez is nagyszerű szuvenír lehet, amit hazavihetsz.

Egyéb hasznos információk

Dominica szigetén nincs magyar külképviselet. Diplomáciai szempontból a havannai nagykövetségünkhöz tartozik a sziget.
Az egészségügyi ellátás nagyon szerény. Ebből a szempontból is jobban járunk, ha elkerüljük a betegséget vagy a balesetet.
A csapvíz fogyasztása biztonságos, de mivel néha egyenesen Dominica számos folyójából nyerik, heves esőzések után hajlamos barnává válni. Jobb inkább palackozott vizet inni, amely szinte mindenhol kapható.
Alapvető egészségügyi ellátás a roseau-i Princess Margaret Kórházban elérhető.
Az Észak-Amerikából Dominikára költözők gyakran tapasztalnak először keléseket, valamint köröm- és lábköröm-gombásodást. Gyomorproblémák ritkán fordulnak elő az utazók körében.
A városokat időnként rovarirtó szerekkel permetezik a Dengue-lázat terjesztő szúnyogok ellen. Azonban a permetezés nem mindig a tervezett időben történik, és a rovarirtó szerek bejuthatnak az otthonokba, ha az ablakok nyitva vannak.
A magasabb területeken és a lakatlan középső régiókban az emberek az út menti forrásokból gyűjtik a vizet. Néha a busz is megáll, hogy az utasok megtölthessék vízpalackjaikat. A helyiek jobban kedvelik ennek a víznek az ízét, mint a palackozott vízét.
A közüzemi víz a magas klórozás miatt bakteriálisan biztonságos, és ennek megfelelő klór íze van.

Roseau, a főváros

(kiejtés: rázá)

Lakosság: 14,568 (2024-ben)

Roseau, a főváros is megér egy fél napot – a térség talán legkellemesebb fővárosa. Ne gondoljunk világvárosias településre, de megvan karibi bája, és vannak benne jó éttermek, meg persze kis múzeum és botanikus kert. forrás

b.e. fotói

Látnivalók és programlehetőségek

A legnagyobb durranás – szintén a világörökség részét képező Morne Trois Pitons Nemzeti Parkban – a Titou-szurdok. Nem véletlen, hogy szerepet kapott a Karib-tenger kalózaiban. Kevés ennyire látványos- élményszerű helyet láttam-tapasztaltam egészé életemben. Az élmény azzal kezdődik, hogy – szigorúan mentőmellényben – leereszkedtek egy valószínűtlenül türkiz színű kis folyócskába. A folyóban ár ellen kell haladni, és hamarosan feltűnik a szoros maga. De milyen szoros! A valószínűtlenül kék víz egy alig pár méter széles kanyargós útvonalon halad. Fent a sziklák összeborulnak, csak egy egészen keskeny csíkon ömlik be a fény, elképesztő túlvilági fénybe vonva a szorost. A hogy haladunk előre – körülbelül 60 méter után – egy barlangi tóhoz jutunk, aminek a végén egy vízesés hátoldalához jutunk. Ott felmászva a sziklákon jutunk ki egy rejtett kis tóhoz, amibe a vízesés beleesik

A másik ehhez mérhető látványosság az Indian River. Egyáltalán nem meglepő, hogy az is szerepelt a filmekben. Egy kis házikó – az egykori díszlet része – még mindig áll. Itt nem kell úszni – kishajóval viszik be a vadregényes mangroveerdőbe a turistákat. Itt a az összekapaszkodó fák közt kanyargó folyó biztosítja azt a misztikus túlvilági hangulatot, amit kiváló forgatási helyszínné tette a folyót. Ez persze arra is jó, hogy a forróságban – ami azért itt egész évben velejárója a trópusi éghajlatnak – üdítően hűvösnek érezzük a több, mint egy órás utazást a kis csónakon. Közben persze a csónakos magyaráz is – és mutatja, amit a környező vadvilágból láthatunk. nagy állatokra ne számítsunk – a szigeteken olyanok sosem éltek, de ha lettek is volna, már rég megették mindet. Láthatunk viszont sok madarat, és néhány érdekes hüllőt. Az út végén kis bárral ötvözött botanikus kert vár a dzsungel mélyén – kókuszvíz, rum és vicces cigi van itt is bővében. forrás

Nemzeti parkos kirándulások

d.p. fotója

Carib Indian Village (indián falu)

Strandok

A legtöbb strand fövenye ezüstszürke és fekete vulkáni homok, csak kevés strandot terít sárga homok. A sziget teljes keleti partja alkalmatlan a fürdésre az erős atlanti áramlatok miatt.

Lehet csak úgy heverészni a strandon – mert ugyan kevesebb homokos strand van, mint Barbadoson, és itt is csak a sziget nyugati partján lehet fürödni, de azért vannak igazán hangulatos helyek. És van némi történelmi látnivaló is. Fort Shirley például egy kellemes és jól karbantartott brit erődítmény. A franciák ellen építették, akik többször is ostromolták a szigetet. forrás

Közbiztonság és kellemetlenségek

Nem rossz a közbiztonság, de azért előfordulnak zsebtolvajlások, gépjárműből történő lopások. A vásárok, mulatságok, karneválok idején tanácsos az értékeinket a hotelszobában hagyni. Egyébként se viseljünk ékszert magunkon, ne tegyük közszemlére azt, hogy milyen drága cuccaink vannak. A pénzkiadó automatáknál legyünk körültekintőek. Ha a sziget elszigetelt helyeire megyünk, akkor nem árt helyi személy kíséretében programozni. Az útleveleket ne hordjuk magunknál, hagyjuk a hotel széfjében.

Rablásoktól nem kell tartani.
Tanácsos elkerülni a keleti partszakasz strandjait (La Plaine, Bout Sble, Rosalie), mert veszélyesek a tengeráramlatok.
A folyók menti túrázást hagyjuk inkább ki az esős évszakokban, ugyanis a folyók vízszintje hirtelen, váratlanul, veszélyesen megemelkedhet. Hegyi túrákra ne menjünk helyi kíséret nélkül.
Június és december között helyben mindig tájékozódjunk, hogy várható-e valami szélsőséges időjárás, van-e hurrikánveszély.

Földrajz és időjárás

Dominica az Antillák szigetvilágának egyik legzöldebb szigetének számít. A természet szerelmesei itt jól elidőznek.

s.v. fotója

Történelem

Dominicát a 17. század első felében gyarmatosították az angolok. Aztán jöttek a franciák, de végül ismét brit birtokká vált a sziget. Hivatalosan 1805-ben vált brit gyarmattá Dominica. Csupán 1978-ban vált függetlenné.

A régi piac, ahol hajdan a rabszolgákat adták-vették. A franciák vezették be a rabszolgatartást, aztán a britek még bővítették is egészen a 19. század harmincas éveiig - p.j. fotója

Manapság

A Dominikai Közösség többpárt rendszerű parlamenti demokrácia. Az államfőt ötévente választják meg.

Dominica is vulkanikus eredetű, itt – ellentétben Saint Vincenttel – nem a vulkánkitörések, hanem a hurrikánok jelentik a legfőbb veszélyt. Több is komoly pusztítást végzett az elmúlt évtizedekben. Legalább ilyen pusztító volt az, hogy az ország itt is monokultúrás mezőgazdaságra alapozta jólétét – a banán világpiaci ára pedig nem nőtt, sőt jelentősen csökkent az utóbbi évtizedekben.

A Saint Vincent-ivel szemben az itteni kormány viszont többé-kevésbé sikeresen vetette bele magát a pénzügyi szektor fejlesztésébe. A legsikeresebb üzlet azonban nem is az off shore lovagok lovagoltatása, hanem a pénzért árusított állampolgárság lett. A cuki papagájos útlevélen kívül – ami persze nagyon menő – a legfőbb előnyt az jelenti, hogy mivel Dominica kicsi, és nem különösebben szegény ország az EU-ba és az Egyesült Államokba is vízummentesen lehet utazni a dominicai állampolgároknak, és nincsenek ehhez képest halálra adóztatva. Hogy ez elég vonzó azt jelzi, hogy meglehetős sikeres van a programnak – többen ki is fizetik azt a mintegy 36 millió forintot, amibe az állampolgárság kerül.

Az off shore lovagoltatáson kívül a legfőbb megélhetési forrás persze továbbra is a banán – elképesztően sokfélét termelnek, nem csak azt, amit itthon is lehet kapni, a fű (igen, az, amiből a vicces cigi készül, és az egész szigetvilágban legális), no meg a turismus. Illetve ezek kombinációja – például banán és fű értékesítése a turistáknak. forrás

Ilyen az ország nemzeti lobogója - m.j. fotója

A Parlament épülete - van alsóház és felsőház is Westminster-rendszer alapján - p.j. fotója

A sziget problémái közül az egyik legnagyobb a drogkereskedelem és annak árnyoldalai.

A helyiekről

A srác tűzhalat (más néven oroszlánhalat) mutat fel friss zsákmányként - m.j. fotója

Olvasmányos linkek

,, A fővárosba sötétedéskor érkeztem, de szerencsére előrelátóan a kikötőhöz közel foglaltam szállást. Vendéglátómmal gyorsan meg is beszéltem, hogy másnap kirándulni szeretnék, ő pedig azonnal intézkedett, szerzett nekem egy túravezetőt.

Másnap hajnalban indultunk. Utólag nem is értem, hogy lehettem ilyen balga, miért nem vártam még egy napot a túrával. Türelmetlen voltam, alig vártam, hogy lássam a világörökséggé választott Morne Trois Pitons Nemzeti Parkot,
ami számomra a fő vonzerőt jelentette ezen a szigeten. A konkrét célpont a Boiling Lake, azaz a Forró-tó volt, amelyet hét-nyolc óra alatt lehet megjárni a fővárosból.

A túra igen erős emelkedővel indult. Hol sok-sok, előre kialakított lépcsőn kellett felfelé kaptatni, hol pedig a fák kitüremkedő gyökerein lépkedni. Miután felkapaszkodtunk a hegyre, a másik oldalán ereszkedhettünk rögtön lefelé, a Reggeli folyóhoz. Ez arról kapta a nevét, hogy az általában korán induló túrázók itt állnak meg először hosszabb szünetre.

Ezután ismét erős kaptató jött felfelé, és elvileg a hegy másik oldalán leereszkedve jutottunk volna el a Sivárság völgyébe. Itt meglehetősen kietlen tájon még egy óra túrázás várt volna ránk a Forró-tóig. Erről azonban sajnos már lemaradtam, mert a második hegyre kapaszkodva egyre kimerültebb lettem, és azon kezdtem agyalni, hogy fogok remegő lábakkal visszamenni.

Bár az időjárás elég kegyes volt hozzánk, nem volt forróság, és az eső sem esett, a páratartalom rettentő magas volt, úgyhogy izzadtam rendesen. Ráadásul az állandó nedvesség miatt a túraösvény és a lépcsők brutálisan csúsztak. Egy pillanatra sem lankadhatott a figyelem, nehogy leszánkázzon az ember a sokszor igen keskeny ösvényről a szakadékba.

Sóhajtottam egy nagyot, és meghoztam a döntést: forduljunk vissza. Nem árt, ha az ember ismeri a saját határait, mert az ilyen hegymászó túrákon sokszor a visszaúton történik baleset, amikor már kimerült az ember. És én nagyon fáradt voltam.

Összeadódott az előző nap hánykolódása a tengeren, hogy nem tudtam vacsorázni (vasárnap lévén szinte minden zárva volt), a kora hajnali indulás miatt kiadós reggelire sem volt idő, csak egy banánt és pár darab kekszet ettem. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem vagyok edzésben, bár máskor (például Norvégiában) rákészülés nélkül is sikeresen teljesítettem hasonló nehézségű távokat. Valószínűleg az itteni párás levegő külön nehezítette a dolgomat.

A bizarr, bugyborékoló tó így kimaradt, de különösebben nem keseredtem el, hiszen a nap így is fantasztikus élmény volt. Minden nehézség dacára élveztem a túrát, hiszen nem mindennap sétálhat az ember ilyen vadregényes körülmények közt. Órákat kellett volna várnunk a fővárosba tartó buszra, de szerencsére a túravezetőm ismert egy épp arra járó teherautó-sofőrt, így felülhettünk a platóra, és hamarosan hazaértünk.

Másnap jóval könnyebb kaland várt rám, a Trafalgar-vízesés felkeresése. Dominikán erősen behatárolja a kirándulási lehetőséget, hogy az autóbérlés és a taxi rém drága, tömegközlekedéssel meg nem lehet sok helyre eljutni – de azért van pár opció. Ilyen a Trafalgar-vízesés is, amely a szokásos minibusszal könnyedén megközelíthető.

A minibuszokat főleg helyiek használják, nagyon olcsók, és akkor indulnak, amikor megtelnek. Mivel a megállóban épp én voltam az első utas, a sofőr megpróbálkozott azzal, hogy átalakítja a járatot taxivá. Ha adok neki 10 USA dollárt (2720 Ft), ajánlotta fel, azonnal elindul velem. Én azonban nem siettem sehova, inkább megvártam, míg elegen lettünk ahhoz, hogy normál áron utazhassunk.

A busztól csak pár percet kellett gyalogolni a vízesésig, és az ösvény végén nem is egy, de két szép zuhatag várt. Régen le lehetett menni néhány lépcsőn egészen az aljára, és akinek kedve szottyant, akár meg is mártózhatott a vízben. A legutóbbi hurrikán azonban úgy megrongálta a lépcsőket, hogy ez a rész jelenleg le van zárva a látogatók elől.

A vízesés közelében néhány gyógyfürdőt is felkerestem, de meglepően kevés látogató volt, a legtöbbet pedig zárva találtam. Dominikán is megfigyeltem, amit már a többi szigeten is: a látnivalók nyitvatartási ideje az erre járó hatalmas tengerjárókhoz igazodik. Amikor az óriáshajók több ezer utasa kiözönlik a szigetre, minden kinyit és felélénkül, előtte és utána viszont kifejezetten lassan csordogál az élet.(2016)" forrás