ÚTIKRITIKA.HU / Ausztria

Ausztria neve németül Österreich, azaz keleti birodalom, ami utalás arra, hogy Ausztria mai területét a római birodalom keleti részének tekintették.
Ausztria kisebb Magyarországnál: 83 858 négyzetkilométer a területe.
Ausztria teljes területének 62 százalékát teszi ki az osztrák Alpok.
Európa második legnagyobb hegycsúcsa Ausztriában fekszik: a Großglockner 3798 méter magas. Amúgy Ausztriában 13 olyan hegycsúcs található, amelynek magassága meghaladja a 3 ezer métert. 34 hegycsúcs magasabb, mint 2 ezer méter.
A Krimml-i vízesés Salzburg tartományban Európa legmagasabb vízesése a maga 380 méterével.
Ausztria legnagyobb természetes tava, a Neusiedlersee.
A Duna ausztriai szakasza 350 kilométeres.
Az osztrák lakosság egynegyede a fővárosban, Bécsben él.
A második legnépesebb osztrák város Graz, a harmadik Linz és utána jön Salzburg.
Az osztrákok 90 százaléka katolikus, 6 százalék protestáns (zömében lutheránusok).
Ausztria 8,8 millió lakosa közül kb. 700 ezren muszlimok, többségük török vagy török származású. Sok iráni és afgán bevándorló hagyja el Ausztriában a mozlim hitét.

Időjárás

Ausztria kontinentális éghajlat uralkodik, amely nyugatról keletre haladva egyre szárazabbá válik. A nyarak melegek és csapadékosak, míg a telek hidegek és hosszúak szoktak lenni. Az Alpok jelentősen befolyásolják az időjárási viszonyokat, mikroklímákat teremtve a völgyekben és magaslatokban. A hegységek védőpajzsként működnek az északi hideg szelek ellen, ugyanakkor csapadékcsapdát képeznek a nyugati légáramlatok számára.
Keleten, a Pannon-medence felé a klíma szárazabb és melegebb karaktert ölt, mediterrán hatásokkal színesedve. A Burgenland tartomány szinte szubmediterrán jellegű, ahol a szőlőtermesztés virágzik a kedvező adottságoknak köszönhetően. Az osztrák Alpokban a magassággal arányosan csökken a hőmérséklet, és nő a csapadék mennyisége. A föhn szél különleges jelenség, amely meleg, száraz légáramlatokat hoz a hegyekből a völgyekbe.
A tavak mikroklímát teremtenek környezetükben, mérséklik a hőingadozásokat és növelik a páratartalmat. Az ország északi részein gyakoribbak a zivatarok és az intenzív nyári esőzések. A klimatikus különbségek olyan nagyok, hogy ugyanazon napon síelni és fürdeni is lehet az országban. Télen a hótakaró hosszú hónapokig megmarad a magasabb régiókban, míg a keleti síkvidékeken gyakran kopár marad a táj.
Az éghajlatváltozás hatására az utóbbi évtizedekben melegedés figyelhető meg, különösen a téli hónapokban. Ausztria négy jól elkülöníthető klimatikus régióra osztható: az Alpokra, az Alpok előterére, a Pannon-medence peremére és a Duna-völgyére.

Történelem

Az osztrák nemzeti lobogó a világ egyik legrégebbije, 1191-ben V. (Erkölcsös) Lipót herceg e zászló alatt harcolt a harmadik keresztesháborúban a gallileai Akko-i csatában. A 16. században az Osztrák Birodalomhoz tartozott Ausztria, Belgium, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Németalföld, Spanyolország, a latin-amerikai (addig) spanyol gyarmatok, olasz és délszláv területek.

Brunau-ban, Hitler szülőháza előtt áll ez a tábla, aminek a szövege magyarul ez: A békéért, a szabadságért, a demokráciáért. Soha többé fasizmust. Halottak millióifigyelmeztetnek.

Ausztria 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz.

Manapság

Európában - Luxemburg után - Ausztriában a legalacsonyabb a munkanélküliség rátája, 4,6 százalék körül.

Átlag heti 45 órával az osztrákok dolgoznak a legtöbbet az európaiak közül. Viszont a világon náluk van a legtöbb fizetett szabadnap.

Ausztria az egyetlen európai uniós ország, amely nem tagja a NATO-nak.

Életminőség és elégedettség: különbségek Magyarország és Ausztria között
Egy társadalomkutatás érdekes különbségekre világított rá a magyarok és osztrákok életfelfogása között. Míg Magyarországon az állami vagy önkormányzati bérlakásokhoz gyakran alacsony társadalmi státuszt társítanak, Ausztriában éppen ezek a lakások adnak biztonságérzetet. Ott a kiterjedt bérlakásrendszer szociális hálóként működik: ha valaki elveszíti a munkáját, nem fenyegeti azonnali lakásvesztés, így kevésbé csúszik le társadalmilag.

A munkanélküliséget mindkét országban kellemetlennek élik meg, de az osztrákok jóval erősebben reagálnak rá. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a magyarok eleve kevésbé elégedettek az életükkel, így egy-egy újabb csapás már kevésbé rontja el az összképet.

A szakmunkások megbecsülése is különböző: míg Ausztriában ez egy stabil, értékelt pálya, Magyarországon sokszor társadalmi alábecsültség jellemzi. Az osztrák szakmunkások elégedettebbek, mint az alacsonyabb végzettségűek, nálunk ez a különbség elenyésző. Ugyanakkor az érettségizettek és a diplomások esetében eltérő a boldogságérzet: Ausztriában a diploma már nem hoz jelentős többletelégedettséget, míg Magyarországon igen. Ennek oka talán a jobb egészség, a szélesebb kapcsolati háló vagy az önmegvalósítás élménye lehet.

Érdekes különbség mutatkozik a vállalkozók és alkalmazottak elégedettsége között is. Ausztriában a hasonló jövedelmű emberek életminősége hasonló, függetlenül attól, hogy alkalmazottként vagy vállalkozóként dolgoznak. Magyarországon viszont a vállalkozók jóval elégedettebbek – feltehetően azért, mert sokuk bevétele jóval meghaladja a hivatalosan bejelentett jövedelmét.

A társas kapcsolatok terén az osztrákok előrébb járnak: jobban megbecsülik a párkapcsolatot, a barátságot és a családi kötelékeket. A barátság számukra önmagában is értékes, míg Magyarországon gyakran a túlélés egyik eszköze – egyfajta társadalombiztosítási forma a bizonytalan hétköznapokban.

Ami a demográfiát illeti: Ausztriában jó gyereknek és idősnek lenni. Az idősek társadalmi státusza erősebb, a nők pedig összességében boldogabbak, mint a férfiak. Magyarországon ez a különbség nem olyan hangsúlyos. Az is együtt rezonál ezzel, hogy bár mindkét országban a párkapcsolatban élők boldogabbak, az osztrákoknál ez az állapot sokkal látványosabban növeli az életminőséget.

Összességében tehát Ausztriában a társadalmi bizalom, a szociális védőhálók és a közösségi értékek sokkal inkább hozzájárulnak az egyéni elégedettséghez, mint Magyarországon, ahol az emberek gyakran inkább magukra és a szűkebb kapcsolati hálójukra vannak utalva.

A sógorokról

Az osztrák férfiak több mint fele túlsúlyos. Az 50,8 százalék a legmagasabb az Unióban. Érdekes kontraszt, hogy az osztrák nőknek csupán 20,3 százaléka túlsúlyos, ez pedig a legalacsonyabb arány az Unióban. Az osztrákok fele dohányzik, az ország keleti részén több a dohányos, mint a nyugati részen.

Személyes élményeim alapján az osztrákok hajlamosak a kritikus hozzáállásra, és ezt nem is rejtik véka alá. Úgy tűnik, minden újdonsággal szemben fenntartásokkal élnek, és gyakran hangot is adnak nemtetszésüknek – sokszor elég nyersen. Bár ez a nyíltság egyesek számára kellemetlen lehet, legalább őszinteséggel párosul, ami manapság ritka érték. Az udvarias felszín mögött – osztrák ismerőseim szerint is – megbújik egy erőteljes individualizmus: a szomszédok között ritka a valódi összetartás, a társadalmi együttélés szabályait pedig sokszor inkább a személyes kényelmi szempontok írják felül.

A hétköznapokban érdekes módon az osztrákok viselkedése sok tekintetben emlékeztet a magyarokéra. Például nem zavarja őket, ha az út szélén vagy egy bokor árnyékában kell könnyíteniük magukon, és a baráti testi érintkezéseket – mint a hátlapogatás – sem érzik tolakodónak. Ezek a gesztusok inkább a közvetlenségüket, semmint az udvariatlanságukat tükrözik.

Ami viszont a higiéniai szokásaikat illeti, voltak meglepő megfigyeléseim is. Többször tapasztaltam nyilvános helyeken, hogy a férfiak közül sokan nem mossák meg a kezüket a mosdóhasználat után. Persze ez nem országfüggő jelenség, de gyakorisága alapján feltűnő volt.

Összességében az osztrákokról alkotott kép nem egységes: kívülről gyakran joviálisnak és udvariasnak tűnnek, ám a felszín mögött ott munkál a kritikus, néha önérvényesítő természet – amelyet hol kedvelünk, hol nehezen viselünk el.

Az osztrákok nyugati szemmel – 2025-ben is:
Kívülről nézve az osztrákokról gyakran egyfajta nosztalgikus kép él a világban: mintha örökké a hegyek között sétálnának bőrnadrágban, jódlival a szájuk szélén. E sztereotípia mögött azonban ott húzódik egy valóban jól működő, udvarias és hagyománytisztelő társadalom képe, amely szereti rendszerezni a dolgokat – néha a végletekig szabályosan, már-már túlzottan bürokratikusan.

Az osztrákok nem harsányak, nem kérkednek – a csendes eleganciában hisznek. Nincs bennük kényszeres felsőbbrendűségi érzés, inkább a szerénységük és visszafogottságuk tűnik ki, amit olykor egy kis rejtett irónia vagy a „gemütlich” életfelfogás árnyal. Mára a világra való nyitottság is egyre jobban átszövi az osztrák mindennapokat, különösen a városokban, ahol a nemzetközi hatások és a helyi tradíciók furcsa, de működő egyensúlyba kerülnek.

Mindezek ellenére – vagy éppen ezért – az osztrákok továbbra is értékelik az élet apró örömeit: egy szelet gondosan elkészített Sacher-tortát, egy korsó habos sört vagy egy pohár minőségi bort. Ezek nem csupán fogyasztási cikkek, hanem a kultúrájuk részei – épp úgy, mint a precizitás és a visszafogott elegancia.

Úgy tűnik, a magyarok számára Ausztria továbbra is különleges helyet foglal el a nemzetközi szimpátiatérképen. Egy korábbi, még 2014-ben készült országos közvélemény-kutatás szerint – amelyet a Psyma Hungary végzett – a magyar válaszadók elsősorban a nyugat-európai országokat ítélték meg kedvezően, közülük is leginkább Ausztriát, amelyet a megkérdezettek 93 százaléka pozitívan jellemzett. Ausztriát szorosan követte Nagy-Britannia (91%), majd Németország és Svájc (egyaránt 90%).

Bár azóta sok minden történt a világpolitikában, a háborúk, migrációs hullámok, járványok és infláció korában az országok közötti érzelmi viszonyok is némileg átrendeződtek – Ausztria azonban a mai napig sok magyar szemében a „józan, civilizált Nyugat” közeli szimbóluma maradt. Egyrészt elérhető közelségben van, sokak dolgoztak már ott, másrészt a viszonylagos rendezettség, nyugalom és a magas életszínvonal pozitív képet rajzol róla. A kelet-közép-európai országokkal szemben viszont – különösen, ha történelmi, politikai vagy gazdasági feszültségek vetülnek a kapcsolatokra – már nem ennyire egyértelmű a magyarok rokonszenve.

Mindez nemcsak egy szociológiai adat, hanem visszatükröz valamit abból a régi magyar vágyképből is, hogy a „Nyugathoz tartozni” még mindig valamiféle minőséget, biztonságot és kiszámíthatóságot jelent – még akkor is, ha a valóság gyakran árnyaltabb, mint a róla alkotott kép.

Miben igazán erősek az osztrákok? Elsősorban a hegyekhez való viszonyukban: a síelésben, a természet tiszteletében, a precízen szervezett turizmusban. Emellett van bennük egyfajta rejtett életbölcsesség is: tudnak visszavonulni, csendben elemző módon szemlélni a világot, és gyakran a látszat mögött élnek egy másik, belső valóságban. A felszínen sokszor könnyed, elegáns, néha hanyagnak tűnő, de összességében kulturált és rokonszenves figuraként jelennek meg – akár egy nyugodt stájer vendéglős vagy egy mosolygó salzburgi nyugdíjas. Ám ha mélyebbre ásunk, ott egészen másféle rétegek tárulnak fel: zárkózottság, cinizmus, bizalmatlanság, és egy furcsán szerteágazó gondolkodásmód, amely egyszerre intellektuális és szorongó.
Ausztria kifelé mutatja a szépen kaszált alpesi legelőket, a történelmi barokk kulisszákat, Schönbrunnt és Mozartot – befelé azonban egy sokkal összetettebb világ működik: nosztalgikus, sokszor melankolikus és múltban élő. Itt természetesnek számítanak az olyan múzeumok, amelyek máshol megütközést keltenének – patológiai gyűjtemények, halál tematikájú kiállítások, villamossági balesetek múzeuma – és mindez nem perverzitás, hanem egy sajátos osztrák viszonyulás az élet végességéhez és az emberi lét törékenységéhez.

Az osztrák ember ritkán látja be, ha hibázott – nem makacsságból, hanem mert a rendszer, amelyben él, inkább a látszatok megtartására épül. Ha valami rosszul sül el, az első reflex a hallgatás, aztán jön a „jópofáskodás” vagy a közvetett kimagyarázás. A konfliktusokat nem szeretik nyíltan kezelni, inkább kerülőutakon próbálnak lavírozni. A pereskedés nem jellemző, a belátás ritka vendég. Nem a rosszindulat hajtja őket, inkább egy belső védekező reflex, amely egy kicsi, túl sok történelmi árnyékkal terhelt ország reflexe lehet. Ez a „törpeállam-lét” mélyen beépült az osztrák öntudatba – együtt a vággyal, hogy újra és újra jobbá váljanak. Még akkor is, ha sejtik: ezt kevesen veszik komolyan.

Az osztrák hétköznapok egyik legfeltűnőbb eleme továbbra is az otthonhoz való ragaszkodás. A saját ház, a kert és annak folyamatos csinosítása sokak számára nemcsak hobbi, hanem identitásuk része is. Szeretnek barkácsolni, javítani, korszerűsíteni – és mindezt nem feltétlenül hivalkodásból, hanem mert a rend, a funkcionalitás és a meghittség számukra érték. A kert nemcsak növénytermesztésre való, hanem közösségi tér is: baráti vacsorák, grillezések helyszíne, ahol sokszor szorosabb kapcsolatok születnek, mint a munkahelyeken. Ha pedig épp nincs társaság, akkor otthon maradnak, bekapcsolják a tévét, és élvezik a nyugalmat – ezt a fajta visszahúzódó, csendes hétköznapiséget nem érdemes lustaságnak bélyegezni.
A másik oldalról viszont gyakori tapasztalat, hogy az osztrák munkavégzés üteme és stílusa eltér a magyar szokásoktól. Nem feltétlenül a hajtás vagy a teljesítménycentrikusság dominál – inkább a szabályok, a hatáskörök, a kényelmes tempó. Gyakori a „nem én vagyok érte felelős” hozzáállás, és nem ritka az a benyomás sem, hogy a feladatok elhárításának kultúrája mélyebben gyökerezik, mint nálunk. Sok magyar munkavállaló tapasztalja, hogy egy-egy osztrák kolléga ritkán vállal nyíltan felelősséget, inkább elkenődnek a dolgok egy hivatali rendszer réseiben. A kommunikáció gyakran indirekt – sokszor inkább kerülőúton vagy hát mögötti módon intéznek el kellemetlen kérdéseket, ami egy magyar szemében gerinctelenségnek tűnhet. Az osztrák társadalomban ugyanis fontos a konfliktusmentesség látszata – még akkor is, ha a valóságból ez gyakran hiányzik.

Ez persze nem zárja ki azt, hogy sokan kedvesek, udvariasak és mosolygósak – ám ezek mögött a gesztusok mögé nézve gyakran egy hidegebb, óvatosabb világ bontakozik ki, amely nehezen nyílik meg a kívülállók előtt.

A magyarok kinti viselkedése és az osztrákok véleménye rólunk

Kínos vonatkozása ennek a témának, hogy az osztrák határ menti településeken még a közelmúltban is lehetett találkozni olyan táblákkal, amelyeken magyarul ez állt: „Ne lopj!” vagy „Magyarok, ne lopjatok!”. Ezek nem csupán rosszízűek, de a kollektív megbélyegzés szomorú példái. Az osztrákok aligha gyűlölik a magyarokat, de különösebb rokonszenv sem tapasztalható. Úgy tűnik, nekik kényelmesebb volt, amikor mi a vasfüggöny túloldalán éltünk – még ha az a barakk a legvidámabb is volt. A rendszerváltás után tartottak tőle, hogy esetleg valódi versenytársakká válunk a térségben, de 2025-re ez az aggodalom már rég elpárolgott. A gazdasági különbségek nemhogy csökkentek volna, inkább új formát öltöttek: ma már sok magyar nem dolgozni jár át, hanem bevásárolni, pénzt befektetni vagy ingatlant vásárolni. A burgenlandi bankok mindenesetre elégedetten nyugtázzák, hogy a magyar ügyfelek megbízható betétesek lettek. És ha már nem néznek le minket annyira, mint harminc éve, az is valami.

Az osztrákok többsége ma is úgy látja, hogy a magyarok alapvetően értelmes, ügyes, művelt és összetartó emberek – de gyakran megjegyzik: ravaszak is. Ugyanakkor nem tartanak minket különösebben becsvágyónak, anyagiasnak vagy törtetőnek. Az általános benyomás az, hogy bár elismernek bizonyos erényeinket, az olyan tulajdonságokban, mint az intelligencia, a műveltség vagy a gyakorlatiasság, azért mégis inkább saját magukat érzik fölényben. Ez a kép 2025-re sem változott számottevően – inkább árnyaltabb lett, de az alapvető viszonyulás maradt: udvarias távolságtartás, enyhe kulturális felsőbbrendűséggel fűszerezve.

Turista etikett

1. Az osztrákok a magyarokhoz képest jobban betartják a közlekedési szabályokat. Eszükbe sem jut átmenni pirosnál a gyalogátkelőn, még ha a közelben sincs jármű. Illik követni őket ebben a szabálytiszteletben, már csak azért is, mert így elkerülhetjük a rosszalló pillantásokat.

2. Ausztriában a szaunákban nagyon rossz néven veszik, ha valaki textilesen ül be. Meztelenek, legfeljebb törölközővel takarják az intim részt. Illik alkalmazkodni ehhez, különben nemtetszésüket fejezik ki.

3. Ha Ausztriában ha koccintunk, akkor mélyen a másik szemébe kell nézni. Az osztrákok babonája szerint, ha kerüljük ilyenkor a másokkal a szemkontaktust, avagy rosszalóan nézünk a másik szemébe, akkor 7 éven keresztül sanyarú lesz a nemi életünk!

Ne próbáljunk mosolyforradalmat indítani a bécsi metrón! A bécsiek elsőre szimpatikusnak és udvariasnak tűnnek, ám alapvetően meglehetősen visszahúzódóak és tartózkodóak, különösen az ismeretlenekkel szemben. Ha például csak úgy rámosolygunk valakire a metróban, könnyen lehet, hogy furcsálló tekintettel vagy kimért, sőt kellemetlen grimasz kíséretében kapunk visszajelzést. A gesztus szándéka nem számít – a közvetlenség itt nem szokás, hanem inkább kivétel.

Az érintésre különösen érzékenyek. Még ha bemutatnak is minket valakinek, vagy egy távolabbi ismerőssel futunk össze, az ölelkezés nem része az illemszabályoknak – egy bécsi ismerős valószínűleg reflexből hátrébb lép, ha túl közel merészkedünk. A puszi, ha egyáltalán megtörténik, mindig a levegőbe csattan: finom mozdulat, amelynél az arcok sem érnek össze. És itt nem Küsschen, hanem Bussi vagy Busserl a megfelelő szó – ezekkel váltják ki az intimitás könnyed illúzióját.

A mindennapi köszönések is másképp hangzanak: a laza Hallo helyett inkább a barátságos Servus a megszokott, elköszönéskor pedig sokkal inkább Baba vagy Pfiat di, mint Tschüss. Ezek apró, de fontos részletek – ha ezeket ismerjük és tiszteletben tartjuk, könnyebben megtaláljuk a hangot a látszólag hűvös, de valójában roppant udvarias osztrákokkal.

Az osztrákok nagyon komolyan veszik a formalitásokat és az etikettet, és a jó modor (Gutes Benehmen) nagyon fontos a társasági helyzetekben.

Nyilvános helyekre való belépéskor és távozáskor az osztrákok mindig köszönnek, például "Guten Tag" vagy "Grüß Gott" belépéskor és "Auf Wiedersehen" távozáskor. Kisboltba belépve mondjuk "Grüß Gott" a boltosnak, és távozáskor "Wiedersehen" (az "Auf" szót általában elhagyják). Telefonhívásokat általában a saját nevünk bemondásával fogadják, és "Auf Wiederhören"-nel zárják.

Ne emeljük fel a hangunkat, ne veszítsük el a türelmünket, és ne kiabáljunk nyilvánosan; Ausztriában ez nagyon elítélt viselkedés.

Ha bemutatnak valakinek, mindig fogjunk vele kezet, tartsuk a másik kezünket a zsebünkön kívül, mondjuk el a nevünket, és nézzünk a szemébe. A szemkontaktus hiánya, még ha félénkségből ered is, lenézőnek számít.

Barátok találkozásakor szokás két puszit adni az arcra, kivéve Vorarlbergben, ahol három puszit adnak, mint Svájcban és Liechtensteinben. A levegőbe adott "álpuszik" is elfogadhatók. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy ez a megfelelő üdvözlés, várjuk meg, amíg a másik fél kezdeményez.

Alkoholfogyasztásnál nem iszunk addig, amíg nem koccintottunk ("anstoßen"). Mondjuk "prost" vagy "cheers", és ami a legfontosabb, koccintáskor tartsuk a szemkontaktust.

A dohányzás tilos a legtöbb beltéri helyszínen és bizonyos kültéri területeken is. 2019 óta teljes dohányzási tilalom van az éttermekben, bárokban, kávézókban, valamint a hotelekben, bizonyos nyilvános területeken, kormányzati intézményekben, a tömegközlekedésben (és például a vasútállomásokon, ahol "dohányzó területek" lehetnek).

Ha kiittuk a bort, és szeretnénk többet, rendben van, ha töltünk magunknak, de csak azután, hogy kedvesen megkérdeztük az asztal körül ülőktől, hogy kérnek-e még.

Ha igazán szeretnénk megmutatni a jó modorunkat étkezés közben, hagyjuk a szabad kezünket a tányér mellett az asztalon, és használjuk néha a tányér tartására, ha szükséges. Az osztrákok általában az európai asztali etikettet követik, vagyis a kést a jobb kézben, a villát a bal kézben tartják, és mindkét evőeszközt használják. Udvarias dolog a csuklónkat vagy kezünket az asztalon tartani, de a könyökünket nem.
A legtöbb osztrák háztartásban szokás levenni a cipőt.

Az osztrákok nagyon szeretik a tiszteleti címeket használni. Sok könyv született az osztrák Titelwahn (címőrület) témájában. Több mint kilencszáz cím létezik különböző kategóriákból, mint például munkaköri megnevezések, tudományos fokozatok, tiszteletbeli címek, hivatalos címek stb. Azok, akik tiszteletre méltónak tartják magukat, mindig elvárják, hogy a megfelelő címükkel szólítsák őket, legyen az Prof., Dr., Mag. (Mesterfokozat), Dipl.Ing. (Mérnöki Mesterfokozat), Ing. (Diplomás Mérnök) vagy akár B.A. Ez különösen igaz az idősebb emberekre. A fiatalabbak általában sokkal lazábbak ebben a tekintetben. A Titelwahn egy olyan dolog, amit érdemes tudni, de gyakran a szatíra és az önironikus humor tárgya is, ezért nem kell túl komolyan venni. A külföldiektől nem várják el, hogy mindezt megértsék vagy érdekelje őket.

A német nyelvben mindig a "Sie" formát kell használni, amikor idegenekkel vagy idősebb emberekkel beszélünk. A "du" formát általában csak barátok és családtagok használják. A fiatalabb emberek általában tegezik egymást. E formák helytelen használata udvariatlanságnak számít, bár az emberek valószínűleg megértik, hogy külföldiként nem tudhatjuk jobban. A két forma közötti váltás zavaró lehet az angol anyanyelvűek számára, de érdemes a megfelelő formát használni a megfelelő helyzetben. Azonban ha hibázunk, az emberek megbocsátják ezt, tekintettel a korlátozott nyelvtudásunkra. Tirolban a "du" forma gyakoribb, mint máshol.

Talán meglepő egy viszonylag konzervatív ország esetében, de Ausztriának Európában az egyik leglazább a hozzáállása a meztelenséghez. A teljes meztelenség bemutatása a mainstream médiában és a reklámokban sok látogatót megdöbbenthet, különösen azokat, akik Európán kívülről érkeznek. Nem ritka, hogy a nők topless fürdenek a strandokon és szabadidős területeken nyáron. Bár a fürdőruhát általában viselni kell nyilvános uszodákban és strandokon, ha "vadon" fürdünk folyókban és tavakban, általában rendben van, ha levesszük a ruhánkat. A meztelenség kötelező Ausztria sok nudista strandján (FKK Strand), gyógyfürdőjében és hotel szaunájában. Mint Németországban, a fürdőruhát nem szabad viselni a szaunában.

Gasztronómia

Az osztrák konyha sokkal több, mint a híres bécsi szelet és a Sachertorte; valódi gasztronómiai kalandozás vár mindenkire, aki mélyebben megismeri az ország ízeit. Az osztrák ételekben az alpesi régiók egyszerűségét és a császári idők kifinomultságát egyaránt felfedezhetjük. A klasszikus Wiener Schnitzel aranysárga bundában, citromszelettel tálalva szinte minden étterem alapvető kínálata, és az étvágygerjesztő krumplisaláta csak még finomabbá teszi ezt a fogást. Ausztriában a húsételek mellett a kiadós egytálételek is jelentős szerepet kapnak, mint például a Gulaschsuppe, amely a magyar gulyás osztrák változata, és különösen népszerű a hűvösebb napokon.

A Käsespätzle, az osztrák sajtgaluska, igazi vigaszt nyújtó, tartalmas étel, amelyet sült hagymával és friss salátával tálalnak. Az osztrákok büszkék a regionális ételeikre, így például a karintiai Kasnudel (sajttal és burgonyával töltött tészta) különleges helyet foglal el a szívükben. A stájerországi Kernöl (tökmagolaj) is tipikus hozzávaló, amelyet gyakran használnak salátákhoz, és különleges diós íze egyedivé teszi az étel karakterét. Ez az olaj nemcsak a salátákat varázsolja különlegessé, hanem a helyiek számára egyfajta büszkeség és hagyomány is, amelyet minden turistának meg kell kóstolnia.

A sütemények és desszertek terén Ausztria valóban otthont ad a világ néhány legismertebb édességének. A Sachertorte, amely csokoládémázzal és sárgabaracklekvárral készül, nemcsak Bécs, hanem az egész ország jelképe lett. Az osztrák kávéházak hangulata, ahol a frissen felvert tejszínhabbal tálalt Sachertorte mellé egy csésze forró kávét fogyaszthatunk, elvarázsol minden látogatót. A Strudel, különösen az almás változata, egy másik klasszikus, amely finoman rétegzett tésztával és édes gyümölcstöltelékkel hódít.

A hegyvidéki osztrák konyha a kiadós és egyszerű ételekre épít, mint például a Tiroler Gröstl, amely egy serpenyőben sült burgonyából, hagymából és húsból készült étel, tetején tükörtojással, ami tökéletes energiaforrás a hegyi túrák után. Az ételek gyakran helyi alapanyagokból készülnek, így az osztrák konyha szorosan kötődik a szezonális terményekhez és a helyi gazdaságok kínálatához. A Germknödel (édes gombóc szilvalekvárral és mákkal megszórva) egy másik klasszikus, amelyet főleg télen, a sípályák mellett fogyasztanak, forró vaníliasodóval tálalva.

Az osztrákok szeretnek koccintani étkezés közben, és a helyi borok, különösen a Grüner Veltliner, szinte minden étterem itallapján megtalálható. A vidéki konyhák egyik nagy kedvence a Tafelspitz, amely lassan főzött marhahús torma- és almaszósszal, amit gyakran húslevesként is tálalnak a főzés során. Az ilyen ételek mellett a kisebb, családi Gasthaus-okban füstölt húsokat és kolbászokat is kínálnak, amelyeket friss, ropogós kenyérrel és savanyúsággal fogyasztanak.

Végül, de nem utolsósorban, a bécsi kávéházakban megízlelhetjük a Melange-t, amely az osztrák verziója a cappuccinónak, és amely egy finom desszert mellé, akár egy Milchrahmstrudel-hez (tejes-túrós rétes), tökéletes lezárása lehet egy kellemes étkezésnek. Az osztrák konyha változatossága és a helyi alapanyagok használata mindenkit arra ösztönöz, hogy új ízeket próbáljon ki, és megismerje ezt a gasztronómiai kincsesbányát, amely egyszerre tradicionális és modern, kiadós és kifinomult.

"Mindig mindenhol krumpli-káposzta-disznóhús. Igénytelen menük, kivéve a külföldi éttermeket, hipószagú ételek, drágaság. A desszertek elviselhetőek."

Ausztriában sehol máshol nem rendelnek annyi schnitzelt egy főre vetítve, mint a stájer fővárosban. A szélesebb kínálat és a nagyobb bécsi kereslet ellenére Graz továbbra is toronymagasan áll schnitzel-rendelések tekintetében.

A Wiener Schnitzel amúgy az osztrákok nemzeti étele. Sokak szerint egyenlő a rántott hússal, de az igazi bécsi szelet valójában 100 napos borjúhúsból készül, minden más alapanyagból sütött étel csupán a „rántott szelet bécsi módra” nevet kaphatja – ennek biztosítékaként védetté vált az osztrák törvények által a „Wiener schnitzel” megnevezés.

A elkészült ételt citrommal, sok helyütt ecetes – lilahagymás burgonyasalátával, uborkával találják. Néhány csepp citromlé rendkívül ízletessé teszi a hús, viszont a könnyű facsarhatóság érdekében inkább szeletelve, mint karikára vágva helyezik a tányérra.

Valamint Karintiában szinte kivétel nélkül vörösáfonya lekvárral szolgálják fel, amelyet én eleinte nagyon furcsának tartottam.
De mostanra már megszoktam és gond nélkül elfogyasztom hozzá.