ÚTIKRITIKA.HU / Champeche város

A turista számára Campeche város leginkább a koloniális épületek (tornyok, bástyák és falak) miatt lehet érdekes. Jó mulatság a várost old-timer utánzatokon (El Guapo) vagy villamoson bejárni. A város híres a szuper tenger gyümölcseire (sea food) szakosodott éttermeiről és a strandjairól.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Az óváros az esti kivilágításban még szebb, mint nappal.

2. A Chocol-Ha kávézó isteni! Kétszer is visszamentünk. Minden finom!

3. Szerintem, jól áll a templomoknak, hogy az oldalfalain patinás fekete koszvonalak vannak

4. A földszintes utcák színes házai

5. Jó érzés látni, hogy egyre több lerobbant házat kezdenek felújítani. Még szebb lesz a város, mármint a falakon velüli óváros.

6. Strandok a városon kívül

Nem tetszett

1. Finom, nekünk való kenyeret itt sem tudtunk venni.

2. A katedrális kivülről szép, de belülről semmi különleges

3. Az óvárosi fal mellvédjére egyetlen bástyánál sem lehet felmenni, pedig korábban egy-kettőn lehetett.

4. A februári 36 fokban napközben küzdelmes volt a városnézés.

5. A főpiacot, a Mercado Principal-t csak tisztes távolsból néztük, mert nyilvánvaló volt, hogy elég ramaty hely.

6. Február végén áldozatául esni a túl sok csipkelődős kedvű szúnyognak

7. Óriási csótányok menekülnek az éppen felújítás alatt lévő házakból

8. A jó strandok a városon kívül vannak, tömegközlekedéssel igen nehézkesen elérhetőek

Vélemények

,, Campeche város nagy-nagy kedvencünk lett az 5 hetes csavargás alatt. Erre minden oka meglesz majd az odautazónak, garantáltan: gyönyörű, hangulatos, újabb és újabb csavargásra invitáló hely. Semmiképpen ne hagyjátok ki!

UNESCO védettség alatt áll 1999 óta, rengeteg pénzt kapott a városka a házak megőrzésére.
Partján ragyogó és hosszú sétákat lehet tenni, pálmafákkal szegélyezett sétánya futásra is alkalmas.

A városka ékszere a falakkal körbeölelt régi városmag. Szebbnél szebb színekben pompázó régi, bájos épületeivel. Számos, turistákat kiszolgáló apró és igényes boltocska, kávézó,étterem és szálloda található bent és az apró "főutca" közepén este a kihelyezett asztaloknál étkeznek a vacsorázó vendégek.

Karácsony körül jártunk ott,í gy este naponta 9-kor ingyenes tengerparti zenés-vízi műsorral kedveskedtek a helyieknek és a látogatóknak.

A városka falakkal körbevett magja mellett természetesen itt is piac található, ahol nagyszerűen lehet éhünket csillapítani és friss ananászt enni utána (vagy előtte vagy helyette, rábízva az olvasóra ).

Annyira hangulatos Campeche és szerethető,hogy bármikor visszatérnék ide egy pazarul elkészített kakaóra és bemennék a kedvenc pékségembe is: a teljes utunk legjobb mandulás croissantja miatt. Nem autentikus mexikói étel, valljuk be." (Lantos Anikó, 2022)

Calle 59 - készülődés az esti teraszozásra - Kriszta fotója

"Campeche városába kora délután érkeztünk meg. A város a Mexikói öböl partján fekszik, fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont. Ez az első település, amelyet a spanyolok alapítottak a Yukatán félszigeten, ott, ahol hódítóként először léptek Mexikó földjére. Belvárosát, amely magán viseli a koloniális jegyeket, a Világörökség részévé nyilvánította az UNESCO. Mivel aránylag nagy, közel 230 ezer lakosú városba érkeztünk, izgultunk, hogy térkép hiányában hogyan találjuk meg szálláshelyünket, a Plaza Campeche nevű szállodát az óvárosban.

Az óváros gyarmati stílusú sárga és vörös házai között, a párhuzamos utcákon araszolgatva hiába érdeklődtünk a szállodánk iránt, mindenki más irányba mutatott. A végén leparkoltunk, és gyalog indultunk el megkeresni az autókkal és járókelőkkel telezsúfolt városrészben a szállást. Annak ellenére, hogy elegáns szállodáról volt szó, nagyon rejtőzködő életmódot folytatott, mert többször is elmentünk mellette, mire felfedeztük.

Amikor mentünk vissza a nem messze parkoló kocsihoz, láttuk, hogy egy rendőr épp veszi le a rendszámtábláinkat, és egy cetlit tesz az ablaktörlő alá. Nem hittük el, amit láttunk! Szerencsére rögtön észbe kaptunk, és elkezdtünk rohanni a rendőr után, különböző nyelveken kiabálva, hogy álljon meg. Érdekes, hogy vészhelyzetben mennyi idegen szó jutott eszünkbe, merem állítani, hogy ott és akkor még spanyolul is beszéltünk. Már látni véltük magunk előtt a szomorú jövőt, a hatalmas pénzbüntetést, tolmács keresését, aki intézkedik, hogy visszaszerezzük a kocsit valami távoli telephelyről, de az is felmerült bennünk, hogy az út további programjai csúszni fognak, de még az is lehet, hogy nem utazhatunk tovább...

Kemény egy órás könyörgés és alkudozást követően lágyult meg a rendőr szíve. Mint kiderült, Mexikóban sem sikerült szépen, járdával párhuzamosan leparkolnom, állítólag a kocsink akadályozta más járművek közlekedését, ezért lett leszerelve a rendszámtábla. A varázsszó, ami miatt végül is visszacsavarozták a táblákat, a már említett „nem vagyunk amerikaiak, szegény európai turisták vagyunk" többször is elismételt mondat volt. Amikor rendőrünk már a felettesét hívta telefonon, miszerint európaiakkal akadt ügye, és mit tegyen, éreztük, hogy megnyertük a csatát. Hatalmas nagy kő esett le a szívünkről, amikor újra „egyben" láttuk a kocsit, a rendőr egy hatalmas puszit kapott tőlem, és a siker örömére egy nagyobb tequilázást helyeztünk kilátásba aznap estére.

Puerta de la Terra - Kriszta fotója

Egész este az óváros hangulatos utcáin sétáltunk. Kimentünk az óceánpartra, amely tele volt kocogókkal, sétálókkal, valamint rengeteg sovány és molett nővel, akik hangos zenére közösen aerobikoztak, egy tréner utasítására. Campeche átlaghőmérséklete meglehetősen magas, 26 fok, ami miatt csak a késő délutáni és az esti órákban kellemes a városnézés. Ráadásul a legforróbb hónap a május, és mi épp akkor voltunk ott.

Másnap délelőtt - amíg kocsink még biztos helyen parkolhatott - megtekintettük a fontosabb látnivalókat. Az óváros nem csak gyarmati stílusú színes házai miatt volt érdekes, hanem a járdák miatt. Ilyen járdákat eddig még soha nem láttunk, mert közel egy méter magasan voltak az úttesthez képest, és 3-4 lépcsőfokkal lehetett róluk lejönni útkereszteződésekben. Néhány pohár tequila után nagyon kell vigyázni még a gyalogos közlekedésnél is Campechében, mert hatalmasat lehet esni a járdáról!

Mivel a város már a 16. századtól virágzó település volt, a kalózok támadásai gyakoriak voltak, ezért folyamatosan épültek az erődítmények, falak és őrtornyok, melyek a belvárost védelmezték. A legtöbb erődben múzeumot rendeztek be vagy egyéb kulturális célra hasznosítják. A látnivalók nagy területen helyezkednek el, ezért csak a San Miquel ágyúkkal díszített erődjét, a Puerta de Tierra és Puerta de Mar elnevezésű erődkapukat kerestük fel. Az óváros főterén látható a monumentális Nagyboldogasszony székesegyház, valamint attól nem messze a San Francisco templom. A maja romvárosok után furcsa érzés volt egy mai, élő várost felfedezni és bejárni. " forrás

Odajutás

Repülővel vagy szárazföldi úton. Ez utóbbinál számolni kell azzal, hogy sztrádák, sőt néhol még a hidak is, fizetősek.

Szállás

Egy óvárosi hotel folyosója - Kriszta fotója

Helyi közlekedés

Collectivo (iránytaxi) - külföldi turistákat nem látni bennük (nem véletlenül) - Kriszta fotója

Városnéző trolik a katedrális előtti téren - Kriszta fotója

Étkezés

Esténként a Calle 59-en az éttermek, bárok kirakják az asztalokat és székeket. Nagyon hangulatos. - Kriszta fotója

Chocol Há

Volt olyan nap, amikor itt reggeliztünk és itt vacsoráztunk is.

Címe: Calle 59 # 30 Centro Historico

Vásárlás

Minőségi tábla csokik a Chocol Há-ban - Kriszta fotója

Mercado Principal

Tisztes távolságból lefotóztuk, de a gyomrunk és a szépérzékünk nem kívánta a közelebbi élményt - Kriszta fotója

Szórakozás

A hét végén minden este élő show a maleconon.

Közbztonság

Itt is sok rendőrt látni nap közben és este. Eléggé lazán leállítják az autóforgalmat és ellenőriznek.

A helyi rendőrség kis elektromos autója - Kriszta fotója

Egyéb hasznos információk

Óváros

Kriszta fotója

Óvárosi fal

Puerta de la Tierra - Kriszta fotója

Calle 59

Malecón

Kriszta fotója

A tengerpart naplementekor - Kriszta fotója

Templomok

Katedrális

Kriszta fotója

Bent semmi lenyűgöző - Kriszta fotója

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Iglesia de San Francisquito - Kriszta fotója

Iglesia de el Dulce Nombre de Jesus - Kriszta fotója

Ex-Templo de San José - Kriszta fotója

Iglesia de San Juan - azok a patinás koszfoltok - Kriszta fotója

Egyéb látnivalók

Plaza Principal

Plaza Independencia

Baluarte de San Pedro

Centro Cultural Número 6

Az itteni királyi palota.

Maya romok

Must see. Kevésbé látogatottak, mint a jól isert romok, pont ezért jó döntés beiktatni őket, akár egynapos kirándulásként.

Bioszféra rezervátum

A közelben

Annak, aki elindul Lerma irányában, ajánlott átautózni Miramar negyeden. Itt a közvetlen partra néző ingatlanokat megcsodálni, kb a legjobban élő helyi középosztály tekinthető meg. Szép nagy villák, saját partszakasz, élni tudni kell. Az igazán gazdagok itt is nagy falak mögött laknak, de ez a negyed legalább szép.

Lerma falu

Na, a halászfalut megnézni senki ne kerekedjen fel, ne költsön rá öt fillért sem. Nem szép, cserébe nem is romantikus. Szakadt és elhanyagolt halászhajót viszont sokat lehet látni. A központban - egy tér - kb. 3 szépen kifestett ház és ennyi.

Playa Bonita

A fövenyt nem takarítják s így nem annyira szép - Kriszta fotója

Belépőjegyes, de ezért cserébe szépen, használhatóan kiépített. A februári 34 fokos hőségben jó alternatívája a városnézésnek. Napvédőt vinni kell.

Aki ennél szebbre, jobbra vágyik, menjen a helyi Country Clubba, tetszeni fog. A napi belépőjegy 600.- peso/ fő/ nap, ezért adnak egy törölközőt is kölcsönbe. Zuhany, kilátás, jachtkikötő, minden pont jó. Tényleg minden van, wifi is, ráadásul az éttermi árak átlagosak, megfizethetőek.

Godosan takarított privát strand - Kriszta fotója

"Nagyon jó ötlet volt kimenni a forró városból. Kb 10 vendégük volt, két gyerekes család és mi. A medencén kb hárman osztoztunk, a gyerekek közül csak egy volt, aki tudott úszni. Bástya elvtárs is elismerően csettintett volna erre a látványra. (Kriszta 2022)"

Kriszta fotója

Manapság

A látogató csak a falakon belüli óvárost látja, a többi szinte láthatatlan. Pedig Campeche egyetemi város is, több tengeri témájú kutatóintézettel, halászflottával, élénk kereskedelemmel és katonai laktanyával. És persze nyilván olajkitermeléssel.

Olvasmányos linkek

,, Campeche városkában tarka, fagylaltszínű házak sorakoznak, amelyek nagyon hangulatossá teszik a fallal körülvett belvárost. Nem csoda, hogy a város ’99-ben a világörökség része lett. A 2,5 kilométer hosszú falrendszert a 17. században építették, hogy ezzel védekezzenek a karib-tengeri kalózok ellen.

Campeche színes házsorai még az azonos nevű állam rendszámtábláin is láthatóak.

Mi a falon kívül laktunk egy mesés kis zsákutcában, amelynek kapuja is volt, és bent az utcácskában (calle, callitos), amelyet akár udvarnak is lehet hívni, a 15 ház valamelyikéből mindig hangosan szólt a latin életérzés. Itt couchsurfinggel egy Greta nevű lánynál laktunk, aki az egyetem után azért költözött ide az ország másik feléből, hogy régészként a part menti, ősi maja romokat tárja fel, sokszor búvárkodva.

Mikor lelkendezni kezdtünk, hogy ennél kalandosabb, izgalmasabb munkát el sem tudunk képzelni, rögtön lehűtött minket, hogy valójában három hétből kettőt az irodában töltenek, és csak egyet a terepen. " forrás