ÚTIKRITIKA.HU / Mérida

Ha az utazó mexikói programjában csak a Yucatán-félsziget szerepel, akkor feltétlenül meg kell néznie Méridát, mert a tengerparti nyaralós városokhoz képest ez igazi, hiteles mexikói város, mégpedig a kellemes, vonzó fajtából. A város tele van szebbnél szebb terekkel, templomokkal, piacokkal, bárokkal, éttermekkel. Két nap elegendő Mérida feldolgozásához, és érdemes is ezért egy éjszakára itt megszállni.
Mérida Yucatán legnagyobb városa, amely praktikus kiindulópont a térség maja romvárosainak meglátogatásához. Az 1,2 milliós lakosságú várost az elegáns épületei miatt a helyiek szeretik túlzóan „második Párizsnak” nevezni. Sok más mexikói városból költöznek ide tehetősebb nyugdíjasok, mert itt jó a közbiztonság.
A város templomai és kolostorai bizonyítják, hogy a rendkívül befolyásos egyházi rendek milyen fényűző épületek emelését engedhették meg maguknak. Másrészt a város a 19. században virágkorát élte a kötélgyártásnál használatos agávérost termelésének köszönhetően. A gazdag kereskedők üzleti kapcsolatban álltak Franciaországgal is és párizsi mintákra építettek Méridában elegáns házakat.
Este válik Mérida igazán romantikus hellyé. A koloniális épületeket szépen megvilágítják, és andalgó párokkal telnek meg az utcák. Nagyon finomakat lehet enni Méridában és végre nem csak turistákkal teli éttermekben. Vannak vendéglők, ahol kreatív módon fuzionálják a mexikói, a maja és az európai konyhát.
A városban megfelelő választék van szállodákból és szórakozóhelyekből is.
Az egyik legjobb program a méridai piac meglátogatása. Nagy választékban kaphatók szuvenírek, meg minden egyéb. Rengetegféle függőágyat árulnak. Alkudozni kell, mert a külföldinek akár tízszer akkora árat mondanak elsőre, mint amennyiért azt a helyieknek kínálják. Ha valaki kinézetre elmegy amerikainak, akkor eleve könnyen átverhető balekként tekintenek az emberre.

Fő látnivalók és nevezetességek:

a városalapító Montejo palotája
a 16. századi katedrális
a városháza
a kormányzói palota
a Centenario park
a város igazi központja, a Plaza de Independencia (vagy Zócalo)

Vélemények

,, Tetszett:

1. Vasárnap az autómentes, piacosított főtér, a Plaza Grande

2. A város központja az esti megvilágításban szebb, mint napközben.

3. Paseo de Montejo- az Andrássy út, nagyon széles, nagyon gusztusos és nagyon kellemes, árnyékos, sétálgatós

4. Nagyváros, rengeteg szép negyeddel

5. Santa Lucia negyed nagyon cuki és fotogén

6. Gran Museo del Mundo Maya már az épületért is megéri odamenni

7. Egy galériával kombinált kávézó (vagy fordítva), amit imádtunk (Santa Lucia negyedben)

Kriszta fotói

Nem tetszett:

1. San Cristobal de las Casas sokkal nagyobb élmény volt Meridához képest.

2. a Főtéren már nagyon gagyi a felhozatal, minden nagyon kommersz

3. A Gran Museo del Mundo Maya épülete lenyűgöző, viszont a múzeum tartalma, kivitelezése nem elég izgalmas

4. Egy-egy szuvenír boltos árus átlátszó, a naivabb amerikai vásárlónak való rossz dumája

5. A kávézók teraszán nem lehet mindig nyugodtan enni-inni, mert folyton jönnek az árusok, meg a koldusok.

"Kifejezetten jó ötlet volt harmadszor is eljönni Méridába. Mert végre láttuk az igazi méridaiak városát is, ami nagyon kellemes meglepetés volt. Viszont egy nagy lapos város, rengeteget lehet benne sétálni, csak nem mindig érdemes. Nagyon jó kis látnivalók között elég ronda negyedek is vannak. Kriszta 2022"

Szállás

Ezen a linken érdemes körülnézni. A közlekedés nehézkessége okán javasolt városközpotban vagy attól gyalogos távolságban lakni.

Kevés az airbnb, előre kell foglalni. A parkolás a belvárosban mindig pénzbe kerül. 20 peso/ óra az átlagos díja.

Szállásválasztás

Mérida nagy. A szállásválasztásnál ezt figyelembe kell venni. Vagy autóval közlekedni.

Ajánlott hotelek:

2 csillagos: Hotel Holiday Inn Express Merida

3 csillagos: Gran Hotel de Merida

4 csillagos: Hotel Holiday Inn Merida

5 csillagos: Casa Italia Yucatan

Közlekedés

Városi busz

Taxi

Bérelt autóval

Kriszta fotója

Uber is működik.

Lovas hintó

Mivel nincs pottyantós zsák, így a járókelők itt-ott szaglószervel is nyugtázzák jelenlétüket. - Kriszta fotója

Étkezés

Olasz: Capriccio Italiano, Sapori D'i Italia ,

Csirkés: Portico del Peregrino

Vásárlás

Kriszta fotói

Lucas de Galvez, Mérida fő piaca

Escargot francia pékség!!

Szörpök - Kriszta fotója

Közbiztonság

Mérida mexikói viszonylatban jó közbiztonsgású város. Azért legyünk óvatosak azokon a helyeken, ahol sok ember tömörül egymás mellé. A zsebtolvajoknak ez a kedvelt terepe. A hátizsákokból ügyesen próbálnak ,,vételezni".

A menőbb ingatlanoknál nem vacakolnak szögesdróttal. Árammal üdvözlik a betörőket. - Kriszta fotója

A turistákat szolgálni hivatott rendőrség elektromos járműve - Kriszta fotója

Egyéb hasznos információk

Legfontosabb az, hogy Mérida nagy. Nagyok a távolságok. Jó a tömegközlekedés, ill legalább van.

Centro Histórico

Kriszta fotói

Plaza Grande

avagy a Zócalo

Kriszta fotói

Paseo de Montejo

,,Merida Champs-Élysées-je" avagy Andrássy útja

Kriszta fotói

A Katedrális

Az egyik legfontosabb, persze a helyiek szerint. Mivel az 1915-ös földrengésben megsérült, az újjáépítésben letisztultabb belsőt kapott. Itt találhtó az egyik legnagyobb beltéri Krisztus a kontinensen. 1993-ban itt is járt II.János Pál Pápa, erre a mai napig nagyon büszkék. Érdemes este visszamenni, gyönyörűen kivilágítják.

Más templomok

Rectoria el Jesus Tercera Orden a Parque a la Madre-n - Kriszta fotói

Gran Museo del Mundo Maya

A belépődíj a külföldieknek 150 peso, ami mexikói viszonylatban is drágának számít. Nem véletlenül szerepel a belépőjegyek listájában az első sorban, a külföldi fizeti a legtöbbet a múzeumlátogatásért. A helyiek tarifája harmadával olcsóbb csak, érdemi kedvezményt a mexikói diákok és tanáraik kapnak csak. A parkoló ingyenes és kényelmes.

Az épület sokkal többet ígér, mint, amit teljesít. Nincs tetőterasz, kilátó, semmi szórakoztató a nagy zölddel fedett valamiben. Négy emeltnyi iroda és érdektelen egységek. Felmenni nem lehet. A múzeum a földszintet foglalja el, fura módon visszafelé haladva az időben. Maga az elképzelés nem lenne rossz, de mintha a kihagyott lehetőségek múzeumában sétáltunk volna. Nem működnek az interaktív dolgok, egy vetítő ment csak, sok közösségi, leülős terem zárva van. Ez persze a "postcovid" hatása is lehet, fejlődhet még a kiállítás a jövőben, de 2022 februárjában nem egy nagy durranás. Aki igazán jó múzeumot szeretne látni, menjen Mexikóvárosba.

Kriszta fotói

Egyéb látnivalók

Palacio Municipal

Kriszta fotója

Casa de Montejo

Kriszta fotója

A kortárs művészetek yucatani múzeuma

Kriszta fotói

Monumento a la Patria

(A Hazának szentelt emlékmű)

Kriszta fotói

Parque a la Maternidad

Az egyik legkellemesebb üldögélős, teraszozós tér a centroban. (A másik a Santa Lucía) Itt található az egyik legrégebbi hotel a Yucatánon, érdemes bemenni és kicsit nézelődni. Kicsit múzeumos jellegű, de a jó értelemben.

Kriszta fotói

Érdekes negyedek

Santa Lucia

Nem nehéz megtalálni, mert az óváros magjával határos kis övezetről van szó. A téren érdemes elüldögélni egy kávé mellett, lazulni, a templomba is érdemes betérni egy üdvözlégyre. A negyedben kicsit modernebb, menőbb bárok, éttermek vannak, jól látszik, hogy az elmúlt pár évben jött fel ennyire.

Kriszta fotói

Olvasmányos linkek

"A főtéren teljesen nyilvánvalóvá vált a helyi közvetítők stratégiája: leszólítani a turistát (ismertetőjegye: 170 centinél magasabb), megtippelni honnan jött (nekem főleg "Hollanda!"), mondani néhány városnevet az országból, aztán már csábítani is a kuncsaftot a sisalból készült Panama-kalapokat árusító üzletek felé. Feltűnt, hogy a mexikói nepperek előszeretettel használnak Macska-jaj aranyfogakat és más egyéb, fémes hatású fogpótlókat. Az üzletek kínálata is meglehetősen vegyes, patikában ugyanúgy lehet kapni élelmiszert, mint híradástechnikai szaküzletben motorkerékpárt." forrás

"A város a maga 800 ezres lakosságával az eddigi legnépesebb mexikói településnek számított, és újra felmerült bennünk az aggasztó gondolat, hogyan találjuk meg szállodánkat. Korábbi utazásaink során az égiek mindig mellettünk álltak, mert a legképtelenebb helyeken, milliós városokban is valamilyen ösztöntől vagy sugallattól vezérelve mindig jó irányba mentünk és mindent megtaláltunk. Most is volt nálunk egy Google maps-ről kinyomtatott várostérkép, de nem sokra mentünk vele, mivel nem tudtuk merre van észak vagy dél, az utcaneveket nem tudtuk elolvasni, ugyanakkor hatalmas forgalom volt az utcákon. Mindezek ellenére fél óra múlva már le is parkoltunk a belvárosban levő Dolores Alba szálloda zárt parkolójába.

A gyarmati kor hangulatát felidéző Méridát, mint "fehér várost" emlegetik, árkádos, fehér mediterrán házai és az utcák tisztasága és rendezettsége miatt. A várost 1500-ban alapította a Montajo család, egy maja város, Tihó helyén. A város felfedezésére volt időnk, de én mindenek előtt a piacot, mint a mexikói városok legszínesebb látnivalóját szerettem volna látni, amely egy utcányira volt szálláshelyünkről. Valahol azt olvastam, hogy ha valaki idegen országba utazik, két helyet mindenképpen látnia kell, a piacot és a temetőt. A piacot azért, mert amit az ember megeszik, maga is azzá válik, a temetőt meg azért, mert aki jól bánik a halottaival, az az élőkkel is jól bánik. Temetőben már jártunk, és hogy még többet megtudjunk a helybeliekről, a piac volt a soros. Minden mexikói város lelke, ugyanakkor legkaotikusabb helye a piac, mert a keleti országokhoz hasonlóan az emberek nem csak vásárolni járnak ide, hanem azért is, mert itt élnek társadalmi életet, itt ebédelnek és beszélgetnek.

A piac területére belépve nem győztük kapkodni a fejünket. Soha ennyi színes zöldséget és gyümölcsöt egy helyen még nem láttunk. Már a bejáratnál hatalmas volt a nyüzsgés, főtt kukoricát, hámozott, zacskókba csomagolt ismeretlen gyümölcsöket árultak földön vagy zsámolyon ülő asszonyok és gyermekek, kedvesen noszogatva minket a vásárlásra. A gyümölcsök standján olyanokat is felfedeztem, amiket addig csak konzervdobozok címkéin vagy képeken láttam. A maracujával, mangóval és papayával napi szinten találkoztam, hiszen sok esetben azt ebédeltünk kilószámra, de az összes többi ismeretlen volt. A zöldségeket árusító pultoknál szembesültünk azzal, hogy mennyi színű, formájú és különböző csípősségű csilipaprika létezik a világon. Nagy gyakorlat kell a mexikói háziasszonyok részéről, hogy kiigazodjanak közöttük. Egy kicsit elidőztünk a szárított árukat kínáló pultoknál, ahol a virágok és magok mellett felfedeztük a szárított halak és rákok között az olajban sült szöcskéket, amit előszeretettel rágcsálnak a helybeliek és a merészebb turisták. De nem a szárított szöcske az, ami bizarrnak tűnt számunkra, hanem az a huitlacoche elnevezésű étel, amely nem más, mint a kukoricacsövet megtámadó gombafertőzés, amelyet a helybeliek akkor kezdenek el enni, amikor az már úgy néz ki, mintha a kukorica teljesen elrohadt volna. Mivel nem kóstoltam, nem tudom hogy milyen lehet az íze, de később megtudtam, hogy Mexikóban az éttermekben a huitlacochet előszeretettel teszik takóba vagy quesadillába. Eszerint lehet, hogy tudtomon kívül mégis ettem valahol belőle.

A piacon állatokat, virágokat, valamint kegytárgyakat is árusítottak. Ez nem egy kirakatpiac volt turisták részére, mivel csak helybeliekkel találkoztunk. Az ételeket árusító részen csak átfutottunk, jól megfontolt szándékkal, mert az olykor gyomorforgató bűz miatt nem lett volna kedvünk vacsorázni. Mérida valóban szép város: főterén állt valamikor a tihói nagy piramis, a helyén most kellemes park van, nyírott sövényekkel, kockára nyírt indiai babérokkal, virágokkal és szökőkúttal. A padokra leülve figyeltük a helybeliek életét, a cipőtisztítót munka közben, a sorban álló, turistákra váró konflisokat, a siető üzletembereket. A tér mindegyik oldala tele volt látnivalóval, a hatalmas katedrálissal, a püspöki palotával, a Városházával, és a számunkra legszebbnek tűnő épülettel, az el Mozo család érdekes, vörösre színezett palotájával. " forrás

,, Merida, a legnagyobb város a Yucatan félszígeten. Minek köszönheti nagyságát?...a piának! a tequilanak! Óriási ágave termesztés kezdődött a tízenkilencedik végén és a huszadik század elején, amikor is az amugy 1542-ben, tehát 18 évre Mexikó felfedezése után, alapított város, elnyerte a mai formáját és valójában követve az akkori europai építészeti trendeket , igyekezett a maga Andrássy úti, Champs Elysee-i palotáit és széles sugárútját kialakítani. A Hop on Hop off buszozás nem sok érdekességet tartogatott , mivel gyakorlatilag az útvonal mindössze ezen a főútvonalon oda-vissza történt, ahol tényleg impozáns ,méltóságteljes, de nekünk már a könyökünkön jön ki, palotákat láthattunk. A szigorúan vett óváros- belvárosban is , de a külső kerületekben végképp felismerhető volt már Palenqueben is megtapasztalt egyemeletes lapos színtelen jellegtelen házak mexikói síilusát .

Anélkül , hogy megfeledkeznék , hogy Merida lakossága 1 millió, mégis elképesztett az a hatalmas tömegáradat , ami az üzletnegyed keskeny főutcáján és a közeli szűk mellékutcáin volt, mert az egy soha nem látott és tapasztalt nyomasztó , tülekedő sokaságot jelentett. Itt aztán megvoltak ugyan a nagyok is, Zara, H.M C.A. stb , de bizony úgy tűnt, a roskadásig trikó, ing, farmer stb vicik-vacak néhol jobb holmival , amit az amúgy is járhatatlan járdán az üzlet előtt lengetett a szél, megtöltött és azokat áruló, kisebb, hangulatosabb butikok is életben maradnak, ami Európában már nem nagyon sikerülne nekik." forrás