ÚTIKRITIKA.HU / Campeche állam

Campeche egy mexikó szövetségi állam a Yucatan-félsziget keleti részén, a Mexikói-öböl partján. Nem kicsi az 57 500 négyzetkilométerével, nagyobb, mint fél Magyarország.
Nagyobb városai: Campeche az állam fővárosa, Ciudad del Carmen tengerparti város, Champóton, ami Campeche és Ciudad del Carmen között félúton van, és Escárcega, amit a turisták a Chiapas felé vezető országúton érinthetnek.
A turisták Campeche államba többnyire a főváros és néhány maja romhely meglátogatása miatt jönnek. Campeche államot egész Mexikó legjobb közbiztonságú szövetségi államának tartják! Eleve ez az állam nagyon gyéren lakott, elhelyezkedése miatt ide nem telepednek le kábítószeres bandák. Az állam kevés lakója többnyire szegény, a turistákkal szívélyesek.
Campeche vonzereje lehet az is, hogy itt a turista ipar még gyengén kiépített és ezért kevés a turista, valamint az észak-amerikai tömegkultúra, a globalizmus még tette érdektelenné, jellegtelenné. Mivel kevés a turista a helyiek jobban megbámulják az idegen látogatókat. Tanácsos picit konzervatívabban kinézni (főleg a nőkre vonatkozóan).
Az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében viszont Campeche minden államot ver, messze itt képződik a legtöbb bevétel. Kb. 40%-kal több, mint Mexikóvárosban. Persze az olajkitermelésből.

Látnivalók és nevezetességek:

UNESCO világörökség részei a Campeche erődített városa valamint Calakmul maja romváros
További maja romok az Ednzá és a Ruta Rio Bec

Néhány távolság:

Cancun-Campeche: 475 km (kb. 5 óra 47 perc)
Merida-Campeche: 180 km
Uxmal-Campeche: 153 km (kb. 2 óra)
Campeche-Escárcega: 146 km (kb. 1 óra 50 perc)
Campeche-Ciudad del Carmen: 211 km (kb. 2 óra 40 perc)
Campeche-Palenque: 302 km (3 óra 45 perc)

Tetszett

1. Minden, amit szeretek Mexikóban

Nem tetszett

1. Fizetősek a tengerparti utak, nem túl drága, de akkor is.

Vélemények

Az Isla Aguada és Ciudad del Carmen meglátogatása időpocsékolásnak bizonyult. De ezeket leszámítva Campeche állam az egyik kedvenc helyszínünk volt az egész mexikói utazásunk során. A tájak, a dzsungel közepén található romok, az ételek… Nagyon élveztük. (2023)

A regionális vagy etnikai identitás erős. A helyieket mexikóinak nevezni a maja (az őslakosok esetében) vagy a campechei (a spanyol származásúak esetében) helyett sértő lehet egyesek számára.

A táj alapvetően sík, kisebb dombokkal, akárcsak a Yucatán-félsziget nagy része. Az állam északi részeit száraz szavannaként lehet osztályozni, és meglepő módon az elsivatagosodás veszélye fenyegeti. Az állam középső részei erősen erdős területek, míg a déli területek trópusi esőerdők. Sajnos mindezek a területek a vágásos-égetéses mezőgazdaság miatt veszélyben vannak.

Campechében az egyik legmagasabb az őshonos nyelveket beszélők aránya Mexikóban, különösen a vidéki területeken. Ennek ellenére a spanyol a közvetítő nyelv, és szinte mindenhol értik. Mivel az állam viszonylag elszigetelt és a nemzetközi turizmus kevéssé érintette, az angolt nem beszélik széles körben.

A turistáknak nem kell szégyenkezniük, ha megpróbálják a spanyolt, még akkor sem, ha csak egy kifejezésgyűjteményből olvasnak. Kitűnnek majd, de a helyiek értékelni fogják az erőfeszítést, és segítőkészebbek lesznek, mintha semmilyen próbálkozás nem történne.

Közlekedés

,, Kevés településen vezetett át az amúgy kitűnő minőségű út Campeche felé, ennek ellenére nagyon hamar találkozhattunk az ország „specialitásával", a topével, ami nem más, mint a mexikói fekvőrendőr. De nem ám olyan kis diszkrét fekvőrendőr, mint amit itthon ismerünk! A mexikói fekvőrendőr vagy fél méter széles és 20-25 cm magas, vagy olyan, mint egy 30 cm átmérőjű beton cső, alattomos és veszélyes.

Ha 50 km/óra sebességgel megy át az ember rajta, könnyen azt veszi észre, hogy szétesett alatta a kocsi. Ha két-három kunyhó van az út mentén és sejteni lehet azt, hogy emberek laknak a környéken, rögtön megjelennek a topék az úttesten. Azt hiszem, Mexikóban a leggyakrabban használt kifejezésünk az utazás alatt a „vigyázz, topes!" felkiáltás volt. " forrás

Étkezés

A tengerparti közösségekben mindig a legfrissebb halak és a leginnovatívabb tengeri ételek találhatók. Így van ez Campechében is, ahol az év minden időszakában a friss tenger gyümölcsei uralják az étlapot. A szokásos mexikói tengeri ételek, mint a ceviche és a camarones (rák), mindenhol megtalálhatók, de érdemes nyitott szemmel járni a helyi regionális ételek után, amelyek az utazás gasztronómiai élményeit felejthetetlenné teszik.

Campeche egyik legismertebb, jellegzetes fogása a pan de cazon. A cazon egy kis méretű cápa, amely a cápafélék családjába tartozik. Ez az ízletes halréteg kerül a réteges kukoricalepények közé, amelyeket bőven megkennek újrasütött babbal, és vastag paradicsom alapú salsával borítanak. Úgy néz ki, mint egy torta, vagy talán egy rakás palacsinta, de az íze egészen más!

A polip nagy üzlet Campechében és a szomszédos Yucatánban, ahol az éves hét hetes szezon augusztus 1-jén kezdődik. Augusztus elejétől december elejéig a polip a "napi specialitás" számos campechei étteremben. A pulpo (polip) lehet ceviche-ben, de gyakrabban grillezik mezquite fölött, vagy esetleg saját tintájában tálalják.

A chilekedvelők is örömüket lelhetik Campeche ételeiben, ahol két chilit részesítenek előnyben a helyi szakácsok: az hírhedt habanero, amely rendkívüli csípősségéről ismert, és a kevésbé ismert chile x'catic, egy hosszú, sárga paprika, amely enyhébb csípést ad. (Mindkettő gyakori a szomszédos Yucatán konyháiban is).

Közbiztonság

Campeche talán a legbiztonságosabb állam egész Mexikóban. A lakosság még viszonylag kicsi, és bár vidéken és a városokban is vannak mélyszegénységben élő területek, az emberek barátságosak és melegszívűek. A legnagyobb veszélyt az utcákon kóborló kutyafalkák jelentik, különösen Campeche városában, bár ez Mexikó legtöbb részén is hasonló helyzet.

Campeche továbbra is egy olyan hely, amelyet viszonylag érintetlenül hagyott a turizmus és az észak-amerikai kultúra. A látogatóknak érdemes konzervatívan öltözködniük, hosszúnadrágot és ingeket viselniük, annak ellenére, hogy meleg van. Ha világos a bőrszíned, úgyis kitűnsz a tömegből, de ezt enyhítheted a megfelelő öltözködéssel. A nőknek különösen figyelembe kell venniük ezt, mivel nem ritka, hogy a világos bőrű nőket könyörtelenül zaklatják.

Campeche város

(kámpécsé)

( San Francisco de Campeche )

A városról külön oldalon írunk, a Kriszta által alkotott sok fotóval - itt

Champotón

kiejtés: csámpoton

Chapotón egy 30 ezres lakosságú város a Mexikói-öböl partján. Régi maja város, de ennek maradványai alig vannak. A város inkább a halászati ipara miatt jelentős, és ebből adódóan híresek a sea food (hal, tenger gyümölcsei) éttermeiről. A turista számára a város vízparti része lehet vonzó, főleg hogy ott vannak a friss tengeri herkentyűket kínáló vendéglők is. Különösebb turista attrakció nincs. Érdemes megállni egy ebédre, vagy szimplán éjszakázni egy hosszabb autózást megszakítva.

Maja romok

Calakmul

kiejtés: kálákmúl

A Calakmul-i romokhoz vezető közút egy része nem annyira könnyű. A romok meglátogatása egyénileg tán nem nyújt teljes élményt. Annyi minden érdekeset el tud mesélni egy jó idegenvezető, persze azt feltételezve, hogy elég jól értünk angolul (vagy spanyolul). A romokat körülölelő dzsungeles terepen találkozhatunk majmokkal, vadpulykákkal, és gyönyörködhetünk az orchideákban. Igaz, ha nem csoporttal járjuk be a romok területét, akkor élvezhetjük az Indiana Jones-os kalandérzést. Szóval ez más, karakteresebb élmény, mint a nagyobb, ismertebb maja romvárosok meglátogatása.

"Következő szállásunk a Calakmul Bioszféra Rezervátumhoz közeli Hotel Puerta Calakmul nevű bungalófaluban volt, de addig még négy útba eső romváros - Kohunich, X-Pujil, Chicana és Becan - megtekintését terveztük be. Közülük három közvetlenül a főút mellett helyezkedett el, és lenyűgözően szépek voltak. Kohunichot egy, a dzsungelbe vezető keskeny és elhagyatott mellékúton közelítettük meg, és már azt hittük, hogy eltévedtünk, amikor feltűnt a romváros bejárata. Hihetetlen élmény volt az, hogy egy igazi dzsungelben, egy esőerdőben helyezkednek el a feltárt épületek, hatalmas, filodendronnal és broméliákkal benőtt fák között. A Napisten, Kinich Ahau tiszteletére emelt Maszkok templomának tetejéről csodálatos kilátás nyílik az örökzöld tájra. Ha pár métert eltávolodunk az épületektől, eltévedünk az erdőben. Kohunich hatalmas benyomással volt rám, a sztélék, azaz a hatalmas méretű kőarcképek látványa egyszerűen elvarázsolt. Amellett életemben először voltam esőerdőben. A négy romváros közül háromban csak mi voltunk az egyedüli látogatók, ide már nem jöttek el a maja riviérán nyaraló amerikai turisták, ez már az igazi Mexikó volt. Nyugalom volt és csend, kedvünkre nézelődhettünk, felmászhattunk az épületekre.

Következő állomásunk, amelyet 1931-ben fedezett fel egy biológus - észlelve az őserdőben a romokat,- mindentől messze van, ezért hiába van itt a legmagasabb maja piramis, csak kevés turista jár erre. A guatemalai határtól nem messze, az esőerdő mélyén fekszik az egyik legmisztikusabb maja romváros, Calakmul. Máig régészek dolgoznak a terepen, csak kevés épületet rekonstruáltak eddig, de azok mind gyönyörűek. A romváros központi része 2 km2 -en terül el, de teljes területe 20 km2. Az építmények jelentős része még ma is a fákkal és bokrokkal benőtt dombok alatt fekszik, feltáratlanul, csakúgy, mint az aznap megtekintett négy romváros esetében. Hihetetlen érzés volt végig azt tudni, hogy a szabályos, piramis alakú, fákkal benőtt dombok alatt még feltáratlan építmények alusszák Csipkerózsika-álmukat. Mivel Calakmul a guatemalai Tikal városától csupán 60 km-re fekszik légvonalban (szép időben állítólag látni egyiket a másikról), elkerülhetetlen volt régen a köztük levő versengés. Nagyon sok csata folyt a hatalomért, amelyben hol az egyik, hol a másik győzött, de a végső csatát Tikal nyerte meg, és eltiporta Calakmult, amely soha többé nem tudott régi dicső fényében tündökölni.

A bungalónkat elfoglalva rögtön nekivágtunk a keskeny, őserdőn át vezető 60 km-es útnak. A közel másfél órás út alatt vadpulykák csapatán kívül senkivel nem találkoztunk. Mivel a romváros nagy területen helyezkedik el, az épületeket egy körút megtételével lehet elérni, a látnivalók előtt minden fontos tudnivaló ki van táblázva. Calakmul teljesen más volt, mint az addig látott maja színhelyek. A körülöttünk levő erdőből olykor különböző, számunkra ismeretlen állatok hangját lehetett hallani, ennek ellenére nyugalom volt és hatalmas csend. Egy órás séta után hirtelen ott magaslott előttünk a Struktur-1-nek elnevezett piramis, amely 55 m-es magasságával a Yukatán félsziget legmagasabb piramisa címet érdemelte ki. Felmászva a piramis tetejére leírhatatlannak tűnt a látvány, ami elénk tárult, körbe és körbe csak az őserdő, semmi más. " forrás

Ednzá

Calakmulhoz hasonlóan itt sincs turistatömeg és ettől kellemesebb, hangulatosabb az élmény. Látnivaló van bőven: a Nochona nevű nagy ház, a pelota "sportpálya", a Nagy Akropolisz, az 5 emeletes templom. Ez utóbbi 31 méter magas és fentről szuper a panoráma. Nagyon jó, hogy a lépcsőzésnél kötélbe is lehet kapaszkodni. Ednzá nincs még teljesen feltárva. Ednza kb. egy órára van Campecétől délkeletre. A romok meglátogatásához ajánlott vinni kulacsban vagy valami hasonlóban vizet, mert helyben nem igazán lehet innivalót venni.

"Edzna az egyik legfontosabb maja romváros, mégis nagyon kevesen látogatják. Kr. előtt 400-ban alapították, és több mint ezer évig lakott volt. A bejárattól elég sokat kellett gyalogolni az épületekig, szó szerint folyt rólunk a víz. A lépcsőkön napozó iguánákon kívül mi voltunk az egyedüli látogatók a nagy kiterjedésű romvárosban, felkapaszkodhattunk az öt emeletes, 30 m magas palotára, és a szomszédos épületekre. " forrás

Ruta Rio Bec

Egy tartalmas mexikói utazásnak része ez a híres útszakasz. A Ruta Rio Bec annyit jelent, hogy a Bec-folyó menti út. Ez egy országút a mexikói-guatemalai határtól északra a Quintana Roo-i Chetumal város és a Campeche-i Escarcega között. Az út bejárása autóval egy egész napot igénybe vesz. nyolc maja régészeti terület is látogatható az út mentén. Az egyik Calakmul, amiről fentebb írtunk néhány sort. Ez a leghíresebb, hiszen az UNESCO kulturális világörökség része.

Escarcéga

Escárcega egy kisváros Campeche államban. Két nagy autóút kereszteződésénél helyezkedik el, azaz fontos közlekedési csomópont. Turista nevezetessége nincs, ha átutazunk rajta, azért érdemes megnézni, hogy milyen egy átlagos mexikói kisváros.

Ciudad del Carmen

(szjudád del kármen)

Ciudad del Carmen (a helyiek csak Carmennek nevezik) 100 ezres nagyváros Campeche államban. Topográfialig egy sziget csücskén helyezkedik el. Szárazföldi úton közlekedve egy hídon közelthető meg, egy másikon hagyható el. A 180-as út végig tengerparti, kevés pihenő, tankoló hellyel, erre előre készülni kell. A város gazdasága az olajra és a halászati iparra épül. Az olajgazdaság pozitív hatása azonban már nem igazán látszik, hiszen a városközpont eléggé lepukkant. Jelentős potenciál van turisztikai fejlődésre, de - feltehetően - nincs pénz rá. Ez sem igazán egy turistaváros, de azért érdekes hely. Van egy szép katedrálisa, főtere, tengerparti sétánya, hídjai és piaca. A belvárosban nehéz jobb éttermet, igazi szolgáltatásokat találni. A Malecón egy része nagyon hangulatos, sokan sportolnak itt, játszótereket építettek ide, nagy helyi élet van a hétvégéken. 2014-ben adták át a Stella Maris szobrot, ami persze a tengert szimbolizálja. Érdemes lett volna a modern irányt folytatni, lévén kevés más olyat tud a város felmutatni, ami itt tartaná a turistát. Az igazán szép strandokért ki kell menni a város mellé. (Playa Norte) Érdemes Guanal városrészben sétálni, nagyon hangulatos fotókat lehet készíteni azt illusztrálandó, mekkora turista potenciál van/volna ebben a városban. Külön tanulmányt érne, a hová tűnik az olajból befolyó rengeteg pénz témája, sajnos még senki sem írta meg.

"Egynapos városka, de annak tökéletes. Leginkább azért jöttünk ide, mert jó időben tudtunk repülni. A járat dugig volt, kb öten voltunk rajta nők. Az óvárosa aranyos lehetne, a modern rész viszont kellemes is. A Malecón nekem csalódás volt, gyalogos sétára nem kellemes, zajos. (Kriszta 2022)"

A katedrális (Santuario Diocesano Mariano de Nuestra Señora del Carmen) - K. Kriszta fotója

A Malecón (promenád) egy izgalmas szoborral - K. Kriszta fotója

,, Kellemes és csendes település, ha valaki Merida illetve Campeche irányából autózik vagy buszozik Palenque irányába: akkor éppen "kapóra jön" itt némi pihenés.

Mi a karácsonyt töltöttük itt és abszolút jellemző a házigazdánkra,hogy 25-én délelőtt bekopogott és jelezte,hogy a teljes karácsonyi menüsorral szeretne minket megvendégelni reggelire a kertben. Azt is azonnal mondta,hogy a lakrészünk előtt található mangófa termése pazar és bátran együk meg azt amit elérünk illetve lepottyan.

A városkában különös látnivalót nem találtunk,leszámítva a meglehetősen szimpatikus és nagyméretű piacot.
A tengerparti szakasz inkább átlagos,mint szép, ugyanakkor van valami ott, amit sehol máshol nem láttam eddig, pedig, Zanzibártól Panamáig elég sok tengerparton jártam. Ez az úgynevezett "sand dollar",azaz homoki dollár. Nevét onnan kapta,hogy hasonlít az ezüst dollárhoz.
Gerinctelen állatka és élőben lilás színű,azonban a nagy hullámokban nem tud aprócska "lábain" visszatérni a vízbe és kiszárad.Szép,szabályos,törékeny.

Ezt a partot rengeteg borította: boldogan szedegettünk össze néhányat,hogy milyen öröm lesz majd átadni néhány barátnak. Ugyanazzal a lendülettel átkoztuk el utólag az az ötletet,hiszen heteken keresztül óvatosan mindig ki kellett vennünk a pihepuhán becsomagolt tasakot, ami védte a "pénzeket". Teljesen nyilvánvaló,hogy a csomag fele eltört,azonban a másik fele hazakerült. (a fotón festett,nyakláncként ) (Lantos Anikó, 2022)

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A zömében nem igazán elegáns főutcájuk (Calle 22) - K. Kriszta fotója

Az Óvárosban van egy kisebb rész, ahol a műemléházak csinosak - K. Kriszta fotója

Óváros - K. Kriszta fotói

Olvasmányos linkek

"Escarcégát elhagyva ritkán lakott vidéken, legtöbbször sűrű, bozótos erdők között vezetett az út. Néha megpillantottunk néhány kisebb falut, de azok sem az út mentén helyezkedtek el. Hosszú út állt előttünk, hiszen a Palenque és Campeche közötti távolság több mint 400 km volt, ugyanakkor még Edzna romvárosának megtekintését is beterveztük. Az útjavítás több mint 100 km-en keresztül tartott, ami megnehezítette a haladást.

Champton városnál értünk ki az óceán partjára, a Mexikói öböl déli részén, és sokáig a part mellett haladtunk. Többször is megálltunk, hogy szokásomhoz híven kagylók és csigák után kutassak a homokban, de nem jártam sok sikerrel. Az óceán itt teljesen más arcát mutatta, mint a Yucatán félsziget déli részén, a víz nem volt sem türkiz zöld, sem türkizkék, de még csak átlátszó sem, sötét volt és zavaros. Hamarosan elértük az Edzna felé leágazó utat. Az út monoton volt, csak a kisebb-nagyobb települések rettenetes fekvőrendőrei tudtak kizökkenteni bennünket az egyhangúság érzéséből. Egy nagyobb faluban megálltunk ásványvizet vásárolni. Rettenetesen meleg volt kint, izzott az aszfalt és a levegő, ennek ellenére tettünk egy kisebb sétát az utcákon. Felfedeztünk egy szép világoskék templomot egy kisebb dombon a település főterén, ahová bementünk, többek között hűsölni is. A turisták által látogatott vidékektől távolabb gondozatlannak tűntek a települések, sok helyen szemét hevert a földön, olykor még a templomok körül is. A falvakban sehol nem láttunk emeletes házakat. Általában színes, vörös, narancs vagy sárga színű, egyszintes házak voltak mindenhol, virágzó növényekkel telefuttatva. " forrás

h.p. fotója

"Kora reggel indultunk útnak, mert Mérida előtt, ahol a következő szállásunk volt, a Celestúni Nemzeti Parkba szerettünk volna ellátogatni biológus affinitású férjem kívánságaként és közel 250 km megtétele várt ránk. Utunk a korábbi napon megismert sztyeppés, bozótos területen haladt át, érdekes nevű kisebb és nagyobb települések között. A fekvőrendőrökhöz a rutinnak hála hozzászoktunk, ha valami érdekes épületet vagy tájat láttunk, megálltuk és megnéztük. Az első napokban még jelentkező bizalmatlanságunk a helybeliek iránt teljesen szertefoszlott, néhány spanyol szót megtanultunk, amivel mindig mosolyt csaltunk az arcokra.

A celestúni Nemzeti Park a Mexikói öböl partján található, nem nagy távolságra Campechetől, egy halászfalu mellett, közel 60 ezer hektáron terül el. A Ria Celestún torkolata az, ami látványos, a folyó édes vize itt keveredik az óceán sós vizével, tele van mangrove erdőkkel és itt él a flamingók és más vízimadarak óriási populációja. Yaxchilánhoz hasonlóan itt sem tudtuk előre, hogy hogyan jutunk el a nemzeti parkba, de interneten olvastuk, hogy csónakot lehet bérelni. A folyót átszelő hídon áthaladva rögtön megpillantottuk a kikötött csónakokat. Komoly alkudozások kezdődtek, de hamar rájöttünk, hogy két személy meglehetősen drágán tudja igénybe venni a szolgáltatást. Így újra befutó turistákra vártunk, akik az utazás örömét és a költséget megosztanák velünk. Szerencsére nem sokáig kellett várni, egy fiatal francia házaspár érkezett két kisgyermekkel - így velük kötöttünk üzletet. a 3 órás csónakkirándulás létrejötte érdekében. Hamarosan már a sekély vízen hasított a csónak. Sikerült megközelíteni egy flamingó csapatot, a rózsaszínű egyedek a felnőttek, a világosabbak pedig a fiatalabbak voltak, a vízből kiálló fatönkökön fekete madarak pedig, mint kiderült, kárókatonák ültek százszámra. Állítólag krokodilok is voltak a vízben, de mi nem találkoztunk velük. A legszebb az volt, amikor bementünk egy mangrove erdőbe. Én ilyet még sosem láttam, fantasztikus élmény volt, a léggyökerek között keskeny folyosókon siklott a csónakunk. Ki is szállhattunk az erdő közepén egy kiépített hídon, amely a víz fölé épült, a kristálytiszta vízben rengeteg érdekes színű és formájú halat láttunk, és érdekes madarakat. Mint megtudtuk, az akváriumi halak nagy része - a xifó, a platti, a black molly - mind-mind Yucatánból származik, és épp az olyan tengerparti lagúnák félsós vizében éltek eredetileg, mint Celestún.

A három órás csónakázás után bementünk Céléstun faluba, amelynek strandját már az Atlanti óceán mossa. Egy szerény takóból álló ebédet követően kisétáltunk a homokos tengerpartra. Amíg én hosszasan sétáltam a forró homokban kagylókra vadászva, férjem egy pálmalevéllel lefedett padon pihent. Nem sok eredménnyel jártam, de visszatérve felfedeztem, hogy életem párjától nem messze több helybeli nő csodálatos hófehér és rózsaszínű kagylókat árul potom áron, így bevásároltam belőlük. " forrás