ÚTIKRITIKA.HU / Alentejo régió / Évora

Alentejo régió / Évora

Alentejo régió dióhéjban | Vélemények | Hol? | Látnivalók | Vendéglátás | Praktikus | Fotóegyveleg

.

K. Kriszta fotója

Alentejo régió és Évora dióhéjban

Alentejo portugál kiejtése: álintezsu

Évora sokak szerint Portugália egyik legszebb városa. Óvárosát „élő múzeum”-nak is nevezik, noná, hogy az Unesco világörökségének része. A város az évszázadok háborús és természeti csapásai ellenére teljes épségben maradt fenn, így elbűvölvén a látogatókat, akik a különböző építészeti stílusok egymás mellé illeszkedését is megcsodálhatják.

Évora közel 58 ezer lakosú (2025) vidéki városára a bájos, békés harmónia, a jól kiépített infrastruktúra és a műemlékek sokasága a jellemző. Nyáron a késő délutáni és esti órákban kellemes bóklászni a filmdíszletnek beillő, múltidéző utcákon. Tavasszal és ősszel azonban sokkal romantikusabb a sétálgatás a szűk utcácskákban, mint nyáron, mert ilyenkor nincs nagy nyüzsgés, ráadásul a hívogató kínálattal rendelkező cukrászdákban és éttermekben is könnyebben található szabad asztal.

Évora a 15-16. században élte fénykorát, ugyanis ekkor volt a gazdaság, a kultúra és a művészet felvirágzása. A város nagy előnye, hogy a főbb látnivalók nincsenek távol egymástól, gyalog könnyen megközelíthetőek. Az egyszerűségében is elegáns, 12. századi katedrális magán hordozza a barokk és a gótikus stílus jegyeit, az Igreja Sao Joao Evangelista templom pedig kék-fehér mázas csempéi miatt méltó a figyelemre. A 16. században épült jezsuita egyetem is príma állapotban maradt fenn az utókor számára.

Évora terei közül a legelegánsabb a Praca do Giraldo, az elegáns mór árkádjaival és szép kútjával. A téren található az Igreja de Sao Antao templom, ami jól példázza az inkvizíció szigorú korszakának zord, komor, tekintélyt parancsoló építészeti stílusát. A 16. században ezen a helyen nagy tömeg előtt eretnekeknek kellett máglyán tűzhalált halni, csupán azért, mert az inkvizítorok nem találtak ki más megoldást az „elveszett lelkek” megmentésére. Szintén itt nézte végig Dom Joao II. sógora, Braganca hercegének lefejezését, kit a trón elárulásával vádoltak.

Évora múltjából csupán a mór uralkodás ideje alatti (8-12. század) építészeti remekek tűntek el, ugyanis a mórok kiűzetésekor a keresztények leromboltak minden mecsetet. Amúgy a mórok sokat tettek hozzá Évora fejlődéséhez, mert az ő uralmuk folyamán lett a város a borok, a búza és az olívaolaj egyik fő kereskedelmi központjává. Azért a Praca do Giraldo árkádjain és itt-ott máshol is szerencsére megmaradtak egzotikus mór díszítőelemek. Évora látnivalóinak alapos felfedezéséhez legalább két nap szükséges. Sajnos a pörgős, villámlátogatásokra kényszerülő, folyton időhiányban szenvedő turisták gyakran csak egy napot tudnak rászánni.

K. Kriszta fotója

És még valami: a Csontok kápolnája (Capela dos Ossos) is izgalmas. Morbid az egyik régi, tán 16. századi felirat üzenete: „Mi csontok, kik itt vagyunk, várjuk a tiéteket.”

Torma László olvasónk fotóösszeállítása

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

Az Igreja de Nossa Senhora de Graça kívülről
Kicsi utcák, néhány nagy tér, remek ennivalók
A táj szépsége, a zöldellő dombok, az olajfaligetek és a szőlőültetvények varázslatos vidéki látképe.
A hagyományos falvak bája, ahol a helyi élet és a történelem egyszerre jelenik meg a fehérre meszelt házak és a szűk utcák között.
A borászatok és helyi borfesztiválok, ahol a finom Alentejo-i borok kóstolása igazi kulináris élményt nyújtott.
A nyugodt, kevésbé turistás hangulat, amely lehetővé tette a pihenést és a vidéki élet autentikus élvezetét.
A helyi étkezési élmények, különösen a sertéshús és a halételek, amelyek valódi portugál ízvilágot adtak.
A festői partok és a kis halászfalu hangulata, különösen az Alentejo part menti területein, ahol a tengerpart csendes és elbűvölő volt.

Nem tetszett

A falakon belül a parkolás szinte lehetetlen
A közlekedési lehetőségek hiánya, mivel az Alentejo régió vidéki jellegéből adódóan a tömegközlekedés nem volt túl fejlett.
A szállások ára, különösen a népszerűbb városokban és borászatok közelében, ahol a szállás drága volt a turisták nagy kereslete miatt.
A forgalmasabb turisták által látogatott helyeken, ahol a nyugodt, autentikus élményt elnyomhatják a látogatók.
A nyári hőség, amely különösen a belső területeken elviselhetetlenné tette a szabadtéri programokat, főleg a dombokon való túrázást.
A parkolási nehézségek, főként a nagyobb városok és borászatok közelében, ahol a turisták gyakran zsúfolttá tették a parkolóhelyeket.
A vendéglátás lassúsága, különösen a kisebb éttermekben, ahol a szolgáltatás gyakran nem volt túl gyors vagy hatékony.

Vélemények

"A Csontok Kápolnája elég hátborzongató, de érdekes élmény. Nekem legjobban a kivilágított Diana templom tetszett a belvárosban. Aki jót akar enni, annak csak ajánlani tudom a Taberna Quarta-Feira éttermet, a tulaj egy szenzációs, humoros alak, mindenki azt eszi, amit aznapra főznek, ugyanis nincs étlap."

---

"Mi sajnos csak 1 napos kirándulásra mentünk Évorába, pedig elsétálgattam volna még 1-2 napot a gyönyörű kisvárosban."

---

"Szerencsére pont májusban voltunk ott, amikor a diákok ballagási ünnepét a ’Queima das Fitas’-t tartották koncertekkel, tánccal és hatalmas bulival. Még szerencse, hogy foglaltunk előre szállást, mert tele volt a város a diákok rokonaival és érdeklődő turistákkal."

---

"Alentejo gyönyörű vidék, sok hagyománnyal és különlegességgel. Sok helyen jártam már Portugáliában, de az Azori-szigetek után ezt a vidéket találtam a legszebbnek. Örülök, hogy úgy alakult a sorsom, hogy lehetőségem van itt élni." forrás

---

"Portugália 7 területi egységre oszlik, ám ezekből jó, ha akár kettőt, hármat ismerünk. A turisták nagy része általában csak egy hosszú hétvégét tölt Lisszabonban, esetleg ellátogat a borvidékéről is híres Portoba, mely az ország második legnagyobb városa és nem mellesleg a Világörökség része. A többiek lemennek délre, Algarve-ba nyaralni, ahol kristálytiszta tenger, aranyhomokos strandok és látványos sziklákkal tagolt öblök várják a napimádókat, valamint golfpályák a sport szerelmeseit.

Ám a fővárostól vagy a partoktól távolabb csak kevesen merészkednek, pedig az ország belsejében is bőven akad látni- és felfedezni való. Ilyen, az egyik legszebb, ám általunk talán a legkevésbé ismert Alantejo (ejtsd: Alintezso), amit a helyiek kedvesen csak „Alintezs”-nek becéznek. A portugálok többségének a szíve csücske ez a régió. Ezt mondaniuk sem kell, hiszen még a szemük csillogása is megváltozik és hallatszik az elragadtatás a hangjukban, amikor országuk eme elbűvölő részéről mesélnek. Állítják, hogy ez „az igazi Portugália”. „Além” azt jelenti, hogy túl. Tejo, Portugália fő folyója. A kettő összeolvadásából (Além do Tejo) született meg az Alentejo elnevezés, azaz a Tejontúl (mint nálunk a Dunántúl).

A tájegység két részre oszlik: Alsó- (Baxia) és Felső- (Alto) Alentejora. A kettő együtt az ország területének 1/3-át foglalja el. Ennek ellenére ez a legnéptelenebb vidék is, mely a lakosság mindössze 7,1%-ának ad otthont. Nagyobb városai Évora (56.500 lakos), Beja (35.800) és Portalegre (24.900). Északról a Centro régió, keletről Spanyolország, délről Algarve, nyugatról pedig az Atlanti-óceán határolja. Éghajlata jelentősen eltér a part menti területekétől. Nyáron rekkenő a hőség. Nem ritka a 35-40 fok sem. Ilyenkor még a földeken is szünetel a munka a délutáni forróság idején. Tavasszal és ősszel kellemes kirándulóidő, 20-25 fok van. A tél a csapadékos évszakot jelenti, amikor akár fagypont alá is kúszhat a higanyszál, de ez nagyon ritka. Általában 8-10 fokot mutat a hőmérő.

A környezet festői ezen a vidéken: a barna és a zöld minden árnyalata keveredik itt az ég végtelen kékjével, melyen fehér felhőpamacsok játszanak bújócskát a perzselő nappal. Színfoltot tavasszal a vadon nyíló virágok, ősszel a muskotályba és mély bordóba pompázó szőlőlevelek valamint a szabadon legelésző juhok, borjak, fekte disznók jelentenek. Ameddig a szem ellát, búzamezők hullámzanak, majd olajfa ligetek, eukaliptusz erdők, szőlőtőkével beültetett síkságok és szelíd, lankás dombok váltogatják egymást, az út mentén pedig a büszke paratölgyek állnak őrt. Az utak néha átvezetnek egy-egy álmos kisvároson, melyeknek szinte csak a vakító fehérre meszelt házfalakon megcsillanó nap ad életet. Az ajtókat és ablakokat sárgára festett vastag ráma keretezi, mely tökéletes összhangban van a járda szélén pompázó, formás narancsfák most érő gyümölcsével. Általában a sarki üzlet vagy italbolt mellett, az árnyékba húzódva ücsörögnek a helyi öregek, akik itt vitatják meg egymással az élet dolgait.

Alentejot az ország kertjének is nevezik. A téli esőzések alatt megáradó folyók, amikor tavasszal leapadnak, olyan ásványokat hagynak vissza, melyek nagyon kedveznek a növényeknek. Ám ez a terület nem csak zöldséggel és gabonával látja el Portugália lakosságát, hanem a napelemeknek és gátaknak köszönhetően energiával, az eukaliptuszok feldolgozásával papírral, az olajfák termésével és belőlük préselt olívával, a makkal táplált sertések ízletes húsával, zamatos szőlőből készített kitűnő borral, hozzá dugóval és egyéb parafából készült termékekkel." (Gerda) 

---

K. Kriszta fotója

---

,, Evora- kb. 1,5 óra autóútra van Lisszabontól. Azoknak ajánlott, akik Lisszabonból autóval mennek le a tengerpartra, az Algarve-i régióba. Szintén kicsi város, egy főtere van. Érdemes megnézni a katedrálist és a csontkápolnát, de tulajdonképpen több látnivaló, program lehetőség nincs. Számomra csalódás volt, szerintem emiatt nem érdemes órákat buszozni/autózni." (T. Krisztina)

Hol?

Lisszabontól 132 km-re van autóval (114 km autópályán – 8,70 euró pályadíj) átlagos sebességgel számolva ez másfél órás utazást jelent. Érdemes erre a célra autót bérelni Lisszabonnban. Parkolni a városfal melletti parkolókban vagy utcákban érdemes. egyrészt ingyenes, másrészt van. A falon belül is van néhány hely, de az odajutás rémes, ráadásul fizetni is kell érte. A fal bármelyik pontjától a Főtér nincs messzebb 15 perc sétánál, annyi pedig kell.

Szállások

Szállásválasztási szempontok Évorában

A történelmi belváros (Centro Histórico) elhelyezkedése kiemelt fontosságú szempont. Az Évora óvárosát körülölelő római falak által határolt terület a legautentikusabb választás, bár ezért általában magasabb árat kell fizetnünk. Az ősi falak között megszállva azonban közvetlen közelségben leszünk a Diana-templomhoz, a katedrálishoz és a híres Csontok Kápolnájához (Capela dos Ossos), ami lehetővé teszi, hogy a kora reggeli vagy késő esti órákban turistatömegek nélkül fedezhessük fel ezeket a látványosságokat.

A parkolási viszonyok kritikus kérdést jelentenek, ha autóval érkezünk. A történelmi belváros utcái rendkívül szűkek, sok helyen egyirányúak, és a parkolóhelyek száma erősen korlátozott. A falakon belüli szállások gyakran nem rendelkeznek saját parkolóval, vagy ha igen, azért jelentős felárat számolnak fel. Érdemes olyan szállást választani, amely biztosít parkolóhelyet, vagy a falakon kívül, de azokhoz közel helyezkedik el, ahonnan gyalogosan könnyen megközelíthető a belváros.

Az évszakok szerinti klímaviszonyok Évorában drasztikusan befolyásolják a szállásválasztást. Az Alentejo régió nyári hőmérséklete gyakran meghaladja a 40°C-ot, ezért a légkondicionálás nem luxus, hanem alapvető szükséglet. A hagyományos alentejói építészet vastag falai természetes hőszigetelést biztosítanak, így az autentikus helyi építészetű, felújított történelmi épületekben kialakított szállások kellemesebbek lehetnek a modern épületeknél. Télen viszont az éjszakák kifejezetten hűvösek lehetnek, ilyenkor a megfelelő fűtésrendszer megléte válik fontossá.

A helyi építészeti sajátosságok is befolyásolhatják a komfortérzetet. Az évszázados, történelmi épületekben kialakított szállások esetén számítani kell a szűkebb lépcsőházakra, kisebb méretű szobákra vagy alacsonyabb mennyezetre. Cserébe viszont egyedi építészeti elemekkel, eredeti freskókkal vagy mozaikpadlókkal találkozhatunk, ami páratlan autentikus élményt nyújt.

A zajszint Évora bizonyos részein jelentős lehet, különösen a nyári egyetemi rendezvények vagy a hagyományos fesztiválok idején. A Praça do Giraldo, a város főtere környékén található szállások központi elhelyezkedésük miatt vonzóak, azonban érdemes figyelembe venni, hogy az itteni éttermek, bárok gyakran késő estig nyitva tartanak, ami zavarhatja a pihenést. A csendesebb élményre vágyók inkább a falak északi vagy keleti részén keressenek szállást.

Az alentejói gasztronómia felfedezésére vágyók számára előnyös lehet olyan szállást választani, amelyhez reggelizési lehetőség is tartozik. A helyi termékek, mint az alentejói kenyér, a tészta-jellegű migas, a friss kecskesajtok vagy az évszakos gyümölcsök kóstolása tökéletes bevezetést nyújthat a régió konyhaművészetébe. Néhány kisebb pousada vagy vendégház házi készítésű reggelivel várja a vendégeket, ami gyakran a tulajdonos családi receptjei alapján készül.

Évora történelmi jelentősége miatt számos szálláshelyen találhatunk építészeti örökséget, legyen szó eredeti róma kori falmaradványokról, mór díszítőelemekről vagy kézzel festett azulejo csempékről. Ezek a részletek egyedivé tehetik az itt töltött időt, így érdemes a foglalás előtt tájékozódni az épület történetéről.

Vízellátási sajátosságok is befolyásolhatják a komfortot. Évora az Alentejo szárazabb területén fekszik, és különösen a nyári hónapokban előfordulhatnak vízkorlátozások vagy a víznyomás csökkenése. A régebbi épületekben ez fokozottabban jelentkezhet, így érdemes előzetesen tájékozódni erről, különösen hosszabb tartózkodás esetén.

Akik luxusra vágynak, azoknak ajánljuk a M’Ar De Ar Aqueduto*****-t. Pároknak érdemesebb a szintén központi M’Ar De Ar Muralhas****-t választani, a kevésbé központi Dom Fernando*** szálloda pedig a jó áron kínált szobáival csalogatja az embereket. A Pousadak szerelmesei itt is megtalálják számításukat: Pousada Convento dos Loios-t, mely egy régi kolostorból lett kialakítva, a Diana templom szomszédságában.

Azoknak, akik autóval jönnek egy napra Évorába, érdemes a városfal mellett lakni. Például a Vila Galé pont a fal külső oldalán van, parkolója is van.

"Ebéddel a mellette lévő pousadaban vártak bennünket. A szálloda ajtaján belépve mintha egy brazil szappanopera díszletei közé csöppentem volna. Hirtelen híresnek és gazdagnak éreztem magam és nagyon szerencsésnek, hogy legalább egy órára átérezhettem a hely varázsát, semmihez sem fogható hangulatát. A portugál építészeti stílust hűen tükröző, fehér-sárga boutique hotel körfolyosóira a hatalmas, boltíves ablakokból csak úgy ömlött a fény. Helyenként sötét fából készült antik asztalok és székek ékesítették a belső teret. Ahogy bekukkantottunk egyik majd a másik, modern bútorokkal berendezett, szobába, egy lakberendezési magazin képei keltek életre. A vidékies angol báj találkozott az arisztokratikus stílussal. Ilyen kifinomult ízlésvilággal és otthonos eleganciával még sehol sem találkoztam.
A legjobb anyagok, válogatott tárgyak és 50 ezer eurós szőnyegek vettek körül, cseppet sem hivalkodva, inkább tökéletesen besimulva a környezetükbe. Minden pontosan ott volt, ahol lennie kellett. Egyszerűen tökéletes volt. Ahogy az ebéd is. Minden falaton érthető volt a helyi hagyományok tisztelete és a vendég szeretete. Mintha a 3 fogáson keresztül, tányéron elénk téve akarták volna velünk megismertetni és megkedveltetni Portugáliát. Sikerült!" (Gerda)

Látnivalók

Főtér

A Praça do Giraldo Évora szíve, a város társadalmi és kereskedelmi központja, amely évszázadok óta a közösségi élet fókuszpontjaként szolgál. Ez a lenyűgöző tér nemcsak földrajzi középpontja a világörökségi védelem alatt álló óvárosnak, hanem történelmi és kulturális epicentruma is, ahol Portugália különböző korszakai találkoznak.
A szabályos, téglalap alakú tér nevét Geraldo Sem Pavor (Félelemnélküli Geraldo) után kapta, aki 1165-ben visszahódította Évorát a móroktól. A városi legendák szerint Geraldo és emberei éjszaka, a mór őrök megölésével jutottak be a városba, és ennek emlékét őrzi a tér neve. A középkorban itt működött a városi bíróság és a piac is, az inkvizíció idején pedig több kivégzést is végrehajtottak itt, ami sötétebb fejezetként íródott a tér történelmébe.
A Praça do Giraldo északi oldalát a 16. századi Szent Antal templom (Igreja de Santo Antão) uralja, amelynek egyszerű, mégis impozáns homlokzata jellegzetes példája a manierista építészetnek. A fehérre meszelt falak és a márványból készült részletek kontrasztja tipikusan alentejói jellegzetesség. A templom belsejében csodálatos azulejo csempeképek és barokk aranyozott oltárok találhatók.
A tér közepén áll a nyolcszögletű, 16. századi márványkút (Fonte Henriquina), amelyet Henrik bíboros, Portugália utolsó előtti királya állíttatott. A nyolc vízkifolyó a város felé vezető nyolc fő utat szimbolizálja. A kút évszázadokon át alapvető vízforrásként szolgált a környék lakói számára, ma pedig kellemes hátteret nyújt a téren zajló élethez.
A Praça do Giraldót kellemes árkádsorok szegélyezik, amelyek alatt kávézók, éttermek és üzletek sorakoznak. Ezek az árkádok nemcsak esztétikai szempontból jelentősek, hanem gyakorlati funkciójuk is van – védelmet nyújtanak a nyári forróság és a téli esők ellen. Az árkádok alatt sétálva autentikus portugál kávéházakban kóstolhatjuk meg a helyi specialitásokat, mint a galão (tejes kávé) vagy a pastel de nata (portugál krémes).
A tér különleges atmoszféráját a helyi építészeti stílusok harmonikus összhangja adja. A mór hatásokat mutató részletek mellett reneszánsz és barokk elemek is megtalálhatók az épületeken. A legtöbb ház homlokzatát az Alentejo régióra jellemző vakító fehérre festették, amit sárga vagy kék szegélyek egészítenek ki, a teraszokon pedig gyakran láthatók virágokkal teli cserepek.
A Praça do Giraldo ma is megőrizte központi szerepét a város életében. Napközben a helyiek és turisták találkozóhelyeként szolgál, délutánonként pedig megfigyelhető az évszázados portugál hagyomány, a passeio – a nyugodt séta, amikor a helyiek kiöltözve sétálnak, beszélgetnek és élvezik a társasági életet. Ez különösen a nyári estéken jellemző, amikor a teret körülvevő kávéházak teraszai megtelnek élettel.
A tér a városi ünnepségek, fesztiválok helyszíne is. Különösen jelentős a Szent János-napi ünnepség (Festas de São João) júniusban, amikor a teret színes papírdíszekkel, lámpásokkal ékesítik, és hagyományos zenés, táncos rendezvényeket tartanak. Hasonlóan fontos az Alentejo régió gasztronómiai termékeit bemutató vásár, amely során a téren és környékén megkóstolhatók a helyi borok, sajtok, kolbászok és más specialitások.
A Praça do Giraldo ideális kiindulópont Évora felfedezéséhez, hiszen innen könnyen megközelíthetők a város fő látnivalói, köztük a római Diana-templom, a Csontok Kápolnája és a lenyűgöző katedrális. A tér atmoszférája a nap különböző szakaszaiban változik – a hajnali nyugalom, a délelőtti piacok nyüzsgése, a délutáni szieszta csendje és az esti társasági élet mind-mind különleges élményt kínál a látogatóknak.

K Kriszta fotói

Igreja de Nossa Senhora de Graça

A Nossa Senhora de Graça templom (Kegyes Miasszonyunk-templom) Évora egyik kevésbé ismert, mégis lenyűgöző építészeti öröksége, amely egyedi stílusjegyeivel kiemelkedik a város gazdag vallási épületei közül. Ez a 16. századi templom a reneszánsz és manierista stílus különleges elegyét képviseli, s bár gyakran a város híresebb épületeinek árnyékában marad, valójában kivételes művészeti és történelmi értéket képvisel.

A templom építése 1535-ben kezdődött, tervezője Miguel de Arruda volt, aki a portugál reneszánsz egyik kiemelkedő mestereként ismert. Az építkezés több évtizeden át tartott, és csak 1575 körül fejeződött be. A hosszú építési periódus eredményeként a templom stílusában keverednek a reneszánsz tiszta vonalai és a manierizmus dekoratívabb elemei.

A templom homlokzata első pillantásra egyszerűnek tűnhet, ám közelebbről szemlélve kivételes részletgazdagság tárul fel. Különösen figyelemreméltó a bejárat fölötti timpanon, amelyet szokatlan módon nem háromszög, hanem íves kialakítás jellemez. A főhomlokzat két oldalán elhelyezkedő masszív atlaszok (férfi alakú tartóoszlopok) szintén figyelemre méltóak – ezek az erőteljes, izmos alakok tekintetükkel mintha a látogatót figyelnék, és egyben az égboltozatot is tartják.

A templom belső tere egyhajós, amit kápolnák sora szegélyez. A főhajó dongaboltozata méltóságteljes teret képez, amelyet a gondosan elhelyezett ablakokon át beáramló fény tesz még különlegesebbé. A belső díszítés visszafogottsága jellemzően portugál vonás – az épület szépsége nem túlzó díszítőelemekben, hanem az arányok harmóniájában és a terek tudatos kialakításában rejlik.

A főoltárt aranyozott fafaragások díszítik barokk stílusban, amelyek későbbi hozzáadások az eredeti reneszánsz épülethez. A mellékoltárok között különösen értékes a Szent József kápolna, amelynek 18. századi azulejo csempeborítása bibliai jeleneteket ábrázol kék-fehér színekkel. Az oltár mögötti sekrestye falait borító kézzel festett csempék nemcsak művészi értéket képviselnek, hanem a portugál csempefestészet fejlődésének fontos dokumentumai is.

A templom egyik legértékesebb kincse a szószék, amely finoman faragott márványból készült, és a portugál szobrászművészet remekműve. A pulpitust tartó oszlopok és a korlát díszítései görög és római motívumokat idéznek, ami a reneszánsz klasszikus gyökereit hangsúlyozza.

A Nossa Senhora de Graça különleges kapcsolatban áll Évora egyetemi hagyományaival is. A közeli egyetem (Universidad de Évora), amelyet a jezsuiták alapítottak a 16. században, szoros kapcsolatot ápolt a templommal, és számos akadémiai szertartást tartottak itt a századok során. Ez a kapcsolat máig érezhető a templom kultúrtörténeti jelentőségében.

A templom környezete is figyelmet érdemel – a közeli kis tér (Largo da Graça) nyugodt, csendes szeglete a városnak, távol a fő turistaútvonalaktól. Az itteni padokon megpihenve, a templomhomlokzat atlaszait szemlélve különleges időutazásban lehet részünk, amely összeköti a reneszánsz világát napjainkkal.

A Nossa Senhora de Graça meglátogatása során érdemes figyelni a részletekre: a padlózat eredeti kőlapjaira, a boltozat finom bordázatára és a falakba ágyazott síremlékekre, amelyek mind hozzájárulnak az épület autentikus légköréhez. A templom rendszerint délelőtt és délután látogatható, de mint a legtöbb vallási épület Évorában, a déli órákban zárva tart.

Ez a lenyűgöző templom, bár kevésbé ismert, mint a város ikonikus katedrálisa vagy a Csontok Kápolnája, mégis alapvető része Évora gazdag építészeti örökségének, és megkerülhetetlen állomás mindazok számára, akik mélyebben szeretnék megismerni a portugál reneszánsz művészet fejlődését.

K. Kriszta fotói

Igreja de São Francisco

A São Francisco templom (Szent Ferenc-templom) Évora egyik legjelentősebb vallási épülete, amely nemcsak monumentális méretével, hanem különleges építészeti megoldásaival és világhírű kápolnájával is kiemelkedik a város gazdag kulturális örökségéből. Ez a lenyűgöző templom a portugál gótika és a sajátosan portugál manuelista stílus találkozási pontja, történelme pedig évszázadokon átívelve tükrözi az ország változó sorsát.

A templom építése a 14. században kezdődött, és eredetileg tiszta gótikus stílusban tervezték. Az évszázadok során azonban számos átalakításon és bővítésen esett át, melyek közül a legjelentősebb a 15-16. század fordulóján történt, amikor a manuelista elemek kerültek az épületbe. Ezt a sajátos építészeti stílust I. Mánuel portugál király uralkodásáról nevezték el, és jellemzője a gazdag díszítés, a tengerészeti motívumok és az egzotikus elemek használata, amelyek Portugália nagy felfedezésekbeli sikereit tükrözik.

A templom főhajója lélegzetelállító – közel 24 méter magas, ami kivételesen tágas, világos belső teret eredményez. A nyolcszögletű pillérek karcsú vonalai felfelé vezetik a tekintetet, ahol a bonyolult hálóboltozat szinte lebegni látszik. A főhajót szegélyező gótikus ablakokon beáramló fény misztikus hangulatot kölcsönöz a belső térnek, különösen a délutáni órákban, amikor a napsugarak megvilágítják a vastag falakat.

A São Francisco templom legnagyobb híressége azonban kétségtelenül a Capela dos Ossos (Csontok Kápolnája), amely az épület oldalához csatlakozik. Ez a megdöbbentő hely falainak és mennyezetének teljes borítását az egykori évora-i temetők exhumált emberi maradványaiból nyerte – becslések szerint mintegy 5000 ember csontjai láthatók itt. A kápolna bejárata fölött olvasható felirat tökéletesen összefoglalja a hely üzenetét: "Nós ossos que aqui estamos pelos vossos esperamos" ("Mi, csontok, akik itt vagyunk, a tiétekre várunk"). A 16. században épült kápolna a ferencesek által gyakran alkalmazott memento mori (emlékezz a halálra) filozófiát testesíti meg, emlékeztetve a látogatót az élet múlandóságára és a túlvilági élet fontosságára.

A templom főhomlokzata viszonylag egyszerű, ami kontrasztban áll a belső tér gazdagságával. A portikusz fölött azonban megcsodálhatjuk az elegáns rózsaablakot és a manuelista stílusú díszítőelemeket. A főkapu körüli szobrok és faragványok már előrevetítik a belső tér művészi gazdagságát.

A főoltár barokk stílusú, aranyozott fafaragásai a 18. században készültek, és gazdag kontrasztot képeznek a templom gótikus szerkezetével. Az oldalkápolnákban található oltárok és festmények a portugál szakrális művészet különböző korszakait képviselik a 16-18. századból.

A templom területén található a Museu de Évora egy része is, ahol a ferences rend történetével és a templom építészeti sajátosságaival kapcsolatos kiállítást tekinthetünk meg. A múzeumban őrzött kéziratok, liturgikus tárgyak és művészeti alkotások mélyebb betekintést nyújtanak az épület történelmi jelentőségébe.

A São Francisco templom környéke is figyelmet érdemel – a mellette elterülő tér (Praça 1º de Maio) hangulatos kis piac helyszíne, ahol helyiek és turisták találkoznak. A tér egyik sarkában áll a Palácio Cadaval, egy impozáns 14. századi palota, amely ma kulturális központként működik.

Történelmi szempontból a templom különleges szerepet játszott a portugál királyi házban: falai között koronázták meg II. János portugál királyt 1481-ben, ami jelzi az épület és Évora város jelentőségét a középkori Portugália életében. A templom a ferencesek központjaként évszázadokon át fontos spirituális és kulturális központ volt, mielőtt a szerzetesrendeket feloszlatták a 19. században.

A São Francisco templomot körülölelő kerengő és a hozzá tartozó épületegyüttes nagyszerű példája annak, hogyan fejlődött a portugál egyházi építészet a gótikától a manuelista stíluson át a barokkig, miközben mindig megőrizte a jellegzetes alentejói karaktert.

K. Kriszta fotói

Évora közelében érdekes megnézni a szabad környezetben lévő, titokzatos eredetű és funkciójú menhireket (a kelta magányos szóból ered), amik leginkább a misztikus dolgok iránt érdeklődők fantáziáját indíthatja be. Ezeket a függőlegesen felállított köveket az úgynevezett megalitikus kultúrák hagyatékának hiszik. A kövek mérete különböző, vannak kisebbek, de láthatók akár 8-9 méter magasak is. (Jóval magasabbak vannak amúgy a franciaországi Bretagne-ban). Ezeket az újkőkorszaki köveket feltehetően nem a természet alkotta, hanem emberi kezek, de hogy milyen célból, az rejtély maradt. Ettől olyan misztikusak, talányosak ezek a többnyire elszórtan, magányosan álló kőoszlopok. A Google maps Almendres Cromlech néven felismeri.

A város több, mint 20 temploma és kolostora közül Diana templomának maradványait (római időkből) nagyon ajánlott megnézni, lehetőség szerint este, ugyanis ekkor gyönyörűen kivilágítják a létesítményt.
Érdekes a 12. századi erődjellegű Katedrális (Sé), mely aszimmetrikus tornyaival szinte ijesztő hatást kelt.

K. Kriszta fotója

"Alentejoban egy fantasztikus napot töltöttünk, melyet a szépséges Evorában kezdtünk. Először körülnéztünk a halpiacon, majd a Sao Francisco Templom csontkápolnájában borzongtunk egyet, a falait ugyanis több mint 5000 szerzetes koponyái és csontjai borítják. Az ezt követő séta már jóval kellemesebb volt. A Világörökségi helyszín pont azt a képet nyújtotta, amit egy portugál kisvárosban látni vágytam: hangulatos házakkal és díszes, macskaköves járdával szegélyezett, kanyargós utca vezetett az impozáns főtérre, ahol a mintás burkolatra a kávézók napernyői vetettek árnyékot. Innen nyílt a széles, szuvenír boltokkal teli sétálóutca, melyek minden épülete képeslapra kívánkozott. Az üzletek parafából készült tálcákat, táskákat, kalapokat és színes kerámia tárgyakat, olajbogyós edényeket kínáltak. A végén, a dombtetőn áll a 12. századi, impresszív katedrális, melynek tornya kilátóként üzemel.

Kissé lejjebb, a város legszebb épülete az egyetemnek ad otthont. A belső udvarán zöldellő pázsit élénk kontrasztot alkot a két szinten futó hófehér-okkersárga boltívekkel, melyek az azulejokkal kirakott folyosókat díszítik. Középen szökőkút. Mindehhez a felhőgombolyagokkal, tűzdelt mélykék ég ad hátteret. Szinte visszavágyik az ember az iskolapadba. Keskeny sikátorokon keresztül vezetett az út Diana Templomáig, mely a legjobb állapotban fennmaradt római kori emlék egész Portugáliában." (Gerda)

Monsaraz

"A monsarazi megálló egy meglepetés volt a programban, számomra pedig az egyik legszebb ajándék, amit Portugáliától kaptam. Itt értettem meg, hogy nekem miért kellett Alentejoba menni. Aki járt már Görögországban, Santorini szigetén és emlékszik, hogy milyen volt a fekete sziklák tetején megpillantani a hófehér házakat, talán ő értheti meg, hogy milyen érzés kerített hatalmába, amikor megpillantottam a hegytetőn fészkelő apró falut, mely az egyik legrégebbi település Portugáliában.

A fehérre meszelt, szorosan egymás mellé épített, barna ajtós házakat kovácsoltvas erkélyek díszítik. A macskaköves utcákat a középkor hangulata lengi be. A várból csodálatos a kilátás az Alentejo vidékre, a hegy lábánál fekvő falvakra és az Alqueva-gátra. Falai között kapott helyet az aréna is, ahol évente kerül megrendezésre a bikaviadal, mely végén a megvadult állatnak sem kegyelmeznek. Pedig a spanyol és portugál viadalok között az a különbség, hogy Portugáliában nem ölik meg a porondon a bikákat, kivéve itt, egyszer egy évben.

Ott jártunkkor a vár falán, a templom lépcsőjén, az utca kövén, egyszóval mindenhol egy művészeti iskolának a tanulói csücsültek, akik bámulatos tehetséggel igyekeztek megfesteni azt a megfoghatatlan szépséget, ami minden szegletre jellemző. A vásznakra kerültek a házak külső részén futó fehér lépcsősorok, a szőlőtőkével befuttatott lakás, a jámbor macska a templom előtt és a vakító falakon leomló ciklámen tölcsérű Bougainvilleak. A nap utolsó, mézarany sugarai misztikus, meleg fénnyel vonták be a falut, feledhetetlen képeket vésve a diákok vásznaira és a mi emlékeinkbe a varázslatos Portugáliáról.

Az esténkre - egy márványbánya tulajdonosának az azonos témájú szállodájában, - a Vila Vicosai Marmoris hotelben elfogyasztott, kitűnő borokkal kísért vacsora tette fel a koronát. Éjszaka elégedetten hajtottuk álomra fejünk a Crato melletti Flor da Rosában, a 14. századi monostorból kialakított pousadaban. Másnap a Serra de Arrábida felhőbe burkolódzó útjain értük el Setúbalt, ahol picit távolabb a partoktól egész évben lehet látni delfineket. Mi most nem szálltunk vízre, így az óceánhoz legközelebb a halászfalu jellegű városka, Sesimbra homokos strandján merészkedtünk egy pár fotó erejéig. (Gerda)

Vendéglátás

Az 1948-ban alapított Fialho étterem egy szép kis téren található, ahol tipikus helyi receptek alapján készített vadételeket szolgálnak fel. A Taberna Tipica Quarta-Feira kisvendéglő érdekessége, hogy nincs étlap, a betérő vendégek a szakács által aznapra összeállított menüt eszik, de eddig még senki sem távozott csalódottan. A Pastelaria Conventual cukrászdát az édességek kedvelői figyelmébe ajánljuk. Az éjszakai élet év közben a helyi diákok miatt elég mozgalmas, szerdánként a legtöbb szórakozóhely és bár diák napot tart, ezért ilyenkor nagyobb tömegre kell számítani.

Az én Evora-i feijoadám (fezsoádá)  (polipos, garnélarákos babfözelék) - K. Kriszta fotója

Cukrászda portugál pocakkal -K. Kriszta fotója

Praktikus

Ha már a környéken járunk érdemes meglátogatni az Alentejo borvidéket, és elmenni borkóstolásra is.

Érdekességek

A Diana istennőnek emelt templomot 1870-ben mentették meg a pusztulástól, előtte ugyanis fegyverraktárként, színházként és vágóhídként is használták az évek során. A közeli Groutas do Escoural-ban talált barlangfestmények 30 000 évesek! Évorában különös utcaneveket találhatunk, mint például „A borotválatlan ember utcája” vagy „A grófnő szabója”.

További beszámolók

A mozaikokkal díszített régi vasútállomástól gyalogosan vágtunk neki Évora felfedezésének. Az UNESCO Világörökség részét képező, felújított emlékhelyek különleges látványt nyújtanak. A belvárosi turistainformációs irodában ingyen kaptunk térképet, amely nagy segítségünkre volt a legfontosabb útvonalak és látnivalók megtalálásában.

A városfalakon belül elterülő nagy téren árkádos – úgynevezett lábas – házak sorát csodálhattuk meg. A tér egyik végében egy 16. századi templom áll, amelyet egy szökőkút ékesít. Innen továbbhaladva felfedezhettük a belvárost, ahol a rómaiak, vizigótok és mórok történelmi nyomait is megpillanthattuk.

Így jutottunk el Évora legrégebbi nevezetességéhez, a Diana istennő tiszteletére emelt római szentélyhez. Ez a császárkori Róma egyik legjobban fennmaradt emléke, melynek 14 korinthoszi oszlopa gránitból, talapzata pedig helyi márványból készült. Bár az épület homlokzata és mozaikpadlója az időjárás hatására megsemmisült, a hátsó és oldalsó oszlopok épségben fennmaradtak. A szentélyt ma Portugália legjelentősebb római kori építészeti emlékeként tartják számon.

A szentélyt egy árnyas kert öleli körül, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Évora alsó városrészére és a környező síkságra. A közelben található a város monumentális székesegyháza, amelynek román-gótikus homlokzatát a 12. században emelték gránitból.

Évorát sokan Portugália egyik legszebb városának tartják, amelyet óvárosi részének „élő múzeum” jelzője is tükröz. A település az évszázadok során megmaradt eredeti állapotában, háborúk és természeti csapások ellenére is. A különböző építészeti stílusok harmonikus együttélése és az egyedi utcanevek – például A borotválatlan ember utcája vagy A grófnő szabójának utcája – elbűvölik az ide látogatókat. (2024)

K. Kriszta fotója

Fotóegyveleg

K. Kriszta fotói

Vissza az elejére

Kommentek