ÚTIKRITIKA.HU / Lisszabon

Lisszabon

Lisszabon dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállások | Közlekedés | Vendéglátás | Szórakozás |Közbiztonság| Látnivalók | Praktikus | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Alfama negyed - N. F fotója

.

Lisszabon dióhéjban

• Portugália fővárosának Lisszabonnak 518 ezer lakosa van, a vonzáskörzetével együtt kb. 3 millió (2024-es becslés).
• 2470 kilométerre van Budapesttől.
• A Tejo folyó tölcsértorkolatának északi partján fekszik. 
• Időeltolódás Budapesthez képest: minusz egy óra.
• Lisszabon neve portugálul: Lisboa (helyi kiejtése: Lisboá). A Tejo folyó kiejtése: tézsu.  
• Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 1230 Euró - (Budapest: 1070 euró)
• A fogyasztói árak szintje Lisszabonban kb. 11 százalékkal magasabb, mint Budapesten (2023).

Kezdetnek néhány jelző, amivel illetni lehet a portugál fővárost: történelmi levegőjű, szerénykedő és egyben hivalkodó, illatokkal átitatott, egyedien izgalmas, hosszú sétákra ösztönző, jámbor módon élettel teli, hagyománytisztelő, ízig-vérig mediterrán, turistás. Lisszabon barátságosabb, áttekinthetőbb, családiasabb, mint sok más mediterrán nagyváros, ugyanakkor azokkal egyenrangú a látnivalók gazdagsága tekintetében.

Érdekes az, ahogy a portugálok vélekednek saját fővárosukról. A vidékiek szerint Lisszabon egy élvhajhász város. Ismert arrafelé a mondás: „Porto dolgozik, Braga imádkozik, Coimbra tanul, Lisszabon szórakozik”. A lisszaboniak legyintenek erre, és felhőtlen büszkeséggel tekintenek a városukra, no meg magukra is. Önbizalmukat legfeljebb az ország jelenlegi gazdasági gondjai miatti jaggodalom gyengíti némileg.

A Lisszabonnal való ismerkedésben hamar feltűnik a látogatónak a dicső régmúlt és az ahhoz képest szerény jelen közötti ellentmondás. A műemlékek meglátogatásakor letaglózza a látogatót, hogy a középkorban Portugália a földrajzi és történelmi előnyeivel, gyarmataival, hajózási rutinjával, a felfedezésekben játszott kiemelkedő szerepével és persze a szerencséjével élve micsoda világhatalom volt. Ehhez képest Lisszabon ma a legszegényebb nyugat-európai ország fővárosa. Persze a magyar utazó erre rávághatja, hogy bár lennénk mi ennyire szegények.

Lisszabont két nap alatt csak nagyon felületesen lehet megismerni. 3-4 nap alatt már tisztességesen képet lehet alkotni a városról, de ideálisan 5-6 napot szánjunk rá, amibe már belefér a környékbeli nevezetes helyekre (Sintra, Cascais, Estoril) való kirándulás is.

Meglepő, hogy Lisszabon meglátogatása után mennyi turista hangoztatja azt, hogy ide még visszajön és bepótolja mindazt, amit idő hiányában kihagyott. Lisszabonnak hivatalosan kb. 600 ezer lakosa van, de a vonzáskörzetében közel három millióan élnek, azaz el lehet képzelni, hogy munkanapokon milyen tömeg van és forgalom. Terjeszkedő nagyváros, melynek a turisták jellemzően csak egy pici részét ismerik meg.

A belváros építészetileg teljes kavalkád. Egyaránt találunk itt régi, 20. század elejei méltóságteljes lakó- és hivatali épületeket, tarka kis építményeket, elhagyott házakat és modern tornyokat. A külföldi látogatók, néha keresztezve a szemet kevésbé gyönyörködtető utcarészeket, szépen bejárják a turistás "ösvényeket" és nagy többségükben örökre beleszeretnek ebbe a városba. Az északabbra élők már önmagában azt is irigylik, hogy milyen meleg klímát, mennyi napsugarat élvezhetnek csaknem egész évben a lisszaboniak. Télen azért itt is van hideg, igaz ez általában csak 5-10 fok közötti hőmérsékletet jelent. Lisszabont hét dombra építették, ami lefordítva a mai turista nyelvére azt jelenti, hogy bizony sokat kell felkaptatni és lejtőn lejönni, tehát szükség van kényelmes cipőre a városnézés során. Lisszabon bejárásához kell a jó fizikai kondíció. Gyerek, idősebb vagy nehézkesebben járó útitárs esetén ilyesmivel kalkulálni kell a programok tervezésekor. A város felfedezésekor az idő gazdaságos kihasználása szempontjából nem csak az a lényeges, hogy a térképen adott A és B pont között mennyinek néz ki a távolság, hanem, hogy mennyi vajon az adott gyalogos szakaszon a lejtmenet és a felmenet.

"Ha Lisszabon szóba kerül a jelenlétemben, mindig nyomban kitör belőlem egy szerelmi vallomás: Imádlak Bairro Alto! Ez magyarul a felső negyed, az alsó negyedet jelentő belváros feletti dombokon. Napközben a negyed nem igazán nyüzsgő utcácskáiban fölöttébb kellemes, megnyugtató a hosszú sétálgatás. Nincs stressz, nincsenek felajzó meglepetések, csak egyszerűen bájos házak, kanyargós, hullámzós utcák. A kovácsoltvas rácsos, kis erkélyeken száradó ruhák, madárkalitkák, a szomszédok életét vizslató nénik. Nappal attól érdekes a negyed, hogy a helyiek hétköznapi életébe lehet bepillantani.

A legrégebbi negyed, az Alfama már nappal is megtelik turistákkal, hisz kötelező látványosság. A fejemben elrakott Lisszabon-kazettában Alfama az a hely, ahol a pazar távoli panorámák mellett az ódon házak tető-birodalmát lehet a végtelenségig gusztálni. Micsoda szerencse, hogy ez a negyed legalább túlélte az 1755-ös végzetes földrengést, amelynek kapcsán Voltaire a Gonosz létéről filozofált. Alfama aranyos: macskaköves utcák, sikátorok, picike boltok, terecskéin pletykálgató helyi öregurak." (úti kritikus) 

A Látnivalókra kattintva részletesebb információ található a jelentősebb látnivalókról. A bevezetőbe csak egy sima felsorolás fér bele, mert hát tömérdek nevezetesség van: Jeromosok kolostora, Alfama várnegyed, a katedrális (Sé) és több más templom, Baixa (bájső) negyed az ismert neogótikus Santa Justa felvonóval (Elevador), Barrio Alto negyed, Belém-negyed a felfedezők Emlékművével a Belém-toronnyal, Gulbenkian múzeum, a halpiac.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. No persze, a 28-as villamoson utazás
2. A fapadlós parti sétány
3. A város domborzati változatossága
4. A Hot Clube de Portugal nevű közel 70 éve létező jazz klub
5. Az Olaias metrómegálló izgalmas építészeti megoldásai
6. A gusztusos pékségek
7. Focimeccsek idején a bárok tévéje előtt szurkoló helyiek
8. Gambas al ajillo - a fokhagymás olaj rotyogása muzsika a fülemnek
9. Szombaton reggel a Feira da Ladra bolhapiac  
10. Vasco da Gama híd
11. Minőségi estebéd a Time Out Mercado da Ribeira (piacon)

V. Jancsi fotója

Nem tetszett

1. A helyiek némi távolságtartó, kimért stílusa, melankóliája
2. Sok a piszkos utca, vagy utcarész
3. A fado-est műsorának kezdéséig tartó hosszú, unalmas várakozás szűk asztalnál
4. A hajléktalanok által hátrahagyott sok szemét
5. A házak falát ellepő graffitik
6. Lisszabon északi külvárosaiban a sok szűrke, unalmas lakóépület
7. Este 10 óra után az üres utcákon nem kellemes a séta, nincs hangulat
8. A kikötő csalódás volt
9. A sok lepukkant, romos lakóház, koszos épület

P. É. fotója

Vélemények

Szuper múzeumokat látogattunk meg, a rendben tartott régi épületek csodálatosak, a helyiek kedvesek, mégis csalódottan jötünk el. Ennek egy oka van: a pocsék közbiztonság a hajléktalan, fekete-afrikai, illegális migránsok tömeges, lehangoló és egyben ijesztő utcai jelenléte. A vészes az, hogy nem békés hajléktalanok, hanem sokan közülük lopnak, rabolnak, késelnek. A boltosok, a hotelünk recepciósai folyton figyelmeztettek, hogy ne menjünk ki az utcákra, este ne metrózzunk, mert bajunk eshet. Egy kis ruhaboltban átéltük azt, hogy egy csoport fekete berohant és elvitt csomó ruhát. Az eladó viperával rohant utánuk. Azt mondta, hogy nagyon gyakran ki van téve ilyen rablótámadásoknak.

A város legelegánsabb sugárútján, az 5 csillagos hotelünk környékén lévő luxusboltok bejárataiba éjszakára beköltöznek ezek a fekete migránsok, és jelenlétükkel elriasztják a sétálni vágyókat. Jól érzékelhető, hogy a hatóságok képtelenek megbírkózni az illegális migráció ilyen következményeivel.

Amúgy a centrumban túl sok az elhanyagolt épület, és ez is lehangoló látvány.

A legjobb élményünk egy múzeum volt, ami interaktív eszközökkel a földrengés témájáról szól. Szuper múzeum. A gyerekek főleg imádják. Quake - Lisbon Earthquake Museum az angol neve. Nézzétek meg. (Zs. Péter, 2024)

---

"Ha Lisszabon szóba kerül a jelenlétemben, mindig nyomban kitör belőlem egy szerelmi vallomás: Imádlak Bairro Alto! Ez magyarul a felső negyed, az alsó negyedet jelentő belváros feletti dombokon. Napközben a negyed nem igazán nyüzsgő utcáiban igazán kellemes, megnyugtató a hosszú sétálgatás. Nincs stressz, nincsenek felajzó meglepetések, csak egyszerűen bájos házak, kanyargós, hullámzós utcák. A kovácsoltvas rácsos kis erkélyeken száradó ruhák, madárkalitkák, a szomszédok életét vizslató nénik. Nappal attól érdekes a negyed, hogy a helyiek hétköznapi életébe lehet bepillantani. Na, este aztán minden megváltozik és beindul az élet. Csomó étterem és bár a nappali pihenő után hirtelen feltámad a sötétedéskor. A legrégebbi negyed, az Alfama már nappali is megtelik turistákkal, hisz kötelező látványosság. A pazar távoli panorámák mellett az ódon házak tető-birodalmát kellemes gusztálni. Micsoda szerencse, hogy ez a negyed legalább túlélte az 1755-ös rettenetes földrengést, amelynek kapcsán Voltaire a Gonosz létéről filozofált. Alfama aranyos: macskaköves utcák, sikátorok, picike boltok, terecskéin pletykálgató helyi öregurak.

Sok fekete bőrűt lehet látni az utcákon. Sokan közülük zugárusok, vagy csak céltalanul őgyelegnek, álldogálnak. Többnyire a volt portugál gyarmatokról, például a Zöld-foki szigetekről, Bissau Guineából, Mozambikból meg Angolából jöttek. Érdekes, hogy miközben ők ide menekülnek a szegénység, a munkátlanság elől, újabban a portugál fiatal munkanélküliek ezrei a hazai recesszió elől elindulnak letelepedni, vállalkozni Angolába, Mozambikba (meg Brazíliába)."

---

"Kétszer voltam Lisszabonban. Imádom. Sorolhatnám az általam végigjárt, megcsodált nevezetességek hosszú-hosszú sorát. Nem ez a lényeg, de csupán kiegészítésképpen megemlítem, hogy az utcákon nagyon sok az afrikai bevándorló. Elsőre valamennyire veszélyesnek éreztem jelenlétüket. Például ahogy a Hotel Mundial előtti szökőkutas téren összeverődnek. Nem tudom, hogy a Lisszabon utcáin mennyire miattuk járőröznek párban a rendőrök. Gyorsan hozzászoktam az afrikaiakhoz, egyébként barátságosak, és nem volt velük semmi incidensem, pedig lányként egyedül sétálgattam a városban, és nem csak a turistás részeken."

---

"Nem könnyű megfejteni, hogy valójában milyenek is a lisszaboni emberek. A külföldi turistákkal az utca embere többnyire kedves, de távolságtartóan, tartózkodóan (tán valamiért az idősebb nénik tűnnek kifejezetten közvetlennek. Nyomják zavartalanul a dumát a turistának portugálul.). Mintha szégyenlősek lennének azért, mert a turisták többsége Portugáliánál gazdagabb országból jön. De lehet, hogy tévedek. Talán van bennük mélyen valami kisebbrendűségi érzés? Ez azért ellentmondásos, mert amúgy meg egyértelműen hatalmas nagy a nemzeti büszkeségük. Nem kis mértékben a foci miatt, de irigylésre méltónak tekintik magukat a sok napsugár, a hosszú tengerpart, a dicső történelmi múlt miatt. Büszkék arra is, hogy rengeteget fejlődtek gazdaságilag, életszínvonalban, igaz az EU bőkezű támogatásának köszönhetően (szerencsésebb időben léptek be az Unióba hozzánk képest. Többet kaptak jóval, mint mi.). Most ugyan Spanyolországhoz hasonlóan bajban vannak, mert tán túl jól élnek a gazdaságuk valós állapotához képest."

---

"Mindig tavasszal vagy nyáron jártam a városban. Szerintem Barcelona mellett a legklasszabb európai tengerparti nagyváros. Minden meg van benne, ami kell: élhető, könnyen átlátható, bejárható."

---

"A város sokaknak kissé lepusztult lehet. Ebben van valami, sőt még mintha Budapesthez képest is szemetesebb lenne. De szerintem pont az adja a báját, hogy nem tipp-topp, hanem érződik a történelem, hogy egy „élő” város. Sokszor előfordul, hogy egy normálisabb részt pár lepusztult utca követ és ez így váltakozik. Feltűnően sok a kéregető a frekventáltabb helyeken, főleg Romániából jött cigányok, afrikaiak. Ne lepődjünk meg, ha esetleg egyesek magyarul is megszólítanak… Különösen zavaróak a Jeromos kolostor környékén, mindenféle gagyit (sálak, ruhaneműk, ékszerek) akarnak a turistákra tukmálni, jövendőt mondani, stb. Nem értem, hogy miért nincs ott több rendőr, vagy miért nem tiltják ki őket onnan. Szinte megrohanják a turistabuszokat már parkoláskor. Ezeken a helyeken érdemes az értékekre nagyon vigyázni. Ugyanitt a bérautóval érkezőket az a kép fogadja a parkolóknál, hogy hajléktalanok vagy cigányok próbálják beterelni üres parkolóhelyekre, és utána várják a pénzt a „segítségért”. Nem kell adni, én még sosem adtam, és nem bántották az autót.

Számomra feltűnő volt, hogy mennyire sok román és ukrán él a városban. Állítólag Európában itt van az egyik legnagyobb ukrán kolónia, saját újságuk van, stb. Szintén érdekes, hogy a korábbi afrikai portugál gyarmatokról mennyi bevándorló él a városban. Különösen feltűnőek a Rossio tér környékén, de szinte az egész városban, nem teljesen európai hangulatot kölcsönözve Lisszabonnak."

---

"A várba (Castelo de Sao Jorga) mindenképpen érdemes felmenni, hiszen onnan a legszebb a kilátás az egész városra. Lehet gyalogosan kapaszkodni felfelé, ez a nehezebb, hosszabb, de érdekesebb útvonal. Vannak önkéntes, turistákat vezető emberkék, akik egy-két euróért felkísérik az embert, hogy ne tévedjen el (a sok sikátornak kinéző utcákon könnyű eltévedni). Lehet lifttel is feljutni a várba, de ez fizetős, igaz gyorsabb megközelítés. Este észlelhető igazán, hogy mennyire sokfajta ember él Lisszabonban. Nappal nem vehető észre, hogy több, mint fele az utcán lévő embereknek afrikai vagy távol-keleti. Sokan vannak. Egy kicsit tart tőlük az ember, mert csoportosulva iszogatnak, beszélgetnek. Az a baj, hogy az ember nem igazán tudja felmérni a szándékaikat. Ezért este a központban történt sétálás után metróval vagy villamossal tértünk inkább vissza a hotelbe.

A belvárosból (Rossio) induló vonattal lehet kimenni a városból Belembe és tovább Estoril és Cascais felé. Itt látható meg az óceán. Mindkét üdülő falucska nagyon szép, de drága. Ott csak nézelődni szabad, vásárolni nem. Legfeljebb a rengeteg vendéglő közül kell választani."

---

"Ha valaki Lisszabont meg akarja látogatni és bulizni is szeretne, akkor mindenképpen a júniust ajánlanám, mert ekkor egymást érik az ünnepek és szinte mindenhol koncertekbe és érdekes programokba fut bele az ember. Június 10.-e egész Portugáliában ünnep, ez Luiz Vaz de Camoes nemzeti költőhalálának évfordulója (aki a portugál felfedezők történetét, a Luisiádákat írta) Június 13.-a pedig Lisszabon egyik fontos szentjének Szent Antalnak az ünnepe, mikor városszerte ingyenes koncerteket és utcabálokat tartanak és sok helyen sült szardíniát árulnak! Az igazi parádé az ünnep előestéjén van, amikor is lezárják az Avenida Liberdade sugárutat és felvonulnak a különböző lisszaboni negyedek csapatai színesebbnél-színesebb öltözékekben zenére! Kicsit hasonló, mint a karnevál. Szintén 12.-én vannak Szent Antal esküvői, mikor a Sé katedrálisban több párt adnak össze egy nagy ünnepség keretében. A legenda szerint az ekkor kötött házasságok örökké tartanak…. Utána az ifjú párok és a násznép, kis nyitott kocsikkal felvonulnak Lisszabon belvárosában, ami nagyon érdekes látvány. Mivel a város nagy része 12.-én késő éjszakáig, vagyis inkább 13.-án hajnalig ünnepel, ezért 13.-án a város szinte kihalt. Mivel ünnepnap van, a villamosok is ritkábban közlekednek, és a boltok is zárva tartanak, ezért érdemesebb a város közeli Sintra vagy a tengerpart (Cascais, Estoril) felfedezésére indulni.

Szerencsére 14.-én csak délután indult a gépünk, így délelőtt még elvillamosoztunk a 28-as vonalán és felmentünk a Szent-György várba, valamint a másik végállomás közelében felfedeztük az Estrela parkot, ami egy kis zöld oázis a városban. Sajnos a botanikus kert meglátogatására már nem volt időnk! Majd legközelebb... Nagyon kedvesek voltak mindenhol a helyiek és meglepődtem, hogy milyen jól beszélnek angolul a spanyolokhoz képest. A legjobban a városi emberek nyugalmát irigylem, a villamosvezető nyugodtam megvárja, míg a sínen parkoló kocsi gazdája leadja a tisztítani való ruhát vagy vesz valamit a trafikban, és nem őrjöngve dudál, ahogy azt Budapesten tennék hasonló helyzetben. Úgy látom az elmúlt években nagyon sok épületet rendbe hoztak és felújítottak, így remélhetőleg hamarosan régi fényében pompázhat a város!" (Szilvi)

---

A portugál társadalom alapvetően nyitott a bevándorlók iránt, bár ez nem minden esetben egyértelmű. Néhány helyen még mindig találkozni olyan falfirkákkal, mint a „pretos fora” (feketék kifelé), amelyet azonban sokszor humorral vagy szellemességgel formálnak át. Például egy graffiti a „pretos foram os tempos do racismo” (sötétek voltak a rasszizmus évei) szöveggel üzenetté alakította a negatív kijelentést. Ezt a frappáns átiratot Lisszabon egyik jellegzetes negyedében, a Mourariában – amely neve is az afrikai és portugál történelem összefonódását idézi – egy házfalon láttam.

Noha Lisszabonban is számos helyen hirdetik a tolerancia fontosságát – például a Rossio tér közelében egy hatalmas graffiti is erre emlékeztet –, a gazdasági nehézségek Portugáliát sem kímélték. Bár a helyzet valamivel kedvezőbb, mint a szomszédos Spanyolországban, a munkanélküliség és a szegénység hatása itt is érezhető. Egyes bevándorló csoportok, például a kínai ruhaboltok és az arab büfék tulajdonosai, olcsóságuk miatt kevésbé szenvedik meg a válságot, azonban a legtöbb bevándorló és sok helyi portugál számára szűkösek a mindennapok. Az elvándorlás gondolata egyre több portugál család számára válik reális alternatívává.

---

Foglaljanak bátran szállást Lisszabon belvárosában, hiszen a központban található szálláshelyek továbbra is megfizethetők, és innen minden fontos látnivaló könnyen elérhető tömegközlekedéssel vagy vonattal. Lisszabont érdemes gyalogosan és a jól szervezett tömegközlekedési hálózattal felfedezni. Az óceánparti strandok, mint Cascais és Estoril, ma is kényelmesen megközelíthetők vonattal, körülbelül 20-30 perc alatt. A taxik tarifái kedvezőek: a reptérről a belvárosi szállodáig az ár 2024-ben is baráti, nagyjából 6000 forint körüli összeg.

A város közbiztonsága továbbra is jó, és a portugál konyha biztonságosan élvezhető. Az Atlanti-óceán csodálatos, bár a nyári hónapokban sem válik igazán meleggé, így inkább az edzettebbek számára ideális úszásra. Egy hajókirándulás a Tejo folyón szintén remek program, különösen, ha a Vasco da Gama híd és a folyótorkolat közötti szakaszt járják be. A háromórás hajóút során lenyűgöző kilátás nyílik Lisszabonra, ami a folyóról nézve különösen látványos. Az élmény ár-érték aránya továbbra is kedvező, így mindenképpen érdemes kipróbálni.

---

"Ami „kötelező” Lisszabonban:

• átzötykölődni a városon a 28-as villamossal

• felsétálni a várba a kilátásért

• bolyongani az Alfama negyed szűk sikátoraiban

• elmorzsolni pár könnycseppet egy fado esten a Bairro Altoban

• átautózni (vagy buszozni) az Április 25-e hídon

• reggel betérni egy pékségbe

• megkóstolni a híres Pasties de Belem-t

• kávézni a Brasileirában

• fagyizni a Santiniben

• felhajtani egy ginját a Rossio téren

• egy kis pénzt költeni a Chiado negyedben vagy valamelyik nagy bevásárlóközpontban

(Gerda) 

---

Lisszabon számomra kevésbé hagyott mély benyomást, mint Porto. Bár kétségtelenül gyönyörű város, sok helyen rendetlenséggel találkoztam: szemét, kellemetlen szagok és utcai hajléktalanok képei kísérték a látogatást. Sajnos gyakran lehetett érezni húgyszagot is, amit valószínűleg a nyári hőség és az esőhiány csak felerősített. Ha visszagondolok Lisszabonra, ez az első dolog, ami eszembe jut. Ugyanakkor Belém igazán elnyerte a tetszésemet: itt található a Szent Jeromos-kolostor, a Belém torony, a felfedezők emlékműve, valamint rengeteg múzeum és zöldterület, amelyek különleges hangulatot kölcsönöznek ennek a városrésznek.

---

,, Összességében Portugália fővárosa és környéke nagyon hangulatos, érdemes megnézni, viszont számomra hiányzott a mediterrán hangulat, a pálmafák, a virágok... Lisszabon sokkal "lelakottabb" mint amit vártam, nagyon ráférne a renoválás. Ahhoz, hogy az utas átélje az igazi portugál hangulatot és életérzést mindenképpen a környező kisebb településeket is meg kell látogatni. Ezekkel együtt viszont egy csodás életre szóló élmény lehet egy portugál utazás." (T. Krisztina)

---

,, Lisszabon végtelenül toleráns, finom, gigászi, dombos és bámulatos, a környéke pedig, magával ragadó. (felvidéki csavargók, 2019)" forrás

---

Bár teljesen más hangulatú és építészetű város, mint Budapest, mégis szinte azonnal otthonosan éreztem magam benne. Az első, ami rögtön feltűnt, a belvárosi utcákat borító végtelen macskakő volt. Ez a burkolat igazán egyedi és barátságos hangulatot ad a városnak, ugyanakkor megvan az árnyoldala is: esős időben rendkívül csúszóssá válik, így nem árt óvatosnak lenni.

Mivel óceánparti városról van szó, az eső és az erős szelek gyakoriak, de amikor kisüt a nap, akár télen is előkerülhet a rövid ujjú ruha. A napsütés nemcsak a kellemes hőmérséklet miatt fontos, hanem mert ilyenkor mutatja meg a város a legszebb arcát. A színes házak és a falakat díszítő mintás csempék (amelyek nemcsak díszítőelemként, hanem hőszigetelésként is funkcionálnak, mivel fűtés alig van a lakásokban) ilyenkor szinte életre kelnek. A „hét domb városa” ráadásul rengeteg kilátóponttal büszkélkedhet, ahonnan ezek a varázslatos, színes házak teljes pompájukban csodálhatók meg.

Szállások

Sok magyar utazó választja az ideális helyen lévő, 4 csillagos Hotel Mundial-t; jó az ár-érték aránya a 3 csillagos, egyszerűbb VIP Executive Zurique Hotelnek, praktikus a családi apartmanos, 4 csillagos Altis Suites Hotel. Sok nemzetközi szállodalánc tagját megtaláljuk a Marques de Pombal tér környékén, ahonnan metróval, vagy egy szép sétával az Avenida da Liberdade sugárúton könnyen bejuthatunk a belvárosba.

Lisszabonban továbbra is érvényben van az idegenforgalmi adó, amelyet az érkezéskor vagy a szállás díjával együtt kell megfizetni. A jelenlegi mértéke 2,00 €/fő/éjszaka, és minden 13 év feletti vendégre vonatkozik, legfeljebb hét éjszakára. Az adó célja a város turisztikai infrastruktúrájának fejlesztése és fenntarthatóságának támogatása. (2024)

"Szállást Bairro Altoban érdemes nézni, ha valakit nem zavar az utcán a bulizók nyüzsgése, mert az igazán a központban van. A Martim Moniz, Intendente környékeken lakóktól sem hallottam semmi durva sztorit, de ezeket a részeket inkább olyanoknak ajánlották a csoporttársak, aki könnyen tud alkalmazkodni, egy főként bevándorlók lakta környezethez." (Szabina)

---

,, Szállást érdemes a Marques Pompal tér környékén foglalni, itt általában olcsóbbak a szállások, viszont a belváros metróval könnyedén elérhető. A piros és a kék vonal is érinti ezt a teret. Ezen a környéken viszont kevesebb az étterem, a főbb étkezéseket érdemes a belvárosban megoldani.
A környéken szupermarketek és üzletek, bevásárlóközpontok vannak, sőt hétvégén akár 23.30-ig is nyitva tartanak. (Tatai Krisztina)

Közlekedés

A magyar utazók döntő többsége repülővel érkezik. A bejutás a városba egyszerű. A repülőtér amúgy is szinte a város közepén van. A taxik szabályos rendben sorakoznak a terminál előtt, érkezési sorrendben lehet beszállni a taxikba. Az utazók által használt szállodákhoz általában kb. 10 – 14 EUR összegért viszik el az utasokat. Minél több a bőrönd, annál drágább, mert minden egyes csomag a csomagtartóban 1-2 EUR pluszt jelent. A taxiórát szinte mindig bekapcsolják, ha ezt nem látjuk, akkor bátran szóljunk. Esetenként megpróbálják eljátszani, hogy óra nélkül többet kérjenek. Tehát taxióra és legyen nálunk apró euró. Mert azt is előszeretettel előadják, hogy nem tudnak visszaadni, csak kevesebbet.

Annak, aki  autót szeretne bérelni, idejében gondoskodnia kell róla. Lisszabon megnézéséhez nincs rá szükség, vidéki  túrához nélkülözhetetlen.

A repülőtérről a városba könnyedén bejuthat az utas a helyi metróval.  3 vonal van, ami lényegében elég jól lefedi a várost, szinte minden látványosság könnyedén megközelíthető metróval. A metróhálózat használatához meg kell venni egy kártyát, ami kb. 50 euró centbe kerül, erre tudunk feltölteni vagy konkrét összeget, mondjuk 10 €-ot, amit addig tudunk használni, amíg le nem fogy. Vagy pedig utakat, ez kb. olyan mint nálunk a vonaljegy. Ha menetközben át kell szállnunk egyik vonalról a másikra, akkor nem kell új jegyet érvényesítetni

Kalandvágyók busszal is be lehet jutni, az 5-ös busz bemegy a Roma térre, ahol van metrómegálló is. Másik megoldás a 44-es busz, ami egészen a Cais do Sodré pályaudvarig lemegy, a Tejo partjára. A városban autóval közlekedőknek érdemes végighajtani a világ egyik leghosszabb hídján, a 17 kilométer hosszú Vasco da Gama-n. Az 1998-as lisszaboni világkiállításra épült (a nagy eseményre csomó minden épült Lisszabonban).

Lisszabonban járva érdemes kipróbálni a régi villamosokat. Így bejárható a történelmi belváros olyan módon, ahogy máshol nem. Az Estrela és a Praca Comercio térről indul olyan régi villamos (28-as), amivel remekül bejárható a Bairro Alto és Alfama negyed. A Jeromos kolostorhoz és a Belém toronyhoz ugyancsak villamossal érdemes kimenni a Praca Comercio-tól, mert közben nézhetjük a várost. A metrózás nagyon egyszerű, több nyelven funkcionáló automatákból lehet megvenni a metrójegyet. Egy menet (korlátlan átszállással) 1,25 euró, a mágneskártya pedig 0,50 euró. A mágneskártyát elég egyszer megvenni, ne dobjuk el, ha lejárt, mert újra fel lehet tölteni és akkor nem kell újra kifizetni 0,50 eurót. A Sete Colinas vagy Viva Viatgem kártya ára 24 órára 5 euró, tehát aki sokat közlekedik, az ezzel jár a legjobban! Lisszabon környékének főbb látnivalóihoz helyi HÉV-vel is könnyen el lehet jutni. Estorilba és Cascaisba a Cais do Sodre állomásról megy vonat óránként többször is, Sintrába pedig a Rossio állomásról. A viteldíj jutányos, pár euró.

"Lisszabonban metró, villamos, busz is közlekedik, és ezek elég jól behálózzák a várost. A járatsűrűség tekintetében rosszabb a helyzet, mint Bp-en, elég kiszámíthatatlanul járnak, ezzel voltak problémáim. A diákbérlet 23 éves korig jár, ehhez egy a metrómegállókban beszerezhető, az egyetem által kitöltött nyomtatvány kellett. Ha ez megvolt jött a min. 1-1,5 órás ügyintézés, és pár nap várakozás, amíg átvehettem a bérletem. Addig vagy gyalogoltam, mivel nem vészesek a távolságok vagy a viva viagem kártyámra töltöttem összegeket és úgy utazgattam. Éjszaka általában taxiztam, ami elég olcsó, főleg ha együtt mentünk bulizni a lakótársakkal, pár euróból megúsztuk fejenként. Több szuper óceánpartszakasz max. félórányira van vonattal Lisszabontól, még októberben is lehetett strandolni. Igaz az óceán hőmérséklete nyáron is csak 17-19 °C, szóval nagy pancsolásra ne számítsunk. Carcavelos, Estoril, Cascais a Cais de Sodréból induló városi vonattal érhető el. Cascaisban a vasútállomásnál van lehetőség ingyenes biciklikölcsönzésre, így olyan közeli partokat is felfedezhettünk, mint a szörfös Guincho strand." (Szabina)

---

"Lisszabon és környékének felfedezéshez autót béreltünk, de inkább a nagyobb távolságok legyűrésére használtuk. Lisszabon belvárosában közlekedni és onnan kijutni nem egy egyszerű feladat. Egyirányú, durván meredek, macskaköves utcákon haladni, a villamost centizgetve. A legszűkebb utcákban közlekedő villamoson utazók meg tudják érinteni a házfalakat. Elképesztő! Metróztunk is pár megálló erejéig, Lisszabon kártyánkat kihasználva, mert egyrészt egész jól elérhető volt minden, amit meg akartunk nézni, másrészt olvastam róla, hogy a megállókat különféle témák alapján csempék és egyéb képzőművészeti alkotások díszítik. Dizájn ide vagy oda én a londoni metró régimódi eleganciája az én ízlésemhez közelebb áll. Elég egyedi élmény volt áthajtani a szokatlan Április 25-e nevű, a ’60-as években átadott, mégis félkésznek tűnő Golden Gate hasonmáson. A hídon nem minden sáv van aszfalttal borítva, ehelyett bordázott fémlemezeken dübörögtünk, ami az erős forgalomban elég félelmetes hanghatás." (Gedó)

---

2024-ben is a Lisszabon kártya az egyik legjobb választás a város felfedezéséhez. A kártyával számos látnivalót ingyenesen látogathatunk meg, emellett korlátlan utazásra jogosít a városi tömegközlekedési eszközökön, valamint az elővárosi vonatokon, például az Estorilba közlekedő járatokon.

A 72 órás felnőtt kártya ára 54 EUR.
A csak egy útra érvényes vonaljegy továbbra is elérhető, ára 1,65 EUR, de ezzel a jeggyel nem lehet átszállni.
A Carris jegy ára 1,95 EUR, és minden lisszaboni tömegközlekedési eszközre érvényes 1 órán át, korlátlan átszállási lehetőséggel. Átszálláskor azonban érvényesíteni kell.
Ha a jegyet közvetlenül a busz- vagy villamosvezetőtől vásároljuk, az drágább: busz esetén 2,00 EUR/jegy, villamos esetén pedig 3,00 EUR/jegy.

Ezekkel az árakkal érdemes előre tervezni, mert a Lisszabon kártya nemcsak kényelmes, de gazdaságos megoldás is lehet.

---

Lisszabon közlekedését négy metróvonal és számos buszjárat szolgálja ki, amelyek a város nagy részét lefedik. A híres sárga villamosok inkább turisztikai látványosságnak számítanak, mintsem praktikus közlekedési eszköznek. Ha a reptérről szeretnénk bejutni a városközpontba, érdemes a metrót választani, mivel gyors, kényelmes és lényegesen olcsóbb, mint a taxi. A taxizás során továbbra is ajánlott figyelmesnek lenni, különösen a reptéri fuvarok esetében.

A kerékpározás Lisszabonban 2024-ben sem olyan elterjedt, mint sok más európai városban. Ennek egyik fő oka a város domborzata: a meredek lejtős utcák és emelkedők nem igazán kedveznek a biciklis közlekedésnek. Azonban az utóbbi években egyre több kerékpárút épült, és elektromos kerékpárok is bérelhetők, amelyek megkönnyítik a közlekedést a dombos területeken is.

---

A Santa Justa felvonó továbbra is a lisszaboni tömegközlekedési hálózat része, és 2024-ben is érvényes rá a városi napijegy. A 24 órás jegy ára most 7,00 €, amely nemcsak a felvonó, hanem az összes tömegközlekedési eszköz, így a Gloria sikló, a 28-as villamos és az elővárosi járatok, például Belém elérésére is felhasználható, jelentős megtakarítást kínálva.

Fontos megjegyezni, hogy a kilátó használati díja, amely jelenleg 2,00 €, nincs benne a napijegy árában. Ezt minden esetben külön kell megvásárolni, ha a panorámás kilátást is szeretnénk élvezni. A kombinált jegyek tehát továbbra is jó lehetőséget nyújtanak a város hatékony és költségtakarékos felfedezésére.

,, Mentünk átvenni a bérelt autónkat. Igen flottul ment, mondhatni az eddigi legkorrektebb átvétel volt. Egy Fiat 500-as kis autót kaptunk, de kettőnknek ez bőven elég volt.

TIPP: “Ha elég tapasztalt sofőr vagy és nem ijedsz meg a nagyvárosi forgalomtól, akkor mindenképp ajánlom, hogy bérelj egy autót mivel már 22€-tól kaphatsz egy teljes napra és ezáltal sokkal mobilisabban tudsz mozogni a környéken. Nem vagy kötve vonathoz és időhöz.” (felvidéki csavargók, 2019)" forrás

Vendéglátás

A lisszaboni éttermi árak alacsonyabbak, mint a legtöbb nyugat-európai országban és kb. a magyar árszint körül járnak. Lisszabonban rengeteg a szórakozóhely. Néhány környéken (pl. Bairro Alto) egymás közelében van vagy tucatnyi. A Bairro Alto negyedben bármelyik étterembe érdemes beülni, a leghangulatosabbakat a kisebb utcákban találjuk, ahova szinte csak helyiek járnak. A Baixa negyed turistákra szakosodott éttermeit érdemes kerülni. Kedvelt trükk sok étteremben, hogy az asztalra tesznek házi kenyeret, vajat, olajat, majd a végén ezt jó drágán felszámolják, ha fogyasztott belőle a vendég. Érdemes ezt egyből visszaküldeni, vagy tisztázni, hogy mennyibe kerül.

A régi kikötő helyén egy nagyon hangulatos szórakozó negyedet hoztak létre (Docas). Nagyon sok bár, zenés szórakozó egység van itt egymás mellett, és még jót is lehet vacsorázni. Aki éjszakai életre vágyik, annak Lisszabonban itt a helye.

"Lisszabonban az éjszakai élet 22-23 óra előtt szinte sohasem kezdődik el. Ennek központja és kiindulóhelye a Bairro Alto, ahol az éppen egy autónyi széles utcákon irtó nagy a tömeg éjszaka, mert a kb. garázsméretű bárokban az emberek csak megveszik az italt, de azt már az utcán fogyasztják el. Ezek a bárok 3 óra körül bezárnak, és akkor vonulnak át a bulizók a 6-7-ig nyitva tartó klubokba. A diszkók a Bairro Alto-tól délre, a folyóparton vannak, régi raktár épületekből lettek átalakítva. Itt elég drágák a belépődíjak, amiben benne van egy-két ’ingyenes’ ital is." (Szabina)

V. Jancsi fotója

Híres még a pasteis de Belém, egy tejszínes sütemény, amit a Jeromos kolostor közelében lévő cukrászdában találtak ki a hagyomány szerint. Hatalmas a cukrászda, aki szereti az ilyesmit, az nyugodtan térjen be ide. Vannak magyarok, akik szerint a sütemény nem nagy szám a mi sütijeinkhez képest. Aki többféle ételbe akar belekóstolni, annak ajánljuk a Leao D’ Ouro éttermet, a Rossio téren, ahol halas tapaszokat is lehet kérni. Az Alfama negyedben a villamos vonalán sok kis talponálló van, ahol pár euróért megkóstolhatjuk a csípős Piri-piri csirkét frissen sült burgonyaszirommal. A helyiek legtöbbször elvitelre kérik.

Néhány éttermet ajánlunk (weboldaluk az étterem nevében):

Sancho

Friss halakat és tenger gyümölcseit javasolt enni. Mindig friss és változó az ajánlat. A tulaj beszélget a vendégekkel.

Rodizio Grill

Pár metrómegállónyira a belvárostól, kellemes környéken. Brazil konyha, nyárson sült húsokkal. Olcsó megoldás és büfé rendszerű „all you can eat”. Kb. 15 – 20 euró fejenként és rengeteget lehet enni. Nagy saláta, előétel és desszert választék, és a pincérek addig hozzák a különféle nyárson sült húsokat, amíg le nem állítjuk őket.

Cervejaria Trindade

Egy régi portugál sörházban működő étterem a Bairro Alto negyed közelében. Hangulatos és hatalmas belső tér, azulejo a falakon. Péntek esténként hatalmas a forgalom, mindenki azért jön, hogy egyen a ház jellegzetes ételéből (marhahús valamilyen tejszínes lében). Ilyenkor hatalmas a tömeg.

"Lehet, hogy tévedek, de szerintem Lisszabonban messze nincs olyan változatos gasztronómiai kavalkád, mint Párizsban, Londonban vagy akár Barcelonában. Nyilván azért vélem ezt így, mert a portugál fővárosban nincs olyan sok kínai, indai, olasz meg egyéb etnikai konyhát kínáló étterem. A portugálok – nekem úgy tűnt – jól meg vannak a saját ízeikkel. Persze tudom, olvastam, hogy a portugál konyha viszont nagyon változatos és rafinált az elkészítések sokfélesége révén. Bár a nagy felfedezők éppenséggel távoli tájak ízeit, zamatait is elhozták a fűszerekkel, a portugál konyha keretei, legalábbis az éttermek étlapjait szemlélve, elég szűkek. Nyilván meg lehetne ismerkedni a konyhaművészetük sok-sok árnyalatával, titkával, de nekem ez egyszerű magánturistaként nem jött össze.

Könnyed ebédeléseknél csaknem mindig fokhagymás olajban sült garnélákat ettünk, ami persze nem kizárólagos helyi specialitás, de Lisszabonban sok helyen kínálják. Míg kiszemezgettük a rákocskákat, az olaj fortyogása alább hagyott, s módszeresen tunkolni lehetett a kenyeret, úgy hogy rátapadt engedelmesen minden akciónál pár darabka a fokhagymából. Mennyei volt. Tartalmasabb étkezések alkalmával választásom gyakran esett egy babételre, a feijoada-ra (fezsuádá). Ez húsos, sűrű bableves. Brazíliában a rabszolgák az uraságok által hátrahagyott húsokat, belsőségeket keverték össze maguknak babbal. Lehet, hogy végül jobbat ettek, mint a kegyelmesek? Az éttermek előtt faszénparázson sülnek a halak, többnyire filézve. Népszerű a kardhal, meg a szardíniahal is. De a fő sztár kétségtelenül a tőkehal, a bacalhau (ejtsd kb. bákáhlou), aminek több százféle elkészítési módja van, mint olvasható. Én speciel többnyire leragadtam az egyszerű grillezettnél. Az ínyencek biztos jobban járnak."

---

"A sűrűn épített belváros szűk utcáin érdemes sokat sétálni, és nézni a sokféle üzletet. A legkülönlegesebbek a kis “borüzletek”, ahol sokféle bort lehet kapni. Az árak hihetetlenül különbözőek. Lehet kóstolgatni is, finom sajtok kíséretében. Egy ebédnek is megfelel. Nem a Rua Augusta-n kell borozgatni, mert ott sokkal drágább és még az sem biztos, hogy jó minőséget kap érte az ember. Vigyázni kell a portói borral, mert nem mind az, amit annak árulnak. Az eredeti portói ott is nagyon drága. Először meg kell kóstolni és csak utána vásárolni."

---

"Nagyon tetszett a Rossio tér felső sarkán található talponálló italkimérés, ahol csak Ginginha-t, helyi meggylikőrt, lehet kapni és abból is csak egyfélét. Egy tavaszi zápor alkalmával ide menekültem be és kóstolás után vettem is egy üveggel az édes likőrből. Az tetszett legjobban, hogy együtt italozott az öltönyös üzletember a kétkezi munkással és az unokája kíséretében levő öregúrral."

---

"A legtöbb kisvendéglőben 10 euró alatt megebédeltem és ebbe még egy pohár bor is belefért. Akkora adagokat adtak, hogy alig bírtam egyedül megenni. Legtöbbször a portugál nyelvű étlapról ad-hoc választottam, de mindig sikerült finomat enni."

---

"Aki odavan a halakért, tengeri herkentyűkért és sütikért na annak jó hely Lisszabon. A kedvenc kajám a tőkehal volt, ami állítólag import cucc és tejszínesen, krumplival verhetetlen, a legjobb desszert pedig a vaníliakrémes leveles kosárka fahéjjal, a pastel de nata, ami a Belém negyedben pastel de belém néven fut." (Szabina)

---

"Mivel nem vagyok se hal se tengergyümölcsei párti, rizses kacsahúst, az arroz de pato-t választottam mikor első nap kajálni indultunk. Felejthetetlen volt, a másik a portugálok kávéja, ami talán még jobb is mint az olaszoké, apró csészében, méregerős fekete, pont amilyennek lennie kell." (Lacus)

---

Aki szereti a halat, Portugáliában biztosan megtalálja a számítását, viszont annak, aki kevésbé kedveli, már nehezebb dolga lehet. Bár sok helyen emlegetik a portugál konyha egyik különlegességét, a favas à portuguesa-t, amely egy lóbabból, véres hurkából és disznóbordából álló egytálétel, az éttermekben nem találkoztunk vele. Ellenben tőkehal és szardínia szinte mindenhol szerepelt az étlapon. A tőkehalat szinte minden nap ettük, gyakran főtt tojással és főtt krumplival, de a kedvenc éttermünkben különleges módon káposztával és csicseriborsóval tálalták.

A portugál nemzeti édesség, a pastéis de Belém, kihagyhatatlan: egy apró tésztakosárka, vaníliapudinggal töltve, fahéjjal megszórva. Azonban a legemlékezetesebb desszertünk egy eldugott Alfama negyedbeli étteremben készült csokoládémousse volt. A pincér meggyőző érve az volt, hogy az édesanyja receptje alapján készül, és nem túlzott – valóban világbajnok volt. Mégis, a legtöbbet egyetlen gombóc fagylaltra költöttünk. Házi eperfagyi volt, leírhatatlanul finom, de az ára sem volt elhanyagolható: 3,50 euróért árulták.

---

,, Az óvárosban található a híres Pasterie de Belém, ahol a tradicionális Natan sütit készítik az eredeti, titkos recept alapján. A „take away“ résznél kígyózó sorok, a benti rész mint egy labirintus. Valószínűleg, minél ismertebb lett a hely annál jobban bővítették, így hát több teremből áll. Végül sikerült egy üres asztalt levadásznunk és neki is láthattunk a reggeli finomságnak. (felvidéki csavargók, 2019)" forrás

---

Aki Lisszabonban jár nem hagyhatja ki az ételkülönlegességeket sem. Levesnek Feijão azaz a tipikus zöldséges bableves és főtt tőkehal vagyis bacalhau cozido. A portugál konyha petrezselymes főtt krumplival és nyers hagymával tálalja. Csicseriborsó köret újítás de nem rossz ízpárosítás.

Mercado da Ribeira - Time Out Market

,, Miért olyan érdekes ez a hely? A Tajo partján lévő csarnok régen egy piac volt, mára pedig a második legnépszerűbb látványosság a városban. A Time Out Portugal csapata találta ki az ötletét ennek a gourmet piacnak, ahol az ország legmenőbb bárjainak, top éttermeinek és legkiválóbb minőségű árusainak (hentes, zöldséges, halárus) közös kitelepüléseit találjuk meg. Köztük három Michlein csillagos szakács éttermének „bódéjából”, az éttermi árakhoz képest kedvezőbb áron kóstolhatjuk meg Lisszabon leghíresebb falatjait. Az árak azért ennek ellenére is egész magasak, viszont a tengeri ételek egytől egyig rettentő frissek és ízletesek. Tömegnyomor viszont mindig van, de hát elvégre ez egy piac! (2019)" forrás

---

Itt nem csak úgy eléd tesznek egy pörköltet galuskával műanyag tányéron – a színvonal ennél sokkal magasabb. Az ételek gyakran frissen készülnek, ami időt igényel, hiszen a minőségi elkészítés és a gondos tálalás kiemelt szerepet kap. Még ha nem is frissensültről van szó, az étel tálalásához is időre van szükség, hogy zöldségekkel és köretekkel szépen elrendezve kerüljön az asztalodra. Ez itt természetes: az étel nemcsak az ízlelőbimbóidat, hanem a szemedet is gyönyörködteti.

A rendelés után előre fizetsz, majd kapsz egy „berregőt”, amely jelez, ha az ételed elkészült. Ezalatt kényelmesen kereshetsz egy asztalt, és beszerezheted a szükséges evőeszközöket és italokat – ezekre külön is várnod kellhet, és szintén „berregőt” kaphatsz. Az önkiszolgálás itt egy magas színvonalú gasztronómiai élménnyel párosul. A használt tányérok és poharak elszállításáról személyzet gondoskodik, így az étterem tisztasága kifogástalan.

Szórakozás

A Bairro Alto negyed Lisszabon éjszakai életének központja, ahol számtalan kis pub és kocsma várja a vendégeket, kedvező árú italokkal. Szinte minden este találni valamilyen programot, így még hétfőn is könnyedén belecsöppenhetünk a pezsgésbe. Érdemes tudni, hogy a portugál fiatalok nem sietnek: az esték náluk csak hajnali 1-2 körül indulnak igazán.

Ha különleges helyet keresel, próbáld ki a Park rooftop bárt. Bár egy Caipirinha itt 5 euróba kerül – ami nem a legolcsóbb –, a lenyűgöző panoráma mindenért kárpótol. Ez a koktél szinte kötelező kóstoló, ha Lisszabonban jársz!

Az estét lehet akár 8 körül is kezdeni, de ha a cél a bárok és a bulizás, nem érdemes túl korán indulni. A mediterrán életstílus lazasága szerint az éjszakai élet igazán csak 11 óra után lendül fel. A legtöbb szórakozóhelyen hajnali 2-ig kedvezményes vagy ingyenes a belépés, ami korai érkezésnek számít.

A Bairro Alto szűk utcái éjszakánként megtelnek helyi fiatalokkal és erasmusos diákokkal, akikért a bárok különféle italakciókkal versenyeznek. Az úgynevezett "Erasmus Corner" különösen népszerű ebben a nyüzsgő környezetben, ahol szinte garantált, hogy külföldi csapatokba botlasz.

A Pink Street is kihagyhatatlan része Lisszabon éjszakai életének. Ahogy a neve is sugallja, az utca padlója rózsaszín, bár ez éjszaka kevésbé feltűnő. Itt található néhány ikonikus hely, például a Champanharia do Cais és a trendi Musicbox, amelyek a város legkedveltebb szórakozóhelyei közé tartoznak.

---

,, A Bairro Alto negyed éjszaka megtelik élettel. Megannyi szórakozóhely, bár, étterem közül válogathat aki ide jön. Martinnal egy hangulatos bárt választottunk egy laza kis sör – desperados kombóra. (felvidéki csavargók, 2019)" forrás

Közbiztonság

Európai nagyvárosi viszonylatban Lisszabon elég jó közbiztonságúnak számít. Veszélyt a profi zsebtlvajok jelentenek. Idegesítő, de nem veszélyes az, hogy az utcán gyakran és sok helyen próbálnak ránk sózni valamilyen füves kábítószert (többnyire kamut). 

Sok a zsebtolvaj ezeknél a vasútállomásoknál: Santa Apollonia, Rossio és az Oriente. A Sao Jorge felé közlekedő 15-ös és 28-as villamosokon is figyelni kell a zsebtolvajokra. Általában a forgalmas tömegközlekedési eszközökön vigyázni kell az értékeinkre. A vendéglőkben, kávézókban a táskánkat úgy helyezzük el, hogy rálátásunk legyen.

Legyünk éberek ha valaki a figyelmünket akarja elterelni, mert ez lehet összejátszás a zsebtolvaj társsal.

Érdemes itthon másolatot csinálni az útlevelünkről, és az igazit hagyjuk a hotelben. Előfordulhat, hogy rendőr igazoltat és a másolat ilyenkor jól jön.

A hotelszobában és az autónkban se legyenek az értékeink jól látható helyen.

Kerülni kell ezt a negyedet: Bairro da Jamaica

A túránk során két zsebtolvaj keveredett közénk, amit egy mellettünk elhaladó tuk-tuk sofőr jelzett a túravezetőnek. A tolvajok turistának álcázták magukat, és valószínűleg végig velünk tartottak, de szerencsére nem történt lopás. Amint a túravezető figyelmeztetett minket, azonnal eltűntek a csoportból.

Egy másik eset a sétánk során történt, amikor éppen egy szuvenírbolt kirakatát néztük. A szemünk láttára egy tolvaj elemelte egy táskát, majd átsétált az út túloldalára, és jelzett a társának, hogy sikeres volt a lopás. Észrevették, hogy tanúi voltunk az esetnek, és pár percig a közelünkben haladtak, ami elég nyugtalanító volt. Mindez olyan gyorsan történt, hogy nem is figyelmeztettük az eladót – végül is, valószínűleg nem tudott volna mit tenni. Ráadásul könnyen lehet, hogy mi kerültünk volna bajba, ha a tolvajok észlelik, hogy jelenteni akarjuk őket.

2024-ben is érdemes fokozottan figyelni a személyes tárgyainkra, különösen forgalmas helyeken és turistacsoportokban, mivel az ilyen esetek sajnos továbbra sem ritkák.

---

,, 2022. május: Barátnőmmel vártuk az éjszakai buszt a Rossio téren, rajtunk kívül senki sem volt a megállóban, sem a tér környékén. ott volt mellettem a táskám, egy tornazsák, a pántja rajta a lábamon. Odajött egy hajléktalan pénzt kérni, hiába mondtuk hogy nem beszélünk portugálul meg hogy semmi készpénz nincs nálunk, csak mondta tovább, egyre hangosabban, majd egyszer csak elment. Ültünk tovább, mire jött a busz akkor vettem észre h nincs meg a táskám. Senki nem jött még közel se hozzánk, a hajléktalan pasi pedig szemben állt velünk és hátrafordult és úgy távozott.

Átnéztük az egész teret, a kukákat, mindent, de sehol. Odamentünk a rendőrökhöz akik kb. akkor érkeztek mondták hogy sajnos nem egyedi az eset, menjünk be feljelentést tenni. Kaptam egy jegyzőkönyvet, aztán mentem a követségre másnap mindent megcsináltatni. Természetesen itthon újra ugyanez a kör, mert ugye semmit nem találtak meg a rendőrök…Bankkártya letilt. Az újat alig akarták odaadni szüleimnek h kihozzák nekem, elvárta volna az Otp hogy hazarepüljek érte.🙄

Utólag belegondolva a hajléktalan pasi volt az elterelés valószínűleg, de h hogy tudtak olyan profin közel jönni hogy egyikünk sem vett észre semmit, máig sem értem, pláne hogy ez egy felülről és hátulról zárt plexi buszmegálló volt.🤷‍♀️

Látnivalók

Külön oldalon írunk erről: https://utikritika.hu/portugalia/lisszabon/latnivalok

Praktikus

A városban sok helyen van gyakran leértékelés, főleg a távol-keleti tulajdonú üzletekben. Ezek az üzletek nem a város központjában vannak, de közel hozzá, egy-egy sugárúton, pl. Rua de Palma. A legtöbb múzeum hétfői napokon zárva van, főleg Belemben, ezért ilyenkor érdemes kimenni az Expo területére vagy felsétálni a Szent György várba, mely hétfőn is nyitva tart. Ha az ember komolyan veszi a múzeumlátogatást és sokat villamosozik, akkor érdemes már a repülőtéren megvennie a Lisszabon kártyát, mellyel ingyenesen közlekedhet és látogathat meg sok múzeumot. Ha Sintrába is ellátogat, akkor éri meg igazán, mert 1 nap alatt legalább 20 eurót megtakarít a belépők árából! A 72 órás kártya ára jelenleg 36 euró.

"A városközponton kissé kívül, a folyóparti Belém negyedben, és főként a Felfedezők Emlékművénél, meg a hajdani partvédelmi erődítménynél felidéződött bennem gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya, Stefan Zweig Magellánja. Emlékeztem arra, hogy a nagy portugál felfedező zseniális ember volt, de szinte mindenkivel összerúgta a port, akivel csak dolga akadt. Lisszabonban gyakran meredt a tekintetem a Tejo-folyó felé, ami itt az óceán egyfajta előszobája. Maga a tenger alig 17 kilométerrel kijjebb van. Megkíséreltem a képzeletemben előidézni a 15. század legvégének, a 16. század elejének itteni kikötői nyüzsgését. Valahol errefelé fogadhatta-e Mánuel király az India felfedezéséből hazatérő Vasco da Gama-t, akit lovagi címmel, busás évi kegydíjjal és birtokkal jutalmazott meg?" (K. J.,)

---

"Amit a legnehezebb volt megszoknom az a központi fűtés hiánya. OK, hogy a tél enyhe de novembertől a kinti 10 fok éjszakánként bent sem volt több, ami a portugál lakótársakat egyáltalán nem zavarta, de én baromira fáztam néhány pokróc és egy elektromos fűtőalkalmatosság beszerzéséig." (Szabina)

---

"A nagyobb bevásárlásokat a Tesco szerű Continente-ben intéztük, a mindennapos beszerzésekre két lánc volt reggel 9-től este 9-ig, a kicsit olcsóbb árfekvésű Mini Preco vagy a lépten-nyomon megtalálható Pingo Doce, sok sajátmárkás cuccal. Az élelmiszer árak kb. egyeznek az itthoniakkal. Hallottam sztorikat az ATM tolvajokról, hogy különösen mellékutcákban nem ajánlott éjszaka pénzt felvenni, de szerintem ez nem kifejezetten helyi, inkább általános ajánlás." (Szabina)

---

A Praça do Comércio tér egyik sarkában található a "The Sexiest WC on Earth", amelyet talán a „világ legstílusosabb mosdójának” lehetne fordítani. Itt a látogatók egy euróért cserébe nemcsak használhatják a mosdót, hanem a Renova cég színes WC-papírjainak teljes kínálatát is megcsodálhatják. Érdekes élmény, amely egy kis játékosságot csempész a mindennapokba.

Ami igazán meglepett, az az ott található „befelé” néző csapok praktikus kialakítása. Ez a megoldás szinte teljesen kizárja, hogy kézmosás közben véletlenül lefröcsköljük magunkat – igazán hasznos lenne, ha ezt a technológiát máshol is alkalmaznák. Egy ilyen apró, de ötletes részlet is hozzájárulhatna a mindennapi kényelemhez. 2024-ben is érdemes felkeresni ezt a helyet, ha a tér közelében járunk, akár egy kis mosolyért, akár egy praktikus ötletért.

További beszámolók

Az Avenida da Liberdade (ávenidá dá liberdádzs) hatalmas fáival, középen futó sétányaival és elegáns üzleteivel a budapesti Andrássy útra emlékeztet. Ez a sugárút, amelyet a Champs-Élysées mintájára alakítottak ki, néhány perces sétával elvezet Lisszabon szívébe. Ott kezdetben céltalanul barangolok, hagyva, hogy a város hangulata magával ragadjon: kis kávézók, cukrászdák, elegáns üzletek és széles sétálóutcák váltják egymást.

Kellemes meglepetés, hogy az árak még mindig nem érik el az olasz vagy francia szintet. Ez igaz az ételekre és az éttermekre, de a ruházati cikkekre és cipőkre is. Persze nem gondolom, hogy a magyar turisták ezután Lisszabonba indulnának nagy bevásárlásra, de az biztos, hogy egy kellemes városi séta során elérhető árú élményekkel gazdagodhatnak.

---

Talán túl magasak voltak az elvárásaim, de Lisszabon számomra nem vált a kedvenc portugál városommá, sőt, őszintén szólva nem igazán ragadott magával. Bár kétségtelenül szép város, a tisztaság terén hagy némi kívánnivalót maga után, és az utcákon gyakran érezhető kellemetlen szagok miatt sem volt igazán kellemes az élmény. Sajnos a hajléktalanok száma is jelentős, és nem mindig találnak megfelelő helyet szükségleteik elvégzésére.

A belvárosban a vár környéke és a Bairro Alto negyed tetszett a legjobban, míg a városon kívül Belém nyerte el a tetszésemet tisztább és nyugodtabb környezetével. Belémben található a Szent Jeromos-kolostor, amely sajnos zárva volt, amikor ott jártam, valamint a híres Belém-torony. Akik kedvelik a múzeumokat, többek között a hajózási múzeumot is meglátogathatják.

Lisszabon megér egy látogatást, ha Portugáliában járunk, de szerintem nem érdemes túl sok időt szánni rá.

---

"Az elegáns házakkal beépített dombok, a meredek utcákon felkapaszkodó, egy szerelvényből álló "retro" villamosok, a hosszú, narancssárga híd... Bizonyos pillanatokban erős déja vu kerített hatalmába. Mintha ezt már láttam volna valahol, a világnak egy távolabbi szegletében. Portugália 10. 400 ezer lakosából 3 millió Lisszabonban és annak külvárosaiban él. Ebből a belvárosban 600 ezren laknak. Ez Európa legnyugatibb és egyben egyik legrégibb városa. Történelme még Rómáénál is régebbi időkbe nyúlik vissza. Ugyan vízparti település, de nem az óceán mellett fekszik, hanem a Tejo (ejtsd: Tezsó) partján, mely Portugália fő folyója és egyben a leghosszabb az Ibériai-félszigeten (1038 km). Spanyolországban ered és Lisszabonnál egy széles tölcsértorkolattal ömlik az Atlanti-óceánba. A latin neve Tagus, - így is szokták emlegetni.

A város 7 dombra épült, melyeket nagyon keskeny utcák, helyenként szűk sikátorok hálóznak be. Általában ezek a legszebb, legérdekesebb és leghangulatosabb részek, így nem véletlenül mondják, hogy Lisszabont csakis gyalogszerrel lehet felfedezni, megismerni. Kizárólag azoknak mutatja meg az igazi arcát, akik kényelmes cipőt húznak és fáradságot nem ismerve kaptatnak dobra föl, dombról le. Ezt azért is érdemes megtenni, mert mindegyiken vannak kilátópontok, melyekről teljesen különböző aspektusokból csodálhatjuk meg az alant elterülő várost fehér púpjaival, melyeket a házakkal teljesen beépített dombocskák alkotnak.

Akit szorít az idő – vagy a cipő -, kapaszkodjon fel az egyik színes, egy kocsiból álló villamosra, az electricora, mely a régi idők hangulatát varázsolja Lisszabon utcáira és úgy néz ki, mintha épp a közlekedési múzeumból gurult volna ki a hullámvasutat idéző sínekre. A híres 28-as járat igazi panoráma útvonalon repíti végig az utasait, összekötve a főbb nevezetességeket. Lisszabon tengelye a márkás üzletekkel, neves éttermekkel övezett Avenue de Liberdade, mely a legtöbb turista számára a kulcsot jelenti a központhoz. A kulcs feje a Marqués de Pombal tér (ejtsd: Markis de Pombal). E köré koncentrálódnak a legjobb szállodák, melyekhez a márki szobra körül gyűrűző körforgalomból szétágazó széles utak vezetnek. A tér mögött zöldellő VII. Eduardo Park felső részén áll Lisszabon egyik legnevesebb áruháza az El Corte Ingles. Marqués de Pombal emlékműve nem véletlenül kapott ilyen központi helyet a város szívében. Ugyanis az, amit ma körülötte látunk, nagyrész neki köszönhető." ( Gerda)

---

Az érkezésem utáni első reggel gyorsan beszereztem a Lisszabon Kártyát, amely korlátlan tömegközlekedést biztosít. A terv egyszerű volt: eljutni valamelyik végállomásra, majd onnan végigutazni az adott vonalon, hogy mindig legyen helyem, és közben felfedezhessem, mely helyszínek érdemesek a fotózásra. A 28-as villamosvonalat kétszer is végigjártam, közben a térképen bejelöltem azokat a szakaszokat, utcákat és épületeket, amelyeket érdemes lesz megörökíteni.

Ezután a Praça Martim Moniz végállomáson leszálltam, fényképezőgéppel a kezemben, és elindultam gyalog a sínek mentén. A távolban már feltűnt a Tejo folyó kékje, amely gyönyörűen keretezte Lisszabon látképét.

P. É. fotója

Lisszabonban a távolságok nem túl nagyok, de a város domborzata miatt – nem véletlenül nevezik a „hét domb városának” – az első pár napban könnyen izomlázzal találkozhatunk. Az utcák jellegzetesen macskakövesek, ami nagyon hangulatos, de korántsem barátságos a magassarkú cipők számára.

Az időjárás  kellemesnek ígérkezik, különösen szeptemberben és októberben, amikor szinte nyárias a klíma. Novembertől azonban borongósabbá és esősebbé válik, így érdemes rétegesen öltözni és esernyőt vinni magunkkal.

Bevásárlás szempontjából szinte mindent megtalálunk, bár magyar szemmel nézve hiányozhat a tejföl – ami csak elvétve elérhető –, illetve a magyar kolbász. Portugáliában ugyan van kolbász, de az ízvilága teljesen más. Jó hír viszont a gyümölcskedvelőknek, hogy rengeteg egzotikus gyümölcs kapható, gyakran kedvező áron. Drogériák helyett a legtöbb tisztálkodási és kozmetikai terméket szupermarketekben szerezhetjük be.

Lisszabon továbbra is olcsóbb a nyugat-európai fővárosoknál, de a magyar árakhoz képest magasabb az árszínvonal. Az étkezések különösen drágábbak lehetnek: egy egyszerű ebéd legalább 5-6 euróba kerül, míg egy vacsoráért étteremben általában minimum 12-15 eurót kell fizetnünk. Érdemes figyelni az éttermek napi menüajánlataira, amelyek kedvezőbb árú opciókat kínálnak.

---

Lisszabon belvárosa egyre inkább a turisták és az őket kiszolgáló vendéglátóhelyek birodalmává válik. A helyzet azonban távolról sem olyan drámai, mint például Firenzében vagy Prágában, ahol a turisták szinte teljesen kiszorították a helyieket, vagy Barcelonában, ahol a főszezonban a helyiek gyakran panaszkodnak, hogy a városuk túlnépesedik a nyaralók miatt. Lisszabon óvárosában a helyiek még mindig jelen vannak: munka közben betérnek a kifőzdékbe, teregetés közben kikémlelnek az erkélyről, vagy néha felszállnak a 28-as villamosra. Ez a jelenlét hitelesnek hat, mert nem egy mesterségesen kialakított "nemzetközi" városkép részesei. A helyiek többnyire nem beszélnek angolul, de mégis figyelmesek és előzékenyek, miközben láthatóan néha maguk is zavarban vannak a turisták tömegétől.

Ugyanakkor a lisszaboniak többsége az utóbbi években a külső kerületek és az agglomeráció felé költözött, ott találva megélhetést és otthont. Miközben óvják és tisztelik a belváros múltját, a mindennapjaik már máshová tolódtak. Az élet továbbköltözött, bár az azulejók, a hagyományos csempék továbbra is szerves részei maradtak a városnak – még a modern épületeket is feldíszítik velük, őrizve ezzel Lisszabon különleges hangulatát. 2024-ben is érezhető ez a kettősség: a belváros turisztikai pezsgése és a külvárosokban zajló csendesebb, hétköznapi élet találkozása.

---

A Cais do Sodré közelében található Mercado da Ribeira, ismertebb nevén Time Out Market, kihagyhatatlan élmény Lisszabonban. Ez nem csupán egy piac, hanem egy kétfunkciós csarnok, amely két világot egyesít: az egyik részén hagyományos piac működik, ahol friss halakat, zöldségeket és gyümölcsöket vásárolhatunk, míg a másik rész egy modern street food csarnok, amely gasztronómiai különlegességekkel várja a látogatókat.

A kialakítás során nem kizárólag a portugál konyha került előtérbe, hanem a sokszínűség és a változatosság. Az ételek között mindenki találhat kedvére valót: hamburgereket, ázsiai vagy olasz fogásokat, serrano sonkákat, és természetesen a híres Santini fagylaltot is megkóstolhatja, ha egy kis édességre vágyik.

---

Amikor korábban Lisszabonról készült fotókat nézegettem, azt gondoltam: ilyen egyszerűen nem létezik! Bár a turisztikai portálok képein valószínűleg van némi utómunka, a valóság mégis hasonlóan lenyűgöző. A színes házak szinte egymásra zsúfolódva állnak a domboldalakon, és messziről nézve valóban olyan látványt nyújtanak, mintha egy hatalmas legóvárost látnánk. Az emelkedőkön sétálva elkerülhetetlen, hogy teljesen elmerüljünk ebben a varázslatos látképben, különösen, amikor a panorámáért még magasabbra kapaszkodunk.

A színes házak látványát tökéletesen kiegészítik a fehér utcakövek, amelyeket valószínűleg azért választottak a város vezetői, hogy csökkentsék a hőség hatását. Azonban a praktikum mellett az esztétikai hatás is lenyűgöző: ennyi színes ház mellé valóban nem férne el több árnyalat, így a fehér kövek elegáns kontrasztot teremtenek, amely csak még inkább kiemeli a város különleges hangulatát.

---

,, Indultunk a Krisztus király szobor felé. Egy 110 méteres dombon magasodó 110 méteres emlékmű, amelyet a riói szobor ihletett. Az ide vezető út nem máshol, mint a GIGÁSZI Április 25-i hídon keresztül vezetett. Még a turistaáradatot megelőzve el is kattingattuk a magunk fotóit, majd száguldottunk is tovább, Tamariz Beach homokos partja felé, ahol a kis láblógatást, egy kis laza saláta – bor kombó elfogyasztása váltott fel. Bár a szél miatt az ernyő a nyakunkba szakadt és a saláta se volt a legfinomabb, de hát nem lehet mindenhol olyan fasza, mint a jó öreg montenegrói tengerparton. A Pokol szája (Boca do Inferno) innen csak 10 perc autózásra volt, ahol a sziklákat a mélyben szinte állandóan több méteres hullámok csapkodják.

xxxx

Az Eduardo VII parkból fantasztikus kilátás nyílik a városközpontra, bár a parkra ráférne egy kis gyomlálás, de ezt a kis részletet leszámítva megéri ide is elnézni. Végig sétálni a parkon, majd a város központig jó kis program. Pláne, ha útközben elcsíped éppen a Sikló járatot, amivel fel tudsz jutni egy újabb kilátó pontig. Napunkat az oszlopok mólójánál fejeztük be. Éppen elcsíptük a naplementét. Tökéletes befejezése volt a háromnapos portugál kirándulásunknak. (felvidéki csavargók, 2019)" forrás

Fotóegyveleg

j.k. fotója

Alfama negyed - s.m. fotója

Praca da Figuera (tér) - s.m. fotója

s.m. fotója

P. É. fotói

Vissza az elejére

Kommentek