ÚTIKRITIKA.HU / Douro-völgye

Borvidék terebélyes szőlőültetvényekkel, varázslatos völgyekkel, erdőkkel, kastélyok és kolostorok maradványaival, nyugalmas folyópartokkal, jellegzetes portugál udvarházakkal, festői, rusztikus falvakkal (pl. Regua és Pinhao), magányos kápolnákkal. Fotókon nehezen megörökíthető, elképesztő színek váltakoznak, jókat lehet enni és borozni, kedvesek a helyiek. Na, ilyennek kell elképzelni a Douro-völgyét. Többek szerint ennek a tájnak a szépsége vetekszik Toszkánával – sőt, a Douro-völgye talán egyedibb és emiatt érdekesebb is, mint olaszországi vetélytársa. Nem véletlenül tartják számon a világ egyik legszebb borvidékének. Egy helyi mondás szerint: „Isten teremtette a földet, és az ember a Douro-t”.

A Douro-völgye egy évtizeddel ezelőtt még alig szerepelt az utazók kívánságlistáján. Mára pedig, Portugália egyik legfelkapottabb helye lett – szerencsére azonban még nincsenek zavaróan nagy turistatömegek. Mindenképpen érdemes egy-két napot rászánni a völgy teljes bejárására. Itt nincsenek konkrét műemlékek, itt a turistaprogram magáról a tájról szól. Jó tanácsunk, hogy legalább egy „autómentes” napot érdemes betervezni a programba: csak le kell tenni az autót és befizetni egy hajókirándulásra a Douro-folyón. Egyrészt így kényelmesen lehet a tájban gyönyörködni, másrészt nem marad ki a környék kihagyhatatlan programjából a világhírű portói bor többször megismételt kóstolójából. Ez a vidék ugyanis a portói bor hazája, pontosabban az Alto Douro nevű borvidék, ami egyébként UNESCO kulturális világörökség. A borvidék részben ebben a völgyben húzódik.

Douro-völgye portugálul: Vale do Douro (vále du dohru)

K. Kriszta fotója

Vélemények

"A völgyvidék egyre szebb lesz Peso da Regua térsége mögött, a keleti irányba. Álomszerű kilátás élvezhető Lamego barokk városból. Az N222-es úton autózva lehet még különlegesen szép tájakat látni."

A világ egyik legrégebbi borrégiója, a környék mindenképpen megér minimum egy napos kirándulást
- Vezess végig az egyik legjobb panoráma útvonalnak választott N222-es úton a folyóvölgyben Pinhao és Peso da Régua között.
- Vezess lassan, a szerintünk még sokkal szebb panorámákat kínáló N323-as úton, mindenhol gyönyörű panorámával a völgyre
- Állj meg Pinhao-ban – Nézd meg a csempékkel díszített vasútállomást
- Pinhao felett a legszebb látvány a Casal de Loivos kilátópontról tárul elénk. (2022)

"Portóból kifelé jövet valahol Measo Frio magasságában tértünk rá a Douro-folyót követő, kanyargós, meseszép útra. Itt persze már lassan haladtunk, egyrészt, mert ezen az úton nem igazán lehet száguldozni a sok kanyar miatt, másrészt, mert én vezettem, így nagyjából 10 percenként be kellett iktatni egy fotós megállót. Olaszország mániásként nekem abszolút a toszkán táj jutott eszembe, csak a Douro-folyóval megspékelve. A folyó két partján dimbes-dombos zöld táj, szőlősorok és olívaligetek mindenfelé, meg persze hangulatos, több száz éves farmházak, melyek közül bármelyikbe holnap beköltöznék. A szállásunk (Casa do Visconde de Chancheleiros) telitalálat volt, egy csodálatos farmház Pinhao közelében, hatalmas, levendulával és rózsával teli kerttel, szuper panorámával a környező dombokra. Emellett volt medence, pingpongasztal, teniszpálya, jakuzzi, minden, ami egy aktív nyaraláshoz kell. Végig is próbáltunk mindent. Amikor korán reggel visszaértünk a futásból az olívaligetben a holland származású tulajdonos hölgy már nevetett rajtunk és megkérdezte, hogy szoktunk-e néha pihenni is. Persze, hogy szoktunk, de egy ennyire szép helyen kár lett volna sokat aludni, egyszerűen minden percét ki akartuk élvezni."

"A Douro-völgybe egészen biztosan vissza akarunk még menni. Másnap találomra betértünk egy fogadóba (quinta), ahol megint egy nagyon barátságos hölgy fogadott minket és hosszasan beszélt nekünk a környék borairól. Vettünk is néhány üveggel. Én személy szerint szeretem a desszertborokat is, a portugál borok közül a kedvencem mégis a jól behűtött, friss, könnyű "zöld" vinho verde lett."

"Portóból 1 napos túrát mindenképpen kötelező tenni a portói bor alapanyagául szolgáló szőlő termőterületére. Gyönyörű a táj, meredek domboldalak a folyó két oldalán, tele szőlővel. Sok borászat működik errefelé, megálltunk, kóstoltunk, vásároltunk. Visszafelé Portóba megálltunk Amarantében egy rövid sétára. Hangulatos kisváros, van egy jellegzetes helyi sütemény, kis folyó, templom, híd."

"Mi autóval végigjártuk a Douro folyó spanyol határ mentén folyó szakaszát, nagyon szép kirándulás volt, utána megpihentünk és egy jót ettünk Miranda do Douroban, mely a Trás-os-Montes régió kulturális és vallási fővárosa volt."

"Valenca de Douro mellett van a Sandeman bortársaság szőlője és látogató központja, ahol részt vettünk egy kóstolással egybekötött előadáson. Elég nehezen lehet autóval feljutni a Quinta de Seixo-hoz, mert csak egy sáv van és meredek lejtő az egyik oldalon, de megéri!"

Mesão Frio - Kriszta fotója

Hol?

A Douro folyó Spanyolországban ered, 112 km hosszan természetes határként „funkcionál” a két ország között, majd Portonál ömlik az Atlanti óceánba.

Szállások

Annak ellenére, hogy egyre több szálláshely jön létre, még mindig nehézséget okozhat helyben improvizálva hotelt, vendégszobát találni. E tekintetben kétségkívül nincsenek még Toszkána szintjén. Csodás szálláshely Pinhao település közelében a Casa de Casal de Loivos, amit egy 17. századi udvarházból alakítottak át panzióvá. A Pinhao-tól 6 km-re fekvő, domboldali, 4 csillagos, modern, Hotel Rural Quinta do Pégo-ból csodálatos a panoráma. Sok szálláshely nevében szerepel a quinta szó, ami a régi időkben a vendégházak, fogadók helyi elnevezése volt. Itt a Duoro-völgyben a mai kor quintáit úgy építették meg, hogy a turisták már önmagában is elmerülhessenek a táj lélekemelő és egyben léleknyugtató romantikájában. Szívesen segítünk a szállásfoglalásban: írja meg elképzeléseit az időpontra, árra és ellátásra vonatkozóan, mi pedig 1-2 napon belül küldünk néhány ajánlatot.

Látnivalók

Pinhao és Peso da Regua a két legfontosabb bortermelői központ. Itt még láthatunk a folyón rabelos-t, mely egy lapos fenekű, tradicionális facsónak, amin a bort szállították Vila Nova de Gaia pincéibe.
Pinhao az egyik legszebb település a Douro-völgyben. Már a vasútállomása is bámulatos a jellegzetes portugál, kék-fehér mázas kerámiacsempéivel (azulejos). Pinhao térségében a legszebbek a teraszos szőlőültetvények.
Peso de Regua-ban van egy portói bormúzeum, amely két részből áll: egy kiállításból és egy másik épületben a gyártási folyamat bemutatásából.
Lamego városa szintén említésre méltó a reneszánsz és barokk épületeivel, valamint a barokk Nossa Senhora dos Remédios zarándokhellyel. A közelben van egy érdekes kis vizigót kápolna is.
Vila Realban található a barokk Mateus palota, melyet egy gyönyörű kert ölel körül.
A kőkorszak iránt érdeklődőknek ajánljuk az UNESCO világörökség részét képező Coa völgyi régészeti parkot, ahol több kőkorszaki barlangrajzot láthatnak.
A Douro völgyében számos cisztercita templom, kolostor és kápolna található, az ez iránt érdeklődőknek érdemes több napot is rászánnia a völgy meglátogatására.
Legjobb kilátó szerintünk: Miradouro Casal de Loivos.

Vendéglátás

A völgyben szerencsére jó pár minőségi éttermet találhatunk, pl.: a Lamego-i Aquapura Hotel étterme, a D.O.C étterem az N222-es országút mentén, a Régua-i Douo In, a Vila Real-i Terra da Montanha és a Pinhao-i Ponte Romana. Akik szeretnek ott enni, ahol a helyiek is szívesen teszik, azoknak kiemelten ajánljuk a Tua nevű településen lévő Calca Curta kifőzdét. Lamego környékéről származik az egyik legjobb portugál pezsgőbor, a Raposeira. Az édességek kedvelői mindenképpen térjenek be Vila Real-ban a Pastelaria Gomesbe és kóstolják meg a tradicionális tigelinhas de laranja-t (narancsdzsemes kosárka)!

Praktikus

A vállalkozó szelleműek akár bérelt kerékpárral is felfedezhetik a Duoro-völgyet, a domborzati viszonyok miatt azonban ez a lehetőség csak a jó fizikumúak és rutinos bicajosok számára ajánlatos.
A kényelmesebbeknek ajánljuk az 1-2 napos hajóutakat a Douron, mert a hajóról sokszor többet látni a környező szőlőültetvényekből és dombon levő Quinta-kból.

K. Kriszta fotója

Vonattal is elmehetünk a Douro-völgybe, májustól októberig szombati napokon gőzös is jár, ami külön élmény lehet a gyerekekkel utazóknak!
Az utak keskenyek, így óvatosan kell vezetni, ha a sofőr ráadásul maga is gyönyörködni akar a tájban.
Autóbérlésnél ajánlott a kisautó vagy a közepes méretű.

Pinhão vasútállomása - K. Kriszta fotója

További beszámolók

Hallottál már a híres Douro-völgyről? Ha nem, ne aggódj, én sem hallottam róla korábban. És a híres portói borról? Valószínűleg igen, ugye? Én is! Nos, a portói bor alapanyagául szolgáló szőlőt a Douro-völgyben termesztik, akár 100 kilométerre is Portótól. Régen a leszüretelt szőlőt és a bort hagyományos gályákon szállították le a Douro folyó hajózható szakaszán egészen Vila Nova de Gaia-ig, amely a folyó bal partján, Portóval szemben helyezkedik el. Ott a borpincékben érlelték és palackozták. Manapság a szőlőt közvetlenül Gaia-ba szállítják.

A Douro-völgyben már 2000 éve foglalkoznak szőlőtermesztéssel, és a 18. századtól kezdve itt kezdett igazán kibontakozni a portói bor készítése. Ma ez a terület a Világörökség része, és kiváló példája a történelmi bortermelő régióknak, valamint az európai borkultúrának. A folyót övező teraszosan megművelt domboldalak nemcsak lenyűgözőek, hanem a borkészítés hagyományait is tükrözik.

A Douro-völgyet többféleképpen felfedezheted: Portóból indulnak pár napos hajótúrák, amelyek fantasztikus élményt nyújtanak, de autóval is bejárhatod a régiót. Az egyetlen kihívás talán a helyi sofőrök stílusa. Úgy tűnik, mintha mind sürgős szervet szállítanának vagy épp szülészetre igyekeznének – a lassabb, nézelődő turistákat nem igazán tolerálják. Kanyar előtt, kanyarban, bárhol előznek, nem ismernek kegyelmet! Szóval csak óvatosan az utakon!

A Douro folyót övező borvidék lenyűgöző látványa tárul elénk: a kanyargó folyó kék szalagja szeli ketté a geometrikus mintázatú, változatos színű tájat. Minden négyzetméterét emberi kéz formálta, hiszen a vízszintes földterületek szinte teljesen hiányoznak. A szőlőtőkéket soronként, évszázadok alatt kialakított teraszokon művelik a meredek domboldalakon. A forró, száraz klíma és a palaköves talaj ideális körülményeket teremtett a szőlőtermesztéshez, így még a nehezen megközelíthető területeket sem hagyták kihasználatlanul. A szőlőültetvényekkel szabdalt hegyoldalak között messziről feltűnnek az évszázados borgazdaságok – mint például az Offley, a Taylor’s vagy a Sandeman –, amelyek a portói borvidék gazdag történelmére emlékeztetnek.
Portugália ezen borvidékén gyakran emlegetik Magyarországot, hiszen elismerik, hogy a Douro-térséget csak a tokaji borvidék után, 1756-ban jelölték ki. A Douro azonban abban egyedülálló, hogy itt nemcsak a bortermelő területet, hanem a termesztés szabályait is szigorúan meghatározták. A portói bor, amelyet máig ezen a kijelölt területen termesztett szőlőből készítenek a 17. században kikísérletezett módszerrel – égetett szesz hozzáadásával –, elválaszthatatlanul összefonódott a Douro folyó történetével. Egykoron a folyó volt az egyetlen szállítási útvonal, amelyen a bor eljuthatott a fogyasztókhoz, és ma is ez az egyik legkellemesebb módja a régió felfedezésének.

K. Kriszta fotója

Portóból vagy Peso da Régua kikötőjéből indulva sétahajókon fedezhetjük fel a térséget, ahol még egy korabeli hordószállító hajót is megcsodálhatunk. Mielőtt útra kelnénk, érdemes ellátogatni a helyi múzeumba, hogy megismerjük a folyó és a borvidék történelmét. Márciustól kezdve, amikor már nyári meleg uralkodik, egyhetes hajóutak is indulnak, amelyek fedélzeti medencével és teljes ellátással várják a vendégeket. Ezek a túrák napi szárazföldi kirándulásokkal teszik változatossá az élményt. Ha rövidebb idő áll rendelkezésünkre, részt vehetünk egy-két napos, vagy akár fél napos hajóutakon is, ahol áthaladhatunk a folyó duzzasztóművének zsilipjén, és meglátogathatjuk a bájos vízparti Pinhaót. A visszautat vonattal is megtehetjük, amely egy felújított gőzmozdony által vezetett, hangulatos „fapados” járat. Ez a vonat májustól októberig közlekedik hétvégente, és egyedi élményt nyújt, hiszen közvetlenül a folyópart mentén halad. Pinhao vasútállomása, gazdagon díszített csempeképeivel, önmagában is látványosság, emellett a helyi borgazdaságok termékeiből is vásárolhatunk.
A Douro borvidéket leginkább a borgazdaságok meglátogatásával ismerhetjük meg. A több száz éves kúriák nemcsak borkóstolót és betekintést kínálnak a borkészítés rejtelmeibe, hanem szálláslehetőségeket is. A Quinta Nova, amely egy dombtetőn helyezkedik el, antik bútorokkal berendezett szobáival, és a folyókanyarra nyíló pazar kilátásával különösen emlékezetes élményt nyújt. A meredek hegyoldalba épített medence szinte egybeolvad a kék éggel, miközben a szőlőhegyeket narancsligetek teszik még változatosabbá. Ez a borvidék valóban lenyűgöző utazási célpont mind a természet, mind a borkultúra szerelmeseinek.

K. Kriszta fotója

Reggel, amikor felébredek, már besüt a nap a völgybe, gyönyörű fényekkel árasztva el a tájat. A folyó duzzasztott szakasza nyugodt, így a víztükör lenyűgöző látványt nyújt. Egy rövid séta után a vízparton, az út ismét emelkedni kezd, és a hegyoldalban folytatódik. Itt már a szőlőtermő vidék teraszosan művelt ültetvényei kísérnek, magas színvonalú gondossággal. A turistautak azonban egy ponton véget érnek, és a folyó mellett nem halad tovább az út, így észak felé fordulok.

Torre de Moncorvót elhagyva Mirandelában állok meg. A város fölött egy régi római híd ívei nyúlnak a széles folyó fölé, néhány helyen kissé megrogyva az idő súlya alatt. Bejárom a várost, majd a folyóparton találok egy nyugodt szálláshelyet. Napozás, nézelődés és főzőcske a program.

Hajnalban indulok tovább észak felé. Az autóút borzalmas – építkezések, elterelések és szűkítések miatt megállási lehetőség sincs –, ezért a régi, kanyargós úton folytatom az utamat. Braganzában teszek egy megállót: lesétálok a völgybe, majd felmászok a várhoz. A várfalakon belül megőrződött a középkor hangulata, a román stílusú "bölcsek háza" és az alatta található városi ciszterna különösen érdekesek. A város gyönyörű, és a főtér hangulata miatt itt időzök egy kicsit.

Innen nyugat felé veszem az irányt, és Vinhaisnál bizakodóan közelítem meg az óvárost, de a látvány sajnos csalódást kelt. Azonban a hegyi utakon haladva elérem Chavest, ahol éjszakai parkolóhelyet keresek. Gyalogosan fedezem fel a várost: római híd, középkori vár, későbbi bástyás erődítmény és erkélyes házak teszik hangulatossá. A város nagyon tetszik, útközben több szálláshelyet is feljegyzek. Végül egy játszótér parkolójában éjszakázom.

Reggel még egy utolsó sétát teszek Chavesben, majd Vila Real felé indulok. A mellékutat választom, de annak rossz állapota miatt inkább ráhajtok az autóútra. Az út a ködös hegycsúcsok között kanyarog, és egy 1000 méteres hágón vezet át, ahonnan meredek lejtő visz le Vila Realba. Nehéz parkolóhelyet találni, de a város felett húzódó szurdok és az onnan nyíló kilátás mindenért kárpótol. A város is szép, de a szurdok látványa igazi különlegesség.

A köd továbbra is kitart, így a Serra de Marão hegységen át Amarantéig utazom. A Tamega folyó fölött ívelő szép híd és a meredek város érdekes történetű templomával maradandó élményt nyújtanak. A Tamega völgyében visszatérek a Douro folyó irányába, és egy Lamoso nevű településen félreállok pihenni. Itt gránitbányák uralják a környéket, és ennek megfelelően minden ház gránitból épült, ami különleges karaktert ad a falunak.

A szüretelők egyike a távolból emelte poharát felénk - K. Kriszta fotója