Porto

Közel 250 ezer állandó lakosa van, de a vonzáskörzetével együtt a népesség eléri az 1.3 milliót (2025-ös adat). Az észak-portugál város légvonalban 274 kilometerre van Lisszabontól.

Portugál kiejtése: portu.

Porto meglátogatását érdemes berakni a portugáliai utazás tervébe. Sokaknak az észak-portugáliai város jobban tetszett, mint Lisszabon. Emberi léptékű, néznivalókban tartalmas város. Óvárosa, a Ribeira (az UNESCO világörökség része) roppant hangulatos a kedves, látványos hídjaival. Portoban izgalmasak a kontrasztok, pl. húszas évekbeli villamos, szupermodern metró. A város a meredek utcáival szinte ráhajol a Duoro-folyóra. A legfestőibb utcajelenetek is a folyóparthoz kötődnek. A patinás régi épületek arról tanúskodnak, hogy szép vagyonra tettek szert azok az urak, akik szorgosan és eredményesen kereskedtek a híres portói borral és más kelendő termékekkel.

A portóiakról a portugálok azt mondják elismerően, néha meg némi gúnnyal, hogy szorgalmas emberek. Van egy mondás, miszerint: „Porto nem nevet, hanem dolgozik”. Több-kevesebb igazság azért van ebben, mert míg a lisszaboniak, meg általában az ország déli népsége lazábbak, szívesen hajhásszák az élet élvezeteit, addig a portóiak jellemzően tüsténkednek, kereskednek, jobban törekednek tán az érvényesülésre. A másik mondás is ide köt ki: „Braga imádkozik, Coimbra tanul, Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik”. Nem meglepő hát, hogy Porto egyik turisztikai nevezetessége a régi tőzsde 19. századi épülete (Palácio de la Bolsa).

Kár, hogy a városközpontban jócskán vannak lepukkant, omladozó, lakatlan, épületek. Részben az idő vasfoga kezdte ki őket, részben a 2009-2016 közötti portugál pénzügyi válság és gazdasági pangás. 2016 óta javult a gazdasági helyzet és Portoban láthatóan pörögnek az építkezések, renoválások.

Sokan elköltöztek új építésű házakba, más negyedekbe. Na meg az is előfordul, hogy van némi pénz egy épület felújítására, de azt nem kellő ízléssel valósítják meg. Porto nagy forgalmú város. Ugyan csak 250 ezren laknak magában a városban, viszont a vonzáskörzetében vagy két millióan laknak és a többségük ide jár be dolgozni. Porto büszke, kemény város. Lakói Lisszabon versenytársának tekintik magukat. A turista szemében tán Lisszabon kifinomultabb, lágyabb városnak tűnik a nyersebb, kevésbé harsány Portohoz képest. Porto finomságait figyelmesen fel kell fedezni, Lisszabonban a szépségek harsányabban kínálják magukat.

Porto a kilencvenes évek második fele óta kezdett rohamosan divatba jönni az európai turizmusban. Rengeteg közvetlen járat jön ide más európai nagyvárosokból és emiatt bizony mindig sok a turista. Vonzerejét növeli, hogy még mindig elég olcsó más nyugat-európai turistás városokhoz képest. Portora minimum két teljes napot illik kalkulálni. Ebbe belefér a régi kikötő (Mole des Cais da Ribiera), a folyópart, a Ribeira negyed (külön nappal és külön este), a történelmi városmag utcái, a régi tőzsde, a katedrális (Sé), a Douro bal partján a borkóstolós negyed (Vila Nova de Gaia), a Bolhao-piac, a Sao Bento pályaudvar, a Rua Santa Catarina vásárlóutca, meg a Duoro-folyón a hajókázás egészen a szőlőültetvényekig.

K. Kriszta fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Porto nagyobb szám, mint amire számítottunk (néhány ismerősnek ugyanis nem tetszett)

2. A Douro folyó fölött feszülő emeletes híd felső ívén átsétálni

3. A Ribeira negyed nappal és este is lenyügöző

4. A São Bento pályaudvaron a város történetéről szóló azulejo képek

5. A Mercado Bom Sucesso magas színvonalú street food világa

6. Rengeteg ötletes, ízléses kis butik

7. Elképesztően nagy választék éttermekből és borbárokból

8. Jó a közbiztonság, egyáltalán nem láttunk gyanús alakokat

9. A kék csempés homlokzatú templomok, kápolnák

10. Kellemesek, kulturáltak a helyi lakosok (homogénebb, mint amire számítottam) és a fiatalok remekül beszélnek angolul

Nem tetszett

1. Baromi hosszan pirosak a közlekedési lámpák a zebráknál a gyalogosok számára (ezt a helyiek persze könnyen megoldják)

2. Kicsit szomorú látni, hogy sok óvárosi utcában már alig lakik valaki és este szomorúan néznek ki a sötét ablakok

K. Kriszta fotója

3. A tömegturizmus már ide is megjött (pl. tolongás a katedrálisban, a São Bento pályaudvar fogadótermében)

4. A Harry Potter-es, belépődíjas könyvesbolt előtt hosszú sor állt és elment a kedvünk, hogy kiálljuk

5. A metrójegy automatából történő megvétele még nyelvtudás mellett is elég komplikált

6. A Majestic Café-hoz is olyan hosszú sor állt, hogy kihagytuk a meglátogatását (amúgy hallottuk, hogy mennyire durván drága, mármint helyi viszonylatban)

7. Porto szuper, de azért túloznak azok, akik szerint szebb mint Lisszabon

8. Az amúgy szelíd helyiek autóvezetőként begőzölnek (tülkölnek, agresszíveskednek)

9. Sok turistás vendéglátóhelyen itt is ,,futószalagos", nemtörödöm kiszolgálás (szerencsére sok ellenpélda is)

Vélemények

A Mercado do Bolhão, amely Porto egyik legismertebb piaca, a hosszú, több évig tartó felújítás után 2022-ben újranyitott. A felújítás során a piac épületét modernizálták, miközben megőrizték annak történelmi jellegét. A piac visszatért eredeti funkciójához, a friss termékek, halak, sajtok és virágok árusításához, emellett új gasztronómiai helyszínek is megnyíltak, köztük kávézók és éttermek. A helyi kereskedők, akik generációk óta működtetik boltjaikat, visszatértek a piacra, amely új, modern infrastruktúrát is kapott a jobb működés érdekében
2024-ben tehát a piac már teljes pompájában látogatható, és igazi turistalátványosságként működik, így mindeképpen érdemes ellátogatni ide, ha Portóban jársz.

"Lisszabon egy az európai nagyvárosok között, Porto viszont egy ritka gyöngyszem. Kevés helyen találkoztam Európában ilyen melegszívű, udvarias helyiekkel. Szeretem Porto kicsi utcáit, egyedi hangulatú vendéglőit, picike fűszerboltjainak pultjait. Kár, hogy nem tudtam eljutni az FC Porto egy meccsére, mert állítólag fergeteges a hangulat."

"Portóban sétálva az ember a sok kellemes negyed, utcarész mellett átmehet egészen lepukkant, gondozatlan helyen is. A város szépsége tehát nem terjed ki mindenhová. De hát ez így van mondjuk Pesten is."

"Spanyolországból jöttünk át, hogy megnézzük Portót és a Douro-völgyet. Egy-egy napot szántunk erre. Portóban még legalább két napot, a völgyben pedig egy egész hetet szívesen eltöltöttünk volna. Mindkettőt imádtuk. Portóban a szállásunk a színes és romantikus Ribiera negyedben volt. Júniusban voltunk, este zajlott itt az élet, de nem volt nagy tömeg. Pont jó volt. Találomra kiválasztottunk egyet a környező éttermek közül és isteni halat ettünk. Nagyon szép volt innen az esti kilátás a Dom Luis híd és a folyó mások partja felé. Másnap órákon keresztül bóklásztunk a városban a szállodánk lelkes tulajdonosától kapott ötletek és tanácsok alapján, térkép nélkül. Nem céloztunk meg semmilyen kiemelt látnivalót, egyszerűen csak sétálgattunk a kis utcákon. Időnként betértünk egy cukrászdába és portugál süteményeket kóstoltunk meg.

Nem tudtam abbahagyni a fotózást, teljesen lenyűgöztek a kopott színes házak és a híres csempék. A Douro-folyó másik oldalán végigsétáltunk a borospince soron, és véletlenszerűen betértünk egy kis kóstolóra. Kóstolgatás közben a hölgy lelkesen elmagyarázott mindent, amit átlagemberként a portói borról tudni érdemes. Visszafelé – pihenésképpen – kipróbáltuk a folyó menti kabinos felvonót."

"Porto meseszép hely, de feltűnt, hogy sok az üresen álló, gyönyörű, de kissé elhanyagolt épület a belvárosban. Szembetűnő, hogy Portugália mennyire szegényebb, kissé nyersebb, és piszkosabb ország, mint Spanyolország. Viszont Porto nagyon klassz."

Kriszta fotója

"Az ország második legnagyobb városa, a rivalizálás állandó Lisszabon és Porto között. A portóiak szerint a déliek lusták, a lisszaboniak szerint a portóiak merevek és nem tudnak élni. Ismerőseim között elég megosztó a város. Sokaknak tetszett, sokan vannak, akiknek kevésbé. Szerintem a belváros csodálatos, szép a fekvése, nagyon hangulatos. Itt is májusban voltam és az időjárás teljesen ideális volt: kellemes meleg és enyhe szellő volt a jellemző.

A belvárosban sok a macskakő, szűkek az utcák. Gyalogosan érdemes bejárni a várost. A főpályaudvar várótermének falán hatalmas azulejo található, nagyon szép. Az Eiffel által tervezett híd a rakpartról nagyon jól néz ki. Érdemes itt kiülni egy kávéra, uzsonnára, és csak nézelődni. Aki a szobájából is ezt a kilátást szeretné csodálni, annak érdemes a Pestana Porto Hotelt választania (nagyon drága)."

Amolyan sportnak sem utolsó a város megismerése. Dombokra épült, így rengeteg emelkedővel, lépcsővel van megbolondítva az egész. Cserébe jár a mindenható fullos panoráma csodálata. Igazán jó képeket lehetett csinálni. Ötödik útitársunk a drón, végig ott lapított a hátizsákban és várta bevetését.

A város nagyon rendezett és tiszta. Látszik, errefelé a kemény munka és vagyon párban jár. Főleg a borkereskedés hozta meg náluk a pénzesőt. A Douro folyó partján végig sorakoznak az éttermek és a hozzájuk tartozó borospincék. Ha ügyes vagy, akkor már három euróért is szürcsölheted a folyékony vörös nedűt, de ez lokalizációtól is függ, így ha bormaratont tervezel, akkor átlag öt euró per pohár borral számolj.

Megpihenve húztunk ki az Atlanti-óceán partjára. Jól kiépeített bicikliutak segítették azt, hogy ne törjük össze a pofánkat valamelyik kocsi kapotáján. Az én esetemben egy újabb bakancslistás tétel mellé került a zöldpipa. Láthattam az óceánt és annak moraját. Felemelő pillanatként éltem azt meg, ahogy nézek előre, látom a végtelen kék messzeséget, hallom a hullámok játékát, a friss szellő simogatását.

Itt jóformán minden sarokra jut egy király barokkstílben virító templom, melynek külső borításai csempékkel vannak kirakva. Több ház csempékkel vannak feldíszítve. A szépség mellett praktikusak, mivel hűtenek, így a nyári döglesztő meleget könnyebben lehet beltérben elviselni. Listánkra szintén felkerült a város híres könyves üzletének – Livraria Lello – bejárása, de akkora sorral és várakozási idővel szembesültünk, hogy inkább csesztünk rá. Többet ért egy jó kaffé a teraszon, az Igreja do Carmo templom előtti téren. Sikerült fellépcsőzni a Igreja e Torre Clérigos tornyába, ahol bámulatos panorámát kaptál a városról.

(Felvidéki csavargók, 2022) forrás

"Portóra elég két nap, kisebb, mint Lisszabon, kevesebb látnivalóval. Érdemes autót bérelni és bejárni a környező területeket. Porto Lisszabonhoz képest tisztábbnak tűnt."

Porto esőben - Földvári András fotója

A város báját az élettel teli, kikötői hangulata adja, nem pedig a klasszikus turistalátványosságok, mint például Budapest Halászbástyája vagy a párizsi Eiffel-torony. Engem lenyűgözött a számtalan kanyargós, macskaköves utca, a terek, a zöld parkok, valamint a nyüzsgő élet és a város pezsgése. Különösen elragadóak voltak a színes, változatos mintázatú csempék, amelyek szinte minden ház falát díszítik. A szuvenírboltok tele vannak csempemintás képeslapokkal, műanyag csempékkel és hűtőmágnesekkel, de mi egy olyan kézműves boltban jártunk, ahol kézzel festett, valódi agyag csempéket és egész képeket árultak. Egy fürdőszobai csempe méretű darab 15 euróba került, míg a kisebb, hűtőmágnes méretűeket 3–5 euróért kínálták. A csempék szempontjából a legkülönlegesebb hely kétségtelenül a São Bento vasútállomás, amelynek előterét hatalmas, több méteres csempeképek ékesítik.

Mit érdemes meglátogatni? – A klasszikus nevezetességeken túl (katedrális, Clérigos-torony, São Bento pályaudvar, Santa Catarina utca, Dragão borospincék, I. Lajos híd) érdemes felfedezni a város kisebb-nagyobb parkjait. Ezek nemcsak a „romantikus Porto” hangulatát idézik meg, hanem gyönyörű kilátást is nyújtanak a városra. A múzeumok közül kiemelkedik a városi börtön épületében kialakított fotográfiai múzeum, valamint a központtól kicsit távolabb fekvő Serralves modern művészeti komplexum. Ez utóbbi jelentős Joan Miró-gyűjteménnyel büszkélkedhet, és a parkjában legelésző tehenek különleges hangulatot kölcsönöznek a helynek.

Csak múzeumokat érdemes nézni? – Porto valójában az utcáin keresztül mutatja meg igazi arcát. A város zegzugos utcáin barangolva hamar ráérezhetünk a hely szellemére. Kóbor macskák helyett meglepően gazdag street art-gyűjteményt fedezhetünk fel, különösen Cedofeita környékén, ahol a hagyományos kék mázas csempék, az azulejók stílusát ötvözték a modern utcai művészettel. Ha még ennél is többre vágyunk, érdemes lemenni a Douro folyó torkolatához, ahol a halászok mindennapjait figyelhetjük meg, vagy egyszerűen élvezhetjük az óceán látványát egy hangulatos kávézó teraszáról.

kr

A város tele van villamosokkal, bájos ellentmondásokkal, dekadens hangulattal és friss energiával. Minden sarkon valami újjal lep meg, és bár azt hittem, öt nap, öt éjszaka bőven elég lesz rá, ott mégis úgy éreztem, hogy csupán résnyire nyitottam ki az ajtaját, és épp csak belestem.

Porto különlegessége, hogy akár metróval is eljuthatsz az óceán partjára. Az egyik legemlékezetesebb estém is így alakult: egy félrefoglalás miatti váratlan fordulatnak köszönhetően hirtelen az óceánparton találtam magam. Persze, ezt tervezetten is megteheti az ember, de így még különlegesebb élmény lett számomra.

,, A város nyüzsgött a turistáktól, de mégsem éreztük zsúfoltnak, mint Lisszabont néhány helyen. Szinte minden sarkon találni egy különleges épületet, csempézett házat, templomot. Felfedeztük a zegzugos utcácskákat, amelynek szinte mindegyikén vár egy szép templom, kolostor vagy kápolna." (2019)" forrás

Kriszta fotója

,, Fura, de az utcákat járva az volt a benyomásom, hogy Portóban nem pörög annyira a gazdaság. És ennek nincs köze a nagy járványhoz, mert a kiüresedett, romos házak nem tegnap indultak enyészetnek. Olyan, turisztikailag frekventált utcákban is egymást érik az üres épületek, amire azt gondolná az ember, hogy a legjobb lokáció. Nem úgy az Av. dos Aliados, ami egy ötszáz méter hosszú, központi tér. Ott ezerrel folyik a felújítás, ásatás, amihez nem csak a teljes teret kerítették be, de még az oda vezető mellékutcákat is. (2022) forrás

Hol?

Porto Lisszabontól északra van. Budapestrtől a Wizzair jár hetente kétszer. Az autózás 317 kilométert jelent, s ebből 303 autópálya. Ez átlagos sebességgel kb. három és fél órát jelent. Porto kiváltságos földrajzi helyzetben van az autósközlekedés szempontjából. Akárhonnan (pl. Algarve, Lisszabon, Coimbra, Északnyugat-Spanyolország) kényelmesen, könnyen megközelíthető város. A spanyolországi Galícia kétórányi autós távolságra van, Algarve pedig kb. ötórányi távolság. A Lisszabonba, Algarve-be, Galíciába vezető autópályák fizetősek. Többnyire jegyet kell kivenni az automatából és az autópálya elhagyásakor kell fizetni. A zöld színű „Via Verde” a havi bérletesek sávja a fizető pontokon. Nagyon bonyolult a fizetős rendszer, mert van, ahol elektronikus kütyüvel történik a fizetés, van, ahol nem. A portugálok nyilván jól eligazodnak ebben, a turisták nem biztos. Ha valaki egyszerűen el tudja magyarázni a többieknek, hogy mi a rendszer egyszerű lényege, az ossza meg velünk, és közzé tesszük. A repülőtérről legkönnyebben metróval juthatunk be a belvárosba, az út 30 perc és 1 jegy 2,30 EUR.

Lisszabonból ajánlott vonattal jönni.

Szállások

Érdemes előre foglalni, akár hotelbe, akár szállodába szeretnénk menni, mert nehéz improvizálgatva szállást találni egy turistáktól tömött városban. A metrók környékén a legjobb lakni. A város ugyan nem nagy, de a domborzata miatt a hossza sétálás megerőltető lehet. Legjobb a sárga vonalon lakni, az megy a belváros közepére.

Közlekedés

Kis nehézséget jelenthet, hogy a város dimbes-dombos, ezért a légvonalban közeli helyek közötti gyaloglás időigényes, és fáradtságos lehet. Kényelmes cipőt tanácsos felvenni.

Reptérről&reptérre

2024-ben a portói Francisco Sá Carneiro Repülőtéren megáll a metró, és közvetlenül be lehet jutni a városba. A lila (E) vonal közvetlen összeköttetést biztosít a városközpont és a repülőtér között. A metró körülbelül 35 perc alatt ér a repülőtérről a városközpontba.

A viteldíj jelenleg körülbelül 2 euró körül mozog (nem 1,50 euró), beleértve a Z4 zónákra vonatkozó jegy árát, ami a repülőtér és a belváros közötti szakaszra vonatkozik. Ez még mindig elég költséghatékony lehetőség, különösen a taxihoz vagy más közlekedési lehetőségekhez képest. A jegy megvásárolható a metróállomásokon található jegyautomatákban.

A lila, "E" vonal jár a reptérre hajnali hattól éjjel egyig. Csúcsidőben óránként négy, egyébként két járat indul.

Jó hír, hogy a portói Francisco Sá Carneiro repülőtér még mindig viszonylag kicsi és kényelmesen közel helyezkedik el a városközponthoz. A lila E metróvonal továbbra is közvetlen összeköttetést biztosít a repülőtér és a belváros között, és az út nagyjából 35 percet vesz igénybe. A jegyár jelenleg 2,25 euró körül mozog 2024-ben, ami rendkívül költséghatékony megoldás. Mi a Trindade állomáson szálltunk le, ami a legnagyobb csomópontok egyike Portóban, mivel itt találkozik a város öt metróvonala, és ez a központi részen található.
Csak megjegyzem, hogy Portó népessége nagyjából 237 ezer fő, ami még mindig kisebb, mint Debrecen, ám a metróhálózatuk jól szervezett és modern, így metróügyileg jobban állnak, mint sok más hasonló méretű város.

K: Kriszta fotója

Taxi

Elég drága, de legalább modernek, jó állapotúak az autóik (sok Merci). A többségük világos bézs, de van néhány fekete színű is. A tarifák egységesek. Este kilenc és reggel hat között, valamin ünnepnapokon és hétvégéken emelt tarifa van. Nincsenek hiénák, számíthatunk a taxióra korrekt használatára. Az alapdíj 2025-ben 3,50 EUR, plusz 0,70 EUR/km. A pályaudvarnál a legkönnyebb taxit szerezni, egyébként telefonon jó rendelni.

"Itt láttuk a legaranyosabb taxis bácsit Portugáliában. Régi lepukkant fekete taxival volt, biztosan hetven felett és egyszerűen nagyon helyes volt. Ja, és ismerte a kávézót, ahová mentünk. (Kriszta)

Uber

Van és jól működik! Egy központi helyről mentünk a szálláshelyünkre 7 euróért, ha metróval mentünk volna (ketten), akkor 3,60 eurót fizettünk volna.

Metró

2024-ben továbbra is érdemes 24 órás Andante tömegközlekedési kártyát venni, hogy jelentős összeget spóroljunk Portóban. Az Andante Tour kártya ára 7 euró 24 órára, amely érvényes minden buszra, villamosra és metróra a város zónáin belül. Egy egyszeri jegy ára 1,60 euró körül mozog, így ha többször utazunk, a kártya jobb választás lehet.

A portói metró nagyon modern, tiszta és pontos, bár a jegyárak kissé magasabbak lehetnek a helyi szinthez képest. Az egyik legérdekesebb élmény a sárga vonalon történő utazás, amely átmegy az ikonikus Dom Luís I hídon, gyalogosokkal egy vonalon – egy igazán különleges élmény. Az automaták több nyelven is elérhetők a fontosabb megállóknál, ami segít a turistáknak a jegyvásárlásban.

Fontos tudni, hogy minden utasnak saját jegyre vagy kártyára van szüksége, és a várost zónákra osztották, így a jegyvásárláskor meg kell adni, melyik zónába utazunk. A jegyet minden utazás előtt érvényesíteni kell az automatánál. Bár a jegyvásárlás elsőre kicsit bonyolult lehet, az automaták néha számlát is nyomtatnak (különösen akkor, ha portugál adószámot kér a vásárló). Ha elakadnánk, a nagyobb csomópontoknál van személyzet, aki segít, míg a kisebb megállókban általában a helyiek nyújtanak segítséget.

A Trindade állomás a város közlekedésének központja, innen indul az E (lila) vonal is a reptérre, ami 35 perc alatt ér el oda, és a jegy 2,25 euróba kerül.

Érdekességként: Portóban a metróhálózat hat vonalból és 82 megállóból áll, a teljes hossz 67 km. Az első szakaszt 2002-ben nyitották meg. Ezzel szemben Budapesten 1896-ban adták át az első metróvonalat, amely jelenleg 38 km hosszú és 52 megállót foglal magában.

K. Kriszta fotói

Busz

Porto buszközlekedése 2024-ben jól szervezett és hatékony, így a városban való közlekedés könnyen megoldható tömegközlekedéssel. A STCP (Sociedade de Transportes Colectivos do Porto) üzemelteti a buszokat, amelyek kiterjedt hálózatot biztosítanak a belvárosban és a külvárosokban is. A buszok menetrendje gyakori, különösen a forgalmasabb időszakokban, mint a reggeli és esti csúcsidők. A jegyárak 2024-ben 1,60 euró körül mozognak egy útra, de érdemesebb az Andante kártyát használni, amely többféle utazási lehetőséget kínál. Az Andante kártyával akár napi bérlet is vásárolható, amely korlátlan utazást biztosít. Az éjszakai buszjáratok (Linhas da Madrugada) is elérhetők, ami hasznos lehet azoknak, akik késő este vagy éjszaka közlekednek. A buszokon van hely a babakocsiknak és kerekesszékesek számára is, és az újabb járművek modern kényelmi felszerelésekkel vannak ellátva. Az utazást a mobiltelefonos alkalmazás segítségével is tervezhetjük, amely megmutatja az aktuális járatokat és a megállókat. Porto tömegközlekedése tiszta és megbízható, és a buszjáratok gyakran kapcsolódnak a metróvonalakhoz is. A buszmegállók jól láthatóak, és sok helyen elektronikus kijelzők mutatják a következő járatokat.

A buszsofőrök meglehetősen dinamikusan vezetnek – olyannyira, hogy még ülve is erősen kapaszkodtam, és megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor végre leszállhattam.

Kriszta fotója

Villamos

Szerintem Portóban kiválóan lehet közlekedni gyalog is, így gyakran felesleges buszra szállni és erre pénzt költeni. Kivételt jelenthet a városnéző villamos, amelynek itt (Lisszabonnal ellentétben) három vonala van. Kettő a belvárosban közlekedik, egy pedig egészen az óceán partjáig visz. 2024-ben egy utazás ára 3 euró, míg a 24 órás jegy 10 euró személyenként. Ha több utazást is terveztek villamossal, vagy szeretnétek megszakítani az utat, akkor érdemes napijegyet venni. Ha azonban csak egy vonalon utaznátok oda-vissza, akkor érdemesebb a "fedélzeten" jegyet vásárolni, ami így összesen 6 euróba kerül személyenként.

Autóval&parkolás

Porto városközpontjában sok köz- és privát parkoló található, melyek díja általában 1 euró óránként. Inkább kerüljük az autóval való közlekedést a városban, sokkal praktikusabb, ha valahol leparkolunk és csak a városlátogatás végén ülünk újra autóba.

tuktuk - Kriszta fotója

Libegő a túloldalon - Kriszta fotója

Vendéglátás

A folyó mentén sok étterem található. Italra is nyugodtan be lehet ülni. Mind az italok, mind az étkek elfogadható áron vannak. Kicsit turistásak az éttermek. Porto legszebb étterme a Santa Catarina menő utcában van és Cafe Majestic a neve. Hatalmas tekintélynek örvend, és még akkor is érdemes benézni oda, ha az utazó nem akar ott ebédelni vagy vacsorázni. Be lehet ülni egy kis kávézásra, nassolásra is. Egyszerűen káprázatos hely.

Cafe Majestic - Földvári András fotója

Egyesek szerint a legjobb halas éttermek a külvárosi kikötő környékén vannak. Ha az utazó szívesen vegyülne portói fiatalokkal, akkor érdemes megcélozni Praca de Parada Leitao (egy tér) környékét, mert az tele van helyi diákokkal (természetesen nem nyáron). Az olcsó kis bárokban, étkezőkben nagy a hangzavar, de hiteles a légkör. Hangulatos vacsorázni a menő Matosinhos negyed valamelyik halas éttermében (mariscueria).

A régi kikötőben hangulatos élmény kiülni valamelyik bár teraszára és aperitifet rendelni. Ebéd- vagy vacsoraidőben a kikötőnél a Dom Tonho éttermet ajánljuk. A város két legtrendibb bárja a Rua Passos Manuel-en van: Maus Hábitos és a Bar Pitch Club. Javasolt patinás étterem, a Taylor’s pincészet étterme. A teraszról és egyes asztaloktól csodálatos a kilátás a városra. Nagyon élvezhető vacsora alatt, naplementekor. Az étterem Vila Nova de Gaia oldalon van. Foglalni érdemes, mert népszerű hely. Az árak elviselhetőek, a konyha remek. Ha szerencsés a vendég, akkor megnézheti, hogyan nyitják ki hagyományos technikával, szablyával a portóit.

A portugál konyhában a hal szinte egyenlő a bacalhau-val (tőkehal), ami kétségkívül az ország legkedveltebb és leggyakrabban elkészített hala. Bár ma már főként Norvégiából importálják, a tőkehal az alapja számos tradicionális ételnek, különösen karácsonykor és húsvétkor. A legenda szerint több száz recept létezik, amelyek mind tőkehalra épülnek.

Ennek ellenére a régió egyik legismertebb specialitása a ‘Francesinha’, amely számomra egy elég gyenge próbálkozás arra, hogy egy igazán nemzetközileg elismert ételt alkossanak. Ez az étel lényegében két szelet toast kenyér között hétféle különböző húst és sonkát rejt, amelyre olvasztott sajtot tesznek. Néha még egy tojásrántotta is megkoronázza az egészet, amit egy söralapú, pikáns szósszal öntenek nyakon – számomra ez utóbbi talán az egyetlen igazán értékelhető része.

Ha valaki Portugáliában jár, mindenképpen érdemes megkóstolni a Francesinhát, a grillezett polipot, a helyi süteményeket, a kávét, és természetesen azt, ami nálam is nagy várakozásokkal járt: a bort.

Bacalhau (kiejtés: bákájáu) (tőkehal) - K. Kriszta fotója

A rakpart egyik része, a Cais da Ribeira, középkori utcáival és szűk sikátoraival különleges atmoszférát áraszt. Bár kissé elhasználtnak és kopottnak tűnhet, éppen ez adja meg egyedi báját. A kerület a folyóparti Praça da Ribeira térnél ér véget, ahol festői látvány fogad: színes, régi házak és tradicionális hajók kínálnak tökéletes fotótémát. Nem véletlen, hogy az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

Egy helyi kávézótulajdonos elárulta, hogy a környék éjszakánként pezsgő életnek ad otthont, amelynek nyomai nappal is jól láthatók. Kis kávézójának emeletéről fantasztikus kilátás nyílik a vízre, a falait pedig a világ minden tájáról érkezett képeslapok díszítik. Mi is kaptunk tőle kettőt, hogy majd neki címezve küldjük vissza. A középkori árkádok alatt sorakozó tucatnyi kávéház, bár és étterem miatt ez a város legnépszerűbb helye az evéshez, iváshoz és szórakozáshoz.

Minden hely kihasználva a turisták vendéglátására - Kriszta fotója

Mercado do Bolhão – a felújított piaccsarnok 2024-ben az egyik legnagyobb élmény Portóban. A korábban kissé lepukkant épületet teljesen renoválták, de megőrizte a régi piac nyüzsgő, autentikus hangulatát. Az új, modernizált csarnokban továbbra is megtalálhatók a színes zöldség- és gyümölcsválasztékok, halaspultok, olívabogyó árusok és a helyi termékeket kínáló standok. Emellett kézműves szuveníreket is vásárolhatsz, és a hangulatos borteraszok is visszatértek. A központi Bolhão negyedben helyezkedik el, közel a Câmara Municipal do Porto impozáns épületéhez, amely a város legforgalmasabb útkereszteződésénél áll. A borok továbbra is megfizethetők, és ha szerencséd van, megkóstolhatod a híres vinho verde-t is, amely üde, savas, alacsony alkoholtartalmú bor, akár fehér, akár rozé, vagy vörös változatban. Mi egy fehér verziót próbáltunk ki, bár eredetileg estére terveztük, de a hangulatos terasz és barátságos, angolul is beszélő kiszolgálók már délelőtt 11-kor csábítottak egy pohárra. Mindenkinek ajánlom, hogy ne hagyja ki a borozást a piacon! 2024-ben hétköznapokon 10:00-19:00, szombaton pedig 10:00-15:00 között tart nyitva. A Wine House Bolhão terasza különösen kellemes hely a bort kóstolni.

A túloldalon - piaci kajálás - kr

,, Mit kell enni? – A portóiak büszkén hívják magukat pacalevőknek, annak emlékére, hogy az 1415-ös ceutai csata idején minden húst felajánlottak a seregnek, és beérték a belsőséggel. A maiak inkább francesinhára esküsznek. A turbószendvicsben két szelet kenyér közé egy vékony szelet marhasült és mindenféle füstölt hús kerül, az egészet lapra vágott sajttal borítják be, majd sörös-paradicsomos mártással öntik le, és igény szerint egy tojást is ráütnek. Könnyű kis fogás.

Mit kell inni? – A portóit akkor sem tudjuk elkerülni, ha erre kísérletet teszünk, 4-5 eurótól ráadásul már egészen decens minőségben lehet kapni a likőrbort. Jó hír, hogy a Douro menti pincészetekből már nem csak az édes ital kerül ki, de egyre jobb borok is. A helyi sörre, a Super Bockra sem lehet panasz. (Nem, nem bak, világos.), és természetesen a kávéra sem." forrás

V. Jancsi étke

,, A város legjobb éttermében volt szerencsék vacsorázni, melynek neve: Taberna Santo Antonio. Nem hiszed? Járj utána! 🙂 Kis családi étterem, ahol minden nap azt főznek, amit a piacon frissen kapnak. Az árak igazán kedvezőek, az ételek garantáltan frissek, a kiszolgálás pedig a legjobb, amit az utunk során tapasztaltunk. Óránként cserélődnek a vendégek az asztaloknál, hatalmas a pörgés, mégsem érzed magad futószalagon kezelt áruként, hála az étteremben dolgozó, elhivatott vendéglátóknak. Mi maradtunk egészen záróráig, addigra sokat megtudtunk az étterem múltjáról és előkerült a helyi pálinka is. Ha Portoban jársz mindenképp látogass el ide, csak ne felejts el egy-két nappal előre foglalni. (2019)" forrás

K. Kriszta fotója

Vásárlás

Az itteni Váci utca a Santa Catarina. Kevésbé öntötték még el a népművészeti árusok, vannak igazi boltok, étkezdék bárok is. Érdemes megkeresni a Via Catarina bevásárlóközpontot, megcsodálni a homlokzatát, majd megebédelni az emeletén. Nagyon hangulatos és kellemes. A Santa Catarinán egy helyen szokott sor állni az utcán: a Majestic Café előtt várnak a bejutásra a türelmes turisták. Nem messze érdemes megkeresni a capela das Almas Santa Catarinát, ami egy kicsiny kápolna. Azért tűnik nagyon fel, mert szinte teljes egészében azulejoval fedett a külseje, csodaszép.

Rua Santa Catarina sétálóutca - Kriszta fotói

Egyéb hasznos információk

Közbiztonság

Előfordulhatnak zsebtolvajok a zsúfolt területeken, valamint a buszokon és vonatokon, azonban a zsebtolvajlás nem jellemző Portóban. A buszon vagy metrón való utazás általában biztonságos, és az egyik legjobb módja annak, hogy egyik helyről a másikra jussunk.

Porto általában biztonságos város, ha betartjuk az alapvető óvintézkedéseket, például éjszaka jól megvilágított utcákon sétálunk.

Porto egyik része, a Turisztikai Információs Iroda közelében, a katedrális és a kis templomhoz vezető lépcsők között, gyakran van részeg emberekkel, akik problémát okozhatnak. Nincs ok aggodalomra, mert sokan ártalmatlanok, de érdemes óvatosnak lenni, mint másutt is.

Ha a buszpályaudvartól a katedrálishoz és a turisztikai információs központhoz vezető főúton mész, a látogatás után menj vissza a buszpályaudvarra, majd onnan sétálj tovább más látnivalókhoz. Kerüld el a rövidebb utat a turisztikai információs központ lépcsőin, mert ott gyakran történtek incidensek.

Vészhelyzet esetén hívd a 112-t.

xxx

Portoban van Magyarországot képviselő tiszteletbeli konzul Luísa Alexandra Ramos Amorim személyében

Cím: Edificio Amorim II., Rua da Corticeira 34, 4535-902 Mozelos VFR. - Telefonja: (351) 227 475 419 E-mail: paula.rodrigues@amorim.com

Csomagmegörző&Lounge

Mivel a Wizz Air Portobol Budapestre induló gépe késő délután indul és a magyar utazónak jellemzően 11-12 órakor el kell hagynia a szálláshelyét, így a köztes idő praktikus áthidalására, a csomag megörzésére érdemes a SPOT nevű szolgáltató helyet igénybe venni. Már csak azért is, mert a hely éppen szemben van a Trindade metrómegállóval, ahonnan ki lehet jut ni a reptérre.

SPOT Luggage&Lounge, Cím: Rua de Camões, 33 (tel:+351964 119 551)

Látnivalók

Porto látnivalóiról itt lehet olvasni: https://utikritika.hu/portugalia/porto_latnivaloi

Ribeira - K. Kriszta fotói

A Ribeirához vezető úton - K. Kriszta fotói

K. Kriszta fotói

K. Kriszta fotója

K. Kriszta fotói

kr

Capela das Almas - K. Kriszta fotója

22-es nosztalgia villamos - K. Kriszta fotója

Érdekességek

Itt „született” Harry Potter, ugyanis J. K. Rowling írónő Portoban volt angoltanár, amikor elkezdte írni regényét.

További beszámolók

,, Az első nap fullosan besétáltuk az óvárosi részeket. A város hídja, amely egykori Lajos királyuk nevét viseli, méltóságteljesen kiemelkedik a történelmi épületek és a Douro folyó felett. Érdemes felsétálni a Sé de Porto, azaz a város Katedrálisához, ahol megkapod a panorámát és az adag történelmet. Javasolni tudjuk, hogy a késő délutáni órákban látogasd meg, mivel addigra a tömegnyomor is alábbhagy. Az épület büszkén feszít, belső terének nagy része kicsempézve, melyeken történelmi események vannak megörökítve, vagy olyan mindennapi dolgok, mint mondjuk a borkészítés, mezőgazdasági munkák.

Még aznap elrendeztük a bicajok kibérlését, mivel második napunkon egy kicsit kiszerettünk volna nézni a külvárosi részekbe, valamint egyet mosakodni az óceán hűs vizében. Szállásunktól pár percnyire volt a kölcsönző, ráadásul közvetlen mellette egy hangulatos teraszos étterem, ahová többször betértünk. Az este aztán egy össznépi fesztivállá változott, mivel a város elsőszámú csapata az FC Porto egy utolsó percben belőtt góllal verte a rivális lisszaboni Benficát, így ezzel a skalppal megnyerték nemzeti futballbajnokságukat. Ment keményen a dudálás az utcákon, foci dresszekben és sálakban feszítettek többen, az erkélyeken a csapat zászlói lengtek.

(Felvidéki csavargók, 2022) forrás

Eleinte, amikor megérkeztem, úgy tűnt, mindenhol kedves emberek vesznek körül, és mindenki barátságosnak mutatkozik. Később azonban észrevettem, hogy bár elsőre közvetlenek, egy bizonyos pont után gyakran nagyon távolságtartóvá válnak. Sajnos többször is előfordult, hogy éttermekben és bárokban a személyzet viselkedése kifejezetten arrogáns volt.

Itt, ennél a hídnál kezdődik Porto óvárosa, a Ribeira, amely könnyen megoszthatja a látogatókat. Az utcák régi házai elsőre lenyűgöznek egyediségükkel és festett csempéikkel, amelyek a színek és motívumok kavalkádját mutatják. Ezek a csempék nemcsak díszítési célokat szolgálnak, hanem szigetelési funkciójuk is van, ami a város éghajlatát figyelembe véve érthető. Ugyanakkor sok épület végletekig lepusztult, bedeszkázott vagy befalazott ablakokkal, sőt, némelyikük láthatóan lakhatatlan állapotban van.
Az ódon falak között sétálva könnyű elképzelni, milyen lehetett ez a város régen, amikor még nagy szegénység jellemezte. Az apró, alacsony épületek arról tanúskodnak, hogy Porto történelmileg is szerényebb körülmények között élt. Mindezek ellenére az óváros patinája és a történelmi hangulat, amely áthatja a környéket, kézzel foghatóvá teszi Portugália múltját.

A Ribeira peremén mindenképpen érdemes megtekinteni a pályaudvart, ahol a vonatok orra a hegyen átvágó alagútba nyúlik – lenyűgöző látvány. A pályaudvar előcsarnoka híres az ott található csempeművészeti alkotásról, amely portugál történelmi és népi eseményeket ábrázol, és az ország egyik legszebb kerámiakompozíciójaként tartják számon.

Porto számomra az ellentétek városa: a modern 21. század és az avítt múlt keveréke. Az óváros középkori atmoszférája éles kontrasztot alkot a város körül futó több sávos autópályákkal. A kéregetők nagy száma szintén elgondolkodtató, főleg a környék egyébként jó állapotú autóparkjával szemben. A város dombos fekvése miatt azonban jó állóképességre van szükség, ha valaki gyalogosan szeretné felfedezni.

A tömegközlekedésről keveset tudok mondani, mivel nem vettük igénybe. Léteznek azonban egy- és többnapos bérletek, andante néven, amelyek a funikularra is érvényesek. A modern könnyűmetróhálózat eléri a repülőteret is, így Porto bizonyos szempontból korszerű közlekedési megoldásokat kínál.

A szállások terén érdekes tapasztalat volt, hogy bár tudatosan választottam olyan helyet, amely fűtést hirdetett, a valóságban ez olajradiátorokkal volt csak részben megoldva. Az érkezésünk után a hideg szoba miatt további radiátorokat kellett kérnünk, és csak másnapra lett kellemes hőmérséklet. Ez azt mutatja, hogy az olcsóbb magánszállásokon továbbra is előfordulhatnak hasonló problémák, különösen az őszi és téli hónapokban.

Érdekességként megemlítem, hogy a szállásadó család maga is az épületben lakott, mégis mindenhol hideg volt. A recepción például egy idősebb úr fogadott minket, aki lelkesen mesélt a magyarokról és Puskás Ferencről, miközben a hideg láthatóan cseppet sem zavarta a jókedvét.

A katedrális udvara - K. Kriszta fotója

Kisebb-nagyobb házak és villák között sétáltunk, gondosan ápolt kertekkel övezve. A városnak ezen a részén élnek a tehetősebbek, köztük egy jelentős angol közösség, akik saját iskolát és klubot is fenntartanak. Itt láthattuk Cristiano Ronaldo menedzserének házát, amely inkább modern palotára emlékeztetett, mint otthonra. Ha ennyit lehet keresni menedzseléssel, elgondolkodtató, milyen lehet az a ház, amelyet az általa képviselt személy birtokol.

Végre magyarázatot kaptam arra is, miért olyan sok az elhagyatott ház a történelmi városrészekben, és miért tűnik Lisszabon óvárosa ennyire lepusztultnak. Az általunk csodált középkori épületek lakhatósága ma már nem egyszerű: ezek a szűk utcára nyíló, több emeletet belső lépcsőkkel összekötő régi lakások nem igazán felelnek meg a mai életvitelnek. Kiadni sem könnyű őket, így az emberek inkább a külvárosokba költöznek, ahol új, nagyobb, és főleg egy szinten elhelyezkedő lakások épülnek. A régi házak üresen állnak, a felújításuk pedig drága és sokszor nem is kifizetődő.

A megoldás azonban már körvonalazódik, ahogy azt Portóban is láttuk: cégek veszik meg a történelmi épületeket, és miközben megőrzik a homlokzatok eredeti arculatát, belül modernizálják azokat. A szintek egybenyitásával korszerű lakásokat vagy irodákat alakítanak ki, amelyek így már könnyen kiadhatók. Úgy vélem, ezek hamarosan nagyon keresettek lesznek. Ha megérhetnénk, talán húsz év múlva egy nyüzsgő, modern város tárulna elénk, amely mégis megőrzi történelmi hangulatát.

K. Kriszta fotója

Szerencsére még így is maradt elég időm, hogy meglátogassam a számomra legbájosabb templomot, a Capela das Almas-t, amely a Rua de Santa Catarina sétálóutcában található. Ez a kis templom igazán lenyűgözött gyönyörű kék-fehér csempéivel. Művészettörténet-tanárom szavai jutottak eszembe, aki mindig azt hangsúlyozta, hogy ne a legnagyobb és legpompásabb épületet keressük, mert az arányok harmóniája sokkal fontosabb a szemnek. Emlékszem, egyszer megmutatott nekünk egy mező közepén álló apró kápolnát, és azonnal megértettük, mit jelent a tökéletes arányosság. Ez a templom is pontosan ilyen volt – egyszerűen, de hibátlanul megtervezett.

A hely nevezetességei közé tartoznak a halaskofák, akik szinte stabilabb alapot biztosítanak az épületeknek, mint az aládúcolások, és láthatóan nem foglalkoznak azzal, hogy az idegenek megértik-e a vicceiket, amelyeket nevetve mesélnek. Porto egyfajta nagy falunak tűnik, ahol, ha nem is ismer mindenki mindenkit, azért alaposan szemügyre veszik egymást. Sose lehet tudni.
A helyiek elégedetlensége nem annyira az idegenek furcsaságaira irányul, amikor a turizmust kritizálják. Sokkal inkább az bosszantja őket, ahogy a gazdasági válságból kilábaló városvezetés és magáncégek, részben a turizmus fellendülésének köszönhetően, nekiláttak Porto újjáépítésének. Ez nemcsak zűrzavart okoz, hanem sok csempékkel borított, rossz állapotú épület lebontását is magával hozza. Ráadásul az óvárosi részeken élő, határozott idejű bérlettel rendelkező lakók szerződéseinek lejárta után gyakran kénytelenek elhagyni otthonaikat, amelyeket később felújítanak és turistáknak kínálnak szállásként.

Az Airbnb sikerének és a város újjászületésének ára az lehet, hogy Porto elveszíti sajátos báját: azt a különleges hangulatot, amely abból fakad, ahogy a helyiek és a turisták rácsodálkoznak egymásra. A jól ismert forgatókönyv szerint a látogatók ámulva figyelik a helyieket, akik apró, jellegzetes házaikban élik mindennapjaikat, halat árulnak a város szívében, micisapkában álldogálnak az utcán, délután pedig lemennek az óceánpartra. Ott háttal a tengernek kényelmesen elolvassák a napi híreket, mintha semmi sem változott volna.

K. Kriszta fotója